Petőfi Sándor Ezernyolcszáznegyvennyolc! az égen Egy új csillag, vérpiros sugára Életszínt vet a betegségében Meghalványult szabadság arcára.
Download ReportTranscript Petőfi Sándor Ezernyolcszáznegyvennyolc! az égen Egy új csillag, vérpiros sugára Életszínt vet a betegségében Meghalványult szabadság arcára.
Petőfi Sándor 1848 1848 Ezernyolcszáznegyvennyolc! az égen Egy új csillag, vérpiros sugára Életszínt vet a betegségében Meghalványult szabadság arcára. 1848 • • 1848 februárjában egymást követik a véres európai események: felkelések, lázadások. Itáliából januárban több szabadságmegmozdulás híre kap szárnyra, melyekről Petőfinek is tudomása van: konkrétabbá válik a forradalom lehetősége. 1848 Szent szabadság, újabb megváltója A másodszor sűlyedt embereknek, Drága élted miljom s miljom ója, Ne félj,téged nem feszítenek meg. 1848 • Az ünnepélyes hangú 1848 című vers megszólítottja-énekeltetje a ,,megváltás” esztendejében elérkező szabadság. • Ez a költemény, mely felütésében az ódák emelkedett hanghordozását mutatja, türelmetlen és felfokozott víziója a szabadság kivívásának pillanatának. 1848 Elbuvék a békeség galambja, Fészke mélyén turbékolni sem mer; Háborúnak ölyve csattogtatja Szárnyait a légben vad örömmel. 1848 • A vers első részében inkább a szabadság esztendejének köszöntése, később az ellene vétők sorsának víziószerű megjelenítése dominál. • A költő születő ,,új csillag”-ként üdvözli a szabadság eszméjét. • Alkalmi megszemélyesítésben elhalványult arcú, beteg embernek mutatja a ,,szent szabadság”-ot, melyet ,,Ezernyolcszáznegyvennyolc” új ereje kelt életre. 1848 Hah, ti gyávák, ti már is remegtek? Ez csak kezdet, ez csak gyermekjáték… Hátha mindazok beteljesednek, Amiket én álmaimban láték! 1848 • A ,,másodszor süllyedt” embervilág megváltójaként krisztusi szerepkörbe helyezi később. • A vers szimbolikájában az ellentétesség a meghatározó. • ,,Jó” és ,,rossz” egyaránt ítéletben részesül; lánc csörög és kard cseng; a gyávák remegnek, a bátrak dicsőséget aratnak. • A béke szimbolikus madara a galamb, a háborúé a harc régi szimbóluma az ölyv. 1848 Eljön, eljön az itélet napja, A nagy isten véritéletet tart, S míg jutalmát jó, rosz meg nem kapja, Már nyugonni sem fog addig a kard! 1848 • Minden verskellék a helyén van, hogy szuggesztív hatásúvá fokozza a verset, melynek zárlatában az ítélkezés napjának prófétai víziója jelenik meg. • Háborút jósol a költő, de szent háborút, melyben diadalmaskodni fog a ,,jó”(-ság) eszméje, s új világot teremt a megénekelt ,,szent szabadság”. Készítették: • • • • • Bodó Péter-(Budu) Molnár Tamás-(Lego) Papp Attila-(AT) Papp Norbert-(Omlás) Szántai Gergely-(Greg)