Transcript A Velencei-tó állatainak bemutatása rendszertani sorrendben Egysejtűek Egyfélemagvúak Megjelenése:A citoplazmát határoló sejthártyája vékony és rugalmas. Nagy alakváltozásokat tesz ez Életmódja:Vízben lehetővé,állábakat él. Az aljzaton tud létrehozni.

A Velencei-tó
állatainak
bemutatása
rendszertani
sorrendben
Egysejtűek
Egyfélemagvúak
Megjelenése:A
citoplazmát
határoló
sejthártyája vékony
és rugalmas. Nagy
alakváltozásokat
tesz ez
Életmódja:Vízben lehetővé,állábakat
él. Az aljzaton
tud létrehozni. Ezek
történő mozgást az az állábak a
állábak segitik.
mozgás és a
Naponta kb. 3mm a táplálék szerzés
helyváltoztatása.
sejtrészecskéi.
Nincs
határozott
Előfordulása:Élőhelye
mindig
alakjuk.
Nagysága
nedves,vizes környezet.
Mikroszkóppal
0,2-0,5
mm. nem
lehet csak látni. Szabad
szemmel
lehet. Egy vízcseppben annyi amőba van
mint mi a Földön vagy még többen.
Táplálkozása:Az Óriás
amőba úgynevezett
bekebelezéssel
táplálkozik. Szerves
anyagokat eszik. Az
ábrán látható,hogyan is
Szivacsok
Édesvízi szivacsok
A szivacsok (vagy pórusosok ) az aljzathoz rögzült, gyakran telepeket alkotó
vízi, legtöbbször tengeri állatok. Testükön állandóan víz áramlik át. A
differenciálódás első szakaszában vannak: nincsenek valódi szöveteik és
szerveik, álszövetes állatok.
A szivacsok világa:
Készítette: Kókán Alíz :)
A szivacsok: A szivacsok (vagy „pórusosok, ”Porifera vagy Spongiaria) az aljzathoz rögzült,
gyakran telepeket alkotó vízi, legtöbbször tengeri állatok. Testükön állandóan víz áramlik át.
Testükben központi űrbél található, amit csatornarendszer köt össze a testük felületén lévő
likacsokkal (pórusokkal). Egy nagyobb kivezető nyílásuk van. Szerves törmelékekkel, apró
élőlényekkel táplálkoznak, a tápanyagot galléros ostorossejtjeik segítségével viszik be a
szervezetbe. A táplálék szállítását, kiválasztását amőbaszerű orsejtek biztosítják. Testfaluk
szilárd (mész- vagy kova- és spongin-) vázát a vázképző sejtek termelik. Ivartalanul
(gyöngysarjképződéssel – gemmuláció) és ivarosan is képesek szaporodni. A szivacsok teste egy
átlyuggatott falú bögréhez hasonló. Az oldalfalon lévő apró nyílások a pórusok, a fenti nagy,
szabad szemmel is látható nyílás a kivezető nyílás vagy szájnyílás, az üreg az űrbél (osculum). A
víz és szerves törmelékek a pórusokon át jutnak az űrbélbe, majd a kivezető nyíláson át a
külvilágba. A test tehát két sejtsorból áll. Vázuk építőanyaga lehet tisztán mész-, kova- vagy
szaruváz, és állhat a váz vegyesen kova- és szarutűkből. Magyarországon csak
kovaszaruszivacsok élnek, például a balatoni szivacs és az elágazó telepű tavi szivacs, melyek a
nádszárak víz alatti részén szürkés, iszapszerű elágazó bevonatot képeznek. A tengerekben élő
mosdószivacs a szaruszivacsokhoz tartozik. A szivacsok minden sejtje egyénileg, diffúzióval
lélegzik, akárcsak az egysejtű állatok. Az egyed külső sejtrétegében legömbölyödött petesejtek
és ostorral mozgó hímivarsejtek egyaránt képződnek, vagyis a szivacsok hímnősek. Az
archeocyták hím vagy női ivarsejtté alakulnak, az ivarsejtek a vízbe ürülnek és itt a
hímivarsejtek kémiai ingerek hatására találják meg a petesejteket. A keletkező lárva egy ideig
úszik, majd megtelepszik és új, helytülő szivacs lesz belőle.
-Életmódjuk: helytűlő
Csalánozók
A hydra nem fajainak hossza 6-13
milliméter között van. Testük
szürkésbarna, fehéres vagy pirosas.
Az állatok, veszély esetén össze
tudják rántani magukat, és apró gömb
alakot vesznek fel. Az állatok üreges
henger formájú gasztrális üregét
kettős sejtburok veszi körül, a köztes
részt kocsonyás, nem sejtekből
felépülő réteg alkotja. Az
emészthetetlen anyagok a szájnyíláson
keresztül távoznak.
A szájnyílás körül elhelyezkedő hat tapogató
mindegyikén egy-egy csalántok található. Az
állat zsákmányszerzésre, önvédelemre valamint
helyváltoztatásra használja őket. A talpkorong
segítségével növényeken, köveken kapaszkodik
meg. A fajok többségénél a testfalban levő
speciális sejtek termelik a spermiumot és a
petéket.
Kémiai Nobel-díjat nyert két
amerikai tudós, Roger Tsien
és Martin Chalfie, valamint
egy japán kutató, Osamu
Shimomura a fehérjék
kutatásában végzett
munkásságukért, a zöld
fluoreszkáló fehérje (GFP)
felfedezéséért. Ezt a
fluoreszcens anyagot
elsőként az Aequore victoria
csendes-óceáni medúzából
izolálták. Miután a medúzát
kék fénnyel világították meg,
az zöld fényt adott.
Medúzáknak azokat az áttetsző,
kocsonyaszerű élőlényeket nevezzük,
amelyek az óceánok vizeit népesítik be
a víztömeg legfelső szintjétől, a
legalsókig. Angol elnevezésük a jellyfish
(szó szerint kocsonyahal), is ebből ered.
Rendszertani besorolásuk a következő:
az űrbelű állatok törzsének, a
csalánozók altörzsének, medúzafélék
osztályába tartozó, szabadon úszó,
szövetekkel rendelkező egyedeiről
beszélünk.
FÜLES
MEDÚZA
Férgek
Hengeresférgek
Hengeresférgek
-Hengeres testük nem szelvényezett.
Kialakul a bélcsatorna három szakasza,
megjelenik az utóbél, a végbélnyílás.
-Testük végén szájnyílás
szájszuronnyal
-Tojással szaporodnak
-Kedvezõtlen környezetben elvesztik
víztartalmuk zömét
-Összeszáradnak, vizes környezetben,
folytatják életüket.
Gyűrűsférgek
Orvosi pióca
ismertetői
teste 10-15 cm hosszú. Színe a piszkos-, olykor
sárgásbarna és sötét olajzöld között változik. Az
alapszínen 6 feltűnő, vöröses hosszanti sáv
látható, közülük néhányat sötét foltok
tarkítanak. Hasa sárga, egyenlőtlenül elosztott
fekete foltokkal. A fejtájék nem határolódik el
élesen, a 10 kis szem felül, az elülső szelvények
oldalain helyezkedik el. A test elülső és hátulsó
végén egy-egy tapadókorong van. A
szájnyílásban 3 félhold alakú, finoman fogas
állkapocs található.
Élőhelye: túlnyomóan lápos, mocsaras vizek és
dús növényzetű tavak lakója.
Tápláléka: a vízhez járó emlősök vérével
táplálkozik
Puhatestűek
Csigák
A csigák a puhatestűek törzsének egyik és egyben
legnagyobb fajszámú osztálya. Latin nevük alapján a
szakirodalomban haslábúak néven is ismertek,
ugyanis hasi oldaluk ellaposodott, lábszerű, erőteljes
bőrizomtömlővel, mely segítségével helyváltoztató
mozgást végeznek.
A csigák emésztőrendszere háromszakaszos bélcsatorna.
A szájnyílás a fej végén található, mely a szájüregben
folytatódik. A szájüreg felső boltozatán állkapocs, alul
pedig erőteljes reszelőnyelv található. A szájüreg rövid,
izmos garatban folytatódik, majd a hosszabb nyelőcső s
végül a tág gyomor következik.
Mocsárcsiga
A tüdős csigák rendjének Limnaeidae családjába tartozó csiganem.
Fajainak háza áttetsző, rövid menetes, de utolsó menete nagy.
Tapogatóik lapítottak, háromszögletesek és a szemek ezeknek
alapján fekszenek. Lélegzőnyílásuk elül, jobbra a köpenyszegély
alatt fekszik. A lágy és iszapos vizekben tartózkodnak, talpaik
segélyével a víz felszínén ügyesen úsznak és lebegnek s ilyenkor
lélegzenek. Igen közönséges a nagy M. (L. stagnalis M. O. Fr.),
mely 6,5 cm. hosszúra nő, színe sárgásszürke v. sötét olajzöld és
sárgás pontokkal tarkázott. Hazánk vizeiben ez, valamint rokonfajai
is közönségesek.
Kagylók
Táplálkozás :Táplálékuk élő vagy
elhalt növényi és állati anyagból,
szerves törmelékből áll.
Fajok :tavi kagyló, osztriga, fésű
kagyló, gyöngy kagyló,folyami
kagyló.
Szaporodásuk :A kagylók
hímnősek, és váltakozva
nőstényként vagy hímként
viselkednek. A peték még az
anyaállatban megtermékenyülnek,
és csupán a lárvák kerülnek a
vízbe.
Lakóhely:Vízben élnek. Helyüket
mászva változtatják, de egyesek
kagylóhéjaik gyors nyitása és csukása
közben úsznak is. A hosszuszifósak
beássák magukat s csak szifóikat
hagyják kinn. Legnagyobb részük
tengeri, de édes vizekben is több fajuk
él; számuk a mélységben csökken;
kizárólag édes vizekben csupán az
Unionidae és Cycladidae családok fajai
élnek.
Testfelépítés:A lágytestű állatok egyik
osztálya, amelyeket az
állatrendszertanban lemezkopoltyúsak
név alatt foglalnak össze. Kétoldali
részarányos, összenyomott testű és
fejnélküli állatok; állkapcsuk és nyelvük
nincs. Testüket kemény héj födi, amely
egy jobb- és egy baloldali kagylóból áll;
az egyes kagylókat a háton végigvonuló
kötőszalag kapcsolja össze.
KAGYLÓ
A záróizmok ereje igen tekintélyes. Körülbelül
megfelel a gerincesek izmai erősségének. A
kutatók azt találták, hogy akkora tömeget fel
tudnak emelni, mely több ezerszeresen felülmúlja
a héj nélkül számított test súlyát.
Ízeltlábúak törzse
Rovarok osztálya
vízipoloska
Az igazi félszárnyúak rendjébe tartozó rovarcsoport, melynek
tagjai a vízben élnek, így testük alkata és szerkezete
általában a vízi életmódnak megfelel . Csápjaik ugyanis
rövidek, többé-kevésbé elrejtett, testük csónakformájú és
végtagjaik az evezésre, úszásra vagy a vízen való járásra
kitűnően alkalmasak. Leginkább állati eledellel, más apróbb
rovarokkal táplálkoznak. Petéiket sorokban a vízi
növényekre erősítik.
Pókok
Elterjedése
A vízipók elterjedési területe
Európa, Angliától Szibériáig. A
vizek szennyeződése
következtében száma egyre
fogy.
Megjelenése
A vízipók fejtora sötétbarna, potroha szürke
színű. A nőstény fejtorának hasi oldalát és
egész potrohát ezüstösen csillogó levegőréteg
borítja, a hím potrohának hátán ez a réteg
hiányzik. A hím 10-15 milliméteres
testhosszúságával lényegesen nagyobb
termetű, mint a nőstény, amely csak 8-9
milliméter.
Szaporodása
A petékből kikelő fiatal
pókok két év alatt érik el
végleges
testhosszúságukat, ekkor
válnak ivaréretté.
Kultúrában
A búvárpók az egyik főszereplője
a közkedvelt, Vízipók-csodapók
című mára legendává vált
magyar rajzfilmsorozatnak
Rákok
Tudományos név
Astacus leptodactylus
Eschscholtz, 1823
Rendszertani besorolás
Ország:
Állatok (Animalia)
Törzs:
Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs:
Rákok (Crustacea)
Osztály:
Felsőbbrendű rákok
(Malacostraca)
Rend:
Tízlábú rákok (Decapoda)
Család:
Astacidae
Nem:
Astacus
Faj:
A. leptodactylus
A kecskerák Közép-Európában nem honos,
élelmezési célokra azonban betelepítették.
Megjelenése
A folyami rákhoz igen hasonló kecskerák
csőrnyújtványa (rostrum) fogazott szélű, ollói
feltűnően hosszúak, igen keskeny szárakkal. Az
állat halvány sárgásszürke színű.
Életmódja
A kecskerák mindenevő, táplálékát főleg
férgek, csigák és kagylók alkotják, de egyéb
állatokat, sőt dögöt is fogyaszt.
Szaporodása
A kecskeráknak nincs szabadon úszó lárvája. A
lárvák már a petében szinte teljesen kész
rákocskákká fejlődnek, és rövid idő múlva
önálló életet kezdenek.
Vízibolha
(Kis Vízibolha)
A nőstény 3-4 milliméter, a hím 1,5 milliméter hosszú. Az állat
törzsét két félből álló áttetsző héj burkolja, melyből csak a
feje nyúlik ki, és lefelé egy tüskében folytatódik. A kis
vízibolha kisebb állóvizek és tavak lakója.
Gerincesek
Halak
Testfelépítés
A kárász magas testű, oldalról kissé
lapított hal. Két faja él
Magyarországon, az ezüstkárász és a
széles kárász. A széles kárász
magasabb hátú és a faroktájékon egy
sötét folt található. Feje kicsi, szája
csúcsba nyíló. Testszíne hátoldalon
Szaporodás, egyedfejlődés
sötétbarna, oldalán az aranysárgától
Ívása május-június hónapban
az ezüstszürkéig minden színben
kezdődik, szakaszosan folyik. A
előfordul (aranykárász), hasa
piszkosszürke. Pikkelyei aprók, kissé kárászok között kevés a hím ivarú, így
bőrbenőttek. Úszói világosszürkék, gyakran előfordul, hogy a pontyfélék
hátúszójának első sugara, kemény családjába tarozó halakkal összeívik,
így létrejöhetnek hibrid egyedek.
fogazott
Növekedése lassú, még táplálékban
gazdag vizekben is, sőt ahol az
állomány sűrű, csököttek maradnak a
halak, nem nőnek meg 10-20 cm-nél
nagyobbra
Előfordulása
Közép- és Kelet-Európában és Ázsiában
őshonos. Európa többi részén is
megtalálható így Angliában is a betelepítése
révén.[1] A magyarországi halfauna
legnagyobb ragadozó hala, két métert is
meghaladó példányai miatt.
Szaporodása
Az ívással kapcsolatos magatartása
érdekes, az ívóhelyen a hím
testével körülfonja a nőstény
hastájékát és kipréseli belőle az
ikrákat, amelyeket nyomban
megtermékenyít.
Életmódja
Többnyire társasan, a fenék közelében él, 5-20 fős
csoportokban. Mindig lesből, főként éjjel támadó,
rendkívül falánk ragadozó. Kisebb példányai főként
hallal, rákokkal, piócákkal, puhatestűekkel
táplálkoznak, a nagyobbak vízközelben élő
kétéltűeket, emlősöket, vízimadarakat is
zsákmányolnak
Kétéltűek
A levelibéka
A zöld
levelibéka a kétéltűek
(Amphibia) osztályába
a békák (Anura) rendjébe és
a levelibékafélék
(Hylidae)családjába
tartozó faj.
Életmódja:
Főként éjszaka tevékeny,
napközben előszeretettel
sütkérezik a leveleken,
nádszálakon. Hangos,
hosszan tartó: "ke-ke-ke-ke"
hangja jellemző, a hímek
gyakran kórusban brekegnek.
A népi időjárásjóslás szerint
ilyenkor esőt jeleznek. Főként
repülő rovarokra vadászik.
Szaporodása:
A nőstények 150–300 petét tartalmazó
petecsomóit napsütötte tószegélyek sekély
vizébe, kubikgödrökbe, sóderbányák
vizesgödreibe, árkokba rakja le, ahol azok a
fenékre süllyednek. Az apró, mindössze 1 cm-es
békácskák 3–4 hónappal később hagyják el a
vizet.
Előfordulása:
Ligetes folyóvölgyek, víz közeli
bokrosok, erdőszélek, nádasok,
ezekkel határos füves
területeken él.
Megjelenése:
Kis termetű béka, színe:
fűzöld, sárgás, barnás,
vagy feketésszürke,
igen ritkán akár kék is
lehet. Bőre felül sima,
hasoldala szemcsés. A
hím torkán hanghólyag
van. Elülső lábai és
hátulsó ugrólábai ujjain
tapadókorongok vannak.
Készítette:Tunikolt Péter alias Tuni
Kecskebéka
Tulajdonságai: 6-12cm nagyságú
ugrólábai akár 10cm
akár 1m-re elugrik
kétéltű
ragadozó, ízeltlábúakkal táplálkozik
VÉDETT ÁLLAT!
Szaporodása: petével szaporodik
(tavasszal)
Hüllők
Hengeres testük többékevésbbé megnyúlt, pikkelyeik
ormósak, ritkán símák, csúcsuk
előtt többnyire végpórusuk van
és 15–33 hosszanti sorban
vannak elrendezve. Haspajzsaik
lekerekítettek és oldalaikon nem
türemlenek szögletesen fel, az
alsó farkpajzsok kettős sorban
állanak. A legtöbbjük tojásokat
tojik, egyes, többnyire
északamerikai fajok eleveneket
hoznak a világra.
Madarak
Tápláléka vízinövények részeiből és magvaiból,
rovarokból, férgekből, kagylókból, apró
kétéltűekből és halakból áll. Hosszú nyakával
mélyről tépi táplálékát, ahol a récék már nem
jelentenek konkurenciát. A bütykös hattyú akár
50 évig is elél, de csak kevesen érik meg a 7
évnél idősebb kort.
Magyarországon nem védett, stabil faj.
Az ivarérettséget 2-3 éves korban éri el.
Sirály
Testhossza 5967 centiméter, szárnyfesztávolsága 140-158 centiméter. A
nőstény egyedek tömege 6801400 gramm, míg a hímeké a
750-1500 grammig
terjedhet. Csőre és lába sárga.
Mint a legtöbb sirály, ez a faj is mindenevő.
Tápláléka rovarokból,
kisemlősökből, halakból, csigákból, kétéltűekből,
madártojásból és fiókákból áll, de megeszi a
gabonamagvakat és az olajbogyót is. Gyakran
kukákból vagy szeméttelepeken gyűjtött hulladékot
fogyaszt.
Emlősök
Pézsmapocok
Magányosan él, a párzási időszak és a
kölykeit vezető nőstény kivételével.
Nem alszik téli álmot.
Vackát víz fölé hajló fák tövében,
maga ásta kotorékban készíti, de
olykor megtelepszik vízparthoz közeli
borzvárban, nádasban is.
Tápláléka változatos lehet, de
döntően halakból
Zsírréteg nem védi a kihűléstől a
vízben, csak bundájának
víztaszítósága, zsírossága és
tömöttsége. Körülbelül 10 méter
mélységbe és 1-2 percig merül
maximálisan.
Gordos Cintia