Transcript ppt
Európai alkotmány- és
integrációtörténet 2
A modernkori angol alkotmányfejlődés (a XVII.
századi sarkalatos törvények, a kabineti
kormányzás, a király és a parlament viszonya: az
alkotmányos és a parlamentáris monarchia)
1. A Stuart abszolutizmus Angliában
2. A monarchia bukása és Cromwell diktatúrája
3. A restauráció korszaka Angliába
4. A parlamentáris monarchia modellje (Anglia)
Forrás: Mezey Barna – Szente Zoltán: Európai parlamentarizmus- és alkotmánytörténet.
Budapest: Osiris, 2003.
1. A Stuart abszolutizmus Angliában
1. Előzmények: a Tudor-korszak
(1485-1603)
15. sz. második fele: „rózsák harca”
VIII. Henrik
Gyarmatosítás, posztógyártás,
kereskedelem – Európa legfejlettebb
állama
Központosítás – abszolutizmus
Court of Request, Star Chamber, High
Court of Admirality, Északi Tanács, Walesi
Tanács, Privy Council
2. Stuart-abszolutizmus (1)
I. Jakab (1603-25) és I. Károly (1625-1649) idején
felbukkanó társadalmi változások: erősödő nemesi
középosztály és városi polgárság
Abszolút kormányzás:
A parlament visszaszorítása (1603-1640: mindössze
4,5 évig ülésezett, 9-szer ült össze
A király prerogatívák alapján kormányoz, a Privy
Councilra támaszkodva
◦ Különbíróságokkal igyekszik megtörni az ellenzéket (High
Commission, Star Chamber)
◦ Törvénytelen bevételnövelő eszközök – parlamenti
jóváhagyás nélkül:
◦ Hajópénz (1634), monopóliumok értékesítése,
kényszerkölcsönök, erdőbírságok, elítéltek vagyonának
elkobzása, stb.
2. Stuart-abszolutizmus (2)
Ellenállás:
A) Parlament (a House of Commons-t a 15. sz. óta
vagyoni cenzus alapján választották):
Csak a parlamentnek van joga új vagy különös állami
bevételek megszavazására
A törvényhozás parlamenti jog, a törvények a királyt
is kötik
1604: a parlament kizárólagosan jogosult választási
vitákban dönteni
1604: a hazaárulás és béketörés kivételével az alsóház
kizárólagosan jogosult bíráskodni a House of
Commons tagjainak büntető ügyeiben
2. Stuart-abszolutizmus (3)
1628: Petition of Right: sérelmek felsorolása és
szembeállítása korábbi törvényekkel, alkotmányos
dokumentumokkal:
Tilos törvénytelen adókat, kényszerkölcsönöket,
kényszeradományokat szedni
Tilos a törvénytelen bebörtönzés, letartóztatás,
birtokelkobzás (csak törvényes bíróság dönthet)
Tilos a katonaság kényszerbeszállásolása
Tilos a hadijog illetéktelen alkalmazása
Király: „Legyen igazság, ahogy kívánták.”
2. Stuart-abszolutizmus (4)
B) Common law bíróságok:
Az évszázados jog alapján ítélkező rendes bíróságok
joggyakorlata az alkotmány érvényesülésének
garanciája
Edward Coke bíró: a király prerogatívákból származó
joga nem korlátlan, az általa felállított különbíróságok
nem állnak a c.l. bíróságok fölött („rule of law”)
A királyi hatalom azonban nem hátrál (1629):
Ellenzék vezetőinek letartóztatása
House of Commons feloszlatása, tagjainak
bebörtönzése felségsértésért, lázadás szervezéséért
3. Alkotmányos válság és
polgárháború (1)
A) „Rövid parlament”:
1640 márciusában I. Károly összehívja a parlamentet (a skót felkelés
miatt pénz kell)
A House of Commons azonban petíciót akar benyújtani a háború
ellen
A király feloszlatja, ellenzéki vezetőit letartóztatja
B) „Hosszú parlament” (1640-1660):
Kényszerűségből újra összehívja, a H. of C. eredményei:
A Star Chamber által önkényesen elítélt politikai foglyok szabadon
engedése
A király legfőbb tanácsadóinak vád alá helyezése
Hajópénz eltörlése
Királyi különbíróságok megszüntetése
Egyház feletti ellenőrzés átvétele
3. Alkotmányos válság és
polgárháború (2)
Triennial Act (1641):
Ha az utolsó parlament utolsó ülésétől számított harmadik év
szept. 10-e előtt a király nem hívja össze újra a parlamentet, akkor
is össze fog ülni, meghatározott eljárási rendben:
A király mulasztása esetén a felsőház elnöke, a lordpecsétőr és
Anglia Nagy Pecsétjének minden egyes és összes mindenkori
meghatalmazottja összehívja a parlamentet
Ha ezek elmulasztanák, akkor a főnemesek közül 12 hívhatja össze
Ha ezek is elmulasztanák, akkor spontán választói gyűlések
választhatnak követeket a következő márciusra
A parlamentet csak saját jóváhagyásával lehet feloszlatni ill. elnapolni
összeülésétől számított 50 napon belül.
Cél: ne alakulhasson ki ismét olyan helyzet, hogy a parlament
évtizedekig nem ülésezik.
3. Alkotmányos válság és
polgárháború (3)
A) Grand Remonstrance (Nagy Tiltakozás) 1641:
Mintegy 200 pontban sorolja fel az alsóház (kis többséggel
elfogadott határozatban), hogy a katolikusok milyen
kedvezményeket kaptak a királytól, hogy bizonyos korrupt állami
tanácsadók idegen államok zsoldjába szegődve befolyásolták a
királyt
A király bebörtönözné a H. of C. vezetőit, de azok elmenekülnek (a
király is elhagyja Londont)
B) Polgárháború:
A H. of C. további követelései (hadsereg feletti kontroll átvétele,
egyházi reform) 1642-ben nyílt fegyveres konfliktushoz vezetnek a
királyhoz és a parlamenthez hű katonai erők között
Az alsóház a következő években valóságos parlamenti kormányzást
folytat, fokozatosan ellenőrzése alá vonva a kormányzás minden
ágát.
2. A monarchia bukása és Cromwell
diktatúrája
1. A „csonka parlament” (16471653) (1)
Előzmények:
A polgárháború kezdete óta eredménytelen tárgyalások az
uralkodó és a parlament között
A király nem hajlandó lemondani ősi prerogatíváiról (anglikán
egyház és hadsereg feletti ellenőrzés, minisztereinek szabad
kiválasztása)
Az irányítás azonban átcsúszik a hadsereg kezébe:
1647 július: megszállja Londont, az alsóházból elűzi a presbiteriánus
képviselőket (akik az újnemességre és a felsőpolgárságra
támaszkodva megegyezést kerestek a királlyal)
1648: 140 képviselő letartóztatása (507 tagú alsóházból 60 ún.
independens – a középrétegek és a parasztság képviselői – marad)
A királyt 1647-ben letartóztatják, s a csonka parlament halálra ítéli,
1649-ben kivégzik
1. A „csonka parlament” (16471653) (2)
A csonka parlament működése:
A) Alsóházi határozatok:
Népszuverenitás kimondása: „A nép az Úr szándéka
szerint minden igaz hatalom forrása… és… akiket a nép
választott meg és akik a népet képviselik… a legfőbb
hatalom letéteményesei”
A Lordok Háza és a király kiiktatása a törvényhozásból
– az alsóház szuverenitása: „bármi iktattassék is
törvénybe… a parlamentben összegyűlt alsóházi tagok
által, az törvény erejével bír, és kötelező a nemzet minden
tagjára nézve, még akkor is, ha a király vagy a főrendi
ház nem járult hozzá”
1. A „csonka parlament” (16471653) (3)
B) A királyi hatalom eltörlése:
„a királyi tisztséget ebben az országban nem viselheti és nem
gyakorolhatja egyetlen ember sem egyszemélyi módon”
„a nemzet… saját képviselői vagy nemzeti gyülekezetei tanácsa
által kormányoztassék”
„minden rendű és rangú ember… engedelmeskedni tartozik ezen
ország kormányának, mivel minden hatalom ezen ország jelenlegi
és soron következő képviselőiben ölt testet, és csakis őbennük”
A VH gyakorlását a (jórészt a) parlament tagjaiból választott
Államtanácsra bízzák
A legfontosabb ügyeket parlamenti rendeletekkel
szabályozzák
2. Cromwell katonai diktatúrája – az
Instrument of Government (1653) (1)
1653-ra a hadsereg teljesen saját kezébe
veszi a hatalmat:
Oliver Cromwell egyszemélyi katonai
diktatúrát alakít ki
A régi parlamentet szétkergeti, majd újat
hív össze („kis parlament” – 140 fő) –
tagjait a hadsereg vezetői és az
independens gyűlések által összeállított
listák vezetőiből jelölték ki
2. Cromwell katonai diktatúrája – az Instrument of
Government (1653) (2)
Az új kormányzati rendszert a hadsereg vezetői által
megszövegezett „Instrument of Government” c.
„kormányzati okirattal” igyekezett megszilárdítani:
Lordprotektorátus: a legfőbb hatalom gyakorlója, a
kormányzat vezetője a lordprotektor:
A parlamenttel együtt a legfőbb törvényhozó
Hozzájárulása kell a parlament döntéseihez
Kegyelmezési jog
Katonaság vezetője
Az őt segítő Tanács véleményét kikérve irányítja a
külügyeket, üzen hadat, köt békét
2. Cromwell katonai diktatúrája – az Instrument of
Government (1653) (3)
Tanács:
Az alapokmányban meghatározott 7 személy (utóbb a
parlament jelöltjei közül a Tanács és a lordprotektor választ
további tagokat)
A lordprotektor halála esetén megválasztja utódját
Parlamenti szünet idején hozzájárulása kell bizonyos
tisztviselők kinevezéséhez
Parlament:
400 választott képviselő (a Tanács jogosult a
megválasztottakat „alkalmatlannak” minősíteni és a
mandátumtól elzárni)
A lordprotektorral elvben együtt gyakorolt TH
Minden harmadik évben összehívandó, 5 hónapon belül nem
napolható el, nem oszlatható fel
2. Cromwell katonai diktatúrája – az Instrument of
Government (1653) (4)
Adómegszavazási jog – de veszélyhelyzet idején a
lordprotektor és a Tanács korlátlan felhatalmazással
bír a pénzügyek intézésére, törvényt és törvényerejű
rendeletet is hozhatnak
Bizonyos főtisztviselők megválasztásához a parlament
hozzájárulása szükséges
Summa:
A választottak általi kormányzás, a népszuverenitás
elve visszaszorul
A lordprotektor végrehajtó hatalma domináns,
lényeges kérdésekben rendeletekkel kormányoz
3. A katonai diktatúra vége
Cromwell konfliktusba kerül a parlamenttel,
amely maga is alkotmányozni akart:
Humble Petition and Advice – Alázatos
kérelem és tanács: legyen második kamara
(„Other House”), Cromwell jelölje ki
utódját, legyen király
Cromwell elutasítja, a parlamentet feloszlatja
Halála (1658) után kijelölt utódját, fiát a
hadsereg rövid idő után eltávolítja (1659)
3. A restauráció korszaka Angliában
1. A visszaállított királyság közjogi
jellemzői
Cromwell halála után katonai diktatúra összeomlik, 1660 májusában visszatér
II. Károly, akit királlyá koronáznak
KORAI ALKOTMÁNYOS MONARCHIA:
A törvényhozás és az adóztatás kérdéseiben a parlamentnek elsőbbsége
van az uralkodóval szemben
Az uralkodó nem bíráskodhat a common law bíróságok megkerülésével
Visszanyeri jogait a Lordok Háza
A király ellenőrzi a kormányzati kiadásokat, a hadsereget, tengerészetet,
hadat üzen, békét köt, irányítja a külkapcsolatokat
A forradalom alatt elkobzott királyi, egyházi javakat visszaadják
A Parlament – bíróságok – helyi közigazgatási autonómia szervei
EGYENSÚLYT képeznek a királyi hatalommal szemben
2. A korai alkotmányos monarchia eszméi
(Clarendon koncepciója)
Clarendon (a király első minisztere):
A törvényhozás a parlament feladata, a kormányzás irányát azonban
a király az általa összeállított Titkos Tanácson (Privy Council)
keresztül határozza meg
A kormányzásban a király a parlament által megszavazott pénzügyi
forrásoktól függ
A parlament súlyos esetekben jogi eljárást (impeachment) folytathat
le az uralkodó tanácsadóival (minisztereivel) szemben, de nem
szabhatja meg, hogy kik legyenek a király miniszterei, s nem
szólhatnak bele a konkrét kormányzati döntésekbe
A törvények alkalmazása a bíróságok feladata.
(A parlament és az uralkodó viszonya dinamikus: az előbbi igyekszik
ellenőrzése alá vonni a hadsereget és a külpolitika irányítását.)
3. Habeas Corpus Act (1679)
„Vedd a fogoly testét!”
Eredetileg igazgatási irat annak megjelölésére, hogy a fogva tartottat
mely bíróság elé kell állítani
A 17. században jogi garanciává fejlesztették:
A letartóztatott által vagy az ő érdekében más által írásban
előterjesztett kérelem esetén a lordkancellár vagy más illetékes
bíró parancsot (habeas corpust) bocsát ki
Ahhoz címezve, aki a letartóztatottat fogva tartja (pl. sheriff,
börtönőr, tisztviselő)
Tartalma egy parancs: a foglyot 3 napon belül a letartóztatás
idejének és okának megjelölése mellett állítsa bíró elé s a
továbbiakban a bíróság határozatához tartsa magát
A bírósághoz szállítás (és visszaszállítás) költségei a fogva tartottat
terhelik; a határidő a bíróság távolságától függően lehet több is
(max. 20 nap)
A Habeas Corpus Act csak állami veszély idején függeszthető fel,
parlamenti határozattal
4. A toryk és whigek elkülönülése
Tory párt: földbirtokosok érdekeit
képviselő anglikán, konzervatív párt a
House of Commonsban
Whig párt: arisztokratikus vezetésű, de
más vallásúakat is tömörítő liberális párt
Két és fél évszázadig ezek határozzák meg
az angol parlamenti politizálást.
5. A dicsőséges forradalom (1)
II. Károly után II. (Stuart) Jakab ismét abszolutizálni
igyekszik a királyi hatalmat
A konfliktus vallási kérdésen élesedik ki (a parlament
az anglikánokat védi, az uralkodó udvarában viszont a
katolikusok érdekeit igyekszik előmozdítani)
A Lordok Háza egyes örökletes tagjai Jakab vejéhez,
Orániai Vilmoshoz fordulnak, beavatkozást kérve
Vilmos 1688-ban partra száll, II. Jakab pedig
Franciaországba menekül
Helyreállíttatik a törvényes hatalomgyakorlás, a
parlament döntő szerepet játszik
Három törvényi pilléren nyugszik:
5. A dicsőséges forradalom (2)
A) Bill of Rights (1689): a királyi hatalom alkotmányos kereteinek
meghatározása
II. Jakab bűneinek felsorolása
A trón megüresedésének deklarálása
Orániai Vilmos királlyá nyilvánítása, aki esküvel erősíti meg a királyság
régi és elvitathatatlan jogait és szabadságait:
A törvények felfüggesztése parlamenti jóváhagyás nélkül törvénytelen
A korona előjog alapján nem szedhet adót
Az alattvalók petíciót nyújthatnak be a királyhoz
Békeidőben hadsereg csak parlamenti hozzájárulással tartható
A parlamenti felszólalások tárgyában semmilyen parlamenten kívüli
hatóság nem kezdeményezhet felelősségre vonást
Tilosak a túlzott mértékű óvadékok, bírságok
(Leglényegesebb: áttételesen világossá teszi, hogy a trón betöltése közvetlenül
a parlament, közvetve pedig a törvényhozást megválasztó nép döntésén
alapul.)
5. A dicsőséges forradalom (3)
B) Triennial Act („Hároméves törvény”)
1694:
Előzmény 1641 (egy-egy hároméves
periódusban legalább 50 napos parlamenti
ülésszakot kell tartni)
Most: nemcsak ülésszakot, de parlamenti
választásokat is kell tartani háromévente (a
király nem tarthatja meg hosszabb ideig a
számára kedvező összetételű H. of C-t)
Utóbb (1715) hét évre módosítják
(Septennial Act)
5. A dicsőséges forradalom (4)
C) Act of Settlement (Trónöröklési törvény, 1701):
Mivel a Bill of Rights-ban meghatározott trónöröklési rend
megszakadt, új rendre van szükség:
A parlament a Hannover-házra ruházza az uralkodói
tisztséget
Trónra csak anglikán személy kerülhet
A király csak a parlament beleegyezésével hagyhatja el Angliát
A kormányzati döntések jórésze a Titkos Tanácsban születik –
az egyetértő tanácstagok kötelesek aláírni!
Külföldi személy nem viselhet magas állami tisztséget és nem
lehet képviselő
A bírák megbízatása addig tart, amíg „jól viselik magukat”
(quamdiu se bene gesserint) – egyébként a parlament két
házának előterjesztésére elmozdíthatók
Az alsóház általi vádeljárás (impeachment) alól az uralkodó
nem mentesíthet senkit
4. A parlamentáris monarchia
modellje (Anglia)
1. Az alkotmányos monarchia
továbbfejlődése (1)
A) A parlamentáris monarchia
kialakulásának előfeltételei a 17. századi
fejlődéssel már adottak:
A király hatalma a parlamenttől ered (nem
isteni, nem korlátlan)
A parlament feltételeket is szab, korlátokhoz
köti az uralomgyakorlást
A TH rendszeresen, évente összeül
Benne három egyenrangú elem: uralkodó –
Lordok Háza – House of C.
(King-in-Parliament)
1. Az alkotmányos monarchia
továbbfejlődése (2)
B) Fokozatos fejlődés:
A hatalmi súlypont áthelyeződik a koronáról
a parlamentre, elsősorban az alsóházra
(polgári réteg képviseletére)
A kormányforma is parlamentárissá válik: az
uralkodó már nem közvetlenül, hanem
miniszterei útján kormányoz
A minisztereket a parlamenti erőviszonyokat
is figyelembe véve nevezi ki
1. Az alkotmányos monarchia
továbbfejlődése (3)
C) Konkrét lépések:
1742: a parlamenti többség bizalmatlanságát
érezve Sir Robert Walpole miniszterelnök
lemond
Walpole, majd később William Pitt (1756-61,
1766-68) idején a miniszterelnök már
kiemelt szerepű („prime minister”), nem
primus inter pares
A királyt elvileg vétójog illeti, de ezt 1707 óta
nem gyakorolja!
2. Az angol parlamentáris monarchia
modellje (1)
A 18. század vége. Főbb sajátosságai:
A kormány (kabinettanács) politikai felelősséggel tartozik a
parlamentnek (Lord North kormánya 1782-ben, egy sikeresnek
ígérkező bizalmatlansági szavazást megelőzve lemond) – a kormány
tartósan csak a parlamenti többségre támaszkodva kormányozhat
A miniszterek kollektíve felelősek: jogsértés esetén a Lordok Háza
ítélkezett már régebb óta (egyéni felelősség); most azonban a
„rossz kormányzásért” is felel a kormány egésze, politikai
értelemben (kollektív felelősség)
A király csak elvben szabad a miniszterelnök kiválasztásánál – a
gyakorlatban olyat kénytelen választani, ki mögött parlamenti
többség áll
3. Az angol parlamentáris monarchia
modellje (2)
Újfajta egyensúly a hatalmi tényezők között:
Nemcsak a parlament tud korlátokat állítani a kormánynak
(uralkokodónak), hanem fordítva is:
Parlamentfeloszlatási jog
A parlament összetételének befolyásolása (alsóház – választási
városok, Lordok Háza – „peer”-ek kinevezése)
Vétójog: 1707 óta nem gyakorolják, de elvben lehetséges (King-inParliament, de a parlament megtagadhatja a korona szükségleteinek
megszavazását, az adókat éppúgy, mint a személyes szükségletek
fedezését [civillista])
A kormányzás a hivatásos politikusok kezébe kerül, a király
érdemben már nem befolyásolja
Kialakul viszont és megerősödik a miniszteri felelősség