Transcript Document

NÖVÉNYFÖLDRAJZ ÉS
TÁRSULÁSTAN
1. előadás
Dr. Bartha Dénes
BIOLÓGIAI
ORGANIZÁCIÓ
BIOLÓGIAI ORGANIZÁCIÓ
 hierarchikus felépítés
 a szintek között kölcsönös kapcsolat
 az organizációs szintekre külön jelenségek és törvényszerűségek
jellemzők
 a magasabb szintek felé nő a komplexitás (több tér- és idődimenzióban végbemenő folyamatok összegződnek)
BIOLÓGIAI ORGANIZÁCIÓ
infraindividuális szint
molekulák szerveződési szintje
sejtek szerveződési szintje
szövetek szerveződési szintje
szervek szerveződési szintje
individuális szint
szervezetek szerveződési szintje
szupraindividuális szint
populációk szerveződési szintje
életközösségek szerveződési szintje
bioszféra szerveződési szintje
BIOLÓGIAI ORGANIZÁCIÓ
Szünbiológia = a különböző élőlények együttélésével foglalkozó
tudomány, tárgyát a populációk, életközösségek és a bioszféra alkotják.
Kérdés
Tudomány
Mi?
rendszertan
Milyen?
populációbiológia
életföldrajz
társulástan
Miért?
ökológia
Feladat
az építőelemek meghatározását adja
meg
a populációk, életközösségek,
bioszféra viselkedését jelenség szinten
írja le (okozatok)
a jelenségeket előidéző
kényszerfeltételeket vizsgálja (okok)
populációbiológia + életföldrajz + társulástan + ökológia = szünbiológia
ALAPFOGALMAK
ALAPFOGALMAK
Növényföldrajz (geobotanika, fitogeográfia): a növényfajok és növényzeti típusok térbeli előfordulásának és elterjedésének részletes
vizsgálata.
Florisztika: egyes területek flórájának összetételét elemzi.
Areálgeográfia (chorológia): egyes növényfajok elterjedésének
törvényszerűségeivel foglalkozik.
Fiziognómiai növényföldrajz: leírja a Föld különböző területeit
borító növénytakarót, a vegetációt.
Genetikai (fejlődéstörténeti) növényföldrajz: a növényzet időbeni
változásait tárgyalja.
Növénytársulástan (fitocönológia, fitoszociológia): a vegetáció egységeit elemzi és írja le.
FLÓRA és VEGETÁCIÓ
FLÓRA ÉS VEGETÁCIÓ
Flóra = egy terület növényfajainak az összessége (sok növényfaj)
Vegetáció = egy terület növénytakarója, a földfelületet borító növénytömeg (sok növényfaj sok egyede).
Élőlénycsoport
Algák
Gombák
Zuzmók
Májmohák
Lombosmohák
Harasztok
Virágos növények
Gerinctelen állatfajok összesen
Gerinces állatfajok összesen
Földön leírt fajok
száma
41.000
69.000
13.500
10.000
15.000
11.000
250.000
1.100.000
45.000
Magyarországon élő
fajok száma
4.000
10.000
700
150
500
60
2.200
43.000
570
A különböző élőlénycsoportok fajszáma a Földön, illetve Magyarországon (kerekített
értékek)
BIOLÓGIAI TÍPUSOK
BIOLÓGIAI TÍPUSOK
 A növények osztályozásának egyik útja a rendszertani egységekbe
(taxonokba) való besorolás, amelynek alapja az evolúció, a
leszármazási rokonság figyelembe vétele.
 Egy-egy taxonba teljesen eltérő morfológiai, élettani sajátosságokkal
rendelkező növények is tartozhatnak.
 Távoli taxonok hasonló morfológiai, élettani sajátosságokkal
bírhatnak.
 A környezeti alkalmazkodás egyik megnyilvánulása, hogy a különböző
taxonok – a konvergencia révén – hasonló biológiai típusokat
alkotnak.
BIOLÓGIAI TÍPUSOK
A. A trofikus jelleg alapján
Autotróf növények
Szemiautotróf növények
pl. Melampyrum, Rhinanthus, Loranthus, Viscum
Heterotróf növények
Paraziták:
pl. szárparazita: Cuscuta, gyökérparazita: Orobanche, Lathraea
Szaprofiták:
pl. Neottia, Monotropa, Corallorhiza, Epipogium, Limodorum
BIOLÓGIAI TÍPUSOK
B. Az életmód alapján
Terresztris növények
Szilvikol fajok
Pratikol fajok
Aquatikus növények
C. A virágzás gyakorisága és az élettartam alapján
Egyszertermők (hapaxant fajok)
Egy- és kétévesek
Sokévesek
Sokszortermők (pollakant fajok)
Megj.: Az egyszertermő sokévesek és a sokszortermők alkotják az évelő
növények csoportját.
BIOLÓGIAI TÍPUSOK
D. A hajtástengely fásodottságának mértéke alapján
Fásszárú növények
Félig fásszárú növények
Lágyszárú növények
E. A levelek élettartama alapján
Örökzöldek
Félörökzöldek (télen is zöldek)
Lombhullatók (nyáron zöldek)
BIOLÓGIAI TÍPUSOK
F.
A levelek típusa szerint
Tűlevelűek
Pikkelylevelűek
Lomblevelűek
G. A levelek állaga (konzisztenciája) alapján
Keménylombúak (szklerofill fajok)
Lágylombúak (malakofill fajok)
BIOLÓGIAI TÍPUSOK
H.
A levelek nagysága szerint
leptofill
nanofill
mikrofill
mezofill
makrofill
megafill
< 0,25 cm2
0,25 – 1 cm2
1 – 5 cm2
5 – 100 cm2
100 – 500 cm2
> 500 cm2
BIOLÓGIAI TÍPUSOK
I.
A fényviszonyokhoz való alkalmazkodás alapján
Szkotofiton (szkotofil növény)
Szkiofiton (szkiofil növény)
Helio-szkiofiton (helio-szkiofil növény)
Heliofiton (heliofil növény)
BIOLÓGIAI TÍPUSOK
J. A humiditáshoz ill. ariditáshoz (víz- és hőmérsékleti viszonyokhoz) való alkalmazkodás alapján
Higrofiton (higrofil növény)
Mezofiton (mezofil növény)
Xerofiton (xerofil növény)
Megj.: Az egyes típusok között átmeneti típusok is léteznek, pl. mezohigrofil ill.
xeromezofil növények.
Termofiton (termofil növény)
Pszichrofiton (pszichrofil növény)
Kriofiton (kriofil növény)
BIOLÓGIAI TÍPUSOK
K. A szubsztrátumhoz való alkalmazkodás alapján
Hidrofiton (hidatofiton)
Helofiton
Amfifiton
Eurifiton
Edafofiton
Endofiton
Halofiton (halofil fajok)
Higrohalofiton (higrohalofil fajok)
Xerohalofiton (xerohalofil fajok)
BIOLÓGIAI TÍPUSOK
Nitrofiton (nitrofil fajok)
Kalcifiton (kalcifil fajok)
Szaxikol fajok
Kriofil fajok
Pszammofil fajok
Antrakofil fajok
Sphagnikol fajok
Lignikol fajok
Ramikol fajok
Litofil fajok
Terrikol fajok
Ombrofil fajok
Pirofil fajok
Humikol fajok
Turfikol fajok
Kortikol fajok
Foliikol (epifill) fajok
BIOLÓGIAI TÍPUSOK
L. A talajkémhatáshoz való alkalmazkodás alapján
Acidofil (mészkerülő) fajok
Acidoklin (inkább mészkerülő) fajok
Neutrofil (semleges = közömbös kémhatást kedvelő) fajok
Baziklin (inkább mészkedvelő) fajok
Bazifil (mészkedvelő) fajok
M. A talajok tápanyagtartalmához való alkalmazkodás alapján
Oligotróf fajok
Mezotróf fajok
Eutróf fajok
NÖVÉNYI FORMÁK
NÖVÉNYI FORMÁK
 A biológiai típusok speciális esete a növényi forma, ahová a
növekedési forma és az életforma sorolható.
 A növényi formák alkalmazása sokkal régebbre tehető, mint a
taxonokkal (rendszertani kategóriákkal) való jellemzés.
 A növekedési formákat tisztán morfológiai jellemzők alapján állítjuk
fel, míg az életformák esetében a morfológiai jellemzőkön túl
ökológiai sajátosságok is figyelembe veendők.
 A növekedési forma a kedvező időszakban (vegetációs periódus =
működési szakasz) működő habitust jelenti, addig az életforma a
kedvezőtlen időszak (nyugalmi szakasz) átvészelésére kialakult
adaptáció során jön létre.
I. Növekedési formák
NÖVEKEDÉSI FORMÁK
Növekedési formák
Növekedési forma = a nagyvonalakban azonos architektúrájú, morfológiájú (konstitúciójú) növények tipizált összessége, a növekedésfejlődés aktív időszakában alakul ki, a kedvező időszakhoz való
alkalmazkodást jelenti.
NÖVEKEDÉSI FORMÁK
A. A támasztékigény és a gyökerezés szerint
Önállóan növő, talajban gyökerező fajok
Önállóan növő, talajban nem gyökerező fajok
Más növényeken vagy támasztékokon növő fajok
Epifitonok
Liánok
Félepifitonok (álliánok): 1. lián → epifiton;
2. epifiton → lián
NÖVEKEDÉSI FORMÁK
B. A hajtástengely irányultsága és típusa szerint
Felálló szárú növények
Elfekvő szárú növények
Rozettás növények
Félrozettás növények
Párnanövények
NÖVEKEDÉSI FORMÁK
C. A fásszárú növények elágazás módja és az ágak helyzete
szerint
Fák
Cserjék
Törpecserjék
a. Piceoid
a. Sambucoid
a. Myrtilloid
b. Quercoid
b. Cornoid
b. Empetroid
c. Pinoid
c. Sarothamnoid
c. Loiseleurioid
d. Tilioid
d. Rosoid
e. Fagoid
e. Mugoid
NÖVEKEDÉSI FORMÁK
Fásszárú architektúra típusok
NÖVEKEDÉSI FORMÁK
Hazai fásszárú architektúra típusok
II. Életformák
ÉLETFORMÁK
Életforma = hasonló morfológiai megjelenésű és hasonló életritmusú
növények csoportja, melyek a makroklíma kedvezőtlen ritmikus jelenségeihez (pl. száraz vagy hideg időszak) harmonikusan, morfológiai
bélyegekben (is) megnyilvánulóan alkalmazkodtak
 A RAUNKIAER-féle életforma koncepció az átvészelő szervek
helyzetére alapozott.
 A víz- és hőellátási pesszimumban (téli hideg vagy nyári szárazság) adott általános növényi válaszok lemérhetők azon, hogy a kedvezőtlen
időszakban milyen védelemben részesülnek a legérzékenyebb szövetrendszerekből felépülő megújuló szervek (rügy ill. a magban lévő embrió). Az életformák szerinti értékelést elsősorban a periodikusan változó klímájú (mérsékelt övi) területeken lehet jól alkalmazni.
ÉLETFORMÁK
Fák (Megafanerofiton – MM)
Cserjék (Mikrofanerofiton – M)
Törpecserjék (Nanofanerofiton – N)
Félcserjék (Hemifanerofiton – NH)
Kamefiton (Ch)
ÉLETFORMÁK
Hemikriptofiton (H)
Bojtos gyökérzetű fajok (H1)
Indás évelő fajok (H2)
Szaporodásra képes gyökerű fajok (H3)
Szaporodásra nem képes karógyökerű fajok (H4)
Ferde gyöktörzsű fajok (H5)
ÉLETFORMÁK
Geofiton (G)
Tarackos, gyöktörzses fajok (G1)
Gumós fajok (G2)
Szaporítógyökeres fajok (G3)
Hagymás, hagymagumós fajok (G4)
Hidatohelofiton (HH)
Megj.: A geofitonok és a hidatohelofitonok alkotják a kriptofiton (a talaj vagy a víz által
védve átvészelő) csoportot.
ÉLETFORMÁK
Hemiterofiton (TH)
Terofiton (Th)
Ősszel csírázó, kora tavaszi áttelelő egyévesek (Th1)
Ősszel és kora tavasszal egyaránt csírázó nyár eleji egyévesek (Th2)
Tavasszal csírázó nyár eleji egyévesek (Th3)
Tavasszal csírázó nyárutói egyévesek (Th4)
ÉLETFORMÁK
RAUNKIAER-féle módosított életformarendszer
ÉLETFORMÁK
- az átvészelő szerv elhelyezkedése
- átmenetek
ÉLETFORMÁK
A magyar f lóra életformák szerinti megoszlása (%)
Fanerofita (MM + M + N + HN)
Kamefita (Ch)
Hemikriptofita (H)
Geofita (G)
Hidatohelofita (HH)
Hemiterofita (TH)
Terofita (Th)
Epifita (E)
5.9
3.4
46.6
10.9
6.0
5.3
21.8
0.1
FLÓRA ALAPFOGALMAK
FLÓRA ALAPFOGALMAK
Flóra = adott területen adott időben előforduló növényfajok összessége
(lényegében neveik listája) (→ fauna, fungia)
Florisztika = a flórát vizsgáló tudomány (→ faunisztika, fungisztika)
FLÓRA ALAPFOGALMAK
A flórát alkotó elemek (fajok) csoportosítása
1. A taxonok eredete szerint
Természetes taxonok
Mesterséges taxonok
2. A reliktum jelleg szerint
Reliktum (maradvány) faj
Nem reliktum faj
FLÓRA ALAPFOGALMAK
3. A bennszülött jelleg szerint
Bennszülött (endemikus) faj
Nem bennszülött faj
4. Az állományok terjeszkedési tulajdonságai szerint
Visszaszorulóban levő faj
Stagnáló (vagy kismértékben ingadozó állományokkal
rendelkező) faj
Terjedőben lévő faj
FLÓRA ALAPFOGALMAK
5. A növények csoportosítása az előfordulás jellege alapján
Spontán előfordulás
Szubspontán előfordulás
Mesterséges előfordulás
Szinantropizáció = Az ember természetátalakító tevékenységének
hatására egy-egy terület növényvilágában bekövetkező változások összefoglaló elnevezése.
FLÓRA ALAPFOGALMAK
6. A taxonok honossága szerint
Őshonos (autochton) faj (taxon)
Nem őshonos (allochton) faj (taxon)
7. A nem őshonos (allochton) növények csoportosítása
Jövevény növény (idegen növény, idegenhonos növény,
idegenföldi növény, adventív növény)
Jövevény hibrid
Kultúrnövény
FLÓRA ALAPFOGALMAK
8. A nem őshonos növények csoportosítása a meghonosodás
mértéke alapján
Meghonosodott (nem őshonos) növény
Újhonos növény (agriofiton)
Kultúrfüggő növény (epökofiton)
Idegen, nem meghonosodott (nem őshonos) növény
Alkalmi növény (efemerofiton)
Termesztett növény (ergasiofiton)
Meghonosodás (naturalizáció): Nem őshonos növény megtelepedését
követően az önfenntartó méretű populáció kialakulásáig tartó folyamat.
FLÓRA ALAPFOGALMAK
9. A jövevény növények csoportosítása bekerülésük módja
alapján
Betelepítés (behozatal): Szándékos emberi tevékenység, amelynek során
a növény (vagy annak szaporítóképlete) addigi areáján kívüli területre
kerül.
Behurcolás: Nem szándékos (véletlen) emberi tevékenység, amelynek
során a növény (vagy annak szaporítóképlete) addigi areáján kívüli
területre kerül.
Benyomulás: Az a folyamat, amelynek során az élőlény közvetlen emberi
közreműködés nélkül addigi areáján kívüli területeken is megjelenik.
FLÓRA ALAPFOGALMAK
9. A jövevény növények csoportosítása bekerülésük módja
alapján
Betelepített (behozott) növény (hemerofiton)
Behurcolt növény (xenofiton)
Benyomult növény (akolufiton)
FLÓRA ALAPFOGALMAK
10. A jövevény növények csoportosítása a bekerülés ideje
szerint
Ójövevény növény (archeofiton)
Újjövevény növény (neofiton)
FLÓRA ALAPFOGALMAK
11. A növények csoportosítása inváziós képességek alapján
Növényi invázió: A biológiai invázió esete, adott területen, adott tér- és
időskálán egy nem őshonos növényfaj elterjedési területe és populációmérete a számára megfelelő élőhelyeken az adott tér- és időskálán
monoton módon növekszik.
Inváziós képesség (elözönlőképesség): Az özönnövények azon
képessége, hogy elterjedési területüket és populációméretüket a számukra
megfelelő élőhelyeken, adott területen, adott tér- és időskálán monoton
módon növeljék.
FLÓRA ALAPFOGALMAK
11. A növények csoportosítása inváziós képességek alapján
Özönnövény / inváziós növény (nem invazív növény!)
Átalakító növény (transzformer növény)
Nem átalakító növény
12. Egyéb kategóriák
Kultúrreliktum
Kultúrszökevény
Gyomnövény, gyom
ŐSHONOSSÁG
ŐSHONOSSÁG
Az őshonosság kérdésköre
Az őshonosság biogeográfiai-vegetációtörténeti kategória, megítélése
tér-idő dimenzióban lehetséges.
Az őshonosság bizonyítása közvetlen és sokféle közvetett
bizonyítékkal történhet.
Általában annál könnyebb az őshonosságot bizonyítani vagy elvetni,
minél nagyobb vizsgált területről van szó.
ŐSHONOSSÁG
Időkorlát: a faj (taxon) az adott természetföldrajzi területen a Bükk I.
kor vége óta természetesen előfordul vagy előfordult
Területi korlát: a faj (taxon) természetes elterjedési területe (areája)
részben vagy egészben fedi az adott területet
Termőhelyi (társulási) korlát: adott területen belül a faj állományai a
nekik megfelelő termőhelyen (társulásban) találhatók → ellenkező
esetben termőhelyidegen (társulásidegen) az állomány
Taxonkorlát: önálló elterjedési területtel rendelkező alfajoknál
ŐSHONOSSÁG
Őshonos = Az a faj (taxon), amely az utolsó klímaváltozás (Bükk I. kor
vége, i. e. 800) óta a Kárpát-medence természetföldrajzi régiójában, ill.
annak egy adott tájegységében természetesen – nem behurcolás vagy
betelepítés révén – előfordult vagy előfordul, s a rá jellemző termőhelyeken (társulásokban) található meg.
ŐSHONOSSÁG
Nem őshonos (tájidegen)
 korábban ugyan élt a faj az adott területen, de a Bükk I. kor végéig (i.
e. 800-ig) természetes módon kipusztult onnan
 más természetföldrajzi régióból az adott területre (ahol természetes
módon nem fordul elő) tudatosan behozott, betelepített vagy nem
tudatosan behurcolt (adventív)
 őshonos faj genetikailag manipulált klónjaiból áll
Az első két csoportba tartozó taxonokat idegenföldieknek, idegenhonosaknak is nevezhetjük.
ŐSHONOSSÁG
Az őshonosság megítélésén túl figyelembe veendő
egyéb szempontok
Társulásalkotási korlát: Az ún. állományalkotó faj a természetes
elterjedési terület peremén (az area periférián) vagy termőhelyi
tartományának határán (határtermőhelyeken) nem szálanként, kisebb
csoportokban, hanem telepített ( elegyetlen) állományokban található
→ tájidegen állomány
Származási korlát: Származásnak tekinthető az a populáció, amely
genetikailag kielégítően egységes és amelytől (szignifikánsan) eltérő
genetikai tulajdonságú más populációk különíthetők el. Fokozott
kívánalom, hogy a szaporításra kerülő fafajok szaporítóanyagait a
származási körzeten belül használják fel, s az ne jusson el más származási
körzetbe, azaz ott idegen származást ne alkalmazzanak.
ELTERJEDÉSI TERÜLET
(AREA)
ELTERJEDÉSI TERÜLET
(AREA)
Elterjedési terület (area) = a földfelszínnek az a része, amelyet egy
taxon (faj, alfaj, nemzetség, család stb.) egy adott időpontban benépesít
Elterjedés ↔ előfordulás
ELTERJEDÉSI TERÜLET
(AREA)
Az elterjedési területet meghatározó tényezők:
a. Környezeti feltételek: 1. makroklíma, 2. víz- és tápanyagellátás, 3.
szubsztrátum
b.Versengés (kompetíció): areacentrum ↔ area perifera
c. Törzsfejlődés (filogénia): fajkeletkezési centrum → expanzió →
regresszió→ extinkció
d.Fajvándorlási (migrációs) képesség: migráció ↔ kolonizáció
e. Földrajzi akadályok (barrierek): pl. tengerek, magashegységek,
medencék, sivatagok, szigetek
f. Antropogén hatások
ELTERJEDÉSI TERÜLET
(AREA)
Az elterjedési területet kialakító tényezőket együttesen vizsgálva
háromféle areát különböztethetünk meg:
1. Potenciális area (PA): Az a terület, amit a taxon egy adott
időpontban elfoglalhat.
2. Természetes area (TA): Az a terület, amit a taxon egy adott
időpontban – emberi beavatkozás nélkül, természetes úton –
elfoglal.
3. Aktuális area (AA): Az a terület, amit a taxon egy adott
időpontban – az emberi beavatkozást is figyelembe véve –
elfoglal.
ELTERJEDÉSI TERÜLET
(AREA)
A háromféle areát összevetve az alábbi relációk állhatnak elő:
PA > TA
A taxon – természetes úton – még nem foglalt el
valamennyi előfordulási helyet, az elterjedési lehetőség
nincs teljes mértékben kihasználva.
PA = TA
A taxon – természetes úton – valamennyi előfordulási
helyet elfoglalt, az elterjedési lehetőséget teljes
mértékben kihasználta.
PA > AA
A taxon – természetes úton és emberi beavatkozás
következtében – nem foglalt el valamennyi előfordulási
helyet, az elterjedési lehetőség nincs teljes mértékben
kihasználva.
ELTERJEDÉSI TERÜLET
(AREA)
PA = AA
A taxon – természetes úton és emberi beavatkozás
következtében – valamennyi előfordulási helyet elfoglalt,
az elterjedési lehetőséget teljes mértékben kihasználta.
TA > AA
A taxon – emberi beavatkozás következtében –
bizonyos előfordulási helyekről kipusztult (TA – AA =
kipusztulások).
TA = AA
Az emberi beavatkozás nem olyan számottevő, hogy a
taxon elterjedési területét – a potenciális areáján belül –
csökkentette vagy növelte volna.
TA < AA
A taxon – emberi beavatkozás következtében, a
potenciális areáján belül – új előfordulási helyeket
hódított meg (AA – TA = adventív előfordulások).
(Nem értelmezhető relációk: AA > PA, TA > PA.)
ELTERJEDÉSI TERÜLET
(AREA)
Az elterjedési területet a mintázat jellege szerint is lehet osztályozni,
így megkülönböztethető:
1. Kontinuus (összefüggő) area
2. Diszkontinuus (nem összefüggő) area
a. Diszjunkt area
b. Diszperz area
ELTERJEDÉSI TERÜLET
(AREA)
ELTERJEDÉSI TERÜLET
(AREA)
ELTERJEDÉSI TERÜLET
(AREA)
ELTERJEDÉSI TERÜLET
(AREA)
ELTERJEDÉSI TERÜLET
(AREA)
AREATÍPUSOK
(FLÓRAELEMEK)
AREATÍPUSOK
(FLÓRAELEMEK)
Areatípus (flóraelem) = ± azonos elterjedésű növényfajok (taxonok)
tipizált areája
A pannon flóra elemzésére felhasználható areatípusok:
Adventív elemek
Kozmopolita elemek
Cirkumboreális elemek
Eurázsiai elemek
Európai elemek
Közép-európai elemek
Szubboreális elemek
Szubkontinentális elemek
Szubmediterrán elemek
Szubatlanti elemek
Alpesi (alpin) elemek
Kárpáti (szubendemikus) elemek
Pannóniai (endemikus) elemek
AREATÍPUSOK
(FLÓRAELEMEK)
A magyar flóra areatípusok (flóraelemek) szerinti megoszlása
Areatípus (%)
Kozmopolita
6.3 Szubmediterrán
Cirkumboreális
8.1 Szubatlanti
3.5
22.6 Alpesi (alpin)
2.5
Eurázsiai
Európai
Közép-európai
Szubboreális
Szubkontinentális
8.5 Kárpáti (szubendemikus)
12.0 Pannóniai (endemikus)
0.3 Adventív
14.6
15.8
0.8
1.9
3.1
AREATÍPUSOK
(FLÓRAELEMEK)
A magyar dendroflóra endemikus fajai
Pyrus magyarica
Sorbus austriaca subsp. hazslinszkyana
Sorbus kisfajok
Crataegus nigra
AREATÍPUSOK
(FLÓRAELEMEK)
A magyar dendroflóra dealpin-szubboreális fajai
Andromeda polifolia
Alnus incana
Alnus viridis
Betula pubescens
Clematis alpina
Ribes alpinum
Ribes petraeum
Rosa pendulina
Rubus idaeus
Rubus saxatilis
Spiraea salicifolia
Vaccinium myrtillus
Vaccinium oxycoccos
Vaccinium vitis-idaea
AREATÍPUSOK
(FLÓRAELEMEK)
A magyar dendroflóra szubkontinentális jellegű fajai
Acer tataricum
Amygdalus nana
Cerasus fruticosa
Cotoneaster niger
Spiraea crenata
Spiraea media
AREATÍPUSOK
(FLÓRAELEMEK)
A magyar dendroflóra szubmediterrán jellegű fajai
Amelanchier ovalis
Carpinus orientalis
Castanea sativa
Cerasus mahaleb
Colutea arborescens
Cornus mas
Coronilla emerus
Cotinus coggygria
Cotoneaster tomentosus
Daphne laureola
Fraxinus ornus
Laburnum anagyroides
Lonicera caprifolium
Ostrya carpinifolia
Quercus frainetto (Balk.)
Quercus pubescens
Quercus polycarpa (Balk.)
Quercus cerris
Quercus virgiliana
Ruscus hypoglossum
Sorbus domestica
Sorbus graeca
Tilia tomentosa (Balk.)
Viburnum lantana
AREATÍPUSOK
(FLÓRAELEMEK)
A magyar dendroflóra szubatlanti jellegű fajai
Calluna vulgaris
Sarothamnus scoparius
A magyar dendroflóra szubatlanti-szubmediterrán jellegű fajai
Hedera helix
Ruscus aculeatus
NÖVÉNYI TERJEDÉSI
MÓDOK
NÖVÉNYI TERJEDÉSI MÓDOK
Diaspóra = növényi terjedési egység
Diaspóra-típus
Generatív
spóra
mag
csíranövény („pszeudoviviparia”)
termés
terméscsoport
terméságazat
növény vagy növényi rész
termésekkel
Példa
algák, mohák, harasztok
orchidea fajok
mangrove fajok
bükkök
szederfajok
égerek
ragadós galaj
NÖVÉNYI TERJEDÉSI MÓDOK
Diaspóra-típus
Vegetatív
növényi test
sarjhajtás
sarjrügy (turioma)
sarjhagyma
sarjgumó
tarack
gyöktörzs
gyökérsarj
inda
legyökeresedő hajtás
vegetatív hajtásrészek
egész növény
Példa
májmohák
Bryophyllum spp., Poa bulbosa f.
vivipara
békatutaj
hagymás fogas-ír
salátaboglárka
tarackbúza
salamonpecsét
fehér nyár
szamóca
kúszó boglárka, hamvas szeder
szubmerz vízinövények, Tillandsia
Lemna, Wolffia, Azolla
NÖVÉNYI TERJEDÉSI MÓDOK
A növényi terjedés sémája: a diaspóra létrejötte → a diaspóra
készenléte a szállításra, terjedésre → a diaspóra szállítása, terjedése →
új helyre való megérkezés → csírázás → a növényegyed kifejlődése →
új diaspórák létrehozatala
Diaspóra-bank (magbank, spórabank) = egy bizonyos helyen felhalmozódó diaspóra-tömeg
NÖVÉNYI TERJEDÉSI MÓDOK
A növényi terjedési módok típusai:
I. Vegetatív terjedés (polikormonképzés)
A. tarackolás (pl. Agropyron repens, Teucrium chamaedrys, Phragmites
australis)
B. gyökérsarjadzás (Amygdalus nana, Ulmus minor)
C. hajtáslegyökerezés (pl. Fragaria vesca, Rubus spp.)
NÖVÉNYI TERJEDÉSI MÓDOK
A növényi terjedési módok típusai:
II. Generatív terjedés
1. Állatokkal terjedő (zoochor) növények
a. Diszzoochoria (pl. Castanea, Corylus, Quercus, Juglans)
b. Endozoochoria (pl. Atropa, Berberis, Convallaria, Cornus, Crataegus,
Euonymus, Hippophaë, Polygonatum, Paris)
c. Myrmekochoria (pl. Ajuga, Chelidonium, Colchicum, Corydalis, Helleborus,
Hepatica, Luzula, Melampyrum, Veronica, Viola)
d. Epizoochoria (madarak lába: pl. Lemna, Cyperus, Glyceria, Juncus,
kapaszkodószerv: pl. Geum, Arctium, Circaea, Galium, Sanicula,
ragadós termés: Viscum, Loranthus)
NÖVÉNYI TERJEDÉSI MÓDOK
A növényi terjedési módok típusai:
II. Generatív terjedés
2. Széllel terjedő (anemochor) növények
a. apró magvúak ill. spórásak (pl. Ericaceae, Orchidaceae, Pyrolaceae,
Saxifragaceae, Bryophyta, Pteridophyta)
b. repítőkészülékesek (pl. Clematis, Populus, Salix, Acer, Myricaria, Alnus,
Betula, Carpinus, Fraxinus, Picea, Pinus, Tilia, Ulmus)
c. ördögszekér növények (pl. Eryngium, Falcaria)
NÖVÉNYI TERJEDÉSI MÓDOK
A növényi terjedési módok típusai:
II. Generatív terjedés
3. Vízzel terjedő (hidrochor) növények
pl. Caltha, Nymphaea, Nuphar, Iris pseudacorus
4. Nehézségi erővel terjedő (ballochor) növények
pl. Fagus, Quercus, Juglans
NÖVÉNYI TERJEDÉSI MÓDOK
A növényi terjedési módok típusai:
II. Generatív terjedés
5. Önterjesztő (autochor) növények
a. turgor ill. szöveti feszültség révén (pl. Cardamine, Erodium, Geranium,
Impatiens)
b. higroszkópikus szőrökkel (pl. Corynephorus, Pulsatilla, Deschampsia)
c. elernyedő terméskocsány révén (pl. Asarum, Crocus, Hepatica,
Leucojum, Pulmonaria, Scilla)
6. Emberrel terjedő (antropochor, hemerochor) növények
NÖVÉNYI TERJEDÉSI MÓDOK
Egy vegetációs időszak alatti vegetatív terjedés mértéke
Faj
Távolság (m)
Viola odorata
0,1
Ajuga reptans
0,2
Hieracium pilosella
0,3
Lithospermum purpureo-coeruleum
0,6
Potentilla anserina
1,1
Ranunculus repens
1,3
Rubus saxatilis
1,4
Potentilla reptans
1,5
Vinca major
2,0
Fragaria vesca
2,6
Rubus caesius
3,2
Rubus bifrons
6,5
Phragmites australis
20,0
NÖVÉNYI TERJEDÉSI MÓDOK
Önterjesztő (turgorfeszültség révén terjedő)
fajok terjedési távolsága
Faj
Impatiens noli-tangere
Cardamine parviflora
Cardamine hirsuta
Oxalis corniculata
Cardamine amara
Cardamine impatiens
Oxalis europaea
Oxalis acetosella
Cardamine pratensis
Impatiens parviflora
Impatiens glandulifera
Távolság (m)
1,1
1,2
1,4
1,6
1,7
2,0
2,2
2,4
2,4
3,4
7,0
NÖVÉNYI TERJEDÉSI MÓDOK
Önterjesztő (szárazzá váló termések révén terjedő)
fajok terjedési távolsága
Faj
Távolság (m)
Ononis spinosa
0,6
Geranium columbinum
1,5
Geranium rotundifolium
1,8
Montia fontana
2,0
Geranium pyrenaicum
2,1
Viola arvensis
2,4
Geranium palustre
2,5
Mercuralis annua
2,9
Mercurialis perennis
4,0
Viola riviniana
4,6
Viola tricolor
5,0
Geranium robertianum
6,0
NÖVÉNYI TERJEDÉSI MÓDOK
Protokratikus
fás növények
Betula pendula /
B. pubescens
Pinus sylvestris
Termőre
Fényfordulás
igény
(év)
Migrációs
sebesség
(m/év =
km/ezer év)
Terjedési
ugrás
(km)
Terjedési
mód

10
250 – 2000
2,5 – 20 A / H / Z

10
1500 – 6000
15 – 60 A / H / Z
Jelmagyarázat:
Fényigény:
 – fényigényes,  – félárnyéktűrő,  – árnyéktűrő
Terjedési mód: A – anemochor, H – hidrochor, Z – zoochor
Terjedési ugrás:
Termőrefordulás x migrációs sebesség
NÖVÉNYI TERJEDÉSI MÓDOK
Mezokratikus
fás növények
Acer spp.
Alnus glutinosa /
A. incana
Corylus avellana
Fraxinus excelsior
Quercus spp.
(lombhullatók)
Tilia spp.
Ulmus spp.
Termőre
Fényfordulás
igény
(év)
Migrációs
sebesség
(m/év =
km/ezer év)
Terjedési
ugrás
(km)
Terjedési
mód

20
500 – 1000
10 – 20 A / H / Z

15
500 – 2000
7,5 – 30 A / H / Z


10
25
500 – 1500
200 – 500
H/Z
5 – 15
5 – 12,5 A / H / Z

30
5 – 500
0,15 – 15
H/Z


10
30
50 – 500
100 – 1000
0,5 – 5
3 – 30
A/H
A
NÖVÉNYI TERJEDÉSI MÓDOK
Telokratikus
fás növények
Abies alba
Picea abies
Carpinus betulus
Fagus sylvatica
Termőre
Fényfordulás
igény
(év)




30
30
20
40
Migrációs
sebesség
(m/év =
km/ezer év)
Terjedési
ugrás
(km)
Terjedési
mód
40 – 300
60 – 500
50 – 1000
175 – 350
1,2 – 9
1,8 – 15
1 – 20
7 – 14
A/Z
A/Z
A/Z
Z
ENDEMIZMUSOK
(BENNSZÜLÖTTEK)
ENDEMIZMUSOK
(BENNSZÜLÖTTEK)
Endemizmus (bennszülött):
1. Tágabb értelemben: egy taxon kizárólag egyetlen meghatározott
földrajzi területen belül fordul elő, függetlenül a terület nagyságától;
2. Szűkebb értelemben: a kicsiny elterjedési területtel (mikroareával)
rendelkező taxon.
ENDEMIZMUSOK
(BENNSZÜLÖTTEK)
A kicsiny elterjedési terület (mikroarea) több úton jöhet létre:
1. paleoendemizmus vagy reliktumendemizmus – pl. a Balkánfélszigeten: Aesculus hippocastanum, Forsythia europaea, Picea omorika;
Erdélyben: Syringa josikaea; „élő kövület”: Gingko biloba, Metasequoia
glyptostroboides, Welwitschia mirabilis
2. holoendemizmus – pl. Onosma tornense, Daphne arbuscula
3. neoendemizmus – pl. a Dunántúli-középhegység Sorbus kisfajai
4. szkizoendemizmus – pl. a kárpát-medencei bennszülött fehér
virágú sziklai szegfüvek (Dianthus plumarius csoport), piros termésű
galagonya (Crataegus) (kis)fajok
ENDEMIZMUSOK
(BENNSZÜLÖTTEK)
A kicsiny elterjedési terület nagysága alapján több altípust állíthatunk
fel:
1. Kárpáti-pannon bennszülöttek (szubendemizmusok) – pl. kárpáti
sisakvirág (Aconitum moldavicum), ikrás fogasír (Dentaria glandulosa),
magyar bogáncs (Carduus collinus), magyar kőhúr (Minuartia
frutescens), Kmet’-rózsa (Rosa kmetiana)
2. Pannon bennszülöttek – pl. debreceni torma (Armoracia
macrocarpa), budai imola (Centaurea sadlerana), Janka-tarsóka (Thlaspi
jankae), fekete galagonya (Crataegus nigra)
ENDEMIZMUSOK
(BENNSZÜLÖTTEK)
3. Lokális bennszülöttek
• A Pannon-medencén belül csak egyes területeken, de több
populációban található fajok. Pl. tartós szegfű (Dianthus diutinus),
tornai vértő (Onosma tornense), magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens),
Facsar-rózsa (Rosa facsarii)
• A Pannon-medencén belül csak egyetlen lelőhely ismert. Pl. pilisi
len (Linum dolomiticum), mátrai ősjuhar (Acer acuminatilobum)
• Megkülönböztethetők még az ún. szuperendemizmusok is, amelyek
csak hazánk mai határain belül élnek. Pl. magyar vadkörte (Pyrus
magyarica)
ENDEMIZMUSOK
(BENNSZÜLÖTTEK)
Kétszikű endemikus fajok Európában
RELIKTUMOK
(MARADVÁNYOK)
RELIKTUMOK
(MARADVÁNYOK)
Reliktum (maradvány)
1. Szűkebb értelmezésben: az a taxon, amely a földtörténet valamely
korábbi időszakában gyakoribb volt, a megváltozott makroklíma
miatt azonban visszaszorult, mára kihaló félbe került, de az adott
területen kisszámú előfordulása még fellelhető;
2. Tágabb értelmezésben: maradvány minden, ami egy korábbi időszakban (az időlépték nagyságától függetlenül, tehát akár a
közelmúlt-ban is) gyakoribb, számosabb volt, mint a vizsgálati
időpontban.
Refúgium (menedékhely) = az a hely, ahol a taxon a megváltozott
klimatikus viszonyok ellenére folyamatosan fenn tud maradni
RELIKTUMOK
(MARADVÁNYOK)
A reliktumok csoportosítása:
a. Preglaciális és interglaciális melegkori reliktumok (jégkorszak
előtti és jégkorszakbeli melegkori maradványok):
1. preglaciális reliktumok (pl. Nymphae lotus var. thermalis, Syringa josikaea,
Carpinus orientalis, Ephedra distachya);
2. interglaciális reliktumok (pl. Micromeria thymifolia, Colchicum hungaricum,
Silene flavescens)
RELIKTUMOK
(MARADVÁNYOK)
b. Glacális (és posztglacális) hidegkori reliktumok (jégkorszakbeli
hidegkori maradványok):
1. sziklahasadékok, sziklagyepek, töbrök (pl. Saxifraga paniculata, Primula
auricula, Dracocephalum ruyschiana);
2. hűvös szikla- és szurdokerdők (pl. Ribes alpinum, Clematis alpina, Viola
biflora, Valeriana tripteris, Carduus glaucus);
3. tőzegmoha- és tőzegmohás-lápok (pl. Andromeda polifolia, Vaccinium
oxycoccos, Drosera rotundifolia);
4. lápok, láprétek, láperdők (pl. Potentilla palustris, Primula farinosa,
Calamagrostis stricta)
c. Posztglaciális melegkori reliktumok (jégkorszak utáni melegidőszaki maradványok): főként löszterületek (pl. Spiraea crenata,
Amygdalus nana, Crambe tataria, Nepeta parviflora, Salvia nutans)
RELIKTUMOK
(MARADVÁNYOK)
RELIKTUMOK
(MARADVÁNYOK)