Transcript VEGETÁCIÓISMERET 7. el*adás Dr. Bartha Dénes

VEGETÁCIÓISMERET
7. előadás
Dr. Bartha Dénes
MÉSZKERÜLŐ ERDŐK
MÉSZKERÜLŐ ERDŐK
- + a klímaregionális erdőtársulások edafikus változatai
- többnyire gerinceken, meredek lejtőkön jönnek létre
- szilikát vagy könnyen kilúgzódó alapkőzeteken alakulnak ki
- savanyú (pH 3.5 – 5.5), tápanyagszegény és + száraz talajok
- nyershumusz vagy móder, csekély biológiai aktívitás
- fajszegény társulások, jórészt acidofrekvens fajokból állnak
- a koronaszint alacsony vagy közepes záródású, gyakoriak a sarjak
- a cserjeszint hiányzik
- a gyepszintben tavaszi aszpektus nincs, hiányzanak a
polikormon-képző fajok is
- a mohaszint jelentős borítású
- nagyszámú nagygomba faj található
- a mészkerülő erdők társulásai között alig van differenciális faj (az
elkülönítés főleg a fafajok alapján lehetséges)
- másodlagosan is kialakulhatnak ( talajerózió, alomszedés,
fenyőelegyítés, etc.)
MÉSZKERÜLŐ FENYVESEK
MÉSZKERÜLŐ FENYVESEK
Termőhelyi viszonyok:
D: gerincek, meredek lejtők (többnyire délies kitettség), főnjárta
helyek – 400 m tszf. magasság felett
K: lucfenyves és bükkös klímaöv makroklímájánál
szárazabb mezoklímájú termőhelyei
A: savanyú kőzetek (gneisz, szerpentin, amfibolit, kvarcit, porfirit,
riolit) és könnyen kilúgzódó kőzetek (homokkő, kavics)
H: többletvízhatástól független (VFLEN)
T: váztalajok (SZV, KV), vagy barna erdőtalajok (SBA esetleg PBA)
és jellemző a nyershumusz
MÉSZKERÜLŐ FENYVESEK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
A: alacsony záródású, egyszintes – xerofil és xeromezofil fajok
B: hiányzik vagy alacsony borítás – acidofil és xerofil fajok
C: alacsony borítás – fajszegény, acidofil, heliofil és xerofil fajok
D: változó, helyenként jelentős borítás – terrikol és szaxikol fajok
MÉSZKERÜLŐ FENYVESEK
Faji összetétel:
A: EF, NYI, RNY, MBE, (LF)
B:
kutyabenge (Frangula alnus)
közönséges boróka (Juniperus communis)
C:
harasztok
laposkorpafű (Diphasium complanatum)
kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum)
sasharaszt (Pteridium aquilinum)
MÉSZKERÜLŐ FENYVESEK
Pyrolaceae fajok
kereklevelű körtike (Pyrola rotundifolia)
zöldvirágú körtike (P. chlorantha)
középső körtike (P. media)
kis körtike (P. minor)
egyvirágú-körtike (Moneses uniflora)
gyöngyvirágos-körtike (Orthilia secunda)
ernyős-körtike (Chimaphila umbellata)
fél- és törpecserjék
borzas zanót (Chamaecytisus hirsutus)
selymes rekettye (Genista pilosa)
csarab (Calluna vulgaris)
alpesi hanga (Erica carnea)
törpepuszpáng (Polygala chamaebuxus)
fekete áfonya (Vaccinium myrtillus)
vörös áfonya (V. vitis-idaea)
MÉSZKERÜLŐ FENYVESEK
füvek – perjeszittyók
erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa)
juhcsenkesz (Festuca ovina)
fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides)
egyéb fajok
réti csormolya (Melampyrum pratense)
macskatalp (Antennaria dioica)
hölgymálok (Hieracium spp.)
avarvirág (Goodyera repens)
fenyőspárga (Monotropa hypopitis)
MÉSZKERÜLŐ FENYVESEK
D:
seprőmohák (Dicranum spp.)
pirosszárú moha (Pleurozium schreberi)
szőrmohák (Polytrichum spp.)
emeletes moha (Hylocomium splendens)
levéltelen moha (Buxbaumia aphylla)
tölcsérzuzmók (Cladonia spp.)
Földrajzi elterjedés:
Alpok, Kárpátok
MÉSZKERÜLŐ FENYVESEK
MÉSZKERÜLŐ BÜKKÖSÖK
MÉSZKERÜLŐ BÜKKÖSÖK
Termőhelyi viszonyok:
D: gerincek, meredek (nagyrészt É-ÉNY-NY-i kitettségű) és erodált
lejtők – 400 m tszf. magasság felett
K: bükkös klímaöv
A: savanyú mállástermékű kőzetek (riolit, gneisz, dácit, kvarcit,
porfirit, andezit) és könnyen kilúgzódó kőzetek (homokkő,
kavics)
H: többletvízhatástól független (VFLEN)
T: kőzethatású talajok (RA) és barna erdőtalajok (SBE, PBE),
jellemző a vékony nyershumusz, vagy móder ill. gyakran a
minerális talajfelszín
MÉSZKERÜLŐ BÜKKÖSÖK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
A: közepesen zárt, egyszintes (esetleg gyenge alsó koronaszint) –
fajszegény, részben acidofrekvens fajok
B: hiányzik (oka nem a viszonylag árnyas erdőbelső, hanem a
talajadottságok ill. a vadhatás)
C: alacsony vagy közepes borítás – fajszegény, acidofil fajok
D: jelentősebb, közepes vagy magas borítás lehet – terrikol acidofil
fajok
MÉSZKERÜLŐ BÜKKÖSÖK
Faji összetétel:
A: B, KTT, NYI, RNY, MBE
B: C:
acidofrekvens fajok
fekete áfonya (Vaccinium myrtillus)
erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa)
körtikefélék (Pyrolaceae)
szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana)
korpafűfélék (Lycopodiaceae)
árnyékvirág (Majanthemum bifolium)
hölgymálok (Hieracium spp.)
nyúlsaláta (Prenanthes purpurea)
perjeszittyók (Luzula spp.)
erdei füzike (Epilobium montanum)
réti csormolya (Melampyrum pratense)
orvosi veronika (Veronica officinalis)
erdei nádtippan (Calamagrostis arundinacea) kereklevelű galaj (Galium rotundifolium)
MÉSZKERÜLŐ BÜKKÖSÖK
D:
seprőmoha (Dicranum scoparium) fehérlő vánkosmoha (Leucobryum glaucum)
szőrmohák (Polytrichum spp.)
seprőcskemoha (Dicranella heteromalla)
Földrajzi elterjedés:
Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység (szórványosan
Visegrádi-hg., Bakony, Keszthelyi-hg), Nyugat-Dunántúl (Sopronihg.,Kőszegi-hg.,Vend-vidék, Őrség), Dél-Dunántúl (szigetszerűen
Mecsek)
MÉSZKERÜLŐ BÜKKÖSÖK
Fontosabb származék- és kultúrerdők:
Sz: K: lucfenyves, erdeifenyves
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
MÉSZKERÜLŐ BÜKKÖSÖK
MÉSZKERÜLŐ BÜKKÖSÖK
MÉSZKERÜLŐ
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN
TÖLGYESEK
MÉSZKERÜLŐ
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
Termőhelyi viszonyok:
D: elsődlegesen különböző kitettségben, gerinceken, meredek
lejtőkön, sokszor másodlagosan plakor helyzetben vagy enyhe
lejtőkön – mindkét esetben 300 m tszf. magasság felett
K: gyertyános-tölgyes klímaöv
A: savanyú mállástermékű kőzetek (riolit, gneisz, dácit, kvarcit,
porfirit, andezit) és könnyen kilúgzódó kőzetek (homokkő,
kavics)
H: többletvízhatástól független (VFLEN)
T: elsődlegesek kőzethatású talajok (RA) és barna erdőtalajok (SBE,
PBE)-sekély, középmély termőréteg-nyershumusz, móder – a
másodlagosak az előző talajokon kívűl még CSBA és ABE –
termőréteg lehet középmély-mély is-kisebb foltokban mull
humusz is (Megj.: Állományai jobbára másodlagosan alakultak ki,
a gyertyános-tölgyesek talajának leromlásával, kisavanyodásával.)
MÉSZKERÜLŐ
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
A: közepesen zárt, kétszintes (mind elsődleges, mind másodlagosok
esetében)– fajszegény, részben acidofrekvens fajok
B: hiányzik, vagy csak igen szegényes borítású (az állomány belső
fényviszonyai ill. a termőhely mészmentes jellege miatt)
C: alacsony vagy közepes borítás – viszonylag fajszegény, acidofil
fajok
D: alacsony vagy közepes borítás – terrikol acidofil fajok
MÉSZKERÜLŐ
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
Faji összetétel:
A: KTT, GY, KH, RNY, NYI, MBE, (B), (EF*), SZG*
B: C: a gyepszint fajai csaknem azonosak a mészkerülő bükkösök
gyepszintjének fajaival, az eltérés, hogy a korpafüvek és körtikék
nem jellemzőek, viszont több a mezofil faj
acidofrekvens fajok
fekete áfonya (Vaccinium myrtillus)
szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana)
árnyékvirág (Majanthemum bifolium)
hölgymálok (Hieracium spp.)
perjeszittyók (Luzula spp.)
réti csormolya (Melampyrum pratense)
erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa)
nyúlsaláta (Prenanthes purpurea)
erdei füzike (Epilobium montanum)
orvosi veronika (Veronica officinalis)
kereklevelű galaj (Galium rotundifolium)
erdei nádtippan (Calamagrostis
arundinacea)
MÉSZKERÜLŐ
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
C:
mezofil fajok
olocsán csillaghúr (Stellaria holostea) szagos müge (Asperula odorata)
erdei madársóska (Oxalis acetosella) bükksás (Carex pilosa)
ligeti perje (Poa nemoralis)
egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora)
erdei ebír (Dactylis polygama)
D: a mohaszint fajai csaknem azonosak a mészkerülő bükkösök
mohaszintjének fajaival
seprőmoha (Dicranum scoparium)
szőrmohák (Polytrichum spp.)
seprőcskemoha (Dicranella heteromalla)
MÉSZKERÜLŐ
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
Földrajzi elterjedés:
Északi-középhegység (Zempléni-hg., Bükk, Mátra, Börzsöny),
Nyugat-Dunántúl (Soproni-hg., Kőszegi-hg., Őrség, Vend-vidék,
Vasi-dombvidék), Dél-Dunántúl (Mecsek), sokszor másodlagosan
létrejött állományok
Fontosabb származék- és kultúrerdők:
Sz: gyertyános, kocsánytalantölgyes, szelídgesztenyés
K: lucfenyves, erdeifenyves
MÉSZKERÜLŐ
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
MÉSZKERÜLŐ
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
MÉSZKERÜLŐ
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
MÉSZKERÜLŐ TÖLGYESEK
MÉSZKERÜLŐ TÖLGYESEK
Termőhelyi viszonyok:
D: valamennyi kitettségekben, gerincek, meredek lejtők felső
harmadában – 300-600 m tszf. magasság között
K: a bükkös, gyertyános-tölgyes klímaöv mezoklímatikus okok
miatt szárazabb termőhelyei
A: savanyú mállástermékű kőzetek (riolit, gneisz, dácit, kvarcit,
porfirit, andezit) és könnyen kilúgzódó kőzetek (homokkő,
kavics)
H: többletvízhatástól független (VFLEN)
T: kőzethatású talajok (RA) és barna erdőtalajok (SBE, PBE),
jellemző a nyershumusz és a móder, ill. az erős erózió
MÉSZKERÜLŐ TÖLGYESEK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
A: közepesen zárt vagy nyílt, egyszintes (esetleg gyenge alsó
koronaszint) – fajszegény, részben acidofrekvens fajok
B: nincs vagy jelentéktelen (tápanyagszegénység és a rossz
vízgazdálkodás miatt)
C: alacsony vagy közepes borítás – fajszegény, acidofil fajok
D: magasabb, közepes vagy magas borítás – terrikol acidofil
fajok
MÉSZKERÜLŐ TÖLGYESEK
Faji összetétel:
A: KTT, (NYI, RNY, MBE, B, GY, CS), EF*, (SZG*)
B:
kutyabenge (Frangula alnus)
seprőzanót (Sarothamnus scoparius)
C:
fél- és törpecserjék
fekete áfonya (Vaccinium myrtillus)
csarab (Calluna vulgaris)
gombos zanót (Cytisus supinus)
rekettyék (Genista spp.)
MÉSZKERÜLŐ TÖLGYESEK
füvek – perjeszittyók
erdei nádtippan (Calamagrostis arundinacea)
erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa)
perjeszittyók (Luzula spp.)
egyéb acidofrekvens fajok
hölgymálok (Hieracium spp.)
réti csormolya (Melampyrum pratense)
orvosi veronika (Veronica officinalis)
körtikefélék (Pyrolaceae) – ritkák
enyvecske (Viscaria vulgaris)
juhsóska (Rumex acetosella)
kereklevelű harangvirág (Campanula
rotundifolia)
D:
seprőmoha (Dicranum scoparium)
szőrmohák (Polytrichum spp.)
MÉSZKERÜLŐ TÖLGYESEK
Földrajzi elterjedés:
Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység (Visegrádi-hg.,
Budai-hg., Bakony? Velencei-hg., Balaton-felvidék), Nyugat-Dunántúl
(Soproni-hg., Kőszegi-hg., Vasi-dombvidék), Dél-Dunántúl (Mecsek)
Fontosabb származék- és kultúrerdők:
Sz: szelídgesztenyés
K: erdeifenyves
MÉSZKERÜLŐ TÖLGYESEK
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
MÉSZKERÜLŐ TÖLGYESEK
Zárt mészkerülő tölgyesek:
MÉSZKERÜLŐ TÖLGYESEK
Nyílt mészkerülő tölgyesek:
MÉSZKERÜLŐ TÖLGYESEK
FENYŐELEGYES – TÖLGYESEK
(DÉLNYUGAT-DUNÁNTÚLI
ERDEIFENYŐ ELEGYES LOMBOS ERDŐK)
FENYŐELEGYES – TÖLGYESEK
(DÉLNYUGAT-DUNÁNTÚLI ERDEIFENYŐ ELEGYES LOMBOS ERDŐK)
Termőhelyi viszonyok:
D: lekerekített dombokon – 250-350 m tszf. magasság között
K: bükkös és gyertyános-tölgyes klímaöv
A: savanyú és könnyen kilúgzódó kőzetek (agyag, savanyú homok,
kavics)
H: többletvízhatástól független (VFLEN), változó vízellátású (VÁLT)
T: barna erdőtalajok (PGBE, ritkábban SBE, PBE), jelentős erózió,
talajhibák, korábban legeltetés, bakhátalás, humuszelhordás
Megj.: antropogén hatásra, a kisparaszti szálalás és alomszedés során
kialakult erdők
FENYŐELEGYES – TÖLGYESEK
(DÉLNYUGAT-DUNÁNTÚLI ERDEIFENYŐ ELEGYES LOMBOS ERDŐK)
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
A: zárt, kétszintes, gyakran szálaló vagy aprómozaikos szerkezet –
fajszegény, részben acidofrekvens fajok
B: alacsony borítás – fajszegény, nagyrészt acidofrekvens fajok
C: alacsonyabb, alacsony vagy közepes borítás – viszonylag
fajszegény, nagyrészt acidofil fajok, visszamaradt üde lomberdei
fajokkal
D: jól fejlett, jelentős borítás, helyenként viszont hiányozhat –
terrikol acidofil fajok
FENYŐELEGYES – TÖLGYESEK
(DÉLNYUGAT-DUNÁNTÚLI ERDEIFENYŐ ELEGYES LOMBOS ERDŐK)
Faji összetétel:
A: EF, KTT, KST, GY, B, NYI, RNY
B:
közönséges boróka (Juniperus communis)
kutyabenge (Frangula alnus)
seprőzanót (Sarothamnus scoparius)
füles fűz (Salix aurita)
rekettyefűz (S. cinerea)
havasi éger* (Alnus viridis)
C:
fél- és törpecserjék
csarab (Calluna vulgaris)
henye boroszlán (Daphne cneorum
ssp. arbusculoides)
fekete áfonya (Vaccinium myrtillus)
vörös áfonya (V. vitis-idaea)
rekettyék (Genista spp.)
FENYŐELEGYES – TÖLGYESEK
(DÉLNYUGAT-DUNÁNTÚLI ERDEIFENYŐ ELEGYES LOMBOS ERDŐK)
acidofrekvens fajok
körtikefélék (Pyrolaceae)
korpafűfélék (Lycopodiaceae)
fecsketárnics* (Gentiana asclepiadea)
hölgymálok (Hieracium spp.)
perjeszittyók (Luzula spp.)
réti csormolya (Melampyrum pratense)
orvosi veronika (Veronica officinalis)
fonalas csenkesz (Festuca tenuifolia)
fenyőspárga (Monotropa hypopytis)
kékcsillag (Jasione montana)
sovány ibolya (Viola canina)
macskatalp (Antennaria dioica)
cérnatippan (Agrostis tenuis)
erdei aranyvessző (Solidago virgaurea)
sasharaszt (Pteridium aquilinum)
FENYŐELEGYES – TÖLGYESEK
(DÉLNYUGAT-DUNÁNTÚLI ERDEIFENYŐ ELEGYES LOMBOS ERDŐK)
változó vízgazdálkodást jelző fajok
nagy kékperje (Molinia arundinacea)
gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa)
békaszittyó (Juncus effusus)
vérontófű (Potentilla erecta)
háromfogfű (Sieglingia decumbens)
D:
seprőmohák (Dicranum spp.)
fehérlő vánkosmoha (Leucobryum glaucum)
lápi moha (Aulacomnium palustre)
szőrmohák (Polytrichum spp.)
pirosszárú moha (Pleurozium schreberi)
tölcsérzuzmók (Cladonia spp.)
FENYŐELEGYES – TÖLGYESEK
(DÉLNYUGAT-DUNÁNTÚLI ERDEIFENYŐ ELEGYES LOMBOS ERDŐK)
Földrajzi elterjedés:
Délnyugat-Dunántúl (Vasi-hegyhát, Őrség, Vend-vidék)
Fontosabb származék- és kultúrerdők:
Sz: erdeifenyves, gyertyános, kocsánytalantölgyes, kocsányostölgyes
K: erdeifenyő
FENYŐELEGYES – TÖLGYESEK
(DÉLNYUGAT-DUNÁNTÚLI ERDEIFENYŐ ELEGYES LOMBOS ERDŐK)
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
FENYŐELEGYES – TÖLGYESEK
(DÉLNYUGAT-DUNÁNTÚLI ERDEIFENYŐ ELEGYES LOMBOS ERDŐK)
FENYŐELEGYES – TÖLGYESEK
(DÉLNYUGAT-DUNÁNTÚLI ERDEIFENYŐ ELEGYES LOMBOS ERDŐK)
MÉSZKEDVELŐ ERDŐK
MÉSZKEDVELŐ ERDŐK
- többnyire gerinceken, meredek lejtőkön, esetleg vízszintes
kőzetrétegződés esetén platókon jönnek létre
- karbonátgazdag kőzeteken alakulnak ki
- meszes (pH 7.5 – 8.5), + tápanyaggazdag és száraz talajok
- mull humusz, jelentős biológiai aktívitás
- fajgazdag társulások, jórészt bazofrekvens fajokból állnak
- a koronaszint alacsony vagy közepes záródású
- a cserjeszint többnyire fejlett
- a gyepszintben koratavaszi aszpektus nincs, polikormonképző-fajok
előfordulnak
- a mohaszint hiányzik
MÉSZKEDVELŐ FENYVESEK
MÉSZKEDVELŐ FENYVESEK
Termőhelyi viszonyok:
D: (domb- és) hegyvidékek gerincei, meredek lejtők, törmelékek,
főnvölgyek, többnyire délies kitettség – 200 m tszfm. felett
K: bükkös és lucfenyves klímaöv makroklímájánál szárazabb és
melegebb mezoklímájú termőhelyei
A: mésztartalmú kőzetek (márga, dolomit, mészkő, homokkő)
H: többletvízhatástól független (VFLEN)
T: köves-sziklás váztalaj (SZV), kőzethatású talaj (RE)
MÉSZKEDVELŐ FENYVESEK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
A: nyílt, egyszintes – xerofil fajok
B: hiányzik vagy alacsony borítás – xerofil fajok
C: közepes borítás – fajgazdag, xerofil és bazifil fajok
D: jelentéktelen, néhány szaxikol faj
MÉSZKEDVELŐ FENYVESEK
Faji összetétel:
A: EF, (FF*), (LBE)
B:
közönséges boróka (Juniperus communis)
sóskaborbolya (Berberis vulgaris)
fanyarka (Amelanchier ovalis) A, K
ükörke lonc (Lonicera xylosteum)
molyhos madárbirs (Cotoneaster tomentosus) ostorménbangita (Viburnum
lantana)
C:
fél- és törpecserjék
hegyi gamandor (Teucrium montanum) henye boroszlán (Daphne cneorum) A, K
sarlós gamandor (T. chamaedrys)
medveszőlő (Arctostaphylos uva-ursi) A, K
kakukkfüvek (Thymus spp.)
törpepuszpáng (Polygala chamaebuxus) A, K
selymes dárdahere (Dorycnium
alpesi hanga (Erica herbacea) A
germanicum)
MÉSZKEDVELŐ FENYVESEK
sások – füvek
deres sás (Carex flacca)
fehér sás (C. alba)
törpe sás (C. humilis)
tarka nádtippan (Calamagrostis varia) A, K
tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum)
nyúlfarkfüvek (Sesleria spp.) A, K
egyéb fajok
sárga len (Linum flavum)
patkófű (Hippocrepis comosa)
ökörszem (Buphthalmum salicifolium)
gombos varjúköröm (Phyteuma orbiculare)
madársisakok (Cephalanthera spp.)
vörösbarna nőszőfű (Epipactis atrorubens)
a Zalai-dombvidék jellemző növényfajai
tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum)
piros gólyaorr (Geranium sanguineum)
sárga len (Linum flavum)
D: -
sudár rozsnok (Bromus erectus)
ökörszem (Buphthalmum salicifolium)
MÉSZKEDVELŐ FENYVESEK
Földrajzi elterjedés:
Alpok, Kárpátok, nálunk speciálisan a Zalai-dombvidék északi része
(Alibánfa, Petőhenye, Pakod, Nemesapáti-másodlagos kialakulásuk
valószínűsíthető)
MÉSZKEDVELŐ FENYVESEK
A térkép a sziklai erdeifenyves és a homoki erdeifenyves előfordulását is mutatja.
MÉSZKEDVELŐ FENYVESEK
MÉSZ- ÉS MELEGKEDVELŐ
TÖLGYESEK
MÉSZ- ÉS MELEGKEDVELŐ TÖLGYESEK
Termőhelyi viszonyok:
D: domb- és hegyvidékek meredek, délies kitettségű lejtői
(vízszintesen rétegződött alapkőzeten esetleg plakor helyzetben
is) – általában 300-500 m tszf. magasság között, de feljebb is
hatolhat
K: cseres-tölgyes, gyertyános-tölgyes klímaöv makroklímájánál
szárazabb és melegebb mezoklímájú termőhelyei
A: mésztartalmú kőzetek (mészkő, dolomit, meszes homokkő,
bázisokban gazdag andezit, bazalt, márga, ritkábban lösz)
H: többletvízhatástól független (VFLEN)
T: (sekélyebb termőrétegű) kőzethatású talajok (HK, RE, ER) és
barna erdőtalajok (BFÖLD, KMBE), csonka erdőtalajok (CSET)
MÉSZ- ÉS MELEGKEDVELŐ TÖLGYESEK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
A: közepes záródás (helyenként felnyíló), általában egyszintes,
mozaikos szerkezet, változó magasság – xerofil fajok
B: rendszerint magas borítás, mozaikosan változó, de lehet közepes,
vagy alacsony borítás is – fajgazdag, xerofil fajok
C: közepes vagy magas (a cserjeszint fejlettségétől változó) borítás –
fajgazdag, xerofil (nagyrészt mészkedvelő) fajok
D: jelentéktelen
MÉSZ- ÉS MELEGKEDVELŐ TÖLGYESEK
Faji összetétel:
A: MOT, OT, CS, KTT, VK, KT, BABE, HBE, DBE, MSZ,
MJ
B:
húsos som (Cornus mas)
fagyal (Ligustrum vulgare)
ostorménbangita (Viburnum lantana)
kökény (Prunus spinosa)
bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus)
egybibés galagonya (Crataegus monogyna)
varjútövisbenge (Rhamnus
catharticus)
ükörkelonc (Lonicera xylosteum)
pukkanó dudafürt (Colutea
arborescens)
sóskaborbolya (Berberis vulgaris)
csepleszmeggy (Cerasus fruticosa)
gyepűrózsa (Rosa canina)
MÉSZ- ÉS MELEGKEDVELŐ TÖLGYESEK
C:
tarka nőszirom (Iris variegata)
pirosló gólyaorr (Geranium sanguineum)
pázsitos nőszirom (I. graminea)
pilisi bükköny (Vicia sparsiflora)
színeváltó kutyatej (Euphorbia polychroma) nagyvirágú méhfű (Melittis grandiflora)
bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollissima) bakfű (Betonica officinalis)
borsfű (Calamintha clinopodium)
felálló iszalag (Clematis recta)
szurokfű (Origanum vulgare)
közönséges galaj (Galium mollugo)
tarka koronafürt (Coronilla varia)
sujtár (Laser trilobum)
sátoros margitvirág (Chrysanthemum
erdei varjúháj (Sedum maximum)
corymbosum)
sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys)
osztrák ökörfarkkóró (Verbascum
austriacum)
méreggyilok (Cynanchum vincetoxicum)
orvosi salamonpecsét (Polygonatum
odoratum)
pusztai szélfű (Mercurialis ovata)
erdei gyöngyköles (Lithospermum
purpureo-coeruleum)
nagyezerjófű (Dictamnus albus)
kőmagvú gyöngyköles (L. officinale)
szarvaskocsord (Peucedanum cervaria)
MÉSZ- ÉS MELEGKEDVELŐ TÖLGYESEK
sások-füvek
tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum)
barázdált csenkesz (Festuca rupicola)
vékony csenkesz (F. valesiaca)
felemáslevelű csenkesz (F. heterophylla)
nyúlfarkfűvek (Sesleria ssp.)
sudár rozsnok (Bromus erectus)
magyar rozsnok (B. pannonicus)
törpe sás (Carex humilis)
sápadt sás (C. michelii)
D: Földrajzi elterjedés:
Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység, Nyugat-Dunántúl
(kis folton-Soproni-dv.), Dél-Dunántúl (Mecsek, Villányi-hg., KülsőSomogy, Tolnai- és Baranyai-hegyhát)
MÉSZ- ÉS MELEGKEDVELŐ TÖLGYESEK
Földrajzi változatok:
ÉSZAKI-KÖZÉPHEGYSÉGI MÉSZ- és MELEGKEDVELŐ TÖLGYES
a CS és VK fokozatosan elmarad
tatár juhar (Acer tataricum)
magyar perje (Poa pannonica)
tarka gyöngyperje (Melica picta)
méregölő sisakvirág (Aconitum anthora)
Waldstein-pimpó (Waldsteinia geoides)
magyar zergevirág (Doronicum hungaricum)
DUNÁNTÚLI-KÖZÉPHEGYSÉGI MÉSZ- és MELEGKEDVELŐ TÖLGYES
virágos kőris (Fraxinus ornus)
cserszömörce (Cotinus coggygria)
bokros koronafürt* (Coronilla emerus)
bajuszos kásafű (Oryzopsis virescens)
sárga koronafürt (Coronilla coronata)
pilisi bükköny (Vicia sparsiflora)
pusztai szélfű (Mercurialis ovata)
gérbics (Limodorum abortivum)
MÉSZ- ÉS MELEGKEDVELŐ TÖLGYESEK
DÉL-DUNÁNTÚLI MÉSZ- és MELEGKEDVELŐ TÖLGYES
virágos kőris (Fraxinus ornus)
ezüst hárs (Tilia tomentosa)
jerikói lonc (Lonicera caprifolium)
fényes galaj (Galium lucidum)
pirítógyökér (Tamus communis)
deres sás (Carex flacca)
méregölő sisakvirág (Aconitum anthora)
Waldstein-pimpó (Waldsteinia geoides)
magyar zergevirág (Doronicum hungaricum)
NYUGAT-DUNÁNTÚLI MÉSZ- és MELEGKEDVELŐ TÖLGYES
kövi benge (Rhamnus saxatilis)
ökörszem (Buphthalmum salicifolium)
bibircses kutyatej (Euphorbia verrucosa)
szögletes kutyatej (E. angulata)
MÉSZ- ÉS MELEGKEDVELŐ TÖLGYESEK
Ökológiai változatok:
MELEGKEDVELŐ TÖLGYES
andeziten, bazalton kialakult, fajszegényebb társulás
MÉSZKEDVELŐ TÖLGYES
egyéb más, meszes alapkőzeten kialakult fajgazdagabb társulás
Fontosabb származék- és kultúrerdők:
Sz: cseres, kocsánytalantölgyes, virágoskőrises
K: erdeifenyves, feketefenyves
MÉSZ- ÉS MELEGKEDVELŐ TÖLGYESEK
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
MÉSZ- ÉS MELEGKEDVELŐ TÖLGYESEK
MÉSZ- ÉS MELEGKEDVELŐ TÖLGYESEK
BOKORERDŐK
BOKORERDŐK
Termőhelyi viszonyok:
D: középhegységek sziklás gerincei, meredek, délies kitettségű lejtői,
vízszintes kőzetrétegződés esetén, meleg platókon – általában 250
m tszf. magasság felett
K: cseres-tölgyes és gyertyános-tölgyes klímaöv makroklímájánál
szárazabb és melegebb mezoklímájú termőhelyei
A: mésztartalmú kőzetek (mészkő, dolomit, meszes homokkő,
bázisokban gazdag andezit, bazalt)
H: többletvízhatástól független (VFLEN)
T: köves-sziklás váztalaj (SZV), sekély termőrétegű kőzethatású
talajok (HK, RE, ER)
Megj.: gyakran másodlagosan, az erős degradáció (taposás, legeltetés) és
erózió nyomán alakultak ki a mész- és melegkedvelő tölgyesek
felnyílásával
BOKORERDŐK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
A: erősen nyílt, mozaikos, helyenként lejtőgyepekkel és
sziklagyepekkel váltakozó, a cserjeszinttől markánsan nem
különül el – xerofil fajok
B: közepes vagy magas borítás – fajgazdag, xerofil fajok
C: közepes vagy magas borítás – fajgazdag, xerofil (nagyrészt
mészkedvelő) fajok, váltakozik az erdei és a gyepi növényzet
D: jelentéktelen
BOKORERDŐK
Faji összetétel:
A-B: MOT, VK, CS, SM, BABE, HBE, DBE, MJ, (MSZ)
(KTT), (MK*)
B:
tatár juhar (Acer tataricum)
sajmeggy (Cerasus mahaleb)
madárbirsek (Cotonaester spp.)
csepleszmeggy (Cerasus fruticosa)
kökény (Prunus spinosa)
húsos som (Cornus mas)
ostorménbangita (Viburnum lantana)
sóskaborbolya (Berberis vulgaris)
egybibés galagonya (Crataegus monogyna)
bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus)
pukkanó dudafürt (Colutea arborescens)
molyhos szeder (Rubus tomentosus)
jajrózsa (Rosa pimpinellifolia)
cserszömörce (Cotinus coggigrya)
BOKORERDŐK
C:
félcserjék
fürtös zanót (Cytisus nigricans)
sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys)
magas rekettye (Genista elata)
napvirágok (Helianthemum spp.)
selymes dárdahere (Dorycnium germanicum) kakukkfüvek (Thymus spp.)
sások-füvek
barázdált csenkesz (Festuca rupicola)
tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum)
vékony csenkesz (F. valesiaca)
árvalányhajak (Stipa spp.)
deres csenkesz (F. pallens)
magyar rozsnok (Bromus pannonicus)
nyúlfarkfüvek (Sesleria spp.)
sudár rozsnok (B. erectus)
kései perje (Cleistogenes serotina)
törpe sás (Carex humilis)
deres tarackbúza (Agropyron intermedium)
BOKORERDŐK
egyéb fajok
felálló iszalag (Clematis recta)
tarka nőszirom (Iris variegata)
magyar lednek (Lathyrus pannonicus)
pusztai szélfű (Mercurialis ovata)
méreggyilok (Cynanchum vincetoxicum)
nagyezerjófű (Dictamnus albus)
piros gólyaorr (Geranium sanguineum)
bókoló habszegfű (Silene nutans)
hasznos tisztesfű (Stachys recta)
magyar szegfű (Dianthus pontederae)
koronafürtök (Coronilla spp.)
homokliliomok (Anthericum spp.)
kardos peremizs (Inula ensifolia)
színeváltó kutyatej (Euphorbia polychroma)
tavaszi hérics (Adonis vernalis)
szarvaskocsord (Peucedanum cervaria)
taréjos csormolya (Melaphryum
cristatum)
szürke galaj (Galium glaucum)
BOKORERDŐK
egyéb fajok
mezei zsálya (Salvia pratensis)
homoki pimpó (Potentilla arenaria)
ebfojtó müge (Asperula cynanchica)
csabaire vérfű (Sanguisorba minor)
rekettyelevelű gyújtoványfű (Linaria
genistifolia)
sátoros margitvirág (Chrysanthemum
corymbosum)
magyar repcsény (Erysimum
pannonicum)
erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris)
sárga hagyma (Allium flavum)
orvosi salamonpecsét (Polygonatum
odoratum)
erdei gyöngyköles (Lithospermu
purpureo-coeruleum)
számos orchidea faj
D: Földrajzi elterjedés:
Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység, Dél-Dunántúl
(Mecsek, Villányi-hg.)
BOKORERDŐK
Ökológiai változatok:
BOKORERDŐ MÉSZKÖVÖN és BAZALTON
sajmeggy (Cerasus mahaleb)
macskahere (Phlomis tuberosa)
fekete madárbirs (Cotoneaster niger)
magyar bogáncs (Carduus collinus)
pannon madárbirs (C. x matrensis)
Waldstein-pimpó (Waldsteinia geoides)
jerikói lonc1 (Lonicera caprifolium)
magyar zergevirág (Doronicum hungaricum)
aranyeső1 (Laburnum anagyroides)
pirítógyökér1 (Tamus communis)
szúrós csodabogyó1 (Ruscus aculeatus)
majomkosbor1 (Orchis simia)
fehér zanót (Chamaecytisus albus)
baranyai peremizs1 (Inula spiraeifolia)
méregölő sisakvirág (Aconitum anthora) bánáti bazsarózsa1 (Paeonia officinalis ssp.
banatica)
Előfordulás: Északi-középhegység (Tornai Karszt, Bükk, Cserhát, Naszály),
Dunántúli-középhegység (Budai-hg., Pilis, Gerecse, balatonfelvidéki bazalt tanúhegyek), Dél-Dunántúl1 (Mecsek, Villányihg.)
BOKORERDŐK
BOKORERDŐ DOLOMITON
berkenye kisfajok (Sorbus spp.)
keleti gyertyán* (Carpinus orientalis)
cserszömörce (Cotinus coggygria)
bokros koronafürt* (Coronilla emerus)
fanyarka (Amelanchier ovalis)
molyhos madárbirs (Cotoneaster tomentosus)
sziklai sás (Carex halleriana)
sárga koronafürt (Coronilla coronata)
pusztai szélfű (Mercurialis ovata)
nizzai zörgőfű (Crepis nicaeensis)
fényes galaj (Galium lucidum)
dudatönk (Physocaulis nodosus)
fénylő zsoltina (Serratula lycopifolia)
bajuszos kásafű (Oryzopsis virescens)
Előfordulás: Északi-középhegység (Naszály, Bükk: Nagy-Eged), Dunántúliközéphegység (Budai-hg., D-Vértes, Bakony, Balaton-felvidék,
Keszthelyi-hg.)
BOKORERDŐK
BOKORERDŐ ANDEZITEN
sajmeggy (Cerasus mahaleb)
magas kőris (Fraxinus excelsior)
törpe mandula (Amygdalus nana)
szirti gyöngyvessző (Spiraea media)
magyar perje (Poa pannonica)
keskenylevelű perje (P. angustifolia)
sziklai csenkesz (Festuca pseudodalmatica)
Előfordulás: Északi-középhegység (Zempléni-hg., Mátra, Kelet-Cserhát,
Börzsöny), Dunántúli-középhegység (Visegrádi-hg.)
BOKORERDŐK
Fontosabb származék- és kultúrerdők:
Sz: virágoskőrises, magaskőrises
K: erdeifenyves, feketefenyves
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
nincsenek
BOKORERDŐK
BOKORERDŐK