Transcript VEGETÁCIÓISMERET 9. el*adás Dr. Bartha Dénes

VEGETÁCIÓISMERET
9. előadás
Dr. Bartha Dénes
ERDŐSSZTYEPP
ERDŐK ÉS CSERJÉSEK
ERDŐSSZTYEPP ERDŐK ÉS CSERJÉSEK
– a keleti erdőssztyepp zóna legnyugatibb nyúlványa elér a Kárpátmedencébe
– a makroklíma (ESZTY) hatását bizonyos edafikus tényezők (alapkőzet:
homok, szik) módosíthatják, és jelentősek az antropogén hatások is
– az erdőssztyepp erdők a zonális erdőhatár déli, a regionális erdőhatár alsó
részén helyezkednek el
– a mozaikos felépítésű társulások, az erdőfoltok sztyeppfoltokkal
váltakozhatnak
– lombkoronaszintjében a KST dominál, hozzá más szárazságtűrő
tölgyfajok elegyedhetnek (CS, OT)
– cserjeszintje fejlett, fajgazdag, zömmel xerofil fajokkal
– lágyszárú szintje közepes vagy magas borítású, a xerofil fajok az
uralkodóak (erdei sztyepp és gyepi sztyepp fajok keverednek)
ERDŐSSZTYEPP ERDŐK ÉS CSERJÉSEK
ERDŐSSZTYEPP ERDŐK ÉS CSERJÉSEK
ERDŐSSZTYEPP ERDŐK ÉS CSERJÉSEK
ERDŐSSZTYEPP ERDŐK ÉS CSERJÉSEK
LÖSZTÖLGYESEK
LÖSZTÖLGYESEK
Termőhelyi viszonyok:
D: síkvidékek árvízmentes hátságai, széles löszhátakon plakor
helyzetben, alföldperemi és hegylábi részek, alacsony
dombvidékek, előhegységek – alacsony tszf. magasság (200 m tszf.
magasság alatt)
K: erdőssztyep klímaöv  klímaregionális és klímazonális társulás
A: lösz, (pannon agyag)
H: többletvízhatástól független (VFLEN)
T: humuszban gazdag barna erdőtalajok (CBE, KMBE, ritkábban
BFÖLD), kőzethatású humuszkarbonát talaj (HK)
LÖSZTÖLGYESEK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
A: nyílt, mozaikos (helyenként löszgyepekkel, cserjésekkel
váltakozó), alföldperemi, hegylábi és alacsony dombvidéki
részeken zártabb, esetenként kétszintes – extrém termőhelyi
részek felé letörpülhet - fajgazdag, xerofil fajok
B: magas borítás, fajgazdag, szegélycserjések –, xerofil fajok
C: magas borítás – fajgazdag, xerofil (részben löszjelző, ill.
erdőssztyepp) fajok
D: jelentéktelen
LÖSZTÖLGYESEK
Faji összetétel:
A: KST, (OT), (CS), (KTT), MJ, MSZ, KT, AL
B:
törpemandula (Amygdalus nana)
csepleszmeggy (Cerasus fruticosa)
egybibés galagonya (Crataegus monogyna)
bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus)
csíkos kecskerágó (E. europaeus)
kökény (Prunus spinosa)
parlagi rózsa (Rosa gallica)
tatár juhar (Acer tataricum)
fagyal (Ligustrum vulgare)
varjútövisbenge (Rhamnus catharticus)
vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea)
LÖSZTÖLGYESEK
C:
bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollissima)
erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris)
tarka nőszirom (Iris variegata)
bugás macskamenta (Nepeta pannonica)
nagyezerjófű (Dictamnus albus)
macskahere (Phlomis tuberosa)
orvosi salamonpecsét (Polygonatum odoratum)
herék (Trifolium spp.)
sátorozó margitvirág (Chrysanthemum cormbosum)
magyar zergevirág (Doronicum
hungaricum)
tavaszi hérics (Adonis vernalis)
pusztai meténg (Vinca herbacea)
erdei gyöngyköles (Lithospermum
purpureo –coeruleum)
szarvas kocsord (Peucedanum
cervaria)
sások-füvek
tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum)
erdei szálkaperje (B. sylvaticum)
magas gyöngyperje (Melica altissima)
D: -
barázdált csenkesz (Festuca rupicola)
vékony csenkesz (F. valesiaca)
sárgás sás (Carex michelii)
LÖSZTÖLGYESEK
Földrajzi elterjedés:
Egykor az Alföld és Kisalföld löszhátain sokfelé. Ma már csak
maradványállományok: Északi-középhegység (pl. Bükkalja: Kerecsend,
Ostoros), erősen átalakultan Nagyalföld, Mezőföld, valamint további
szórvány előfordulások
LÖSZTÖLGYESEK
Ökológiai és földrajzi változatok:
NYÍLT LÖSZTÖLGYES
Löszgyepekkel mozaikoló, szegélycserjésekkel átmeneteket képező nyílt
állományok, főleg a Nagyalföld belső, aridabb területein.
ZÁRT LÖSZTÖLGYES
Alföldperemi részeken, hegylábakon és alacsonyabb dombvidékeken kialakult
zárt állományok, (cserrel és esetenként kocsánytalan tölggyel is).
LÖSZTÖLGYESEK
Fontosabb származék- és kultúrerdők:
Sz: K: nemesnyáras, akácos, erdeifenyves, feketefenyves
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
nincsenek
LÖSZTÖLGYESEK
LÖSZTÖLGYESEK
PUSZTAI CSERJÉSEK
PUSZTAI CSERJÉSEK
Termőhelyi viszonyok:
D: peremhegyek lábai, alföldi hátságok – általában alacsonyabb tszf.
magasság (300 m tszf. magasság alatt)
K: erdőssztyepp és cseres-tölgyes klímaöv
A: lösz
H: többletvízhatástól független (VFLEN)
T: csernozjomok (KC, MLC, SC), karbonátmaradványos barna
erdőtalaj (KBMBE)
PUSZTAI CSERJÉSEK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
B: alacsony termetű (kb. 1 m magas), változó borítású – xerofil fajok
(gyökérsarjas szaporodással polikormontelepek jöhetnek létre)
C: a felnyíló foltokon és erdőszegélyeken nagyobb borítás, (a
polikormonok alatt alacsonyabb borítás) – xerofil (főleg sztyepp
és erdőssztyepp) fajok
D: hiányzik
PUSZTAI CSERJÉSEK
Faji összetétel:
B:
törpe mandula (Amygdalus nana)
csepleszmeggy (Cerasus fruticosa)
jajrózsa (Rosa pimpinellifolia)
parlagi rózsa (R. gallica)
egybibés galagonya (Crataegus monogyna)
kökény (Prunus spinosa)
tatár juhar (Acer tataricum)
veresgyűrűsom (Cornus sanguinea)
C:
macskahere (Phlomis tuberosa)
magyar repcsény (Erysimum odoratum)
selymes peremizs (Inula oculus-christi)
tavaszi hérics (Adonis vernalis)
kökörcsinek (Pulsatilla spp.)
sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys)
piros gólyaorr (Geranium sanguineum)
D: -
borzas peremizs (I. hirta)
nagyezerjófű (Dictamnus albus)
tarka nőszirom (Iris variegata)
pusztai meténg (Vinca herbacea)
deres tarackbúza (Agropyron intermedium)
szakállas tarackbúza (A. pectinatum)
tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum)
PUSZTAI CSERJÉSEK
Földrajzi elterjedés:
Alföld, középhegységek alföldre néző lábai; sokszor másodlagosan
jön létre.
Változatok:
TÖRPEMANDULA - CSERJÉSEK
Ritkább társulás.
CSEPLESZMEGGY-CSERJÉSEK
Gyakoribb társulás.
PUSZTAI CSERJÉSEK
PUSZTAI CSERJÉSEK
SZIKI TÖLGYESEK
SZIKI TÖLGYESEK
Termőhelyi viszonyok:
D: síkvidékek (ma már) árvízmentes, de a talajvíztükörrel
kapcsolatban álló, szikes lapályai – alacsony tszf. magasság (200 m
tszf. magasság alatt)
K: erdőssztyep klímaöv
A: öntés eredetű hordalék (agyag, homok, stb.), áthalmozott lösz
H: változó vízhatás(VÁLT)
T: szikes talajok (SZRSZC, RSZC), réti erdőtalaj (RÉTIE)
mozaikosan
SZIKI TÖLGYESEK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
A: nyílt, mozaikos (helyenként szikes gyepekkel [sziki
magaskórósokkal] váltakozó), gyenge növekedésű, elágazó,
letörpülő (a gyenge záródás miatt), jobb termőhelyű foltokon
kétszintes – fajgazdag, xerofil fajok
B: magas borítás, mozaikos – fajgazdag, xerofil és xeromezofil
fajok
C: magas borítás, mozaikos – fajgazdag, xerofil–higrofil (részben
sziki) fajok
D: jelentéktelen
SZIKI TÖLGYESEK
Faji összetétel:
A: KST, MAK, FRNY, MJ, MSZ, KT
B:
tatár juhar (Acer tataricum)
vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea)
egybibés galagonya (Crataegus monogyna)
csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus)
kökény (Prunus spinosa)
fagyal (Ligustrum vulgare)
SZIKI TÖLGYESEK
C:
nyílt részek
(magaskórósodásra is hajlamos sziki fajok)
bárányüröm (Artemisia pontica)
sziki üröm (A. maritima)
sziki csenkesz (Festuca pseudovina)
réti őszirózsa (Aster sedifolius)
sóvirág (Limonium gmelini)
magyar zergevirág (Doronicum hungaricum)
orvosi kocsord (Peucedanum officinale)
fűzlevelű peremizs (Inula salicina)
sokvirágú boglárka (Ranunculus polyanthemos)
zárt részek
(xeromezofil-lomberdei fajok)
erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum) erdei gyöngyköles (Lithospermum
magas gyöngyperje (Melica altissima)
purpureo-coeruleum)
bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollissima) széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum
szálkás tarackbúza (Agropyron caninum)
latifolium)
D:
pintycsőrű moha (Brachythecium rutabulum)
csőrös moha (Eurhynchium striatum)
SZIKI TÖLGYESEK
Földrajzi elterjedés:
Vélhetően egykor a Nagy- és Kisalföld szolonyec szikesein többfelé
volt. Ma már csak maradványállományok vannak: Hortobágy (pl.
Ohat, Újszent- margita), Körösök mente (pl. Hencida, Bélmegyer),
Zagyva alsó folyása, Kisalföld (Kemenesalja).
Fontosabb származék- és kultúrerdők:
Sz: K: akácos, amerikaikőrises, ezüstfás, gyalogakácos
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
nincsenek
SZIKI TÖLGYESEK
SZIKI TÖLGYESEK
HOMOKI TÖLGYESEK
HOMOKI TÖLGYESEK
Termőhelyi viszonyok:
D: síkvidékek árvízmentes hátságai, ritkábban ártérből kiemelkedő
térszinek sík, enyhén hullámos felszínein – alacsony tszf.
magasság (200 m tszf. magasság alatt)
K: erdőssztyep klímaöv, a Nyírségben zárt tölgyes klíma
A: savanyú vagy meszes homok
H: nyílt változatnál:többletvízhatástól független (VFLEN), zárt
változatnál: időszakos vízhatás (IDŐSZ)
T: nyílt változat: humuszos homok talaj (HH), zárt változat: barna
erdőtalajok (KBE, RBE), illetve talajkombinációk
HOMOKI TÖLGYESEK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
A: nyílt változat: alacsony záródású, letörpülő / zárt változat:
gyakran kétszintes – mindkettő változat: fajgazdag, xerofil és
xeromezofil fajok
B: magas borítás – nyílt változat: fajgazdag, xerofil fajok / zárt
változat: fajgazdag, xerofil és mezofil fajok
C: magas borítás – nyílt változat: fajgazdag, xerofil (részben
homoki) fajok /zárt változat: fajgazdag, xerofil (részben homoki)
és mezofil (részben üde lomberdei) fajok
D: jelentéktelen
HOMOKI TÖLGYESEK
Faji összetétel:
A: KST, FRNY, MJ, MSZ, KT, (RNY), (NYI), (OT), EH*
B:
boróka (Juniperus communis)
vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea)
egybibés galagonya (Crataegus monogyna) csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus)
fagyal (Ligustrum vulgare)
sóskaborbolya (Berberis vulgaris)
kökény (Prunus spinosa)
varjútövisbenge (Rhamnus catharticus)
mogyoró (Corylus avellana)
gyepűrózsa (Rosa canina)
tatár juhar (Acer tataricum)
ostorménbangita* (Viburnum lantana)
HOMOKI TÖLGYESEK
C:
nyílt változat - nyílt részek
(homokpusztai fajok)
homoki csenkesz (Festuca vaginata)
ágas homokliliom (Anthericum ramosum)
barázdált csenkesz (F. rupicola)
koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris)
vékony csenkesz (F. valesiaca)
magas kocsord (Peucedanum alsaticum)
árvalányhajak (Stipa spp.)
szarvaskocsord (P. cervaria)
erdélyi gyöngyperje (Melica transsylvanica) citromkocsord (P. oreoselinum)
illatos borjúpázsit (Anthoxanthum odoratum) homoki nőszirom (Iris arenaria)
illatos szentperje (Hierochloë odorata)
sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys)
HOMOKI TÖLGYESEK
zárt változat – és a nyílt változat zárt részei
erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum)
ligeti perje (Poa nemoralis)
szálkás tarackbúza (Agropyron caninum)
gyöngyvirág (Convallaria majalis)
széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum
latifolium)
soktérdű salamonpecsét (P. odoratum)
erdei ibolya (Viola sylvestris)
D: -
erdei gyöngyköles (Lithospermum
purpureo-coeruleum)
kőmagvú gyöngyköles (L. officinale)
enyves zsálya (Salvia glutinosa)
erdei tisztesfű (Stachys sylvatica)
bársonyos tüdőfű (Pulmonaria
mollissima)
kéküstökű csormolya (Melampyrum
nemorosum)
HOMOKI TÖLGYESEK
Földrajzi elterjedés:
Egykor az Alföld (Nyírség, Duna-Tisza köze, Tengelici-homokvidék),
és Kisalföld (Szigetköz, Komáromi-síkság) homokvidékein sokfelé.
Ma már csak maradványállományok.
HOMOKI TÖLGYESEK
Ökológiai változatok:
NYÍLT HOMOKI (PUSZTAI) TÖLGYES
Erdőssztyepp jellegű, alacsony záródású, xerofil jellegű társulás.
ZÁRT HOMOKI (GYÖNGYVIRÁGOS) TÖLGYES
Záródott, xeromezofil jellegű társulás.
Fontosabb származék- és kultúrerdők:
Sz: fehérnyáras
K: akácos, nemesnyáras, erdeifenyves, feketefenyves, simafenyves,
feketediós, vöröstölgyes
HOMOKI TÖLGYESEK
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
HOMOKI TÖLGYESEK
A térkép a nyílt homoki tölgyes előfordulását mutatja.
HOMOKI TÖLGYESEK
HOMOKI ERDEIFENYVES
HOMOKI ERDEIFENYVES
Termőhelyi viszonyok:
A: kilugózódásra hajlamos homok
H: többletvízhatástól független (TBLVHF)
T: humuszos homok talaj (HH)
HOMOKI ERDEIFENYVES
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
A: nyílt, alacsonyzáródású, egyszntű
B: hiányzó, vagy alacsony borítású
C: kettős, meszes homoktakarón- bazifil és xerofil fajok, de a
kilúgózódás következtében acidofil fajok is megjelennek
D: -
HOMOKI ERDEIFENYVES
A: EF, CS, KST, VK
B:
közönséges boróka (Juniperus communis)
egybibés galagonya (Crataegus monogyna)
sóskaborbolya (Berberis vulgaris)
HOMOKI ERDEIFENYVES
C:
mészkedvelő xerofil homoki fajok
homoki csenkesz (Festuca vaginata)
homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica)
naprózsa (Fumana procumbens)
homoki vértő (Onosma arenaria)
homoki fátyolvirág (Gypsophila fastigiata)
homoki szegfű (Dianthus arenarius)
fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans)
pusztai kutyatej (Euphorbia seguieriana)
mészkerülő fajok
orvosi veronika (Veronica officinalis)
zöldes körtike (Pyrola chlorantha)
fenyőspárga (Monotropa hypopytis)
gyöngyvirágos-körtike (Orthilia secunda)
D: Előfordulás: Bakonyszentlászló – Fenyőfő †
BORÓKÁS – NYÁRASOK
BORÓKÁS – NYÁRASOK
Termőhelyi viszonyok:
D: síkvidékek árvízmentes hátságai, homokbuckák változatos
felszíni formáin – alacsony tszf. magasság (200 m tszf. magasság
alatt)
K: erdőssztyep klímaöv
A: (durvaszemcsés) meszes homok
H: többletvízhatástól független (VFLEN)
T: futóhomok és humuszos homoktalaj(FH, HH)
BORÓKÁS – NYÁRASOK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
A: általában nyílt, de lehetnek zárt foltok, egyszintes, cserjésekkel,
gyepekkel mozaikos – általában egyetlen faj
B: alacsony vagy közepes borítás (a rossz vízgazdálkodás miatt) –
xerofil fajok, a boróka helyenként hiányzik
C: alacsony vagy közepes (állomány szélén magas) borítás – xerofil
(nagyrészt homoki) fajok
D: helyenként nagyobb foltokban xerofil és pszammofil fajok
BORÓKÁS – NYÁRASOK
Faji összetétel:
A: FRNY, KT, (KST)
B:
boróka (Juniperus communis)
fagyal (Ligustrum vulgare)
egybibés galagonya (Crataegus monogyna)
kökény (Prunus spinosa)
varjútövisbenge (Rhamnus catharticus)
sóskaborbolya (Berberis vulgaris)
BORÓKÁS – NYÁRASOK
C:
sások – füvek
fényes sás (Carex liparicarpos)
árvalányhajak (Stipa spp.)
magyar csenkesz (Festuca vaginata)
barázdált csenkesz (F. rupicola)
egyéb fajok
(részben homokpusztai fajok)
homoki kikerics (Colchicum arenarium)
homoki ibolya (Viola arenaria)
sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys) homoki bakszakáll (Tragopogon floccosus)
borzas len (Linum hirsutum)
magyar szegfű (Dianthus pontederae)
nyúlárnyék (Asparagus officinalis)
farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias)
pusztai kutyatej (E. seguieriana)
soktérdű salamonpecsét (Polygonatum
kónya habszegfű (Silene nutans)
odoratum)
piros madársisak (Cephalanthera rubra)
kőmagvú gyöngyköles (Lithospermum
méreggyilok (Cynanchum vincetoxicum)
officinale)
magyar ebnyelvűfű (Cynoglossum hungaricum)
BORÓKÁS – NYÁRASOK
D:
szakálka moha (Barbula unguiculata)
ezüst körtemoha (Bryum argenteum)
gazmoha (Ceratodon purpureus)
göndör moha (Tortella tortuosa)
gyommoha (Funaria hygrometrica)
magyar moha (F. hungarica)
Földrajzi elterjedés:
Alföld (Duna-Tisza köze)
Fontosabb származék- és kultúrerdők:
Sz: fehérnyáras
K: akácos, erdeifenyves, feketefenyves
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
nincsenek
BORÓKÁS – NYÁRASOK
BORÓKÁS – NYÁRASOK
B. Kultúrerdők
és
másodlagos cserjések
KULTÚRERDŐK
KULTÚRERDŐK
- termőhelyeiken korábban természetes/természetszerű erdők álltak, vagy
mezőgazdasági művelést folytattak rajtuk
- rendszerint elegyetlenek, egyetlen fafajból állnak állományaik
- legnagyobb részben nem őshonos fafajok, illetve nemesített fajták
alkalmazásával létesítettek (de vannak nem saját termőhelyükön álló
őshonos fafajokból létrehozott kultúrerdők is)
- intenzíven kezeltek, gyakoriak az agrotechnikai beavatkozások
- vágásfordulójuk közepes, vagy alacsony
- gyepszintjük rendszerint fajszegény, többnyire bolygatást-zavarást jelző
(gyom), illetve általános (zavarástűrő és generalista) erdei fajokból áll
- gyepek helyén telepített faállományaik esetében a gyepszintben gyakran
zavarástűrő gyepi fajok élnek tovább
- kultúrállományok területe 1,3 millió hektár, az ország területének 13,9 %a, a faállománnyal borított terület mintegy 70%-a
KULTÚR LUCFENYVESEK
KULTÚR LUCFENYVESEK
- kiegyenlített klímájú termőhelyeken, völgyekben, patakok közelében,
elöntésmentes helyeken
- kielégítő növekedést többnyire mészmentes talajokon mutatnak
- lehulló tűavarból nyershumusz keletkezik, ami savanyítja a feltalajt
- állományai zártak, idős korban sem ritkulnak ki
- a fényhiány miatt a gyepszint nudum-szubnudum
KULTÚR LUCFENYVESEK
A: LF
B: C:
mészkerülő fajok
kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum)
körtikék (Pyrola spp.)
árnyékvirág (Majanthemum bifolium)
réti csormolya (Melampyrum pratense)
fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides)
pillás perjeszittyó (Luzula pilosa)
erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa)
orvosi veronika (Veronica officinalis)
fekete áfonya (Vaccinium myrtillus)
KULTÚR LUCFENYVESEK
üde lomberdei fajok
hagymás fogas-ír (Dentaria bulbifera)
olocsán csillaghúr (Stellaria holostea)
erdei kutyatej (Euphorbia amygdaloides)
szagos müge (Galium odoratum)
gombernyő (Sanicula europaea)
erdei madársóska (Oxalis acetosella)
nedvesebb, bolygatott helyeken
szedrek (Rubus spp.)
nagy csalán (Urtica dioica)
Területrészesedés:
Kultúrfenyvesek területaránya a faállománnyal borított terület 1,1 %-a,
csökkenő.
KULTÚR LUCFENYVESEK
KULTÚR ERDEI- és FEKETEFENYVESEK
KULTÚR ERDEI- és FEKETEFENYVESEK
- állományaik jórészt erősen savanyú vagy erősen meszes, száraz, meleg,
tápanyagszegény termőhelyeken találhatók
- tűavarjuk nehezen bomlik, száraz tőzeget képez, ami részben savanyítja,
részben szárítja a talajt
- fiatal korban (az ültetési hálózat miatt is) erősen árnyalnak, ezért ekkor a
gyepszint nudum, vagy szubnudum
- idősebb korban (jelentős fényigényük miatt) állományaik kiritkulnak, ekkor
a környező területek növényfajai visszatelepülhetnek
KULTÚR ERDEI- és FEKETEFENYVESEK
A: EF, LF
B: -
C:
savanyú, száraz hegyvidéki termőhelyek
törpecserjék
csarab (Calluna vulgaris)
fekete áfonya (Vaccinium myrtillus)
fűfélék
erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa)
erdei nádtippan (Calamagrostis arundinacea)
cérnatippan (Agrostis capillaris)
fonalas csenkesz (Festuca tenuifolia)
fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides)
KULTÚR ERDEI- és FEKETEFENYVESEK
meszes, száraz, dolomit és mészkő alapkőzetű hegyvidéki termőhelyek
félcserjék
naprózsa (Fumana procumbens)
kakukkfüvek (Thymus spp.)
hegyi gamandor (Teucrium montanum)
napvirágok (Helianthemum spp.)
zanótok (Cytisus spp.)
fű- és sásfélék
deres csenkesz (Festuca pallens)
barázdált csenkesz (Festuca rupicola)
vékony csenkesz (Festuca valesiaca)
tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum)
árvalányhajak (Stipa spp.)
törpe sás (Carex humilis)
száraz, mészmentes homokos síkvidéki termőhelyek
ezüstperje (Corynephorus canescens)
KULTÚR ERDEI- és FEKETEFENYVESEK
száraz, meszes homokos síkvidéki termőhelyek
fényes sás (Carex liparicarpos)
élesmosófű (Chrysopogon gryllus)
homoki csenkesz (Festuca vaginata)
barázdált csenkesz (Festuca rupicola)
árvalányhajak (Stipa spp.)
hegy- és dombvidéki félszáraz-üde-félnedves termőhelyek
erdei iszalag (Clematis vitalba)
komló (Humulus lupulus)
nagycsalán (Urtica dioica)
szedrek (Rubus spp.)
magas aranyvessző (Solidago gigantea)
sasharaszt (Pteridium aquilinum)
Területrészesedés:
A kultúr erdei- és feketefenyvesek
a faállománnyal borított terület 11,6%-t foglalják el.
KULTÚR ERDEI- és FEKETEFENYVESEK
EGYÉB KULTÚRFENYVESEK
EGYÉB KULTÚRFENYVESEK
- fajkészletük és dinamikájuk hasonlít a lucfenyvesekéhez
- gyakrabban ültetett fafajaik:
SF, VF, DF, JF
Területirészesedés:
A faállománnyal borított terület 0,2%-án találhatók.
NEMESNYÁRASOK és NEMESFŰZESEK
NEMESNYÁRASOK és NEMESFŰZESEK
- síkvidéken a fűz-nyár és a tölgy-kőris-szil ligeterdők helyén, illetve
lecsapolt lápterületeken találhatók
- nemesnyárasok ezen kívül az üdébb alföldi tölgyesek helyén is vannak
- domb- és alacsony hegyvidéken a szélesebb völgytalpak üde termőhelyein
fordulnak elő
- szabályos, tág hálózatban ültetettek
- agrotechnikai úton (pl.: tárcsázás, vegyszerezés) sűrű időközökben
kezeltek
- két típusukat célszerű elkülöníteni:
1. ártéri és lápi termőhelyeken állók
2. homoki és lösz termőhelyeken állók
NEMESNYÁRASOK és NEMESFŰZESEK
Ártéri termőhelyek:
A: NNY, ZJ, AK, NYO
B:
gyalogakác (Amorpha fruticosa)
hamvas szeder (Rubus caesius)
C:
liánok
süntök (Echinocystis lobata)
komló (Humulus lupulus)
fekete földitök (Bryonia alba)
felfutó sövényszulák (Calystegia sepium)
komlóképű aranka (Cuscuta lupuliformis)
ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara)
vadszőlő (Parthenocissus inserta)
parti szőlő (Vitis vulpina)
NEMESNYÁRASOK és NEMESFŰZESEK
magaskórósok
nagy csalán (Urtica dioica)
farkasalma (Aristolochia clematitis)
subás farkasfog (Bidens tripartita)
bojtorjánok (Arctium spp.)
sédkender (Eupatorium cannabinum)
gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare)
adventivek
magas aranyvessző (Solidago gigantea)
bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera)
napraforgók (Helianthus spp.)
őszirózsák (Aster spp.)
szerbtövisek (Xanthium spp.)
egynyári seprence (Stenactis annua)
kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens
parviflora)
kúpvirágok (Rudbeckia spp.)
NEMESNYÁRASOK és NEMESFŰZESEK
Homoki és lösz termőhelyek:
A: NNY
B: -
C:
magaskórósok
selyemkóró (Asclepias syriaca)
kender (Cannabis sativa)
bogáncsok (Carduus spp.)
aszatok (Cirsium spp.)
betyárkóró (Erigeron canadensis)
bojtorjánok (Arctium spp.)
fűfélék
tarackbúza (Agropyron repens)
siskanád (Calamagrostis epigeios)
csillagpázsit (Cynodon dactylon)
keskenylevelű perje (Poa angustifolia)
közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galli)
NEMESNYÁRASOK és NEMESFŰZESEK
Földrajzi elterjedés:
Elsősorban alföldjeinken találhatóak.
Nemesnyárasok ritkábban dombvidékeken is előfordulnak.
Területrészesedés:
A faállománnyal borított terület 7%-t foglalják el.
NEMESNYÁRASOK és NEMESFŰZESEK
AKÁCOSOK
AKÁCOSOK
- sík- és dombvidékeken, ritkábban hegyvidékeken találhatók állományaik
- a homok, vagy lösz alapkőzeten kialakult laza talajokat kedvelik
- az erősen savanyú, túlságosan kötött (agyagos), vagy szikes talajokon nem
fordul elő
- kerülik a magas talajvizű részeket is
- állományaik többnyire elegyetlenek, mert az akácnak gyenge a
társulásképessége
AKÁCOSOK
A: A, NYO, (domb- és hegyvidéken – részben a cserjeszintben – MJ,
MSZ, CS, GY, KH)
B:
üdebb termőhelyeken
fekete bodza (Sambucus nigra)
kései meggy (Padus serotina)
alásfa (Ptelea trifoliata)
szárazabb termőhelyeken
közönséges boróka (Juniperus communis)
egybibés galagonya (Crataegus monogyna)
kökény (Prunus spinosa)
gyepűrózsa (Rosa canina)
AKÁCOSOK
C:
egyéves nitrofil fajok
vérehulló fecskefű (Chelidonium majus)
ragadós galaj (Galium aparine)
tyúkhúr (Stellaria media)
zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium)
piros árvacsalán (Lamium purpureum)
borostyánlevelű veronika (Veronica
nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum)
hederifolia)
hagymások – gumósok
salátaboglárka (Ficaria verna)
kígyóhagyma (Allium scorodoprasum)
mezei tyúktaréj (Gagea pratensis)
üstökös gyöngyike (Muscari comosum)
kónya sárma (Ornithogalum boucheanum)
AKÁCOSOK
fűfélék
meddő rozsnok (Bromus sterilis)
keskenylevelű perje (Poa angustifolia)
magaskórósok
magas aranyvessző (Solidago gigantea)
egynyári seprence (Stenactis annua)
nagy csalán (Urtica dioica)
szúrós gyöngyajak (Leonurus cardiaca)
selyemkóró (Asclepias syriaca)
kender (Cannabis sativa)
fekete peszterce (Ballota nigra)
kányazsombor (Alliaria petiolata)
kenderkefüvek (Galeopsis spp.)
liánok
komló (Humulus lupulus)
szulák-keserűfű (Fallopia convolvulus)
Területrészesedés:
A faállománnyal borított terület 23%-án találhatók akácosok.
AKÁCOSOK
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
Megjegyzés:
1.# - Koratavaszi aszpektus növényei
2. A szélsőségesen száraz és igen száraz vízgazdálkodási fokozatnál az eredeti flóra
(rendszerint pusztagyepi) fajai maradnak fenn („akáctemetők”)
AKÁCOSOK
FEKETEDIÓSOK
FEKETEDIÓSOK
- az ültetett feketediósok elöntéstől mentes ártéri termőhelyeken találhatók
- a tölgy-kőris-szil ligeterdők helyén, illetve üde alföldi, valamint hegy- és
dombvidéki tölgyesek helyén fordulnak elő állományaik
- a feketedió fiatalon gyorsan növő, erősen fényigényes, gyenge
társulásképességű és allelopatikus
- gyepszintjük nagyon hasonlít az üde akácosok gyepszintjéhez (mivel a
feketedió gyökerén - hasonlóan az akáchoz - nitrogéngyűjtő baktérium él,
[Frankia sp.]), de a nyári aszpektusban a nudum típus nem alakul ki
FEKETEDIÓSOK
A: FD
B: vörösgyűrű som (Cornus sanguinea)
C:
nitrofil fajok
zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium) piros árvacsalán (Lamium purpureum)
fekete peszterce (Ballota nigra)
rutén bordamag (Laserpitium pruthenicum)
meddő rozsnok (Bromus sterilis)
magas aranyvessző (Solidago gigantea)
bódító baraboly (Chareophyllum temulum) tyúkhúr (Stellaria media)
pelyhes kenderkefű (Galeopsis pubescens) bojtorjános tüskemag (Torilis japonica)
ragadós galaj (Galium aparine)
nagy csalán (Urtica dioica)
nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum)
FEKETEDIÓSOK
általános lomberdei fajok
erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum)
ligeti perje (Poa nemoralis)
erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum)
berzedt sás (Carex pairaei)
csomós ebír (Dactylis glomerata)
Földrajzi elterjedés:
Állományait főleg a Nyírségben, a Kiskunság északi részén, folyóink
magasabb térszínű részein (pl. Alsó-Duna ártér, Körös-vidék) és a
és a Hanságban lehet megtalálni.
Területrészesedés:
A faállománnyal borított terület 0,4%-t foglalják el.
VÖRÖSTÖLGYESEK
VÖRÖSTÖLGYESEK
- az alföldön, domb- és hegvidéken egyaránt megtalálhatók állományai
- homok és lösz alapkőzetű, üde, mészmentes, laza talajokon állnak
- állományaik elegyetlenek és cserjeszintjük is hiányzik, mert a vörös tölgy
az mellett, hogy fiatalon gyorsan növő és erősen fényigényes, jól árnyaló
és gyenge társulásképességű
- állományaik gyepszintje nudum-szubnudum, az erős árnyalás és a nehezen
bomló avar miatt
VÖRÖSTÖLGYESEK
A: VT
B: -
C:
kányazsombor (Alliaria petiolata)
erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum)
nehézszagú gólyaorr (Geranum robertianum) bojtorjános tüskemag (Torilis japonica)
Földrajzi elterjedés:
Elsősorban a Nyírség és Belső-Somogy homoktalajain, illetve Vas, Zala,
Baranya lösztalajain találjuk, de kisebb állományai további hegy- és
dombvidéki tájainkon is előfordulnak.
Területrészesedés:
A faállománnyal borított terület 0,9 %-án állnak vöröstölgyesek.
KULTÚRGESZTENYÉSEK
KULTÚRGESZTENYÉSEK
- délies kitettségű meleg, napos, de mészmentes (pl: fillit, csillámpala,
homokkő, andezit, kilúgozott lösz) alapkőzeten találhatók állományai
- kétféle módon jöttek létre:
1. kiírtott erdők helyén többnyire szabályos hálózatba telepítve
2. szelídgesztenyét is tartalmazó erdők irtásával és a
szelídgesztenyefák visszahagyásával
- állományaik ligetesek, alacsony záródásúak, a szabad állás miatt a
szelídgesztenyefák alacsonyak, terebélyesek, más fa- és cserjefajok
rendszerint hiányoznak
KULTÚRGESZTENYÉSEK
- szelídgesztenye nagyobb számban, vitatható őshonossággal a Nyugat- és
Dél-Dunántúlon (Soproni hg., Kőszegi-hg., Zala, Mecsek), illetve
szigetszerűen, mindig ültetetten a Duna-kanyarban (Visegrád, Nagymaros)
fordul elő
- a gesztenyeligetek az utóbbi évtizedekben pusztulóabn és eltűnőben
vannak, részben gombakárosítók miatt, részben a rendszeres művelés
felhagyása, elhanyagolása miatt
- a kultúrgesztenyések jelentős tájképi és kultúrtörténeti értékek,
megőrzésük azonban az előbb említett okok miatt nehézségekbe ütközik
KULTÚRGESZTENYÉSEK
A: SZG
B: C:
nyíltabb részeken, tág hálózatú állományokban
(kaszálóréti fajok)
aranyzab (Trisetum flavescens)
franciaperje (Arrhenatherum elatius)
pelyhes selyemperje (Holcus lanatus)
sudár rozsnok (Bromus erectus)
rezgőfű (Briza media)
pelyhes zabfű (Helictotrichon pubescens)
terebélyes harangvirág (Campanula patula)
pasztinák (Pastanica sativa)
közönséges galaj (Galium mollugo)
KULTÚRGESZTENYÉSEK
zártabb foltokban, sűrűbb hálózatú állományokban
(lomberdei fajok)
erdei ebír (Dactylis polygama)
réti csormolya (Melampyrum pratense)
fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides)
erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa)
hegyi sás (Carex montana)
ritka, védett fajok
(főleg nyílt részeken)
fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans)
agárkosbor (Orchis morio)
szártalan bábakalács (Carlina acaulis)
békakonty (Listera ovata)
kétlevelű sisakvirág (Platanthera bifolia)
ŐSHONOS FAFAJOK
JELLEGTELEN ÁLLOMÁNYAI
ŐSHONOS FAFJOK JELLEGTELEN ÁLLOMÁNYAI
- kétféle módon jöhetnek létre:
1. spontán úton – korábbi erdők helyén kialakított másodlagos
gyepek, szántók, parlagok újraerdősödésével
2. mesterséges erdősítéssel – erdőfelújításal, erdőtelepítéssel
- ide soroltak az egy adott tájban nem őshonos, de hazánkban őshonos
fafajok állományai is
- igen változatos termőhelyi viszonyok között jelenhetnek meg a síkvidéktől
a középhegységekig
- szerkezetük általában nem változatos – a spontán települők esetében
azonban kialakulhat változatosabb szerkezet
- elegyfafajok többnyire hiányoznak az állományokból – szálanként
azonban néhány elegyfa megjelenhet (a spontán települőknél ezek
elsősorban pionír fafajok)
ŐSHONOS FAFJOK JELLEGTELEN ÁLLOMÁNYAI
- cserjék az állományok belsejében csak szórtan, kisebb foltokban vannak
jelen, viszont a faállományok szélén cserjeszegély kialakulhat – a
cserjeszint faji öszetétele nem jellemző
- a gyepszint fejlettsége változó, főleg gyomjellegű, zavarástűrő és tág
tűrőképességű, generalista fajok jellemzőek
- a fás és lágyszárú növényfajok betelepülése attól függ, hogy szaporítóképlet forrásaik milyen messze vannak, illetve milyen mértékűek az
erdőművelési beavatkozások
- a spontán létrejött állományok esetében a fafajösszetétel is változatosabb
lehet a szerkezethez hasonlóan
ŐSHONOS FAFJOK JELLEGTELEN ÁLLOMÁNYAI
A:
spontán létrejövő állományok jellemző pionír fafajai
fehér fűz (Salix alba)
törékeny fűz (Salix fragilis)
fehér nyár (Populus alba)
rezgő nyár (Populus tremula)
mézgás éger (Alnus glutinosa)
bibircses nyír (Betula pendula)
ritkábban a fekete nyár (Populus nigra),
(illetve többnyire nemes nyárakkal alkotott hibridjei)
Délnyugat-Dunántúlon az itt őshonos erdei fenyő (Pinus nigra)
ŐSHONOS FAFJOK JELLEGTELEN ÁLLOMÁNYAI
mesterségesen létrehozott állományok fafajai
az előbbieken túl jellemző fafajok
CS, KST, MK, MAK
ritkábban előforduló fafajok
HJ, KJ, NH, KH, (EH), GY, egyéb őshonos fafajok
ŐSHONOS FAFJOK JELLEGTELEN ÁLLOMÁNYAI
B:
kökény (Prunus spinosa)
varjútövis benge (Rhamnus catharticus)
vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea)
csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus)
egybibés galagonya (Crataegus monogyna)
Területrészesedés:
A faállománnyal borított terület 24%-án vannak ilyen állományok.
Ez is jelzi azt, hogy mennyire intenzíven kezeltek erdeink.
ÖZÖN FAFAJOK ÁLLOMÁNYAI
ÖZÖN FAFAJOK ÁLLOMÁNYAI
- spontán, vagy mesterséges úton létrejött olyan állományok, melyekben az
özön fafajok uralkodnak (gyakran innen gyorsan tovább is terjednek)
- igen változatos termőhelyi viszonyok között, síkvidéktől a
középhegységekig szinte mindenütt előfordulnak
- fafajösszetételükre és szerkezetükre az őshonos fafajú jellegtelen
állományoknál elmondottak érvényesek, még fokozottabban
- a fajszegénységet az özönfajok allelopatikus hatása is fokozza
- ide tartoznak a BL, ZJ, AK, KM, NYO, EZ spontán felverődő és
mesterséges állományai
- átalakításuk, visszaszorításuk – a fajok agresszív volta miatt – csak durva,
mesterséges beavatkozásokkal lehetséges
Területrészesedés:
A faállománnyal borított terület 0,8%-án találhatók ilyen állományok
EGYÉB KULTÚRERDŐK
EGYÉB KULTÚRERDŐK
- ritkán ültetett, nem őshonos fafajok elegyetlen, illetve őshonos fafajokkal
kevert állományai tartoznak ide
- nem őshonos fafajok, például: szlavón tölgy, magyar tölgy, mocsártölgy,
ezüst juhar, turkesztáni szil, közönséges dió, fehér eper, juharlevelű platán,
lepényfa, japánakác, törökmogyoró, narancseper, vadgesztenye, atlasz
cédrus, virgíniai boróka, mocsárciprus, oregoni hamisciprus, keleti tuja,
nyugati tuja
- átalakíthatóságuk az alkotó fafajok agresszivításától és elegyarányától függ
Területrészesedés:
A faállománnyal borított terület 0,4%-án találhatók ilyen állományok
MÁSODLAGOS CSERJÉSEK
és
ÖZÖNCSERJÉK ÁLLOMÁNYAI
MÁSODLAGOS CSERJÉSEK
MÁSODLAGOS CSERJÉSEK
- erdőírtások miatt az összefüggő erdőtömb más művelési ágú (szántó,
legelő, kaszáló, parlag) területek közti keskeny sávban, köpenyben
(szegélycserjések), illetve felhagyott mezőgazdasági területeken jönnek
létre
- fontos átmeneti élőhelyek, melyek létét a mező- és erdőgazdálkodás
veszélyezteti, azonban durva beavatkozások után is, viszonylag gyorsan
regenerálódnak
- területük hazánkban több, mint 5 ezer ha
- a fafajösszetétel alapján a száraz tölgyesek, illetve az üde lombos erdők
szélein kialakuló másodlagos cserjések különíthetők el
MÁSODLAGOS CSERJÉSEK
száraz tölgyesek szélein kialakuló, száraz másodlagos cserjések
B:
kökény (Prunus spinosa)
egybibés galagonya (Crataegus monogyna)
rózsák (Rosa spp.)
varjútövisbenge (Rhamnus catharticus)
C:
ágas homokliliom (Anthericum ramosum)
édeslevelű csűdfű (Astragalus glycyphyllos)
sárkerep lucerna (Medicago falcata)
bakfű (Betonica officinalis)
sarlós buvákfű (Bupleurum falcatum)
széleslevelű bordamag (Laserpitium
latifolium)
nagyvirágú méhfű (Melittis grandiflora)
szurokfű (Origanum vulgare)
szarvaskocsord (Peucedanum cervaria)
MÁSODLAGOS CSERJÉSEK
sátoros margitvirág (Chrysanthemum
corymbosum)
kánya harangvirág (Campanula
rapunculoides)
tarka koronafürt (Coronilla varia)
pirosló here (Trifolium rubens)
piros gólyaorr (Geranium sanguineum)
borsfű (Clinopodium vulgare)
kónya habszegfű (Silene nutans)
bérci here (Trifolium alpestre)
erdei here (Trifolium medium)
méreggyilok (Cynanchum vincetoxicum)
sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys)
Megj: A fenti száraz szegélycserjésekhez cserjefajaiban hasonló töviskes az egész
országban elterjedt. A mezőgazdasági művelés felhagyása után parlagokon, legelőkön
nagyobb területeket is elfoglal. Gyepszintjéből azonban az erdei, erdősztyepp fajok
többnyire hiányoznak.
MÁSODLAGOS CSERJÉSEK
üde lombos erdők szélein, illetve helyén kialakuló üde másodlagos cserjés
B:
mogyoró (Corylus avellana)
rekettyefűz (Salix cinerea)
kutyabenge (Frangula alnus)
fekete bodza (Sambucus nigra)
vörösgyűrű som (Cornus sanguinea)
+a környező erdők könnyeben terjedő fajai is betelepülhetnek
C: a gyepszint faji összetétele nem jellemző, lehet jellegtelen, illetve csaknem nudum is
ÖZÖN CSERJEFAJOK ÁLLOMÁNYAI
ÖZÖN CSERJEFAJOK ÁLLOMÁNYAI
- az alábbi özöncserjefajok állományai fordulnak elő hazánkban
gyalogakác (Amorpha fruticosa): vízjárta ártéri gyepeken
arany ribiszke (Ribes aureum): főleg lazább talajokon
parti szőlő (Vitis riparia): jellemző függönyöket alkothat jó tápanyag- és
vízellátású területeken
közönséges borostyánszőlő (Parthenocissus inserta): mint az előző szőlő faj
- ezek a fajok főleg síkvidéken fordulnak elő, és gyors terjedésüket
allelopatikus hatásuknak is köszönhetik