Transcript VEGETÁCIÓISMERET 5. el*adás Dr. Bartha Dénes

VEGETÁCIÓISMERET
5. előadás
Dr. Bartha Dénes
A KÁRPÁT-MEDENCE
ÉLŐHELY-CSOPORTJAI
I. Fás élőhelyek:
erdők és cserjések
A. Természetes / természetszerű
fás élőhelyek
A kárpát-medencei erdőtársulás-csoportok
vázlatos áttekintése
A kárpát-medencei erdőtársulás-csoportok vázlatos áttekintése
A Kárpát-medence erdőtársulás-csoportjai
A kárpát-medencei erdőtársulás-csoportok vázlatos áttekintése
Jelmagyarázat:
Termőhelyi viszonyok:
D: domborzat
K: klíma
A: alapkőzet
H: hidrológiai viszonyok
T: talajtípusok
A kárpát-medencei erdőtársulás-csoportok vázlatos áttekintése
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
Horizontális vegetációstruktúra
Vertikális vegetációstruktúra
A: lombkoronaszint
B: cserjeszint
C: gyepszint
D: mohaszint
A kárpát-medencei erdőtársulás-csoportok vázlatos áttekintése
Faji összetétel:
A: lombkoronaszint
- a vastagon kiemelt fafajok állományalkotó szerepet töltenek be,
- a zárójelben említettek kevésbé,
- a *-gal megjelöltek csak bizonyos tájegységekre jellemzők.
B: cserjeszint
C: gyepszint
D: mohaszint
Egyéb jelölések (a fajok nevei után):
A csak az Alpokban fordul elő (a környezetünkben)
K csak a Kárpátokban fordul elő (a környezetünkben)
1. Klímaregionális erdők és cserjések
1. Klímaregionális erdők és cserjések
- kialakulásukban fő ökológiai faktor a makroklíma
- általában nagy kiterjedésű, homogén állományokat alkotnak
- termőhelyük szukcessziósorának mindig záró (klimax) társulásai
- általában mindenféle – szélsőségektől mentes – termőhelyen előfordulnak
- metastabil jellegűek
- régiójukban a szervesanyag produktum e társulásoknál a legnagyobb
- saját régiójukon kívül más régiókban főleg a kitettség és meredekség miatt
fölerősödő ökológiai faktorok (sugárzás, víz, talaj, etc.  mezoklíma)
hatására extraregionális előfordulásúak is lehetnek (régió alá- és
fölévetődés)
- a klímaregionális társulások széles átmeneti sávval kapcsolódnak
egymáshoz
- hazánkban DNY-Dunántúltól ÉK-Magyarországig (illetve a Ék-i, K-i
Kárpátok vonulatai felé) haladva az övek (régiók) egyre magasabbra
tolódnak és egyre markánsabban elválnak
(csökkenő szubatlantinövekvő kontinentalitás hatás)
1. Klímaregionális erdők és cserjések
A klímaregionális erdők és cserjések
természetes és aktuális területének összehasonlítása
Magyarország mai területéhez viszonyítva (%)
ALHAVASI CSERJÉSEK
ALHAVASI CSERJÉSEK
Termőhelyi viszonyok:
D: regionális és domborzati formák által befolyásolva
extraregionális helyzetben – ált. 1500-2000 m tszf. magasság
között
K: törpefenyves klímaöv
A: gyakorlatilag mindenféle (magashegységet felépítő) alapkőzeten
H: többletvízhatástól független (VFLEN), felszínen lefutó vizek
jellemzőek
T: köves-sziklás váztalajok (SZV)
ALHAVASI CSERJÉSEK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
Horizontális vegetációstruktúra:
Az öv alsó részén – a domborzati adottságoknak megfelelően –
többé–kevésbé összefüggő a cserjeszint borítása, fölfelé haladva
gyepfoltokkal, sziklakibúvásokkal-kőgörgetegekkel egyre
mozaikosabb, a cserjék fokozatosan letörpülők.
Vertikális vegetációstruktúra:
A-B: egyszintes, az öv alsó (átmeneti) részén kiemelkedő
faegyedekkel – "Krummholz" fajok
C: nudum vagy alacsony borítás – törpecserjék,
magaskórósok
D: változó borítás – szaxikol fajok
ALHAVASI CSERJÉSEK
Faji összetétel:
A-B: törpefenyő (Pinus mugo), törpe boróka (Juniperus nana),
zöld éger (Alnus viridis) monodomináns állományai
[az erdő- és a fahatár közötti átmeneti sávban CF, VF, LF, MBE,
SZNYI]
bérci ribiszke (Ribes petraeum)
sziléziai fűz (Salix silesiaca) K
havasi szalag (Clematis alpina)
hamvas lonc (Lonicera coerulea)
törpe berkenye (Sorbus chamaemespilus)
ALHAVASI CSERJÉSEK
C:
törpecserjék
borzas havasszépe (Rhododendron hirsutum) A
rozsdás havasszépe (R. ferrugineum) A
erdélyi havasszépe (R. myrtifolium) K
törpepuszpáng (Polygala chamaebuxus)
alpesirózsa (Rhodothamnus chamaecistus) A
fekete áfonya (Vaccinium myrtillus)
vörös áfonya (V. vitis-idaea)
hamvas áfonya (V. uliginosum)
erikák (Erica spp.) A
medveszőlők (Arctostaphylos spp.)
ALHAVASI CSERJÉSEK
magaskórós fajok
bérclapuk (Adenostyles spp.)
havasi zászpa (Veratrum lobelianum)
pettyes tárnics (Gentiana punctata)
sisakvirágok (Aconitum spp.)
egyéb fajok
szőrfű (Nardus stricta)
erdei gólyaorr (Geranium sylvaticum)
mirigylapu (Homogyne alpina)
sárga ibolya (Viola biflora)
kövi szeder (Rubus saxatilis)
D:
szaxikol mohok és zuzmók
Földrajzi elterjedés:
Alpok, Kárpátok
ALHAVASI CSERJÉSEK
LUCFENYVESEK
LUCFENYVESEK
Termőhelyi viszonyok:
D: Közép-Európa magashegységeiben regionális és domborzati
formák által befolyásolva extra- regionális helyzetben –
ált. 1100-1500 m tszf. magasság között
K: lucfenyves klímaöv
A: gyakorlatilag mindenféle (magashegységet felépítő)
alapkőzeten
H: többletvízhatástól független (VFLEN), szivárgó vizes
(SZIV)
T: kőzethatású talaj (RA) és barna erdőtalajok (PBE,
SBE, ritkábban ABE, PGBE)
LUCFENYVESEK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
Horizontális vegetációstruktúra:
Zárt állományok, csak az öv felső részén szakadozik fel
(erdő- és fahatár között).
Vertikális vegetációstruktúra:
A: zárt, egyszintes – mezofil fajok
B: alacsony borítás vagy hiányzik – mezofil montán fajok
C: közepes borítás, lehet szubnudum, nudum is – mezofil,
többnyire acidofil és nyershumuszt jelző fajok
D: közepes borítás – terrikol fajok
LUCFENYVESEK
Faji összetétel:
A: LF, JF, VF, (EF), MBE, NYI, RNY, (HJ)
B:
havasalji rózsa (Rosa pendulina)
havasi iszalag (Clematis alpina)
havasi ribiszke (Ribes alpinum)
fekete lonc (Lonicera nigra)
alpesi lonc (L. alpigena)
hamvas lonc (L. caerulea)
sziléziai fűz (Salix silesiaca) K
vörös bodza (Sambucus racemosa)
málna (Rubus idaeus)
[havasi éger (Alnus viridis)]
LUCFENYVESEK
C:
törpecserjék
fekete áfonya (Vaccinium myrtillus)
vörös áfonya (V. vitis-idaea)
csarab (Calluna vulgaris)
harasztok
kígyózó korpafű (Lycopodium annotinum)
kapcsos korpafű (L. clavatum)
györgyfű (Huperzia selago)
hölgypáfrány (Athyrium filix-femina)
erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas)
hegyi pajzsika (D. assimilis) A
széles pajzsika (D. dilatata)
buglyospáfrány (Phegopteris connectilis)
hegyipáfrány (Oreopteris limbosperma)
bordapáfrány (Blechnum spicant)
tölgyespáfrány (Gymnocarpium dryopteris)
erdei zsurló (Equisetum sylvaticum)
LUCFENYVESEK
szaprofita fajok
korallgyökér (Coralliorhiza trifida)
bajuszvirág (Epipogium aphyllum)
fenyőspárga (Monotropa hypopytis)
Pyrolaceae fajok
kereklevelű körtike (Pyrola rotundifolia)
zöldvirágú körtike (P. chlorantha)
középső körtike (P. media)
kis körtike (P. minor)
egyvirágú-körtike (Moneses uniflora)
gyöngyvirágos-körtike (Orthilia secunda)
ernyős-körtike (Chimaphila umbellata)
LUCFENYVESEK
egyéb fajok
szíveslevelű békakonty (Listera cordata)
erdei ujjaskosbor (Dactylorhiza fuchsii)
avarvirág (Goodyera repens)
mirigylapu (Homogyne alpina)
hegyékessége (Trientalis europaea)
sárga ibolya (Viola biflora)
harangrojtok (Soldanella spp.)
kereklevelű galaj (Galium rotundifolium)
erdei gólyaorr (Geranium sylvaticum)
kereklevelű margitvirág (Chrysanthemum
rotundifolium) K
fecsketárnics (Gentiana asclepiadea)
erdei csillaghúr (Stellaria nemorum)
hölgymálok (Hieracium spp.)
erdei csormolya (Melampyrum sylvaticum)
réti csormolya (M. pratense)
erdei deréce (Chamaenerion angustifolium)
fehér acsalapu (Petasites albus)
árnyékvirág (Majanthemum bifolium)
erdei madársóska (Oxalis acetosella)
nyúlsaláta (Prenanthes purpure)
kövi szeder (Rubus saxatilis)
Megj.: Bázisgazdag és jó vízellátású termőhelyeken magaskórós fajok is dominálnak.
LUCFENYVESEK
perjeszittyók és füvek
pillás perjeszittyó (Luzula pilosa)
fehér perjeszittyó (L. luzuloides)
erdei perjeszittyó (L. sylvatica)
sárgás perjeszittyó (L. luzulina)
erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa)
erdei nádtippan (Calamagrostis arundinacea)
hegyi nádtippan (C. villosa)
LUCFENYVESEK
D:
emeletes moha (Hylocomium splendens)
pirosszárú moha (Pleurozium schreberi)
fehérlő vánkosmoha (Leucobryum glaucum)
seprőmohák (Dicranum spp.)
szőrmohák (Polytrichum spp.)
tőzegmohák (Sphagnum spp.)
háromkaréjú májmoha (Bazzania trilobata)
nagy moha (Rhytidiadelphus triquetrus)
Földrajzi elterjedés:
Alpok, Kárpátok
LUCFENYVESEK
FENYŐELEGYES – BÜKKÖSÖK
FENYŐELEGYES – BÜKKÖSÖK
Termőhelyi viszonyok:
D: a bükk és lucfenyves átmeneti klímaövvel jellmezhető területen
regionálisan és domborzati formák által befolyásolva
extraregionális helyzetben – ált. 800-1100 m tszf. magasság
között
K: bükkös-lucfenyves átmeneti klímaöv
A: gyakorlatilag mindenféle (magas- és középhegységi) alapkőzeten
H: többletvízhatástól független (VFLEN), szivárgó vizes (SZIV)
T: kőzethatású talaj (RA) és barna erdőtalajok (ABE, ritkábban PBE,
PGBE) esetleg lejtőhordalék erdőtalaj (LHE)
FENYŐELEGYES – BÜKKÖSÖK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
A: zárt, egyszintes – mezofil fajok
B: alacsony borítású – mezofil montán fajok
C: eltérő humuszformák miatt mozaikos, közepes borítás – mezofil
és mezohigrofil fajok, nagyobbrészt magaskórósok
D: alacsony borítás, néhány terrikol faj
FENYŐELEGYES – BÜKKÖSÖK
Faji összetétel:
A: B, JF, LF, HJ, MK, HSZ, MBE
B:
havasalji rózsa (Rosa pendulina)
havasi ribiszke (Ribes alpinum)
farkasboroszlán (Daphne mezereum)
havasi iszalag (Clematis alpina)
szillevelű gyöngyvessző (Spiraea
chamaedryfolia) K
ükörke lonc (Lonicera xylosteum)
fekete lonc (L. nigra)
alpesi lonc (L. alpigena)
málna (Rubus idaeus)
vörös bodza (Sambucus racemosa)
FENYŐELEGYES – BÜKKÖSÖK
C:
harasztok
hölgypáfrány (Athyrium filix-femina)
erdei zsurló (Equisetum sylvaticum)
erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas)
széles pajzsika (D. dilatata)
magaskórós fajok
bérclapuk (Adenostyles spp.)
évelő holdviola (Lunaria rediviva)
tündérfürt (Aruncus dioicus)
fehér zászpa (Veratrum album)
fehér acsalapu (Petasites albus)
nyúlsaláta (Prenanthes purpurea)
alpesi lórom (Rumex alpestris)
havasi kakicsvirág (Cicerbita alpina)
kárpáti aggófű (Senecio fuchsii)
sisakvirágok (Aconitum spp.)
pávafark salamonpecsét (Polygonatum
verticillatum)
FENYŐELEGYES – BÜKKÖSÖK
egyéb fajok
szívlevelű nadálytő (Symphytum cordatum) K
ikrás fogasír (Dentaria glandulosa) K
fekete hunyor (Helleborus niger) A
árnyékvirág (Majanthemum bifolium)
gombernyő (Sanicula europaea)
vörös tüdőfű (Pulmonaria rubra) K
hármaslevelű kakukktorma (Cardamine
trifolia) A
hármaslevelű macskagyökér (Valeriana
tripteris)
erdei perjeszittyó (Luzula sylvatica)
bókoló gyömbérgyökér (Geum rivale)
erdei madársóska (Oxalis acetosella)
sárga árvacsalán (Lamium galeobdolon)
FENYŐELEGYES – BÜKKÖSÖK
D:
seprőmohák (Dicranum spp.)
nagy moha (Rhytidiadelphus triquetrus)
emeletes moha (Hylocomium splendens)
Földrajzi elterjedés:
Alpok, Kárpátok,
hazánkban talán a Kőszegi-hg. magasabb régióiban lehetett
FENYŐELEGYES – BÜKKÖSÖK
BÜKKÖSÖK
MAGASHEGYSÉGI BÜKKÖSÖK
MAGASHEGYSÉGI BÜKKÖSÖK
Termőhelyi viszonyok:
D: általában 750 m tszfm. fölött
Faji összetétel:
A: B, HJ, MK, HSZ, hiányzik a GY, (lékekben MBE, NYI, RNY,
KFÜ) (fő eltérés a fenyőelegyes bükköshöz képest – hogy
hiányoznak a fenyőfajok!)
B:
havasalji rózsa (Rosa pendulina)
havasi iszalag* (Clematis alpina)
havasi ribiszke (Ribes alpinum)
vörös bodza (Sambucus racemosa)
MAGASHEGYSÉGI BÜKKÖSÖK
C:
hegyi pajzsika (Dryopteris assimilis)
kárpáti sisakvirág (Aconitum moldavicum)
karcsú sisakvirág (A. variegatum)
ikrás fogasír (Dentaria glandulosa)
kárpáti aggófű (Senecio fuchsii)
erdei csenkesz (Festuca altissima)
hegyi gyömbérgyökér (Geum aleppicum)
pávafark salamonpecsét (Polygonatum
verticillatum)
fehér acsalapu (Petasites albus)
hajperje (Hordelymus europaeus)
sugár kankalin (Primula elatior)
farkasbogyó* (Scopolia carniolica)
hölgyestike* (Hesperis matronalis)
évelő holdviola* (Lunaria rediviva)
osztrák borzamag* (Pleurospermum
austriacum)
Megj.: *– szurdokerdőkre is jellemző fajok
Földrajzi elterjedés:
Északi-középhegység (Zempléni-hg., Bükk, Mátra, Börzsöny)
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI
BÜKKÖSÖK
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI BÜKKÖSÖK
Termőhelyi viszonyok:
D: regionálisan ált. 400-750 m tszf. magasság között, és domborzati
formák által befolyásolva extraregionális helyzetben 200 m tszf.
magasságig is leereszkedhet
K: bükkös klímaöv
A: gyakorlatilag mindenféle alapkőzeten
H: többletvízhatástól független (VFLEN), szivárgó vizes (SZIV)
T: kőzethatású talajok (RA, RE,) és barna erdőtalajok (ABE,
SBE, ritkábban PBE, PGBE) esetleg lejtőhordalék erdőtalaj (LHE)
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI BÜKKÖSÖK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
A: zárt, egyszintes – mezofil fajok
B: nincs
C: közepes borítás, lehet nudum és szubnudum is, a korral és az
évszakok változásával változik mind a borítás, mind a fajösszetétel
– mezofil (nagyrészt üde lomberdei) fajok
D: jelentéktelen, természetes szerkezet (kidőlt fák) esetén jelentős
korhadéklakó moha- és zuzmóflóra
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI BÜKKÖSÖK
Faji összetétel:
A: B, GY, HJ, MK, HSZ, NH, (alacsonyabb régiókban KH, KJ,
CSNY, KTT), (lékekben: NYI, RNY, KFÜ), fagyzugos helyen a
GY, sekély, sziklás talajon a MK, (HJ) eluralkodhat
B:
farkasboroszlán (Daphne mezereum)
borostyán (Hedera helix)
köszméte (Ribes uva-crispa)
[málna (Rubus idaeus),
borzas szedrek (R. fruticosus 'Heteracanthi'),
fekete bodza (Sambucus nigra), megbontott,
zavart állományokban tömegesek lehetnek]
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI BÜKKÖSÖK
C:
koratavaszi aszpektus növényei
pézsmaboglár (Adoxa moschatellina)
berki szellőrózsa (Anemone nemorosa)
bogláros szellőrózsa (A. ranunculoides)
keltikék (Corydalis spp.)
sárga tyúktaréj (Gagea lutea)
hóvirág (Galanthus nivalis)
tavaszi lednek (Lathyrus vernus)
galambvirág (Isopyrum thalictroides)
vicsorgó (Lathraea squamaria)
tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
tavaszi csillagvirág (Scilla bifolia)
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI BÜKKÖSÖK
tavaszi-nyári aszpektus tömegnövényei
podagrafű (Aegopodium podagraria)
bükksás (Carex pilosa)
erdei varázslófű (Circaea lutetiana)
hegyi csenkesz (Festuca drymeia)
szagos müge (Galium odoratum)
évelő szélfű (Mercurialis perennis)
erdei madársóska (Oxalis acetosella)
egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora)
olocsán csillaghúr (Stellaria holostea)
sárga árvacsalán (Lamium galeobdolon)
borzas repkény (Glechoma hirsuta)
erdei nenyúljhozzám (Impatiens noli-tangere)
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI BÜKKÖSÖK
tavaszi-nyári aszpektus kísérő növényei
erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas)
hölgypáfrány (Athyrium filix-femina)
farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia)
békabogyó (Actaea spicata)
kapotnyak (Asarum europaeum)
hagymás fogasír (Dentaria bulbifera)
erdei kutyatej (Euphorbia amygdaloides)
kásafű (Milium effusum)
farkasszőlő (Paris quadrifolia)
D: -
pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis)
gyapjas boglárka (Ranunculus lanuginosus)
enyves zsálya (Salvia glutinosa)
gombernyő (Sanicula europaea)
erdei tisztesfű (Stachys sylvatica)
erdei ibolya (Viola sylvestris)
fürtös salamonpecsét (Polygonatum
multiflorum)
erdei sás (Carex sylvatica)
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI BÜKKÖSÖK
Földrajzi elterjedés:
Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység, Nyugat-Dunántúl
(Soproni-hg., Kőszegi-hg., Vend-vidék, Őrség, Zalai-dv.), Dél-Dunántúl
(Külső- és Belső-Somogy, Zselic, Mecsek, Villányi-hg.)
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI BÜKKÖSÖK
Földrajzi változatok:
ÉSZAKI-KÖZÉPHEGYSÉGI BÜKKÖS
sugár kankalin (Primula elatior)
ikrás fogasír (Dentaria glandulosa)
pirosló hunyor (Helleborus purpurascens)
DUNÁNTÚLI-KÖZÉPHEGYSÉGI BÜKKÖS
babérboroszlán (Daphne laureola)
medvehagyma (Allium ursinum)
bókoló fogasír (Dentaria enneaphyllos)
kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum)
szártalan kankalin (Primula acaulis)
magyar varfű (Knautia drymeia)
erdei galaj (Galium sylvaticum)
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI BÜKKÖSÖK
NYUGAT-DUNÁNTÚLI BÜKKÖS
ciklámen (Cyclamen purpurascens)
bókoló fogasír (Dentaria enneaphyllos)
szártalan kankalin (Primula acaulis)
magyar varfű (Knautia drymeia)
erdei galaj (Galium sylvaticum)
DÉL-DUNÁNTÚLI BÜKKÖS
ezüst hárs (Tilia tomentosa)
jerikói lonc (Lonicera caprifolium)
szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus)
lónyelvű csodabogyó (R. hypoglossum)
díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum)
tarka lednek (Lathyrus venetus)
medvehagyma (Allium ursinum)
bókoló fogasír (Dentaria enneaphyllos)
illatos hunyor (Helleborus odorus)*
kisvirágú hunyor (H. dumetorum)
kispárlófű (Aremonia agrimonoides)
mecseki zergevirág (Doronicum orientale)
zalai bükköny (Vicia oroboides)
olasz müge (Asperula taurina)
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI BÜKKÖSÖK
BÜKKÖSÖK
Fontosabb származék- és kultúrerdők:
Sz: magaskőrises, gyertyános
K: lucfenyves, kocsánytalantölgyes, cseres, akácos
BÜKKÖSÖK
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
BÜKKÖSÖK