Transcript VEGETÁCIÓISMERET 6. el*adás Dr. Bartha Dénes

VEGETÁCIÓISMERET
6. előadás
Dr. Bartha Dénes
GYERTYÁNOS – TÖLGYESEK
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN
TÖLGYESEK
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
Termőhelyi viszonyok:
D: regionálisan ált. 300-500 m tszf. magasság között és domborzati
formák által befolyásolva extra-regionális helyzetben – északi
kitettségben 300 m tszf. magasság alatt
K: gyertyános-tölgyes klímaöv
A: gyakorlatilag mindenféle alapkőzeten
H: többletvízhatástól független (VFLEN), ritkán szivárgó vizes
(SZIV)
T: kőzethatású talajok (RA, RE) és barna erdőtalajok
(ABE, SBE, ritkábban PGBE, BFÖLD, RBE és LHE)
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
A: zárt, általában kétszintes, néhány helyen az alsó szint hiányzik
(fajait kiirtották) – mezofil fajok
B: nincs vagy jelentéktelen, (GY hiányában jelentősebb lehet)
C: közepes borítás, lehet nudum és szubnudum is, a korral és az
évszakok változásával változik mind a borítás, mind a fajösszetétel
– mezofil (nagyrészt üde lomberdei) fajok
D: jelentéktelen, (kidőlt fákon korhadéklakók)
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
Faji összetétel:
A: KTT, GY, CSNY, KH, (NH), MJ, KJ, CS, MK, B, helytelen
erdőművelés nyomán a GY, KH, EH, CS, ill. fagyzugos helyen a
GY, sekély, sziklás talajon a MK, (MJ) eluralkodhat
B:
cseregalagonya (Crataegus laevigata)
vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea)
borostyán (Hedera helix)
farkasboroszlán (Daphne mezereum)
fagyal (Ligustrum vulgare)
mogyoró (Corylus avellana)
csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus)
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
C: a gyepszint aszpektusbeli viszonyai és faji összetétele – a hasonló
ökológiai feltételek miatt - hasonlít a bükkösökéhez ;
gyakoribbak, illetve nagyobb borításúak a gyertyános –
tölgyesekben az alábbiak:
kis télizöld (Vinca minor)
olocsán csillaghúr (Stellaria holostea)
pézsmaboglár (Adoxa moschatellina)
ujjas sás (Carex digitata)
kéküstökű csormolya (Melampyrum
nemorosum)
D: -
erdei ebír (Dactylis polygama)
vicsorgó (Lathraea squamaria)
gumós nadálytő (Symphytum tuberosum)
fénytelen galaj (Galium schultesii)
kányaharangvirág (Campanula
rapunculoides)
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
Földrajzi elterjedés:
Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység, Nyugat-Dunántúl,
Dél-Dunántúl (Zselic, Külső-Somogy, Marcali-hát, Baranyai- és
Tolnai-dombvidék, Mecsek, Villányi-hg.)
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
Földrajzi változatok:
ÉSZAKI-KÖZÉPHEGYSÉGI GYERTYÁNOS-KOCSÁNYTALAN TÖLGYES
pirosló hunyor (Helleborus purpurascens)
DUNÁNTÚLI-KÖZÉPHEGYSÉGI GYERTYÁNOS-KOCSÁNYTALAN TÖLGYES
kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum)
szártalan kankalin (Primula acaulis)
magyar varfű (Knautia drymeia)
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
NYUGAT-DUNÁNTÚLI GYERTYÁNOS-KOCSÁNYTALAN TÖLGYES
szelídgesztenye (Castanea sativa)
ciklámen (Cyclamen purpurascens)
erdei varfű (Knautia drymeia)
erdei galaj (Galium sylvaticum)
DÉL-DUNÁNTÚLI GYERTYÁNOS KOCSÁNYTALAN TÖLGYES
ezüst hárs (Tilia tomentosa)
jerikói lonc (Lonicera caprifolium)
szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus)
díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum)
tarka lednek (Lathyrus venetus)
medvehagyma (Allium ursinum)
illatos hunyor (Helleborus odorus)
kisvirágú hunyor (H. dumetorum)
kispárlófű (Aremonia agrimonoides)
olasz müge (Asperula taurina)
pirítógyökér (Tamus communis)
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
Fontosabb származék- és kultúrerdők:
Sz: gyertyános, kocsánytalantölgyes, kislevelűhársas, ezüsthársas,
magaskőrises
K: lucfenyves, erdeifenyves, cseres, akácos
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
SÍK(- ÉS DOMB)VIDÉKI
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYOS TÖLGYESEK
SÍK(- ÉS DOMB)VIDÉKI
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYOS TÖLGYESEK
Termőhelyi viszonyok:
D: 1. síkvidékek ármentes, de mély fekvésű lapályai, 2. homokterületek, 3. domb- és hegyvidéki patak- és folyóvölgyek
magasabb térszínei – alacsony tszf. magasság (200 m alatt), ill.
domb- és hegyvidéken magasabban is
K: mezoklimatikus okok miatt hűvösebb termőhelyek 
gyertyános-tölgyes mezoklíma
A: 1. rétegezett folyóhordalék (kavics, murva, homok, iszap, agyag,
stb.), 2. homok, 3. lejtőhordalék, lösz
H: többletvízhatástól független (VFLEN), többletvízhatástól függő
(IDŐSZ, SZIV)
T: 1. mocsári és ártéri erdők talajai (ÖE, RÉTIE),
2.barna erdőtalajok (RBE, KBE;
3. lejtőhordalék erdőtalaj, barna erdőtalajok (LHE, PGBE, ABE)
SÍK(- ÉS DOMB)VIDÉKI
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYOS TÖLGYESEK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
A: zárt, kétszintes – mezofil és mezohigrofil fajok
B: alacsony vagy közepes borítás, vagy hiányzik – mezofil fajok
C: alacsony vagy közepes borítás – mezofil (nagyrészt üde
lomberdei) fajok
D: jelentéktelen
SÍK(- ÉS DOMB)VIDÉKI
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYOS TÖLGYESEK
Faji összetétel:
A: KST, GY, CSNY, KH, (KJ), MJ, AL, MSZ, (KTT)
B:
cseregalagonya (Crataegus laevigata)
borostyán (Hedera helix)
mogyoró (Corylus avellana)
fagyal (Ligustrum vulgare)
vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea)
csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus)
tatár juhar (Acer tatarium)
SÍK(- ÉS DOMB)VIDÉKI
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYOS TÖLGYESEK
C:
koratavaszi aszpektus
odvas keltike (Corydalis cava)
ujjas keltike (C. solida)
galambvirág (Isopyrum thalictroides)
tavaszi lednek (Lathyrus vernus)
vicsorgó (Lathraea squamaria)
saláta boglárka (Ficaria verna)
berki szellőrózsa (Anemone nemorosa)
bogláros szellőrózsa (A. ranunculoides)
hóvirág (Galanthus nivalis)
tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
kétlevelű csillagvirág (Scilla bifolia)
SÍK(- ÉS DOMB)VIDÉKI
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYOS TÖLGYESEK
tavaszi-nyári aszpektus
ligeterdei fajok
podagrafű (Aegopodium podagraria)
selyemsás (Carex brizoides)
ritkás sás (C. remota)
erdei nenyúljhozzám (Impatiens
noli-tangere)
veselke (Chrysosplenium alternifolium)
erdei sás (Carex sylvatica)
hegyvidéki mezofil fajok
kapotnyak (Asarum europaeum)
hagymás fogasír (Dentaria bulbifera)
erdei kutyatej (Euphorbia amygdaloides)
erdei varázslófű (Circaea lutetiana)
gombernyő (Sanicula europaea)
általános mezofil fajok
szagos müge (Galium odoratum)
erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum)
sárga árvacsalán (Lamium galeobdolon) télizöldmeténg (Vinca minor)
évelő szélfű (Mercurialis perennis)
enyves zsálya (Salvia glutinosa)
illatos ibolya (Viola odorata)
erdei ibolya (Viola sylvestris)
erdei tisztesfű (Stachys sylvatica)
göcsös görvélyfű (Scrophularia nodosa)
SÍK(- ÉS DOMB)VIDÉKI
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYOS TÖLGYESEK
D: Földrajzi elterjedés:
Nagyalföld (Nyírség, Szatmár-Beregi-sík, Bodrogköz,
Heves-Borsodi-sík, Duna-Tisza köze, Mezőföld), Kisalföld (Hanság,
Szigetköz, Komáromi-síkság, Rábaköz), Nyugat-Dunántúl (Rábavölgy, Őrség, Göcsej), Dél-Dunántúl (Belső-Somogy, Zselic, Drávasík)
SÍK(- ÉS DOMB)VIDÉKI
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYOS TÖLGYESEK
Földrajzi változatok:
NAGY- és KISALFÖLDI, NYUGAT-DUNÁNTÚLI
GYERTYÁNOS - KOCSÁNYOS TÖLGYES
Megj.: Jellemzését lásd fent.
DÉL-DUNÁNTÚLI GYERTYÁNOS – KOCSÁNYOS TÖLGYES
magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp.
danubialis)
ezüst hárs (Tilia tomentosa)
szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus)
jerikói lonc (Lonicera caprifolium)
medvehagyma (Allium ursinum)
borostás sás (Carex strigosa)
gyűrűvirágok (Carpesium spp.)
SÍK(- ÉS DOMB)VIDÉKI
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYOS TÖLGYESEK
Fontosabb származék- és kultúrerdők:
Sz: gyertyános, kocsányostölgyes, magyarkőrises
K: akácos, nemesnyáras, feketediós,
ritkábban vöröstölgyes, kultúrfenyves
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
SÍK(- ÉS DOMB)VIDÉKI
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYOS TÖLGYESEK
SÍK(- ÉS DOMB)VIDÉKI
GYERTYÁNOS – KOCSÁNYOS TÖLGYESEK
CSERES – TÖLGYESEK
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI
CSERES – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI
CSERES – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
Termőhelyi viszonyok:
D: plakor helyzetben és enyhe lejtőkön regionálisan 250-400 m tszf.
magasság között és domborzati formák által befolyásolva
extraregionális helyzetben déli kitettségben 400 m tszf. felett is
K: cseres-tölgyes klímaöv
A: gyakorlatilag mindenféle alapkőzeten
H: többletvízhatástól független (VFLEN)
T: (középmély-mély termőrétegű) kőzethatású talajok (HK, RA, RE,
ER) és barna erdőtalajok (BFÖLD, KMBE, esetenként ABE,
RBE)
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI
CSERES – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
A: zárt, gyakran alacsony záródású második szinttel – fajgazdag,
xeromezofil fajok
B: általában magas borítás – fajgazdag, xeromezofil fajok
C: magas borítás – fajgazdag, xeromezofil (nagyrészt száraz tölgyes)
fajok
D: jelentéktelen
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI
CSERES – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
Faji összetétel:
A: CS, KTT, MJ, KT, MSZ, BABE, HBE, (OT, MOT, KH, VK) –
a KTT gyakran visszaszorul
B:
egybibés galagonya (Crataegus monogyna) csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus)
cseregalagonya (C. laevigata)
bibircses kecskerágó (E. verrucosus)
fagyal (Ligustrum vulgare)
kökény (Prunus spinosa)
ostorménbangita (Viburnum lantana)
mogyoró (Corylus avellana)
varjútövisbenge (Rhamnus catharticus)
gyepűrózsa (Rosa canina)
húsos som (Cornus mas)
molyhos szeder (Rubus tomentosus)
vörösgyűrűsom (C. sanguinea)
tatár juhar* (Acer tataricum)
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI
CSERES – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
C:
pillangósok
vitézbükköny (Vicia cassubica)
feketedő lednek (Lathyrus niger)
lóherék (Trifolium spp.)
édeslevelű csűdfű (Astragalus glycyphyllos)
egyéb fajok
fehér pimpó (Potentilla alba)
bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollissima)
sárga gyűszűvirág (Digitalis grandiflora)
nagyvirágú méhfű (Melittis grandiflora)
erdei szamóca (Fragaria vesca)
tarka nőszirom (Iris variegata)
bakfű (Betonica officinalis)
sátoros margitvirág (Chrysanthemum
corymbosum)
festő zsoltina (Serratula tinctoria)
fekete zászpa (Veratrum nigrum)
dombi macskagyökér (Valeriana collina)
bársonyos kakukkszegfű (Lychnis
coronaria)
borsikafű (Calamintha clinopodium)
baracklevelű harangvirág (Campanula
persicifolia)
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI
CSERES – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
kisavanyodó talajokon
orvosi veronika (Veronica officinalis) zanótok (Cytisus spp.)
perjeszittyók (Luzula spp.)
rekettyék (Genista spp.)
hölgymálok (Hieracium spp.)
sások – füvek
hegyi sás (Carex montana)
tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum)
sápadt sás (C. michelii)
erdei szálkaperje (B. sylvaticum)
deres sás (Carex flacca)
ligeti perje (Poa nemoralis)
felemáslevelű csenkesz (Festuca
egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora)
heterophylla)
D: -
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI
CSERES – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
Földrajzi elterjedés:
Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység, Nyugat-Dunántúl
(Soproni-dv., Sopron-Vasi-sík, Kőszegi-hg.), Dél-Dunántúl (KülsőSomogy, Baranyai és Tolnai-dv., Mecsek, Villányi-hg.)
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI
CSERES – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
Földrajzi változatok:
ÉSZAKI-KÖZÉPHEGYSÉGI, DUNÁNTÚLI-KÖZÉPHEGYSÉGI,
NYUGAT-DUNÁNTÚLI CSERES-KOCSÁNYTALAN TÖLGYES
Megj.: Jellemzését lásd fent.
DÉL-DUNÁNTÚLI CSERES-KOCSÁNYTALAN TÖLGYES
ezüst hárs (Tilia tomentosa)
szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus)
jerikói lonc (Lonicera caprifolium)
erdei rózsa (Rosa arvensis)
kisvirágú pimpó (Potentilla micrantha)
mecseki zergevirág (Doronicum orientale)
délvidéki perjeszittyó (Luzula forsteri)
bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis
ssp. banatica)
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI
CSERES – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
Fontosabb származék- és kultúrerdők:
Sz: cseres, kocsánytalantölgyes
K: akácos, erdeifenyves, feketefenyves
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI
CSERES – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
DOMBVIDÉKI ÉS KÖZÉPHEGYSÉGI
CSERES – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK
SÍK- (ÉS DOMB)VIDÉKI
CSERES – KOCSÁNYOS TÖLGYESEK
SÍK- (ÉS DOMB)VIDÉKI
CSERES – KOCSÁNYOS TÖLGYESEK
Termőhelyi viszonyok:
D: síkvidékek árvízmentes teraszai, dombvidékek lábai, plakor
helyzetben vagy enyhe lejtőkön – alacsony tszf. magasság (200 m
alatt)
K: cseres-tölgyes klímaöv
A: kavics, homok
H: változó vízgazdálkodású (VÁLT) vagy többletvízhatástól
független (VFLEN)
T: kavicsos váztalaj (KV), pszeudoglejes barna erdőtalajok
(PGBE)
SÍK- (ÉS DOMB)VIDÉKI
CSERES – KOCSÁNYOS TÖLGYESEK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
A: zárt, ritkán kétszintes – xerofil, mezofil és mezohigrofil fajok
B: alacsony vagy közepes borítás – xerofil, xeromezofil fajok
C: közepes vagy magas borítás – xerofil (részben acidofil) és
mezohigrofil (részben változó vízgazdálkodást jelző) fajok
D: jelentéktelen
SÍK- (ÉS DOMB)VIDÉKI
CSERES – KOCSÁNYOS TÖLGYESEK
Faji összetétel:
A: CS, KST, MJ, KT, MSZ, NYI, (KTT), (MOT), (MÉ), (EF) – a
KST gyakran visszaszorul
B:
egybibés galagonya (Crataegus monogyna)
kökény (Prunus spinosa)
gyepűrózsa (Rosa canina)
fagyal (Ligustrum vulgare)
varjútövisbenge (Rhamnus catharticus)
veresgyűrűsom (Cornus sanguinea)
csíkos kecskerágó (Euonymus
europaeus)
mogyoró (Corylus avellana)
kutyabenge (Frangula alnus)
boróka (Juniperus communis)
SÍK- (ÉS DOMB)VIDÉKI
CSERES – KOCSÁNYOS TÖLGYESEK
C:
szárazabb termőhelyeken
cérnatippan (Agrostis tenuis)
keskenylevelű perje (Poa angustifolia)
festő rekettye (Genista tinctoria)
enyvecske (Viscaria vulgaris)
erdei pereszlény (Calamintha sylvatica)
juhsóska (Rumex acetosella)
orvosi veronika (Veronica officinalis)
hölgymálok (Hieracium spp.)
valamint a cseres-kocsánytalan tölgyesekre jellemző fajok jó része
üdébb-nedvesebb termőhelyeken
háromfogfű (Sieglingia decumbens)
gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa)
nagy kékperje (Molinia arundinacea)
D: -
ebtippan (Agrostis canina)
vérontófű (Potentilla erecta)
királyné gyertyája (Asphodelus albus)
SÍK- (ÉS DOMB)VIDÉKI
CSERES – KOCSÁNYOS TÖLGYESEK
Földrajzi elterjedés:
Dunántúli-középhegység (Vértes- és Bakonyalja), Kisalföld
déli és nyugati része, Vasi-dombvidék, Dél-Dunántúl (Belső-Somogy)
SÍK- (ÉS DOMB)VIDÉKI
CSERES – KOCSÁNYOS TÖLGYESEK
Fontosabb származék- és kultúrerdők:
Sz: cseres, kocsányostölgyes
K: erdeifenyves, akácos
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
SÍK- (ÉS DOMB)VIDÉKI
CSERES – KOCSÁNYOS TÖLGYESEK
SÍK- (ÉS DOMB)VIDÉKI
CSERES – KOCSÁNYOS TÖLGYESEK
2. Edafikus erdőtársulások és cserjések
2. Edafikus erdőtársulások és cserjések
- az alapkőzet és talaj szélsőséges tulajdonságai (szerkezet, szövet, pH,
ásványi és szerves anyagokban való feldúsulás vagy elszegényedés,
etc.)
- a makroklíma csapadékmennyiségénél több vagy kevesebb víz
- a domborzat (kitettség és meredekség) miatt megváltozott klímatényezők (sugárzástöbblet vagy -hiány)  talaj vízállapota
- a fenti tényezők sokszor együttesen jelentkeznek
- általában kis területű társulások
- a társuláshatárok sokszor élesek
- sohasem klimax állapotúak (szub- vagy paraklimax társulások)
2. Edafikus erdőtársulások és cserjések
Az edafikus erdőtársulások és cserjések természetes és aktuális
területének összehasonlítása
Magyarország mai területéhez viszonyítva (%)
SZIKLADOMBORZATÚ-ERDŐK
ÉS
CSERJÉSEK
SZIKLADOMBORZATÚ-ERDŐK ÉS CSERJÉSEK
- a hegy- és ritkábban a dombvidékeken általában a bükkös és
gyertyános-tölgyes régióban fordulnak elő (de bizonyos tagjaik a
lucfenyves és a cseres – kocsánytalan tölgyes régióban is előfordulnak)
- termőhelyük mezoklímája a domborzat, kitettség, lejtfok, alapkőzet,
tengerszint feletti magasság miatt különbözik a makroklímától
- a mozaikos termőhelyi viszonyok miatt az állományok heterogén
összetételűek és kis kiterjedésűek (gyakran fragmentálisak)
- főleg edafikus okok miatt a klimax fafajok (B, GY, KTT)
visszaszorulnak, előretörnek a pionír és klimax csoport közötti
átmeneti jellegű (ún. rK strategista) plasztikus gyökérzetű fajok (HJ,
KJ, HSZ, MK, NH, KH) melyek a klímaregionális erdőkben a
klímaxfafajok mellett csak elegyfafajok
- a különleges termőhelyi adottságok miatt számos hideg- vagy
melegkori reliktum faj talál otthonra
- sérülékeny társulások
SZIKLAERDŐK
SZIKLAERDŐK
Termőhelyi viszonyok:
D: magas- és középhegységek sziklagerincein, sziklás csúcsain,
kőzettömbjein, meredek, sziklatömbös lejtőin általában 300 m
tszf. magasság felett
K: cseres-tölgyes, gyertyános-tölgyes, bükkös és lucfenyves klímaöv
makroklímájánál szárazabb vagy rikábban hűvösebb mezoklímájú
termőhelyei
A: tömör kőzetek (mészkő, dolomit, andezit, gabbró, bazalt, riolit,
stb.), melyek mállásterméke meszes vagy mérsékelten savanyú
H: többletvízhatástól független (VFLEN), felszínen lefutó
csapadékvízzel
T: köves-sziklás váztalaj (SZV), sekély termőrétegű kőzethatású
talajok (RA, RE, ER)
SZIKLAERDŐK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
A: nyílt, két- vagy többszintes, a termőhely miatt rendszerint
mozaikos szerkezetű – fajgazdag, xerofil és mezofil fajok
B: alacsony vagy legfeljebb közepes borítás – xerofil és mezofil fajok
C: alacsony vagy közepes borítás, mozaikos megjelenés – fajgazdag,
xerofil (nagyrészt száraz tölgyes) és mezofil (nagyrészt üde
lomberdei) fajok
D: sziklalakó mohafajok száma jelentős
SZIKLAERDŐK
Faji összetétel:
A: EF, MK, KH, NH, HJ, KJ, MJ, B, LBE, DBE, BABE, (KTT,
MOT, GY, HSZ), VK* – régiók és tájak szerint változnak
B:
szirti gyöngyvessző (Spiraea media)
madárbirsek (Cotoneaster spp.)
köszméte (Ribes uva-crispa)
ükörke (Lonicera xylosteum)
bibircses kecskerágó (Euonymus
verrucosus)
húsos som (Cornus mas)
mogyoró (Corylus avellana)
pukkanó dudafürt (Colutea arborescens)
havasi iszalag* (Clematis alpina)
SZIKLAERDŐK
C:
nyúlfarkfüvek (Sesleria spp.)
tarka nádtippan (Calamagrostis varia)
lila csenkesz (Festuca amethystina)
fehér sás (Carex alba)
mérges sás (Carex brevicollis)
bajuszos kásafű (Oryzopsis virescens)
Waldstein-pimpó (Waldsteinia geoides)
magas csukóka (Scutellaria altissima)
Megj.: A sziklaerdők magasabb régióban lévő üdébb típusaiban számos, az üde
lomberdők aljnövényzetére jellemző faj is megtalálható. Az alacsonyabb
régiókban viszont jónéhány a száraz tölgyesekre jellemző faj is előfordul.
ritka és reliktum fajok
havasi hagyma (Allium victorialis)
harangláb (Aquilegia vulgaris)
havasi ikravirág (Arabis alpina)
szirti búzavirág (Centaurea mollis)
poloskavész (Cimicifuga europaea)
enyves aszat (Cirsium erisithales)
kövi szeder (Rubus saxatilis)
szürke bogáncs (Carduus glaucus)
medvefül kankalin (Primula auricula)
hármaslevelű macskagyökér (Valeriana
tripteris)
SZIKLAERDŐK
D:
nagysüvegű moha (Encalypta ciliata)
- (Scapania punctata)
- (Cephalozia bicuspidata)
Földrajzi elterjedés:
Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység (Pilis, Budai-hg.,
Vértes, Bakony, Balaton-felvidék), Nyugat-Dunántúl (Kőszegi-hg.)
SZIKLAERDŐK
Ökológiai és földrajzi változatok:
SZIKLAI ERDEIFENYVES
erdeifenyő (Pinus sylvestris)
Előfordulás: Alpok. Kárpátok, nálunk speciálisan Kőszegi-hg. (Péterics-hegy)
SZIKLAI BÜKKÖS
bükk (Fagus sylvatica)
madársisakok (Cephalanthera spp.)
harangláb (Aquilegia vulgaris)
vörösbarna nőszőfű (Epipactis atrorubens)
+ a korábban említett reliktum fajok
Előfordulás: Bükk-hegység és Mátra elsősorban dolomitja
SZIKLAERDŐK
HÁRSAS – BERKENYÉS
nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos)
kislevelű hárs (T. cordata)
lisztes bekenye (Sorbus aria)
fürtös kőtörőfű (Saxifraga paniculata)
Előfordulás: Bükk-hegység meredek, északias dolomitletörései
SZILIKÁT SZIKLAERDŐ
kocsánytalan tölgy (Quercus petraea agg.)
lisztes berkenye (Sorbus aria)
madárberkenye (S. aucuparia)
xerotherm tölgyes és acidofrekvens fajok
a gyepszintben
Előfordulás: Zempléni-hg. északi része
HÁRS – KŐRIS SZIKLAERDŐ
kislevelű hárs (Tilia cordata)
nagylevelű hárs (T. platyphyllos)
magas kőris (Fraxinus excelsior)
húsos som (Cornus mas)
sok nitrofita és tavaszi geofita
Előfordulás: Északi- és Dunántúli-középhegység, Mecsek, Villányi-hg.
SZIKLAERDŐK
ELEGYES KARSZTERDŐ
bükk (Fagus sylvatica)
virágos kőris (Fraxinus ornus)
berkenye kisfajok (Sorbus spp.)
tiszafa* (Taxus baccata)
fanyarka (Amelanchier ovalis)
molyhos madárbirs (Cotoneaster tomentosus)
Előfordulás: Dunántúli-középhegység (Pilis, Budai-hg., Vértes, Bakony,
Balaton-felvidék) északias dolomitbörcei
SZIKLAERDŐK
Fontosabb származék- és kultúrerdők:
Sz: magaskőrises, virágoskőrises, kislevelűhársas, nagylevelűhársas
K: erdeifenyves, feketefenyves, lucfenyves
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
nincsenek
SZIKLAERDŐK
Sziklai bükkösök és elegyes karszterdők
SZIKLAERDŐK
SZIKLAERDŐK
Egyéb sziklaerdők
SZIKLAERDŐK
SZIKLAI CSERJÉSEK
SZIKLAI CSERJÉSEK
Termőhelyi viszonyok:
D: sziklás gerincek, élek, csúcsok, börcök, bércek – ált. 300 m tszf.
magasság felett
K: cseres-tölgyes, gyertyános-tölgyes és bükkös klímaöv
makroklímájánál szárazabb és melegebb mezoklímájú
termőhelyei
A: dolomit, mészkő, andezit, gabbró
H: többletvízhatástól független (VFLEN), a csapadékvíz jelentős
része a kőzetfelszínen fut le
T: köves-sziklás váztalaj (SZV)
SZIKLAI CSERJÉSEK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
B: gyepekkel váltakozva cserjés mozaikkomplexek – xerofil fajok
C: a cserjés foltokban alacsony borítás – xerofil (és xeromezofil)
fajok
D: szaxikol mohok és zuzmók
SZIKLAI CSERJÉSEK
Faji összetétel:
B:
szirti gyöngyvessző (Spiraea media)
fanyarka (Amelanchier ovalis)
madárbirsek (Cotoneaster spp.)
C: sziklai, sziklagyepi és bokorerdei fajok
D: szaxikol fajok
Földrajzi elterjedés:
Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység
SZIKLAI CSERJÉSEK
Földrajzi és ökológiai változatok:
GYÖNGYVESSZŐ CSERJÉS
Az Északi-középhegység (Zempléni-hg., Bükk, Mátra, Börzsöny, Medves,
Naszály) és Dunántúli-középhegység (Visegrádi-hg., Pilis) mészkő, andezit
ill. gabbró kőzetén.
szirti gyöngyvessző (Spiraea media)
Waldstein-pimpó (Waldsteinia geoides)
pannon madárbirs (Cotoneaster matrensis) méregölő sisakvirág (Aconitum anthora)
csepleszmeggy (Cerasus fruticosa)
fagyal (Ligustrum vulgare)
tarka nőszirom (Iris variegata)
bugás veronika (Veronica paniculata)
egybibés galagonya (Crataegus monogyna) bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollis)
jajrózsa (Rosa pimpinellifolia)
mérges sás (Carex brevicollis)
húsos som (Cornus mas)
magyar bogáncs (Carduus collinus)
színeváltó kutyatej (Euphorbia polychroma)
magas és tarka gyöngyperje (Melica altissima, M. picta)
magyar zergevirág (Doronicum hungaricum)
SZIKLAI CSERJÉSEK
FANYARKA – MADÁRBIRS CSERJÉS
A Dunántúli-középhegység (Gerecse, Vértes, K-Bakony) dolomit kőzetén.
fanyarka (Amelanchier ovalis)
nagylevelű madárbirs (Cotoneaster tomentosus)
cserszömörce (Cotinus coggygria)
nyalábos kőhúr (Minuartia fastigiata)
szürke gurgolya (Seseli osseum)
napvirágok (Helianthemum spp.)
varjúhájak (Sedum spp.)
prémes gyöngyperje (Melica ciliata)
SZIKLAI CSERJÉSEK
SZIKLAI CSERJÉSEK
SZURDOKERDŐK
SZURDOKERDŐK
Termőhelyi viszonyok:
D: szűk völgyek alsó, meredek falú szakaszai, meredek északi
lejtők, töbrök oldala, sziklás lejtőtalpak – általában 300 m tszf.
magasság felett
K: bükkös és gyertyános-tölgyes klímaöv makroklímájánál
hűvösebb, párásabb mezoklímájú termőhelyei
A: tömör kőzetek (pl. mészkő, andezit, bazalt)
H: többletvízhatástól független (VFLEN), szivárgó vizű (SZIV)
T: a meredek,felső részeken váztalajok (SZV) és kőzethatású talajok
(RA, RE, ER), az alsó felhalmozási részeken (a szurdokok alján)
lejtőhordalék erdőtalajok (LHE)
SZURDOKERDŐK
Fiziognómia és ökológiai jellemzés:
A: zárt, két vagy több szintes – fajgazdag, mezofil fajok
B: alacsony vagy ritkábban közepes borítás – mezofil fajok
C: alacsony vagy közepes borítás, mozaikos megjelenés – mezofil
(nagyrészt üde lomberdei), nitrofil és magaskórós fajok
D: alacsony vagy közepes borítás – szaxikol fajok
SZURDOKERDŐK
Faji összetétel:
A: B, GY, HJ, KJ, MJ, NH, KH, HSZ, MK, CSNYE, EH*, VK*
B:
fekete bodza (Sambucus nigra)
fürtös bodza (S. racemosa)
mogyoró (Corylus avellana)
köszméte (Ribes uva-crispa)
havasi ribiszke* (R. alpinum)
mogyorós hólyagfa (Staphylea pinnata)
borostyán (Hedera helix)
erdei iszalag (Clematis vitalba)
havasi iszalag* (Clematis alpina)
SZURDOKERDŐK
C:
harasztok
gímnyelv (Phyllitis scolopendrium)
hölgypáfrány (Athyrium filix-femina)
hólyagpáfrány (Cystopteris fragilis)
pajzsikák (Dryopteris spp.)
fodorkák (Asplenium spp.)
vesepáfrányok (Polystichum spp.)
édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare)
magaskórósok
tornyos ikravirág (Arabis turrita)
hölgyestike (Hesperis matronalis)
évelő holdviola (Lunaria rediviva)
osztrák borzamag (Pleurospermum
austriacum)
farkasbogyó* (Scopolia carniolica)
SZURDOKERDŐK
egyéb fajok
fényes turbolya (Anthriscus nitida)
erdei csenkesz (Festuca altissima)
fodros gólyaorr (Geranium phaeum)
mohos csitri (Moehringia muscosa)
havasi ikravirág (Arabis alpina)
kövi szeder (Rubus saxatilis)
hármaslevelű macskagyökér (Valeriana tripteris)
magas csukóka (Scutellaria altissima)
nitrofil fajok
nagycsalán (Urtica dioica)
falgyom (Parietaria officinalis)
vérehulló fecskefű (Chelidonium majus)
nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum)
Megj.: A gyepszintben számos faj található még a bükkösök, gyertyános –
kocsánytalantölgyesek aljnövényzetéből is.
D:
gömbös moha (Bartramia pomiformis)
kúpos májmoha (Conocephalum conicum)
- (Fissidens cristatus)
- (Marsupella hungarica)
SZURDOKERDŐK
Földrajzi elterjedés:
Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység, Nyugat-Dunántúl
(Kőszegi-hg.), Dél-Dunántúl (Mecsek, Villányi-hg.)
SZURDOKERDŐK
Ökológiai változatok:
SZURDOKERDŐ MÉSZKÖVÖN
Számos hidegkori reliktum fajt őriz (pl. Arabis alpina, Scopolia carniolica, Clematis
alpina, Ribes alpinum, Viola biflora)
Előfordulás: Északi-középhegység (Tornai Karszt, Bükk), Dunántúliközéphegység (Pilis, Gerecse, Vértes, Bakony, Balaton-felvidék),
Nyugat-Dunántúl (Kőszegi-hg.), Dél-Dunántúl (Mecsek,
Villányi-hg.)
SZURDOKERDŐ ANDEZITEN
Fajszegényebb, reliktum fajt alig őriz, szilikátos aljzatra jellemző mohafajokkal.
Előfordulás: Északi-középhegység (Mátra, Börzsöny), Dunántúliközéphegység (Visegrádi-hg.)
SZURDOKERDŐK
Fontosabb származék- és kultúrerdők:
Sz: K: lucfenyves
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
nincsenek
SZURDOKERDŐK
SZURDOKERDŐK
TÖRMELÉKLEJTŐ-ERDŐK
TÖRMELÉKLEJTŐ-ERDŐK
Termőhelyi viszonyok:
D: (északi kitettségű) középhegységi lejtők meredekebb,
kőgörgeteges szakaszain, általában az inflexiós pont felett,
valamint sziklafalak alatti részeken – ált. 250 m tszf. magasság
felett
K: gyertyános-tölgyes és bükkös klímaöv makroklímájánál kissé
hűvösebb, párásabb mezoklímájú termőhelyei
A: felszínre bukkanó, aprózódott tömör kőzetek (pl. mészkő,
dolomit, andezit, bazalt)
H: elsősorban szivárgó vizű (SZIV)
T: kőzethatású talajok (RE, ER), törmeléklejtő-erdőtalaj – gyakran
korábban tarvágott és erodált területen
TÖRMELÉKLEJTŐ-ERDŐK
Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:
A: közepes záródás, sebzett és elágazó törzsek, sok tuskó- és tősarj
a klimax fajok mint állományalkotókháttérbe szorulnak– mezofil
fajok
B: közepes borítás, mozaikos – mezofil, xeromezofil fajok
C: jelentős borítás, mozaikos – mezofil és nitrofil fajok
D: változó borítás – elsősorban szaxikol fajok
TÖRMELÉKLEJTŐ-ERDŐK
Faji összetétel:
A: NH, KH, HJ, KJ, MJ, MK, CSNY, B, GY, LBE, VK*, EH*
B:
mogyorós hólyagfa (Staphylea pinnata)
mogyoró (Corylus avellana)
húsos som (Cornus mas)
vörösgyűrű som (C. sanguinea)
fekete bodza (Sambucus nigra)
borostyán (Hedera helix)
erdei iszalag (Clematis vitalba)
TÖRMELÉKLEJTŐ-ERDŐK
C:
nitrofil fajok
nagycsalán (Urtica dioica)
őzsaláta (Smyrnium perfoliatum)
falgyom (Parietaria officinalis)
kányazsombor (Alliaria petiolata)
vérehulló fecskefű (Chelidonium majus)
tyúkhúr (Stellaria media)
foltos árvacsalán (Lamium maculatum)
nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum)
további fajok
méregölő sisakvirág (Aconitum anthora)
fényes gólyaorr (Geranium lucidum)
Waldstein-pimpó (Waldsteinia geoides)
évelő szélfű (Mercurialis perennis)
bozontos csukóka (Scutellaria columnae)
apró tyúktaréj (Gagea minima)
tavaszi görvélyfű (Scrophularia vernalis)
békaszem (Omphalodes scorpioides)
Megj.: továbbá általános üde lomberdei fajok
D: szaxikol zuzmó- és mohafajok
TÖRMELÉKLEJTŐ-ERDŐK
Földrajzi elterjedés:
Északi-khg. (Zempléni-hg., Bükk, Mátra, Börzsöny, Naszály),
Dunántúli-khg. szórványosan (Visegrádi-hg., Budai-hg., Gerecse,
Vértes, Bakony), Nyugat-Dunántúl (Kőszegi-hg.), Dél-Dunántúl
(Mecsek, Villányi-hg.)
TÖRMELÉKLEJTŐ-ERDŐK
Fontosabb származék- és kultúrerdők:
Sz: magaskőrises, virágoskőrises, kislevelűhársas, nagylevelűhársas
K: lucfenyves, erdeifenyves
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
nincsenek
TÖRMELÉKLEJTŐ-ERDŐK
TÖRMELÉKLEJTŐ-ERDŐK