Transcript Tájékoztatás, információforrások I.elõadások prezentációi 3. rész

Tájékoztatás, információforrások
8. előadás
A bibliográfiák tipizálása 1.
A bibliográfiák típusai
A bibliográfiák sokféleképpen csoportosíthatóak, ritkán fordulnak elő tiszta
típusok. Napjainkban a bibliográfiák tipizálásának kényszere kevésbé
érzékelhető, az egyes klasszikus bibliográfiai műfajok háttérbe
szorulnak a bibliográfiai adatbázisokban.
1.
Formai jegyek alapján
Megjelenési forma szerint:
•
Könyv alakú: általában az ebben a formában megjelent bibliográfiák
egy nagyobb időszakot fognak át. Például: Havass Rezső: Magyar
földrajzi könyvtár, Budapest, 1893. Lehet gyakoribb is a
megjelenésük, ha kurrens bibliográfiáról van szó.
•
Szabadlapos: felvágható, és így a könyvtárakban katalógusként
építhető. Például: FSZEK: Irodalmi kritikák, tanulmányok analitikus
katalógusa 1961-től. Ma már ez is elektronikus adatbázis formában.
•
Cédula formájú
•
Mikrofilm, elektronikus bibliográfia: A mikrofilm bibliográfiák az USAban voltak a legelterjedtebbek. Például: The National Union Catalog,
Pre-1956 Imprints. Microfiche ed. Az 1968-1981 között 754 kötetben
kiadott nyomtatott katalógust publikálták ebben a formában. Ma
minden nemzeti bibliográfia elérhető CD-ROM- formában, és
jellemezően online hozzáférésük is biztosított.
A megjelenés jellege szerint:
• Önálló bibliográfiák
• Rejtett (kripto)bibliográfiák: könyvben vagy folyóiratcikkek végén
szereplő változó hosszúságú, de nagyon fontos irodalomjegyzék.
A megjelenés gyakorisága szerint:
• Retrospektív (visszatekintő, lezárt)
• Kurrens (periodikus) bibliográfia- ezeket a használhatóság
érdekében bizonyos időközönként kumulálják.
Horváth Tibor szerint az összes tudományterületen mindkét funkció fontos,
legfeljebb a retrospektivitás időtartama és az újdonságértesítés gyorsasága
között lehet eltérés.
Az előállítás jellege szerint:
• Elsődleges (primér): Az előállítás során a tételek regisztrálása az
eredeti dokumentumok szemrevételezésén (autopszián) alapul
• Másodlagos (szekundér) vagy származtatott bibliográfiák. Itt a
regisztrálás nem épül autopsziára.
2. Tartalmi jegyek alapján
Földrajzi terület vagy egység szerint (megjelenési-vagy tárgyhely):
•
Nemzeti
•
Regionális
•
Helyi/helyismereti bibliográfia. Például: Bodor Antal - Gazda
István: Magyarország honismereti irodalma 1527-1944. Budapest,
1984.
A gyűjtés köre, teljessége szerint:
•
Válogató (szelektív): lehet ajánló vagy éppen tiltó. Például: The
best books 1931-1999, 2000.; Index librorum prohibitorum, Róma,
1559.
1960-as évektől nálunk előtérbe kerültek a referensz értékű
kalauz bibliográfiák egy könyvtár anyagára építve. Például:
Ordódy Mária-Pálvölgyi Endre: A nagy közművelődési könyvtárak
kézikönyvei. Ajánló jegyzék, 1967.; Könyvtári kis tükör. Ajánló
könyvjegyzék sorozat (főszerk. Bereczky László), mely az 19451980 közötti irodalmát dolgozta fel egy-egy tudományterületnek.
•
Teljes
bibliográfia:
a
nemzeti
bibliográfiák
a
hazai
dokumentumtermés vonatkozásában
A feldolgozás mélysége, szintje, mértéke szerint:
Minél mélyebb a feltárás szintje, annál nagyobb a szelekció, ami azonban –
hangsúlyozva - mindig a teljességen kell, hogy nyugodjon.
• Regisztratív: csak a dokumentum adatait közli, a feltárás szintje nem
haladja meg 4-6 ismérv megadását.
• Magyarázatos bibliográfiák: egy nagy csoport gyűjtőneve. A magyarázat





lehet
annotáció /egy rövid kommentár/, ez főleg a közkönyvtári gyakorlatban
terjedt el.
Ennél többet árul el a dokumentumról a referátum, ami a tartalmat
reprezentálja, általában 500 szót meg nem haladó terjedelemben.
A kivonat a dokumentum szövegének 25-30%-os tömörített változata, ami
pótolja az eredeti szöveg elolvasását. Ugyanarra a témára vonatkozó
kivonatok gyűjteményét témadokumentációnak hívjuk.
Ha egy témára vonatkozó irodalom mondandóját saját szerkezetű mű
foglalja össze, akkor szakirodalmi szemléről beszélünk.
A magyarázatos bibliográfiák sajátos formája a biobibliográfia, ahol a
magyarázat nem a műről, hanem a szerzőről szól, illetve a kalauz jellegű
bibliográfia, ahol a magyarázó szövegek az irodalmi források, és azok
kutatásának az elemző ismertetését adják.
Az elrendezés módja, a szerkezet szerint:
• időrendi,
• helyrendi,
• szakrendi,
• betűrendes bibliográfiákat.
A szempontok variálhatók: helyrenden belül időrend, szakrenden belül időrend, azon
belül betűrend stb. A több szempontú visszakereshetőséget mutatók segítik. Az
elrendezés csak látszólag formai kérdés, mivel lényeges tartalmi útbaigazítás is ad,
és a feltárt tudományág jellege is nagy hatással van az elrendezésre.
Például: A magyar irodalomtörténet bibliográfiája. Bp., Akad. K., 1972-1997. 25 cm
1. köt. A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1772-ig. (Szerk. Vargha Kálmán - V. Windisch
Éva) 1972. 638 p.
2. köt. A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1772-1849. (Szerk. Vargha Kálmán - V. Windisch
Éva). 1975. 925 p.
3. köt. 1849-1905. Általános rész. I. A-Gy. (Szerk. Vargha Kálmán - V. Windisch Éva). 1990. 774
p.
4. köt. 1849-1905. Személyi rész. II. H-Zs. (Szerk. Kókay György - V. Windisch Éva). Kiadó:
Akad. K.-Argumentum. 1997. 621 p.+XXXVI p.
5. köt. 1905-1970. Általános rész. I. (Szerk. Kókay György - V. Windisch Éva). Kiadó: Akad. K.Argumentum K. 1997. 754 p.
6. köt. 1905-1945. Személyi rész I. A-K. (Szerk. Vargha Kálmán - V. Windisch Éva). 1982. 959 p.
7. köt. 1905-1945. Személyi rész II. L-Zs. (Szerk. Vargha Kálmán - V. Windisch Éva). 1989. 789
p.
8. köt. 1945-1970. Személyi rész. (Szerk. Vargha Kálmán - V. Windisch Éva). 1991. 488 p.
9. köt. 1991-1995. Általános rész: személyi rész: A-Zs. (Szerk. Hajtó Zsófia, B. - Csóra Karola).
2007. 816 p.
A kötetek irodalmi korszakok szerint tagoltak, azon belül az egyes szerzők
szerint betűrendben csoportosított az anyag.
A feltárt irodalom tartalma alapján:
•
Általános bibliográfia: Amennyiben a bibliográfia nem követi a tudományonkénti
felosztást, akkor beszélünk általános bibliográfiáról Például: ősnyomtatvány
bibliográfiák, bizonyos nyelven írt művek bibliográfiái. Az általános bibliográfia anyaga
lehet nemzetközi is, de jellemzően nemzeti vagy regionális, és változó, hogy milyen
hosszú időszakot ölel fel. Ez alapján beszélhetünk korszak-bibliográfiákról is.
•
Szakbibliográfia: A szakbibliográfiai rendszerek a szakterület szélességét,
mélységét tekintve úgy tartoznak össze, részleges tematikai átfedésekkel, mint
ahogy a tudományok teszik. Követik a tudományuk határterületeit, és a szórásban
levő ismereteket is feldolgozzák.
A feldolgozott dokumentumféleségek alapján:
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
Könyv-bibliográfiák
Folyóirat-bibliográfiák
Folyóiratcikk-bibliográfiák (repertóriumok)
Kongresszusi kiadványok bibliográfiái
Hivatalos kiadványok bibliográfiái
Egyetemi kiadványok bibliográfiái
Speciális kiadványok bibliográfiái
Zeneművek, térképek, plakátok, tankönyvek bibliográfiái
Hanglemez bibliográfia (diszkográfia)
Filmek bibliográfiái (filmográfia)
A szolgáltatás irányultsága szerint:
• dokumentum-orientált bibliográfia: a hangsúly azon van, hogy mi jelent
meg. Ilyenek jellemzően a nemzeti bibliográfiák.
• tudomány- orientált bibliográfia: a hangsúly az adott tudományterület
eredményeinek közlésén, fejlettségének bemutatásán van. Tipikusan
tudományra orientált tájékoztatási eszközök a referáló folyóiratok, a kalauzés szakbibliográfiák. A szakbibliográfiák esetében érdektelen, hogy mi az
információhordozó,
az
adott
szakterületre
vonatkozó
minden
dokumentumtípust felölelnek.
• felhasználó-orientált: Önmagában a felhasználóra való orientálás nem
valósítható meg. A háttérben mindig ott kell lennie egy tudományorientált
szolgáltatásnak, amiből kiválogatható a felhasználót érdeklő rész. A
felhasználókra orientált szolgáltatások tipikus csoportokat vagy egyéneket
céloznak meg. Egyéni igények alapján egyéni felhasználók számára készül
a szelektív információ szétsugárzás, ugyanúgy, mint a meghatározott kérés
alapján összeállított irodalomkutatás is. Felhasználó orientált bibliográfiák
az ajánló bibliográfiák, a könyvkereskedelmi bibliográfiák, a bibliofil
kiadványok bibliográfiái, antikváriumi árverési katalógusok, stb.
Tájékoztatás, információforrások
9. előadás
A bibliográfiák tipizálása 2.
Általános egyetemes elsőfokú
bibliográfiák
3. A kiinduló tájékozódást szolgáló bibliográfiák
• Kalauzbibliográfiák (bevezető bibliográfiák):
Olyan sajátos műfaj, amelyben a bibliográfiai tételeket kísérő magyarázó-értékelő
szöveg a legfontosabb, legértékesebb. Kiemelkedően fontosak az általános,
minden szakterületet átfogó kalauzbibliográfiák.
Jellemzően nemcsak bibliográfiai, hanem faktográfiai eszközöket is tartalmaznak.
Saját országuk, nemzetük vonatkozásában a leghasználhatóbbak.
Német kalauzbibliográfia:
Georg Schneider: Handbuch der Bibliographie (5. kiad. Stuttgart, 1999.)
Wilhelm Totok-Rolf Weitzel: Handbuch der bibliographischen Nachschlagewerke (6.
kiad. Frankfurt, 1984.
Angol kalauzbibliográfia:
Walford’s guide to reference material (8. kiad. London)
Amerikai kalauzbibliográfia:
Guide to reference books (11. kiad., ALA, 1996.)
Francia kalauzbibliográfia:
Malcles, Louise-Noelle: Les sources du travail bibliographiques (1950-1958)
Spanyol kalauzbibliográfia:
Enciclopedia de orientacion bibliografica (Tomas Zamarriego, Barcelona,
1964.)
Magyar kalauzbibliográfia:
Szentmihályi János-Vértesy Miklós: Útmutató a tudományos munka magyar és
nemzetközi irodalmához. (Budapest, Gondolat, 1963.)
Egy-egy tudományág bevezetői, például: Kosáry Domokos: Bevezetés a
történettudomány forrásaiba
• Biobibliográfiák:
A legrégebbi bibliográfiai műfajok egyike. Egy adott ország vagy szakterület
jeles alkotóinak, személyiségeinek életrajzából, pályaképéből, és műveinek
teljességre törekvő felsorolásából, regisztrálásából állnak. Átmeneti műfaj a
lexikonok és a bibliográfiák között.
Az első fennmaradt biobibliográfia: Hieronymus (Szent Jeromos) De viris
illustribus (Nevezetes férfiakról) c. műve, iu. 392., amely tulajdonképpen
hitvédelmi írás. 135 egyházi író életrajzát és műveik bibliográfiáját
tartalmazza.
Magyar biobibliográfiák:
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái 1-14. köt. (Gulyás Pál, Viczián
János)
Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona (Budapest, ArgumentumPIM, 2000.)
Kortárs írók lexikona és fotótára 1945-1990. (szerk. F. Almási Éva, Budapest,
Enciklopédia, 1999-2000.)
• Ikonográfiai adattárak:
Sajátos adattárfajta, amely a képi ábrázolásokat regisztrálja. Az egyes
személyek ábrázolási módjára, arcképeik lelőhelyére vonatkozóan adnak
felvilágosítást. Tágabb értelemben az egyéb ábrázolásokat feldolgozó
műveket is ide lehet sorolni.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái: a szócikkek végén hivatkozás a
képekre.
FSZEK Budapest bibliográfiához csatlakozó ikonográfiai kötetek: Budapest
története képekben 1493-1980.
Portrait index (ALA, Washington, 1906.)
• Másodfokú bibliográfiák:
A másodfokú bibliográfiák a megjelent bibliográfiákat regisztrálják és
rendszerezik. Ma már egyre inkább átalakulnak a referenszkönyvek
bibliográfiáivá. Forrástájékoztatás.
A legjelentősebb utolsó nagy egyetemes másodfokú bibliográfia:
Theodore Besterman: A world bibliography of bibliographies
Általános egyetemes elsőfokú bibliográfiák
Történetileg ezek, az irodalmat közvetlenül, első fokon regisztráló bibliográfiák
alakultak ki először. Ennek okai az ókorban és a középkorban még
differenciálatlan tudomány, a dokumentumok viszonylag alacsony száma.
Ma feladataik, a nemzeti bibliográfiákhoz hasonlóan:
• Regisztrálás
• Azonosítás
• Kereskedelmi célú reklám, marketing
• Könyvtári lelőhely megállapítása.
Típusai:
• Biobibliográfiák
• Elsőfokú világbibliográfiai törekvések
• Világkönyvtárak publikált katalógusai
• Bibliofil bibliográfiák
• Ősnyomtatvány bibliográfiák
• Sajtóbibliográfiák és sajtórepertóriumok
• Elsőfokú világbibliográfiai törekvések
 Gesner:Bibliotheca Universalis, 1545.
Elsődleges motivációja a megőrzés volt. „De mit sirassuk a régieket? Hiszen
még apáink idején elpusztult a török szörnyű támadása következtében
Budán, Magyarország fővárosában az a könyvtár, amelyet az eléggé nem
dicsérhető Mátyás király mindenféle írásból és számtalan görög és héber
műből állított össze…”
A teljességre törekvés ellenére válogató, csak a klasszikus nyelveken
megjelent irodalmat tartalmazza. Biobibliográfia jellegű az elrendezése, és
először alkalmaz betűrendet.
 Paul Otlet-Henry La Fontaine, 1895: Institut Internationale de Bibliographie
• Bibliofil bibliográfiák
A könyvgyűjtés, a bibliofilia (könyvszeretet) elterjedésének következtében
jelentek meg. A bibliofil könyv: a régi, ritka, tartalmi vagy művészeti
szempontból értékes, első kiadású, stb. könyv.
A bibliofil bibliográfia általában válogató jellegű kereskedelmi bibliográfia.
Charles Brunet: A könyvkereskedő és könyvgyűjtő kézikönyve, 1. kiad. 1810.
Párizs
A műfaj mai képviselői: árverési és antikvár katalógusok.
• Ősnyomtatvány bibliográfiák
Ősnyomtatványok (incunabula, Wiegendrucke): a nyomdászt első termékétől,
Gutenberg 32 soros bibliájától 1500. dec. 31-ig szedésnyomással készült
nyomtatványok. Jellemezőik: a címlap hiánya, formailag, tipográfiailag a
kódexek utánzása.
 Gesamkatalog der Wiegendrucke, Leipzig, 1925-1940.
 Sajó Géza-Soltész Erzsébet: Catalogus incunabulorum…, Budapest, 1970.
• Sajtóbibliográfiák
Ulrich’s international periodicals directory (New-York, 1932-)
NPA: Nemzeti Periodika Adatbázis
• Sajtórepertóriumok
Internationale Bibliographie der Zeitschrftenliteratur aus allen Gebeiten des
Wissenns, Osnabrück 1965, Dietrich
Általános egyetemes repertorizálás ma már vállalhatatlan feladat. A cikkek
feltárását
a
nemzeti
bibliográfiák,
nemzeti
sajtórepertóriumok,
szakbibliográfiák, adatbázis-szolgáltatók végzik.
Tájékoztatás, információforrások
10-11. előadás
Általános egyetemes másodfokú bibliográfiák
A nemzeti bibliográfia
Általános egyetemes másodfokú bibliográfiák
A másodfokú bibliográfiák vagy a bibliográfiák bibliográfiái az elsőfokú
bibliográfiákat regisztrálják. Megjelenésüket a kiadványok számának
rohamos növekedése idézte elő. Ma már inkább referensz eszközök,
források bibliográfiáiról beszélhetünk. Tájékoztatás a tájékoztatásról
típusú szolgáltatásokról beszélhetünk.
Történeti előzmények
• A típus már a 17. sz. közepén megjelent: Labbe (jezsuita pap):
Bibliotheca bibliothecarum…, Párizs, 1664. (Ebben a művében jelent
meg az első numizmatikai bibliográfia is.) 1500 bibliográfiát regisztrál,
annotált.
• Majd megakadt a másodfokú bibliográfiák fejlődése, valószínűleg a nagy
enciklopédia és szótárkiadásoknak köszönhetően.
• 19. sz. elejétől indult virágzásnak a műfaj: Peignot (1812), Petzholdt
(1866), Vallée (1883-1887), Stein (1897), Schneider (1930)
• 20. sz. eleje: megszületik az első harmadfokú bibliográfia: Josephson: A
bibliográfiák bibliográfiáinak bibliográfiája, Chicago, 1901.
Az általános egyetemes másodfokú bibliográfiák típusai:
• Általános egyetemes retrospektív másodfokú bibliográfiák
 Tiszta másodfokú bibliográfiák: csak bibliográfiákat regisztrálnak.
A legnagyobb szabású vállalkozás: BESTERMAN, Theodore: A
world bibliography of bibliographies…Magyar címe: A bibliográfiák
világbibliográfiája. 4. kiad. 1965-1966. 117187 regisztrált tétel.
 Referensz másodfokú bibliográfiák: a bibliográfiákon kívül a
segédkönyvek egyéb típusait is regisztrálják.
A műfaj legjelentősebb képviselője: MALCLES, Louise-Noelle: Les
sources du travail bibliographique, 1950-1958. Magyar címe: A
bibliográfiai munka forrásai
Magyarországon a legjelentősebb másodfokú referensz bibliográfiák:
GULYÁS Pál: A bibliográfia kézikönyve. Bevezetés a könyvészetbe.
Budapest: OSZK, 1941-1942.
SZENTMIHÁLYI János -VÉRTESY Miklós: Útmutató a tudományos
munka magyar és nemzetközi irodalmához. Budapest: Gondolat,
1963. Hiányos apparátus!
• Általános egyetemes kurrens másodfokú bibliográfiák
 Index bibliographicus. Directory of current periodical abstracts and
bibliographies. 1. kiadása: FID, 1925-26.
 The Bibliographic Index. A cumulative bibliography of bibliographies.
New-York, Wilson,1938.
A nemzeti bibliográfia
A nemzeti bibliográfia fogalma, feladatai
„ A nemzeti bibliográfia megnevezést leggyakrabban kétféle értelemben
szokás használni: jelenthet műfajt, valamint bibliográfiai rendszert, a
különböző típusú nemzeti bibliográfiák együttesét.” (Szabó Sándor,
1993.)
A nemzeti bibliográfia egy-egy ország dokumentumainak összességét
regisztrálja. A leggyakoribb a területi elv szerinti regisztrálás, vagyis egy
adott ország mindenkori területén publikált kiadványok számbavétele, a
kiadás nyelvétől függetlenül. Ez tehát a nemzeti impresszumú
dokumentumok
számbavételét
jelenti.
(grafikus,
audiovizuális,
elektronikus és egyéb kiadványok is) Kötelespéldány-szolgáltatás!
A Kormány 60/1998. (III. 27.) Kormány rendelete a sajtótermékek
kötelespéldányainak szolgáltatásáról és hasznosításáról
Patriotika irodalom: az adott ország területén kívül megjelenő, de nyelvi,
személyi vagy tartalmi szempontból az adott országgal kapcsolatos
művek. A Magyarországgal kapcsolatos műveket hungarika irodalomnak,
hungarikumoknak nevezzük.
• Elsődleges hungarika:
bármely szerzőtől nem Magyarországon megjelent magyar nyelvű művek,
eredetileg magyar nyelvű művek külföldön megjelent fordításai (nyelvi szempont),
magyar szerző külföldön megjelent idegen nyelven írt kiadványai (személyi
szempont)
• Másodlagos hungarika:
azok a külföldi szerzők által írt idegen nyelvű művek, amelyek Magyarországgal
valamilyen szempontból kapcsolatosak(tárgyi, tartalmi szempont)
A nemzeti bibliográfiák fejlődését meghatározó alapelvek:
IFLA: UBC (Egyetemes Bibliográfiai Számbavétel)
1986 UBCIM (UBC International MARC)
1977: Párizs
1998: Koppenhága
 Minden ország felelős a területén megjelent nyomtatványok számbavételéért
 A patriotika irodalom regisztrálása minden ország belső ügye
 A nemzeti impresszumú dokumentumok adatait a patriotika irodalomtól
elkülönített formában kell közreadni.
A nemzeti bibliográfiai rendszer
• A kurrens nemzeti bibliográfiák célja (Malcles 1950):
Kulturális propaganda
Tudományos információk szolgáltatása
Kereskedelmi publicitás biztosítása, a könyvszakma, a könyvtárak és a nagyközönség
tájékoztatása
• A nemzeti bibliográfia intézménye:
A nemzeti bibliográfiák intézménnyé válása vagy kormányzati intézkedésre vagy nemzeti
könyvkereskedelmi kezdeményezésre vezethető vissza.
A nemzeti bibliográfiával kapcsolatos teendőket általában egy-egy intézmény látja el, ezek az ún.
nemzeti bibliográfiai központok vagy ügynökségek-ezek általában a nemzeti könyvtárakhoz
kapcsolódnak.
A nemzeti bibliográfiához kapcsolódó intézményi funkciók:
 A számítógépesített nemzeti bibliográfia kiadása
 Kötelespéldány-szolgáltatás
 Retrospektív adatbázis kiépítése, rekordszolgáltatás
 Központi katalógusok
 Kiadványok nemzetközi azonosító száma
 A nemzeti szerzők és testületek egységesített névalakja
 Bibliográfiai szabványok gondozása, honosítása
 A különféle dokumentumtípusok regisztrálásában munkamegosztás és koordináció
 A bibliográfiai küszöb meghatározása: az a határ, amely fölött regisztrálják a dokumentumokat.