Transcript Tajekoztatas7.8.9.ea

Tájékoztatás, információforrások
7. előadás
Indirekt (bibliográfiai) tájékoztatási
eszközök
Bibliográfiák
A bibliográfia fogalma, jelentései
•
•
•
Görög eredetű szó (bibliosz=könyv, grapheion=leírás). A tágabb
értelemben vett irodalmi tevékenységet nevezték így a görögök.
A bibliográfia szó évszázadokra eltűnt a szóhasználatból, azzal
azonos értelemben a következő szavakat használták: póasz (jegyzék,
index), pinakesz (táblák), majd később catalogus, elenchus,
bibliotheca (könyvtár).
A 17. században jelenik meg a bibliográfia megnevezés a mai
értelemben (Gabriel Naudé: Bibliographia politica, Párizs, 1633), de a
csak a 19. században szilárdul meg a jelentése. (A 18. században
könyvtudományként kezdték el használni, a könyvekre vonatkozó
ismeretek összességét jelentette. Ma ezt a tevékenységet a bibliológia
szóval jelölik.)
Definíciók:
•
A bibliográfia azt a tevékenységet jelöli-egyúttal a tevékenység eredményét,
valamint az ezekről szóló ismereteket is-, amelyeknek során a szak-és/vagy
szépirodalmat valamilyen szempont szerint számba veszik, regisztrálják, és
ezeket az adatokat (leírásokat, rekordokat) valamilyen logikus szempont
szerint csoportosítják, minden esetben valamilyen fontos, társadalmilag
hasznos, többnyire tudományos cél érdekében. (Horváth Tibor 1978)
•
Kertész Gyula meghatározása szerint a bibliográfia:
a) Produktum
b) Tevékenység
c) Ismeretág
Produktum: Sajtótermékek rendszerező jegyzéke
Közlésre szánt vagy arra érdemesnek ítélt objektiválódott szellemi alkotások
rendszerező és módszeres (analitikus-szintetikus) nyilvántartása és feltárása.
Tevékenység: Egyrészről jelenti a bibliográfiáknak mint produktumoknak az
összeállítását, szerkesztését (aktív bibliográfiai tevékenység); másrészről
pedig a bibliográfiák segítségével a használók szóbeli vagy írásbeli
tájékoztatása a szellemi termékekről. (passzív bibliográfia tevékenység)
Ismeretág: A bibliográfia mint ismeretág a produktumra és a tevékenységre
vonatkozó ismeretek összessége. Csűry István szerint a bibliográfia mint
ismeretág szűkebb értelemben a bibliográfiára és a bibliográfiai tevékenységre
vonatkozó történeti, elméleti, módszertanai és technikai-formai ismereteket
tartalmazza, tágabb értelemben pedig a kultúrára, a tudományra és az
információs folyamatra vonatkozó tudományágak egy komplex csoportját
alkotja. Kőhalmi Béla szerint: A bibliográfia segédtudomány, de az összes
tudományok segédtudománya.
• Horváth Tibor (1963):
A bibliográfiát az ismeretek rendszerező formájaként határozza meg,
amelyekben az ismeretek egy-egy kvantumját a bibliográfiai szerkezet
megfelelő helyén dokumentumleírás szimbolizálja.
• Lexikon des gesamten Buchwesens. Stuttgart, 1987:
A bibliográfiák információkat tartalmaznak és közvetítenek. Leírják, feltárják
és közvetítik a hatalmas információmennyiséget. Nélkülük a szellemi
termékeket sem átlátni, sem hasznosítani nem lehetne. A bibliográfiai
tevékenység a tudományos tevékenység egyik ága, és ugyanakkor
olyan segédtudomány, amely valamennyi tudománynak a szolgálatában
áll. A legfontosabb bibliográfiák ismerete, kezelésük minden kutató,
könyvtáros, dokumentátor, antikvárius számára elengedhetetlen.
A bibliográfiák funkciói
Számbavétel:
Azt a törekvést fejezi ki, hogy a világon bárhol és bármikor keletkezett és bármilyen
hordozón rögzített információ, illetve az információt tartalmazó dokumentum ne
kallódjon el. A számbavétel szándéka nem napjaink érdeme:
• Ókor: alexandriai könyvtár - regisztrálták és gyűjtötték az akkori világ kéziratos
irodalmát.
• 1545. Konrad Gesner: Bibliotheca universalis
• 19. század vége: Paul Otlet, Henri La Fontaine
• IFLA 1969. évi kongresszus: UBC-program (Universal Bibliographic Control): a
kiadványok egyetemes számbavétele. Virtuális világbibliográfia létrehozása.
(állami bibliográfiai központok, ajánlások, kötelespéldányok, a kurrens és
retrospektív nemzeti bibliográfia szerkezete)
• UNESCO 1971: UNISIST(United Nations Information System in Science and
Technology): A tudományos műszaki információkhoz való egyetemes
hozzáférés.Tájékoztatás a tudomány és technika új vívmányairól. Párizs: ISDSközpont, Nemzetközi Periodika Adatrendszer: Periodikumok géppel olvasható
adatbázisa.
• Párizs 1977: UNESCO-IFLA: konferencia a nemzeti bibliográfiákról-ajánlások
• Koppenhága 1998
Teljesség, lefedettség kérdése:

A közreadott dokumentumok valamennyi darabja regisztrálva legyen.

A különböző dokumentumféleségeken belül is megvalósuljon a teljes
számbavétel.

A nem önállóan megjelent dokumentumok regisztrációja. (repertorizálás,
analitikus feltárás)
Azonosítás:
A számbavétel a dokumentumokról készített bibliográfiai leírásokból épül fel, ezek
célja, hogy minden kétséget kizáróan azonosítsák a kiadványt. A nemzetközileg
egységes és géppel is olvasható leírást a kiadványok nemzetközi bibliográfiai
leírási szabványcsaládja biztosítja. Ezek a kiadást azonosítják.:
ISBD/G (International Standard Bibliographic Description General)
ISBN (International Standard Book Number)
ISSN (International Standard Serial Number)
ISMN (International Standard Music Number)
Kiemelt szerepe van az azonosításnak az antikváriumokban, bibliofil igények
kielégítésekor. A bibliofil bibliográfiák sokszor 15-20 adatot is feltüntetnek.
Szelekció:
Szelekcióról csak akkor lehet szó,ha a teljesség már biztosított és ismeretes.
(„válogatott bibliográfia”=hiányos bibliográfia?)

A regisztrált dokumentummennyiség gyakorlatilag nem belátható méretű, ezért
szükség van az értékelő válogatásra, szelekcióra, ami a kiválasztás egész
rendszerét jelenti.

Szakirodalomban megjelenő újdonság, újdonságtartalom kimutatása.

Tudománymetriai módszerekkel történő szelektálás: statisztikai módszerek,
magfolyóiratok, impakt faktor, hivatkozási, referáltsági mutatók)

A tömöríthetőség mint szelekciós kritérium: tézismondatok, központi gondolat,
stb.

Szakmai konferenciák összegző áttekintései: a kutatás legfrissebb eredményei.
A szelekció bibliográfiaelméleti követelményei:

A felhasználó problémájának szakirodalmi vonatkozásában teljes biztonsággal
támaszkodhasson a bibliográfiára.

Legyen egyértelmű, hogy mi található meg a bibliográfiában és mi nem.

A bibliográfiának garantálnia kell a biztonságot, következetességet abban, hogy
mit regisztrál.

A szelekcióban nem érvényesülhetnek ideológia szempontok és minősítések.

Egy bibliográfia soha nem lehet gyűjteményfüggő, ezért az egy gyűjtemény
alapján készült összeállítások nem bibliográfiák, hanem ajánló jegyzékek.

Rendszerezés:
Minden bibliográfia esetében követelmény, hogy anyagát valamilyen rendszerben
tegye közzé, amely jellemzően tartalmi-logikai rendszert jelent.

Általában a tematikai szempont az elsődleges, ezen belül általában betűrend
vagy kronológia.

Több tartalmi jegy esetén többszörös besorolás vagy utalás.

Kiegészítő szolgáltatásként: több szempontú keresést biztosító mutatók.

Szakbibliográfiák: kifinomultabb szakrend.

A betűrend már csak általában másod –vagy harmadrendű szempont.

Bibliográfia adatbázisok: a bibliográfia anyaga már nem eleve rögzített, a
hozzáférés számos megközelítése lehetséges.
Tájékoztatás, információforrások
8. előadás
A bibliográfiák tipizálása 1.
A bibliográfiák típusai
A bibliográfiák sokféleképpen csoportosíthatóak, ritkán fordulnak elő tiszta
típusok. Napjainkban a bibliográfiák tipizálásának kényszere kevésbé
érzékelhető, az egyes klasszikus bibliográfiai műfajok háttérbe
szorulnak a bibliográfiai adatbázisokban.
1.
Formai jegyek alapján
Megjelenési forma szerint:
•
Könyv alakú: általában az ebben a formában megjelent bibliográfiák
egy nagyobb időszakot fognak át. Például: Havass Rezső: Magyar
földrajzi könyvtár, Budapest, 1893. Lehet gyakoribb is a
megjelenésük, ha kurrens bibliográfiáról van szó.
•
Szabadlapos: felvágható, és így a könyvtárakban katalógusként
építhető. Például: FSZEK: Irodalmi kritikák, tanulmányok analitikus
katalógusa 1961-től. Ma már ez is elektronikus adatbázis formában.
•
Cédula formájú
•
Mikrofilm, elektronikus bibliográfia: A mikrofilm bibliográfiák az USAban voltak a legelterjedtebbek. Például: The National Union Catalog,
Pre-1956 Imprints. Microfiche ed. Az 1968-1981 között 754 kötetben
kiadott nyomtatott katalógust publikálták ebben a formában. Ma
minden nemzeti bibliográfia elérhető CD-ROM- formában, és
jellemezően online hozzáférésük is biztosított.
A megjelenés jellege szerint:
• Önálló bibliográfiák
• Rejtett (kripto)bibliográfiák: könyvben vagy folyóiratcikkek végén
szereplő változó hosszúságú, de nagyon fontos irodalomjegyzék.
A megjelenés gyakorisága szerint:
• Retrospektív (visszatekintő, lezárt)
• Kurrens (periodikus) bibliográfia- ezeket a használhatóság
érdekében bizonyos időközönként kumulálják.
Horváth Tibor szerint az összes tudományterületen mindkét funkció fontos,
legfeljebb a retrospektivitás időtartama és az újdonságértesítés gyorsasága
között lehet eltérés.
Az előállítás jellege szerint:
• Elsődleges (primér): Az előállítás során a tételek regisztrálása az
eredeti dokumentumok szemrevételezésén (autopszián) alapul
• Másodlagos (szekundér) vagy származtatott bibliográfiák. Itt a
regisztrálás nem épül autopsziára.
2. Tartalmi jegyek alapján
Földrajzi terület vagy egység szerint (megjelenési-vagy tárgyhely):
•
Nemzeti
•
Regionális
•
Helyi/helyismereti bibliográfia. Például: Bodor Antal - Gazda
István: Magyarország honismereti irodalma 1527-1944. Budapest,
1984.
A gyűjtés köre, teljessége szerint:
•
Válogató (szelektív): lehet ajánló vagy éppen tiltó. Például: The
best books 1931-1999, 2000.; Index librorum prohibitorum, Róma,
1559.
1960-as évektől nálunk előtérbe kerültek a referensz értékű
kalauz bibliográfiák egy könyvtár anyagára építve. Például:
Ordódy Mária-Pálvölgyi Endre: A nagy közművelődési könyvtárak
kézikönyvei. Ajánló jegyzék, 1967.; Könyvtári kis tükör. Ajánló
könyvjegyzék sorozat (főszerk. Bereczky László), mely az 19451980 közötti irodalmát dolgozta fel egy-egy tudományterületnek.
•
Teljes
bibliográfia:
a
nemzeti
bibliográfiák
a
hazai
dokumentumtermés vonatkozásában
A feldolgozás mélysége, szintje, mértéke szerint:
Minél mélyebb a feltárás szintje, annál nagyobb a szelekció, ami azonban –
hangsúlyozva - mindig a teljességen kell, hogy nyugodjon.
• Regisztratív: csak a dokumentum adatait közli, a feltárás szintje nem
haladja meg 4-6 ismérv megadását.
• Magyarázatos bibliográfiák: egy nagy csoport gyűjtőneve. A magyarázat





lehet
annotáció /egy rövid kommentár/, ez főleg a közkönyvtári gyakorlatban
terjedt el.
Ennél többet árul el a dokumentumról a referátum, ami a tartalmat
reprezentálja, általában 500 szót meg nem haladó terjedelemben.
A kivonat a dokumentum szövegének 25-30%-os tömörített változata, ami
pótolja az eredeti szöveg elolvasását. Ugyanarra a témára vonatkozó
kivonatok gyűjteményét témadokumentációnak hívjuk.
Ha egy témára vonatkozó irodalom mondandóját saját szerkezetű mű
foglalja össze, akkor szakirodalmi szemléről beszélünk.
A magyarázatos bibliográfiák sajátos formája a biobibliográfia, ahol a
magyarázat nem a műről, hanem a szerzőről szól, illetve a kalauz jellegű
bibliográfia, ahol a magyarázó szövegek az irodalmi források, és azok
kutatásának az elemző ismertetését adják.
Az elrendezés módja, a szerkezet szerint:
• időrendi,
• helyrendi,
• szakrendi,
• betűrendes bibliográfiákat.
A szempontok variálhatók: helyrenden belül időrend, szakrenden belül időrend, azon
belül betűrend stb. A több szempontú visszakereshetőséget mutatók segítik. Az
elrendezés csak látszólag formai kérdés, mivel lényeges tartalmi útbaigazítás is ad,
és a feltárt tudományág jellege is nagy hatással van az elrendezésre.
Például: A magyar irodalomtörténet bibliográfiája. Bp., Akad. K., 1972-1997. 25 cm
1. köt. A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1772-ig. (Szerk. Vargha Kálmán - V. Windisch
Éva) 1972. 638 p.
2. köt. A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1772-1849. (Szerk. Vargha Kálmán - V. Windisch
Éva). 1975. 925 p.
3. köt. 1849-1905. Általános rész. I. A-Gy. (Szerk. Vargha Kálmán - V. Windisch Éva). 1990. 774
p.
4. köt. 1849-1905. Személyi rész. II. H-Zs. (Szerk. Kókay György - V. Windisch Éva). Kiadó:
Akad. K.-Argumentum. 1997. 621 p.+XXXVI p.
5. köt. 1905-1970. Általános rész. I. (Szerk. Kókay György - V. Windisch Éva). Kiadó: Akad. K.Argumentum K. 1997. 754 p.
6. köt. 1905-1945. Személyi rész I. A-K. (Szerk. Vargha Kálmán - V. Windisch Éva). 1982. 959 p.
7. köt. 1905-1945. Személyi rész II. L-Zs. (Szerk. Vargha Kálmán - V. Windisch Éva). 1989. 789
p.
8. köt. 1945-1970. Személyi rész. (Szerk. Vargha Kálmán - V. Windisch Éva). 1991. 488 p.
9. köt. 1991-1995. Általános rész: személyi rész: A-Zs. (Szerk. Hajtó Zsófia, B. - Csóra Karola).
2007. 816 p.
A kötetek irodalmi korszakok szerint tagoltak, azon belül az egyes szerzők
szerint betűrendben csoportosított az anyag.
A feltárt irodalom tartalma alapján:
•
Általános bibliográfia: Amennyiben a bibliográfia nem követi a tudományonkénti
felosztást, akkor beszélünk általános bibliográfiáról Például: ősnyomtatvány
bibliográfiák, bizonyos nyelven írt művek bibliográfiái. Az általános bibliográfia anyaga
lehet nemzetközi is, de jellemzően nemzeti vagy regionális, és változó, hogy milyen
hosszú időszakot ölel fel. Ez alapján beszélhetünk korszak-bibliográfiákról is.
•
Szakbibliográfia: A szakbibliográfiai rendszerek a szakterület szélességét,
mélységét tekintve úgy tartoznak össze, részleges tematikai átfedésekkel, mint
ahogy a tudományok teszik. Követik a tudományuk határterületeit, és a szórásban
levő ismereteket is feldolgozzák.
A feldolgozott dokumentumféleségek alapján:
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
Könyv-bibliográfiák
Folyóirat-bibliográfiák
Folyóiratcikk-bibliográfiák (repertóriumok)
Kongresszusi kiadványok bibliográfiái
Hivatalos kiadványok bibliográfiái
Egyetemi kiadványok bibliográfiái
Speciális kiadványok bibliográfiái
Zeneművek, térképek, plakátok, tankönyvek bibliográfiái
Hanglemez bibliográfia (diszkográfia)
Filmek bibliográfiái (filmográfia)
A szolgáltatás irányultsága szerint:
• dokumentum-orientált bibliográfia: a hangsúly azon van, hogy mi jelent
meg. Ilyenek jellemzően a nemzeti bibliográfiák.
• tudomány- orientált bibliográfia: a hangsúly az adott tudományterület
eredményeinek közlésén, fejlettségének bemutatásán van. Tipikusan
tudományra orientált tájékoztatási eszközök a referáló folyóiratok, a kalauzés szakbibliográfiák. A szakbibliográfiák esetében érdektelen, hogy mi az
információhordozó,
az
adott
szakterületre
vonatkozó
minden
dokumentumtípust felölelnek.
• felhasználó-orientált: Önmagában a felhasználóra való orientálás nem
valósítható meg. A háttérben mindig ott kell lennie egy tudományorientált
szolgáltatásnak, amiből kiválogatható a felhasználót érdeklő rész. A
felhasználókra orientált szolgáltatások tipikus csoportokat vagy egyéneket
céloznak meg. Egyéni igények alapján egyéni felhasználók számára készül
a szelektív információ szétsugárzás, ugyanúgy, mint a meghatározott kérés
alapján összeállított irodalomkutatás is. Felhasználó orientált bibliográfiák
az ajánló bibliográfiák, a könyvkereskedelmi bibliográfiák, a bibliofil
kiadványok bibliográfiái, antikváriumi árverési katalógusok, stb.
Tájékoztatás, információforrások
9. előadás
A bibliográfiák tipizálása 2.
Általános egyetemes elsőfokú
bibliográfiák
3. A kiinduló tájékozódást szolgáló bibliográfiák
• Kalauzbibliográfiák (bevezető bibliográfiák):
Olyan sajátos műfaj, amelyben a bibliográfiai tételeket kísérő magyarázó-értékelő
szöveg a legfontosabb, legértékesebb. Kiemelkedően fontosak az általános,
minden szakterületet átfogó kalauzbibliográfiák.
Jellemzően nemcsak bibliográfiai, hanem faktográfiai eszközöket is tartalmaznak.
Saját országuk, nemzetük vonatkozásában a leghasználhatóbbak.
Német kalauzbibliográfia:
Georg Schneider: Handbuch der Bibliographie (5. kiad. Stuttgart, 1999.)
Wilhelm Totok-Rolf Weitzel: Handbuch der bibliographischen Nachschlagewerke (6.
kiad. Frankfurt, 1984.
Angol kalauzbibliográfia:
Walford’s guide to reference material (8. kiad. London)
Amerikai kalauzbibliográfia:
Guide to reference books (11. kiad., ALA, 1996.)
Francia kalauzbibliográfia:
Malcles, Louise-Noelle: Les sources du travail bibliographiques (1950-1958)
Spanyol kalauzbibliográfia:
Enciclopedia de orientacion bibliografica (Tomas Zamarriego, Barcelona,
1964.)
Magyar kalauzbibliográfia:
Szentmihályi János-Vértesy Miklós: Útmutató a tudományos munka magyar és
nemzetközi irodalmához. (Budapest, Gondolat, 1963.)
Egy-egy tudományág bevezetői, például: Kosáry Domokos: Bevezetés a
történettudomány forrásaiba
• Biobibliográfiák:
A legrégebbi bibliográfiai műfajok egyike. Egy adott ország vagy szakterület
jeles alkotóinak, személyiségeinek életrajzából, pályaképéből, és műveinek
teljességre törekvő felsorolásából, regisztrálásából állnak. Átmeneti műfaj a
lexikonok és a bibliográfiák között.
Az első fennmaradt biobibliográfia: Hieronymus (Szent János) De viris
illustribus (Nevezetes férfiakról) c. műve, iu. 392., amely tulajdonképpen
hitvédelmi írás. 135 egyházi író életrajzát és műveik bibliográfiáját
tartalmazza.
Magyar biobibliográfiák:
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái 1-14. köt. (Gulyás Pál, Viczián
János)
Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona (Budapest, ArgumentumPIM, 2000.)
Kortárs írók lexikona és fotótára 1945-1990. (szerk. F. Almási Éva, Budapest,
Enciklopédia, 1999-2000.)
• Ikonográfiai adattárak:
Sajátos adattárfajta, amely a képi ábrázolásokat regisztrálja. Az egyes
személyek ábrázolási módjára, arcképeik lelőhelyére vonatkozóan adnak
felvilágosítást. Tágabb értelemben az egyéb ábrázolásokat feldolgozó
műveket is ide lehet sorolni.
Szinnyei József: Magyar írúók élete és munkái: a szócikkek végén hivatkozás a
képekre.
FSZEK Budapest bibliográfiához csatlakozó ikonográfiai kötetek: Budapest
története képekben 1493-1980.
Portrait index (ALA, Washington, 1906.)
• Másodfokú bibliográfiák:
A másodfokú bibliográfiák a megjelent bibliográfiákat regisztrálják és
rendszerezik. Ma már egyre inkább átalakulnak a referenszkönyvek
bibliográfiáivá. Forrástájékoztatás.
A legjelentősebb utolsó nagy egyetemes másodfokú bibliográfia:
Theodore Besterman: A world bibliography of bibliographies
Általános egyetemes elsőfokú bibliográfiák
Történetileg ezek, az irodalmat közvetlenül, első fokon regisztráló bibliográfiák
alakultak ki először. Ennek okai az ókorban és a középkorban még
differenciálatlan tudomány, a dokumentumok viszonylag alacsony száma.
Ma feladataik, a nemzeti bibliográfiákhoz hasonlóan:
• Regisztrálás
• Azonosítás
• Kereskedelmi célú reklám, marketing
• Könyvtári lelőhely megállapítása.
Típusai:
• Biobibliográfiák
• Elsőfokú világbibliográfiai törekvések
• Világkönyvtárak publikált katalógusai
• Bibliofil bibliográfiák
• Ősnyomtatvány bibliográfiák
• Sajtóbibliográfiák és sajtórepertóriumok
• Elsőfokú világbibliográfiai törekvések
 Gesner:Bibliotheca Universalis, 1545.
Elsődleges motivációja a megőrzés volt. „De mit sirassuk a régieket? Hiszen
még apáink idején elpusztult a török szörnyű támadása következtében
Budán, Magyarország fővárosában az a könyvtár, amelyet az eléggé nem
dicsérhető Mátyás király mindenféle írásból és számtalan görög és héber
műből állított össze…”
A teljességre törekvés ellenére válogató, csak a klasszikus nyelveken
megjelent irodalmat tartalmazza. Biobibliográfia jellegű az elrendezése, és
először alkalmaz betűrendet.
 Paul Otlet-Henry La Fontaine, 1895: Institut Internationale de Bibliographie
• Bibliofil bibliográfiák
A könyvgyűjtés, a bibliofilia (könyvszeretet) elterjedésének következtében
jelentek meg. A bibliofil könyv: a régi, ritka, tartalmi vagy művészeti
szempontból értékes, első kiadású, stb. könyv.
A bibliofil bibliográfia általában válogató jellegű kereskedelmi bibliográfia.
Charles Brunet: A könyvkereskedő és könyvgyűjtő kézikönyve, 1. kiad. 1810.
Párizs
A műfaj mai képviselői: árverési és antikvár katalógusok.
• Ősnyomtatvány bibliográfiák
Ősnyomtatványok (incunabula, Wiegendrucke): a nyomdászt első termékétől,
Gutenberg 32 soros bibliájától 1500. dec. 31-ig szedésnyomással készült
nyomtatványok. Jellemezőik: a címlap hiánya, formailag, tipográfiailag a
kódexek utánzása.
 Gesamkatalog der Wiegendrucke, Leipzig, 1925-1940.
 Sajó Géza-Soltész Erzsébet: Catalogus incunabulorum…, Budapest, 1970.
• Sajtóbibliográfiák
Ulrich’s international periodicals directory (New-York, 1932-)
NPA: Nemzeti Periodika Adatbázis
• Sajtórepertóriumok
Internationale Bibliographie der Zeitschrftenliteratur aus allen Gebeiten des
Wissenns, Osnabrück 1965, Dietrich
Általános egyetemes repertorizálás ma már vállalhatatlan feladat. A cikkek
feltárását
a
nemzeti
bibliográfiák,
nemzeti
sajtórepertóriumok,
szakbibliográfiák, adatbázis-szolgáltatók végzik.