Transcript 11.Boldogsag

Hogyan működik a társadalom?
10. Előadás
Mi a boldogság, mi a siker,
mitől függenek?
Positive affect, blue affect, stress, and life evaluation in relation to household income. Positive affect is
the average of the fractions of the population reporting happiness, smiling, and enjoyment. “Not blue”
is 1 minus the average of the fractions of the population reporting worry and sadness. “Stress free” is
the fraction of the population who did not report stress for the previous day. These three hedonic
measures are marked on the left-hand scale. The ladder is the average reported number on a scale of
0–10, marked on the right-hand scale.


reports a formal test of satiation for the four measures, showing how the second-to-top income
group (annual income $90,000–$120,000) differs from the group immediately below it ($60,000–
$90,000) and from the group immediately above it (> $120,000). Positive affect, blue affect, and
Cantril ladder score are all significantly improved in the first comparison with the exception of
stress, which appears to satiate at a lower income level, roughly $60,000. In comparisons of the
top two categories, only the ladder score shows a significant improvement with higher income. The
small t values are remarkable in these very large samples. We conclude that lack of money brings
both emotional misery and low life evaluation; similar results were found for anger. Beyond
~$75,000 in the contemporary United States, however, higher income is neither the road to
experienced happiness nor the road to the relief of unhappiness or stress, although higher income
continues to improve individuals’ life evaluations.
Below $75,000, many factors become gradually worse, at least on average. For example, the
emotional pain associated with ill health depends on income; for those reporting a monthly income
of at least $3,000 (about two-thirds of households), the fractions reporting blue affect with and
without headaches are 38% and 19%, respectively, a difference of 19 percentage points. The
corresponding values for those with a monthly income of <$1,000 (about 10% of households) are
70% and 38%, a difference of 32%. Table 3 shows that the pain of some of life's misfortunes,
including asthma, divorce, and being alone, is significantly exacerbated by poverty; even the
benefits of the weekend are less for the poor. Similar results apply to stress and positive affect.
World
Happness
Report
2012
A boldogság eltérő fogalmai
1.
Állapot-jelző: A boldogságnak ez a fogalma
arra a kérdésre ad választ, hogy egy adott
pillanatban mennyire érzed kielégítőnek
életedet, esetleg visszatekintve, milyen
mértékben vagy elégedett életeddel.
2.
Iránytű: A boldogságnak ez a fogalma azt
fejezi ki, mire törekszel életedben. A koncepció
abból indul ki, hogy az embereket a legnagyobb
boldogság elérésének vágya vezérli. A
boldogság az ami felé törekszünk.
Miként látta a helyzetet Platón?
„az ottani életet – az itáliaiak és szürakúzaiak
módja szerint szakadatlan dőzsölések sorozata,
amelyet méghozzá boldog életmódnak tartanak –
megérkezése első perceitől kezdve ellenszenves
volt neki. Semmiképpen nem volt kedvére való,
úgy élni, hogy naponta kétszer töltse meg
gyomrát, és éjszakánként sohase háljon
egyedül… Hiszen lehetetlen, hogy földi halandó,
ha ifjú korától kezdve efféle szokások között
nevelkedett, valamikor is józan eszének
használatához jusson, ehhez olyan csodálatos
természetének kellene legyen, amilyen senkinek
nincs..”
Szokratész utolsó szavai perében
„Egyet azonban még kérek: ha majd fiaim
felserdülnek, őrajtuk álljatok bosszút, férfiak,
szakasztott úgy bántsátok őket, mint ahogy én
bántottalak benneteket, ha látjátok, hogy pénzzel
vagy bármi mással inkább törődnek, mint az
erénnyel, vagy azt hiszik, hogy érnek valamit, pedig
semmit sem érnek, korholjátok akkor őket úgy,
mint benneteket én, hogy nem azzal törődnek,
amivel kell, s hogy úgy vélik, érnek valamit, pedig
semmirekellők. Ha ezt teszitek, igazságos dolgot
szenvedek el tőletek, én is, a fiaim is. De ideje már
hogy távozzunk. Én halni indulok, ti élni, de hogy
kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az
mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent.
Szókratész védőbeszéde
Epikureusok
„Amikor tehát azt állítjuk, hogy az élet célja a
gyönyör, nem a tivornyázók gyönyöreiről s nem
az élvhajhászásban rejlő gyönyörűségekről
beszélünk, ahogy egyesek tudatlanságból, tőlünk
eltérőleg vagy tanításainkat félreértve tartják,
hanem arról, hogy testünk mentes legyen a
fájdalomtól, lelkünk pedig a zavaroktól. Hisz nem
az egymást érő tivornyák és vidám felvonulások
s nem az élvezethajhászás, a gyerekek és
asszonyok, vagy halak és egyebek után, amiket
a költséges asztal nyújt, teszik az életet
kellemessé, hanem a józan gondolkodás, amely
minden választásnak és elkerülésnek az okát
keresi, és száműzi a hiedelmeket , amelyek miatt
a legtöbb zavar éri a lelkeket.”
Epikurosz levele Menoikeuszhoz
A középkor hét főbűne
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
Falánkság (torkosság)
Hiúság (gőg)
Kapzsiság
Lustaság (restség)
Irigység
Bujaság
Harag
Madách – Ember tragédiája – eszkimó szín
Lucifer:
"Igazság az, nem élc. Okoskodásod
A jóllakotté, míg itt társadé
Éhes gyomornak filozófiája.
Okokkal egymást meg nem győzitek,
De egyetérttek rögtön, hogyha te
Kiéhezél, vagy ő majd jóllakott.
Igen, igen, akármint képzelődöl,
Mindég az állat első bennetek,
És csak midőn ezt el birád csitítni,
Eszmél az ember, hogy nagy-gőgösen
Megvesse azt, mi első lényege. - "
A boldogság-fogalom átalakulása az új
korban
A polgári társadalom előtti boldogság-modell:
 Az akkrai maharadzsa esete a halállal
Az átmenet koncepciója:
 Kohn esete az Úrral.
A polgári társadalom boldogság-fogalma:
 Boldogság = „Gyönyör – fájdalom”
 Boldogság = fogyasztás
 Mindenki számára hozzáférhetővé tenni a
„boldogság-javakat”
 Egyre kifinomultabbá tenni a a megvásárolható
dolgokat, és szükségleteket,
Jeremy Bentham (1748-1832)
„A természet két legfőbb uralkodó, a fájdalom és az
öröm kormányzata alá helyzete az embert.
Egyedül ezek mutatják meg, hogy mit fogunk
tenni. A helyes és helytelen mércéje egyfelől az
okok és hatások láncolata másfelől, az ő
trónjukhoz van kötve. Ezek irányítanak minket
mindabban, amit teszünk, gondolunk: és minden
erőfeszítésünk alávetettségünk megszüntetésére
csupán bizonyítani és megerősíteni fogja ezt az
alávetettséget. Szavakban az ember tehet úgy
mintha kivonná magát hatalmuk alól, de
valójában mindvégig alattvalójuk marad.”
Bentham iránytűje
„ahogy a Földön a gravitáció uralkodik, úgy
kormányozza az emberiséget a két
legnagyobb úr: az élvezet és a fájdalom.”
Aki ezt a logikát követi az egész életében
nem is tesz mást, mint „öröm-cédulákat”
gyűjtöget, és igyekszik elkerülni a
„fájdalom-cédulákat”
A világ GDP/fő trendje régiónként
NyugatEurópa
0
1000
1500
1700
1800
1900
1950
1975
2000
450
400
774
894
1024
3120
4594
11534
17921
1000
4321
9288
16172
26146
(USA)
KeletEurópa
400
400
462
516
566
1240
2020
4985
5461
Ázsia
(-Japán)
450
450
572
575
571
610
635
1231
2936
LatinAmerika
400
400
416
437
529
1210
2554
4531
5795
Afrika
425
416
400
400
400
540
852
1365
1368
GDP/fő
24.000
Nyugat Európa
20.000
16.000
Kelet Európa
12.000
Ázsia
8.000
Afrika
4.000
2.000
0
Időszámítás
kezdete
500
1000
1500
1750
1900 2000
A jólét terjedése
A szükséglet-elméletek, mint boldogság-elméletek
Maslow „szükséglet-lépcsője”:





fizikai-fiziológiai szükségletek
biztonság, folyamatosság szükséglete,
a közösséghez-tartozás szükséglete,
a közösség elismerésének szükséglete,
az önmegvalósítási szükségletek
A boldogság = egyre feljebb lépkedni a
szükségletek lépcsőin.
A Maslow féle hierarchia
Az önmegvalósítás
szükséglete
Herzberg-féle
motivációs tényezők
Az elismerés
szükséglete
A közösség
szükséglete
Herzberg-féle
higiéniai tényezők
A biztonság szükséglete
A fizikai/fiziológiai szükségletek
A boldogság-kutatás első szakasza:
a gyönyörközpontok
Az elektromos stimulációs állatkísérletekben két
meghökkentő eredmény tárult fel:
1. Egyrészt kiderült, hogy a „gyönyörközpontok”
ingerlése rendkívül erőteljes kielégülést okoz. A
patkányok minden más igényükről (víz és élelem)
elfelejtkezve nyomogatták a pedálokat.
2. Másrészt, a stimulálás nem vezetett telítődéshez,
vagyis az állatok gyakorlatilag folyamatosan
izgatták magukat.
A boldogság-kutatás második szakasza:
a genetikai összefüggések
Az emberi személyiségnek két alapvető összetevője
van: nyitottság/befelé fordulás és a
stabilitás/neurotikusság. A boldogság a bennünket
érő élményekkel való gazdálkodástól függ.
Két tényező befolyásolja ezt a „gazdálkodást:
1.
A pozitív élményekkel való „gazdálkodás” a
nyitottsággal/befelé fordultsággal függ össze
2.
A negatív élményekkel való „gazdálkodás” a
stabilitás/neurotikussággal függ össze
A neurotikus ember ugyannyi élményből több
negatívat, míg a nyitott ugyanannyiból több pozitív
élményt él át.
A legszerencsésebbek tehát akik stabil, és nyitott
személyiséget örökölnek.
A boldogság-kutatás harmadik szakasza:
a társadalmi programozás hatása




E. Berne: Script elmélet (sors-program)
A család programoz arra, mi a fontos,
mire törekedj, és azt hogyan érd el.
A kis közösség programoz arra, miként éld
az életed, mi az ami neked „jár”, és mi az
ami nem „jár”.
A társadalom felkínál (vagy nem kínál fel)
lehetőségeket, és ezzel is alapvetően
programoz, mire törekedj, és azt milyen
eséllyel érheted el.
„Ki vagy mi” a programozó?
A meghatározódás szintje:
 Sok minden meghatározódik a gének által
 Sok mindent a környezet határoz meg.
 A valóságban a kettő együtt meghatározó, és
elválaszthatatlanok. (kicsit úgy, mint a téglalap
területe)
A meghatározódás jellege:
1. Dinamikus: nem egy gén, hanem a gén-hálózat
együtt,
2. Visszacsatolt: a gén befolyásolja a környezetet, a
környezet befolyásolja a genetikai adottságot,
3. Komplex: a gének és a társadalmi környezet
kölcsönhatása átfedik egymást és összefonódnak.
4. Folyamatos: a fogantatástól, a felnövekedésig
(„fetal-programming” és később is),
A kulturális programozás típusai és
szakaszai






A fogamzás előtti – részben genetikai
részben társadalmi - programozás,
Méhen belüli (fetal programming)
programozás,
Első 1-2 év (család),
3-6 év kis közösség (rokonság,
szomszédok)
Iskolai évek (kortársi csoport),
Felnőtt évek (munkahely, társadalom, stb.)
A boldogság társadalmi és személyiségi
összetevői



A „társadalmi” boldogság-koncepció: van egy a társadalom
által felkínált, lehetővé tett, elérhetővé formált és/vagy
kívánatossá alakított boldogság-kép. Ez koronként változik.
Középkor: boldogság majd a túlvilágon, modern kor Boldogság
= fogyasztás ..
A személyiséghez kötődő boldogság-koncepció: van a Haidt
féle öt összetevő, és azokkal kapcsolatos beállítódáshoz
illeszkedően különféle társadalmi állapotok léteznek, amelyek
között, a különböző beállítódású emberek másként és másként
érzik magukat. Ami az egyiket boldoggá teszi (pl. a változás),
az a másikat boldogtalanná teszi.
Ebből következően nincs mindenkire érvényes boldogság.
Vannak boldogságok és mindenkinek meg kell keresnie a
magáét. Nem kell sajnálnia a másikat, hogy neki nincs az, ami
nekem, vagy nem kell irigyelnie a másikat, ha annak van olyan
ami nekem nincs, de nem is akarnék.
A boldogság-kutatás eredményei:
Mi tesz/tehet boldoggá?





Intelligencia = nem emeli szignifikánsan a
boldogság-szintet. (Az intelligencia = növekvő
elvárás + érdeklődés a világ dolgai iránt)
Életkor = a fiatalok és az idősebbek boldogabbak
(a középkorúaknál éles a vágyak és a realitás
ellentéte)
Házasság és család = miközben csökken ezek
szerepe, minden felmérés azt mutatja erőteljesen
és pozitívan befolyásolja a boldogságot,
Vallás = boldogabbak a vallásos emberek
Hosszú távú és mindent meghatározó életcél (pl.
a tudomány vagy a művészet): ugyanúgy
működik mint a vallás, boldoggá tehet
A boldogság alakulása az életkor
előrehaladásával
A boldogság
mértéke
Ifjúkor
Középkor
Időskor
Magyar „boldogság-mérők” (1)
Scitovszky Tibor (A örömtelen gazdaság)



Konfort-érzet: általános kielégültség (amikor minden
pillanatnyi igényed ki van elégítve – mintegy „telítődtél”.)
Örömérzet: az un. aktivációs szinte felé való közeledéssel
kapcsolatos (amikor konfort-érzeted sérül, de látod,
közeledsz hozzá)
Ha valaki állandóan a konfort-érzetét maximálja, minden
igényét azonnal kielégíti, éppen az öröm-érzet lehetőségét
ássa alá.
Következtetés: nem lehet egyszerre
maximálisan jó közérzetünk, és
örömökben gazdag életünk.
Scitovszky Tibor (Egy büszke magyar)
„Felnőtt életem során – anyagi értelemben – soha
még csak meg sem közelítettem azt az
életszínvonalat, amit annak idején szüleim háza
biztosított, de aminek alig voltam tudatában, és
egyáltalán nem törődtem vele. Csak most
visszagondolva látom igazán át, hogy a pénzen
megvásárolhat, akár luxusszintű konfort milyen
csekély szerepet játszik a jólétben, ha ezen a
valódi jó létet értjük, azt, hogy az ember
érdekesnek találja életét, és kielégülést talál
benne. A legtöbb gondolkodó ember előbb vagy
utóbb valószínűleg eljut ehhez a felismeréshez, és
nem csap nagy hűhót körülötte. Bennem nyilván
azért vált ez tudatossá éppen Párizsban, mert
egyszerre tapasztaltam elkölthető jövedelmem
drasztikus csökkenését, és az élet teljességének
növekvő élvezetét”.
Magyar „boldogság-mérők” (2)
Csíkszentmihályi Mihály (Flow-elmélet)
A flow – angol kifejezés, lebegést, áramlást jelent –
érzést akkor éli át az ember, amikor erejét
megfeszítve, képességeit mozgósítva, figyelmét a
célra összepontosítva létrehoz, megalkot vagy
egyszerűen elér valamit, amit fontosnak tart. A
flow állapotot - a legmagasabb szintű boldogság
érzetet – átélhetjük verset írva, tudományos
felismeréshez jutva, gólt rúgva, elromlott gépet
megjavítva, vagy a kertet rendezve, esetleg
pusztán egy jó ebédet megfőzve.
Easterlin paradoxon
Az Easterlin-paradoxon az elmúlt évtizedek sok felmérésében
igazolódott tapasztalatra utal. A GDP emelkedésével a 20. század
során a magukat boldognak tekintő emberek aránya fokozatosan
nőtt. Minél magasabb egy személy jövedelme, a kérdésre,
„összességében elégedettnek érzi-e magát”, annál inkább válaszol
igenlően, és általánosan, minél a magasabb egy társadalom
GDP/fő-je, annál nagyobb a magukat boldognak tekintő emberek
aránya. Ám, még az 1970-es években, K. Easterlin arra figyelt fel,
hogy egy bizonyos küszöbérték - nagyjából 15 ezer USD/fő –
felett a boldogság-növekedés trendje megtörik. Vagyis, hiába
lettek gazdagabbak az emberek, és a társadalmak „boldogság”
aránya nem nőtt tovább. Az Easterlin paradoxon tehát arra utal: a
gazdagság bizonyos szintje felett a jövedelem növekedése nem
növeli automatikusan a boldogságot, aki tehát boldog szeretne
lenni, más módszerek után kell néznie.
Scitowsky paradoxon
A Esterlin paradoxon eredetileg az elégedettség és a jólét kapcsolatára utalt. A
kérdés, amit Scitowsky Tibor – a magyar származású - nemzetközi hírű
„boldogság-kutató”, már korábban felvetett: vajon a jólét, azonos-e a jó
léttel? A sokat idézett kutatásainak lényege (Az örömtelen gazdaság
elmélete.) - a valódi jó lét kevéssé függ az anyagi fogyasztás
mennyiségétől. Önéletrajzi írásában – valószínű nem tudatosan – már előre
válaszolt az ilyenkor szokásos felvetésekre: vajon a szerző akkor is ezt
mondaná, ha szegényebb lenne. „Felnőtt életem során – írta életrajzi
írásában - anyagi értelemben, soha még csak meg sem közelítettem azt az
életszínvonalat, amit annak idején szüleim háza biztosított, de aminek alig
voltam tudatában, és egyáltalán nem törődtem vele. Csak most
visszagondolva látom igazán át, hogy a pénzen megvásárolható, akár
luxusszintű komfort, milyen csekély szerepet játszik a jólétben, ha ezen a
valódi jó létet értjük, azt, hogy az ember érdekesnek találja életét, és
kielégülést talál benne. A legtöbb gondolkodó ember előbb vagy utóbb
valószínűleg eljut ehhez a felismeréshez, és nem csap nagy hűhót körülötte.
Bennem nyilván azért vált ez tudatossá éppen Párizsban, mert egyszerre
tapasztaltam elkölthető jövedelmem drasztikus csökkenését, és az élet
teljességének növekvő élvezetét”.
Csíkszentmihályi paradoxon
Scitowsky kutatásai már utaltak arra, hogy a boldogságot inkább szolgálja a
fogyasztás visszafogottsága, mint a telhetetlenség. Lényegében ezt
igazolták egy másik – és szintén magyar származású, és szintén
világhírű - „boldogság-kutató”, Csíkszentmihályi Mihály, még
évtizedekkel ezelőtt végrehajtott kutatásai. Ő azt vizsgálta, mit
csináltak, milyen tevékenységet folytattak az emberek akkor, amikor
egész életükre emlékezetes örömet éltek át. Az átlagember ezt a
kutatást feleslegesnek ítélhette volna, hiszen várakozását pontosan
kifejezte az „édes semmittevés”, és gyakran érezzük megnyomorítónak
a munkát,
Csíkszentmihályi kutatásai ennek éppen az ellenkezőjét mutatták. Ma már
világhírű flow-elmélete meggyőzően bizonyította: valódi boldogságot - az
un. flow állapotot - az emberek egy nehéz, összpontosítást és
kreativitást igénylő feladat végrehajtása közben éreznek. A semmittevés
unalma az őrületbe kerget, míg egész életedre emlékezetes boldogságot
élhetsz át, amikor valamilyen – szakmádhoz, hivatásodhoz,
képességeidhez illeszkedő - embert próbáló, kreativitásodat
megmozgató, erőfeszítéseket igénylő, és értelmesnek érzett feladatot
kell végrehajtanod. Ez az, amiről mesélni fogsz majd gyermekeidnek,
ezzel dicsekszel el barátaidnak és erre fogsz emlékezni életed végéig.
Sandel paradoxon
A Sandel paradoxon egy korábban mindenki számára nyilvánvaló
tény - a monetarizációhoz fűződő illúziók - „megbicsaklására””
utal. Az elmúlt évszázad általános tapasztalata, hogy a gazdaság
monetarizációjával – a piacon pénzért megvásárolható a termékek
és szolgáltatások részarányának növekedésével – párhuzamosan
folyamatosan nőtt az átlagember elégedettsége. Ez az
elégedettség-növekedés döntően abból a megtapasztalt tényből
fakadt, hogy mindent, ami eszedbe jutott a piacon azonnal
megvásárolhattál, és vágyadat kielégíthetted.
A múlt század 80-es éveitől azonban a monetarizáció és az
elégedettség korábban szorosnak tűnő kapcsolata megszakadt.
Sőt, a folyamat egyszer csak mintha visszafordult volna: a
pénzért megvásárolható elégedettség és boldogság rendre kisebb
és alacsonyabb lett, mint a korábban visszaszorult „szívességcserén” alapuló szolgáltatásoké.
Klinenberg paradoxon
A két magyar boldogság-kutató úttörő nyomán mind kiterjedtebb
vizsgálatok indultak a boldogsággal kapcsolatban, és egyre újabb
paradoxonok tárultak fel. Így került a figyelem homlokterébe a
Klinenberg paradoxon (E. Klinenberg: Going Solo 2012. The
Penguin Press). Először az emberi történelemben az emberek
nagy és egyre növekvő része városi lényként telepedik le, és
egyedülállóként éli az életét. A „szingli” életmód általánossá vált
az elmúlt évtizedek során szinte minden gazdaságilag fejlett
társadalomban.
A Klinenberg paradoxon lényege: miközben minden szociológiai
felmérés azt mutatja, hogy a házasságban – tartós
párkapcsolatban - élő emberek boldogabbak, hosszabb ideig
élnek, életükkel elégedettebbek, mint a magányosok, mégis egyre
több ember választja a szingli életformát. Hasonlóképpen minden
vizsgálat igazolja: a tartós társas kapcsolat olcsóbbá, könnyebbé,
kellemesebbé, főként pedig boldogabbá teszi az életet, növeli az
életminőséget, mégis szinte megállíthatatlan az egyedülálló létet
és a magányt választó emberek arányának növekedése.
Gladwell paradoxon
M. Gladwell – neves írónak - a TED-en levő prezentációja
(www.TED.org: A spagetti szósz és a boldogság) egy érdekes
szempontra hívja fel a figyelmet. A boldogság-elméletek – Platóntól
kezdve Marxig és tovább - abból az egyébként nem bizonyított
alapfeltevésből indulnak ki, hogy létezik egy, minden ember
számára iránymutatóként használható boldogság-modell. Vagyis,
miközben az értelmiségi elit kissé lekezeli az „egyszerű” emberek
fogyasztáson alapuló boldogság-képét, úgy véli, hogy van olyan
boldogság-modell, amely mindenkit kielégítene.
Gladwell prezentációja szemléletesen mutatja be, hogy nincs egyetlen
legjobb, kávé, vagy spagetti szósz, hanem vannak – az emberek
viszonylag nagy csoportjai által elfogadott – legjobb kávék, legjobb
spagetti szószok. Ennek a felismerésnek az általánosításaként
állítható: nincs mindenki számára egyedül üdvözítő boldogságmodell! Sokféle olyan boldogság lehet, amelyet emberek kisebbnagyobb csoportjai követhetnek, és azt megfelelő iránytűnek
tekinthetik a maguk számára. Ne keressük tehát, mert nincs,
egyetlen biztos boldogság, hanem sokféle boldogság van, és a
feladat az, hogy keressük a nekünk leginkább „testhez állót”.
Schwartz paradoxon
A Sandel és Galdwell paradoxonok hátterében – mint azt sokan
megmutatták – az a tény húzódik meg, hogy a választék növekedése
sokáig a fogyasztó – és az „ember” – elégedettségének növekedését
eredményezte. Pusztán azáltal, hogy az nem egyetlen, még csak nem
is néhány, hanem nagyon sok nadrág és ing, lakás és autó, karrier és
életmód közül választhatsz, számottevően növeli elégedettségedet.
Ennek nyomán az üzlet gyakorlatilag áttekinthetetlen mértékben
szélesítette a polgár előtt álló választékot.
Ám, mint erre B. Schwartz (B. Schwartz: Paradox of choice) kutatásai
rámutattak, a választék növekedésével egyszer csak megtorpant az
elégedettség növekedésének trendje. Sőt, a választék szélesülése egy
ponton túl egy ellentétes trendet hívott életre: a szélesebb választék
csökkenteni kezdte az elégedettséget. Mintha a kognitív disszonancia
jelensége, amely eddig bizonyos választék-mennyiség esetén,
önmeggyőzés alapján a boldogság növekedését váltott ki, mostantól
kezdve éppen ellenkező hatást idézett elő. Hiába nőtt tovább - szinte
minden elképzelhető egyedi igényt kielégítően - a lehetséges
választék, ez inkább elégedetlenséget szült.
Diener paradoxon
Pszichológusok egy csoportja – E. Diener, D. Wirtz és S. Oishi - egy évtizede azt
vizsgálta, miként ítélnek az emberek életükről: vajon „integrálják-e” az életük
során őket ért jó és rossz élményeket és így alakul ki valamilyen „összérték”,
vagy visszaemlékezve, kiválasztják életük meghatározó – boldog vagy
szomorú – élményét, és annak alapján minősítenek? Megalkották Jen - egy
hölgy - alternatív életeit, aki hol 30, hol meg 60 évig élt, hol vidám, hol
szomorú sorsa volt, hol hirtelen ért véget autóbalesetben, hol a balesetet
megelőzően, még 5 évet élt a korábbinál rosszabb körülmények között.
A megkérdezetteknek, elolvasva az alternatív sorosok valamelyikét, két kérdésre
kellett választ adni: mennyire látták irigylésre méltónak Jen életét és ítéljék
meg, mennyi boldogságot élt meg összesen Jen életében? A kutatók
meghökkentek: az emberek nem láttak különbséget a 30 vagy a 60 évet élt
Jen(ek) boldogsága között, viszont felhőtlen életének 5 kevésbé kellemes
évvel történő meghosszabbítása jelentősen csökkentette életének az
„értékét”! Mintha életünk végső „végső értéket”, nem annak „élményintegrálja”, hanem meghatározó kimagasló élménye, illetve utolsó éveinek
emlékei határoznák meg. Mintha visszatekintve hosszú életünkre
„törlődnének” az évtizedek hétköznapi örömei és szenvedései, és csak néhány
meghatározó élmény emléke maradna meg.
Kahneman paradoxon
Kahneman – Nobel díjas közgazdász-pszichológus nemrég megjelent
könyvében - A gyors és lassú gondolkodás HVG könyvek – arról ír, hogy az
emberben tulajdonképpen két „Én” létezik: az emlékező Én és a tapasztaló
Én. Ez a két ÉN eltérő módon alkot véleményt, és értékelésünkben hol
ennek, hol annak a hatása bukkan elő. Az emlékező ÉN a Diener paradoxon
szerint ítél, a tapasztaló Én viszont inkább a „megfőtt béka” szindróma
befolyása alatt áll. Eszerint az ember képes arra, hogy fokozatosan, szinte
önmaga számára is észrevétlenül, hozzászokjon korábban
elviselhetetlennek képzelt kellemetlenségekhez és elképzelhetetlen tűnő
szerencsétlenséghez. Erre utalnak a súlyos betegséget vagy traumát átélt
személyek életérzésének alakulásával kapcsolatos felmérések. Ezek arra
utalnak, bizonyos idő elteltével ezek a betegek fokozatosan hozzászoknak
életükhöz, és „boldogság-szintjük”, ha nem is tért vissza eredeti szintre, de
megközelíti azt. S ami érdekes, ez a hatás ugyanakkor fordítottan is
érvényesül: a Lottó ötös nyertesek boldogsága egy jelentő emelkedést
követően hamarosan visszaesik a korábbi szintre!
Következtetések
„Az, hogy a leggazdagabb ember legyek a temetőben – nyilatkozta évtizedekkel
ezelőtt S. Jobs – nem érdekel engem. Az, hogy úgy aludjak el minden este, hogy
aznap valamit alkottam, ez fontos számomra!” Életelve nemcsak figyelemre méltó,
de akár követhető is. Ha boldog akarsz lenni, vagy tanácsot adsz gyermekeidnek,
néhány nagyon egyszerű – és nem is olyan költséges - életelv megteszi:

Keress és válassz magadnak egy hűséges társat. Ne engedj a sokféle csábításnak,
tarts ki mellette. Formáld őt, de légy kész, hogy te is változz, és igyekezz
hozzáilleszkedni,

Találj egy olyan hivatást, szakmát, amelyet te magad élvezel, és amely kielégít.
Így minden perc, amit a munkával töltesz jutalom számodra, és nem kell állandóan
az órára figyelni, mikor mehetsz végre haza, és folyamatosan méricskélni, vajon a
jövedelem, amit kapsz, kárpótol-e a munkahelyi inzultusokért.

Keress magadnak olyan hobbit és elfoglaltságot, amelyet gyakorolva örömet érzel,
töltsd azzal az idődet és nézz kevesebb TV-t.

Válassz magadnak olyan barátokat, akik téged saját értékeid alapján,
személyiséged miatt szeretnek, megbecsülnek, magasra értékelnek és töltsd velük
a szabadidődet,

Ne akarj olyan életet élni, amit tőled valakik – akár szüleid akár a barátok –
elvárnak. Ne próbáld minden áron másvalakinek az életét élni, ne kövesd mások
szórakozását, mások fogyasztási szokásait. Tartsd emlékezetedben Hillél
mondását: „Halálos ágyadon nem azért teszel szemrehányást magadnak, hogy
nem lettél Mózes, hanem azért, hogy nem lettél Önmagad.”
Az új fogyasztói kultúra kialakulása



A „szükségem van rá”-t felülírja az „akarom”.
(Galbraith)
„Régen ha az emberek elégedetlenek voltak
templomba mentek, vagy forradalmat csináltak.
Ma vásárolnak”. (A. Miller (Az alku)
A hedonista mókuskerék: Ne mondj nemet
élvezeteidnek, engedj utat vágyaidnak,
ajándékozd meg magad minél több örömmel.
Csak semmi visszafogottság. Ha valami vagy
valaki nem elégít ki, azonnal szabadulj meg tőle.
A boldogság trendje a 20. században
A boldogság trendje
A boldogság
trendjei
A boldogság trendjei





Minél gazdagabb (nagyobb GDP-jű) egy ország, annál
több a magát boldognak tekintő ember,
Minél nagyobb a jövedelme az átlagpolgárnak, annál
inkább hajlamos boldognak tekinteni magát.
Meghatározott GDP és egyéni jövedelemszint felett a
boldogság „telítésbe” megy.
Az anyagi javak növekedése nem növeli a boldogságot,
sőt új aggodalmak, és új szempontok merülnek fel.
A 21. század trendje: A „határboldogság” nullához tart.
Az öröm és a boldogság szétválik, és egyre inkább
életprogram-függővé válik.
A boldogság-trend




1900-tól kezdve – a GDP növekedésével arányosan folyamatosan emelkedik az önmagát boldognak tekintő
emberek aránya.
Átlagban a nagyobb GDP/fő-val jellemezhető
társadalmakban több a magát boldognak tekintő ember
1960-70-tól kezdve a boldogság-trend megtört. Az addig
egyenletesen emelkedő görbe telítésbe ment.
Az okok:
Megszokás
Összehasonlítás
Pénzzel nem megszerezhető javak fontossá válnak,
Aggodalom (hogy elveszítem azt, amit megszereztem)
A fridzsider szocializmus
„Helyeseljük, ha valaki becsületes munkával
keresett pénzét megtakarítja, és televíziót,
hűtőszekrényt, motorkerékpárt, autót vagy bármi
egyebet vesz magának, utazik, vagy családi
házat épít. De nem helyeseljük, ha valakinek az
életszemlélete annyira eltorzul, hogy nem a
becsülettel végzett munka emberi öröme, az
annak révén elnyert tisztesség adja élete
értelmét, hanem fődolog lesz számára a szerzés,
a hörcsögként való gyűjtés.”
Kádár János, az MSZMP főtitkára (1968?)
“ …Annyira meg vagyok rendülve, hogy nem is tudom, mit mondjak. Azért jöttem
utánad, mert azt hittem, valami nincs rendben. Azt hittem nem sikerült
végrehajtanod azt, amiért idejöttél, és most szégyellsz hazajönni sikertelenül.
Soha el nem tudtam volna képzelni, hogy ezzel kerülök szembe. Végtelenül
sajnálom Edward. Súlyosan csalódtam. Azt hittem, nagy dolgokra vagy képes.
Szinte elviselhetetlen arra gondolni, milyen siralmas módon pazarolod el itt a
tehetségedet, fiatalságodat és a lehetőségeidet.
Nem bánkódj, öregem - mondta Edward. - Nem vagyok elveszett ember. Éppen
ellenkezőleg. El sem tudod képzelni, milyen lelkesedéssel nézek a jövőbe, milyen
gazdagnak és jelentősnek érzem az életet. Gondolj rám néha, ha már Isabel férje
leszel. Házat építek a koráll-szigetemen és ott élek majd, gondozom a fáimat továbbra is úgy szedem ki a gyümölcsöt a héjából, ahogy ezt időtlen idők óta
teszik - mindenfélét termesztek a kertemben és halászok. Elég dolgom lesz, hogy
ne legyek tétlen és nem lesz annyi, hogy elhülyítsen. Ott lesznek a könyveim, Éva,
remélem a gyerekek, s mindenekfölött a tenger és az ég végtelen változatossága,
a hajnal üdesége, a napnyugta szépsége, az éjszaka gazdag fensége. Kertet
teremtek ott, ahol tegnap még vadon volt. Valamit alkotok tehát. Az évek
észrevétlenül múlnak, s ha megöregszem, remélem boldog, egyszerű és békés
életre nézek majd vissza. A magam szerény módján én is szépségben töltöm
napjaimat. Azt hiszed, oly kevés az, ha valaki elégedett? Hisz kevés haszna van az
embernek, ha megnyeri a világot, és elveszíti a lelkét. Azt hiszem én megtaláltam
a saját üdvösségemet.”[1]
Somerset Maugham : Eső: Eduard Bernard bukása. Fabula 1965. 94-95 old.
Új jelenségek a 80-as évektől

Sudden wealth syndrome:
„Affluence + influenza = affluenza (ritkán
halálos, de kellemetlen, rossz közérzetet
okozó, és az életet megkeserítő ‘betegség’.”
Gumicukor teszt
Paradox of choice:

A választék állandó növekedése, ahelyett,
hogy az elégedettséget növelné,
frusztrációt okoz.
A gumicukor teszt
A Stanford-i egyetem kutatói még a 70-es években elemezték az un.
delayed gratification jelenséget. Az eredmények a „gumicukor teszt”
néven váltak ismertté. A pszichológusok azt vizsgálták, mit
választanak a négy-öt éves, érzelmeiknek még nehezen parancsolni
tudó gyermekek: az azonnali kielégülést, vagy a későbbi nagyobb
jutalmat. A kísérletben az óvó-néni egy csomó gumicukrot tett
eléjük, majd azt mondta: most kimegyek 10 percre, a cukrot
megehetitek, amíg kint vagyok, de ha nem vesztek belőle, ha
visszajövők megduplázom és az lesz a tiétek.
A kísérlet arra az - első pillantásra nem túl sokat mondó - eredményre
vezetett: voltak, akik ellent tudtak állni, és voltak, akik nem a
kísértésnek. Az igazi meglepetés akkor érte a kutatókat, amikor
évek múlva egy követéses vizsgálat keretében azt nézték meg, mi
lett a kísérlet alanyaiból. Az eredmények azt mutatták, akik képesek
voltak elhalasztani szükségletük azonnali kielégítését, azok az
életben sikeresebbek, önállóbbak, stabilabb személyiségűek lettek,
akik viszont nem tudtak parancsolni önmaguknak, azok
kudarckerülők, és kevésbé sikeresek lettek.
A „csökkenő határboldogság” törvénye
A „csökkenő határboldogság törvénye arra
utal, hogy a vagyon, a jövedelem és a
fogyasztás emelkedésével nem feltétlenül
nő arányosan a boldogság-érzet.
A csökkenő határboldogság” jelensége az
adaptációs szint elméletéből (is) fakad.
Ennek lényege: az emberek boldogságérzetét nemcsak az befolyásolja amit
elértek, hanem az is, amire számítottak,
hogy elérik, vagyis a várakozásuk.
A boldogság érzet meghatározója: az
összehasonlítás
A vizsgálatban azt a kérdést tették fel az
embereknek, mit választanának:
1.
Azt, hogy nekik legyen 100 ezer Ft-juk, és az
átlagnak 80 ezer, vagy
2.
Nekik legyen 150 ezer és az átlagnak 200 ezer.
Az emberek kétharmada a második alternatívát
választotta. Azt, hogy mit értünk el, nem
önmagában szemléljük. Ahhoz mérjük, amit
mások elértek.
Amerikai vicc: „Gazdag ember az, aki 100 dollárral
többet keres, mint a felesége nővérének a
férje”.
A 21. század trend-fordító hatásai: a választék
szélesülése
Leltári elem (SKU - stock keeping unit) a
kereskedelemben megkapható és a boltok polcain
fellelhető egymástól megkülönböztethető
termékek jelölésére szolgáló mutató.
Mértékének történelmi trendje:
 Időszámításunk: 1000
 Honfoglalás: 2 ezer
 1800: 10 ezer
 1900: 100 ezer
 1950: 5 millió
 2000: 1 milliárd
A választék áttekinthetetlen szélesülése „lenullázza”
a fogyasztás előidézte „boldogság-növekedést”
A 21.-re ható tényezők: az egyenlőtlenség
Az egyenlőtlenség mértéke
Ország-csoport
Vagyon/fő
Részesedése a
világ vagyonából
Részesedése a
népességből
Magas-jövedelmű
OECD
113.675 $/fő
64%
15%
Magas-jövedelmű
Nem OECD
91. 748 $/fő
3%
1%
Közepes
jövedelmű
21.442 $/fő
9%
11%
Közép/alacsony
jövedelmű
12.436 $/fő
16%
33%
Alacsony
jövedelmű
5.485 $/fő
8%
40%
Világ
26.421 $/fő
100%
100%
„State of the World 2008” 9. oldal
A globális fogyasztási piramis – 2005-ban
20.000 USD felett – 600 millió ember
2000-20.000 USD között – 2 milliárd ember
2000 USD alatt – 4 milliárd ember
A 21. század trend-fordító hatásai (1)
1. A gazdasági növekedést korlátozza a
környezet szennyezéseket „újrafeldolgozó” képessége (globális
felmelegedés)
2. A gazdasági növekedést korlátozza az
erőforrások szűkössége
3. Az egyenlőtlenség kialakult mértéke
egyre nehezebben fenntartható
politikailag (országok között, és
országokon belül)
4. A „határ-boldogság” a 0-hoz tart (hiába a
fogyasztás növekedése, nem leszünk
boldogabbak)
A 21. század trendfordító hatásai (2)
1. Egyre nő a depressziósok, az addiktivok, és
kövérek aránya, az életmód előidézte stresszek
miatt,
2. Egyre nő – bár a választott élet-stratégiáktól is
függően – a szabadidő értéke
(A szabadidő értéke = a szabadidőben elérhető örömök
(érdekesség – unalom – kötelezettségek) – a munkában
megszerezhető örömöm (a fizetés fogyasztás-generáló
értéke + érdekesség – unalom – kényszer –
kötelezettség)
3. Nő az egyéni és a közösségi fogyasztás ára
(szennyezés + presztízs-fogyasztás költsége)
4. A választék szélesülése nem eredményes
elégedettség javulást (a választás nehézsége és
a szükséges idő miatt)
A 21.-re ható tényezők: a „választékrobbanás”
Leltári elem = SKU (stock keeping unit): a
kereskedelemben megkapható és a boltok polcain
fellelhető egymástól megkülönböztethető
termékek jelölésére szolgáló mutató.






Időszámításunk idején:
1000:
1800:
1900:
1950:
2000:
2000,
4000,
10 ezer,
100 ezer,
5 millió,
1000 millió.
Új jelenségek








Önkéntes egyszerűség (voluntarily
simplicity) mozgalma
Atipikus foglalkoztatás,
A kibitzok, és kommunák új divatja
LETS-ek (Local exchange and trading
scheme)
Non-profit szerveződések
Etikai értékelés az üzletben
Open source vállalkozások, és hálózatok
A wikinómia új gazdaságtana
J. Adams - a jövőről
„Azért kényszerülünk mi most
politikával, és hadtudományokkal
foglalkozni, hogy fiaink szabadon
tanulmányozhassák a matematikát
és a filozófiát, a különböző
tudományokat, a közgazdaságtant,
és a mezőgazdaságot, és ezzel
lehetővé tegyék unokáinknak, hogy
ők majdan festészettel, költészettel,
zenével, építészettel és szobrászattal
töltsék az idejüket”.
W. Rostow: A gazdasági fejlődés szakaszai
Az utolsó fejezetben felveti, hova vezet a
„take off”-ot követően az út?
Megoldásként hivatkozik a Buddenbrook
ház három nemzedékének sorsára.
A legfejlettebb társadalmakat a
„Buddenbrook szindróma” jellemzi majd: a
felnövekvő nemzedéket nem vonzza a
vagyon „csinálás”, de nem érdekli még a
„hatalom” gyakorlása sem. Életét a
művészetek töltik majd ki.
Galbraith – A bőség társadalma
„Berendezni egy üres szobát bútorokkal, egy dolog.
Folytatni azt és telezsúfolni, míg le nem szakad a
padló, egészen más dolog. Ha képtelenek leszünk
(mindenki számára) elegendő terméket
előállítani, csak az emberiség régi, és fájdalmas
szerencsétlensége folytatódik. Ám, ha szem elől
tévesztjük azt, amit már megoldottunk, és nem
vagyunk képesek továbblépni a következő
feladathoz, az épp olyan tragikus volna.
K. Galbraith. (1958): A bőség társadalma (utolsó bekezdés)
According to the surveys that we analyzed, life satisfaction in the Chinese population declined from 1990 to around 2000–
2005 and then turned upward, forming a U-shaped pattern for the period as a whole (Fig. 1). Although a precise
comparison over the full study period is not possible, there appears to be no increase and perhaps some overall decline in
life satisfaction. A downward tilt along with the U-shape is evident in the WVS, the series with the longest time span.