SportpedagĂłgia elĹ adĂĄs-2014-07
Download
Report
Transcript SportpedagĂłgia elĹ adĂĄs-2014-07
Szakirodalom:
Bíróné Nagy Edit: Sportpedagógia, Dialóg Campus,
2004.
Sporttudomány
Sporttudomány definíciója:
Az emberi társadalom egyetemes kultúrájának
részterületeként a test kultúrájának leképzésére
szolgáló eszmerendszer.
Multidiszciplináris tudományág, mert: multikulturális,
holisztikus, integráló, feltáró és rendszerező, fejlesztő,
normatív, elmélet és gyakorlatfejlesztés szándékával.
Kutatás tárgya:
Az ember cselekvőképességének, teljesítménynövelő
fizikai teljesítményének vizsgálata az elmélet és
sportgyakorlat továbbfejlesztése céljából.
Kutatás célja: a társadalom testkulturális értékeinek
gyarapítása a totális fejlődés elősegítése.
Sportpedagógiának a sporttudományhoz
való viszonya
- Tágabb értelemben: a sporttudomány egy sajátos
pedagógiai aspektusa, nézőpontja, mint emberi
teljesítménynövelő tevékenység eleve művelő,
nevelő jellegű.
- Szűkebb értelemben: a sporttudomány önálló rész(szub) diszciplinája. Pedagógiai jellegénél fogva
határtudomány a sporttudomány és a
neveléstudomány között.
A sporttudomány, mint a nevelés tárgya, kapcsolata a
neveléstudománnyal
A neveléstudomány tárgya általánosságban a személyiség
céltudatos fejlesztése, a sportpedagógia pedig a
sporttevékenység, mint személyiségfejlesztő tényezőt vizsgálja.
Tehát a sportpedagógia a neveléstudományhoz a sportban benne
lévő pedagogikum révén kapcsolódik.
- Személyiségfelfogásunk szerint a személyiség a
tevékenységben, a tevékenység által fejlődik. A sport
lehetővé teszi a sportoló öntevékenységét, ezáltal válik a
személyiségfejlődés egyik nélkülözhetetlen tényezőjévé. (A
sportban sok lehetőség rejlik az öntevékenységre, a
kezdeményező, önálló megoldásokra.)
A sportpedagógia tárgya és kutatási célja
Tárgya: A sportolásban részt vevő sportolók tevékenységének
vizsgálata pedagógia nézőpontból a teljesítménynövelés
aspektusából. Tehát elsődlegesen pedagógiai alkalmazott
jellegű tudomány a neveléstudománnyal szoros
kapcsolatban nyilvánul meg abban, hogy:
- az emberi társadalom testkulturális tevékenysége során
anyagi és szellemi jellegű értékeket termel,
- társadalmi alkalmazkodóképesség segítése,
szocializáció, mozgáskultúra, viselkedéskultúra
fejlesztése,
- egészségi állapot színvonalának emelése,
- teljesítőképesség növelése,
- versenyképesség fejlesztése.
Sportpedagógia – a sport pedagógiája
Sportpedagógia: következetesen különbséget kell tenni a
sportpedagógia mint elmélet, és a sportban folyó
gyakorlati munka között.
Elmélet = sportpedagógia
Gyakorlat = a sport pedagógiája.
A sportpedagógia a sport speciális színterén a speciális
pedagógiai kérdéseket elemzi.
A sportpedagógiai munka gyakorlatában központi
és nevelő hatását tekintve alapvető szerepe az
oktatásnak van.
A sportpedagógia
interdiszciplinaritása
A sportpedagógia normatív (követelményeket
meghatározónak) jellegű tudományág, ugyanis bármilyen
jellegű gondolatmenetben (induktív vagy deduktív)
közelítjük meg, feladatát csak akkor fogja betölteni a
pedagógiai gyakorlatban, ha mint elmélet, a gyakorlati
sport számára iránytűként használható.
A sportpedagógiának feladata:
- általánosítható törvényszerűségek, elvi szinten
megfogalmazott tételek,
- megoldások, példák, javaslatok adott pedagógiai
helyzetekre.
A sportpedagógia interdiszciplináris elve
A sportpedagógia feladatai:
- Egyfelől a sporttudományhoz, másfelől a neveléstudományhoz
való viszonya jellemzi.
- A sportpedagógia feladata mindezek következtében:
- a személyiség fejlesztése sporttevékenységen keresztül a pedagógia
több évezredes tapasztalatinak, tudományos eredményeinek
felhasználásával,
- a sporttevékenység megfigyeléséből elemzése segítségével új
pedagógiai konzekvenciák megállapítása a sport speciális
helyzeteire jellemző pedagógiai összefüggések feltárásához.
Definiálva: a sportpedagógia feladata a sportoló
felkészítésének folyamatában érvényesülő pedagógiai
törvényszerűségek, elvek, tényezők tudományos igényű
feltárása, elemzése, rendszerbe foglalása, ezek alapján sajátos
pedagógiai követelmények, eljárások meghatározása.
Sportpedagógiai alapfogalmak
I. Mozgás, fizikai aktivitás, mozgásos cselekvés:
Az emberi mozgást testi jelenségként kell értelmezni,
általában aktivitást jelent, ez azt is jelenti, hogy minden
szellemi, lelki jelenséget mozgás kísér. Pl. a beszéd, az írás
is összehangolt apró mozgások sorozata.
A sportpszichológia különbséget tesz az emberi mozgás
és a mozgásos cselekvés fogalom között. A mozgást
pszichomotorikus összefüggésben vizsgálja, vagyis a
tudatos emberi tevékenység részeként lelki
megnyilvánulások összességében megy végbe (terv, döntés,
végrehajtás akarása stb.).
Sportpedagógiai alapfogalmak
A fenti összefüggések ismeretében használja a
sportpedagógia a mozgásképzés, mozgásfejlesztés
kifejezéseket.
A mozgásképzés képességfejlesztést jelent.
A mozgásfejlesztés inkább szenzomotoros folyamatok
(durva koordináció, finom koordináció, dinamikus
sztereotípia) kialakítását hangsúlyozza.
A mozgásnevelés :jelenti a mozgásra való nevelést,
valamint a mozgás - mint eszköz – által való nevelést.
Sportpedagógiai alapfogalmak
II. Testgyakorlatok, testi nevelés, testnevelés,
játék, sport:
Test fogalma: legtöbb nyelven a testre két külön szót
használnak, pl. német Körper és Leib, angol body és
soma. A Körper szó jelenti az elpusztuló testet, a Leib
szó pedig a test integrált jelölése a testnek, szellemnek
és a léleknek.
A sportpedagógiában az embert természetéből adódóan
pszichoszomatikus integrációként értelmezi,
amelyben az emberi tevékenység szerepét, mint
egészséges fejlődésnek alapját tekinti, és így az
egészség felfokozott értéktartalommal jelenik meg.
Sportpedagógiai alapfogalmak
Testgyakorlatok: a testgyakorlás céltudatos emberi
tevékenység, és a testgyakorlatok ennek a fejlesztő
folyamatnak az eszközei.
Testnevelés/testi nevelés: a magyar nyelvben nem
használunk két kifejezést a test jelölésére, így a testi
nevelés a szélesebb értelmű személyiség-fejlesztés
részeként a nevelés feladatrendszerén belül, a fizikumra
(testre) kihangsúlyozott hatásrendszert jelenti.
Rendszeres, céltudatos, tervszerű nevelő, célú
hatásrendszer. Ennek intézményesített változata az
iskolai testnevelés, mint tantárgy.
Sportpedagógiai alapfogalmak
Játék: a sporton belül alapvető mozgásos jelenség,
szervezett cselekvések, speciális játékideál általi
összehangoltsága.
Ped. Lexikon: Az ember és az állatok tevékenységi formája,
melyet a munkától és a tanulástól eltérően, minden külső
céltól függetlenül magáért a tevékenységéért folytatják,
és amelyet örömérzés kísér.
Sportpedagógiai alapfogalmak
Sport: a testi (fizikai) aktivitás meghatározott formája,
összetett társadalmi jelenség, a modern társadalom
életstílusához hozzátartozik a szabadidő részterületében.
Tágabb értelemben: olyan szórakoztató időtöltés, játék,
amely növeli az ember mozgáskultúráját, fizikai erejét,
egészségét. Rendszeressége esetében beszélünk
tömegsportról.
Szűkebb értelemben: az előbbi tevékenységek rendszeres,
versenyszerű űzése a teljesítménynövelés céljából. A
versenysport és az élsport tartozik ide.
A sport önálló társadalmi jelenség, saját önálló
célrendszerrel, tartalommal sajátos színtereken folyik.
Elsődlegesen a testi nevelésen keresztül érvényesül az
ember nevelésének általános rendszerében.
Sportpedagógiai alapfogalmak
III. Egészség – tökéletes közérzet – fittség (fitnesz):
III.1. Egészség
Sportpedagógiában az egészség célérték is egyben.
A WHO meghatározása szerint a szervek, szervrendszerek
teljesítőképessége, betegségtől való mentesség, teljes testi,
szellemi, szociális jólét.
Az egészség egyensúlyi állapot, amelynek fenntartása
állandó egyensúlyban tartást, egyensúlyozást, folyamatos
karbantartást, aktivitást, öntevékenységet igényel. Éppen
ezért az egészség instabil tényező az emberi életben.
(Röthing, P. 1976.)
Egészség megtartása = következetes testgyakorlás, ún.
egészségtréning.
Sportpedagógiai alapfogalmak
III. 2. Tökéletes közérzet
Kenneth Cooper (1982) tökéletes közérzet fogalmát használja,
amelyben az egészség alapvető összetevőinek szerepelnie kell
a testi-lelki (mentális-szociális) harmóniának.
Területei:
- Életviteli szokások,
- Mozgásos aktivitás,
- Munka-terhelés-pihenés helyes aránya,
- Szórakozás, hobbi, játék,
- Egészséges táplálkozás, -testápolás,
- Élvezeti szokások,
- Nemi élet,
- Társas kapcsolatok rendszere,
- Meggyőződések, világnézet,
- Vallásos meggyőződés.
Sportpedagógiai alapfogalmak
III.3. Fittség (fitnesz)
A fitnesz általánosságban jelzi az ember életképességét,
mint aktuális állapotot valamely adott cselekvés
elvégzéséhez.
A sportban jelentős a testi, illetve a motorikus
fitnesz. A motorikus fitnesz értelmezésére különféle
koncepció építhető, hogy milyen értéket emelünk ki.
Pl. egészség, szépség, jólét, teljesítmény.
Egészségtudomány és sporttudományi
alapfogalmak összefüggésrendszere
Történeti áttekintés
I. Sportpedagógia tudományterületté fejlődésének
menete
A I. Világháború után a neveléstudományon belül
sajátosan jelenik meg a testnevelés és a sport.
Első elméleti felfogása a testgyakorlatoknak „természetes
torna” (1925-1928) Gaulhofer, K. és Strecher, M. osztrák
tornászok művében a torna, a sport, a gimnasztika és a
játékok elemeit összekapcsolják neveléstudományi
ismeretekkel.
1933-ban a nemzeti szocializmus rasszista politikája
tönkre teszi a testi nevelés reformpedagógiai
megnyilvánulásait.
Az ‘50-es években indulnak újra a sport és a testi nevelés
pedagógiai és módszertani kérdésinek vitái.
1960-tól önálló sportpedagógia létrehozása indul el,
Röhrs, H., aki erőteljesen fellép a sportpedagógia
mellett, és így elindul egy önállósodási folyamat egy
szakdidaktika kialakulása felé és egy tudományos
diszciplína megteremtésére.
1970. gyakorlati élethez közelebb álló felfogás
érvényesül, erősödik a kapcsolat a pedagógiával, és
előtérbe kerül a szakdidaktikai megközelítés.
1975. szeptember 29. Nemzetközi Sportpedagógiai
Szeminárium Karlsruheban. A kongresszus feladata: a
sportpedagógia fő feladatainak, területeinek és
munkaformáinak meghatározása, hogy önálló
tudományterületté alakulhasson.
II. Nemzetközi gyökerei
Filantropisták (XVIII. sz.) megteremtik az iskolai
testnevelés korszerű rendszerét. Bekerül a nevelési
tervbe a testgyakorlás.
Guts-Mutsh „Gimnasztika az ifjúság számára” (1793),
Vieth, G. U. „A testgyakorlatok Enciklopédiájának
kísérlete” (1794-1795). Ezek a német testnevelési
irodalom alapjai.
Pestalozzi, H. „Elementargimnastique” (1807) test
ízületi mozgásain alapuló szabadgyakorlatokat
ismerteti.
Fitchte, J. G. a nemzeti nevelésen belül megköveteli a
fiatalok rendszeres testi kiképzését, amelyekben harci
felkészítés közvetlen eszköze is volt.
Jahn, F. L. „A német tornaművészet” (1816) bővíti Guts
Muhts gyakorlatait bővíti katonai felkészítés céljából.
Spiess „Die Lehre der Turnkunst” (1840, 1842)
módszertani útmutatás tornatanítók számára.
1849-ben az első tornatanítói tanfolyamot is
megszervezi.
Jahn Eiselen nép széles tömegeit mozgatja meg.
Coubertin, P. „Sportpedagógia” történeti pedagógiai
műve 1930-ban jelenik meg.
Ezután több sportpedagógiával kapcsolatos könyv
jelenik meg.
A sportpedagógia terminuszt elsőként
Németországban használták a ‘70-es évektől kezdve,
melynek címe a „Sportpedagógia alapjai” (Gruppe,
1969).
III. A sportpedagógia hazai története
és jelenkori helyzete
1925 Magyar Királyi Testnevelési Főiskola
magyar testnevelőtanár képzési színtere
1930 tanítóképző intézetekben testnevelést tanító tanárok
képzése
1965/66 SPORTPEDAGÓGIA oktatása
1979 TF doktori universitás cím majd 1984-től doktori
fokozat odaítélésének joga
1991 MTA Pedagógiai Bizottsága testnevelés és
Sportpedagógiai Albizottsága
1997-től PhD képzés neveléstudomány területén a TF-en
2001 I. Országos Neveléstudományi Konferencia
I. A sport, mint társadalmi és természeti jelenség;
szerepe a társadalom és az egyén életében
I. 1. A sport emberi, társadalmi tevékenység
Céltudatos gyakorlás és gyakoroltatás.
I.2. A sport értékteremtő funkciója:
Anyagi és szellemi értékteremtő funkciója által
beletartozik az egyetemes kultúrába és vissza is hat a
kultúrára.
Pl: egy váratlan csúcsteljesítmény tudományos kutatásokat
indíthat el,
Pl:egészségre káros és hasznos sporttevékenységek kutatása is
fontos tényező, stb.
Amellett, hogy a sport társadalmi jelenség, sajátos emberi
tevékenységfajta is
II. Antropológiai szemlélet a
sportpedagógiában
Antropológia: az ember lényegét azon képességeinek
feltárásával vizsgálja, amelynek segítségével a
természeti világot a maga számára újjá teremti,
használhatóvá teszi.
A viselkedés szabályozás vizsgálata alapvető pillére,
amely az embert a test és a lélek egységében vizsgálja.
Az antropológián belül a kinantropológiát a
testkultúra tudományosan igazolt
ismeretrendszerének jelölésére használhatjuk.
III. Sportpedagógia etikai
összefüggései: a sport erkölcsi hatása
1. A sport erkölcsi meggyőződések, kialakításának
eszköze.
Sajátos viselkedési rendszert, magatartást igényel a
teljesítésre való összpontosítás miatt.
Mindig társas környezetben, közvetlenül vagy közvetve,
teljesítményen keresztül hat a közösségre.
Azonnali visszajelzést ad a magatartás eredményességéről
vagy eredménytelenségéről. Ezért is a sportban a magatartásformálás benne rejlik, mint erő (+, -).
Sportpedagógia etikai
összefüggései: a sport erkölcsi hatása
2. A sport magatartásformáló hatása.
Az ifjúság erkölcsi fejlesztése a sport fontos feladata.
Coubertin „A sikerhez nemcsak energia és kitartás kell, hanem
éppúgy hidegvér, gyors, biztos tájékozódás, megfigyelés,
megfontoltság. Mindezekre szükség van az eredmények
megszerzése és megtartása érdekében, mert amit a sportban
elértünk, gyorsan elvész, ha nem őrködünk felette. Ilyenformán
a sport az emberi lélekbe az intellektus és erkölcs számos
csíráját plántálja.” (1936)
A sportban az egyén nemcsak fogalmakat alkot az erkölcs
normáiról, hanem tevékenység közben át is éli azokat.
A sporttevékenység során tehát egységben, egy
folyamatban alakul az erkölcsi tudat, meggyőződés,
érzelem és magatartás.
Sportpedagógia etikai
összefüggései: a sport erkölcsi hatása
3. A sport munkáltató funkciója
A termelőmunka közvetlen energiaforrásává vált, és
alkalmas a munkaerkölcsi tulajdonságok kialakítására.
A sport pozitív hatása a munkavégzésre: elősegíti a
munka utáni pihenést, kikapcsolódást a szabadidő
egészséges eltöltésével.
IV. Sportpedagógia szociológia
összefüggései, szocializáció a sportban
1. A sport szocializációs hatása
A sport igen jó eszköz emberek közötti kapcsolatok
kiépítésére, nemzedéki problémák feloldására, másság
elviselésére, nemzeti összetartozás, nemzetközi
kapcsolatok építésére.
A sport eszköz az egyén szocializációjában.
Széles értelemben a nevelés személyiségfejlesztő hatású,
céltudatos pedagógiai irányítás mellett fokozottan
érvényesül a fejlesztő hatás.
Általános jelenség, hogy csökkent a mozgásos
sporttevékenység a ‘85-86-os adatokhoz képest.
IV. Sportpedagógia szociológia
összefüggései, szocializáció a sportban
Okai:
tantervi reformok,
új motivációs hatás, melyet a fitnesz,egészség és a test
imázsával jellemezhetünk.
.
Fiúknál fontos
motiváció a verseny, a lányoknál ezzel szemben
jól lenni és jól kinézni a sport által.
Napjaink sportjára jellemző a fokozott mértékű
individualizáció. Megnövekedett az „otthon” alapú
orientáció. Egyre többen töltik a szabadidejüket otthon.
IV. Sportpedagógia szociológia
összefüggései, szocializáció a sportban
Közösségfejlesztő hatások a sportban:
Tudatosan kell fejleszteni ezt a testnevelő és az edző részéről
célra irányuló nevelőmunkát igényel.
Közösséget alakító tényezők.
Közös célkitűzések.
Tevékenység során a gyakorlás közös élménye.
Csapatközösség kialakítása.
Az egyén elfoglalt helye a közösségen belül a teljesítménye
alapján.
Szabályokhoz kötöttség.
Csapaton belüli összetartozása, egymásra utaltság.
Edzéseken túli közös élmények a közösséggel.
Hagyományok építése a sport által.
IV. Sportpedagógia szociológia
összefüggései, szocializáció a sportban
4. Hazafiság, nemzetköziség a sportban
Honvédelmi nevelés, a nemzettudat alakítása.
Iskolán belül és kívül hazafias nevelés, hazaszeretet,
haza szolgálata, haza védelme.
V. A sport és az egészségfejlesztés kapcsolata,
egészségre nevelés a sportban
V.1. A sport egészségfejlesztő (magába foglalja egészségvédelmet,
egészségmegőrzéts és egészségnevelét) funkciója.
Az egészség összetevői, befolyásoló tényezői (Nemzeti egészségfejlesztési stratégia, 1999)
Adottságok Szociális és
gazdasági
adottságok
Környezet
Életmód
Szolgáltatáshoz
való hozzáférés
lehetősége
Genetikai
tényezők
Szegénység
Levegő
minősége
Dohányzás
Oktatás
Nem
Munkanélküliség
Lakáshelyzet
Alkohol
Egészségügyi ellátás
Életkor
Szociális
kirekesztettség
Vízminőség
Táplálkozás Szociális
szolgáltatások
Szociális
környezet
Fizikai
aktivitás
Közlekedés
Gazdasági
környezet
Drogok
Szabadidő
Szexuális
magatartás
Stressz
V. A sport és az egészségfejlesztés kapcsolata;
egészségre nevelés a sportban
V.2. Egészségfejlesztés a különböző nevelési
színtereken:
Iskolai testnevelés és sport
Fitneszklubok
Szabadidős sporttevékenységek színterei
Család negatív és pozitív szerepe
V. A sport és az egészségfejlesztés kapcsolata;
egészségre nevelés a sportban
V. 3. Az egészségre nevelés feladatai; folyamata,
módszerei, területei a sportban
a)Feladatai:
Egészséges életmódra vonatkozó szabályok, feltételek,
tudományos ismeretek,
Egészség jelentőségének tudatosítása,
Követelmények támasztása az egészséget szolgáló
tevékenységek végrehajtásával kapcsolatban
V. 3. Az egészségre nevelés feladatai; folyamata,
módszerei, területei a sportban
b)Folyamata, módszerei:
folyamata:
tudás megszerzése,
egyéni tapasztalatok,
magatartási normák,
követelményeknek eleget tenni.
módszerek:
ismeretek nyújtása
gyakorlás
pozitív szokások,
példaadás.
V.4 Táplálkozás – egészség –
fizikai aktivítás
„Európa egyik legegészségtelenebb országa” –
több nemzetközi sajtóorgánum is így számolt be
Magyarországról az elhízás és a túlsúly
országonkénti egészségügyi mutatószámait
vizsgálva.
https://www.ksh.hu/interaktiv/grafikonok/vilag_
nepessege.html
Az American Heart Association és az American Stroke
Association által kiadott legfrissebb helyzetjelentés
szerint Amerikában Jelenleg a 20 évesnél idősebb
amerikai populációban 154,7 millióan elhízottak,
rendelkezik az egészségügyi határérték feletti BMI
V.4 Táplálkozás – egészség –
fizikai aktivítás
Krónikus alultápláltság következményei
Születési visszamaradottság, társulhat ehhez agyi
fejlettség visszamaradottsága,
Késleltetett érettség,
Érzelmi visszamaradottság,
Halálozás rizikója iskolaérettség előtti korban,
Gyengébb immunműködés,
Visszamaradott izomfejlődés,
Az erő abszolút mértékének visszamaradottsága =
agilitás (ügyesség) szegénysége
Maximális aerobkapacitás szegénysége = anémiás
(vérszegénység) betegségek lehetősége.
V.5 Étrend, szabadidő, sport: sport
életmódformáló funkciója
V.5.1 Sportolás helye az ember
tevékenységkultúrájában.
A sport az ember életében az alapvető szükségletek
kielégítésére szolgáló alkalmas eszköz – értékpreferálás
alapján valósul meg.
A sporttevékenység beépülése az ember életébe a
kulturáltabbnak ítélt életformára jellemző.
10-18 évesek 61,5 %-ánál rendszeres sportolást mértek
(iskolán kívüli testedzést beleértve). 38,65 % semmilyen
rendszeres testedzéssel nem foglalkozik.
2007-es vizsgálat
EU és Mo. összehasonlítása
V.5 Étrend, szabadidő, sport: sport
életmódformáló funkciója
V.5.1 A sportolás helye az ember tevékenység
struktúrájában
Tevékenység indítékául szolgáló motivációs bázisunk.
Nevelési összhatás rendszer, amelyen keresztül a mozgásos aktivitás
tudatos fejlesztésével befolyásolható az életstílus.
Az egyéni életstílus kialakulásának folyamatában – a pozitív
beállítódáson és preferenciákon kívül – a kialakult készségek
szokásrendszerré formálódnak, s ily módon a tevékenység számára
tartós, életre szóló ösztönző erőt képviselnek.
A mozgásos magatartás, aktivitás nem automatikusan alakul ki a
gyermek természetesen mozgásossága következtében, hanem
tudatos nevelőmunka eredményeként, és ezáltal lesz
szokásrendszerré az életében.
V.5.2 Helyes életrend és szabadidőre nevelés a sport
segítségével
Az életrend az egyén mindennapjaiban rendszeresen (szokásszerűen)
visszatérő tevékenységek köre.
A helyes életrend legfontosabb feltétele az egészség megtartása,
megszilárdítása, amelyet elsősorban alapvető higiéniai elvek
elfogadtatása, betartatása szükséges, amely kialakításához a sport
megfelelő környezetet biztosít.
Alapvető arányok megtartása:
pihenés és munka,
aktív és passzív pihenés,
rendszeres, egészséges táplálkozás,
élvezetek szerepe, mértéke életkoronként.
Jelentős szerepe van a testnevelőnek, az edzőnek és a szülőnek
együttesen.
Összefoglalva: a sport sajátos életmódként alkalmas eszköz az
egyén egészséges életrendjének kialakítására a nevelő hatások
eredményeképpen.
A testnevelés óra és a testnevelő tanár
kedveltsége is hatással van a sportolás iránti
pozitív beállítódás alakulására
A különböző tantárgyak és az azt tanító tanárok kedveltségi rangsorában a
testnevelés és testnevelő helyezésének átlaga és szórása nemenként és
osztályonként (összehasonlításuk kétmintás t-próbával)
Végül kíváncsiak voltunk, hogy a tanulók hány
százaléka sorolja be a testnevelést és a tanárt az 1-3.
helyre. A tanulók 50,9% a testnevelést, 42.3%-a a
testnevelőt az 1-3. helyre helyezi, ami jelzi, hogy a
diákok fele a testmozgást és a sporttevékenységet
előnyben részesíti más tantárgyakkal szemben
Ha nemre és életkorra bontjuk le az adatokat,
szembetűnik, hogy míg a fiúk 58,7%-a (6.-os), illetve
64,3%-a (8.-os) 1-3. helyre rangsorolta a testnevelést,
addig a lányoknak csak 40,6%-a (6.-os), illetve 45,6%-a
(8.-os) tette ugyanezt. Ezek az eredmények
tulajdonképpen az előző átlageredményekhez hasonló
tendenciát mutatnak. A lányok esetében mindkét
korosztálynál (6., 8. osztály) hozzávetőleg 18%-os
csökkenés tapasztalható a testnevelés rangsorának
megítélésében a fiúkéhoz képest.
V.6 A testi fejlettség megítélése; az ifjúság
fizikai állapota hazánkban.
V.6.1 A szomatikus fejlődés jellegzetességei a
posztpubertásban
A gének által örökített növekedést a környezeti tényezők
erősen módosíthatják. Külső tényezők között jelentősek a
következők:
Táplálkozás – mennyiség, minőség (fehérje-(aminosav), vitaminés ásványi anyag-bevitel, becslések szerint 250 ezer fő a nem
megfelelően táplált gyermek száma).
Rendszeres fizikai aktivitás.
Malina és Bouchalt (1991) szerint egészséges gyermekfejlődést
stimuláló fizikai aktivitás (aerob munkavégzés) napi gyakorisággal
min. 30 perc, de kedvezőbb, ha másfél óra.
Az általános iskolás gyerekek egyharmada végez rendszeres
testmozgást. Az egész világon megfigyelhető az a szomorú
tendencia, hogy serdülőkortól kezdődően az aktívan sportoló
gyerekek száma jelentősen lecsökken. A mozgás helyett
inaktivitással járó TV nézést, videó és számítógépes játékokra
fordított idő, napi 3-3,5 órát tesz ki. Az iskola egészségügyi
adatok jól tükrözik a fiatalok inaktív életmódjának
következményeit. Kimutatták, hogy sajnos évről-évre nő az
elhízott gyermekek aránya és ezzel a mozgásszervi
elváltozások gyakorisága is. (Martos, 2005)
V.6.2 A mozgatórendszer változása a posztpubertásban
Az ember csontrendszer 806 csontosodási magból
fejlődik ki. Időbeli sorrendjét elsősorban az endogén
(öröklött) tényezők határozzák meg. A csontéletkor
alapján a biológiai életkor megbecsülhető.
A korán érő (PHV=13) leányok és fiúk testmagassága és
testtömege nagyobb, mint a későn érőké (PHV=15), az
átlagok különbsége a pubertás idején a legnagyobb, a
posztpubertásban a csoportok közti differencia szinte
lineárisan csökken.
A metrikus (nyúlánksági) index 13 éves kori csúcsponttal (a
morfológiai alkat ekkor a legnyúlánkabb, ezt követően a
gracilitás (nyúlánkság, ektomorfia) csökkenése jellemző.
A plasztikus index (a csont izomrendszeri fejlettsége. Növekedése
12-15 éves kor között nagyon intenzív, egészen 18 éves korig jelentős
marad. Kritikus év a 13 éves kor. A fiúknál ebben az életkorban
kezdődik az intenzív csont- izomrendszeri változás, a lányoknál már
szinte be is fejeződött.
A jobb fizikai teljesítmény nagyobb plasztikus indexszel jár együtt,
és fordítva.
A leptomorfia (nyúlánkság) a gyermekek és a serdülők többségénél
egységesen megjelenik.
A lányok és a fiúk testarányainak fejlődésmenetében markáns
különbség mutatkozik.
A mozgatórendszer aktív része az izomrendszer. Rendszeres adekvát
ingerre, tömeg- és funkciógyarapodással reagál. A pubertás előtt a
harántcsíkolt izmok tömege rendszeresen nem sportolóknál a teljes
testtömegnek 33-35 %-a, a pubertásban eléri, vagy meg is haladja a
40 %-ot.
Az izomrendszer életkorfüggő teljesítménytöbblete a következőkkel
magyarázható:
Az egyedfejlődés folyamán növekszik a kontrakcióban részt vevő
kereszthidak száma (serdülési, növekedési lökésidőszakban).
Az újabb szarkomerek az izom-ín átmenetnél alakulnak ki.
Posztpubertásban a kontrakció szempontjából kedvezőbbé válik az
izom viszkozitása.
Az izomrendszer növekedése, az enzimrendszerek aktivitása, az
izmok beidegződése, az ingerületvezetés sebessége korfüggően nő.
Az izom glikogén tartalma is nő : 12 éves fiú 54 mmol x kg-1;
nem edzett felnőtt férfi: nagyobb mint 85-90 mmol x kg-1;
posztpubertásban meghaladja 140-160 mmol x kg-1
Izomban keletkező laktátmennyiség még posztpubertásban is
kevesebb, mint a felnőtteké, a felnőttkori adat 65-70 %-a.
Összefoglalva, a prepubertáskorúak erősítőprogramja
még nem javallott. A pubertást követően már
megvannak az izomtömeg-növekedés fiziológiai
alapjai, szem előtt kell tartani az edzés alapvető céljait
sportág függvényében. Nem kizárt, hogy még 52-54 %
izomtömeg is elérhető.
Férfi magyar kajakozók relatív izomtömege csupán
47-49 % közötti.
V.6.3 Testösszetétel változása a posztpubertásban
Az egyes összetevők és testanyagok (fehérje, víz, ásványi
anyagok stb.), vagy szövetek egymáshoz, vagy a teljes
testtömeghez viszonyított arányát jelenti.
Metodikailag az egészségszempontú és a sport
antropometriai megközelítés áll közelebb egymáshoz. Az
utóbbi 15-20 év alatt a zsírszövet mennyisége jelentős
növekedése következett be.
A zsír akkumuláció az ösztrogén hormonok dominanciája
miatt a leányok mintáiban nagyobb. Normál fejlődés
mellett posztpubertásban stabilizálódik, Lohman ajánlása
szerint (1992): fiúk relatív testzsírtartalmának átlaga 15-16
%, hasonló korú lányoké 21-25 %. Az utóbbi években az
energiahordozók beviteli és felhasználási egyensúlya
megbomlott. E hatás együttes következménye
Magyarországon a 14-18 évesek között a lányoknál 26-28 %
közötti, a fiúknál 19-20 % a test zsírtartalma.
A hosszabb ideig fennálló kövérség vagy elhízottság
sok betegség rizikófaktora:
magas vérnyomás és társuló szív-, keringési betegségek,
alveoláris hipoventilláció (légzéskimaradás,
fáradékonyság, lila színeződés a bőrön),
zsírmáj,
epekő,
ízületi elváltozások,
menstruációs zavarok,
daganatos megbetegedés,
pszichoszomatikus elváltozások.
V.7 A sport egyéb funkciói a mai társadalomban
V.7.1 Olimpiai eszme – a sport és politika
V.7.2 Profizmus – amatőrizmus, avagy látszat
amatőrizmus?
V.7.3 A sport és művészet, a sport esztétikai funkciói
Arányos testalkat
Harmónia a mozgásban
Küzdelem szépsége
Csúcsteljesítmény
Összjáték, együttműködés látványa
Adott sportág sajátos formai elemei
Sportmozgás erkölcsi kifejezőereje
Szabályok betartása, fair-play
V.7.4 A sport szórakoztatóipara
Inaktivitás, deviáns magatartásmódok
A sportoló felkészítésének pedagógiai folyamata;
teljesítményének növelése
I. 1 A sporttevékenység célja a teljesítményfokozás
A sporttevékenység struktúrája:
tudatosan meghatározott cél,
teljesítmény-elvárás,
maga a teljesítés folyamata,
a teljesítmény.
Ebben a struktúrában 3 háttérdimenzió érvényesül:
társadalmi valóság,
személyiségstruktúra,
ezek együttes beépülése a személyiségbe.
A sportolás és a pedagógiai folyamata hatása a személyiségre
Különleges-e a sportolói személyiség?
A következő személyiségjegyekben mutatkoztak
eltérések:
motiváltság,
teljesítményigény,
aktivítás, magas fokú affektívitás,
sikeréhség,
akaraterő, fegyelmezettség.
A válasz nem, mert ezek az eltérések más területen
kiemelkedő munkát végzők esetében is felismerhetők.
Motiváció szerepe a sportban; teljesítménymotiváció
Sokféle motívum késztetheti az egyént a cselekvésre,
általában az egyénen belüli hierarchiában elfoglalt helye
és a szükségletek kielégítésében elfoglalt szerepe
határozza meg.
Az egyén aktivitását a személyiség egymással szoros
kölcsönhatásban álló két fő funkcionális komponense
szabályozza:
- az ösztönző-reguláló sajátosságcsoport
- a szervező-végrehajtó sajátosságcsoport.
Az ösztönző-reguláló sajátosságcsoport foglalja magába a
motivációs szükségleti képződményeket. A magatartást
és a tevékenységet, amely a személyiségfejlesztéssel
kölcsönhatásban formálódik, a motivációs készlet
nagymértékben befolyásolja.
Motivációs tényezők
A sportmozgások örömszerző, élményt nyújtó
hatása, mivel minden gyermekben ösztönszerűen
jelentkezik a mozgás iránti vágy, ami egyben biológiai
szükséglet is.
Ha kisgyermekkorban és a későbbi iskoláskorban inger
gazdag közegben lehetősége van a sporttevékenységek
élményt nyújtó, örömszerző hatását megtapasztalni,
ez egy egész életre szóló élmény lehet, ami kihathat a
felnőttkori egészségmegőrző, aktív sportos életmód
kialakítására.
Motivációs tényezők
Az egyéni teljesítménynövelés igénye/teljesítménymotiváció, a siker
érzésének átélése és ennek az élménynek többszöri megismétlése szintén
jelentős motivációs tényező.
A sportolók távlati céljai a rövid távú közelebbi célokkal és feladatokkal
korrelációban vannak, amelyek teljesítése örömmel töltik el, és újabb
erőfeszítésekre késztetik őket,ami egyben a személyiség fejlesztésének kitűnő
lehetőségét hordozza magában.
Nevelés útján a teljesítménymotiváció fejleszthető, egészen kicsi korban kell a
teljesítményszükséglet fejlesztését elkezdeni. A helyesen adagolt sikerélmény
fontos szerepet játszik. Fontos az ösztönzés funkciója, amely szerepe fontos a
cselekvés szabályozásában és a teljesítmény eredményének
ellenőrzésében.
A sportban a magas értékrendű motívumok szerepe jelentősebb kell, hogy
legyen az egyén motívációs rendszerében pl. le kell mondani az esti buliról.
Motivációs tényezők
A sportág választásánál is tapasztalható a sport
társadalmi megítélése, a társadalmi determináció.
Bizonyos sportágakban elért sportsikerek, jelentős erkölcsi
és anyagi elismertséget jelenthetnek a sportolónak,
amelyek befolyásolják az adott sportág iránti érdeklődést.
Tömegkommunikációs hatásmechanizmusok, a
média szerepe. A különböző információs források (tv,
rádió, újságok, sportversenyek) bizonyos sportágak
irányába jelentősen orientálhatják a fiatalokat, és döntő
hatást gyakorolhatnak az egészséges életmód és a
rendszeres sportolás értéknormáinak kialakítására.
A konfliktus helyzetek és stresszhatások
leküzdése a sportban
A sportolói „szerepkör”, mint konfliktushordozó
Az adott sportágnak és társadalmi elismertetésének
konfliktusa.
A sportból adódó versenyszemlélet, mint a konfliktus
hordozója.
Egy egyénnek egyidejüleg több szerepe/státusza is van
– fontos a személyre szabott szerepek megtalálása.
Az igénynívó és a teljesítmény ellentmondásai, mint
konfliktushordozó forrás. Reális-e az egyén
igényszínvonala?
A siker és kudarc, mint ellentétpárok. A sikertelenség,
mint az egyén önmagával szembeni kudarcot és
konfliktust éli meg. Itt jelentkezik a stressz kérdése.
A stressz a felfokozott teljesítménnyel párhuzamosan egyre
nő. Az eseményeket és körülményeket, igénybevételeket,
amelyek stresszt idéznek elő stresszoroknak nevezzük. De a
stresszt okozó stresszorokkal szemben kialakul egy
védekező, adaptációs szindróma.
Kétféle stressz létezik:EUSTRESSZ-pozitiv stressz és
DISTRESSZ-negativ stressz.
A pozitiv stresszt igazi életelixirként éljük meg,
optimistának, stimuláltnak, produktivnak, a helyzet urának
érezzük magunkat.
A negatív stressz a tehetetlenség, frusztráció, csalódottság,
kimerültség érzése, s különböző testi tünetek formájában
jelzi hogy a stressz-tűrő képességünk határához közeledünk,s
nem megfelelően kezeljük az adott szituációt.
A stresszhatások alapvető oka, az igénynívó és a
teljesítmény közötti nagy különbség hatására
kialakult belső konfliktus. Csoport vizsgálatotok
kimutatták, hogy jól összehangolt pszichikailag is jól
összekapcsolt csoport tagok esetében a közösen átélt
negatív hatások- stressz kisebb belső konfliktust
okoz az egyéneknél.
A személyek közötti kapcsolatokból fakadó
konfliktushelyzetek a sportban
Interperszonális konfliktusok :
edző-szakosztályvezetés; edző-csapat.
Intraperszonális konfliktusok.
Konfliktus kezelésének ötféle módja:
Mind az öt konfliktuskezelési mód hasznos bizonyos
helyzetekben, mindnyájan képesek vagyunk
mindegyik módot alkalmazni.
Versengő
Problémamegoldó
Kompromisszumkereső
önérvényesítés
Elkerülő
nem együttműködő
Alkalmazkodó
együttműködő
A siker és kudarc elviselésére nevelés, a
sikerélmény traszferálása
A sikert úgy kell tekinteni, mint pedagógiai eszközt a
nagyobb teljesítményre ösztönzésben a közösségben
elfoglalt helyzet stabilizálásában, a személyiségegyensúly
megteremtésére, a sport iránti elkötelezettség
megerősítésére.
Fontos a külső követelések helyett a hangsúlyt a belső
motívumokra és annak alapján kialakult igényszintre
helyezni.
Önállóságra, aktivitásra nevelés
Aktivitás=cselekvési készség
A gyermekek aktivitása a sport terén csökken, mint már
arról korábban szó esett.
Kitartásra, önfegyelemre,
küzdeni tudásra nevelés
Kitartás képessége
fiziológiai-pszichikai jelenség
Pszichológiailag szükséges hozzá a monotóniatűrés
képessége.
A kitartás képessége már egészen kicsiny korban
megkezdődik, de a serdülőkor előttim időszakban
kisebb eredménnyel jár.
Tudatos fegyelemre nevelés a sportban
Az önfegyelem tudatos fegyelmezettség kialakulásának
feltételei:
Az önmagunk feletti uralom, önuralom.
A helyes önértékelés.
A szabályok, követelmények ismerete és elfogadása.
Közösséghez való alkalmazkodás képessége (együttműködés).
A fegyelem nemcsak eszköz, hanem eredménye a nevelésnek.
A küzdőképesség fejlesztése
Különféle módjai:
Küzdelem önmagunk túlhaladására.
Küzdelem a csoporton belüli pozíció megerősítésére.
Küzdelem az ellenféllel, versenytárssal.
A csoport küzdelme a másik csapattal.
Küzdelem a képességhatárok kitágításáért és a külső környezet hatásaival
szemben.
A sportban a küzdelem igazi erőfeszítést igényel, de csak szimbolikus játék,
amelyben a versenypartner ellenfél, és nem ellenség.
A kreativitás jelentősége a
sportban, kreativitásra nevelés
A kreativitás = gondolati önállóság.
Selye János: „Az eredeti alkotó gondolkodás az önálló szemlélet
frissességét jelenti. Az a képesség, hogy el tudjunk képzelni
olyasvalamit, amit addig nem észleltünk a valóságban. Jó szem kell
hozzá, fel kell ismerni, és elöl látni a lényegest, mégpedig akkor,
amikor annak jelentőség még nem nyilvánvaló. Fontos az eredetiség,
aminek a legfontosabb mozzanata a szokatlansága.”
A kreativitás legfőbb jellemzői: önállóság, újszerűség, szokatlanság.
Pszichikai alapja a divergens gondolkodás = több irányba, több
összefüggésben vagyunk képesek gondolkodni.
A kreativitás gátló jellemzője a komformizmus. Olyan társadalmakban,
ahol a rituális kötöttségek magasak, alacsony az alkotókészség.
A tanár és a tanítvány kreativitása között korelláció van.
XXXXA testnevelő tanár és az edző
pedagógiai szerepe
I. A testnevelő és az edző képe a tudomány tükrében
Spranger (1933) Nevelőnek születni kell. A szakma
elutasítja ezt a felfogást!
Caselmann megkülönböztet két főirányt, amerre a tanár
személyiség tendálhat:
lagotrop típus (objektív értékek iránti lelkesedés, tudásvágy,
negatív tényezője, hogy életidegenséghez, humornélküliséghez
vezethet.
paidotrop típus (diákok felé forduló, negatív tényező= gyakran
elveszlik az oktatás ideje a kommunikáció miatt).
A pedagógus személyiség tudományos megközelítése
pszichológiai személyiségvizsgálatokkal lehetséges és
szociológiai megközelítésekkel.
II. Követelmények a testnevelővel és az edzővel
szemben:
Szakmai felkészültség.
Pedagógiai felkészültség.
Erkölcsi követelmények (minden prédikációnál többet
ér a példamutatás. „Gyümölcsiről ismertetik meg a
pedagógus.”)
Általános műveltség.
Nyelvi műveltség.
Viselkedés kulturáltsága.
A testnevelő, az edző hivatásánál fogva nem csupán az izmok
növelője, az ügyesség fejlesztője, hanem a neveltek
személyiségének alakítója. Feladatai közé tartozik a műveltség
terjesztése, amelyben helyet kell kapnia az ifjúsági
szubkultúra elemeinek.
III. Sajátos problémák
a) A testnevelők sportban nevelkedett emberek,
amelynek hátránya lehet, hogy a kevésbé ügyes és az
ügyetlen tanuló megtűrt mellékszereplő lesz a
testnevelés órákon.
b) A tantestületekben sokszor a rangsor végére kerülnek
annak ellenére, hogy képzettségük nagyon sokoldalú, és
a gyermekek testi – lelki fejlődése szempontjából fontos
szerepet tölt be a munkájuk.
c) A testnevelők képesek a legközelebb kerülni
tanítványaikhoz, ezért nagyon hatékony nevelők.
Azonban ez nem automatikusan következik be a
helyzetből, hanem ezért tenni is kell.
d) Napjainkban egyre nehezebb a testnevelés
népszerűségének fenntartása, illetve annak
visszaszerzése.
e) Tekintélyelvnek erős hagyományai vannak a sportban.
Ma az autoriter nevelői vonások felerősítése nem oldja
meg a problémát, gyakran éppen ellenkező hatást vált
ki.
Az edző-sportoló kapcsolatot meghatározó tényezők
közül különösen fontosak:
a sporttevékenység élteti,
kölcsönös függőségen alapszik,
bármikor felmondható.
IV. A testnevelőtanári szemlélet, a pedagógiai
ismeretek megvalósulása testnevelési és
sportfoglalkozásokon
Tanár-diák interakciók milyensége.
Tanítási stílusok. Moston, 1994: tanítást-tanulást
elősegítő sémák, amelyeknek sokkal nagyobb a
tantárgyhoz való kötődésük, mint a tanárhoz.
A tanár és a tanuló döntéseinek egymáshoz viszonyított
arányaival érzékelhetjük (spektrum elmélet). A
spektrum elmélet két alapvető irányáról beszélhetünk:
a) Reproduktív stratégia – a tanár hoz minden döntést, a
tanuló végrehajt.
b) Produktív modell – a döntéshozatal súlya a tanuló felé
tolódik. Olyan ismereteket, tudást produkálhat, amelyek
újszerűek lehetnek még a tanár számára is.
E két szélső helyzetben sokféle arány elképzelhető.
A tanítási stílusok 4 alapvető variációját lehet
megkülönböztetni a tanár és a tanuló oktatásban való
részvétele szerint:
reproduktív,
asszimilatív,
választásos,
alkotásra épülő.
Csapatszellem film megtekintése
A testnevelés és sport
oktatáselméleti alapjai
A testnevelés és sporttevékenység mint oktatáselméleti
folyamat
Didaktikai alapfogalmak:
Tanulás: Nat: „a pszichikum módosulása a külső tényezők
hatására, tehát nem csupán ismeretelsajátítás és a figyelem az
emlékezet működtetése. Tág értelmezése magába foglalja
valamennyi értelmi képesség és az egész személyiség
fejlődését, fejlesztését.”
Ballér 1981:” az elméleti és gyakorlati ismeretek és jártasságok
és készségek elsajátítása, képességek kialakulása,
meghatározott viszonyulások, értelmi akarati trulajdonságok
fejlődése, valamint a magatartás tanulása is.”
oktatási folyamat:Réthy b1998: az oktatási folyamat alatt a
tanítás a tanulási folyamat egységét értjük …. „ e folyamatban a
műveltségi javak aktív feldolgozása, hatékony elsajátításdának
megvalósulása mellett kialakul a tanulók autonom tanulásra való
képessége, kognitív önszabályozása, valamint a tanulási
motivációnak magas szinten szerveződő önszabályozása.”
Szűk értelemben:
egy mozgásos cselekvés elsajátítása, vagy egy mozgáskészség
kialakításának folyamat
A testnevelés és sportoktatás alapfogalmai
Motoros tanulás:
Valamely mozgásfeladat megoldása a folyamat optimális
szabályozásával.
Mozgásos cselekvés:
komplex kognitív-motoros, értelmet is foglalkoztató
tudatos, célra irányuló tevékenység.
Oktatási folyamat értelmezése a testnevelésben
Motoros tanulás nem választható el a többi tanulási
formától.
Az oktatás középpontjában a tanuló, a sportoló áll.
Fontos a befogadóképesség, a fejlettségi állapot.
Különös hangsúlyt kell fordítani a differenciálásra és a
motivációra.
A motoros tanítási-tanulási folyamat
szerkezeti felépítése
A) ismeretszerzés: az ismeret átadás és feldolgozás
szakaszában a durva koordináció fázisáról beszélünk
B) alkalmazás szakaszában pedig a finom
koordináció kialakulásáról és megszilárdulásáról,
vagyis a változó feltételekhez történő alkalmazhatóság
kifejlezstéséről beszélünk
A motoros oktatás folyamatának
didaktikai sajátosságai
A) a motoros cselekvéstanulás kiindulópontja a
mozgásképzet, melyet ideomotoros képzetnek, vagy
belső képnek nevezünk.
Feladat megértése:
Verbális (idősebbek), vizuális (fiatalabbak) inf.
Korábbi mozgástapasztalatok, mozgásemlélezet, kinrsztézia
Minél több érzékszerv bekapcsolása
Megértés sajátosságaiból adódó feladatok:
Életkor, előképzettségből adódó mozgástapasztalat,
mozgáskészlet,
Életkornak megfelelő szaknyelvi terminológia
Mintaszerű vizuális szemléltetés
A tudatosított figyelem kapcsolja össze a kinesztétikus
információkat a külső információkkal.
B) Motoros képességek megfelelő színvonala
Mozgáskészség kialakítása elősegíti a motoros
képességek fejlődését
Oktatási folyamat tervezésénél speciális motoros
képességek fejlesztése
C) Motoros tanítási tanulási folyamatban kiemelt
szerepet játszik a gyakorlás:
Gyakorlás az ismeretátadás és –feldolgozás szakaszában-
első próbálkozások, cél a pontos mozgáskép kialakítása
Gyakorlás az alkalmazás szakaszában ( kétféle gyakorlás
van ebben a szakaszban)
Gyakorlás un. „feladathelyzetben”, célja a finom
Gyakorlás un. „gyakorló helyzetben”, célja a finom
koordináció megszilárdítása, teljesítőképes tudás kialakítása.
D) A mozgásos cselekvéstanulásban sajátos szerepet
töltenek be az intellektuális ismeretek
A testnevelés- és sportoktatás
stratégiai jellemzői
Oktatási stratégiák:
A) a célközpontú stratégiák lényege, hogy általános
felépítésük egy konkrét célnak alárendelt.
B) a szabályozáselméleti stratégiák nem egyetlen célhoz
kötődnek, hanem különböző okt. célok eredményes
elérésére szolgálnak
Tanári és tanulói dominanciájú stratégiák
Tanári dominanciájú stratégia direkt vagy deduktív
oktatás. Ez a tanuló felől megközelítve strukturált
tanulást jelent.
Tanulói dominanciájú stratégia a nyitott tanulás. A
tanár felől megközelítve, indirekt vagy induktív
tanítás.
A tanítás stratégiái
A) Direkt vagy deduktív tanítás
A tanár-tanuló interakciójában a tanár tevékenységére
tevődik a hangsúly
Tanári tevékenység főbb lépései:
Feladat ismertetése, információ átadás-szóban és
szemléltetéssel
Előző tapasztalatok felidézése – szóbeli vagy vizuális
Gyakoroltatás- irányított gyakoroltatás
Ellenőrzés-értékelés
A tanítás stratégiái
B) Indirekt vagy induktív tanítás
Hangsúly a nevelési célokra kerül, önállóságra nevelés a
tanuló tapasztalataira, induktív gondolkodásra épül.
Tanári tevékenység főbb lépései:
Feladat kijelölése
Gyakoroltatás
Pontos inf. megadása a helyes megoldás megtalálása után,
rögzítése, tudatosítása.
Ellenőrzés- értékelés
A tanulás stratégiái: tanár-tanuló interakciókat a
tanuló felől közelítik meg
a) Nyitott vagy nyílt tanulás
A tanulás stratégiái: tanár-tanuló interakciókat a
tanuló felől közelítik meg
a) Strukturális tanulás
Módszerek, eljárások
I. Módszer didaktikai értelmezése: az oktatási módszer az
oktatási folyamat állandó, ismétlődő összetevői, a tanár és
a tanuló tevékenységének részei, amelyek különböző célok
érdekében eltérő stratégiákba szerveződve kerülnek
felhasználásra (1998. Falus Iván).
II. Módszer felosztása:
Szempontok alapján:
Elsajátítandó tudás jellege: ismeret vagy képesség.
Funkció szerinti módszerek: új tudás, tudáselmélyítés, megszilárdítás.
Visszajelentés módszerei.
Az információ csatorna szerint: verbális, vizuális, kinesztétikus stb.
Az irányítás dominanciája szerint: pedagógus vagy tanuló.
Az irányítás orientációját tekintve: input, output, folyamatorientált
módszerek.
A/tipikus metodikai eljárások:
Verbális: magyarázat, utasítás, vezényszó stb.
Vizuális: közvetlen bemutatás, közvetett szemléltetés.
Gyakorlati: segítségadás, gyakoroltatás, gyakorlás.
Összetett metodikai eljárás (verbális, vizuális,
gyakorlati): hibajavítás.
B/motoros cselekvés tanításban sajátos metodikai
eljárások:
Utánzás és hasonlat.
Rávezető gyakorlatok, illetve kényszerítőhelyzetek.
Játékos cselekvéstanulás, pl.: sportági technika
előkészítése játékos próbálkozások útján.
C/ Gimnasztikagyakorlatok vezetésének módszerei:
Módszerek, eljárások
III. Módszerek a sportoktatásban.
A/ Oktatási módszerek a sportban:
Szóbeli kifejtés módszerei:
Magyarázat
Elbeszélés
Előadás
Beszélgetés.
Szemléltetés módszerei:
Bemutatás,
Képes ábrázolás,
film,
Audiovizuális és számítástechnikai eszközök.
Gyakoroltatás:
önálló munkák felhasználása,
ellenőrzés, értékelés,
hibajavítás,
segítségadás .
B/ Nevelési módszerek a sportban:
Nevelési célzatú beszélgetés.
Személyes példa, eszményképek.
Követelés.
Szokások kiépítése, gyakoroltatása.
Ellenőrzés, amely fokozatosan önellenőrzéssé alakuljon
át.
Buzdítás - ösztönzés.
Büntetés.
Módszerek, eljárások
Két munkaforma kialakításának szempontja, hogy
azonos vagy különböző didaktikai feladattal
foglalkoznak-e a tanulók:
Osztályfoglalkoztatás – minden tanuló azonos feladatot
végez.
Változatai:
Együttes,
Csoportos,
Egyéni.
Csapatfoglalkoztatás:
Minden csapat más tananyaggal, feladattal foglalkozik:
Együttes,
Együttes csapatfoglalkoztatás sajátos formája a köredzés,
amely inkább képességfejlesztésre szolgál.
Csoport,
Egyéni.
Módszerek, eljárások
Mozgástanítás és –tanulás pedagógiai kérdései
I. Motiváció, motiválás
II. Differenciálás
Makroszintű vagy intézmények közötti differenciálás,
ami azt jelenti, hogy a társadalmi össztudás elosztása a
közoktatási rendszer segítségével az egyes iskolatípusok
és iskolafokok között.
Mikroszintű differenciálás: az intézményen belüli és
tanulók közötti tudáselosztással egyenlő.
Didaktikai: az egységes és szükséges tudásszint
kialakítása, és az erre épülő egyéni természet adta
adottságoknak maximális kifejlesztése (Lappints 1997)
A differenciálás elvi és gyakorlati kérdései testnevelés
oktatásban:
A/ elvi alapok
Cél, hogy minden tanulót eljuttassunk a tőlük várható
maximális teljesítményig az egységesen elsajátított
alapvető testkulturális javak bázisán át.
B/ gyakorlati megoldások
Differenciálás a célokban. A célokat a tanulók egyéni
képességéhez méretezzük.
Követelmények – értékelés: a célokkal összhangban a
követelményekben és az értékelésben is differenciálni kell.
Differenciálás a tananyagon belül. Igazodnak a tanulók egyéni
kondicióihoz.
Módszerek és eljárások alkalmazása a differenciálás érdekében.
Munkaformák megválasztása. Életkori sajátosságok
figyelembevételével.
Csoport-, illetve csapatalakítás. Heterogén és homogén
összetételű csoportokban egyaránt lehet differenciálni.
Homogén = gyorsabb haladás.
Heterogén = nevelési szempontból előnyösebb fejlesztési
lehetőség.
Gyakorlási idő biztosítása. A rendelkezésre álló idő hatékony
kihasználása.
Motiválása, aktivizálás. A tanítás, tanulási folyamat
működését elindító, stabilizáló belső tényezők közé soroljuk.
Tanári szerepvállalás, viselkedés. Fontos a tanár rugalmassága,
alkalmazkodóképessége a tanítványokhoz és a tanulási
feltételekhez.
Ellenőrzés, értékelés
I. Adatgyűjtés
felmérések.:
Testi fejlettség
Motoros teljesítmény (Cooper -teszt)
II. Tesztek
Tanulás-cél-orientációs tesztek
Normaorientációs tesztek
Az emberi motorium vizsgálatának
faktorai(Hebbelinck):
izomerő; koordináció(finom- és nagy motoros);
állóképesség (keringési-, helyiizomállóképesség);
gyorsaság (egész test, testrészek);
testfelépítés;
izűleti mozgékonyság.
III. Osztályozás
Pedagógiai tervezés a testnevelésben
NAT
Kerettanterv
A kerettanterv minden tanuló számára biztosítani kívánja
a hatékony és élményszerű pszichomotoros tanulást.
Módszereiben döntően a játékos cselekvéstanulást és az
adekvát játékok alkalmazását helyezi előtérbe. A
differenciálás elvét és az általa vezérelt gyakorlatot a
legfőbb értékek közé sorolja.
5-8. évfolyam
Ezen az iskolafokon a tanulók a mozgástanulás magasabb szintjére
lépnek. Az alapokat az 1–4. évfolyamon megvalósuló céltudatos
fejlesztési folyamat biztosítja. Erre építve valósul meg 5. évfolyamtól az
életkori sajátosságokat és a szenzitív időszakokat szem előtt tartó
komplex készség- és képességfejlesztés. A tulajdonképpeni sportági
képzés az 5. évfolyamon kezdődik meg, és teljesedik ki a 8. évfolyamra,
mindvégig szem előtt tartva a motoros teljesítmény két alapvető
összetevője – a mozgáskészség és motoros képesség – szükségszerű
összhangjának megteremtését.
Kerettanterv / 5-6. évfolyam