Transcript Személyiségfejlesztés

Személyiségfejlesztés:
önismeret és önértékelés
Dr. Zsigmond István
Tartalom
• Személyiségfejlesztés csoportjátékokkal
• Az önismeret fejlesztése: külső és belső elemek
– SWOT táblázat – az önismeret, valamint a
metakognitív tervezés fejlesztéséért
• Az önértékelés
– pozitív és negatív önértékelésű tanulók jellemzői
– az önértékelést csökkentő és növelő módszerek
• Az érzelmek kifejezésének fejlesztése (EQ)
• Kommunikáció a tanulókkal
Az értelem és az érzelem
• Kogníció és affekció; megismerés és
motiváció, stb.
– igen hasznos didaktikus elkülönítés
– a kettő együtt kellene történjen
• többnyire csak az elsőre törekszünk
• pl. lecketervek (vagy az óra elgondolása): csak
arra gondolunk, hogyan adjuk le, hogy megértsék
– a dicséretet, elmarasztalást nem tervezzük meg,
a véletlenre bízzuk
Problematika
• Az személyiség, önértékelés nevelésének problémái
– öngyilkosság, alkoholizmus a magyar társadalomban
– vizsgálati eredmények
– személyes észrevételek
• Megoldás
– eddig főként csak elméleti megfontolások
• Az előadás végére közelebb kerülünk a következő
válaszokhoz
– Hogyan fejleszthetjük a gyerekek személyiségét?
– Hogyan fejleszthetjük a tanulók önismeretét?
– Hogyan alakíthatjuk ki a pozitív énképpel rendelkező személyiség
alapjait?
– Hogyan fejleszthetjük az Érzelmi Intelligenciát (EQ)?
– Hogyan beszéljünk a gyerekekhez?
Személyiségfejlesztés
• A diákok közötti kommunikációt fejlesztő módszerek
–
–
–
–
–
–
–
–
–
–
–
játék a naranccsal
a személy szimbóluma
János azt mondta, hogy....:
egy szó kitalálása:
„Picasso”
bizalom
a földrengés
tükörmozgás
cukorkák
a meglepetés
születési sorrend
csak felsőbb osztályokban
– pantomim
– rajzábrázolás szóban
Észrevételek
– ezek közösségfejlesztő gyakorlatok
– a csoportkohéziót lehet még fejleszteni:
ünnepek megtartása (pl. mikulásozás),
születésnapok nyilvántartása, stb.
segítségével
• mikor ajánlott különösen
– amikor több „outsider” van az osztályban
– amikor általában csökkent a tanulási
motiváció
– új, kialakulóban levő közösség esetén – az
összetartozás-érzés erősítése érdekében
Az önismeret fejlesztése:
Külső elemek
• elemi osztályokban
– buzdítsuk önmegfigyelésre a gyerekeket
– értékesítsük a gyerek (és kamasz) pozitív
értékeit
• felsőbb osztályokban
– segítsük a gyereket és kamaszt, hogy fedezze
fel önmagát
– segítsük a fiatalokat, hogy azonosítsák
alapvető jellemvonásaikat,
temperamentumukat
– beszéljük meg a diákokkal azokat a módokat,
ahogyan alapvető személyiségvonásaik
megnyilvánulnak a meggyőződéseiken,
érzelmeikben, viselkedésükben
Az önértékelést fejlesztő oktatási
módszerek
• Aktív módszerek
• Kiscsoportos módszerek
• Szerepeket adunk a gyerekeknek, és értékeljük a
•
•
•
•
•
•
teljesítményt
A tanulók munkáinak kállítása –fontos az aktualizálás!
Az osztályban érvényes szabályok közös megbeszélése
Mesélés a saját hibákról, tapasztalatokról
A gyerekek kérdéseket tesznek fel egymásnak, és
válaszolnak ezekre
Nem szabad a gyerek előtt róla beszélni úgy, mintha ő
nem volna ott (még más nyelven sem…)
Bizonyosodjunk meg, hogy a tanulók értik az értékelési
és osztályozási kritériumokat, és egyet is értenek vele
Az önismeret fejlesztése:
Belső elemek
• elemi osztályokban
– a saját gondolatok, érzelmek, viselkedések
megfigyelése
– az élettörténet visszamenő (retrospektív)
elemzése
– a vágyak és célok elemzése
– a fontos dolgok azonosítása
– a személyes értékek elemzése
• felsőbb osztályokban
– másoktól kapott verbális és nonverbális
információk
– az egyéni és szociális erőforrások felbecslése
– az érdekek azonosítása
SWOT módszer
• Az önismeretet segítő módszerként is használható
• SWOT = strenghts, weaknesses, opportunities, threats
(erősségek, gyengeségek, lehetőségek, veszélyek)
– kezdetben csak erősségek, gyengeségek
– lehet táblázat formájában
– lehet alkalmazni bármilyen, hosszabb tevékenység megtervezése
előtt (pl. projektmódszer, problémák elemzése)
– változatok: a diák magának; négy diák egy másiknak, majd
megbeszélik, és jön a következő (pl. kirándulásokon)
Önismereti és személyiségfejlődési, valamint tevékenységtervezési
módszer egyben
A jó önértékelésű tanulók
felismerése
• A pozitív önértékelésű tanulók
– a feladatokat kihívásnak tekintik, belevágnak
– kifejezik a negatív és a pozitív érzelmeiket is
– támogatják és segítik társaikat, és segítséget kérnek
– felelősséget vállalnak
– függetlenül viselkednek
– büszkék a megvalósításaikra
A jó önértékelésű gyerekek jobban ellenállnak a
rizikóviselkedéseknek és helyzeteknek (egészségtelen társas
kapcsolatok, krízishelyzetek, kudarcok)
A negatív önértékelésű tanulók
felismerése
• A csökkent önértékelésű tanulók
–
–
–
–
nincsenek megelégedve magukkal, a létformájukkal
elkerülik az új feladatokat, vagy nem oldják meg
nem vállalnak felelősségeket, túl „jók”, tartózkodnak
közömbösnek, rebellisnek tűnnek
– úgy érzik, hogy nem szeretik őket, és hogy
értéktelenek
– másokat hibáztatnak saját kudarcaikért
– azt állítják, hogy érzelmileg semlegesek
– nem tudnak elviselni egy közepes frusztrációt
– könnyen befolyásolhatók
Mitől alakul ki a negatív
önértékelés?
•
•
•
•
•
•
•
•
•
nem ismerjük el egy érzelem létezését
megmondjuk a gyereknek, hogy mit kellene érezzen
összehasonlítjuk az egyik gyereket a másikkal
mellőzzük, vagy nevetségessé tesszük a gyereket és
szarkasztikusak vagyunk
fenyegetünk és büntetéseket használunk az érzelmeikkel
kapcsolatban
ha túl gyakran kritizálunk
magas hangon beszélünk a gyerekkel (kiabálás)
a többiek (szülők, tanárok) azt várják, hogy mindig „tökéletes”
legyen (túlzott elvárások) – ettől teszik függővé a szeretetet
a gyereknek sok kudarca van az iskolai vagy iskolán kívüli
tevékenységekben
Az ilyen viselkedés később súlyos pszichikai problémákhoz vezethet
(elsősorban szorongás, gátlásosság, beilleszkedési nehézségek)
Az önértékelést fejlesztő tényezők I
– idejében tervezzük meg a tevékenységeket
– világosan fogalmazzuk meg, mit várunk el a tanulóktól.
– a tanulók pozitív vonatkozásaira összpontosítson. Minden
alkalmat ki kell használni, hogy dicsérjük, buzdítsuk a
gyerekeket, hogy minden jó viselkedésüket, erőfeszítésüket,
részsikereiket megerősítsük.
– amikor egy tanulóval beszélünk, legyünk biztosak abban, hogy a
viselkedésének a pozitív aspektusait és hiányosságait is szóba
hozzuk.
– ajánljunk fel lehetőségeket és választási lehetőségeket a
diákoknak ahányszor csak lehet
– ajánljunk fel jutalmakat
– hallgassuk meg a gyerekek panaszait
– tisztelettel beszélni a gyerekkel, emberként, és ne gyerekként
kezelni őt
– figyeljünk a gyerekre, és időnként öleljük meg
Az önértékelést fejlesztő tényezők - II
– a gyerek kompetenciaterületeinek az azonosítása, és
minél több siker lehetőség biztosítása
• olyan helyzetek teremtése révén, ahol a gyerek
megmutathatja erős oldalait, lehetőleg a csoport előtt;
• az ön-hasznosság érzésének fejlesztése
– olyan helyzetek teremtése, amelyekben a gyereknek
megvan a lehetősége, hogy segítsen más
személyeken
– a szociális, érzelmi, tárgyi és informacionális
erőforrások azonosítása
– a kommunikációs, valamint a krízishelyzetekkel való
megküzdés képességének fejlesztése
A felnőttek fontos modellek a gyerekek számára, ezért nagyon
nagy a szerpük az önértékelés kialakításában
Az érzelmek kifejezésének
fejlesztése
– az érzelmek „szótára”
– az érzelmek „jelszava”
– az érzelmek „szobrai”
– az érzelmek „képei”
– az érzelmek „hangjai”
– A 10 kellemes tevékenység
A negatív érzelmek kifejezése:
tanítsuk, bátorítsuk
– ajánlott bátorítani a gyerekeket a saját érzelmek
megfelelő módon történő kifejezésére egy biztos,
elfogadó környezetben
– a gyerekek megtaníthatók, hogy használják a
fantáziájukat az érzelmek kifejezésében
– meséljünk el a gyerekeknek előzőleg átélt
helyzeteket, vagy meséket, hasonlóakat ahhoz, amit ő
élt át
– a tanárnak meg kell tanítania a diákokat, hogy
elfogadják magukat akkor is, amikor el vannak
csüggedve, vagy levertek
A felnőtt egy modell kell legyen a negatív
érzelmek hatékony kezelésében
„a jó tanító az osztály ajtaján kívül tudja hagyni a saját érzelmeit”
Kommunikációfejlesztés: a
felelősség nyelve
• Van három komponens:
– a viselkedés leírása (pl. „amikor nem telefonálsz
haza,”, „amikor csúnyán beszélsz velem”, „amikor nem
tartod be a szabályt”)
– saját érzelmek kifejezése, mint a másik
viselkedésének a következménye („aggódom, hogy mi
történik veled..”, „idegesít, amikor...”,”mérges vagyok,
amikor...”)
– a viselkedés következményeinek megfogalmazása a
saját személyünkre nézve („mivel nem tudom, hol
lehetnél”, „mivel nem tetszik, ha nem tartjuk be,
amiben megegyeztünk”)
Példák a hatékony közlésekre
– „Gátlást vált ki belőlem (érzelem – mit érzek egy
viselkedéssel szemben), amikor a jegyeimről beszélsz
a barátaimmal (a viselkedés, ami zavart). Azt fogják
hinni rólam, hogy egy hülye vagyok (a viselkedés
kihatása rám).
– Nem éreztem túl jól magam az utóbbi időben
(következmény), mivel kevés időt töltöttünk együtt
(viselkedés). Nem vagyok megelégedve (érzés).
– Aggódom (érzelem és következmény), mivel nem
értesítettél, hogy nem jössz az iskolába (viselkedés)
Ha „címkézzük” a viselkedést:
negatív hatások
– megerősíti a viselkedést – amennyiben egy
személy viselkedését gyakran negatívan
minősítünk, egy idő után annak a
címkézésnek megfelelően fog viselkedni
– szerepeket ad a diáknak – ezek a kissé hízelgő
szerepek csökkentik a megcímkézett személy
esélyeit, „bezárva őt egy szerepbe”
– csökkenti a személyi fejlődés lehetőségeit
– csökkenti a változtatási motivációt
– kedvez az előítéletek kialakulásának
Tanulság: ne csak a teljesítményük
alapján ítéljük meg a gyerekeket!
– vannak olyan esetek, amikor egy tanító diákjai
jó eredményeket érnek el (tanulmányi
versenyek, olimpiák, felsőbb osztályok,
egyetem, stb.) – és az illető tanító elismert
• azonban: az iskola szocializációs helyszín, sőt,
egyre inkább csak az, vagy túlnyomórészt az
• a nevelésnek ez a vonatkozása sokkal fontosabb –
a motivációs alapot biztosítja
– az indirekt nevelés kérdése
• több szakértő szerint ez sokkal hatásosabb – ld.
Buda Béla
Sose feledjük el, hogy:
• Mennyire fontosak vagyunk a gyerek
számára:
– a tanító akár fontosabb is lehet, mint a szülő
(pl. elhanyagoló szülők esetén)
– amit mondunk, igen erősen hat a gyerekre:
– súlyosbító tényezők: a létszám miatt nem is
beszélhetünk eleget hozzájuk (és arányosan
sem…)
Összefoglalás:
Általános alapelvek
• Ha csak ennyit jegyzünk meg, már az
is hasznos:
– sokkal többet dicsérjünk! még az
elmarasztalást is dicsérettel kezdjük!
– kerüljük az általános kijelentéseket
– mindig indokoljunk
– ne a személyre, hanem a cselekvésre
koncentráljunk
Az asszertív kommunikáció
fejlesztésének alapelvei
– mondj nemet akkor, amikor egy jogod vagy személyes értékedet semmibe veszik
– motiváld meg az állításadat, anélkül azonban, hogy ki kellene magyaráznod
magad
– fejezd ki specifikusan és tisztán a saját véleményedet – kerüld el az általános
megfogalmazásokat
– figadj el és adjál bókokat!
– légy egyenes!
– kérj visszajelzést – a értelmezési tévedések megelőzése érdekében
– változtasd meg a témát, vagy kerüld el a személyt, amikor nem tudsz asszertíven
kommunikálni
– tégy megjegyzéseket a másik személy nem megfejelő viselkedésével
kapcsolatban egy pozitív megjegyzés kíséretében
– a viselkedésre és ne a személyre összpontosíts, amikor egy megjegyzést
szeretnél tenni
– világíts rá egy viselkedés negatív hatásaira rád nézve
– határozd meg a kívánt viselkedést, ajánlj fel alternatívákat a viselkedéssel
szemben, amit meg szeretnél változtatni
• szeretném, ha többet foglalkoznál ezzel a feladattal (nem: nem elég, ha csak ezt
csinálod)
– elemezd egy viselkedés költségeit és hasznait