Transcript Képzőművészet 6. Tájkép és csendélet - NymE

Rembrandt van Rijn:
Tájkép viharban
1638
Tájkép és csendélet
A bibliai táj
•
•
•
•
•
•
•
Az Édenkert – ahol a bűnbeesés előtt az első
emberpár lakott
(Mózes első könyve, II. fej. 8-17): „Ültetett az
Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott
helyezte el az embert, akit formált. Sarjasztott
az Úristen a termőföldből mindenféle fát,
szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját
is a kert közepén, meg a jó és a rossz
tudásának fáját. Édenből pedig folyó jött ki a
kert megöntözésére, amely onnan szétágazott,
és négy ágra szakadt.
Az Éden név babilóniai eredetű és a héberek a
hasonló hangzású héber szóval, amely
gyönyörűséget jelent, hozták összefüggésbe.
A Paradicsom (latin paradisus) édenkert,
mennyország
eredeti jelentésében a királyi és nagyúri
vadaskertekre, díszparkokra vonatkozott.
A Bibliában az ember túlvilági jutalma lehet a
visszatérés a paradicsomi állapotokhoz.
Az Édenkert és a Paradicsom szó jelentésének
pontos viszonya vitatott.
A legtöbb kultúrában megtalálható egy olyan táj
vagy kertleírás, mely végső soron az ember
ideális létfeltételeit összegzi.
Jan Bruegel: Paradicsom, 1620.
a megfigyelő távol tartja magát jobb vagy baloldali ideológiáktól, utópikus, kritikai vagy konzervatív attitűdöktől, mindenféle mozgalmi és politikai elkötelezettségtől– mert bízik abban, hogy ilyesmi lehetséges: bízik abban, hogy a gép objektívje és a lelkiisme
Középkor
• Erősen stilizált táj,
mint háttér
• Szimbolikus
jelentés
• dekorativitás
Giovanni di Paolo
Perspektíva tökéletes
kezelése, ami
szerves részét képezi a
kompozíciónak
DE! mégis alárendelt
szerep
• Jan van Eyck: Rolin kancellár Madonnája,
1435.
A táj önálló esztétikai öröm
forrásává Petrarcánál válik,
akiről feljegyezték, hogy
először mászott hegyre azért,
hogy onnét körülnézve a
látvány szépségében
gyönyörködjön.
A reneszánsz festészetben a
tájkép a háttér funkciójából
emelkedik ki, s válik lassan
főtémává.
• Leonardo da Vinci:
Sziklás Madonna
Velence, 16. század
• Egyenrangúvá válik ember és természet
Bellini: A szent allegóriája
Németalföldi festészet 16-17.sz.
• A táj a természetet
átalakító ember fölé
emelkedik
• Minden beleolvad a
természet roppant
nagyságába
• Brueghel:
Vadászok a hóban
• Az alakok csupán
jelek a téj kifejezésére
• Rideg csend,
tisztaság, formák
élessége
17. Századi holland mesterek
• A köznapi táj a
képek
„főszereplőjévé” vált
• Új, öntörvényű
műfajjá lett a
tájképfestészet
• Az élet igenlése a
maga anyagi
mivoltában
• Jólét, büszkeség
Ruisdael
Hollandia, 17.sz.
• A természet
„megszelidítése”
• A természet
energiáinak
kihasználása
• Az ember
harmonikus
együttlétezése a
természettel
Jellegzetes holland tájkép
• Ruisdael
Táj és város
•
•
•
•
•
•
•
A természetfestés sajátos
válfaja alakult ki a
Németalföldön, a XVI-XVII.
században.
A térképészet alaposságával
örökítik meg a látványt.
Cél: a világról való tudás és
információ minél pontosabb
megjelenítése.
Fontos szerepet játszik a
tájleírás:
- a tengeri közlekedés
- a kereskedelem
- az államigazgatás
- a hadművészet
gyakorlatában
A holland táj – megművelt
(agricultura).
A tájkép a városképpel
összecsúszik.
Fontos téma a tengeri látkép,
ami a hollandok életmódjából
fakad.
•
•
•
•
•
Városkép (szó szerinti
jelentése olaszul: látkép).
A flamand festészetben a
XVI. században terjedt el. A Németalföldön a XVII. században
éli virágkorát, majd a XVIII. században Velence lesz központja.
Jellegzetessége: lehetőleg az egész város átfogó
megjelenítése, gyakorta valamely magaslatról ábrázolva. Fontos
követelménye a pontosság, de a lényeg kiemelése céljából lehet
torzítani (például fontosabb épületeket kiemelni).
A cél nem annyira a gyönyörködtetés, mint inkább az
illusztráció. Sokszor metszet technikával készül, így
sokszorosítható.
Külön alfaja a capriccio, mely átalakítja, átszerkeszti az eredeti
látványt.
Veduta
W. Marlow: Capriccio: St Paul's és egy velencei csatorna, kb. 1795
Johannes Vermeer: Delft látképe, 1660-1661
Canaletto: A Dózse Palota
látványa Velencében, 1755.
Idill 1.
•
A tájábrázolás legfontosabb kérdése :az
ember és a természet viszonya.
•
Az ideális viszonyt az idill fogalma jelöli.
Eredete: görög eidyllion, képecske, életkép,
mely eredetileg egy irodalmi műfajt
határozott meg, mely rövid leírást adott a
természetközeli életmódról,
•
A pásztori életforma dicsérete az
irodalomban a bukolikus líra.
•
A képzőművészeti megjelenése már az
antikvitásban is megvan, ahol az aranykor
mítosszal kapcsolódik össze. Ide tartozik
Árkádia is, Pán birodalma, a tökéletes
egyszerűség toposza.
•
E témaegyüttes a reneszánszban éledt újjá,
s ekkor vált az idill a természet harmóniájára
utaló esztétikai minőséggé.
Giorgione: A vihar, kb. 1505
Idill 2
•
A tájképfestők sokáig nem a létező tájat
kívánták megörökíteni, hanem a
ténylegesen létezőnél tökéletesebbet.
•
Idealizált tájba helyezett mitológiai
jeleneteket ábrázoltak
•
Poussin ábrázolásában a természet
(földrajzi adottság, flóra és fauna)
ábrázolása összekapcsolódik az ember és
az épített tájképi elemek ideális viszonyával.
Ideális táj, 1645-1650)
•
Watteau képein a természet az emberi
érzelmi állapotok megjelenítésének
eszközeke
•
A természet egy kimondhatatlan nosztalgia,
vágyakozás forrásaként jelenik meg.
(1717-18)
•
•
•
•
Az ember anyagi
és intellektuális
szükségleteinek
szolgálatába
állított természet
Az emberkéz által
formált (civilizált)
természet
rendezett,
harmonikus
A táj az elidőzés,
a szemlélődés, a
társas együttlét,
a szórakozás,
színtere
Parkok, kertek
Gainsborough:
Mr és Mrs. Andrews,
1748
18. század
Romantika
• A természet roppant
lehetőséget kínál az
emberi képzeletet
megmozgatására
• Az ember magányos a
természet
nagyságával, erejével,
végtelenségével
szemben
Caspar David Friedrich, 19.sz
A fenséges
• emberi léptékkel mérve a
természet aránytalanul
nagy
• a természet nagysága
előtti hódolat
• a természetfestésben
először a barokkban
jelentkezik, majd a
romantikában válik a
természetábrázolás
központi kategóriájává.
• Delacroix művészetére
elsősorban Michelangelo
és Rubens hatott.
Delacroix: Krisztus a Genazareti tavon,
1854
• keresztény misztikus gondolkodást, melyben a táj szimbolikus
jelentőségű.
• a természet Isten megnyilvánulása. (panteizmus)
• Caspar David Friedrich, Philip Otto Runge és a Nazarénusok
festészete.
A
romantikus
vallásos
tájkép
Caspar David
Friedrich:
Szerzetes a
tengerparton
1809
Philip Otto Runge
Hajnal, 1808
• autodidakta
magyar festő
• képeiben a modern
ember küzdelme
fejeződik ki azért,
hogy
„visszataláljon” a
természet szép
rendjébe
• természetszimbolikája túlmutat a
természethűség
igényén
• magánmitológia
Csontváry Kosztka Tivadar
A magányos cédrus, 1907
Tenger, tó, folyam
– a víz mint festői
téma
Calude Monet: Impresszió: Napfelkelte, 1873
• Az ember antropológiai
meghatározottsága, hogy
kötődik a nagy
vízfelülethez
• izgalmas festői kihívás a
víz színeinek visszaadása
• az egybefüggő
vízfelületnek nagyságából
fakadó lenyűgöző hatás
• atmoszféra ábrázolás,
levegő-perspektíva.
Plein air
•
Az impresszionizmus festői
mozgalma a XIX. század
utolsó harmadában
•
a fény és a színek festői
problémái
•
a szabad téri (plein air)
festés következményei
•
miként módosítja a látványt a
megvilágítás változása
(például a kiegészítő színek
és a reflexfények kérdése)
•
színeknek a felületre való
felrakása
•
az emberi szem működése,
esetleges torzításai
Claude Monet: Piknik (részlet) 1870.
Cézanne
Évszakok és napszakok
• eredetileg a
kalendáriumok
illusztrálására volt
hivatott.
• A modern
festőket a
napszakok és
évszakok
festésének
sajátosan festői
problémái
foglalkoztatják:
miben más az
atmoszféra e
különböző
fázisokban.
id. Pieter Bruegel: Évszakok/Nyár (Augusztus)
1565.
A táj mint önkifejezési forma
•
•
•
•
a festő célja saját belső lelkiállapotának, érzelmeinek, hangulatainak a kifejezése.
Van Gogh művészete
a festői eszköztár jellegzetességei:
izgatott ecsetvonások, élénk, vibráló színek, visszatérő színkombinációk,
vonalas-rajzos ábrázolásmód, egyszerűsítő-szimblikus megjelenítésmód
Van Gogh:Gabonaföld ciprusokkal. Saint-Rémy. 1889 június
A németalföldi csendélet
Willem Kalf: Csendélet nautilusz-serleggel, 1660.
Illuzionizmus
és a szem
örömünnepe
•
a legizgalmasabb kihívás a látható
világ megkettőzése, „tükrözés”
•
A szem gyönyörködtetése
•
nézőponthoz kötöttség legyőzése
•
a mozdulatlansággal való
megbirkózás
•
A csendélet kompozíciója révén a
csendélet tekinthető az absztrakt
festészet előkészítőjének.
Gerard Dou: Baromfi- és
vadkereskedés, kb. 1670.
Virágcsendélet
• németalföldi festészet
• a mulandóság
érzékeltetése és a
szépségérzet felkeltése
(esztétizmus)
• tipikusan holland téma a
virág is - a tulipán
nemzeti szimbólum
• virágkompozíció
értelmezése
„virágnyelven”
•
Adrian van der Spelt
Virágcsendélet függönnyel, 1658
•
•
•
A vanitas (hiábavalóság) motívum: hiábavalóság
lelki kiszolgáltatottság veszélye
az idő múlása
Vanitas
David Bailly: Csendélet,
1651
Jelkép és
struktúra
•
A csendélet által megjelenített tárgyak
sokszor további jelentést, értelmet
hordoznak.
•
keresztény művészet: érzéki
attribútumok
(pl. a kenyér és a bor ábrázolása)
• IKHTHÜSZ - ‘hal’
Ieszousz Khrisztosz, Theon Üiosz, Szótér ‘Jézus Krisztus, Isten fia, Megváltó’
Claesz, Csendélet herringgel, borral és kenyérrel
c. képe
•
•
az idők során egyre fontosabbá vált
egyfajta strukturális érdeklődés
geometrizáló szerkezeti vonalak
Cézanne: Csendélet cseresznyés tállal,
1885-87.
• Arcimboldo
16.sz.
• Chardin
Cézanne
állatábrázolás