Transcript Letöltés

Már a Rutherford-féle szórási kísérletből is kiderült, hogy az
atom nem tömör felépítésű. Feltételezték, hogy az atom igen
kisméretű, pozitív töltésű magból és az elektronok alkotta
burokból áll. Az atom mérete 10-10 méter nagyságrendű, a
mag mérete csak 10-15 méter nagyságrendű.
Ha az atommag egy stadion
közepére helyezett meggy lenne,
akkor a magot körülvevő
elektronok pályái a stadion
lelátójára esnének.
1
1896-ban Becquerel, francia fizikus uránsókkal végzett más
jellegű kísérletei során figyelt fel arra, hogy az uránsó
kristályának közelében hagyott fényképlemezen előhívás után
a kristály nyoma láthatóvá vált.
A Marie Curie (1867–1934), Pierre
Curie (1859–1906) francia fizikus
házaspárnak 1898-ban sikerült további
radioaktív elemeket kémiailag
elválasztani más elemektől.
Ennek során fedezték fel a rádiumot és
a polóniumot.
2
Már Rutherford feltételezte hogy léteznie kell egy olyan
részecskének, amelynek az elektron töltésével megegyező
nagyságú pozitív töltése van. A feltételezett részecske
gondolata annyira természetes volt, s egyéb paramétereit is
olyan pontosan meg lehetett határozni, hogy létezésében
senki sem kételkedett. A kísérleti kimutatás P. Brackett
nevéhez főződik, aki atommagok ütközéseit vizsgálta:
14
7
3
N He O H
4
2
17
8
1
1
A hidrogénatom magja a
proton.
Töltése: qp=1,6∙10-19 C
Tömege: mp=1,6726∙10-27 kg
1930-ban különös jelenségeket észleltek a kísérletezők,
amikor berilliumot héliummagokkal bombáztak.
A bombázás hatására olyan áthatoló sugarat kaptak, amely
vastag ólomlemezen is áthatol, és töltéssel nem rendelkezik.
A jelenséget Chadwick értelmezte 1932ben, neutronok kilépésével, a következő
reakció szerint:
9
4
Be He C n
4
2
12
6
1
0
A neutron semleges, tömege közel azonos
a proton tömegével:
mn=1,6749∙10-27 kg
4
A rendszám az atommagban lévő protonok számával egyezik
meg. Jele: Z. Az atommagban lévő protonok száma határozza
meg az atommag kémiai minőségét.
A tömegszám az atommagban lévő
protonok és neutronok együttes száma.
A protonokat és a neutronokat másképpen
nukleonoknak is nevezzük.
Tehát a tömegszám az atommagban lévő
nukleonok számával egyezik meg.
Jele: A
Tömegszám
Rendszám
X X
A
Z
5
6
7
8
Izotópoknak nevezzük az olyan atomokat, amelyek magjában
a protonok száma megegyezik, de a neutronok száma
különböző.
Az izotópok kémiai szempontból azonosak, de tömegük
különbözősége miatt fizikai tulajdonságaik eltérőek.
Izotópok szétválasztása
tömegspektroszkóppal történik.
Az atomoknak töltést adnak, és
homogén mágneses mezőbe
juttatják őket. A különböző tömegű
részecskék eltérő sugarú
körpályára állnak.
9
10 11 12
Az atommagban lévő protonok pozitív töltésüknél fogva taszítják
egymást: Coulomb-erő
Ezért a nukleonok között egy nagyon jelentős vonzó erőnek kell
lennie, ez a nukleáris kölcsönhatás, röviden: magerő.
Jellemzői:
 erősen vonzó
 rövid hatótávolságú
 töltésfüggetlen
Az atommagot összetartó
erőhatás természetének teljes
megértése az elméleti
fizikusok számára a mai napig
sem lezárt problémakör.
13
Az atommag kötési energiáján azt az energiát értjük, melynek
befektetésével az atommag egymástól távol lévő, szabad
nukleonokra bontható fel. Jele: Ek
Az energiamegmaradás elve
szerint a szabad nukleonok
atommaggá való
egyesítésekor a kötési
energiának megfelelő
nagyságú nukleáris energia
szabadul fel.
Az atommagok tömege mindig
kisebb, mint az alkotórészek
tömegeinek összege. Ez a
jelenség a tömegdefektus.
E  mc
2
A magyarázat Einstein relativitáselméletben megfogalmazott
tömeg-energia ekvivalencia segítségével adható meg.
A tömeghiánynak megfelelő energia a kötési energia.
A kötési energia meghatározása egyben a speciális
relativitáselmélet kísérleti bizonyítéka.
135/1 Határozzuk meg a hélium atommagjának a kötési energiáját
a tömegdefektus alapján, ha ismerjük a héliumatommag pontos
tömegét mHe = 4,003 u. (A proton tömege mp = 1,0073 u,
a neutron tömege pedig mn = 1,0087 u.
Az atomi tömegegység u = 1,6605 · 10–27 kg.)
Adatok:
Képlet:
m He  4,003u
Δm  2  mp  2  mn  m He  u
ΔE  Δm  c 2
m p  1,0073u
Számolás:
m n  1,0087u
u  1,660510 27 kg
Δm  2 1,0073 2 1,0087 4,003 1,66051027
Δm  0,0291,66051027  0,04810 27

ΔE  0,0481027  3 108
Válasz:
A hélium kötési energiája: 4,33 pJ

2
 4,331012
Ábrázoljuk az
egy nukleonra
jutó átlagos
kötési energiát
a tömegszám
függvényében:
A grafikon menetéből arra lehet következtetni, hogy
az atommagokból energiát nyerhetünk ki a könnyű
atommagok egyesítésével (fúziójával), vagy a
nehézatommagok hasításával (fissziójával).
A nukleonokat összetartó magerő hasonló a folyadékokat
összetartó kohéziós erőkhöz: rövid hatótávolságú, csak
szomszédok között érvényesül. A atommag a folyadékhoz
hasonlóan a legkisebb felületre törekszik. Az atommag
energiája akkor a legalacsonyabb, ha a nukleonok nagyobb
része belső, kisebb része külső nukleon.
A kisebb atommagok a kevés belső nukleon miatt
kevésbé stabilak. A kötési energia az A=56
tömegszámnál a legerősebb.
A legnagyobb atommagok azért nem stabilak,
mert az egymástól távollévő protonok között már
nem érvényesül a magerő, viszont erős a
protonok közötti taszító erő.
A radioaktív sugárzás elektromos
és mágneses téren átvezetve
három sugárnyalábra bomlik.
Az eltérülés mértékéből a
sugárzásban részt vevő
részecskék töltése és tömege
határozható meg.
14 15 16 17 18
A radioaktív sugárzás részei:
 – sugárzás: kétszeresen ionizált He atommagokból áll.
 – sugárzás: nagy energiájú elektronokból áll.
 – sugárzás: nagy energiájú elektromágneses sugárzás.
Ha egy atommag –sugárzást bocsát ki, akkor rendszáma
kettővel, tömegszáma néggyel csökken.
A4
Z2
α  bomlás: X
A
Z
Y He
4
2
19
Ha egy atommag  – sugárzást bocsát ki, akkor rendszáma
eggyel nő, tömegszáma változatlan marad. Ilyenkor egy
neutronból egy proton és egy elektron keletkezik.
β  bomlás: X Y e
A
Z
A
Z1
0
-1
20
A -sugárzásnál valójában
nincs szó magátalakulásról,
mivel sem az A tömegszám,
sem a Z rendszám nem
változik. A gerjesztett
atommag egy gamma-fotont
bocsát ki.
 foton
γ  sugárzás : X X γ
A
Z
A
Z
0
0
A természetes radioaktív sugárzásoknál a -sugárzás mindig csak
az - vagy a -sugárzás kísérőjeként jelentkezik.
21
Egy adott mennyiségű radioaktív
anyag aktivitásán az időegység alatt
elbomló atommagok számát értjük.
Jele: A,
Mértékegysége: 1/s=Bq (becquerel)
N
Kiszámítás a : A 
t
Egy adott radioaktív anyag aktivitása
arányos a még el nem bomlott magok
számával.
Az arányossági tényező a
bomlásállandó () az anyag
minőségre jellemző állandó.
A  λN
Azt az időt, amely alatt egy radioaktív anyagban a radioaktív
magok száma a kezdeti érték felére csökken, felezési időnek
nevezzük.
Jele: T, mértékegysége: s
A radioaktív izotópok felezési
ideje állandó.
Értéke nem függ sem a
hőmérséklettől, sem más
makroszkópikus anyagi
jellemzőtől, csak az izotóp
atommagjának belső
szerkezetétől.
22
Egy radioaktív izotópban a t időpillanatban meglévő, el nem
bomlott atommagok számát a bomlási törvény segítségével
t
számolhatjuk ki:
T
1
N t   N 0   
2
N0: az atommagok
kezdeti száma
T:
a felezési idő
t:
az eltelt idő
N(t): az atommagok
pillanatnyi száma
23
143/2 A csernobili reaktorbaleset során radioaktív 131I-izotóp került
Magyarország légterébe. A jód izotóp felezési ideje 8 nap.
Mennyi idő múlva csökkent a jód aktivitása a kezdeti érték
t
t
1%-ára?
T
T
Képlet:
Adatok:
T  8 nap
Nt 
 0,01
N0
Számolás:
Nt   1 
1
Nt   N 0    
 
N0  2 
2
 Nt  

lg
N
 Nt   t
1
   lg   t  T   0 
lg
1
 N0  T  2 
lg 
2
lg 0,01
2
t  8
 8
 8  6,64  53,15
lg 0,5
 0,301
Válasz:
A jód izotóp aktivitása 53 nap alatt csökkent 1%-ra.
A radioaktív bomlás során egy kémiai elemből egy új elem jön
létre. Ha ez radioaktív, újabb bomlás történik. Ez a folyamat addig
tart, amíg egy stabil elemhez nem érünk.
Ezt nevezik bomlási sornak. A radioaktív bomlás során a
tömegszám vagy néggyel csökken (az alfa-bomlás), vagy nem
változik (a béta-bomlás és gamma-bomlás). Ezért négy bomlási
sor létezik attól függően, hogy a tömegszám négyes osztású
maradéka 0, 1, 2 vagy 3.
Ionizáló hatás: A radioaktív sugárzás biológiai hatása azon
alapszik, hogy a sugárzás részecskéi (-, -részecskék és
-fotonok) az élő anyag sejtjeiben
• ionokat,
• szabad gyököket hoznak létre,
• az élettanilag fontos molekulák szerkezetét megváltoztatják.
Mesterséges
elemátalakítás
nyomképe
ködkamrában
23
A sugárzás élettani hatása függ:
• az egységnyi tömeg által elnyelt sugárzás energiájától
• a sugárzás fajtájától.
Elnyelt dózis jele: De; mértékegysége: Gy (grey)
Az élő szervezet által elnyelt sugárzási
energiát osztjuk az anyag tömegével:
Dózisegyenérték jele: H;
mértékegysége: Sv (sievert)
A sugárzás biológiai hatása
függ a sugárzás minőségétől.
H  Q  De
E
De 
m
A szükségszerűen bekövetkező élettani
hatások és a szervezetet ért sugárzás
hatásos dózisa közötti összefüggés
A testünkön kívüli sugárzásból
származó sugárdózist külső
sugárterhelésnek, a testünkbe
átmenetileg bekerülő, vagy a
szervezetünkbe tartósan beépülő
izotópokból származó sugárdózist pedig
belső sugárterhelésnek nevezzük.
Kérdés:Hogyan lehetne megkülönböztetni a semleges
neutronsugárzást a semleges -sugárzástól?
Válasz: Részecskékkel való ütköztetéssel, mivel ugyanakkora
energiájú neutronok és fotonok közül az előbbiek
lendülete nagyobb, így azok jobban meglökik pl. az
útjukba eső, állónak képzelhető protonokat.
Kérdés:Melyik lehet az élő szervezetekre veszélyesebb: a rövid
vagy a hosszú felezési idejű izotóp?
Válasz: Mindkettő veszélyes lehet: a rövid felezési idejű azért,
mert nagyobb az aktivítása, a hosszabb felezési idővel
rendelkező pedig azért, mert hosszabb ideig sugároz.
Előfordulhat, hogy a nagy tömegszámú atommag két kisebb,
atommagra bomlik szét. Ez az esemény a maghasadás (fisszió),
amely általában a már ismert radioaktív sugárzásokkal jár együtt.
A külső gerjesztés általában megnöveli a bekövetkezés
valószínűségét. Ilyen külső gerjesztés lehet például egy lassú
neutron befogása.
1
0
144
89
1
n235
U

Ba

Kr

3

92
56
36
0n
A maghasadás során energia szabadul
fel. Egyetlen uránatommag hasadásakor
felszabaduló energia kb. 30 pJ.
Gyakorlati célokra is használható mennyiségű atomenergiát csak
akkor nyerhetünk, ha a maghasadás folyamatát önfenntartóvá
tesszük. Szilárd Leótól származik az ötlet, hogy hasznosítani lehet
a maghasadáskor felszabaduló neutronokat, amelyek újabb
maghasadásokat idézhetnek elő. Erre leginkább az urán 235-ös
tömegszámú izotópja alkalmas.
Arról is gondoskodni
kell, hogy a neutronok
ne szökjenek el, mielőtt
újabb magokat
hasítanának.
A szükséges urán
mennyiségét kritikus
tömegnek nevezzük.
A láncreakció a
reaktorokban ellenőrzött
formában zajlik.
A felszabaduló energiát
elektromos áram
előállítására használják.
A természetes uránban a 235-ös izotóp aránya csak 0,7%. Ezt kb.
3%-ra kell dúsítani. A hasadásakor keletkező gyors neutronokat
lassítani kell, hogy újabb atommagokat hasítsanak. A lassításhoz
vizet vagy grafitot alkalmaznak. A folyamatban résztvevő
neutronok számát is szabályozni kell. Erre legalkalmasabb a bór
és a kadmium, ami elnyeli a neutronokat. A reaktor hűtéséhez
vizet használnak, ami a moderátor szerepét is betölti. 24 25 26
Működésekor a közönséges robbanóanyag indítótöltet egyesíti a
két részből álló kritikus tömegű (urán vagy plutónium)
hasadóanyagot és beindul a láncreakció. A keletkező nagy
mennyiségű neutront a neutronvisszaverő réteg tartja vissza a
láncreakció biztosítása érdekében.
Atombomba háromféle hasadóanyagból
állítható elő:
• Urán 235 izotóp (a természetes urán
0,7%-a, bonyolult dúsítási eljárással
vonható ki)
• Plutónium 239 (urán üzemanyagú
atomreaktorokban az urán 238-ból
keletkezik)
• Urán 233 izotópból (tórium üzemanyagú
atomreaktorban keletkezik, de ilyen
reaktorok jelenleg nem működnek)
Becsüljük meg, hogy 50 kg össztömegű urántöltetet tartalmazó
atombomba felrobbanásakor mennyi energia szabadul fel! Egy
uránatommag hasadásakor felszabadult energiát vegyük
átlagosan 32 pJ-nak.
Adatok:
Képlet:
m  50 kg
ε  32 pJ  32 10-12 J
M U  235g  23510-3 kg
N A  6 1023
Válasz:
ΔE  N  ε 
m


ΔE

 NA  ε

m
M
N   NA 
M

Számolás:
50
23
12

6

10

32

10

3
23510
50  6  32 14

10  40,8 1014  4,081015
235
E 
A atombomba robbanásakor 4,08∙1015 J energia szabadul fel.
Kis tömegszámú könnyű
atommagok fúziójánál
magenergia szabadul fel.
2
1
H31H42 He01n  energia
Az atommagok egyesülését a nagy hatótávolságú, taszító
Coulomb-erő gátolja. Ezért a fúziós folyamatok beindulásához
igen magas (minimum 15 millió K) hőmérséklet szükséges.
A csillagok belsejében a
fúzióhoz szükséges magas
hőmérsékletet kezdetben a
gravitációs energia, később a
beindult fúziós folyamat
biztosítja.
A Nap és a hozzá hasonló
típusú csillagok belsejében
hidrogénatommagok
egyesülnek több lépcsőben
stabil héliumatommaggá,
miközben 4,48 pJ nagyságú
kötési energiája szabadul fel.
Becsüljük meg, hogy a Nap belsejében mekkora tömegű hélium
keletkezik percenként a hidrogén fúziója révén! (A Nap sugárzási
teljesítménye 3,86 · 1026 W, a héliummagok kötési energiája 4,48
pJ.)
P  Δt 
Adatok:
Képlet:
P  3,861026 W
ΔE He  4,48pJ  4,4810-12 J
Δt  60 s
M He  4 g  4 10-3 kg
N A  6 1023
Válasz:
Számolás:
N
ΔE He 
M  P  Δt

m


M
N A  ΔE He
m  N
N A 
4 103  3,861026  60
m

23
12
6 10  4,4810
4  3,86 13

10  3,451013
4,48
A Nap belsejében 3,45∙1013 kg hélium keletkezik percenként.
A fúziós reaktorok
energiatermelését ipari
méretekben még nem
sikerült megoldani.
Ennek elsősorban
technikai akadályai
vannak.
A fő problémát a folyamathoz szükséges magas hőmérséklet
és nagy nyomás jelenti. A könnyű magokat tartalmazó,
plazmaállapotú anyagot mágneses mezővel lehet
összetartani. Az erős mágneses mezőt toroid-tekerccsel
állítják elő.
Szabályozatlan formában történő termonukleáris reakciót már
sikerült megvalósítani az ún. hidrogénbomba formájában.
Itt a reakcióhoz szükséges magas hőmérsékletet és nagy
nyomást a hasadóanyagot tartalmazó atombomba
felrobbanása szolgáltatja.
Teller Ede (1908-2003)
magyar származású
fizikus a hidrogénbombakutatásokban való aktív
részvétele miatt, mint „a
hidrogénbomba atyja” vált
közismertté.
Kérdés:Miért lassítják jobban a neutronokat a kis tömegszámú
elemek, mint a nagy tömegszámúak?
Válasz: A kis tömegszámú atommagok közel azonos tömegűek a
neutronokkal, ezért a neutronok a velük való ütközésnél
jelentősen lelassulnak. A nagyobb tömegű atommagokkal
ütköző neutronok viszont kis energiaveszteséggel
pattannak le a magokról.
Kérdés:Vajon miért nem robbannak fel hidrogénbombaként a
csillagok?
Válasz: A csillagok „szabályozott fúziós reaktorok”. Ha a fúzió
fokozódik, a hőmérséklet nő, a gáz kitágul. Ezért a magok
ritkábban ütköznek. Ezért a fúzió lelassul, az anyag lehűl,
a hőmérséklet csökken. Érvényesül a gravitáció hatása, a
gáz összehúzódik, és a fúzió erősödik.
A radioaktív izotópok által kibocsátott sugárzás a gyakorlatban
széles körben felhasználható.
A békés célú alkalmazási területek
közül elsősorban az
orvostudomány és az
energiatermelés említhetők meg,
de számos más területen is jól
hasznosítható. Néhány példa
ezek közül:
 Energiatermelés
 Gyógyászat
 Kormeghatározás
 Szenzorok
Az atomenergia biztosítja a világ
energiájának 6%-át és az elektromos
energia 13-14%-át. Magyarországon a
Paksi Atomerőmű termeli az elektromos
energia felét. A világ 31 országban 439
atomenergia-reaktor működik (2007).
Az atomenergia felhasználás előnye,
hogy megfelelő üzembiztonság esetén
káros kibocsátásoktól mentes, így az
energiatermelés mellet a globális
szennyeződések elmaradnak. Egy
esetleges baleset kapcsán viszont
komoly szennyező hatás következhet be.
Az üzemeltetés kapcsán keletkező
különböző radioaktív hulladékok
elhelyezése és hosszú távú tárolása a
termelés költségeit növeli.
27
A radioaktív izotópokat a gyógyászatban
használják:
 nyomjelzésre,
 terápiás kezelésre.
Nyomjelzés: a beteg szervezetébe kis
mennyiségben sugárzó radioaktív izotópot
juttatnak, és érzékeny műszerrel kísérik
nyomon annak útját a szervezetben. Így
történik a pajzsmirigy vizsgálata.
Terápiás kezelés: A burjánzó sejtek a
radioaktív sugárzással szemben
érzékenyek. Ezért az előre meghatározott
területre, meghatározott dózisssal történik
a besugárzás.
A radioaktív nyomjelzés ötlete és
kidolgozása Hevesy György magyar
származású kémikus nevéhez fűződik, aki
ezért 1943-ban Nobel-díjat kapott.
28
Az élőlények maradványainak
korát a radioaktív 14C izotóp
koncentrációjából lehet határozni.
A magas légkörben folyamatosan
keletkezik 14C, és a dinamikus
egyensúly miatt a 14C/12C izotópok
aránya állandó. A szén beépül az
élő szervezetbe. Miután az élőlény
meghal, így az anyagcsere
megszűnik, tehát a 14C izotópok
aránya csökkenni kezd.
Az izotóp felezési ideje: 5730 év.
A maradványból kinyert
szénizotópok arányából a
maradvány életkorára lehet
következtetni.
29
A radioaktivitást
különböző érzékelő
berendezésekben is
alkalmazzák.
Az ionizációs
füstérzékelő kamrájában
kis aktivitású radioaktív
izotóp ionizálja a
levegőt. Amikor a
kamrába füstrészecskék
jutnak, csökken az
ionizáció, ezáltal
lecsökken az
ármaerősség, ezt
észlelve keletkezik a
riasztás.
30
Kérdés:Mit értünk tömegdefektuson?
Válasz: Az atommagok tömege mindig kisebb, mint az
alkotórészek tömegeinek összege. A tömeghiánynak
megfelelő energia a kötési energia.
E  mc
2
Kérdés:Mit értünk aktivitáson?
Válasz: Egy adott mennyiségű radioaktív anyag aktivitásán az
időegység alatt elbomló atommagok számát értjük.
Jele: A, mértékegysége: 1/s=Bq (becquerel)
ΔN
A
Δt
Kérdés:Mi a felezési idő?
Válasz: Azt az időt, amely alatt egy radioaktív anyagban a
radioaktív magok száma a kezdeti érték felére csökken,
felezési időnek nevezzük.
Jele: T, mértékegysége: s
Kérdés:Írd la a bomlási törvényt!
Válasz: Egy radioaktív izotópban a t időpillanatban meglévő, el
nem bomlott atommagok számát a bomlási törvény
segítségével számolhatjuk ki:
1
N(t)  N 0   
2
t
T