Transcript Tisztítás, fertőtlenítés mikrobiológiai aspektusai, levegőhigiénia és

Tisztítás, fertőtlenítés mikrobiológiai
aspektusai
Bevezető
A mikrobiológiai minőség kézbentartásának egyik legfontosabb
intézkedése a megfelelő tisztítás és fertőtlenítés
A tisztítás és fertőtlenítés célja: az élelmiszergyártó berendezések
felületeinek olyan állapotba való hozatala, hogy az azokkal érintkezve
előállított élelmiszerek a számukra előírt higiéniai követelményeknek
megfeleljenek, hogy elkerüljük a mikrobiológiai romlást, kórokozókkal
való fertőzést.
MEGELŐZŐ jellegű
Tisztítás: fizikai és kémiai szennyeződés eltávolítása az üzemi
helyiségekből, gépekről, eszközökről.
Fertőtlenítés: a felületet szennyező mikrobák elpusztítása, ill. számuk
csökkentése
FOLYAMATOSSÁG, RENDSZERESSÉG
VÉGREHAJTÁSI MÓD
SZAKSZERŰSÉG
A tisztítási és fertőtlenítési folyamat végrehajtását érintő intézkedések az élelmiszergyártás
különböző területein:
Intézkedések
Az élelmiszert érintő
Nyersanyag kiválasztás
Nyersanyag-ellátás
Minőségellenőrzés
Gyors gyűjtés, kiméletes rakodás, gyors feldolg.
Csírátlanítás
Elválasztás (válogatás, szűrés, centrifugálás)
Csíraölés (hőkezelés, besugárzás, gázosítás)
Rekontamináció elleni védekezés
tisztább feldolgozási folyamat, aszeptikus csomagolás
Mikróbák szaporodásának gátlása
Hűtés, szárítás, konzerválás
Üzemi dolgozókat érintő
Egészség vizsgálat
Higiénés magatartás
Tartós "bacillusgazdák" kizárása
Kezek,
haj, sérülések, ruházat
Motiváció
Berendezéseket, eszközöket illető
Higiénés tudat közvetítése, oktatás
Üzembehelyezés
Takarítás
Tisztítás
"Szanitáció"-megelőzés
Fertőtlenítés
Sterilezés
Rekontamináció elleni védekezés
Legalkalmasabb berendezések kiválasztása
Durva szennyeződések eltávolítása
Csíraterhelés csökkentése
~ "biztonságos" szintre csökkentése
Káros csírák elpusztítása
Minden csíra elpusztítása
Új "betelepülések" elkerülése
Tisztítás és tisztítószerek
A tisztítás a szennyeződések eltávolítását és egyúttal a csíraterhelés jelentős csökkentését
jelenti. Hatékonysága függ a tisztítószer fajtájától, a szennyeződés jellegétől és a
tisztítandó felület tulajdonságaitól, továbbá a behatási időtől, a behatási hőmérséklettől és
az alkalmazott tisztítási eljárástól is.
A tisztítást befolyásoló tényezők
Tisztítófolyadék
Vízkeménység
A tisztítószer összetétele
Az egyes komponensek koncentrációja
Szennyeződés
Jellege, fajtája
Mennyisége
Állapota (beszáradt, ráégett)
Tisztítandó felület
Anyaga(fa, csempe, fém, stb.)
Állapota (sima, érdes, stb.)
Végrehajtás módja
A tisztítóoldat hőmérséklete
Behatási idő
Tisztítási eljárás
Tisztítóoldat-víz: a víz keménységét a kálcium- és magnézium-ionok határozzák
meg, amelyek a tisztítószerek komponenseivel reakcióba tudnak lépni és ezáltal a
tisztítást megnehezítik, ezért a tisztítószereknek vízlágyító adalékot is
tartalmazniuk kell.
A víz tisztítóerejét egyes faktorokkal, mint pl. hőmérséklet, nyomás, behatási idő és
mechanikai hatások, jelentősen növelhetjük. Zsírtartalmú szennyeződéseket a zsír
olvadási pontja (50°C) feletti hőmérséklet alkalmazásával lehet eltávolítani.
Fehérjetartalmú szennyeződések, amelyek 60 °C felett koagulálva a felületekre
éghetnek, csak gyorsan, nagynyomású eljárással távolíthatók el.
Tisztítószerek
Lúgos kémhatású tisztítószerek- nátriumhidroxid-szilikátok,
nátriumbikarbonátok, foszfátok, marónátron…
Lúgosságuk a fehérjefeltáró képességük alapja, zsírokat diszpergálják, megfelelő
hőmérsékleten baktericid hatással rendelkeznek. A trinátrium-monofoszfát egyúttal
vízlágyító, a nátriumszilikátok korrózióvédők. Az aluminium eszközöket az alkáliák
megtámadják!
Savas kémhatású tisztítószerek- ásványi és szerves savak
Elsősorban szilárd lerakódások oldására alkalmazzák (pl. víz- és tejkő). Korrodáló hatásuk
különböző.
Felületaktív anyagok (tenzidek) és komplexképzők
–
–
–
–
–
hidrofil v. hidrofób csoportot tartalmaz
kationos tenzidek pl. kvaterner ammóniumvegyületek mint hidrofil csoport
anionos tenzidek pl. szulfát v. szulfonát mint hidrofil csoport
nem ionos tenzidek pl. etilénoxid lánc mint hidrofil csoport
hidrofób láncok lehetnek egyszerű és aromás szénhidrogének, vagy ezek kombinációi
Feladatuk az ásványi lepedékek feloldása, a felületi feszültség csökkentése, valamint a
zsírok aggregátképzésének megakadályozása.
Toxikológiai szempontból a savak és lúgok baleset esetén égető, maró hatásúk, ezért
kezelésük különös figyelmet igényel. A felületaktív anyagoknak az alkalmazandó
koncentrációkban nincs toxikológiai jelentőségük.
Szennyeződések
A szennyeződések lehetnek szervetlen maradványok, mint pl. lerakódások
keményvízből, fémes és alkalikus lerakódások, vagy szerves maradványok, mint
pl. visszamaradó élelmiszer részek, olaj, stb.
A szennyeződések különbözőképpen viselkednek a tisztítási folyamatokkal
szemben:
A különböző maradványok oldódási tulajdonságai
Maradvány fajtája
Oldódási tulajdonságok
Monovalens sók
víz- és savoldható
Cukrok
vízoldható
Zsírok
víz- és lúgoldható
Fehérjék
vízoldhatatlan, gyengén
savoldható, lúgoldható
Eltávolítás
Változások a felület
hevítésekor
könnyű---nehéz
más alkotókkal való
interakció (esetén nehéz
eltávolítás)
könnyű
karamellizálódás (nehéz
eltávolítás)
nehéz
polimerizálódás (nehéz
eltávolítás)
igen nehéz
denaturálódás
(különösen nehéz
eltávolítás)
Tisztíthatóság feltételei:
A biztos és gyors tisztíthatóság tekintetében különösen jelentős a
termékkel érintkező felületek minősége, állapota és anyaga, amelyeket
elsősorban azok érdessége határoz meg.
Ugyancsak fontos a berendezések konstrukciója.
Kritikus pontok a tisztíthatóság szempontjából a kötőelemek és a
csővezetékrendszerek formaelemei.
A csővezetékrendszerekkel összefüggésben fel kell hívni a figyelmet a
holtterek problémájára (pl. beépített mérő érzékelőknél), ahol nincs
állandó áramlás. A cél, hogy minél kevesebb legyen a holttér. A tisztítás
ideje a holtterek mélysége és a csőkeresztmetszet viszonya szerint nő,
ezért a holtterek hossza nem lehet a csőkeresztmetszet 2x-esénél nagyobb,
előnyös ha 1x-esénél kisebb. Mechanikai ráhatás is kell nem elég csak az
oldás.
Tisztítási eljárások
A tisztítás az élelmiszermaradékok eltávolítása.
A tisztítás végezhető manuálisan kefék segítségével vagy gépekkel pl.
nagynyomású vízsugárral, gőzzel, stb. A CIP-rendszer (Cleaning in
place=helyben való tisztítás) gépek, berendezések, tartályok, tankok,
csővezetékek automatikus belső tisztítását és fertőtlenítését teszi lehetővé
megfelelő folyadékok meghatározott rendszer szerinti átáramoltatása
révén.
A CIP előnye:
–
–
–
–
–
gépeket nem kell szétszerelni,
nem kell manuálisan kezelni,
az egyes lépések programozottak, automatikusan végrehajtódnak,
zárt a rendszer, kisebb a visszafertőzés veszélye,
a tisztítószert lehet cirkuláltatni (ha még van kapacitása a szernek).
A csővezetékrendszerekben turbulens áramlással, a tartályokban beépített
szórófejeken keresztül történik a tisztítás és fertőtlenítés.
A fertőtlenítőszerek
Aszeptikus sebészeti munka – Semmelweis
 Lister – fenol használata

Fertőtlenítőszer fogalma:
általában kémiai mikrobaellenes hatóanyag
elpusztítja a mikroorganizmusok vegetatív alakjait
nem feltétlenül sporocid
alkalmazására élettelen tárgyak fertőtlenítése
céljából kerül sor
Az élelmiszeriparban alkalmazott
fertőtlenítőszerekkel szemben támasztott
követelmények
Széles mikrobaellenes hatásspektrum, lehetőleg
baktericid, fungicid, sporocid és viricid hatás
együtt.
 Hatásosság minél kisebb töménységben,
viszonylag rövid idő alatt, a hőmérséklettől
függetlenül
 Stabilitás, tárolva, higítva, fény hatására az
aktivitás ne csökkenjen.
 Kémiai reakciókba ne lépjen, hatását egyrészt
tartsa meg fehérjék és egyéb szerves anyagok
jelenlétében, másrészt a fertőtlenítendő anyaghoz
ne kötődjék, arról el lehessen távolítani, azt ne

Fertőtlenítés és fertőtlenítőszerek
Fertőtlenítés alatt a patogén és a technológiailag nemkívánatos mikroorganizmusok elpusztítását
értjük a különböző tárgyakon és felületeken. Fertőtlenítés termikus és/vagy vegyi úton végezhető.
Mivel a hatásos termikus kezelés az élelmiszergyártás területén jelentős költségekkel járna, ezért
leggyakrabban fertőtlenítőszeres melegvizet alkalmaznak. A fertőtlenítőszerek hatása általában a
létfontosságú fehérjestruktúrák irreverzibilis károsításán vagy a sejtmembránok permeábilitásának
megváltoztatásán, ill. részben enzimrendszerek blokkolásán alapszik. Mivel a fertőtlenítőszerek
többé-kevésbé érzékenyek a fehérjék jelenlétére, hatásukat a megelőző tisztítás jelentősen
befolyásolja.
Az élelmiszer-vertikumban alkalmazható fertőtlenítőszerek:
Halogének (aktívklór, jodoforok), hidrogénperoxid, perecetsav, kvaterner
ammóniumvegyületek, aldehidek, alkoholok…
Klórmész (kálcium-hipoklorit), nátrium-hipoklorit, klóraminok (neomagnol)
Jodofor- jódnak nem ionos felületaktív anyagokkal alkotott vizes oldata, savanyú
közegben alkalmazható, szín és hatékonyság összefügg
Formaldehidek- 1-5 %-os oldatuk
Etanol kb. 70 %-os oldata, csak vegetatív alakokra hat, leégetés
Szterogenol, nitrogenol (kvaterner ammóniumvegyületek)- penészgombák ellen gyenge,
szerves anyagok és lúgok csökkentik hatását, nem korrodál, 0,2-0,3 %-os oldata 40-50 oCon használatos.
Hatékonyság - 99,999 %-os csíraölés időszükséglete 20
C-on
Fertőtlenítőszer
mg/l
Staph.
aureus
E. coli
Pseudom.
aerugin.
Bac.
cereus
Sacch.
cerevis.
Na-hipoklorit
200
1
1
1
60
2,5
20
Jód
25
1
1
1
>120
2,5
60
Perecetsav
200
1
1
1
30
1
60
H2O2
3000
5
10
10
>120
>120
>120
Kvat. ammón.
250
1
2,5
30

2,5
20
Formaldehid
4000
60
90
30
>120
30
120
Asp.
niger
A hatékonyságot befolyásoló
tényezők
Behatási idő- a fertőtlenítőszer behatásakor a mikroorganizmusok
inaktiválása ill. elölése nem azonnal, hanem exponenciálisan következik
be. Minél hosszabb a behatási idő, annál jobb a fertőtlenítési hatás. A
kezek fertőtlenítésére általában 0,5 -3 perc elegendő, viszont felületek
fertőtlenítésére 1-6 óra is szükséges. A szükséges behatási idő annál
hosszabb, minél nagyobb a kezdeti csíraterheltség. A csírapusztítás
sebessége a fertőtlenítőszer koncentrációjának bizonyos szintig való
növelésével fokozható. A hőmérséklet növelése szintén hozzájárul az
antimikrobiális hatákonyság fokozásához.
A fertőtlenítőszerek természetesen nem csak a mikroorganizmusok
szerves alkotórészeivel reagálnak, hanem a szerves szennyezőanyag
maradványokkal is, és az így létrejött fehérjevegyületek jelentősen
befolyásolják azok hatékonyságát.
Általános követelmény a fertőtlenítőszerekkel szemben












Széles mikrobaellenes hatásspektrum, lehetőleg baktericid, fungicid, sporocid
és viricid hatás együtt.
Hatásosság minél kisebb töménységben, viszonylag rövid idő alatt, a
hőmérséklettől függetlenül
Stabilitás, tárolva, hígítva, fény hatására az aktivitás ne csökkenjen
nemkívánatos szermaradvány ne maradjon vissza használatukkor (mennyire
kötődik – nehéz eltávolítani),
jól oldhatók legyenek, ne ülepedjen, habot ne képezzen
ne legyenek korrodálók,
érzékszervileg aggálymentesek legyenek, (Szagtalan, sőt szagtalanító hatású
legyen, termék minőségét, szagát, ízét ne rontsa, )
hosszú eltarthatóságú legyen a koncentrátum és az oldat is,
környezetkímélő összetételűek legyen,
ne alakulhasson ki rezisztencia velük szemben, ezért adott periódusonként más
hatásmechanizmusú szert kell használni.
munkavédelmi szempontból is aggálymentesek legyenek.
Jól kezelhető, vízoldható, ne legyen környezetszennyező, könnyen
beszerezhető, olcsó legyen.
A tisztítási-fertőtlenítési folyamatot
általános menete
A tisztítási-fertőtlenítési folyamatot a mindenkori termékkel és termelési folyamatokkal
összeegyeztetve kell végrehajtani. A tisztítószer fajtája, pH-értéke, az alkalmazott
hőmérséklet függ a szennyeződés jellegétől, továbbá a gépek, berendezések
konstrukciójától. A tisztítási-fertőtlenítési folyamatot gyakoriságát a csírák fajtája és száma,
valamint a termelési folyamat szabja meg.
A tisztítási-fertőtlenítési folyamatot alapvető lépései és azok sorrendje:
1. Előöblítés - durva szennyeződések eltávolítása hideg vagy meleg vízzel
2. Berendezések tisztítása - az eltávolítandó maradványanyagoknak megfelelő tisztítószer
alkalmazása, szükség esetén mechanikus kezeléssel kiegészítve. Lúgos és savas kémhatású
szerek felváltott használata javasolt. Felületek sérülésmentes kezelése.
3. A feloldott szennyeződések leöblítése.
4. Fertőtlenítés forró vízzel (legalább 77°C 2 percig) vagy vegyszeresen.
5. Utóöblítés a fertőtlenítőszermaradékok eltávolítása végett. Ivóvíz minőségű vizet
kell használni, mivel ennek bakteriológiai tulajdonságai fogják befolyásolni a
berendezés kontaminálódását.
Az élelmiszer-gyártóvonalak
csíratartalmának változása
A gyakorlatban meg kell állapítani, hogy a gyártási folyamat végén, ill. a
tisztítási-fertőtlenítési folyamat előtt mennyi a rendszerben az
élelmiszermaradék és annak mennyi az átlagos csíratartalma. Az így
behatárolt kimeneti csíraterheltséget kell az egyes intézkedésekkel a
tisztítási-fertőtlenítési program keretében csökkenteni. Ekkor történik a
csíráknak a maradékokkal és szennyeződésekkel együtt való egyszerű
eltávolítása. A fertőtlenítés keretében végbemenő tulajdonképpeni
csírapusztítás a csíraszámcsökkentő intézkedéseknek csak egy részét
képezi, ugyanakkor ez foglalja magába a legnehezebb részét is a csírák
elleni harcnak, mivel a különösen ellenálló és nehezen eltávolítható
(biofilm!) csírákat kell, hogy érintse.
A csíracsökkentő intézkedések hatékonysága a
tisztítás-fertőtlenítés folyamatában
Munkafázis
Hatékonyság
%
D-érték
Összhatás
D-érték
Összcsíraszá
m
( lg N )
Durva tisztítás
90
1
1
10
Előöblítés (hideg)
90
1
2
9
99-99,9
2-3
4-5
6-7
Fertőtlenítés
99,99-99,999999
4-8
8-13
<0-3
Utóöblítés
(víz-0,1-10 cfu/ml)
(rekontamináció)
(-4)-(-6)
-
4-6
(gyarapodás)
(-1)-(-2)
-
5-8
99,99-99,999999
4-8
4-8
<0-4
Tisztítás (30oC)
Állásidő
Elő-fertőtlenítés
Ha kiindulunk egy a gyártási folyamat után a berendezések aktív felületén
visszamaradó 0,1 mm vastagságú, 1.000.000 cfu/ml csíratartalmú maradékanyagfilmrétegből -ami 10.000 csírát jelent cm2-enként-, akkor egy hidegvizes tisztítás
(öblítés) után maximálisan 10 csíra marad cm2-enként, míg egy forróvizes tisztítás
után max. 10 csíra marad m2-enként vissza. Egy átlagos méretű üzemet alapul
véve a fertőtlenítendő felület nagysága kb. 1000 m2. Ezen felület biztos
csírátlanításához olyan fertőtlenítési eljárást kell választani, amely hidegvizes
tisztítás után még további 109-es, forróvizes tisztítás után még további 105-es
csíraszám-csökkenést eredményez.
Összegezve az utóbbiakat:
Kezdeti csíraszám  0,1 mm - 1.000.000 cfu /ml 10.000 cfu/cm2
Hideg tisztítás  max. 10 cfu / cm2
Forróvizes tisztítás  max. 10 cfu / 10 m2
Üzemi felület- 1000 m2hideg tiszt. után 108/ö.felület - 10log 9 csökk.
forró tiszt. után 104/ö.felület - 10log 5 csökk.
A fertőtlenítőszerek csírapusztító-képességének
kvantitatív meghatározása
- Koncentrációsorozat-teszt esetén a vizsgált dezinficiens különböző
koncentrációjú oldataival a tesztmikroorganizmusok elpusztításához szükséges
legkisebb koncentrációt, adott esetben az idővel összefüggésben állapítjuk meg.
- Szuszpenziós teszt esetén különböző koncentrációjú fertőtlenítőszeroldatokhoz
adott mikroorganizmus-szuszpenzió túlélő egyedeinek számát az expozíciós idő, a
szervesanyag-tartalom, a közeg pH-értéke stb. függvényében határozzuk meg, s a
csírapusztulás mértékéből következtetünk a dezinficiens hatékonyságára és
használhatóságára. A kísérleti adatokat az expozíciós idő és a dezinficiens
koncentrációjának függvényében a csírapusztulás mértékével fejezzük ki. A
kezdeti csíraszám tízes alapú logaritmusából kivonjuk a túlélő csíraszám tízes
alapú logaritmusát. (Minél nagyobb szám az eredmény, annál hatékonyabb a szer.)
- Kapacitáspróba esetén az adott koncentrációjú fertőtlenítőszeroldat
csírapusztító képességének mélységét határozzuk meg, azaz mennyi
mikroorganizmus elpusztítására képes anélkül, hogy szükséges hatékonyságát
elveszítené.
Levegőhigiéne
Az embert körülvevő atmoszféra szennyeződéseinek élelmiszerhigiéniai
szempontból mint betegséget és romlást okozó csírák átadásának, továbbá
vegyi vagy radiológiai kontaminációk vektoraiként jelentősek.
A levegő kémiai és fizikai tulajdonságait kémiai összetétele, a légnyomás,
a légmozgások, a légnedvesség és a léghőmérséklet határozza meg.
Légszennyeződés alatt a levegő természetes összetételének megváltozását
értjük, különös tekintettel a füstre, koromra, porra, gázokra, aeroszolokra,
gőzökre vagy szaganyagokra.
Emisszió- meghatározott berendezés kibocsátotta szennyeződés.
Immisszió- emberre, állatra, növényre vagy dolgokra ható levegő
közvetítette szennyeződés.
Mikroorganizmusok a levegőben
Alapvetően minden porrészecske tartalmaz csírákat, de kizárólag azon fajokat, amelyek a
kiszáradást jól elviselik. Ilyenek pl. a mikrokokkuszok, Corynebacterium és Actinomyces fajok, a
spóraképzők és a penészgombák.
Ezen csírák száma és a porrészecskék száma között bizonyos összefüggés van. Légáramlatok
hordozzák őket s ezáltal bejutnak különböző helyiségekbe (közlekedési útvonalakon, takarítási
folyamatban…), a felkevert csíratartalmú részecskék órákig lebegnek ott. A por csíratartalma
származhat a belső üzemi szennyvízből, a szellőzőrendszerből, az üzem közvetlen környezetéből,
mennyisége függ a helyiségben dolgozók számától, azok tevékenységétől és a kiválasztott higiéniai
intézkedésektől (védőruházat, haj- és arcvédő…). A levegő átlagos (normális) csíratartalma 1001000 mikróba m3-enként.
A levegő-csíratartalom csökkentésének leghatékonyabb módja az emberek kizárása az üzemi
helyiségekből. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy ki kell zárni az idegenek (részleg, üzem)
jelenlétét, különösen a kritikus zónáknál (pl. letöltés). A csíratartalmú belső üzemi szennyvíz
aeroszolképződés útján növelheti az üzemi levegő csíraszámát. Az elhanyagolt szellőzőrendszer
szintén a magas levegő-csíratartalom forrása.
Kiemelt jelentőségű a megnövekedett levegő-csíratartalom az érzékeny termékek letöltésénél, ezért
itt speciális védelmi rendszereket kell kiépíteni (steril levegő befúvatás…) a levegőből eredő
kontamináció elkerülésére. A különböző tejtermékek előállításánál a javasolt maximális levegőcsíraszám: baktériumok 180-360/m3, élesztő-penész 70-430/m3.
ÉLELMISZERIPARI SZENNYVIZEK
ÉS TISZTÍTÁSUK
Szennyvízrendszer üzemen belüli megosztása:
Esővíz
Technológiai szennyvíz (tiszta és szennyes (fertőzött))
Kommunális szennyvíz (szociális helyiségek)
Szennyvíz tulajdonságai:
Kb. 60 %-a szerves anyag
- BOI 350 mg/dm3;
- KOI 5 nap )
Magas mikrobaszám (>106), coliform kb. 105
(biokémiai úton bomló
Szennyvíz bomlása:
Természetes úton - több hét mikrobák által (talajszemcséken biológiai hártya)
Befolyásoló tényezők:
szerves anyag mennyisége, minősége
Hőmérséklet, fény, oxigén viszonyok
Menete: 1. Aerob oxidáció - CO2, nitrát, nitrit, szulfát, foszfát, stb.keletkezik
2. Anaerob bomlás: 1. fázis - savas erjedés (CO2, H2S, NH3, zsírsavak - bűzös)
2. fázis - lúgos rothadás (CH4)
Szennyvíz tisztítása
Követelmény:
-szerves és szervetlen anyagok eltávolítása
-kórokozók és toxikus anyagok ártalmatlanítása
1. Mechanikai tisztítás:
1. Előtisztítás - durva szennyeződések eltávolítása(szennyvízrácsok,homokfogók)
2. Szeparálás (kis áramlási sebesség)- felülúszó rész (zsírfogók)
- üledék rész (iszap)
Fehérjék, zsírok kicsapása (lignoszulfonsav, glükóz-triszulfát)
2. Biológiai tisztítás:
Biológiai csepegtető test
- megelőző szűrés, ülepítés szükséges
- lassú permetezés szűrőrétegre (kő, salak, koksz)
- mineralizálódás
Elevenített iszapos biológiai tisztító
- lebegő iszappelyhek, levegőztetés
- utóülepítés (iszappelyhek felfogása)
3. Kémiai tisztítás:
-előzetesen mechanikai és/vagy biológiai módszerrel tisztítás
(fertőtlenítőszer hatékonyság!)
Szükségesség: állati v. emberi kórokozóval masszívan fertőzött szennyvíz estében
Fertőtlenítés:
- vegyi úton: klórozás (klórmész 20 % aktív Cl, hipoklorit 9 % aktív Cl)
aktív Cl szükséglet 10-30 g/m3
hatásosság (0,2 mg/dm3 b szabad Cl maradék)
lúgos kezelés (1 %-os NaOH-oldat)
- hőkezelés (forró gőz bevezetésével való felfőzés)
Szennyvíz mennyiségének és szennyezettségének csökkentése:
Szennyvizek szennyezettség szerinti csoportosítása, kezelése
A darabos szennyeződésektől maximálisan meg kell tisztítani a szennyvizet
Fehérjék és zsírok kicsapására vegyszerek ( lignoszulfonsav, glükóz-triszulfát) is
alkalmazhatók. A kapott iszap értékes takarmány alapanyag lehet megfelelő
kezelés után.