Transcript Kognitív funkciók, demencia , időskori depresszió

Kognitív funkciók, demencia ,
időskori depresszió
Bevezetés……..
Dr. Pék Győző
A kognitív funkciók osztályozása
A kognitív funkciók négy fő osztálya analógiásan megfeleltethető a
komputer bemenet, tárolás, feldolgozás és kimenet operációinak:
a receptív funkciók magukban hordozzák azt a képességet, hogy az
információt kiválogatni, elsajátítani, osztályozni és integrálni tudják;
a memória és tanulás az információtárolásra és felidézésre
vonatkoznak;
a gondolkozás az információ a mentális szervezésével és
újjászervezésével foglalkozik;
és a kifejező funkciók azok az eszközök, amelyek részt vesznek az
információ közlésében vagy az információ által kiváltott
cselekvésekben.
Minden egyes funkcionális osztály sok különálló
cselekvést foglal magában
minden egyes funkció a viselkedésmódoknak egy
különálló osztályát képezik, normális esetben
ezek zárt, de kölcsönösen egymástól függő
összhangban működnek.
bonyolult módon függnek össze egymással –
ugyanannak a tevékenységnek különböző
szempontjai.
Kutatói perspektívák
A különálló funkciók azonosítása a kognitív funkciók minden egyes
osztályán belül annak függvényében változik, hogy
a kutató milyen perspektívákat és technikákat alkalmaz.
Ezek a funkcionális elosztások bizonyos mértékben fogalmi
szerkezetek,
Különálló funkciók ritkán fordulnak elő elszigetelten, viszont
hozzájárulnak a sokkal általánosabbnak tekintett diszfunkciók
nagyobb
mintájához
A memóriarendszerek
létezik egy deklaratív rendszer vagy explicit memória,
amely tényekkel és esetekkel foglalkozik, és amely a
tudat számára hozzáférhető,
továbbá egy nem deklaratív vagy implicit rendszer,
amely “tudattalan”.
Klinikai szempontok szerint:
a deklaratív memóriát
a nem deklaratív memóriát
szemantikus (tényekhez kapcsolódó) adat-specifikus implicit memóriára (ISIM)
és epizódikus (önéletrajzi
eseményekhez kapcsolódó)
memóriákra
lehet felosztani
Ez az osztályozás négy hosszútávú
tárolási rendszert biztosit, és ezen
kívül egy rendszert nyújt a
rövidtávú memóriához –amit
munkamemóriának hívnak, és
amelyet a neurológiai képalkotó
technikát alkalmazó tanulmányok
is alátámasztanak (Schacter,
Wagner, és Buckner, 2000).
és procedurális – szintén implicit –
memóriára
(Baddeley, 2002; idézi Lezak és mtsai,
2004). lehet felosztani
Klinikai szempontból
a kettős rendszer felfogása – deklaratív (explicit)
és nem deklaratív (implicit) memóriaként a
fontosabb alrendszereivel együtt –
hasznos keretet biztosít a betegek
memóriaképesség és deficit mintáinak
megfigyeléséhez és megértéséhez.
Az intelligencia és a kognitiv funkciók mérésénél olyan, a
kognitív működések szempontjából „nem specifikus”
problémák is jelentkezhetnek, mint az idős személyeknél
a vizsgálati helyzetben gyakrabban jelentkező,
teljesítményt rontó szorongás.
A longitudinális vizsgálatoknál probléma még az is, hogy a
vizsgálatok nem egy időben zajlanak és megváltozhat
az adott vizsgálattal kapcsolatos számos körülmény,
maga a vizsgálati szituáció (Czigler, 2000).
akik egészséges és ép tudatú egyéneknek tűnnek,
viszont olyan
korai vagy nehezen észrevehető
agykárosodásban szenvednek,
amit sok esetben átfogó és drága vizsgálat hiányában nem lehet
kimutatni.
az idősek tipikus “normális” kontroll csoportja valószínűleg
legalább néhány olyan vizsgálati alanyt tartalmaz, akiknek
valamilyen agyi károsodásuk, vagy nem diagnosztizált dementiájuk
van
(Lezak és mtsai, 2004).
szekvenciális modell
A keresztmetszeti és longitudinális vizsgálatok problematikáját áthidalni
szándékozó megoldás
Baltes
szekvenciális modellje
képes arra, hogy elkülönítse a környezetből eredő,
generációs hatásokat.
Az eljárásban két vagy akár több keresztmetszeti vagy
longitudinális vizsgálat eredményét használják fel
és ezek feldolgozása során hatékony statisztikai módszereket
alkalmaznak.
Az öregedés kognitív mintázata
az életkor előrehaladtával a kristályos és a folyékony
intelligencia közeledik egymáshoz, és ennek az
egységesülő intelligenciának csökken a szintje.
a fejlődés az egész életet érinti, és az idősödéssel egyfajta
“neointegráció” jön létre, vagyis az egyes részterületek
közelebb kerülnek egymáshoz.
WAIS III
a WAIS III tesztsorozat normatív adataiból a
legcsekélyebb életkori hatásokat a jól elsajátított
készségekre a következő szubtesztek mutatják:
Szókincs, Információ, Felfogóképesség, és a Számolás.
Az életkori hatások a legnagyobbak a
Képrendezés, a Mátrixelemzés, a Szám szimbólum, és
a Tárgycsoportosítás próbáiban.
A Számszimbólumot kivéve, ami szignifikáns sebesség
komponenssel rendelkezik, ezek a szubtesztek a
“fluid” intelligencia mérőeszközeinek tekinthetők
(Lezak és mtsai, 2004).
Lassulás
a pszichomotorikus lassulás, a lelassult kognitív feldolgozás – nagyban
vagy akár teljes mértékben felelős azokért
teljesítményváltozásokért, amelyek életkorral csökkennek
Czigler (2000)
az időskori általános mentális lassulás vonatkozásában kevéssé
változnak a feldolgozás korai folyamatai, viszont megváltozik olyan
folyamatok sebessége, mint
az egyszerű kategorizáció, illetve
az emlékezeti egységekkel való összemérés.
a válaszszervezési folyamatok
igen lényeges tényező lehet a válaszok kiválasztását megelőző
ismételt feldolgozás idejének meghosszabodása.
Lassulás
az idősek által használt stratégiák lényegesen nem
különböznek a fiatalokéitól, inkább hatékonyságuk
csökkent.
Ahol eltérés mutatkozik a stratégiai működésekben is, ott
az eltérés általában visszavezethető olyan
kapacitáskorlátok jelentkezésére, amelyek az
alapfolyamatok hatékonyságának csökkenésével
magyarázhatók.
Az általános mentális lassulás kialakulása alapul
szolgálhat számos jelenség magyarázatára.
Az automatikus és figyelmi folyamatok időskori
változásainak idegélettani okainak kutatásában
felmerült, hogy a változások inkább egyes
központi idegrendszeri struktúrákhoz
kötődnek, nem pedig a legáltalánosabb
alapfolyamatokhoz
(Czigler, 2000).
longitudinális felmérések
általában kevesebb életkori változást mutatnak.
egy nagy reprezentatív mintával végzett felmérésben arra a
felfedezésre jutottak, hogy egy
11 éves időintervallumban 70 éves korig a kognitív
funkciók viszonylag stabilak maradtak.
ezt a felmérést Koppenhága mellett végezték, és a benne
résztvevő alanyokat földrajzi elhelyezés, életkor és nem
szerint rétegezték (Laursen, 1997).
Egy hasonló, tíz évig tartó longitudinális vizsgálat, amely 65
és 79 év közötti személyek bevonásával indult,
minimális változásról adott számot a “nyelv,
intellektus, percepció és a döntéshozatal”
területén azon résztvevők között, akik megőrizték jó
egészségi állapotukat.
Hasonló eredményeket kaptak egy 84-től 93 éves korig
terjedő idősek csoportjában négy éves
időintervallumban.
Ezeknél a legidősebb öregeknél minimális volt a
csökkenés
a legtöbb tesztben, és összehasonlítva a náluk 15 évvel
fiatalabbakkal nem mutattak nagyobb mértékű kognitív
hanyatlást.
A rövidtávú memória öregedéssel akkor válik
sebezhetővé, amikor a feladat az anyag mentális
manipulációját követeli meg,
mint amikor például egy számsor megfordítására kerül sor.
12345
54321
Az utóbbi mérésésre alkalmas például a MAWI
Számismétlés próbája (Kun és Szegedi, 1972).
Feltételezhető, hogy időskorban csökken a
tárolási kapacitás,
és az irreleváns információk figyelmen kívül hagyásának
képessége
az idősek lelassult feldolgozási sebessége
szignifikáns módon járul hozzá a jóindulatú memória
problémákhoz
Néhány longitudinális vizsgálat azt sugallja, hogy
a nagyon idősek memória hanyatlása nem tér el
túlságosan a 70 év alatti idősekhez viszonyítva.
Valószínűleg a vizuális memória a későbbi évek folyamán
fokozottabb hanyatlást mutat, mint a verbális memória
Az egészség és a kognitív öregedés
A jó egészségi állapot és még inkább a rendszeres
aerobic torna lelassíthatja a kognitív hanyatlás
folyamatát, és akár a hanyatlás mértékét is csökkentheti
Amikor mozgást nem végző 55 és 75 közötti életkorúakat
hasonló összetételű csoportokkal hasonlítottak össze,
akik viszont aerobic tornán vagy izomerősítő és lazító
testedzéseken vettek részt,
az aerobic tornát űző egyének a kognitív tesztekben
lényegesen jobb eredményeket értek el a többi
csoporthoz képest.
Testmozgást kísérő javulások mutatkoztak
a kognitív
sebességben és hatékonyságban valamint
a kivitelező kontroll folyamatokban
fitneszedzés
Egy másik vizsgálatban azt állapították meg, hogy azok a fiatal vagy
középkorú (50 és 62 év közötti) férfiak, akik fitneszedzéseken vettek
részt,
magasabb pontszámokat értek el a vizuális és kognitív működési
tesztekben.
az agyi véráramlás növekedése jobban hozzájárul az agy
oxigénnel való telítődéséhez.
Idősek esetében még a videojátékok is jó szellemi tornát
eredményezhetnek, mivel ezek a reakcióidőt felgyorsíthatják.
Gerontológiai standardok az enyhe időskori
memória gyengülések osztályozására
Ezek egyike az
AAMI (Age-Associated Memory Impairment),
amit a korral kapcsolatos memória hanyatlásnak nevezhetünk
Ennek diagnosztikai kritériuma a legalább egy standard deviáció (SD)
értékű eltérés a korosztály teljesítményének középértékéhez
képest
a Benton Vizuális Megtartás Tesztben,
a Wechsler Memória Skála verbális memória tesztjében,
vagy más megfelelő memória tesztekben.
Ebben a konstellációban 24 vagy magasabb pontszám jelentkezik az
MMSE-ben (Mini Mental State Examination) (Larrabee, McEntee és
mtsai, 1992).
AAMI
Age-Associated Memory Impairment
Azok az idősek, akik eleget tesznek az AAMI
kritériumainak, kevés változást mutatnak, vagy akár nem
is mutatnak változást a memória tesztek széles skáláján,
ami azt sugallja, hogy ez egy „jóindulatú” állapot
(Hanninen és Soininen, 1997).
Két másik……….az egyik:
Blackford és LaRue (1989):
egyik az életkorral megegyező memória gyengülés, az
ACMI (Age-Consistent Memory Impairment).
Ebben a memória szubtesztek 75 vagy ennél több
százalékában a személy életkorához illesztett
teszteredményei a középértéktől negatív irányban
eltérnek 1 SD értékben.
A másik
A másik osztályozási kategória az időskori
feledékenységre az
LLF, (Late-Life Forgetfulness),
abban az esetben regisztrálható, amikor a memória teszt
teljesítmények 50 vagy több százaléka 1 vagy 2 SD
eltéréssel mutat alacsonyabb teljesítményt a tesztek
életkorhoz illesztett középértékeihez képest.
Ezeket a diagnosztikai fogalmakat egy 202 egészséges 60 és 64 év
közötti egyénekből álló vizsgálatban hasonlították össze.
Az előfordulási arány
13,5%-os volt az AAMI,
6,5%-os az ACMI, és
1,5%-os az LLF esetén
(Schroder és mtsai, 1998).
Neuropszichológiai megfigyelési módszerek, becslő skálák és
kérdőívek a gerontoszichiátriai gyakorlatban
A legtöbb skála, kérdőív és más betegeket becslő eljárás a
következő három kategóriába tartozik:
többé-kevésbé teljes mentális státusz vizsgálatok,
amelyekhez pontozó szisztéma kapcsolódik
a viselkedés egy speciális csoportjára vonatkozó
megfigyelések, amiket egy kiképzett személy
végez
nem professzionális személy megfigyelései, aki gyakran a
beteg gondozója vagy családtagja