Transcript 3.

Növénynevek etimológiája I.
Az etimológiai típusok
Alapnyelvi eredetű növényneveink
• Kevés ősi örökségű uráli vagy finnugor növénynév
• A vándorlás korában, majd a honfoglalás idején
megváltozott geobotanikai környezet és az új
gazdasági körülmények is hozzájárultak ahhoz, hogy
nyelvünk sok új növénynévvel gazdagodott
• A növényvilágra vonatkozó régi elnevezések nagyobb
része ugyanakkor szókészletünkből kiveszett.
• Ősi eredetű növényneveink: fű, nyár, nyír, eper, fa,
fagyal, hárs, fűz, fenyő, szil, meggy, hagyma, stb.
Az etimológiai típusok
Magyar alakulatok
• Szarvas Gábor: a növényvilág magyar
nevei, „ az egész nomenclatura alig
egynehány számot tevő kivétellel
idegen népek ajándéka”.
• Ez legfeljebb egyszavas genusneveinkre
igaz, fajneveink túlnyomó többsége
belső nyelvi fejlemény.
• Ezek részben szóalkotással, részben
szószerkezetté válással létrejött
növénynevek, ilyen a botanika
nevezéktanának nagy többsége.
Szóteremtéssel
keletkezett szavak
• Indulatszóval képzett növénynevek
(noszafű – Zelenák János balszerencsés
névadása, melyet a szemérmes plébános
az Orchis morio nőszőfű elnevezésének
elkerülésére alkotott)
• Hangutánzó szóval képzett növénynevek
(csattanó maszlag, csörgőfű, pitypang,
pukkanó dudafürt, pöffeteg gomba,
csattogó eper)
Népetimológia
• A nép körében számos homályos,
jelentéstartalmat nélkülöző szó létezett,
melyet később „értelmesítettek”.
• Elferdítve, valamelyik más szóval
kapcsolatba hozva „értelmessé” válnak.
• Pl. cingróf, csiri-csuri (szőlő), baltacin, Áron
szakálla, sárkerék, csókarépa, garádicskóró, kertifijól, belekenyér, nagydragula,
mariskafa, keménymag, tubarózsa,
bölényvirág, kopottnyak, pogányka,
csikószőlő, pacsirtagomba, lócérna,
madárgyölér, kálmánkörte, bércsalma,
bűrösalma, liglóg szilva, rengő szilva, Török
Bálint alma, egérfa, borköles
Jövevényszavak
• Szláv jövevényszavak:
tekintélyes mennyiségű
átvétel. Ez a növénynevekre is
vonatkozik.
– Gomba, bab, cékla, dinnye,
kapor, rozs, zab, mák, beléndek,
lapu, varádics, borostyán,
moha, bodza, jegenye, cser,
galagonya, lencse, laboda, len,
uborka, barack, cseresznye,
retek, szilva, répa, köszméte,
málna, szamóca, kadarka,
hajdina, naspolya, boróka,
repce, káposzta, gabona, jávor,
luc, juhar, szittyó, páfrány, stb.
Jövevényszavak
• Török jövevényszavak: alma, árpa,
búza, dió, borsó, szőlő, bükk,
csalán, gyékény, káka, komló,
kőris, gyertyán, torma, kökény,
kender, kajszi, som, körte, üröm,
bojtorján, kóró, kikerics, kökörcsin,
stb.
• Latinból átvett jövevényszavak:
bazsalikom, zsálya, ibolya, cédrus,
mályva, liliom, menta, rózsa, ruta,
citrom, gyömbér, levendula,
majoránna, petrezselyem, akác,
pálma, viola, platán, stb.
Jövevényszavak
• Német jövevényszavak: bükköny,
puszpáng, karalábé, rizling, karfiol,
ringló, kel, krumpli, spenót, ribizli,
stb.
• Olasz jövevényszavak: füge,
narancs, datolya, rizs, mandula,
egres, articsóka, spárga, stb.
• Francia eredetű sok szőlőnevünk:
medoc, cabernet, sauvignon,
chardonnay, furmint, merlot.
• Nemzetközi vándorszó pl. a jácint,
ánizs, rezeda
Növényfajok, növénynevek
Sárga vízitök (Nuphar lutea)
Társnevei:
• tőkincs, sárga tavirózsa, sárga kupánvirág, sárgatulipán, habrózsa, vízimák, tórózsa
Története:
• 1578 - először Méliusz Juhász Péternél
• 1583 - majd Clusius pannóniai flóraművének Beythe István által megírt részében
• 1590 - Szikszai Fabricius Balázs összeállításában
• 1656 - Kájoni János orvoskönyvében
Neve:
• A latin genusnévvel és a növény régi francia nevével kapcsolatos a magyarban a
nenufar.
• Megvolt így a portugálban és a spanyolban is: nenufar. Az arabból került át – a
tavirózsa elő-ázsaia, afrikai és földközi-tengeri elterjedésének megfelelően –
ninufar, nilufar. Minden bizonnyal a „virág” jelentésű arab nuwwar hatására ment
végbe a rövidülés.
Farkasalma (Aristolochia clematitis)
• Régi növénynév.
A farkas név elsősorban pejoratív
jellegű; a kártékony, mérgező voltát
fejezik ki.
• Népi nevek:farkasfül,
farkasgégevirág, farkasfű,
farkasgyökér, farkashézaggyökér
• Másrészt az utótaggal jelölt
növénnyel szemben vadon termő,
hitvány fajokat neveznek ilyen
állatneves összetétellel. Ókori
művekben, majd a középkori
füvészkönyvekben is gyakori a latin
lupus „farkas” névvel jelölt növény:
Lupinaster, Lupinus albus, Lupinus
angustifolius, Lupinus luteus,
Lycopodium, Lycopus, Lycoperdon,
Faucaria lupina.
Farkasalma (Aristolochia clematitis)
• Aristolochia , arisztosz: „legjobb” és a locheia: „szülés” .
• Gyógynövény: a szülést segítő szerepét tartották fontosnak.
• De!
– marhák bőrbetegségei ellen tejben, ecetben, borban főzve volt használatos.
– A leveleit zúzott sebekre és orbánc ellen használták.
– Ma is gyógynövény, a Komárom megyei Martos községben is hasznosítják:
•
„Bóhák ellen farkasómát hánynok az ágy alá, hogy attú mégdöglik.”
• Kárpátalján drogjának forrázatával nehezen gyógyuló sebeket, gyulladásos
testrészeket borogatnak, Hantházán a „termést, levelet megfőzik, jó barna
leve lesz… a tehén-, ló szája fáj, meggurgujázni vele”.
• Magyarországon a gyökerét, föld alatti gumóját földialma, farkasalma néven
árulták a gyógyszertárakban.
• A XV. században tőlünk Németországba szállított export árucikk volt. Egy
akkori német kódex széljegyzete szerint a neve ungarischwurz, azaz
tulajdonképpen magyargyökér volt.
• A borászatban használatos farkasalmaíz kifejezést a farkaslama illatára
emlékeztető, rendszerint kellemes borízre alkalmazzák. Ilyen íze van például a
cabernet és a merlot szőlőfajták borának.
Farkasalma (Aristolochia clematitis)
• Nyelvjárási neve: farkascsinge,
farkasgégevirág
– A farkasgége egyes vidékeken „csigatészta”
jelentésű is, Karcagon a rakoncátlan, szilaj,
lármás gyerekekre mondják, hogy
„farkasgégén eresztett”, vagy Szegeden
„farkasgégén nevelkedett”.
• A Magyar Fűvész Könyv szerzőinek
szóalkotása. Ennek megfelelően ők a „Régi
és Népközt forgó magyar nevezetek”
sorában említett hézag gyökér helyébe a
farkas gégevirág kifejezést.
• A növény társneve a farkashézaggyökér.
•
Az összetétel hézaggyökér utótagja a növény
élőhelyére utal: falak, sziklák repedéseiben, réseiben
tenyészik, a hézagokból nő ki.
• Ismeretes még farkasfül néven, de nevezik
likasírnak is.
Kapotnyak (Asarum europaeum)
•
•
•
•
•
•
•
•
1517: Ortus Sanitatis magyar glosszái között
1525 körül az Asarum= kapothnak.
Melius Juhász Péternél az „asarum kapotnyac”.
Asarum kapotnyak neve: Lencsés György- kéziratos orvosbotanikai művében,
Clusius pannóniai flóraművében és Szikszai Fabricius Balázsnál.
Közli Beythe András is: kapotnyak „Asarum”, illetve mogyoro allya, mert
árnyékos helyen nő.
A XVI. Században: Dioszkuridész művében, ugyanitt a XVII. századból
capotnyiac, mogyoro allia.
Kájoni János (1656), Pápai Páriz Ferenc Pax Corporisában (1690) és szótárában
(1708) a kapotnyak vagy kerek kapor név szerepel.
Veszelszki Antal (1798) két faját írja le, és ismerteti gyógyhatásukat. Diószegi
Sámuel Orvosi Fűvész Könyvében (1813) is szerepel.
Kapotnyak (Asarum europaeum)
• A név szláv eredetű: kopotnyik-levele hasonlít a kopytóhoz, azaz a patához,
lókörömhöz. Népetimológiai átalakítás eredménye a kopottnyak, kopottnyakfű
neve.
• Csapó (1775): „a setét zöld vese forma és hosszú kopasz szárakon álló
leveleknek tövében, hosszú gyenge szárakon állanak a virágok”.
• Társnevei:tömjénfű, vadgyömbér, mogyoróalja és a kerekkapor, pulendrákus-fű
(Erdély)
• Az erdélyi Szováta-Szakadáton kelésre borítják, s ez kitisztítja a sebet.
• A franciák racine de cabaret-nek (kocsmai gyökér- hánytató, az iszákos napokig
nem tud italra nézni) és oreille d’homme-nek (emberi fül- leveleinek alakja) is
nevezik.
Kapotnyak (Asarum europaeum)
• Sajátságos fűszeres illata van, szétdörzsölve borsillatúak, mint a föld
alatti szára.
• Tüsszentőszerül régóta használják, a hajdan híres Poudre de St. Ange
nevű tubákban komoly mennyiségű kapotnyak-gyökérpor volt. Ez volt
a havasi burnót, havasi tabak.
Vízi hídőr
(Alisma plantago-aquatica)
• Dioszkuridész - Alisma, a régi görög aliszma
• Plinius révén átkerült a latinba.
• Diószegi Sámuel (1813) Orvosi Fűvészkönyv. Az
elnevezés a növény termőhelyére utal:
–
–
–
–
lassú folyók sásállományaiban
Nádasaiban
időszakosan elárasztott part szegélyeiben
A hidak, hídpallók mentén járva tűnt szembe ez
a vízinövény, innen kapta a nevét.
• A hídőr társneve: békakanál.
– A levelek kanálformája a névadás motivációja,
akár a kalánfürt, kalánfű, kanálfű
elnevezéseknél.
– Ismeretes az orvosi kalánfű elnevezése is, mely
a németből való.
– A tudományos Cochlearia nemi név a latin
cochlear „kanál” szóból képzett.
• További társneve:békakáposzta, a gubagyökér
és a víziútifű.
Úszó békaszőlő
(Potamogeton natans)
• A növény elliptikus levelei a víz színén úsznak.
• A tudományos fajnév a levélre utal (latin
per=át, folium=levél, azaz átnőtt levél)
• A tudományos Potamogeton elnevezés is a
növénynek a békával közös élőhelyére
vonatkozik.
• Régi növénynevünk
• 1780-ban szerepel Molnár János munkájában,
1783-ban Benkő Józsefnél, 1793-ban Földi
Jánosnál, 1798-ban Veszelszki Antalnál,
• 1843-ban Bugát Pálnál, 1845-ben Kováts
Mihálynál, 1862-ben a CzF. Szótárban
olvasható.
• Ettől kezdve egészen a mai munkákig és
lexikonokig szinte mindegyikben megtalálható.
Úszó békaszőlő (Potamogeton natans)
•
•
•
•
Szárcsatartófű, szárcsatartó uszány
Szárcsafű jelentése: Csapó József azt írja: „melly
füvet én nevezek igy leg-elsöben, álló tókban,
motsárban terem”.
– A szótörténet szerint jóval korábbi
felbukkanású.
Uszányfű, békatutaj, békauszányfű neve, amely
szintén arra utal, hogy a növény felső, víz színén
úszó levelein ezek az állatok megpihenhetnek.
A vérbaj vélelmezettt ellenszerévé vált. Plinius azt
írja Naturalis Historiae libri című hatalmas
természettudományos munkájának 16. kötetében,
a „smilax”-ról, hogy nem szerencsés dolog, ha
vallási szertartásokban vagy koszorúkötéshez
felhasználják. A csöppet sem vidám monda szerint
ugyanis a bokor tulajdonképp egy Smilax nevű lány,
aki Crocus nevű legény iránti szerelmében változott
bokorrá… A smilax fájából írótáblákat készítenek.
Keleti kontyvirág (Arum orientale)
• Etnobotanikai terminus: „hogy úgy
mered ki a virág a burkából, mint a
falusi lányok feje a búbjára tűzött
konty.”
• Társnevei a sülyfű, borsosbaraboly,
lapincs, németgyökér, borjúlábfű és a
vadkukorica
• Igen régi növénynevünk
• Csapónál isten szakálla fű a neve, de „
igen rosszul, mert nem illik és nem is
szabad a Teremtőnek nevét teremtett
dolgokra ruházni”.
• Az elnevezés már 1590-ben Szikszainál
olvasható: „Aron – boriu lab, auag Isten
szakalla”.
Keleti kontyvirág (Arum orientale)
• Latin arum, aron neve Linné elnevezése
Theophrasztosz aron, azaz „hasznos” nevű
növénye alapján, mely Plinius szerint az arab
„ar”ból való.
• Hasonneve: az áronvessző, áronszakáll,
árongyökér.
• A régi írók és fordítók ezeket a neveket az
Arum szó hasonlósága alapján alkották, mivel a
növény díszes buzogányvirágzatát Áron főpap
vesszejéhez hasonlónak vélték.
• A maculatum faji név „foltos” jelentésű
• Kígyótráng: régi terminus.
– A kígyó előtagú terminus azon alapul, hogy
kígyóforma gyökeréről azt hirdették,
kígyómarás ellen jó.
• Sülfű: gyógynövényt jelöl, ugyanis a régi
nyelvekben a süly jelentése kelés volt.
– Melius például a növény hasznossága kapcsán
ezt írta: „az nagy gelyvákat, sülöket el ronttya”.
Keleti kontyvirág (Arum orientale)
• A néphit szerint a bűbájosság növénye volt.
– Ha egy lány a táncba készült, a cipőjébe kis
darabkát rejtett a kontyvirágból ezzel a
mondókával: „lapulj meg kontyos fű cipellőm
hegyében, én legyek a táncban mindenki
kegyében”.
• Virágzata csapda
– Dögszag, legyek
– a buroklevél alkotta cső faláig érő, a
csökevényes terméketlen virágokból kiálló,
merev visszafelé görbülő szőrök elzárják a
kifelé vezető utat.
– A legyek a menekülés lehetőségét keresve a
másik kontyvirágból hozott virágport a termős
virágokra juttatják.
– Ezután az addig merev szőrök már utat
engednek, ám a termős virágok fölött lévő
porzók virágporából még bőven jut a távozó
légy testére.
Apró békalencse (Lemna minor)
• A XVI. század utolsó harmadától
több munkából adatolható (pl.
Melius, Szikszai, Szenci.)
• Etnobotanikai terminus:
békalencse, békalöncse, bíkalencse
• Melius Juhász Péter már úgy írta
le, hogy „mint egy lentse, lapos
dinnyemag, olyan a magva”.
• Lemna: korábban egy másik
vízinövény neve, Linné vitte át a
békalencsére.
• 1690-ben Pápai Páriz Ferenc Pax
Corporis című művében azt írja,
hogy „vízkórság ellen jó a tókon
termő békalencsének kifacsart leve
Fehér zászpa, fekete zászpa
(Veratrum album, V. nigrum)
• 1585: Calepinus szótárában felbukkan:
veratrum: Szazpa”.
• Szenci Molnár Albert szótárában a zászpa a
Helleborus neve.
• Baróti Szabó Dávid szótárában: „zászpa: fejér
hunyor, prüsszentő fü.”
• Az Orvosi Fűvész Könyvben a kikerics a
zászpa.
• Gyimesi csángók:ászpa, ászpagyükér,
ászpalevél
• Zászpa: altató hatású növényekre alkalmazták
• Kassai József a szlovák za-szpati’ elaludni ( a
halálban) kifejezésből származtatja.
• Társneve: fehér hunyor, trüsszentőfű.
• A növény protoveratrin és germarin nevű
alkaloidokat tartalmaz. Az orrban már egy
ötvenezred grammnyi mennyiségük is
tüsszentésre ingerel.
Fehér zászpa, fekete zászpa
(Veratrum album, V. nigrum)
• Veratrum album:
–
–
–
–
népi neve: ördögrakolya
gyöktörzsben lévő mérgező anyagok
a növénnyel tetűt, patkányt is irtottak
az erdélyi Szováta-Szakadáton „ a
gyükerit mekfőzzük vizben, alig lehet
bírni a szagát, s azzal a lével békennyük a
tetves marha bőrit. Megöl minden
élőlényt. Ezzel irtyuk a patkányt is.”
• Neve még: ünőcsecs, medvekocsány
• Tinctura Veratri
– Rizómája nagy mennyiségű jervint és
protoveratrint tartalmaz.
– A zászpa rizómakivonatát emellett még
más erősítő (roboráló) orvosságok
anyagaként is felhasználják.
Őszi kikerics (Colchicum autumnale)
• az első latin-magyar szójegyzékeinkben felbukkan
(kikerchen).
• A kikerics alakváltozatát először a Magyar Fűvész Könyv
(1775): kükörics.
• A korábbi füvészkönyvekben vadsáfrány a neve.
• A népnyelvben: kükirc, kükerc, kékkükötics, kökörcsfű,
kukerc, kikörics (Somogy), Székelyföldön guzsalyvirág,
guzsalyütő
– Kriza följegyzése szerint a Háromszékben „ elé lehet
venni a guzsalyat, mert kijött a guzsajüllőfű”.
• A Balatonnál vetővirág: akkor nyílik, amikor
megkezdődik az őszi vetés.
• Baranyában pücsök vagy tücsökkoma
– ha a mezőn virágzik, akkor már az ősziréteken csal ők
ketten, a kikerics és a tücsök jelentik a színt és a
hangulatot.
– Nagy Rózsa szerint tavasszal a növénynek az előző évi
termést hozott alakja látható a fűben. Ilyenkor hívják
pücsökkomának vagy zörgő-gaznak Nagyvátyon.
Őszi kikerics (Colchicum autumnale)
• Legmérgezőbb növényeink egyike.
– 70 mg kolhicin halálos az emberre.
– Mérgező voltára utal az ebvirág
elnevezés.
– Nevezik még kutyadöglesztő fűnek
is.
– Használatos a nyelvjárásokban a
kígyóvirág, Dunántúlon a kakasvirág.
• Gyergyóban az őszi kikerics,
sarjúgyökér hagymájából készült
főzettel bekenik a háziállatok bőrét,
hogy elpusztítsák az élősködőket.
• Az autumnale faji név a latin
autumnus „ősz”, autumnalis „őszi”
szóból való.
• Őszike társneve.
Sárga tyúktaréj (Gagea lutea)
• XVI. század második felétől :tik tara,
tyktara- a gabonák között terem,
kenyerrel főzik özue es vagy ezik.
• A nyelvjárásokban etnobotanikai
terminusként feljegyezték Erdélyben és
Kárpátalján.
• A nemzetség Gagea neve az angol
arisztokrata, Sir Thomas Gage emlékét
őrzi
– bőkezűen támogatta a
természettudományos kutatásokat.
• Debrecenben szúnyogvirág a neve.
• A kakastaréj növénynevünk azonos
névadási szemléletű.
Medvehagyma (Allium ursinum)
• 1775: Csapó József - kígyó-hagyma.
• 1783: Benkő József - medvehagyma
• Nevének magyarázata:
– kora tavasszal terem
– kábító fokhagymaszagú
– A medve élőhelyén terem, bizonyára az állat is
szívesen eszi tavasszal.
• Szibériában cseremiszának nevezik, és gyógyító
erőt tulajdonítanak neki.
• Illóolajában kéntartalmú vegyületek és mercaptan
nevű glikozida található. Csapó a tejet félti tőle:
– „nem kell megengedni a pásztoroknak, hogy a
juhokkal e füvet etessék, mivel a tejek
fokhagymaszagu lészen tőle”.
• A növény régebbi tudományos neve: Arctoscordon
(görög arcto=medve, scorodon=fokhagyma).
• Népi nevei: sajamás, salamás, salimahagyma,
sásihagyma.
Tavaszi csillagvirág (Scilla bifolia)
• Melius Juhász Péter (1578): Aster atticus,
békaterjék csillagfű néven.
– A béka állatnévvel képzett összetett szó a
középkorban sok pénzt érő theriák nevű, az
összes földi bajok ellen használatos
orvosság magyarosított formája.
– Valószínűleg a botanaikai-orvosi latinból
került át a szó, vagy a kereskedelemnek
köszönhetően az olaszból vagy a németből.
Mollay Károly szerint korai újfelnémet
eredetű, tyriack=ellenméreg.
• A lovagkorban és a barokk idején
kertekbe ültették.
• Csapó: Lychnis coronaria = csillag virág.
Ernyős sárma (madártej)
(Ornithogalum umbellatum)
• Lippay János (1664): madár téj elnevezés
– „kinek gyökerét parás hamuban megsütvén,
etzettel, olajjal megeszik a parasztok”.
• Magyar Fűvész Könyv
• Ezután számos forrásban adatolható
• Ornithogalum: nevét az magyarázza, hogy
a növény füve fehéres nyálkát, tejet
ereszt.
• Sarana szavunk (keletről): Ornithogalum
genusnév hivatalos magyar neve: sárma.
• Héber khirjonah nevét az magyarázza,
hogy a virágzatok nagy, fehér csomói
messziről sűrűn elszórt, tejfoltszerű
madártrágyához hasonlítanak.
• Társneve: vadhagyma, zöldcsík, kígyóvirág,
kakastej.
Széleslevelű, orvosi, fürtös salamonpecsét
(Polygonatum latifolium, P. odoratum, P. multiflorum)
– német Salomonsiege
– francia sceau de Salomon
– angol Solomon’s seal
• A salamonpecsét fehér, húsos
gyöktörzse korlátozott
növekedésű tagjain az előző évi
föld feletti hajtás elhalása után
kerek, lapos, pecsétnyomószerű
heg keletkezik.
• Ismert a pecsétgyökér neve is.
• Latin Polygonatum elnevezése
arra utal, hogy a száron számos
csomós dudor található.
Széleslevelű, orvosi, fürtös salamonpecsét
(Polygonatum latifolium, P. odoratum, P. multiflorum)
• Társnevei: farkascsengőfű,
gyengegyökér, kankalinfű, sülfű,
sülyfű. (Régi nyelvben a
süly=kelés)
• Kakasfark: régi, számos fontos
forrásban felbukkanó neve a
salamonpecsétnek.
– Metaforikus terminus: a névadást
a kakas farktollai motiválták.
• Az orvosi salamonpecsét a
mesékből és mondákból ismert
„ugrasztógyökér”, amely a
képzelet szerint képes a lezárt
ajtókat felnyitni, a sziklából vizet
fakasztani.
Gyöngyvirág (Convallaria majalis)
• Rapaics Rajmund: a gyöngyvirág nevet a
lovagkor naturalizmusa hívta életre
– Magyar: gyöngyöm-virágom becéző kifejezés
• Első előfordulásként a Magyar Oklevélszótár egy 1545-ből datált okiratból közli a
következő sort: „ vettem gyöngyvirágot,
mind fazokastól”.
• Benkő József: gyöngy-virág, bak gyöngyvirág, kakuk virág, szelentze, Szent György
virága.
• Nyílási ideje alapján nevezik májusi
gyöngyvirágnak, májusivirágnak,
szentgyörgyének, Szent György virágnak is,
mert Szent György napján jelenik meg.
• Kakukkvirág nevét is ez indokolja.
Gyöngyvirág (Convallaria majalis)
• Convallaria: a középkorban használt
Lilium convallium „ a völgyek lilioma”
kifejezésből alakult.
• A Németországban ismert
Osterglöckchen (húsvéti harangocska)
neve is. A germánok a jóságos Ostara
istennőnek számos növényt szenteltek,
így a tavasszal nyíló gyöngyvirágot is.
• Veszelszki Antal (1798 9 különféle
gyógyhatásairól ír
• A néphit azt tartja, ha a lány arcát
harmatos gyöngyvirággal bekeni, arca
üde lesz, és szeme egészséges marad.
• A virágszárak és magvak fogyasztása
súlyos mérgezést okoz.
Farkasszőlő (Paris quadrifolia)
• 1775: először Csapó Józsefnél
• Általában a nép farkasnak nevezi a veszedelmes, mérges
növényeket.
• Társnevei: rókaszőlő (bogyói jellegzetes rókaszagra
emlékeztetnek), varjúszem, ciklár, csillárfű, négylevelű
csillag, visszafordult szőlő, pokolszökésburján
(pokolszökés=mérges pattanás, kelés, amely nehezen
gyógyul, erre teszik a levelet, amely „kihúzza”)
• Paris: A görög mondavilág ismert alakjának, Priamosz
trójai király fiának a neve. A növénynév keletkezése az
ógörög mitológiára vezethető vissza. A bogyó ugyanis
Erisz almáját jelképezi, amelyért Pallasz Athéné, Héra és
Aphrodité versengenek.
• Quadrifolia: az egyforma négy levelet jelenti.
• A levélörv közepén álló egyetlen virágból gömbölyű,
kékesfekete bogyó lesz, emiatt hasonlítják a szőlőhöz.
• Mérgező: bogyó, rizóma, szár.
• Keserű ízű a szaponinok miatt.
Hóvirág (Galanthus nivalis)
• Clusius (1583) Leucoium bulbosum praecox:
korán nyíló „hagymás fehér violákat”. A
tavaszi tőzikét maius, a hóvirágot minus
jelzővel különböztette meg.
• Napjainkban használatos neve Benkő József
szóalkotása.
• Az elolvadó hóra utal az elnevezése. A
hóvirág tudományos neve szintén erre utal,
a latin nivalis=hóban termő.
• Ilyen továbbá a kékike „Chionodoxa” hóéke
társneve.
• A nemzetség Galanthus neve szintén
hasonló szemléletű, a görög gala „tej” és
anthosz „virág” szavakból alkotott
összetétel.
Hóvirág (Galanthus nivalis)
• Levélalakja miatt – mely szamár vagy
ló lábnyomát ábrázolja – hívják
szamárlapunak, lókörömfűnek.
• Nép nevei: fehér kankós (azaz
kampós), fejér tavaszika, fehér
tavaszika, Gergélynapi virág, hagyma
gyökerű fejér viola, görbe szuka,
hócsepp, hófehérke, kikeleti hóvirág,
nyakaszakadt lickus, szunnyadó,
hóízvirág, csicsikoma, kacsabiri (a
Beregben azt tartják, hogy ha a
kacsabirit a házba viszik, akkor nem
kel ki a kiskacsa), túróvirág, hazuga,
havadi, márciusi virág, gyolcsvirág,
gyócsika, gyolcsinka,
Tavaszi és nyári tőzike (Leucojum
vernum, L. aestivum)
• Benkő József: Leucojum=tőzegviola.
– Ennek a rövidítéséből alkották meg a
Magyar Fűvész Könyv szerzői a tőzike
elnevezést.
• Társnevei: gyócsvirág, józsefvirág,
szoplán, vízigyöngyvirág, kacsabér,
kacsabír, kacsabili, szúnyogozó
• A tudományos Leucojum genusnév már
a Linné előtti évszázadokban
használatos volt a botanika
„szaknyelvében”.
– Antik eredetű, már a római gazdasági író,
Columella használta a latin leucoion
nevet, mely a Hippokratésznél és
Theokritosznál olvasható görög leukoion
növénynév átvétele. A leuko előtagból
származik, fehér színt jelent.
Szibériai, sárga, tarka nőszirom
(Iris sibirica, I. pseudacorus, I. variegata).
• Írisz= „ nőszirom”
– mely nemzetközi szó a latinból, végső soron görög
eredetű.
– A görög Írisz a szivárvány istennője
– Plinius: a nőszirmok virágai különböző színűek, mint
a szivárvány.
• A nő előtag „termő” jelentésű. A szirom pedig
botanikai szakszóként felújított szó. A virág
sziromszerű bibéiről nevezték nősziromnak.
• Közhasználtban sokáig ragaszkodtak a kék liliom
elnevezéshez.
– Az írisz magyar nevével, a kékliliommal először
Lencsés György kéziratos orvosbotanikai művében
találkozhatunk.
• Népi nevei: békatulipán, kígyófejvirág, gumós
nőszirom, kardliliom, kardvirág, ibolyagyökér,
violagyökér.
Szibériai, sárga, tarka nőszirom
(Iris sibirica, I. pseudacorus, I. variegata).
• Az ókori emberek gyógynövényként nevelték.
– Gyökerét használták gyomorfájás, köhögés,
kutyaharapás, kígyómarás ellen.
– Vízkór, görcsös fájdalom, hisztéria gyógyítására
használták.
– A rágása megszünteti a szájban a fokhagyma-, dohányés más kellemetlen szagot.
– De úgy vélték, hogy csak akkor használ, ha „tiszta és igaz
férfi” ásta ki. Ez sem ment azonban egyszerűen,
megengesztelésére a felszedés előtt 3 hónapig mézes
vízzel öntözték a növény tövét. Köréje kard hegyével 3
kört túrtak. A földből kiemelve az ég felé tartották a
kiszedett gyökeret.
– A gyöktörzs gyöngyszerűen formázott darabjai az ókor
hite szerint főként a bőr- és vérfertőzések elkerülését
biztosították.
• A növény stilizált formáját valószínűleg ezért vésette
koronájára Justinianus felesége, Theodóra bizánci
császárné.
Szibériai, sárga, tarka nőszirom
(Iris sibirica, I. pseudacorus, I.
variegata).
• A görögöknél az irisz az alvilág kapuja
– a virág a halál és a gyász kifejezője volt
– a sírokra ültették, mert a nők lelkét Írisz
istennő vezette rendeltetési helyükre.
• A keresztény szimbolikában a
megváltottság öröme miatt a fény és
megtisztulás, majd a termékenység
jelképe lett.
• Az újkori művészetekben használták a
szeplőtelen fogantatás szimbólumaként.
• Felhasználása:
– Gyöktörzsét szárítva és porrá törve
illatosítónak használták
– leveleiből pedig zöld festéket állítottak elő.
– Hasítva, szárítva a fogzásban lévő
kisgyermekeknek adják rágásra, hogy
elősegítsék a fog előretörését.
Bíboros kosbor (Orchis purpurea)
• 1585- Calepinus szótárában bukkant fel először.
• Nevei: kosbor-fü, kos bor, koszboly, kostök,
koshere, meresztőfű, embererő, nőszőfű.
• A kosbor egy botanikus szerint a kos-borék (burok) rövödítése, s jelentése koshere.
– Ez a magyarázat téves, de nem fogadható el az sem,
amely szerint a kosbor annyi mint kosbőr.
– Hibás alak ennek értelmében a kosbőrfű is.
• „Ezen növényeket véringerlőnek tartják,honnan
az vélhetnők, hogy itt a szeszes italt jelentő bor a
második alkatrész, s annyit tenne, mint a kost
nemzésre ingerlő.”
• Kosbor szavunkat Laskai Péter alkotta a satyrion
magyar megfelelőjeként. „Renyhébb kosoknak és
bakoknak is adják italukban”.
Bíboros kosbor (Orchis purpurea)
• A kosbornak két gömbölyű vagy hosszúkás
gumója van: heregumóknak is nevezik (De:
görög órchis=here).
• Veszelszki Antal 1798-ban: „ A gyökere kettős
tökforma, egyike friss, a másik pedig
meghervadt forma. A kettős gyökérnek kettős
a haszna: mert a frissel élünk, hogy a férjfiúság
megerősbödjön; a hervadtal pedig ad
coercendam libidinem, hogy a bujaságot elóltsuk magunkban”.
• Csíkban a nép két csoportot különböztet meg:
az ujjas gumójú a fehérnépé, a gömbölyű
gumós a legényeké. A megfelelő gumókat
fogyasztva „elfogja őket a bolondság”.
Bíboros kosbor (Orchis purpurea)
• A kosborból font koszorút viseltek a görög ifjak
a föld termékenységének ünneplésekor,
Démétér nagy ünnepén.
• Kettős ikergumóját gyűjtötték: Salep néven
patikaszer volt. A szálep arab szó, a chuszje
szalep „rókahere” jelentésű.
– A gyógyhatású szálepet az egész keleten dicsérték, s
Indiában arannyal fizettek érte. Kivonatából erősítő,
frissítő italt készítettek.
Madárfészek (Neottia nidus-avis)
• A magyar írásbeliség egyik korai
növényneve, már a 16. sz.-ban feltűnik,
de ekkor még a Daucus carota-t jelenti
• Egyes vidékeken „pernyike” a neve
• A növény elnevezését a fészekszerűen
egymásba fonódó, tömött húsos
gyökérzetéről kapta
• Nidus > fészek, avis > madár
• Szaprofita életformát folytat
KÖSZÖNÖM
A FIGYELMET!
Irodalom
• Láncz Irén: A bácskai és bánáti népi növénynevek
alaktani és szemantikai sajátságai. Hungarológiai
Közlemények. 2002/3. 122–129.
• Pusztai Ferenc (főszerk.): Magyar értelmező kéziszótár.
Akadémiai Kiadó. Budapest, 2003.
• Rácz János: Agármony és bakszakáll. Magyar
Nyelvőr 2000/1. 118–125.
• Rácz János: Népi növényneveink. Magyar
Nyelvőr 2001/3. 287–298.
• Rácz János: Növénynevek enciklopédiája. Az
elnevezések eredete, a növények kultúrtörténete és
élettani hatása. Tinta Könyvkiadó. Budapest, 2010.