Transcript 7.
Növénynevek etimológiája V. Nadragulya (Atropa bella-donna) Története: • 1490 – „Edressus … in agrum reppetit mandragoras: natragula” • 1517 – Ortus Sanitatus magyar glosszái között • 1525 – „Mandragora vir. És M. femine: natragwlya” • 1533 – Murmelius szótárában • 1570 – Ars Medicaban • 1578 – Melius Juhász Péter: mandragora, natragulya • 1583 – Clusius: mandragora, natragulya • 1590 – Szikszai Fabricius Balázs: Aloite • XVI.sz. – csonka latin nylevű természetrajzi műben: natragwlia, ‚Madragoras’ • 1703 – Botaniconban: nadragulya • 1775 – Csapó József: natragulya, nagy-dragulya, álom-hozó-fü • 1783 – Benkő József: natragulya, nadragulya, nagydrágula, nagydragula Nadragulya (Atropa bella-donna) Népetimológia: • Nádraguba, álomhozófű, el-alutó-fű, bolondfű Társnevei: • Matraguna, maszlagos nadragulya, natragulya, natragula, nadrabulya, nádraguba, maszlakos nadragula (Szigetköz), netrebula, matrabuna (Magyarózd), szépasszonyfüve • farkasbogyó, ördögbogyó, ördögszőlő, mérgescseresznye, bolondbingó, álomalma, farkasszőlő, farkascseresznye, mérges cseresznye, veszettfű, bölénymag, dühösfű, ördögbibirkó, kábító bogyó, bolondítófű • natyfű, nagyerejűfű, tudósfű, szerencsefű Nadragulya (Atropa bella-donna) Atropa: • Genusnév Linnétől származik • Legenda: – Marcus Aurelius hadseregét nadragulyával mérgezték meg – A 3 párka közül Atroposz vágta el az élet fonalát • Atropa: atroposz=elháríthatatlan, megakadályozhatatlan; a halál’) Bella donna: • Szép asszony • pupillatágító: „európai hölgyek a szemükbe cseppentették, hogy tekintetük fénylő, pillantásuk csábító legyen” Nadragulya (Atropa bella-donna) Felhasználása, hatásai: • Ókori szerzők: narkotikum, afrodiziákum • Pszichedelikus hatás • Theophrasztosz: „ A növény leveleit árpamagokkal keverve hatásosan gyógyíthatjuk a fekélyeket, a levágott gyökér ellenben ecetbe áztatva orbánc és köszvény gyógyítására, illetve altatóként és szerelmi bájitalként is felhasználható. Borban vagy ecetben kell áztatni, kis darabokra vágni, majd pedig akasszuk ki egy időre a füstre.” – az elkészített szer elfogyasztása után egy csábító nőalak jelenik meg • Fuchsius: „Natragulia igen trefas fü, haszna is uagion s megh is trefalia az embereket az kik nem tudnak vele bany.” Nadragulya (Atropa bella-donna) Felhasználása, hatásai: • Kubinyi: „A’ belsőképeni veleélés szédülést, tántorgást, szomjuságot, szemkápráztatást, félrebeszélést okoz; a ‚beteg’ szemfénye kiterjedté lesz, nem nyelhet, bohóskodik, ökröndözik, hányásra erőködik, nagy dühösségbe jő, fogait csikorgatja, ellankad, végtére, ha vagy rosszul vagy későn gyógyittatik, meghal.” • „e’ babonás régibb korban a’ csalók e’ növény’ érzseiből boszorkányírt, lidérczsírt, kanördöghájat vagy kenőcsöt készítettek. A’ki ezzel megkente testét, természetesen megtébolyodott’ s érzékei felmagasztaltattak.” • Udvari ebédek kellemetlen vendégeitől megszabadulni: első fogásba kevés gyökérkivonat • Szerencsehozónak, nagy erejűnek hitték • Szilágyságban: „Áss a küszöbbe matragulyát s nem viheti el senki a szerencsét s te is otthon ülő lész” Ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara) Története: • 1405 – Schlägli szójegyzésékben: eb zele • 1525 – Ortus • 1533 – Murmelius szótárában • 1578 – Melius Juhász Péter • 1787 – tsutsorka, krumpli • 1790 – Dulcamara, keserű ízére utal • 1806 – tsútsór • 1813 – Diószegi Sámuel, tsutsór Csucsor • Nyelvújítási alkotás: csúcs+ -r Solanum: • Sol=nap, solare=napszúrást okoz, elbódít, solari=vigasztal, enyhít Dulcamara: • Dulcis=édes, amarus=keserű Ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara) Társnevei: • Csucsor ebszőlő, menyétbodza, menyétasszony, mönyétasszon, kutyabogyó, kutyaszőlő, kutyagolyó, vízi ebszőlő, szépasszony szőlője Felhasználása, hatásai: • Kubinyi: „Belsőleg véve erös émelygést, ökröndözést, hascsikarást, izzadást, bőrküteget, húgyfolyást, aggodalmat, szédülést, kábulást, tagreszketést, rángatózást, szélütést okoz.” • Göcsejben: „Ha a tehén tőgye megdagad, menyétasszony-bodzának megfőzött levével mosogatják s a tálludaganat leapad.” Sövényszulák (Calystegia sepium) Társnevei: • Déliglátó, folyófű, folyóka, folyondár, vadhajnalka • Nagyszulák, nagy-jövőtény, nagytölcsérvirág, suttyogó Calystegia: • Calyx=virágkehely • Stege=fedél Hatóanyagai: • Szívre ható glikozidok, cseranyagok Apró szulák (Convolvulus arvensis) Története: • 1533 – Murmelius szótárában • 1570 – Ars Medicaban • 1583 – Clusius:fulak, zulák • 1604 – Szenczi Molnár Albert: • 1708 – Pápai Páriz Ferenc • 1783 – Benkő József: fulák, sulák, szúlák, fel-fútó, szulák-haritska, folyóka • 1784 – Baróti Szabó Dávid: vad-venyike, szulák • 1807 – Magyar Fűvész Könyv • 1835 – Kassai József Apró szulák (Convolvulus arvensis) Néphit: • A nagy tölcsérvirág vagy suttyogó szárazság idején esőt hozhat, ha a virág kinyílását megakadályozzák úgy, hogy hajnalhasadás előtt a bimbó hegyét százéves öregember bal kezével kicsípi Társnevei: • Szalank, szolomp, szulánk, szulánka, szálank, culák, szuják, szúlánk, folyondár, futóka, gyöjtény, gyöjtin, gyövőtény, gyűjtvény, hajnalika, jövőtény, paplonc, revolvernövény, esőjelző, zőtkorpa • Túzoktalpfű, túzoktalpú perkáta, iszapfű, sulyáng • Isten pohárkája Felhasználása, hatásai: • Hashajtó, női betegségek ellen • Jóslás eszköze, pszichedelikus hatású Csalánlevelű, kereklevelű, baracklevelű harangvirág (Campanula trachelium, C. rotundifolia, C. persicifolia) Története: • 1583 - Clusius-Beythe: harang fiu • 1664 – Lippay János • 1703 – Dorstenius-féle Botanicon • 1786 – Teleki-Herbárium • 1783 – Benkő József: harangvirág, tsengettyü-virág • 1793 – Öszvetett Növények Neveink Campanula: • Linnétől származik • Campana=harang Társnevei: • Csengetyűke, csengetyűvirág, puggogtató, harangfű, szivecskevirág, csengővirág • Máriagyertyája, menyasszonyvirág, tőcsérvirág Erdei, magas aranyvessző (Solidago virgaurea, S. gigantea) Története: • 1583 – Clusius: mezey aranias vezzo • 1783 – Benkő József: veres gyürüfü, aranyos vessző Solidago: • Consolidáló növény • ‚Tömörré tévő’ Társnevei: • Istápfű, forrasztófű, ritkaréj, aranyruta, erősrojt, jágerkender Felhasználása: • Fuchsius és Bock: a vágott, szúrt sebet összehúzza, begyógyítja • Pogány sebfű • Epe-, vese-, hólyag- és mentruációs panaszokra Egynyári seprence (Erigeron annuus) Társnevei: • Sperencze, seprenczeküllőrojt • Vad seprő Használata: • Seprű (nyélre erősített cirok vagy vesszőcsomók) Parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) Társnevei: • parlagi-fü, parlagi virág, paradicsomgyom, szerbfű, tengeriszőlő, vadkender Ambrosia: • Plinius is használta. Ambrosia: aromatikus, kellemes illatú fajt jelent • Ambroszia: Istenek tápláléka • A halott testet megóvja a bomlástól, rothadástól • Ambrosziosz, ambrotosz: halhatatlan, Istenekhez tartozó Felhasználása, hatásai: • Kanadában: teáját vérzések, gyomorbetegségek ellen használják • Allergia Sátoros és réti margitvirág (Chrysanthemum corymbosum, C. leucanthemum) Története: • 1649-től datálhatjuk: margarita, margaréta, margareta, margarit, margarett, margaretta, margarét Neve: • Margarita (görög-latin): gyöngy • Francia lovagok adtákk a margitvirág nevet • Khrüszosz=arany, anthemom=virágocska Használata: • Teája bélférgek ellen • Lázcsillapító, gyermekágyi bántalmak ellen • Migrén • Jövendőmondó: lovagkorban a kisasszonyok, ha nem tudtak még dönteni, margarétakoszorút raktak a fejükre. • Szeret, nem szeret… Sátoros és réti margitvirág (Chrysanthemum corymbosum, C. leucanthemum) Társnevei: • Veszelkszki: ökörszem, „ mint egy ökörnek szeme, széleit körös-körül hosszú keskeny virágocskák karimázzák” • Melius: „széles, el terölt feiér virága, mint az ökör szeme” • Katalin virág, Katalin rózsa, katarózsa • Marucsek, papgallér, Szent János füve, uzsoravirág, szúromszem, papkiszúromszemedet (Gyerekjáték: „Pap, kiszúrom szemedet, elveszem a pénzedet”), papvirág, aranyvirág, réti aranyvirágtó, gilisztahajtó • Boldogasszony tenyere • Tehénvirág • Anyafű, mádra (jelentése: anyaméh), mátrafű Martilapu (Tussilago farfara) Neve: • Mart= magasabb fekvésű, meredek hely, vízpart, agyagszakadék, lapu= régi növénynév • Melius és Beythe még nem említi • Farfara= lisztet hordó, levél fonákja Társnevei: • Martilapi, martifű • Szattyú, kisédeslapu, körömfű, körömlapu, mostohalapu, podbál • Farkastalpúfű (Balaton mellékén) • Szamárköröm, szamárlapu, bikavirág, lókörmű szattyán, lókörmű szattyú, lókörömfű • (szattyán= szömörcével cserzett, élénk színűre festett, puha borjú-, juh vagy kecskebőr) • Élő-halófű, feférhátú-, mostoha-, partilapu, mocsárvirág • vajlapu (népnyelvi elnevezés: nyáron a növény leveleivel burkolják be a vajat, hogy hűvösen tartsák) Martilapu (Tussilago farfara) Néphiedelem: • Tyúkvirág: „vészt hoz a tyúkokra” • Nem lesz csirkéje, vagy nem tojik (kotlóvirág) Felhasználása, hatásai: • Köhögés elleni fű (Földi János szerint) • Fekélyek ellen (Hippokratész) • Patikák állandó jele volt • Tea és borogatás • Erdélyben leveléből főzelék • Köhögés, mellfájás, asztma ellen • Elhízás ellen a teája jó • Komáromban: „akinek a körmére ütnek vele, leveti a körmit. Nyersen ráteszik vagy megásztattyák húgyba” Fehér acsalapu (Petasites albus) Története: • XVI sz. – Fuchsius: nagy keserw lapu, Acha Lapu • XVII. Sz. Dioszkuridész: acza lapú • Székelyföldön: acsalapi= vizenyős helyeken termő, keserű lapuhoz hasonló növény (MTsz) Neve: • Acsa= szitakötő • Petasites, petászosz= széles karimájú kalap, levél formája Társnevei: • Kalaplapu, kalapfű, kalapos szattyú, keserűlapu, burdujlapu, gálga, gályafű, mirigyfű • Pestist gyógyító növény Fehér acsalapu (Petasites albus) Felhasználása, hatásai: • Veszelkszki: számos ragadóbetegség és nyavalya ellen • Szovátán: „gennyes sebekre tesszük, hoty kiszeggye a gennyet” • Gyerekek leveléből napernyőt • Gyöktörzs: inulin, keserűanyagok, cseranyagok, kevés illóolaj (gyógyszeripari nyersanyag) • Teája: köhögést csillapít, asztmás görcs oldó, izzasztó, torokgyulladás esetén öblögetésre • Friss levele: bőrbetegségek ellen Berki aggófű (Senecio nemorensis) Története: • 1578 – Melius Juhász Péter: rontófű 1583 – Clusius: Aggó fiu, rontó fiu • 1731 – Tabernaemontanus: sggó fiu (barbár neveknél) • 1775 – Csapó József: aggó-fü, kö-rontó-fü • 1793 - Földi János: aggófű • 1798 – Veszelkszki: aggófű • 1813 – Diószegi Sámuel: aggófű • 1862 – aggófű, aggó üszögőr (CzF.) • 1867 - Ballagi Mór: aggó • 1909 – Graumann Sándor: aggófű, aggó üszögőr, üszőkér, rontó fű, keresztfű Társnevei: • Aggfű, aggszéna, vénfű, rontó fű, szőrös fű, szöszös fű, hajas fű, pihe fű • Boszorkányléptefű, boszorkánytalp, golyvafű, tihivirág, hájasfű, angyalbojt, üszögőr, keresztfű Közönséges cickafark (Achillea millefolium) Története: • 1775 – Csapó József: cickafark • 1807 – Magyar Fűvész Könyv: tzitzkóró Társnevei: • prüsszentőfű (Diószegi: „levelével és virágával úgy élnek, mint a prüszköltető orvossággal) • Ezerlevelűfű, patikai ezerlevelűfű • Katonák sebfüve, vérfű, katonafű, vérállító • Egérfark, egérfarkú virág, egérfarkú kóró • Féregfarkú burján, pulykafű, kakastejvirág Közönséges cickafark (Achillea millefolium) Neve: • cica: játékos módosulat a cicka • Millefolium: ezerlevelű • Achilleosz herba=Achillesz füve – A szépségével és erejével kitűnt trójai hős nevét őrzi, aki a harcosok sebeit gyógyfüvekkel kezelte; a legenda szerint a trójai háborúban Achillesz egy katonatársa sebének vérzését cickafarkfű leveleivel állította el. Felhasználása, hatásai: • Vérzéscsillapító, fájdalomcsillapító, gyulladásgátló • Pulykáknak adják Erdélyben, ettől erősödnek • Druidák: időjóslás, kínaiak: jövendő megtudakolása • Virágzat: azuléntartalmú illóolaj, cseranyagok: antibiotikus, gyulladáscsökkentő. Szembetegségek kezelésére, bőrápolásra. • Teája: fogíny és szemgyulladásra • Étvágyjavító, emésztést segítő, görcsoldó, vérnyomáscsökkentő Fekete üröm (Artemisia vulgaris) Története: • 1395 – Besztercei Szójegyzékében: „rítímeníum: fer yrem” • 1405 – Schlägl szójegyzékében: vrem • 1435 – soproni magyar-latin szójegyzék: irim, keserű ízű gyógynövény • 1533 – Murmelius szótárában • 1560 – Gyöngyösi Glosszákban • 1578 – Melius Juhász Péternél: fekete irom • 1585 – Calepinus szótárában • 1590 – Szikszai Fabricius Balázsnál • 1595 - Verancsics Faustus Dictioníriumában: eüreüm Absynthium • 1596 – Kamerarius Herbariumában: feckete irén • 1813 – Diószegi Sámuel: üröm Fekete üröm (Artemisia vulgaris) Neve: • Kassai szerint: üröm, székely szó, ír szóból ered: „ezen fűszerrel az ag-nők sokféle gyógyításra való kentse-fentsét tsinálnak” • Bizonytalan eredetű szó, csuvas, baskír, cseremisz eredetű is lehet • Artemisia. Görög Artemisz Istennő nevéből. Szülők védője. – Artemisia, Mausolus király nővér és felesége egyben. Nagy botanikus és természetbúvár. • Absinthium (fehér ürömnél): nem kedvelt, keserű • Üröm: szenvedés, keserűség Társnevei: • Bolhaseprű, bolhaüröm • Ebcövek, élősködőfű, ebruta, gilisztaüröm • Gyomorfű • Méhanyafű Fekete üröm (Artemisia vulgaris) Felhasználása, hatásai: • Ürmös bor, abszint • „az irmes bor gyomrot melegít” • Az ürmös – téli estéken – az asszonyok kedvelt itala volt a XIX. sz. első felében. AZ ürmös bor, mesterséges vagy tsinált bor kitűnő receptjét adja hegyallyai és sopronyi legkövérebb édes musttal. • Sok üröm-köhögtet • Ebers-féle papirusztekercseken: gyógynövény az üröm • Kínaiak: orrvérzés ellen • Mágikus kultuszokban, oltalmazó varázsige az ürömhöz, a „gyógyfüvek anyjához” • Molyirtó, kártevők ellen • Petefészek gyógyításáre • Szerelmi varázsszer • Ürömtapló: tűzcsiholás Réti imola (Centaurea jacea) Története: • 1193 – földrajzi név: ad aquam imola • 1250 – Imulna (patak név) • 1344 – Imola, borsodi település • 1783 – Benkő József • 1813 – Diószegi Sámuel, Orvosi Fűvészkönyvében Neve: • Mocsaras helyekre, vizenyős kaszálókra vonatkozik • Imolyás széna • A fagyöngy szláv neve imela, de nem ebből származtatható Használata: • Égő vagy könnyező szemek kezelésére, epehajtó, sebforrasztó Orvosi székfű (Matricaria recutita) Története (kamilla, székfű): • 1596 – Kamerarius: „a magyarok alba benedicta néven nevezik” • 1435 – Soproni szójegyzék: sek fij • 1517 – Ortus Sanitatis: Zeek fyw • XVI. Sz. – Strassburgi Ősnyomtatvány: De camomilla – zekefyw • 1578 – Melius Juhász Péter: székfű • 1813 – a kamilla név innentől adatolható Neve: • Gyógynövény színe alapján, szik=tojássárgája szavunkkal függ össze • 1380: „vásároltam füveket, tudniillik székfűt” • Matricaria: matrix=anyaméh Orvosi székfű (Matricaria recutita) Társnevei: • székfű, szikfű, széksaláta, székvirág, kamillópipitér, katóka, kenyérmorzsa, marmancs, mesterfű, mezeikapor, papvirágfű, piripara, szentivánpipitér, teafű, kiskamilla, szűzekanyja, birsalmaszagú fű, anyaméhfű, mátrafű, anyafű • Piperefű, perefű, pipitér • Romonyica, musacél, teagaz, teaburján, almabűzű (Erdély) • Mádra, nátra, nádra, mádrafű Felhasználása, hatásai: • Egyiptomiak: minden gyógyfűnél jobban tisztelték • Görögök: láz és női bajok ellen • Leggyakoribb gyógyfüvünk • Enyhítette az asztmát, álmatlanság ellen, meghűlés ellen, erős fogfájás esetén • Bőrbetegek mosdószere, gyomorgörcs, vértódulás, reumés fájdalmak esetén Kakicsvirág (Mycelis muralis) Neve: • 1584 – Kákics • Bizonytalan eredetű név • Dunántúli nyelvjárás, vízinövényt jelöl • Muralis=falon termő Társnevei: • Kőfalisaláta, sebfű, porcogósaláta, tolvajfű Nyúlsaláta (Prenanthes purpurea) Története, megjelenése: • 1570 – Ars Medica • 1772 – Szenczi Molnár Albert • 1762 – Pápai • 1775 – Csapó József • 1783 – Benkő József • 1832 – Kresznerics • 1834 – Kassai • 1845 – Kováts műveiben Neve: • Nyulak kedvelik. De ember is fogyasztja, Cserszegtomaj: tavasszal hús mellé. • Társneve: vérsaláta Erdei és olasz hölgymál (Hieracium sylvaticum, H. sabaudum) Neve: • 1517 – Ortus Sanitatis: Hewlghmaal • 1595 – Beythe: vadkék • Diószegi: holgyomál Legenda: • Hierax=ölyv • „ha látása gyengül, a növényhez dörzsöli a szemét, hogy látása javuljon, megerősödjön” • Ölyvfű, ölüfű • „ha az ember gyökerét amulettként a nyakán hordja, megtisztul a látása” Erdei és olasz hölgymál (Hieracium sylvaticum, H. sabaudum) Társnevei: • Héjafű, hőlye, hölyefű, hólye-vadzab, héla • Egérfül, szőrösfű • Mizsót • Nyúlfile, borjúfül Felhasználása, hatásai: • Auricula muris= fülfájás ellen használták • „akik hosszabb ideig isszák a levét, a betegségekkel szemben ellanállóak lesznek” Köszönöm a figyelmet!