Transcript Északnyugati-Kárpátok II. (Nyugati-Kárpátok) • Külső-vonulat: Kis-Kárpátok, Inovec, Sztrázsó, Kis-Fátra, Liptói-havasok, Magas-Tátra • Belső-vonulat: Tribecs, Nagy-Fátra, Alacsony-Tátra • Gömör-Szepesi-érchegység.

Északnyugati-Kárpátok II.
(Nyugati-Kárpátok)
• Külső-vonulat: Kis-Kárpátok, Inovec, Sztrázsó, Kis-Fátra, Liptói-havasok,
Magas-Tátra
• Belső-vonulat: Tribecs, Nagy-Fátra, Alacsony-Tátra
• Gömör-Szepesi-érchegység
Kis-Kárpátok
• A Duna és a Myjava f. között. A Dévényi-szorostól ÉK-i irányban 70 km
hosszan, 10–20 km szélességben húzódik.
• Legmagasabb csúcsa a Viszoka (Vysoká), 754 m.
• Főként gránitból épül fel.
Inovec
- A Vág és a Nyitra völgye között, É-D-i irányban
- Inovec, 1042 m
- Gneisz, csillámpala, gránit, rajta triász-jura mészkő és dolomit
Sztrázsó-hegység
• ÉK-DNy-i irányban a Vág mentén húzódik Zsolna és Trencsén között.
• Keleti szomszédjától, a Kis-Fátrától a Rajeci-medence és a Facskói-hágó
(802 m) választja el, DK-en a Felső-Nyitra medencéje, D-en a Kisalföldhöz
tartozó Báni öblözet határolják.
• Uralkodóan az ÉNy-i-Kárpátok buroktakaróihoz tartozó középidei üledékek
(homokkő, mészkő, márga, dolomit) építik fel, a hegység alapját képező
kristályos kőzetek csak a hegység DK-i részén az ún. Kis-Magura területén
emelkednek felszínre.
• Legmagasabb pontja a Sztrázsó-hegy 1213 m középsőtriász mészkő
takaróroncs.
• Vágbeszterce és Zsolna között a szirtöv áthúzódik a Vág K-i oldalára is.
• A jura-kréta meszes konglomerátumból és homokkőből az erózió érdekes
sziklaalakzatokat formált (Szulyói-sziklák) ki.
Kis-Fátra
• A Rajcsanka, Turóc, Árva és Varinka folyók völgyei között. DNy–ÉK-i
irányban 60 km hosszan, 10–30 km szélességben húzódik.
• A Vág Sztrecsnói-szorosa két részre osztja. D-i része az alacsonyabb Rajecihavasok (Vel'ká Luká, 1476 m), É-i része a magasabb Kriván-Fátra (Nagy
Kriván, 1709 m).
• Főként gránitból áll, de É-i részén nagyobb foltokban mészkő, dolomit, márga
és homokkő is található.
Liptói-havasok
•
•
•
•
Gyűrt, takarós szerkezetű magashegység.
A Tátrai-takarórendszer gránit és gneisz kőzeteiből épül fel. A kristályos és
metamorf kőzetekre északon rátolódtak a Fátrai- és Garami-takarórendszer
üledékes kőzetei, főleg középidei mészkövek és dolomitok.
37 km hosszú főgerince a pleisztocénben eljegesedett. Eljegesedése kisebb
mértékű volt, mint a Magas-Tátráé. A gerinc alatti firngyűjtőkből kiinduló 4-5
km hosszú jégárak 1100-1200 m tszf. magasságig ereszkedtek le.
A kárfülkék közt kanyargó éles sziklagerincből emelkednek ki a hegység
legmagasabb csúcsai, a Banikov (2178 m), a Hegyes-Rohács (2084 m), a
Jakubina (2194 m) és a Bystrá (2248 m).
Lengyelországba átnyúló ÉK-i része vízben szegény, karsztos magashegység.
Magas-Tátra
• gyűrt, takarós szerkezetű magashegység.
• Csaknem 2000 m-es lejtőkkel emelkedik ki a Liptói-, Szepességi- és Nowytargimedencékből.
• A Tátrai-takarórendszer gránitos kőzeteiből álló hegység éles jégformálta
sziklagerince É felé nyitott patkót formálva, 26 km hosszan húzódik a Laliovehágó (Liptói-havasok) és a Kopa-hágó (Bélai-Tátra) között.
• A hegység legmagasabb csúcsai részben a főgerincből (Tengerszem-csúcs–Rysy
2499 m, Gerlachfalvi-csúcs–Gerlachovskỳ štít 2655 m, Jégvölgyi-csúcs–
Ladovỳ štít 2627 m) részben az abból D felé kiágazó oldalgerincekből (Kriván
2494 m, Nagyszalóki-csúcs–Slavkovskỳ štít 2452 m, Lomnici-csúcs–Lomnickỳ
štít 2634 m, Késmárki-csúcs–Kežmarskỳ štít 2558 m) emelkednek ki.
• É-on, a patkó belsejében összefolyó jégárak alakították ki leghosszabb
gleccserét, amely 20-25 km hosszú lehetett, és a Bielavoda-völgybe nyúlt le.
• A hegyég D-i oldalán sugarasan széttartó kisebb jégárak alakultak ki, amelyek
1000 m körüli magasságban végződtek el. E jégárak vésték ki legszebb
teknővölgyeit (Menguszfalvi-v., Nagy- és Kis-Tarpataki-v.).
• A jégárak elolvadása után keletkezett lépcsőkön zuhatagokat alkotva (Tarpatakivízesések, Fátyol-vízesés a Mlinica-völgyben, a Nagy-Lengyel-tó vizét levezető
patakon a Siklawa-vízesés) futnak le a kis patakok.
• A teknővölgyek völgyfőiben számos sziklamedencés tó, tengerszem
alakult ki. A tátrai tavak közül a legnagyobbak az É-i, Lengyelországhoz
tartozó völgyekben találhatók (Halas-tó, felszíne 34,5 ha, mélysége 50,8
m; Nagy-Lengyel-tó, felszíne 34,1 ha, mélysége 79,3 m).
• A D-i oldal sziklamedencés tavai a Nagy-Hincó-tó kivételével lényegesen
kisebbek. A Furkota-völgy Wahlenberg tava 2154 m magasságával az
egész Tátra legmagasabban fekvő tava.
• Végmoréna sánc gátolta el (holtjég tó) az alacsonyabban fekvő Csorba-tó
medencéjét, a Poprádi-tó vizét pedig a Menguszfalvi-völgy gleccserének
oldalmorénája duzzasztotta fel.
• Növénytakarójában figyelhető meg a legteljesebb függőleges övezetesség
a Kárpátokban. A bükkösök és elegyes erdők keskeny öve fölött a
fenyvesek, amelyben a lucfenyő az uralkodó és a felső erdőhatárig, 1500
m magasságig tart. Feljebb a törpefenyő alhavasi övébe megy át. A
törpefenyő összefüggő határai felett a havasi gyepek öve kezdődik, végül a
sziklahavasok következnek.
BELSŐ-VONULAT
Tribecs
Főtömegét a Tátrai-takarórendszerhez tartozó kristályos és metamorf kőzetek
építik fel, amelyekre gyűrt takarókként középidei üledékes kőzetek tolódtak a
kréta végi hegységképződés idején.
A hegység középső részében granodiorit és diorit van felszínen, ÉK-i részét
főleg metamorf kőzetek alkotják. A triász, jura és kréta üledékek a hegység
peremvidékén maradtak meg, ahol kisebb mértékű volt a lepusztulás. A
karbonátos fedőkőzetek felszíne karsztosodott, kisebb barlangok is
kialakultak bennük.
Az egész hegység erősen tektonizált, kereszttörések mentén rögökre
tagolódik. A rögök a Kisalföld É-i peremén lépcsőzetesen emelkednek ki a
Nyitramenti-síkság alluviumából és keskeny, hosszanti hegyvonulatot
alkotnak a Nyitra és a Zsitva között.
Szelíden lejtősödő, erdővel borított legmagasabb tetői (Tribecs-tető 829 m) a
hegység granodioritból álló középső részén emelkednek. A széles lekerekített
hátak és tetők a hegység felemelt tönkjellegéről tanúskodnak.
A Tribecs-hegység
1. gránit,
2. gneisz és csillámpala,
3. permi és triász képződmények,
4. üledékes burok,
5. Krizsna-takarórendszer,
6. Kócs-takaró,
7. neogén vulkáni képződmények
Nagy-Fátra
• Besztercebányától É felé a Vág völgyéig, Ny-on a Turóci-medencéig terjed.
• Az Alacsony-Tátrától a Revuca és a Starohorska-patak völgye, D-i
szomszédjától, a vulkánikus Körmöci-hegységtől a Bystrica-völgy választja el.
• a Tátrai aljzattakaró gránit, gneisz és csillámpala kőzetei csak a hegység É-i
részén bukkannak felszínre egy kis foltban az ún. Lubohnyai-masszívumban.
• A hegység nagyobbik részét középidei üledékes kőzetek, homokkövek, palák,
mészkövek és dolomitok építik fel, amelyek takaróredőkbe gyűrve (Fátrai- és
Garami-takarórendszer) rátolódtak és betakarják az idősebb kőzeteket rejtő
aljzattakarót.
• Legmagasabb tetői (Ostredok 1592 m, Krížna 1574 m, Suchý 1550 m, Ploská
1532 m) a hegység D-i részén összefüggő vonulatot alkotnak.
• A Ploská-csúcstól a Vág völgye felé tartó Lubohnyai-völgy valósággal
kettészeli a Nagy-Fátra É-i részét és feltárja az üledékes takaró alatt rejtőzködő
kristályos kőzeteket.
Alacsony-Tátra
• A Fekete-Vág és a Garam völgye között, a Stureci-hágótól (1010 m) a Popovahágóig (1055 m) kb. 95 km hosszú, szélessége 15-20 km.
• Főgerince (gneisz, kristályos palák, gránit, granodiorit) üledékes köpenyből
emelkedik ki.
• Az Ördöglakodalma-hágó Ny-i és K-i részre osztja. A Ny-i a magasabb
(Gyömbér, 2043 m; Hopok, 2024 m; Deres, 2004 m),
• a K-i 1700-1900 m (Király-hegy, 1948 m).
• É-i oldal triász mészkövén karsztos formakincs (Deményfalvi-barlangrendszer,
20,5 km ; zsombolyok- Stary hrad, 152,5 m)
Liptói-medence
Zord éghajlatú medence az ÉNy-i-Kárpátok kristályos vonulatai között, melynek Éi határán a Chocs-hegység, a Liptói-havasok és a Magas-Tátra, D-i határán pedig
az Alacsony-Tátra emelkedik.
Az átlagosan 600 m tszf. magasságban fekvő medence alját harmadidőszaki tengeri
és negyedidőszaki folyóvízi üledékek takarják. Fő folyója a Vág.
Hullámos felszínébe a Liptóújvár (Lipt. Hrádok) közelében egy folyóvá egyesülő
Fekete- és Fehér-Vág szép teraszos völgyet mélyített. A szomszédos Poprádimedencétől az alacsony csorbai vízválasztó határolja el. A medence legmélyebb
pontja 490 m magasságban Rózsahegynél (Ružomberok) van.
Szepességi-medence
A felvidék legsűrűbben lakott, termékeny medencéje az ÉNy-i-Kárpátok
kristályos és flis vonulatai között.
É-on a Magas-Tátra és a Szepesi-Magura, D-en az Alacsony-Tátra és a SzepesGömöri-érchegység, K-en a Lőcsei- és Branyiszkói-hegység szinte teljesen
körülzárják. Csak Ny-on nyitott a medence, a Liptói-medence felé nincs éles
határa. A két medence határát a Poprád és a Vág alacsony vízválasztóján lehet
kijelölni.
A medence Ny-i részének főfolyója a Poprád, a Csorba-tó felől érkezik és a
Magas-Tátra lábánál húzódó hordalékkúpok előterében K felé tart. Poprádnál
ÉK felé fordul és szép teraszos völgyében kanyarogva folyik végig az Y
alakban szétágazó medence alján. A medence K-i részének vizei a Hernádba
ömlenek.
Legmagasabb területe Poprád környékén (650-700 m), legalacsonyabb pontja
Szepesolaszinál van a medence DK-i sarkában, 385 m-es tszfm-ban.
Zsolnai-medence
Kis hegyközi medence a Kis-Fátra, a Sztrázsói-hegység
hegycsoportja, a Javornik és a Kisucai-hegység között.
Szulyói-
A Vág és három mellékfolyójának (Kiszuca, Rajcsanka, Varinka) alsó szakasza
mentén alakult ki 350-400 m tszfm.-ban. Szabálytalan alaprajzú medence,
amely a mellékfolyók mentén messze benyúlik a szomszédos hegyvidéki
területekre.
A mellékfolyók mentén kialakult kis medencéket (Varinka-medence a KisFátra előterében, Rajeci-medence a Kis-Fátra és a Szulyói-hegység között és a
belőle kiágazó Deményi-medence) a Vág menti süllyedék kapcsolja egybe.