Slide 1

Pio atya világa 1.
Szerkesztette és fordította: Tekulics Judit

Etalon Kiadó
2011.

Pio testvér egy rejtélyes az orvosok számára is megmagyarázhatatlan betegségben
szenvedett, amely sok szenvedést okozott neki. Későbbi élete során sem akad egy
orvos, aki kielégítő diagnózist tudna adni rejtélyes betegségéről, amely minden
alkalommal eltűnik, amint a fiatal barát szülőfalujának földjére lép.
Pietrelcina (szülőfaluja) nyugodt kis fészkében tehát Isten a legjobba hozza ki a fiatal kapucinus
barátból, felkészíti őt a rá váró hatalmas feladatokra.
Ezen Isten terve szerint való,
hét évnyi „különleges
noviciátus” alatt Pio atya
megéli a családi élet, a falusi
lét örömeit és szenvedéseit,
nélkülözéseit, egyszóval
mindennapi valóságát. Így
képes lesz megérteni a
közemberek bánatát, akiket
nem véd a kolostor
biztonságot nyújtó fala, és
képes lesz majdan segíteni
rajtuk, hiszen az ő küldetése
nem korlátozódik egy
kolostor falai közé, hanem az
egész világot öleli majd fel.

Pio atya beteljesítheti legfőbb vágyát, vagyis azt, hogy egy lehessen Krisztussal
a kereszten és az oltáron egyaránt: „lejövök az oltártól, hogy felszálljak a
keresztre, és leszállok a keresztről, hogy az oltárra helyezzem magam”.
„Ó Jézusom, lélegzetem és életem, ma
remegve emelkedem fel hozzád a szeretet
misztériuma által, add, hogy veled együtt én
is a világ számára Út, Igazság, Élet legyek, és
érted, legszentebb papunk tökéletes áldozat
lehessek. A kapucinus Pio atya.”

Akinek csupán egyszer is alkalma nyílt rá, hogy részt
vegyen Pio atya szentmiséjén, maga is
megtapasztalhatta a minden jelenlevőt eltöltő
különös érzést: mintha megszűnne az idő és a tér,
amely elválasztja egymástól a templom oltárát és a
kálváriát.

Van egy hely a családi birtokon, amely Pio atya szívének mindig is igen kedves
volt. Majdnem a földjük közepén állt egy hatalmas, dús lombú, ezerágú, öreg
szilfa, ez alatt imádkozott sokszor, mialatt családjának tagjai a mezei
munkákat végzeték. Rokonai, hogy az elmélkedés és pihenés perceit még
kellemesebbé tegyék számára, a fa alá egy kis szalmakunyhót építettek neki. Az
immár felnőtt Pio atya most is gyakran ide húzódott vissza imádkozni,
elmélkedni valamint tanulni, lelki olvasmányokban elmerülni.

Ekképpen emlékezik később ezekre a pillanatokra:
„Nyáridőben mindig családom kicsiny birtokán, az én kis
szalmakunyhómban időztem. Ott voltam éjjel-nappal,
élveztem a hűvös, tiszta, friss, egészséges levegőt. Az a
kunyhó lett az én kis templomom, ha csak tehettem, ott
végeztem minden kegyes tevékenységet, imákat,
lelkigyakorlatokat, éjjel és nappal egyaránt.”

Az elragadtatásokhoz rendszeresen társult a sátán
megjelenése is. Kezdetben az ördög egy csúnya, fekete
macska képében jelent meg Pio atya előtt. A második
alkalommal pedig szép és fiatal, mezítelen lányok alakját
öltötte magára, akik parázna táncot lejtettek. A harmadik
elragadtatás alkalmával az atya nem látta az ördögöt, de az
arcul köpte őt. A negyedik alkalommal Pio atya szintén nem
látta őt, ám a fiatal lányok fülsiketítő hangját hallotta. Majd
hóhérként jelent meg előtte az ördög, és megostorozta őt. A
hatodik alkalommal feszület képében, majd legközelebb
annak a fiatal barátnak az alakját öltötte magára, aki nem
sokkal azelőtt látogatta meg Pio atyát.

A nyolcadik elragadtatásban a sátán magának Ágoston lelkiatyának alakját
használta fel, kilencedik megjelenésekor pedig a provinciális atya alakját
öltötte magára. Tizedik alkalommal X. Pius pápa alakjában jelent meg,
máskor pedig az őrangyala, Szent Ferenc, vagy a Szűzanya alakját öltötte
magára, végül pedig előfordult, hogy saját maga valódi, borzalmas képében
jelent meg, a pokol angyalainak kíséretében.

Amikor az ördög megjelent neki, Pio atya mindig
egyetlen kérést intézett hozzá, amelyből mindig
felismerte őt: „Mondd: éljen Jézus!” Miután az
ördögöt felismerte, Isten segedelmével minden
alkalommal le is győzte azt, majd miután eltűnt,
csaknem mindig megjelent az atyának Jézus, Mária,
vagy saját őrangyala.

Pio atya élete a külsőségek tekintetében nem változik: Isten dicsőségére, és az
emberi lelkek üdvösségére ugyanolyan szent hévvel végzi papi teendőit. Igen
keveset eszik, azt is csupán délben. A reggelt és a délelőttöt a gyóntatószélben,
az asszonyok gyóntatásával tölti, este pedig önmagáért é másokért imádkozik,
valamint a férfiak gyónását hallgatja meg, akik jönnek is, nap mint nap szép
számban hozzá. Lelki élete mindig igen emelkedett és minden tekintetben Isten
felé forduló: ő ugyanis minden pillanatban szinte fizikailag érzi Isten jelenlétét.
Még akkor is, amikor a többiekkel beszél, vagy éppen viccelődik, ha jobban
megnézzük, láthatjuk, hogy soha egy pillanatra sem szakad el az istenes
gondolatoktól és cselekedetektől.
Pio atya tehát nem volt más, mint Szűz Mária anyaságának
kivetítődése, megjelenítője ebben a világban, elsősorban az ő lelki
családja számára, lelki fivérei és nővérei előtt. Pio atya számtalan
férfinek és nőnek volt lelkiatyja, ez volt az ő földi küldetésének
legfontosabb momentuma. Pio atya számára tehát az evangelizáció
nem volt más, mint életadás, újjászületés az isteni életre azoknak,
akikben a bűn következményeként az isteni élet kihunyt. Pio atya
számtalanszor használja lelki gyermekeinek szóló leveleiben a
kifejezést: „Én nemzettelek (…), én szültelek (…), vérben (…),
szeretetben (…) és fájdalomban.”

Pio atya tehát Krisztus szívével, atyaként, apaként és édesanyaként szeretett
mindenkit, olyan mély érzelmekre, olyan gyengéd szeretetre is képes volt, hogy
gyakran „anyácskának” hívta magát, ezt írta egyes levelei alá. Hiszen égi
Édesanyánk mellett ő állt hívei mellett a földi életük során, szíve pedig
olyannyira összeforrt Szűz Mária szerető szívével, hogy a lehető leghitelesebben
közvetíthette az emberek felé az égi Édesanya gondoskodását, törődését,
betölthette egy igazi édesanya hivatását.
„…Lehetetlenség lenne leírni, mennyi
minden történt velem a harminc év
alatt, mialatt Pio atyával kapcsolatban
álltam. Ha fontos az, hogy ne higgyünk
könnyedén az illúzióknak és ne lássunk
úton-útfélen csodákat, akkor az is
legalább ugyanennyire lényeges, hogy
valamely rosszul értelmezett túlzó
racionalitás nevében ne romboljuk le
magunkban az emberi élet egyik
legszebb és legnagyobb vigaszt
nyújtóigazságát. Azt, hogy Isten
gondviselő jósága eláraszt minket,
elmerülhetünk szeretetében, amelyet
teremtményei iránt érez. Ezt a
szeretetet a szentek a maga
teljességében érezték és élték át.”

Pio atya világa 1.

Etalon Kiadó
2011.

Szemelvények, bepillantás Pio atya életébe, belső világába – nem egy
hagyományos életrajz ez a könyv. Kapcsolata II. János Pál pápával,
lelkiatyja visszaemlékezései, csodái, misztikus élményei, és a
szülőfalujában eltöltött hét esztendő története ez.

Ha felkeltette érdeklődésedet ez a bemutató, várunk
szeretettel Könyvtárunkban, ahol megtalálhatod ezt a
könyvet az SP 162 P 71-es szám alatt, valamint más
szentek, misztikusok életrajzait.
NPKM


Slide 2

Pio atya világa 1.
Szerkesztette és fordította: Tekulics Judit

Etalon Kiadó
2011.

Pio testvér egy rejtélyes az orvosok számára is megmagyarázhatatlan betegségben
szenvedett, amely sok szenvedést okozott neki. Későbbi élete során sem akad egy
orvos, aki kielégítő diagnózist tudna adni rejtélyes betegségéről, amely minden
alkalommal eltűnik, amint a fiatal barát szülőfalujának földjére lép.
Pietrelcina (szülőfaluja) nyugodt kis fészkében tehát Isten a legjobba hozza ki a fiatal kapucinus
barátból, felkészíti őt a rá váró hatalmas feladatokra.
Ezen Isten terve szerint való,
hét évnyi „különleges
noviciátus” alatt Pio atya
megéli a családi élet, a falusi
lét örömeit és szenvedéseit,
nélkülözéseit, egyszóval
mindennapi valóságát. Így
képes lesz megérteni a
közemberek bánatát, akiket
nem véd a kolostor
biztonságot nyújtó fala, és
képes lesz majdan segíteni
rajtuk, hiszen az ő küldetése
nem korlátozódik egy
kolostor falai közé, hanem az
egész világot öleli majd fel.

Pio atya beteljesítheti legfőbb vágyát, vagyis azt, hogy egy lehessen Krisztussal
a kereszten és az oltáron egyaránt: „lejövök az oltártól, hogy felszálljak a
keresztre, és leszállok a keresztről, hogy az oltárra helyezzem magam”.
„Ó Jézusom, lélegzetem és életem, ma
remegve emelkedem fel hozzád a szeretet
misztériuma által, add, hogy veled együtt én
is a világ számára Út, Igazság, Élet legyek, és
érted, legszentebb papunk tökéletes áldozat
lehessek. A kapucinus Pio atya.”

Akinek csupán egyszer is alkalma nyílt rá, hogy részt
vegyen Pio atya szentmiséjén, maga is
megtapasztalhatta a minden jelenlevőt eltöltő
különös érzést: mintha megszűnne az idő és a tér,
amely elválasztja egymástól a templom oltárát és a
kálváriát.

Van egy hely a családi birtokon, amely Pio atya szívének mindig is igen kedves
volt. Majdnem a földjük közepén állt egy hatalmas, dús lombú, ezerágú, öreg
szilfa, ez alatt imádkozott sokszor, mialatt családjának tagjai a mezei
munkákat végzeték. Rokonai, hogy az elmélkedés és pihenés perceit még
kellemesebbé tegyék számára, a fa alá egy kis szalmakunyhót építettek neki. Az
immár felnőtt Pio atya most is gyakran ide húzódott vissza imádkozni,
elmélkedni valamint tanulni, lelki olvasmányokban elmerülni.

Ekképpen emlékezik később ezekre a pillanatokra:
„Nyáridőben mindig családom kicsiny birtokán, az én kis
szalmakunyhómban időztem. Ott voltam éjjel-nappal,
élveztem a hűvös, tiszta, friss, egészséges levegőt. Az a
kunyhó lett az én kis templomom, ha csak tehettem, ott
végeztem minden kegyes tevékenységet, imákat,
lelkigyakorlatokat, éjjel és nappal egyaránt.”

Az elragadtatásokhoz rendszeresen társult a sátán
megjelenése is. Kezdetben az ördög egy csúnya, fekete
macska képében jelent meg Pio atya előtt. A második
alkalommal pedig szép és fiatal, mezítelen lányok alakját
öltötte magára, akik parázna táncot lejtettek. A harmadik
elragadtatás alkalmával az atya nem látta az ördögöt, de az
arcul köpte őt. A negyedik alkalommal Pio atya szintén nem
látta őt, ám a fiatal lányok fülsiketítő hangját hallotta. Majd
hóhérként jelent meg előtte az ördög, és megostorozta őt. A
hatodik alkalommal feszület képében, majd legközelebb
annak a fiatal barátnak az alakját öltötte magára, aki nem
sokkal azelőtt látogatta meg Pio atyát.

A nyolcadik elragadtatásban a sátán magának Ágoston lelkiatyának alakját
használta fel, kilencedik megjelenésekor pedig a provinciális atya alakját
öltötte magára. Tizedik alkalommal X. Pius pápa alakjában jelent meg,
máskor pedig az őrangyala, Szent Ferenc, vagy a Szűzanya alakját öltötte
magára, végül pedig előfordult, hogy saját maga valódi, borzalmas képében
jelent meg, a pokol angyalainak kíséretében.

Amikor az ördög megjelent neki, Pio atya mindig
egyetlen kérést intézett hozzá, amelyből mindig
felismerte őt: „Mondd: éljen Jézus!” Miután az
ördögöt felismerte, Isten segedelmével minden
alkalommal le is győzte azt, majd miután eltűnt,
csaknem mindig megjelent az atyának Jézus, Mária,
vagy saját őrangyala.

Pio atya élete a külsőségek tekintetében nem változik: Isten dicsőségére, és az
emberi lelkek üdvösségére ugyanolyan szent hévvel végzi papi teendőit. Igen
keveset eszik, azt is csupán délben. A reggelt és a délelőttöt a gyóntatószélben,
az asszonyok gyóntatásával tölti, este pedig önmagáért é másokért imádkozik,
valamint a férfiak gyónását hallgatja meg, akik jönnek is, nap mint nap szép
számban hozzá. Lelki élete mindig igen emelkedett és minden tekintetben Isten
felé forduló: ő ugyanis minden pillanatban szinte fizikailag érzi Isten jelenlétét.
Még akkor is, amikor a többiekkel beszél, vagy éppen viccelődik, ha jobban
megnézzük, láthatjuk, hogy soha egy pillanatra sem szakad el az istenes
gondolatoktól és cselekedetektől.
Pio atya tehát nem volt más, mint Szűz Mária anyaságának
kivetítődése, megjelenítője ebben a világban, elsősorban az ő lelki
családja számára, lelki fivérei és nővérei előtt. Pio atya számtalan
férfinek és nőnek volt lelkiatyja, ez volt az ő földi küldetésének
legfontosabb momentuma. Pio atya számára tehát az evangelizáció
nem volt más, mint életadás, újjászületés az isteni életre azoknak,
akikben a bűn következményeként az isteni élet kihunyt. Pio atya
számtalanszor használja lelki gyermekeinek szóló leveleiben a
kifejezést: „Én nemzettelek (…), én szültelek (…), vérben (…),
szeretetben (…) és fájdalomban.”

Pio atya tehát Krisztus szívével, atyaként, apaként és édesanyaként szeretett
mindenkit, olyan mély érzelmekre, olyan gyengéd szeretetre is képes volt, hogy
gyakran „anyácskának” hívta magát, ezt írta egyes levelei alá. Hiszen égi
Édesanyánk mellett ő állt hívei mellett a földi életük során, szíve pedig
olyannyira összeforrt Szűz Mária szerető szívével, hogy a lehető leghitelesebben
közvetíthette az emberek felé az égi Édesanya gondoskodását, törődését,
betölthette egy igazi édesanya hivatását.
„…Lehetetlenség lenne leírni, mennyi
minden történt velem a harminc év
alatt, mialatt Pio atyával kapcsolatban
álltam. Ha fontos az, hogy ne higgyünk
könnyedén az illúzióknak és ne lássunk
úton-útfélen csodákat, akkor az is
legalább ugyanennyire lényeges, hogy
valamely rosszul értelmezett túlzó
racionalitás nevében ne romboljuk le
magunkban az emberi élet egyik
legszebb és legnagyobb vigaszt
nyújtóigazságát. Azt, hogy Isten
gondviselő jósága eláraszt minket,
elmerülhetünk szeretetében, amelyet
teremtményei iránt érez. Ezt a
szeretetet a szentek a maga
teljességében érezték és élték át.”

Pio atya világa 1.

Etalon Kiadó
2011.

Szemelvények, bepillantás Pio atya életébe, belső világába – nem egy
hagyományos életrajz ez a könyv. Kapcsolata II. János Pál pápával,
lelkiatyja visszaemlékezései, csodái, misztikus élményei, és a
szülőfalujában eltöltött hét esztendő története ez.

Ha felkeltette érdeklődésedet ez a bemutató, várunk
szeretettel Könyvtárunkban, ahol megtalálhatod ezt a
könyvet az SP 162 P 71-es szám alatt, valamint más
szentek, misztikusok életrajzait.
NPKM


Slide 3

Pio atya világa 1.
Szerkesztette és fordította: Tekulics Judit

Etalon Kiadó
2011.

Pio testvér egy rejtélyes az orvosok számára is megmagyarázhatatlan betegségben
szenvedett, amely sok szenvedést okozott neki. Későbbi élete során sem akad egy
orvos, aki kielégítő diagnózist tudna adni rejtélyes betegségéről, amely minden
alkalommal eltűnik, amint a fiatal barát szülőfalujának földjére lép.
Pietrelcina (szülőfaluja) nyugodt kis fészkében tehát Isten a legjobba hozza ki a fiatal kapucinus
barátból, felkészíti őt a rá váró hatalmas feladatokra.
Ezen Isten terve szerint való,
hét évnyi „különleges
noviciátus” alatt Pio atya
megéli a családi élet, a falusi
lét örömeit és szenvedéseit,
nélkülözéseit, egyszóval
mindennapi valóságát. Így
képes lesz megérteni a
közemberek bánatát, akiket
nem véd a kolostor
biztonságot nyújtó fala, és
képes lesz majdan segíteni
rajtuk, hiszen az ő küldetése
nem korlátozódik egy
kolostor falai közé, hanem az
egész világot öleli majd fel.

Pio atya beteljesítheti legfőbb vágyát, vagyis azt, hogy egy lehessen Krisztussal
a kereszten és az oltáron egyaránt: „lejövök az oltártól, hogy felszálljak a
keresztre, és leszállok a keresztről, hogy az oltárra helyezzem magam”.
„Ó Jézusom, lélegzetem és életem, ma
remegve emelkedem fel hozzád a szeretet
misztériuma által, add, hogy veled együtt én
is a világ számára Út, Igazság, Élet legyek, és
érted, legszentebb papunk tökéletes áldozat
lehessek. A kapucinus Pio atya.”

Akinek csupán egyszer is alkalma nyílt rá, hogy részt
vegyen Pio atya szentmiséjén, maga is
megtapasztalhatta a minden jelenlevőt eltöltő
különös érzést: mintha megszűnne az idő és a tér,
amely elválasztja egymástól a templom oltárát és a
kálváriát.

Van egy hely a családi birtokon, amely Pio atya szívének mindig is igen kedves
volt. Majdnem a földjük közepén állt egy hatalmas, dús lombú, ezerágú, öreg
szilfa, ez alatt imádkozott sokszor, mialatt családjának tagjai a mezei
munkákat végzeték. Rokonai, hogy az elmélkedés és pihenés perceit még
kellemesebbé tegyék számára, a fa alá egy kis szalmakunyhót építettek neki. Az
immár felnőtt Pio atya most is gyakran ide húzódott vissza imádkozni,
elmélkedni valamint tanulni, lelki olvasmányokban elmerülni.

Ekképpen emlékezik később ezekre a pillanatokra:
„Nyáridőben mindig családom kicsiny birtokán, az én kis
szalmakunyhómban időztem. Ott voltam éjjel-nappal,
élveztem a hűvös, tiszta, friss, egészséges levegőt. Az a
kunyhó lett az én kis templomom, ha csak tehettem, ott
végeztem minden kegyes tevékenységet, imákat,
lelkigyakorlatokat, éjjel és nappal egyaránt.”

Az elragadtatásokhoz rendszeresen társult a sátán
megjelenése is. Kezdetben az ördög egy csúnya, fekete
macska képében jelent meg Pio atya előtt. A második
alkalommal pedig szép és fiatal, mezítelen lányok alakját
öltötte magára, akik parázna táncot lejtettek. A harmadik
elragadtatás alkalmával az atya nem látta az ördögöt, de az
arcul köpte őt. A negyedik alkalommal Pio atya szintén nem
látta őt, ám a fiatal lányok fülsiketítő hangját hallotta. Majd
hóhérként jelent meg előtte az ördög, és megostorozta őt. A
hatodik alkalommal feszület képében, majd legközelebb
annak a fiatal barátnak az alakját öltötte magára, aki nem
sokkal azelőtt látogatta meg Pio atyát.

A nyolcadik elragadtatásban a sátán magának Ágoston lelkiatyának alakját
használta fel, kilencedik megjelenésekor pedig a provinciális atya alakját
öltötte magára. Tizedik alkalommal X. Pius pápa alakjában jelent meg,
máskor pedig az őrangyala, Szent Ferenc, vagy a Szűzanya alakját öltötte
magára, végül pedig előfordult, hogy saját maga valódi, borzalmas képében
jelent meg, a pokol angyalainak kíséretében.

Amikor az ördög megjelent neki, Pio atya mindig
egyetlen kérést intézett hozzá, amelyből mindig
felismerte őt: „Mondd: éljen Jézus!” Miután az
ördögöt felismerte, Isten segedelmével minden
alkalommal le is győzte azt, majd miután eltűnt,
csaknem mindig megjelent az atyának Jézus, Mária,
vagy saját őrangyala.

Pio atya élete a külsőségek tekintetében nem változik: Isten dicsőségére, és az
emberi lelkek üdvösségére ugyanolyan szent hévvel végzi papi teendőit. Igen
keveset eszik, azt is csupán délben. A reggelt és a délelőttöt a gyóntatószélben,
az asszonyok gyóntatásával tölti, este pedig önmagáért é másokért imádkozik,
valamint a férfiak gyónását hallgatja meg, akik jönnek is, nap mint nap szép
számban hozzá. Lelki élete mindig igen emelkedett és minden tekintetben Isten
felé forduló: ő ugyanis minden pillanatban szinte fizikailag érzi Isten jelenlétét.
Még akkor is, amikor a többiekkel beszél, vagy éppen viccelődik, ha jobban
megnézzük, láthatjuk, hogy soha egy pillanatra sem szakad el az istenes
gondolatoktól és cselekedetektől.
Pio atya tehát nem volt más, mint Szűz Mária anyaságának
kivetítődése, megjelenítője ebben a világban, elsősorban az ő lelki
családja számára, lelki fivérei és nővérei előtt. Pio atya számtalan
férfinek és nőnek volt lelkiatyja, ez volt az ő földi küldetésének
legfontosabb momentuma. Pio atya számára tehát az evangelizáció
nem volt más, mint életadás, újjászületés az isteni életre azoknak,
akikben a bűn következményeként az isteni élet kihunyt. Pio atya
számtalanszor használja lelki gyermekeinek szóló leveleiben a
kifejezést: „Én nemzettelek (…), én szültelek (…), vérben (…),
szeretetben (…) és fájdalomban.”

Pio atya tehát Krisztus szívével, atyaként, apaként és édesanyaként szeretett
mindenkit, olyan mély érzelmekre, olyan gyengéd szeretetre is képes volt, hogy
gyakran „anyácskának” hívta magát, ezt írta egyes levelei alá. Hiszen égi
Édesanyánk mellett ő állt hívei mellett a földi életük során, szíve pedig
olyannyira összeforrt Szűz Mária szerető szívével, hogy a lehető leghitelesebben
közvetíthette az emberek felé az égi Édesanya gondoskodását, törődését,
betölthette egy igazi édesanya hivatását.
„…Lehetetlenség lenne leírni, mennyi
minden történt velem a harminc év
alatt, mialatt Pio atyával kapcsolatban
álltam. Ha fontos az, hogy ne higgyünk
könnyedén az illúzióknak és ne lássunk
úton-útfélen csodákat, akkor az is
legalább ugyanennyire lényeges, hogy
valamely rosszul értelmezett túlzó
racionalitás nevében ne romboljuk le
magunkban az emberi élet egyik
legszebb és legnagyobb vigaszt
nyújtóigazságát. Azt, hogy Isten
gondviselő jósága eláraszt minket,
elmerülhetünk szeretetében, amelyet
teremtményei iránt érez. Ezt a
szeretetet a szentek a maga
teljességében érezték és élték át.”

Pio atya világa 1.

Etalon Kiadó
2011.

Szemelvények, bepillantás Pio atya életébe, belső világába – nem egy
hagyományos életrajz ez a könyv. Kapcsolata II. János Pál pápával,
lelkiatyja visszaemlékezései, csodái, misztikus élményei, és a
szülőfalujában eltöltött hét esztendő története ez.

Ha felkeltette érdeklődésedet ez a bemutató, várunk
szeretettel Könyvtárunkban, ahol megtalálhatod ezt a
könyvet az SP 162 P 71-es szám alatt, valamint más
szentek, misztikusok életrajzait.
NPKM


Slide 4

Pio atya világa 1.
Szerkesztette és fordította: Tekulics Judit

Etalon Kiadó
2011.

Pio testvér egy rejtélyes az orvosok számára is megmagyarázhatatlan betegségben
szenvedett, amely sok szenvedést okozott neki. Későbbi élete során sem akad egy
orvos, aki kielégítő diagnózist tudna adni rejtélyes betegségéről, amely minden
alkalommal eltűnik, amint a fiatal barát szülőfalujának földjére lép.
Pietrelcina (szülőfaluja) nyugodt kis fészkében tehát Isten a legjobba hozza ki a fiatal kapucinus
barátból, felkészíti őt a rá váró hatalmas feladatokra.
Ezen Isten terve szerint való,
hét évnyi „különleges
noviciátus” alatt Pio atya
megéli a családi élet, a falusi
lét örömeit és szenvedéseit,
nélkülözéseit, egyszóval
mindennapi valóságát. Így
képes lesz megérteni a
közemberek bánatát, akiket
nem véd a kolostor
biztonságot nyújtó fala, és
képes lesz majdan segíteni
rajtuk, hiszen az ő küldetése
nem korlátozódik egy
kolostor falai közé, hanem az
egész világot öleli majd fel.

Pio atya beteljesítheti legfőbb vágyát, vagyis azt, hogy egy lehessen Krisztussal
a kereszten és az oltáron egyaránt: „lejövök az oltártól, hogy felszálljak a
keresztre, és leszállok a keresztről, hogy az oltárra helyezzem magam”.
„Ó Jézusom, lélegzetem és életem, ma
remegve emelkedem fel hozzád a szeretet
misztériuma által, add, hogy veled együtt én
is a világ számára Út, Igazság, Élet legyek, és
érted, legszentebb papunk tökéletes áldozat
lehessek. A kapucinus Pio atya.”

Akinek csupán egyszer is alkalma nyílt rá, hogy részt
vegyen Pio atya szentmiséjén, maga is
megtapasztalhatta a minden jelenlevőt eltöltő
különös érzést: mintha megszűnne az idő és a tér,
amely elválasztja egymástól a templom oltárát és a
kálváriát.

Van egy hely a családi birtokon, amely Pio atya szívének mindig is igen kedves
volt. Majdnem a földjük közepén állt egy hatalmas, dús lombú, ezerágú, öreg
szilfa, ez alatt imádkozott sokszor, mialatt családjának tagjai a mezei
munkákat végzeték. Rokonai, hogy az elmélkedés és pihenés perceit még
kellemesebbé tegyék számára, a fa alá egy kis szalmakunyhót építettek neki. Az
immár felnőtt Pio atya most is gyakran ide húzódott vissza imádkozni,
elmélkedni valamint tanulni, lelki olvasmányokban elmerülni.

Ekképpen emlékezik később ezekre a pillanatokra:
„Nyáridőben mindig családom kicsiny birtokán, az én kis
szalmakunyhómban időztem. Ott voltam éjjel-nappal,
élveztem a hűvös, tiszta, friss, egészséges levegőt. Az a
kunyhó lett az én kis templomom, ha csak tehettem, ott
végeztem minden kegyes tevékenységet, imákat,
lelkigyakorlatokat, éjjel és nappal egyaránt.”

Az elragadtatásokhoz rendszeresen társult a sátán
megjelenése is. Kezdetben az ördög egy csúnya, fekete
macska képében jelent meg Pio atya előtt. A második
alkalommal pedig szép és fiatal, mezítelen lányok alakját
öltötte magára, akik parázna táncot lejtettek. A harmadik
elragadtatás alkalmával az atya nem látta az ördögöt, de az
arcul köpte őt. A negyedik alkalommal Pio atya szintén nem
látta őt, ám a fiatal lányok fülsiketítő hangját hallotta. Majd
hóhérként jelent meg előtte az ördög, és megostorozta őt. A
hatodik alkalommal feszület képében, majd legközelebb
annak a fiatal barátnak az alakját öltötte magára, aki nem
sokkal azelőtt látogatta meg Pio atyát.

A nyolcadik elragadtatásban a sátán magának Ágoston lelkiatyának alakját
használta fel, kilencedik megjelenésekor pedig a provinciális atya alakját
öltötte magára. Tizedik alkalommal X. Pius pápa alakjában jelent meg,
máskor pedig az őrangyala, Szent Ferenc, vagy a Szűzanya alakját öltötte
magára, végül pedig előfordult, hogy saját maga valódi, borzalmas képében
jelent meg, a pokol angyalainak kíséretében.

Amikor az ördög megjelent neki, Pio atya mindig
egyetlen kérést intézett hozzá, amelyből mindig
felismerte őt: „Mondd: éljen Jézus!” Miután az
ördögöt felismerte, Isten segedelmével minden
alkalommal le is győzte azt, majd miután eltűnt,
csaknem mindig megjelent az atyának Jézus, Mária,
vagy saját őrangyala.

Pio atya élete a külsőségek tekintetében nem változik: Isten dicsőségére, és az
emberi lelkek üdvösségére ugyanolyan szent hévvel végzi papi teendőit. Igen
keveset eszik, azt is csupán délben. A reggelt és a délelőttöt a gyóntatószélben,
az asszonyok gyóntatásával tölti, este pedig önmagáért é másokért imádkozik,
valamint a férfiak gyónását hallgatja meg, akik jönnek is, nap mint nap szép
számban hozzá. Lelki élete mindig igen emelkedett és minden tekintetben Isten
felé forduló: ő ugyanis minden pillanatban szinte fizikailag érzi Isten jelenlétét.
Még akkor is, amikor a többiekkel beszél, vagy éppen viccelődik, ha jobban
megnézzük, láthatjuk, hogy soha egy pillanatra sem szakad el az istenes
gondolatoktól és cselekedetektől.
Pio atya tehát nem volt más, mint Szűz Mária anyaságának
kivetítődése, megjelenítője ebben a világban, elsősorban az ő lelki
családja számára, lelki fivérei és nővérei előtt. Pio atya számtalan
férfinek és nőnek volt lelkiatyja, ez volt az ő földi küldetésének
legfontosabb momentuma. Pio atya számára tehát az evangelizáció
nem volt más, mint életadás, újjászületés az isteni életre azoknak,
akikben a bűn következményeként az isteni élet kihunyt. Pio atya
számtalanszor használja lelki gyermekeinek szóló leveleiben a
kifejezést: „Én nemzettelek (…), én szültelek (…), vérben (…),
szeretetben (…) és fájdalomban.”

Pio atya tehát Krisztus szívével, atyaként, apaként és édesanyaként szeretett
mindenkit, olyan mély érzelmekre, olyan gyengéd szeretetre is képes volt, hogy
gyakran „anyácskának” hívta magát, ezt írta egyes levelei alá. Hiszen égi
Édesanyánk mellett ő állt hívei mellett a földi életük során, szíve pedig
olyannyira összeforrt Szűz Mária szerető szívével, hogy a lehető leghitelesebben
közvetíthette az emberek felé az égi Édesanya gondoskodását, törődését,
betölthette egy igazi édesanya hivatását.
„…Lehetetlenség lenne leírni, mennyi
minden történt velem a harminc év
alatt, mialatt Pio atyával kapcsolatban
álltam. Ha fontos az, hogy ne higgyünk
könnyedén az illúzióknak és ne lássunk
úton-útfélen csodákat, akkor az is
legalább ugyanennyire lényeges, hogy
valamely rosszul értelmezett túlzó
racionalitás nevében ne romboljuk le
magunkban az emberi élet egyik
legszebb és legnagyobb vigaszt
nyújtóigazságát. Azt, hogy Isten
gondviselő jósága eláraszt minket,
elmerülhetünk szeretetében, amelyet
teremtményei iránt érez. Ezt a
szeretetet a szentek a maga
teljességében érezték és élték át.”

Pio atya világa 1.

Etalon Kiadó
2011.

Szemelvények, bepillantás Pio atya életébe, belső világába – nem egy
hagyományos életrajz ez a könyv. Kapcsolata II. János Pál pápával,
lelkiatyja visszaemlékezései, csodái, misztikus élményei, és a
szülőfalujában eltöltött hét esztendő története ez.

Ha felkeltette érdeklődésedet ez a bemutató, várunk
szeretettel Könyvtárunkban, ahol megtalálhatod ezt a
könyvet az SP 162 P 71-es szám alatt, valamint más
szentek, misztikusok életrajzait.
NPKM


Slide 5

Pio atya világa 1.
Szerkesztette és fordította: Tekulics Judit

Etalon Kiadó
2011.

Pio testvér egy rejtélyes az orvosok számára is megmagyarázhatatlan betegségben
szenvedett, amely sok szenvedést okozott neki. Későbbi élete során sem akad egy
orvos, aki kielégítő diagnózist tudna adni rejtélyes betegségéről, amely minden
alkalommal eltűnik, amint a fiatal barát szülőfalujának földjére lép.
Pietrelcina (szülőfaluja) nyugodt kis fészkében tehát Isten a legjobba hozza ki a fiatal kapucinus
barátból, felkészíti őt a rá váró hatalmas feladatokra.
Ezen Isten terve szerint való,
hét évnyi „különleges
noviciátus” alatt Pio atya
megéli a családi élet, a falusi
lét örömeit és szenvedéseit,
nélkülözéseit, egyszóval
mindennapi valóságát. Így
képes lesz megérteni a
közemberek bánatát, akiket
nem véd a kolostor
biztonságot nyújtó fala, és
képes lesz majdan segíteni
rajtuk, hiszen az ő küldetése
nem korlátozódik egy
kolostor falai közé, hanem az
egész világot öleli majd fel.

Pio atya beteljesítheti legfőbb vágyát, vagyis azt, hogy egy lehessen Krisztussal
a kereszten és az oltáron egyaránt: „lejövök az oltártól, hogy felszálljak a
keresztre, és leszállok a keresztről, hogy az oltárra helyezzem magam”.
„Ó Jézusom, lélegzetem és életem, ma
remegve emelkedem fel hozzád a szeretet
misztériuma által, add, hogy veled együtt én
is a világ számára Út, Igazság, Élet legyek, és
érted, legszentebb papunk tökéletes áldozat
lehessek. A kapucinus Pio atya.”

Akinek csupán egyszer is alkalma nyílt rá, hogy részt
vegyen Pio atya szentmiséjén, maga is
megtapasztalhatta a minden jelenlevőt eltöltő
különös érzést: mintha megszűnne az idő és a tér,
amely elválasztja egymástól a templom oltárát és a
kálváriát.

Van egy hely a családi birtokon, amely Pio atya szívének mindig is igen kedves
volt. Majdnem a földjük közepén állt egy hatalmas, dús lombú, ezerágú, öreg
szilfa, ez alatt imádkozott sokszor, mialatt családjának tagjai a mezei
munkákat végzeték. Rokonai, hogy az elmélkedés és pihenés perceit még
kellemesebbé tegyék számára, a fa alá egy kis szalmakunyhót építettek neki. Az
immár felnőtt Pio atya most is gyakran ide húzódott vissza imádkozni,
elmélkedni valamint tanulni, lelki olvasmányokban elmerülni.

Ekképpen emlékezik később ezekre a pillanatokra:
„Nyáridőben mindig családom kicsiny birtokán, az én kis
szalmakunyhómban időztem. Ott voltam éjjel-nappal,
élveztem a hűvös, tiszta, friss, egészséges levegőt. Az a
kunyhó lett az én kis templomom, ha csak tehettem, ott
végeztem minden kegyes tevékenységet, imákat,
lelkigyakorlatokat, éjjel és nappal egyaránt.”

Az elragadtatásokhoz rendszeresen társult a sátán
megjelenése is. Kezdetben az ördög egy csúnya, fekete
macska képében jelent meg Pio atya előtt. A második
alkalommal pedig szép és fiatal, mezítelen lányok alakját
öltötte magára, akik parázna táncot lejtettek. A harmadik
elragadtatás alkalmával az atya nem látta az ördögöt, de az
arcul köpte őt. A negyedik alkalommal Pio atya szintén nem
látta őt, ám a fiatal lányok fülsiketítő hangját hallotta. Majd
hóhérként jelent meg előtte az ördög, és megostorozta őt. A
hatodik alkalommal feszület képében, majd legközelebb
annak a fiatal barátnak az alakját öltötte magára, aki nem
sokkal azelőtt látogatta meg Pio atyát.

A nyolcadik elragadtatásban a sátán magának Ágoston lelkiatyának alakját
használta fel, kilencedik megjelenésekor pedig a provinciális atya alakját
öltötte magára. Tizedik alkalommal X. Pius pápa alakjában jelent meg,
máskor pedig az őrangyala, Szent Ferenc, vagy a Szűzanya alakját öltötte
magára, végül pedig előfordult, hogy saját maga valódi, borzalmas képében
jelent meg, a pokol angyalainak kíséretében.

Amikor az ördög megjelent neki, Pio atya mindig
egyetlen kérést intézett hozzá, amelyből mindig
felismerte őt: „Mondd: éljen Jézus!” Miután az
ördögöt felismerte, Isten segedelmével minden
alkalommal le is győzte azt, majd miután eltűnt,
csaknem mindig megjelent az atyának Jézus, Mária,
vagy saját őrangyala.

Pio atya élete a külsőségek tekintetében nem változik: Isten dicsőségére, és az
emberi lelkek üdvösségére ugyanolyan szent hévvel végzi papi teendőit. Igen
keveset eszik, azt is csupán délben. A reggelt és a délelőttöt a gyóntatószélben,
az asszonyok gyóntatásával tölti, este pedig önmagáért é másokért imádkozik,
valamint a férfiak gyónását hallgatja meg, akik jönnek is, nap mint nap szép
számban hozzá. Lelki élete mindig igen emelkedett és minden tekintetben Isten
felé forduló: ő ugyanis minden pillanatban szinte fizikailag érzi Isten jelenlétét.
Még akkor is, amikor a többiekkel beszél, vagy éppen viccelődik, ha jobban
megnézzük, láthatjuk, hogy soha egy pillanatra sem szakad el az istenes
gondolatoktól és cselekedetektől.
Pio atya tehát nem volt más, mint Szűz Mária anyaságának
kivetítődése, megjelenítője ebben a világban, elsősorban az ő lelki
családja számára, lelki fivérei és nővérei előtt. Pio atya számtalan
férfinek és nőnek volt lelkiatyja, ez volt az ő földi küldetésének
legfontosabb momentuma. Pio atya számára tehát az evangelizáció
nem volt más, mint életadás, újjászületés az isteni életre azoknak,
akikben a bűn következményeként az isteni élet kihunyt. Pio atya
számtalanszor használja lelki gyermekeinek szóló leveleiben a
kifejezést: „Én nemzettelek (…), én szültelek (…), vérben (…),
szeretetben (…) és fájdalomban.”

Pio atya tehát Krisztus szívével, atyaként, apaként és édesanyaként szeretett
mindenkit, olyan mély érzelmekre, olyan gyengéd szeretetre is képes volt, hogy
gyakran „anyácskának” hívta magát, ezt írta egyes levelei alá. Hiszen égi
Édesanyánk mellett ő állt hívei mellett a földi életük során, szíve pedig
olyannyira összeforrt Szűz Mária szerető szívével, hogy a lehető leghitelesebben
közvetíthette az emberek felé az égi Édesanya gondoskodását, törődését,
betölthette egy igazi édesanya hivatását.
„…Lehetetlenség lenne leírni, mennyi
minden történt velem a harminc év
alatt, mialatt Pio atyával kapcsolatban
álltam. Ha fontos az, hogy ne higgyünk
könnyedén az illúzióknak és ne lássunk
úton-útfélen csodákat, akkor az is
legalább ugyanennyire lényeges, hogy
valamely rosszul értelmezett túlzó
racionalitás nevében ne romboljuk le
magunkban az emberi élet egyik
legszebb és legnagyobb vigaszt
nyújtóigazságát. Azt, hogy Isten
gondviselő jósága eláraszt minket,
elmerülhetünk szeretetében, amelyet
teremtményei iránt érez. Ezt a
szeretetet a szentek a maga
teljességében érezték és élték át.”

Pio atya világa 1.

Etalon Kiadó
2011.

Szemelvények, bepillantás Pio atya életébe, belső világába – nem egy
hagyományos életrajz ez a könyv. Kapcsolata II. János Pál pápával,
lelkiatyja visszaemlékezései, csodái, misztikus élményei, és a
szülőfalujában eltöltött hét esztendő története ez.

Ha felkeltette érdeklődésedet ez a bemutató, várunk
szeretettel Könyvtárunkban, ahol megtalálhatod ezt a
könyvet az SP 162 P 71-es szám alatt, valamint más
szentek, misztikusok életrajzait.
NPKM


Slide 6

Pio atya világa 1.
Szerkesztette és fordította: Tekulics Judit

Etalon Kiadó
2011.

Pio testvér egy rejtélyes az orvosok számára is megmagyarázhatatlan betegségben
szenvedett, amely sok szenvedést okozott neki. Későbbi élete során sem akad egy
orvos, aki kielégítő diagnózist tudna adni rejtélyes betegségéről, amely minden
alkalommal eltűnik, amint a fiatal barát szülőfalujának földjére lép.
Pietrelcina (szülőfaluja) nyugodt kis fészkében tehát Isten a legjobba hozza ki a fiatal kapucinus
barátból, felkészíti őt a rá váró hatalmas feladatokra.
Ezen Isten terve szerint való,
hét évnyi „különleges
noviciátus” alatt Pio atya
megéli a családi élet, a falusi
lét örömeit és szenvedéseit,
nélkülözéseit, egyszóval
mindennapi valóságát. Így
képes lesz megérteni a
közemberek bánatát, akiket
nem véd a kolostor
biztonságot nyújtó fala, és
képes lesz majdan segíteni
rajtuk, hiszen az ő küldetése
nem korlátozódik egy
kolostor falai közé, hanem az
egész világot öleli majd fel.

Pio atya beteljesítheti legfőbb vágyát, vagyis azt, hogy egy lehessen Krisztussal
a kereszten és az oltáron egyaránt: „lejövök az oltártól, hogy felszálljak a
keresztre, és leszállok a keresztről, hogy az oltárra helyezzem magam”.
„Ó Jézusom, lélegzetem és életem, ma
remegve emelkedem fel hozzád a szeretet
misztériuma által, add, hogy veled együtt én
is a világ számára Út, Igazság, Élet legyek, és
érted, legszentebb papunk tökéletes áldozat
lehessek. A kapucinus Pio atya.”

Akinek csupán egyszer is alkalma nyílt rá, hogy részt
vegyen Pio atya szentmiséjén, maga is
megtapasztalhatta a minden jelenlevőt eltöltő
különös érzést: mintha megszűnne az idő és a tér,
amely elválasztja egymástól a templom oltárát és a
kálváriát.

Van egy hely a családi birtokon, amely Pio atya szívének mindig is igen kedves
volt. Majdnem a földjük közepén állt egy hatalmas, dús lombú, ezerágú, öreg
szilfa, ez alatt imádkozott sokszor, mialatt családjának tagjai a mezei
munkákat végzeték. Rokonai, hogy az elmélkedés és pihenés perceit még
kellemesebbé tegyék számára, a fa alá egy kis szalmakunyhót építettek neki. Az
immár felnőtt Pio atya most is gyakran ide húzódott vissza imádkozni,
elmélkedni valamint tanulni, lelki olvasmányokban elmerülni.

Ekképpen emlékezik később ezekre a pillanatokra:
„Nyáridőben mindig családom kicsiny birtokán, az én kis
szalmakunyhómban időztem. Ott voltam éjjel-nappal,
élveztem a hűvös, tiszta, friss, egészséges levegőt. Az a
kunyhó lett az én kis templomom, ha csak tehettem, ott
végeztem minden kegyes tevékenységet, imákat,
lelkigyakorlatokat, éjjel és nappal egyaránt.”

Az elragadtatásokhoz rendszeresen társult a sátán
megjelenése is. Kezdetben az ördög egy csúnya, fekete
macska képében jelent meg Pio atya előtt. A második
alkalommal pedig szép és fiatal, mezítelen lányok alakját
öltötte magára, akik parázna táncot lejtettek. A harmadik
elragadtatás alkalmával az atya nem látta az ördögöt, de az
arcul köpte őt. A negyedik alkalommal Pio atya szintén nem
látta őt, ám a fiatal lányok fülsiketítő hangját hallotta. Majd
hóhérként jelent meg előtte az ördög, és megostorozta őt. A
hatodik alkalommal feszület képében, majd legközelebb
annak a fiatal barátnak az alakját öltötte magára, aki nem
sokkal azelőtt látogatta meg Pio atyát.

A nyolcadik elragadtatásban a sátán magának Ágoston lelkiatyának alakját
használta fel, kilencedik megjelenésekor pedig a provinciális atya alakját
öltötte magára. Tizedik alkalommal X. Pius pápa alakjában jelent meg,
máskor pedig az őrangyala, Szent Ferenc, vagy a Szűzanya alakját öltötte
magára, végül pedig előfordult, hogy saját maga valódi, borzalmas képében
jelent meg, a pokol angyalainak kíséretében.

Amikor az ördög megjelent neki, Pio atya mindig
egyetlen kérést intézett hozzá, amelyből mindig
felismerte őt: „Mondd: éljen Jézus!” Miután az
ördögöt felismerte, Isten segedelmével minden
alkalommal le is győzte azt, majd miután eltűnt,
csaknem mindig megjelent az atyának Jézus, Mária,
vagy saját őrangyala.

Pio atya élete a külsőségek tekintetében nem változik: Isten dicsőségére, és az
emberi lelkek üdvösségére ugyanolyan szent hévvel végzi papi teendőit. Igen
keveset eszik, azt is csupán délben. A reggelt és a délelőttöt a gyóntatószélben,
az asszonyok gyóntatásával tölti, este pedig önmagáért é másokért imádkozik,
valamint a férfiak gyónását hallgatja meg, akik jönnek is, nap mint nap szép
számban hozzá. Lelki élete mindig igen emelkedett és minden tekintetben Isten
felé forduló: ő ugyanis minden pillanatban szinte fizikailag érzi Isten jelenlétét.
Még akkor is, amikor a többiekkel beszél, vagy éppen viccelődik, ha jobban
megnézzük, láthatjuk, hogy soha egy pillanatra sem szakad el az istenes
gondolatoktól és cselekedetektől.
Pio atya tehát nem volt más, mint Szűz Mária anyaságának
kivetítődése, megjelenítője ebben a világban, elsősorban az ő lelki
családja számára, lelki fivérei és nővérei előtt. Pio atya számtalan
férfinek és nőnek volt lelkiatyja, ez volt az ő földi küldetésének
legfontosabb momentuma. Pio atya számára tehát az evangelizáció
nem volt más, mint életadás, újjászületés az isteni életre azoknak,
akikben a bűn következményeként az isteni élet kihunyt. Pio atya
számtalanszor használja lelki gyermekeinek szóló leveleiben a
kifejezést: „Én nemzettelek (…), én szültelek (…), vérben (…),
szeretetben (…) és fájdalomban.”

Pio atya tehát Krisztus szívével, atyaként, apaként és édesanyaként szeretett
mindenkit, olyan mély érzelmekre, olyan gyengéd szeretetre is képes volt, hogy
gyakran „anyácskának” hívta magát, ezt írta egyes levelei alá. Hiszen égi
Édesanyánk mellett ő állt hívei mellett a földi életük során, szíve pedig
olyannyira összeforrt Szűz Mária szerető szívével, hogy a lehető leghitelesebben
közvetíthette az emberek felé az égi Édesanya gondoskodását, törődését,
betölthette egy igazi édesanya hivatását.
„…Lehetetlenség lenne leírni, mennyi
minden történt velem a harminc év
alatt, mialatt Pio atyával kapcsolatban
álltam. Ha fontos az, hogy ne higgyünk
könnyedén az illúzióknak és ne lássunk
úton-útfélen csodákat, akkor az is
legalább ugyanennyire lényeges, hogy
valamely rosszul értelmezett túlzó
racionalitás nevében ne romboljuk le
magunkban az emberi élet egyik
legszebb és legnagyobb vigaszt
nyújtóigazságát. Azt, hogy Isten
gondviselő jósága eláraszt minket,
elmerülhetünk szeretetében, amelyet
teremtményei iránt érez. Ezt a
szeretetet a szentek a maga
teljességében érezték és élték át.”

Pio atya világa 1.

Etalon Kiadó
2011.

Szemelvények, bepillantás Pio atya életébe, belső világába – nem egy
hagyományos életrajz ez a könyv. Kapcsolata II. János Pál pápával,
lelkiatyja visszaemlékezései, csodái, misztikus élményei, és a
szülőfalujában eltöltött hét esztendő története ez.

Ha felkeltette érdeklődésedet ez a bemutató, várunk
szeretettel Könyvtárunkban, ahol megtalálhatod ezt a
könyvet az SP 162 P 71-es szám alatt, valamint más
szentek, misztikusok életrajzait.
NPKM


Slide 7

Pio atya világa 1.
Szerkesztette és fordította: Tekulics Judit

Etalon Kiadó
2011.

Pio testvér egy rejtélyes az orvosok számára is megmagyarázhatatlan betegségben
szenvedett, amely sok szenvedést okozott neki. Későbbi élete során sem akad egy
orvos, aki kielégítő diagnózist tudna adni rejtélyes betegségéről, amely minden
alkalommal eltűnik, amint a fiatal barát szülőfalujának földjére lép.
Pietrelcina (szülőfaluja) nyugodt kis fészkében tehát Isten a legjobba hozza ki a fiatal kapucinus
barátból, felkészíti őt a rá váró hatalmas feladatokra.
Ezen Isten terve szerint való,
hét évnyi „különleges
noviciátus” alatt Pio atya
megéli a családi élet, a falusi
lét örömeit és szenvedéseit,
nélkülözéseit, egyszóval
mindennapi valóságát. Így
képes lesz megérteni a
közemberek bánatát, akiket
nem véd a kolostor
biztonságot nyújtó fala, és
képes lesz majdan segíteni
rajtuk, hiszen az ő küldetése
nem korlátozódik egy
kolostor falai közé, hanem az
egész világot öleli majd fel.

Pio atya beteljesítheti legfőbb vágyát, vagyis azt, hogy egy lehessen Krisztussal
a kereszten és az oltáron egyaránt: „lejövök az oltártól, hogy felszálljak a
keresztre, és leszállok a keresztről, hogy az oltárra helyezzem magam”.
„Ó Jézusom, lélegzetem és életem, ma
remegve emelkedem fel hozzád a szeretet
misztériuma által, add, hogy veled együtt én
is a világ számára Út, Igazság, Élet legyek, és
érted, legszentebb papunk tökéletes áldozat
lehessek. A kapucinus Pio atya.”

Akinek csupán egyszer is alkalma nyílt rá, hogy részt
vegyen Pio atya szentmiséjén, maga is
megtapasztalhatta a minden jelenlevőt eltöltő
különös érzést: mintha megszűnne az idő és a tér,
amely elválasztja egymástól a templom oltárát és a
kálváriát.

Van egy hely a családi birtokon, amely Pio atya szívének mindig is igen kedves
volt. Majdnem a földjük közepén állt egy hatalmas, dús lombú, ezerágú, öreg
szilfa, ez alatt imádkozott sokszor, mialatt családjának tagjai a mezei
munkákat végzeték. Rokonai, hogy az elmélkedés és pihenés perceit még
kellemesebbé tegyék számára, a fa alá egy kis szalmakunyhót építettek neki. Az
immár felnőtt Pio atya most is gyakran ide húzódott vissza imádkozni,
elmélkedni valamint tanulni, lelki olvasmányokban elmerülni.

Ekképpen emlékezik később ezekre a pillanatokra:
„Nyáridőben mindig családom kicsiny birtokán, az én kis
szalmakunyhómban időztem. Ott voltam éjjel-nappal,
élveztem a hűvös, tiszta, friss, egészséges levegőt. Az a
kunyhó lett az én kis templomom, ha csak tehettem, ott
végeztem minden kegyes tevékenységet, imákat,
lelkigyakorlatokat, éjjel és nappal egyaránt.”

Az elragadtatásokhoz rendszeresen társult a sátán
megjelenése is. Kezdetben az ördög egy csúnya, fekete
macska képében jelent meg Pio atya előtt. A második
alkalommal pedig szép és fiatal, mezítelen lányok alakját
öltötte magára, akik parázna táncot lejtettek. A harmadik
elragadtatás alkalmával az atya nem látta az ördögöt, de az
arcul köpte őt. A negyedik alkalommal Pio atya szintén nem
látta őt, ám a fiatal lányok fülsiketítő hangját hallotta. Majd
hóhérként jelent meg előtte az ördög, és megostorozta őt. A
hatodik alkalommal feszület képében, majd legközelebb
annak a fiatal barátnak az alakját öltötte magára, aki nem
sokkal azelőtt látogatta meg Pio atyát.

A nyolcadik elragadtatásban a sátán magának Ágoston lelkiatyának alakját
használta fel, kilencedik megjelenésekor pedig a provinciális atya alakját
öltötte magára. Tizedik alkalommal X. Pius pápa alakjában jelent meg,
máskor pedig az őrangyala, Szent Ferenc, vagy a Szűzanya alakját öltötte
magára, végül pedig előfordult, hogy saját maga valódi, borzalmas képében
jelent meg, a pokol angyalainak kíséretében.

Amikor az ördög megjelent neki, Pio atya mindig
egyetlen kérést intézett hozzá, amelyből mindig
felismerte őt: „Mondd: éljen Jézus!” Miután az
ördögöt felismerte, Isten segedelmével minden
alkalommal le is győzte azt, majd miután eltűnt,
csaknem mindig megjelent az atyának Jézus, Mária,
vagy saját őrangyala.

Pio atya élete a külsőségek tekintetében nem változik: Isten dicsőségére, és az
emberi lelkek üdvösségére ugyanolyan szent hévvel végzi papi teendőit. Igen
keveset eszik, azt is csupán délben. A reggelt és a délelőttöt a gyóntatószélben,
az asszonyok gyóntatásával tölti, este pedig önmagáért é másokért imádkozik,
valamint a férfiak gyónását hallgatja meg, akik jönnek is, nap mint nap szép
számban hozzá. Lelki élete mindig igen emelkedett és minden tekintetben Isten
felé forduló: ő ugyanis minden pillanatban szinte fizikailag érzi Isten jelenlétét.
Még akkor is, amikor a többiekkel beszél, vagy éppen viccelődik, ha jobban
megnézzük, láthatjuk, hogy soha egy pillanatra sem szakad el az istenes
gondolatoktól és cselekedetektől.
Pio atya tehát nem volt más, mint Szűz Mária anyaságának
kivetítődése, megjelenítője ebben a világban, elsősorban az ő lelki
családja számára, lelki fivérei és nővérei előtt. Pio atya számtalan
férfinek és nőnek volt lelkiatyja, ez volt az ő földi küldetésének
legfontosabb momentuma. Pio atya számára tehát az evangelizáció
nem volt más, mint életadás, újjászületés az isteni életre azoknak,
akikben a bűn következményeként az isteni élet kihunyt. Pio atya
számtalanszor használja lelki gyermekeinek szóló leveleiben a
kifejezést: „Én nemzettelek (…), én szültelek (…), vérben (…),
szeretetben (…) és fájdalomban.”

Pio atya tehát Krisztus szívével, atyaként, apaként és édesanyaként szeretett
mindenkit, olyan mély érzelmekre, olyan gyengéd szeretetre is képes volt, hogy
gyakran „anyácskának” hívta magát, ezt írta egyes levelei alá. Hiszen égi
Édesanyánk mellett ő állt hívei mellett a földi életük során, szíve pedig
olyannyira összeforrt Szűz Mária szerető szívével, hogy a lehető leghitelesebben
közvetíthette az emberek felé az égi Édesanya gondoskodását, törődését,
betölthette egy igazi édesanya hivatását.
„…Lehetetlenség lenne leírni, mennyi
minden történt velem a harminc év
alatt, mialatt Pio atyával kapcsolatban
álltam. Ha fontos az, hogy ne higgyünk
könnyedén az illúzióknak és ne lássunk
úton-útfélen csodákat, akkor az is
legalább ugyanennyire lényeges, hogy
valamely rosszul értelmezett túlzó
racionalitás nevében ne romboljuk le
magunkban az emberi élet egyik
legszebb és legnagyobb vigaszt
nyújtóigazságát. Azt, hogy Isten
gondviselő jósága eláraszt minket,
elmerülhetünk szeretetében, amelyet
teremtményei iránt érez. Ezt a
szeretetet a szentek a maga
teljességében érezték és élték át.”

Pio atya világa 1.

Etalon Kiadó
2011.

Szemelvények, bepillantás Pio atya életébe, belső világába – nem egy
hagyományos életrajz ez a könyv. Kapcsolata II. János Pál pápával,
lelkiatyja visszaemlékezései, csodái, misztikus élményei, és a
szülőfalujában eltöltött hét esztendő története ez.

Ha felkeltette érdeklődésedet ez a bemutató, várunk
szeretettel Könyvtárunkban, ahol megtalálhatod ezt a
könyvet az SP 162 P 71-es szám alatt, valamint más
szentek, misztikusok életrajzait.
NPKM


Slide 8

Pio atya világa 1.
Szerkesztette és fordította: Tekulics Judit

Etalon Kiadó
2011.

Pio testvér egy rejtélyes az orvosok számára is megmagyarázhatatlan betegségben
szenvedett, amely sok szenvedést okozott neki. Későbbi élete során sem akad egy
orvos, aki kielégítő diagnózist tudna adni rejtélyes betegségéről, amely minden
alkalommal eltűnik, amint a fiatal barát szülőfalujának földjére lép.
Pietrelcina (szülőfaluja) nyugodt kis fészkében tehát Isten a legjobba hozza ki a fiatal kapucinus
barátból, felkészíti őt a rá váró hatalmas feladatokra.
Ezen Isten terve szerint való,
hét évnyi „különleges
noviciátus” alatt Pio atya
megéli a családi élet, a falusi
lét örömeit és szenvedéseit,
nélkülözéseit, egyszóval
mindennapi valóságát. Így
képes lesz megérteni a
közemberek bánatát, akiket
nem véd a kolostor
biztonságot nyújtó fala, és
képes lesz majdan segíteni
rajtuk, hiszen az ő küldetése
nem korlátozódik egy
kolostor falai közé, hanem az
egész világot öleli majd fel.

Pio atya beteljesítheti legfőbb vágyát, vagyis azt, hogy egy lehessen Krisztussal
a kereszten és az oltáron egyaránt: „lejövök az oltártól, hogy felszálljak a
keresztre, és leszállok a keresztről, hogy az oltárra helyezzem magam”.
„Ó Jézusom, lélegzetem és életem, ma
remegve emelkedem fel hozzád a szeretet
misztériuma által, add, hogy veled együtt én
is a világ számára Út, Igazság, Élet legyek, és
érted, legszentebb papunk tökéletes áldozat
lehessek. A kapucinus Pio atya.”

Akinek csupán egyszer is alkalma nyílt rá, hogy részt
vegyen Pio atya szentmiséjén, maga is
megtapasztalhatta a minden jelenlevőt eltöltő
különös érzést: mintha megszűnne az idő és a tér,
amely elválasztja egymástól a templom oltárát és a
kálváriát.

Van egy hely a családi birtokon, amely Pio atya szívének mindig is igen kedves
volt. Majdnem a földjük közepén állt egy hatalmas, dús lombú, ezerágú, öreg
szilfa, ez alatt imádkozott sokszor, mialatt családjának tagjai a mezei
munkákat végzeték. Rokonai, hogy az elmélkedés és pihenés perceit még
kellemesebbé tegyék számára, a fa alá egy kis szalmakunyhót építettek neki. Az
immár felnőtt Pio atya most is gyakran ide húzódott vissza imádkozni,
elmélkedni valamint tanulni, lelki olvasmányokban elmerülni.

Ekképpen emlékezik később ezekre a pillanatokra:
„Nyáridőben mindig családom kicsiny birtokán, az én kis
szalmakunyhómban időztem. Ott voltam éjjel-nappal,
élveztem a hűvös, tiszta, friss, egészséges levegőt. Az a
kunyhó lett az én kis templomom, ha csak tehettem, ott
végeztem minden kegyes tevékenységet, imákat,
lelkigyakorlatokat, éjjel és nappal egyaránt.”

Az elragadtatásokhoz rendszeresen társult a sátán
megjelenése is. Kezdetben az ördög egy csúnya, fekete
macska képében jelent meg Pio atya előtt. A második
alkalommal pedig szép és fiatal, mezítelen lányok alakját
öltötte magára, akik parázna táncot lejtettek. A harmadik
elragadtatás alkalmával az atya nem látta az ördögöt, de az
arcul köpte őt. A negyedik alkalommal Pio atya szintén nem
látta őt, ám a fiatal lányok fülsiketítő hangját hallotta. Majd
hóhérként jelent meg előtte az ördög, és megostorozta őt. A
hatodik alkalommal feszület képében, majd legközelebb
annak a fiatal barátnak az alakját öltötte magára, aki nem
sokkal azelőtt látogatta meg Pio atyát.

A nyolcadik elragadtatásban a sátán magának Ágoston lelkiatyának alakját
használta fel, kilencedik megjelenésekor pedig a provinciális atya alakját
öltötte magára. Tizedik alkalommal X. Pius pápa alakjában jelent meg,
máskor pedig az őrangyala, Szent Ferenc, vagy a Szűzanya alakját öltötte
magára, végül pedig előfordult, hogy saját maga valódi, borzalmas képében
jelent meg, a pokol angyalainak kíséretében.

Amikor az ördög megjelent neki, Pio atya mindig
egyetlen kérést intézett hozzá, amelyből mindig
felismerte őt: „Mondd: éljen Jézus!” Miután az
ördögöt felismerte, Isten segedelmével minden
alkalommal le is győzte azt, majd miután eltűnt,
csaknem mindig megjelent az atyának Jézus, Mária,
vagy saját őrangyala.

Pio atya élete a külsőségek tekintetében nem változik: Isten dicsőségére, és az
emberi lelkek üdvösségére ugyanolyan szent hévvel végzi papi teendőit. Igen
keveset eszik, azt is csupán délben. A reggelt és a délelőttöt a gyóntatószélben,
az asszonyok gyóntatásával tölti, este pedig önmagáért é másokért imádkozik,
valamint a férfiak gyónását hallgatja meg, akik jönnek is, nap mint nap szép
számban hozzá. Lelki élete mindig igen emelkedett és minden tekintetben Isten
felé forduló: ő ugyanis minden pillanatban szinte fizikailag érzi Isten jelenlétét.
Még akkor is, amikor a többiekkel beszél, vagy éppen viccelődik, ha jobban
megnézzük, láthatjuk, hogy soha egy pillanatra sem szakad el az istenes
gondolatoktól és cselekedetektől.
Pio atya tehát nem volt más, mint Szűz Mária anyaságának
kivetítődése, megjelenítője ebben a világban, elsősorban az ő lelki
családja számára, lelki fivérei és nővérei előtt. Pio atya számtalan
férfinek és nőnek volt lelkiatyja, ez volt az ő földi küldetésének
legfontosabb momentuma. Pio atya számára tehát az evangelizáció
nem volt más, mint életadás, újjászületés az isteni életre azoknak,
akikben a bűn következményeként az isteni élet kihunyt. Pio atya
számtalanszor használja lelki gyermekeinek szóló leveleiben a
kifejezést: „Én nemzettelek (…), én szültelek (…), vérben (…),
szeretetben (…) és fájdalomban.”

Pio atya tehát Krisztus szívével, atyaként, apaként és édesanyaként szeretett
mindenkit, olyan mély érzelmekre, olyan gyengéd szeretetre is képes volt, hogy
gyakran „anyácskának” hívta magát, ezt írta egyes levelei alá. Hiszen égi
Édesanyánk mellett ő állt hívei mellett a földi életük során, szíve pedig
olyannyira összeforrt Szűz Mária szerető szívével, hogy a lehető leghitelesebben
közvetíthette az emberek felé az égi Édesanya gondoskodását, törődését,
betölthette egy igazi édesanya hivatását.
„…Lehetetlenség lenne leírni, mennyi
minden történt velem a harminc év
alatt, mialatt Pio atyával kapcsolatban
álltam. Ha fontos az, hogy ne higgyünk
könnyedén az illúzióknak és ne lássunk
úton-útfélen csodákat, akkor az is
legalább ugyanennyire lényeges, hogy
valamely rosszul értelmezett túlzó
racionalitás nevében ne romboljuk le
magunkban az emberi élet egyik
legszebb és legnagyobb vigaszt
nyújtóigazságát. Azt, hogy Isten
gondviselő jósága eláraszt minket,
elmerülhetünk szeretetében, amelyet
teremtményei iránt érez. Ezt a
szeretetet a szentek a maga
teljességében érezték és élték át.”

Pio atya világa 1.

Etalon Kiadó
2011.

Szemelvények, bepillantás Pio atya életébe, belső világába – nem egy
hagyományos életrajz ez a könyv. Kapcsolata II. János Pál pápával,
lelkiatyja visszaemlékezései, csodái, misztikus élményei, és a
szülőfalujában eltöltött hét esztendő története ez.

Ha felkeltette érdeklődésedet ez a bemutató, várunk
szeretettel Könyvtárunkban, ahol megtalálhatod ezt a
könyvet az SP 162 P 71-es szám alatt, valamint más
szentek, misztikusok életrajzait.
NPKM


Slide 9

Pio atya világa 1.
Szerkesztette és fordította: Tekulics Judit

Etalon Kiadó
2011.

Pio testvér egy rejtélyes az orvosok számára is megmagyarázhatatlan betegségben
szenvedett, amely sok szenvedést okozott neki. Későbbi élete során sem akad egy
orvos, aki kielégítő diagnózist tudna adni rejtélyes betegségéről, amely minden
alkalommal eltűnik, amint a fiatal barát szülőfalujának földjére lép.
Pietrelcina (szülőfaluja) nyugodt kis fészkében tehát Isten a legjobba hozza ki a fiatal kapucinus
barátból, felkészíti őt a rá váró hatalmas feladatokra.
Ezen Isten terve szerint való,
hét évnyi „különleges
noviciátus” alatt Pio atya
megéli a családi élet, a falusi
lét örömeit és szenvedéseit,
nélkülözéseit, egyszóval
mindennapi valóságát. Így
képes lesz megérteni a
közemberek bánatát, akiket
nem véd a kolostor
biztonságot nyújtó fala, és
képes lesz majdan segíteni
rajtuk, hiszen az ő küldetése
nem korlátozódik egy
kolostor falai közé, hanem az
egész világot öleli majd fel.

Pio atya beteljesítheti legfőbb vágyát, vagyis azt, hogy egy lehessen Krisztussal
a kereszten és az oltáron egyaránt: „lejövök az oltártól, hogy felszálljak a
keresztre, és leszállok a keresztről, hogy az oltárra helyezzem magam”.
„Ó Jézusom, lélegzetem és életem, ma
remegve emelkedem fel hozzád a szeretet
misztériuma által, add, hogy veled együtt én
is a világ számára Út, Igazság, Élet legyek, és
érted, legszentebb papunk tökéletes áldozat
lehessek. A kapucinus Pio atya.”

Akinek csupán egyszer is alkalma nyílt rá, hogy részt
vegyen Pio atya szentmiséjén, maga is
megtapasztalhatta a minden jelenlevőt eltöltő
különös érzést: mintha megszűnne az idő és a tér,
amely elválasztja egymástól a templom oltárát és a
kálváriát.

Van egy hely a családi birtokon, amely Pio atya szívének mindig is igen kedves
volt. Majdnem a földjük közepén állt egy hatalmas, dús lombú, ezerágú, öreg
szilfa, ez alatt imádkozott sokszor, mialatt családjának tagjai a mezei
munkákat végzeték. Rokonai, hogy az elmélkedés és pihenés perceit még
kellemesebbé tegyék számára, a fa alá egy kis szalmakunyhót építettek neki. Az
immár felnőtt Pio atya most is gyakran ide húzódott vissza imádkozni,
elmélkedni valamint tanulni, lelki olvasmányokban elmerülni.

Ekképpen emlékezik később ezekre a pillanatokra:
„Nyáridőben mindig családom kicsiny birtokán, az én kis
szalmakunyhómban időztem. Ott voltam éjjel-nappal,
élveztem a hűvös, tiszta, friss, egészséges levegőt. Az a
kunyhó lett az én kis templomom, ha csak tehettem, ott
végeztem minden kegyes tevékenységet, imákat,
lelkigyakorlatokat, éjjel és nappal egyaránt.”

Az elragadtatásokhoz rendszeresen társult a sátán
megjelenése is. Kezdetben az ördög egy csúnya, fekete
macska képében jelent meg Pio atya előtt. A második
alkalommal pedig szép és fiatal, mezítelen lányok alakját
öltötte magára, akik parázna táncot lejtettek. A harmadik
elragadtatás alkalmával az atya nem látta az ördögöt, de az
arcul köpte őt. A negyedik alkalommal Pio atya szintén nem
látta őt, ám a fiatal lányok fülsiketítő hangját hallotta. Majd
hóhérként jelent meg előtte az ördög, és megostorozta őt. A
hatodik alkalommal feszület képében, majd legközelebb
annak a fiatal barátnak az alakját öltötte magára, aki nem
sokkal azelőtt látogatta meg Pio atyát.

A nyolcadik elragadtatásban a sátán magának Ágoston lelkiatyának alakját
használta fel, kilencedik megjelenésekor pedig a provinciális atya alakját
öltötte magára. Tizedik alkalommal X. Pius pápa alakjában jelent meg,
máskor pedig az őrangyala, Szent Ferenc, vagy a Szűzanya alakját öltötte
magára, végül pedig előfordult, hogy saját maga valódi, borzalmas képében
jelent meg, a pokol angyalainak kíséretében.

Amikor az ördög megjelent neki, Pio atya mindig
egyetlen kérést intézett hozzá, amelyből mindig
felismerte őt: „Mondd: éljen Jézus!” Miután az
ördögöt felismerte, Isten segedelmével minden
alkalommal le is győzte azt, majd miután eltűnt,
csaknem mindig megjelent az atyának Jézus, Mária,
vagy saját őrangyala.

Pio atya élete a külsőségek tekintetében nem változik: Isten dicsőségére, és az
emberi lelkek üdvösségére ugyanolyan szent hévvel végzi papi teendőit. Igen
keveset eszik, azt is csupán délben. A reggelt és a délelőttöt a gyóntatószélben,
az asszonyok gyóntatásával tölti, este pedig önmagáért é másokért imádkozik,
valamint a férfiak gyónását hallgatja meg, akik jönnek is, nap mint nap szép
számban hozzá. Lelki élete mindig igen emelkedett és minden tekintetben Isten
felé forduló: ő ugyanis minden pillanatban szinte fizikailag érzi Isten jelenlétét.
Még akkor is, amikor a többiekkel beszél, vagy éppen viccelődik, ha jobban
megnézzük, láthatjuk, hogy soha egy pillanatra sem szakad el az istenes
gondolatoktól és cselekedetektől.
Pio atya tehát nem volt más, mint Szűz Mária anyaságának
kivetítődése, megjelenítője ebben a világban, elsősorban az ő lelki
családja számára, lelki fivérei és nővérei előtt. Pio atya számtalan
férfinek és nőnek volt lelkiatyja, ez volt az ő földi küldetésének
legfontosabb momentuma. Pio atya számára tehát az evangelizáció
nem volt más, mint életadás, újjászületés az isteni életre azoknak,
akikben a bűn következményeként az isteni élet kihunyt. Pio atya
számtalanszor használja lelki gyermekeinek szóló leveleiben a
kifejezést: „Én nemzettelek (…), én szültelek (…), vérben (…),
szeretetben (…) és fájdalomban.”

Pio atya tehát Krisztus szívével, atyaként, apaként és édesanyaként szeretett
mindenkit, olyan mély érzelmekre, olyan gyengéd szeretetre is képes volt, hogy
gyakran „anyácskának” hívta magát, ezt írta egyes levelei alá. Hiszen égi
Édesanyánk mellett ő állt hívei mellett a földi életük során, szíve pedig
olyannyira összeforrt Szűz Mária szerető szívével, hogy a lehető leghitelesebben
közvetíthette az emberek felé az égi Édesanya gondoskodását, törődését,
betölthette egy igazi édesanya hivatását.
„…Lehetetlenség lenne leírni, mennyi
minden történt velem a harminc év
alatt, mialatt Pio atyával kapcsolatban
álltam. Ha fontos az, hogy ne higgyünk
könnyedén az illúzióknak és ne lássunk
úton-útfélen csodákat, akkor az is
legalább ugyanennyire lényeges, hogy
valamely rosszul értelmezett túlzó
racionalitás nevében ne romboljuk le
magunkban az emberi élet egyik
legszebb és legnagyobb vigaszt
nyújtóigazságát. Azt, hogy Isten
gondviselő jósága eláraszt minket,
elmerülhetünk szeretetében, amelyet
teremtményei iránt érez. Ezt a
szeretetet a szentek a maga
teljességében érezték és élték át.”

Pio atya világa 1.

Etalon Kiadó
2011.

Szemelvények, bepillantás Pio atya életébe, belső világába – nem egy
hagyományos életrajz ez a könyv. Kapcsolata II. János Pál pápával,
lelkiatyja visszaemlékezései, csodái, misztikus élményei, és a
szülőfalujában eltöltött hét esztendő története ez.

Ha felkeltette érdeklődésedet ez a bemutató, várunk
szeretettel Könyvtárunkban, ahol megtalálhatod ezt a
könyvet az SP 162 P 71-es szám alatt, valamint más
szentek, misztikusok életrajzait.
NPKM