Transcript Hyde park lakók… - Mindenkilapja.hu

Hyde park lakók…
Faulkner: Az ember
Az ember nem azért halhatatlan, mert valamennyi teremtmény közül
egyedül neki van kimeríthetetlen hangja,
hanem mert lelke van, szelleme, amely együtt érezni, áldozatot hozni és
tűrni tud.
A világra,és barátokra nyitott,olvasni,zenét hallgatni szerető emberke vagyok.
Beszélgetni nagyon szeretek.
Úgy gondolom,hogy a mosoly nem kerül semmibe,ezért sokat mosolygok,mert minnél
többet adok belőle,annál több lesz.
Ferrari-schumacher-rajongó és sznúker imádó vagyok.
De szívesen nézem a síugrást is.
Állatok
Van egy hullámos papagájom-Schumi-névre hallgat-2007.Okt.30-án itthagyott:(
Ezt csinálom, mikor dolgozom
Jelenleg a papír a munkám tárgya
Ezt csinálom, mikor nem dolgozom
barátokat gyüjtök,és minden egyebet.Pl.:könyv,fotó,táncos klippek,zene.
Én nem igazán tudnék milyen bemutatkozó
szöveget írni, a PPS-be.
Születtem, élek, ez vagyok most: mellékelt kép.
Az alábbi két linken is én valék, még 1990-ben
kb. egy évvel a balesetem előtt. Akit érdekel
rákattan.
Miki
Videó 1 (katt ide)
Videó 2 (katt ide)
Sziasztok, Tóth Gyuláné Évi vagyok, én csak itt lógok, ezen a listán, az iwiwen nem.
Három gyerekem van, 33 éves vagyok.
Két fiam van mindkettő beteg, és komoly kezelést kapnak,
a lányom Fannus 9 hónapos és már inkább én kezelem :)
A mi életünkben az orvosok nem sok jót jelentettek.
Bár papiron nem vagyok mozgi, két hetente jön az ügyelet injekciózni,és nyitott
gerincem van.
Igazi hangulatember vagyok, hol szupi a kedvem, hol nagyon rossz,
ha valamelyik gyerekemmel eg. ügyi probléma van, akkor általában padlót fogok.
a leirtak alapján úgy látom, mindannyiunknak van valami a pakliban,
és mivel itthon sok a negativum- egészségi állapot, egzistenciális gondok,
nem a napi kenyér, de nagyon nagy adósság, ezért érzem szükségét
a napi pozitivumoknak, versek, ppsek, viccek mesék, jó dumcsik.
Én Veletek töltődöm, persze a családdal is, csak velük nehezebb :))
Küldök egy képet, mert a mozgi találkozós képeken én vagyok a vasorrú bába,
ezen a képen legalább ez (sem) látszik.:))))))
Mindenkinek szép napot:)
Évi
Kedveseim!
Aki akarja, a 3 linken mindent megtudhat rólam, amire kíváncsi, sőt még
azt is, amire nem.:)))
Irodalmi rádió
http://portal.irodalmiradio.hu/Creator/View.aspx?id=38
Szeretettel: B Huszta Irén
B. Huszta Irén
Incinek
http://husztiren.fw.hu
http://www.incinek.fw.hu
Koppanó idő teríti rám az elmúlás rög-köntösét
Györkő Tiborné vagyok, Pécs mellett, Pécsváradon élek.
23 éve vagyok férjnél, két nagy lányom van, 18 (a Ciszterci Nagy Lajos gimijében tanul még)
és 22 (a PTE angol szakos hallgatója) évesek. Párom raktáros.
Nem dolgozom. De társadalmi munkában besegítek a helyi meosz tagcsoportnak, a klubnak
és az alapítványnak. Szeretem az embereket.
Unalmas óráimban veletek beszélgetek, ill. a klub honlapjával játszom.
Én csípőficamos voltam, most két protézisem van. Tavaly eltörtem a bal combom pont a
protkó alatt.. Na azóta nem az igazi a lépcsőzés, de még le tudom kűzdeni. :)
44 éves vagyok.
Különös ismertetőjelem: 145cm vagyok, szinte mindig vidám. (Mondhatnám: kis aranyos, bár
ezzel nem biztos, hogy mindenki egyetértene)
Mit hagytam ki?
Zsu
Sziasztok! Akkor én is... :)
Bakonytamásiban élek, Pápától 25, Győrtől 35 km-re. ( A falu egyetlen nevezetessége Tatay
Sándor. Ő írta pl.: Puskák és galambok, Kinizsi Pál. Bár kétszeres Kossuth-díjas író, én a többi
regényét nem bírtam végigolvasni olyan uncsik. :)
A férjemmel és a szüleimmel lakom, 36 éves vagyok. 30 évesen kerültem kerekes székbe egy
előjel nélküli gerincbevérzés és a kihívott ügyeletes orvos szoros együttműködésének
következményeként.
Munkám jelenleg nincs, bár volt olyan időszak, amikor munkám volt, csak fizetni "felejtettek el"
érte. Egyébként 2 év volt amikor távmunkában könyveltem. Utána kezdtem el a nyakláncozást,
de sajnos ez távmunkában nem értékesíthető. :) Jelenleg egyéni vállalkozók könyvelésében
gondolkodom, majd meglátjuk. Szóval sosem vagyok tétlen, csak van amikot összejön a munka
és van amikor nem. Sajnos nem mehettem vissza jegyzőként dolgozni a kerekes szék után
főként azért, mert nem lett volna megoldott az utazásom, ugyanis elég sokszor hol ide-hol oda
kellett futni, arról már nem is beszélek, hogy hol tatrtunk az akadálymentesítéssel. Plusz nem
egy idegnyugtató állás.
Imádom az állatokat, szeretek olvasni, szeretem a szám.tec.-et és minden új kütyüt, a Forma1et és a jó filmeket. Végülis nem unatkozom itthon, mindig találok valami elfoglaltságot. A
nővérem két lánya nagyon sokat itt van, Petra 17 lesz, Andika pedig majd nem soká 13.
Gyakorlatilag minden nap jönnek. :)
Hirtelen újabb képeket nem találtam. Myvipen, iwiw-en van fenn rólam több. Persze a 2 db
esküvős régebbi. :) Lassan 11 éves.
Gabi
Kedves Gizla! Most olvastam AZ ötletedet. Nekem nagyon tetszik. Én meg is
Valósítom, ha nem baj!
Pongrácz Ildikó vagyok. Debrecenben élek, és logopédus vagyok.
Ha megérem a decembert, akkor 50 éves leszek.
Ebben az évben sok csapás ért.
Február 16-án elveszítettem édesanyámat, akivel az egész eddigi életemet együtt
töltöttem. Jóban, rosszban.
Február 24-én Penyaska Laci halt meg, szó szerint a karjaimban. Vele már a közös
jövőt tervezgettük, bár személyesen csak 3 hónapja ismertük egymást.
Február 28-án elveszítettem az állandó munkámat, ami az életem másik fele volt.
(Azóta csak vergődök.)
Ennyit magamról.
Mellékeltem a fotómat. Május 31-én készült, tehát most kb. így nézek ki.
Ildikó.
Gyöngyösi Attila vagyok.
1942.03.03-án születtem Budapesten, mindkét lábam hiányával.
Az általános iskolát a Nyomorék Gyermekek Országos Otthonában végeztem el.
Érettségit az Arany jános Gimnáziumban szereztem 1956-ban.
A Budapesti Műszaki Egyetemen villamosmérnöki, majd 1985-ben szakmérnöki
diplomát szereztem.Munkahelyeim a Gamma Művek és a SZÁMALK voltak. 2000
óta rokkant nyugdíjas vagyok.
Magánéletemről:
Első feleségemtöl, aki egészséges, de Amerikába távozott, van egy egészséges
lányom.
Második feleségem szintén egészséges és német anyanyelvű, akivel már 31 éve
vagyok házas, két leány gyermeket hozott Magyarországra. Így három nőszeméllyel
gyarapítottuk Magyarország lakosságát. Két unokám van Tibike és Anita.
Szép napot!
Nekem már az van, hiszen meghívtatok a listára.Megtisztelve érzi magát
Csöpi, mert a Dominj,lánynevem eleje keresztnevem első betűjével Jolán.De hadd maradjak csak
továbbra is Csöpi, akit többen már személyesen is ismertek.
Igaz Albertírsán nem sokat beszélgettem, inkább amolyan háziasszonykodást míveltem, bár ez itthon
jobban megy.
Magamról, már 30éve mozgi vagyok bal-oldali bénulással, melyet koraszülést követően szereztem.
Budai kicsi kertes kétszintes családiházban élünk lányom családjával 3 szép fiú unokámmal,
csodálatosan jó férjemmel/csak el ne kiabáljam/.42 éves házasok voltunk tavasszal.
Én igazi "bika nő vagyok!Természetesen a jobbak közül. Minden jellemző illik rám; hirtelen, a szépet
szerető, családcentrikus, lágyszívű,mindent szeretnék, de mindentől meg tudok válni, ha az más
hasznára lehet.Csavaros észjárású, szeretem a művészeteket, az áldozathozás nekem nem áldozat,
örömöm telik benne.Kicsit szétszórt, de rendszerető.
Vajon mi lehet az ascendensem?!
Ahogy jönnek a gondolataim, úgy ki is mondom őket,tehát nem vagyok valami diplomatikus.
Szóval nem dicsérem tovább magam.
Istenbe vetett, és az ő parancsai szerint élek, bár párszor megfeledkeztem
róla, de a sorsom helyre rakott.
Szeretek veletek cseverészni, van is rá időm.
Bár nagyon szeretem a családom, kiszolgálom őket, de valamiért mégis
magányos vagyok.
Lehet nagyon is kitárulkoztam előttetek, de előfordult, hogy megbánthattam
valakit kimondós természetemmel, most itt a magyarázat, őszinte voltam, és
maradok is mindig.
Fényképet majd küldök én is a régi, új hajszínemmel.
Nyaralni készülünk, a férjem azt mondta ezzel a kétszínű hajjal az úttest
túloldalán mehetek csak!
Szóval vissza az eredeti színhez-kis csalással-.
Én örülök nektek!
Csöpi
Turi József vagyok, 1964. március 07-én születtem.
Rédicsen A szlovén határ mellett lakunk, Lentitől 6 km- re.
A gimnáziumot Lentiben végeztem, azt követően
a Kossuth Lajos Katonai Főiskola Határőr Szaktanszékén tanultam.
Tiszti pályámat 1986- ban kezdtem meg.
19 éven keresztül, mint határőrtiszt dolgoztam,
őrnagyi rendfokozattal lettem rokkantnyugdíjas.
Nős vagyok: Feleségem tanítónő Rédicsen az általános iskolában.
Két fiam van, Vajk (14), Csongor (12) évesek.
Vajk szeptembertől angol előkészítős középiskolába fog járni Zalaegerszegre.
2002-ben egy baleset következtében eltört az ágyéki 3- as csigolyám.
Szeretem a természetet, a szépet, a technikai eszközökért oda, meg vissza vagyok.
Hobby szinten szoktam rajzolni, festeni, faragni, verseket írni.
A balesetem óta viszont nem űzöm A fent leírtakat.
Dzsó
Bertalan Gizella vagyok.Budapesten születtem 1952.12.03.-án.Egészséges szép baba voltam
10 hónapos koromig,amikor már a saját lábamon jártam.Középfül gyulladással kerültem
kórházba,és pár napon belül rámtalált a paralézis,bár én nem hívtam,mivel beszélni még nem
tudtam.Nem vacakolt jobb láb,bal kéz lebénítva.A dolog pikantériája,hogy amikor a szüleim
jöttek látogatóba és én állva fogadtam mindíg őket és nyújtózkodtam,hogy vegyenek fel.Egyik
nap meg semmi ácsorgás, anyu rohant az orvosért,mi baja a gyereknek,mert összeesik.Doki
válasza: Biztos bénán született! Anyu: hogy mondhat ilyet,hiszen már tudott járni és nekiesett
a dokinak és csépelte. Idegösszeroppanást kapott és elvitték a Hárshegyre.Attól kezdve
kórházjáró lettem.Néhány mütét a lábamon, gyógytorna, gipszek,járógép,3 kilós gyógycipő.Ez
így ment 14 éves koromig.Volt hogy 2évet töltöttem a Frankell Leó úti rehab
szanatóriumba.Hétvégeken hazavittek és a szünetekben is.Ott jártam suliba.Szekeres Imre
bácsi volt az osztályfőnököm, 4.5.osztályban.A 7. félévet is ott jártam.Így visszagondolva a
közösség szuper volt,a sulival együtt.Imre bácsi mindíg kitalált valami közös programot tanítás
utánra,ami jó idő estén a szanatórium hatalmas kertjében tartottuk meg. Ott lettem nagyon
szerelmes 9 évesen a fiatal dokiba,akit Zsoltnak hívtak.A középső fiam rá emlékezve lett
Zsolt.A suli után Vendéglátó technikumba jártam.15 évet dolgoztam különböző éttermekben
presszókban,mint adminisztrátor-kalkulátor-pénztáros,majd 2 éves átképzés után mint
üzletvezető.Közben férjhez mentem,és született két gyermekem,Karolina és Zsolt. (Karolina
lányom az anyukám után kapta a nevét). Szépen éltünk,gyarapodtunk,vettünk egy házat,
berendeztük, nyaralni jártunk a gyerekek nőttek,és akkor a férjem beteg lett és rövid időn belül
meghalt.De az élet ment tovább,a gyerekeket felkellett nevelni.Három év után jött egy pasi,
aki meghódította a gyerekeim,majd engem…
Egy évre rá igent mondtam neki.Ő is egészséges volt,mint az első férjem.Kocsit vettünk,és
amikor csak lehetett jártuk az országot.Az egész család szeretett úszni,fürödni,horgászni ezért
a folyók,tavak voltak a fő uticél.Két év múlva gyarapodott a család,megszületett Gergely.Ő az
Egri csillagok-Bornemissza Gergelyéről kapta a nevét. A gyes alatt újra sulis lettem,Közgszakközép-könyvelő,majd két tanfolyam,stb... A párom mindent megtett a családért,hogy
biztonságban szeretetben éljünk.Összetartó család voltunk,az ő szülei,testvérei és az
enyémek is sürün találkoztunk,főleg nagyobb ünnepek születésnapok alkalmával.Múltak az
évek, a két nagyobbik gyerek kirepült a háztól,családot alapítottak.Gergőm már
érettségizett,amikor a férjem fogyni kezdett és három hónap múlva felment a
mennyekbe.Megint a gyerekek és az unokák tartották bennem a lelket.Azóta társtalanul,de
nem magányosan élek.Életem javarésze a hátam mögött,de úgy gondolom van még egy-két
évtized előttem,amit szeretnék értelmesen eltölteni a gyerekeim-unokáim-családtagjaimbarátaim között.
És talán....lesz valaki,aki beköltözik a szívembe....Remélem....
Sziasztok!
Akkor én is csatlakozom a bemutatkozók sorához!
Igaz, én ritkábban írok, mint azt sokszor szeretném, ezért nem tartozhatom
az alapcsapathoz, de a kukkoló szó kicsit bánt! Meva nem találhatnál más
minősítést a ritkábban megszólalókra?
Teljes nevem: Vargáné Bajkai Julianna. 50 éves vagyok, egészséges,
dolgozom, egy kereskedelmi cégnél, informatikával, annak is az ügyviteli
rendszer részével (lásd. SAP) foglalkozom.
A mozgi társadalomba a férjem révén kerültem. Ö most 57 éves, 2000
januárjában, 50 évesen, minden előzmény nélkül lebénult a jobb oldalára. Elzáródott a bal
oldali nyaki verőere. Egyik nap még dolgozott, lótott-futott, másnap a kórházban feküdt, és
sem mozdulni, sem beszélni nem tudott. Sajnos a jobb oldali bénulás velejárója az apházia,
(egy bizonyos fajta beszédképtelenség, érthetetlen, értelmetlen beszéd) amivel, mint
logopédus Ildikó foglalkozik. Szerencsére, a körülményekhez képest meglehetősen szépen
rendbe jött. A jobb keze ugyan nem működik, de szinte mindent megtanult ballal csinálni. Még
írni is. Közlekedni jól tud, bot nélkül is. És ami a számomra a legfontosabb volt: újból
megtanult beszélni. Vessetek meg érte (Ti aztán igazán értitek miről beszélek) a gyógyulása
során, mindig csak azért faggattam az orvosokat, hogy mi lesz a beszédével! Az kevésbé
érdekelt, hogy fog-e tudni járni, vagy fogni, de a kommunikáció!!! Csodás férj volt mindig, olyan
volt a kapcsolatunk, hogy pl.: mindig jobb könyveket választott számomra a könyvtárban, mint
én magamnak! És akkor mi többé nem fogunk tudni beszélgetni? Ezt nem tudtam elképzelni!
És a fiai!? Imádták, és ma is imádják! Ők is ugyan így gondolkodtak! És közös erővel, kemény
erőfeszítések, és rengeteg türelem árán, pár hónap után ugyanúgy tudtunk beszélgetni,
viccelődni mint régen!!! J (Erről a „munkáról” Ildikónak ígértem részletes beszámolót még
tavaly, és ígérem, előbb-utóbb meg is írom!)
Sajnos, ahhoz nincs elég türelme, hogy ő kezelje a számítógépet. Olvas ugyan, de
csak rövidebb újság cikkeket. A hosszabb koncentráció számára komoly munka.
Ezért én szoktam felolvasni neki az érdekesebb írásaitokat, a vicceket, stb. Szinte
mindegyikőtökről mesélek.
Két fiunk van. Amikor a férjem megbetegedett a kicsi még középiskolás, a nagyobb
főiskolás volt. Most már 25 és 27 évesek. A nagyobbik dolgozik és jobbára a
barátnőjénél van, a kisebbik most fejezi be az egyetemet.
Budapesten, a XI. kerületben, lakótelepen élünk.
A levelezésem a munkahelyi címre megy, onnan írok, ha a munka mellett
megtehetem. Itthon a fiaim miatt nem mindig (helyesebben elég ritkán) férek hozzá a
számítógéphez. Hétvégén felmegyek ugyan és lehívom a benti gépről a leveleimet,
de leginkább csak olvasni tudom, sőt a csatolásokat sem tudom megnyitni. Zsu
említette a Gmail-t, azt hiszem át fogok állni arra, de ez még nem oldja meg, hogy a
fiaimat is el kell zavarni a gép elől! J
Gabi! Meglepődve és örömmel olvastam, hogy Bakonytamásin élsz! Férjem
édesanyja onnan származik és szoktunk odamenni! Nem bánnád, ha a legközelebbi
alkalommal meglátogatnánk?
Juli
Szeretnék köszönteni mindenkit.Magamról annyit,négyszer fogtam kezet
Szent Péterrel:de szeretnék még egy kicsit élvezni az életböl.Remélem akik
itt vannak hasonlóan vélekednek.Tehát mindekit nagy szeretettel
üdvözlök.Legyetekjók,üdék,vallásosak,és szép kövérek.Mindeki csak annyit
tatson meg belöle,amit ugy érez hogy,számára feltétlen szükséges.Nem
kötelező mindent betüröl-betüre betartani.Mindekit üdvözlök.Sam
Bese Sándor - Pakson lakom. Egyedül.Macskámmal jó szomszédokkal.
A macskámmal akit Fülöpnek neveztem el.Mozgás és látáskorlátozottként.
Összesen 18 betegségem van,nem panaszkodom,nem dicsekszem,csak
élek.IX.hó08-án leszek 54-éves.Egynlőre ennyi.Sam
Sziasztok!
Én még nem küldtem bemutatkozó levelet, így pótolom.
Már sokmindent tudtok rólam, de azért összefoglalnám.
Kaposváron születtem 1963-ban, születési rendellenességgel. Jobb lábamon térden
felüli végtaghiány, bal lábam lábfején részleges végtaghiánnyal. Szerető családban
nőttem fel. Van egy bátyám. Szüleim úgy kezeltek mindig, mintha egészséges
lennék, de a kellő segítséget mindig megkaptam tőlük. Normál általános iskolába
jártam, nem volt semmi hátrányom az állapotomból. Középiskolába Budapestre
jártam, a Postaforgalmiban érettségiztem1981-ben. 5 évvel később szintén
érettségiztem Kaposváron a Közgazdasági Szakközépiskolában. 1985-ben férjhez
mentem, szüleimmel laktunk együtt pár évig, aztán 1991-ben önállósodtunk. 1992ben megszületett fiam Ádám, aki kitölti az életem nagy részét. 2001-ben férjem
durvasága és italozó életmódja miatt elváltam, aztán 2004-ben megismertem a
mostani páromat, akihez tavaly júliusban hozzámentem. Jól elvagyunk így
hármasban. A fiam és a férjem között vannak súrlódások, hiszen mindkettő értem
verseng.
1981 óta dolgozok. Posta, Földhivatal, Matáv, Falugondnoki Szövetség. 2004 óta
dolgozok jelenlegi munkahelyemen, ahol leszázalékoltakat foglalkoztatnak.
Bérszámfejtő és munkaügyi előadó vagyok. Amikor elvállaltam ezt az állást,
fogalmam nem volt, hogy mi fán terem, de azóta belejöttem, hiszen mindent meg
lehet tanulni, sőt már túlnőttem a mesteremet.
Kevés szabadidőmben szívesen internetezek, olvasok, jó filmeket nézek.
Egy nyugdíjasklubnak vagyunk a tagjai. Minden hónapban van zenés est, ahol jókat
szoktunk táncolni. Szeretünk kirándulni, és évente járunk nyaralni. Kevés pénzből is
jól lehet érezni magunkat, a lényeg az, hogy együtt vagyunk a hétköznapok
kizárásával.
Naponta vezetek, hiszen már lételemem lett a gépkocsi. Néha úgy érzem már nem is
tudnék nélküle meglenni.
Azt hiszem ennyi, a többit már tudjátok a leveleimből.
Hédi