Transcript Peneszgombak szerepe Kastaly

Penészgombák
szerepe
a levéltári
anyagok
károsodásában
Kastaly Beatrix
Aspergillus flavus
MLE 2010. évi
Vándorgyűlés
Állományvédelmi szekció
Debrecen
2010. augusztus 25.
 Bevezetés
 A sugárgombák és a (penész)gombák
általános jellemzői
 A sugárgombák és a penészgombák kártétele
az épületekben és a dokumentumokon
 Egészségügyi hatások és kockázatok; a
veszélyek csökkentése
Levéltári raktárban vagy a dokumentumokon,
valószínűleg mindenki tapasztalta már a
penészgombák fokozott jelenlétére utaló jeleket, és
az életműködésük okozta károkkal is találkoztak már.
Emlékeztetőül, néhány jel és károsodás:
 az
érzékelhetően
nagy nedvességtartalmú,
dohos, vagy talaj-szagú levegő
 a vízfoltos, színes-foltos,
gyakran „salétromos”, lepergő fal
 színes foltokat hordozó, elvékonyodott,
málló, hiányossá korhadt, foszlott vagy tört
dokumentum-alkotó anyagok
Az valószínűleg kevésbé közismert, mi vezetett idáig, és
melyek ilyenkor a legcélravezetőbb, legkevésbé káros,
hatékony, hosszú távra szóló teendők és megoldások.
Ehhez szükséges megismerni a károkozók
 jellemzőit,
 életmódját,
 a táplálkozásukat, növekedésüket,
szaporodásukat befolyásoló tényezőket,
 a módszereket, amelyekkel gyűjteményeinket
megvédhetjük a mikroorganizmusok
kártételétől,
 és megelőzhetjük, hogy a dokumentumok
csak restaurálással helyrehozható, vagy
pótolhatatlan hiányokat szenvedjenek.
A sugárgombák és a (penész)gombák
általános jellemzői
A sugárgombák és a penészgombák a mikroorganizmusok (mikroszervezetek, mikrobák)
közé tartoznak. Ezek egy- vagy többsejtű, vagy
sejtes szerkezet nélküli élőlények, amelyeknek
többsége csak mikroszkóppal, több százszoros
– több ezerszeres nagyítás mellett láthatók.
A szűkebb értelemben vett mikroorganizmusok
a vírusok, a baktériumok – a sugárgombákat is
ideértve –, a (kék)moszatok és a gombák.
A levéltári és könyvtári dokumentumok, valamint a
múzeumi műtárgyak károsodásával
baktériumok,
sugárgombák, gombák
és egyes moszatok (algák)
hozhatók összefüggésbe; ezek közül leggyakrabban
a sugárgombák és a penészgombák
Mikrobákkal a Földön mindenhol, és minden
körülmények között lehet találkozni:
 a levegőben,
 a szárazföldön, különböző magasságokban
és mélységekben,
 a talajban,
 édes és sós vizekben,
 vagy extrém száraz viszonyok között
egyaránt.
A gomba-spórák – a légáramok és a víz útján –
a legnagyobb távolságokra is eljutnak
.
Levegőből, 15 perc alatt, agar-táptalajra
hullott spórákból képződött baktérium- és
gomba-telepek
A mikrobák tápanyag-igénye:
– alapvető a víz,
– fontos a nitrogén- és szén-forrás,
ásványi sók és egyes vitaminok is.
A fejlődést és szaporodást befolyásoló
legfontosabb tényezők és körülmények:
• (aerob mikrobák számára) a levegő
oxigénje,
• a hőmérséklet,
• a környezet kémhatása (pH-értéke).
A légnedvesség értéke a levegőben lévő vízgőz
tömegét jelenti.
Abszolút légnedvesség-érték: az egy bizonyos
hőmérsékleten, 1 m3 levegőben ténylegesen jelen
lévő vízgőz mennyisége (gramm).
Relatív légnedvesség-érték (relative
humidity, RH): kifejezi, hogy a levegő az
adott hőmérsékleten maximálisan felvehető
vízgőz mennyiségének aktuálisan hány
százalékát tartalmazza (%).
A gyakorlatban a klíma jellemzésére inkább az RHt, mint az abszolút értéket használják.
Jellemzők, az
élettevékenység
feltételei
Sugárgombák
(baktériumokhoz
tartoznak)
(Penész)gombák
(nem növény, nem állat,
külön világ)
- A szervezet
jellemzői
Egysejtű, elágazó
Valódi sejtmag és szilárd
sejtfal van, de klorofill nincs
- A szaporodás
Konidium-sejtekkel is
történik
Spórákkal vagy konidiumsejtekkel történik
- Hifák
Vannak, nagyon
vékonyak
Vannak, vastagabbak
- Micélium
Képződik a hifákból
Képződik a hifákból
- Légköri oxigén
Szükséges
(Az aerob fajtáknak)
szükséges
- Opt. hőmérséklet 18 – 38o C
24 – 30o C
- Opt. RH
65 – 80%
65 – 80%
- Opt. pH-érték
5–8
5,5 körül
(enyhén savas vagy lúgos) (enyhén savas)
Az ún. függő, sugárgomba-micéliumok agar-agar
táptalajon vagy papíron, bőr- vagy porszerű
formában, fehér, szürke, sárga, zöld, narancs,
vörös, kék és fekete színben növekedhetnek.
Jelenlétüket jellegzetes talajszag jelzi.
A dokumentum-károsító gombák megnyúlt
sejtjei egy irányban osztódnak, specializálódnak,
és egymás mögött elhelyezkedve, fonalakat
(hifákat) alkotnak. A hifa-telepek lehetnek
vattaszerű, múlékony micéliumok, vagy
kemény, tartós képződmények.
Penész-telepek táptalajon
Penész-gomba micéliumtelepei dagerrotípián
• A sugár- és penészgombák csírázásának
megindulása nagymértékben függ a levegő
relatív nedvességtartalmától: pl. egyes
Aspergillus-fajok spórái 65-73% RH mellett
csírázni kezdenek, növekedésük pedig 6265% RH mellett történik.
• A gombák más fajtái 80% RH fölött fejlődnek.
75% RH körül az anyagok intenzív pusztulása
általában még nem kezdődik el, de nagyon
veszélyes lehet, ha rövid időre (pl. esős
napokon) az RH eléri a 90%-ot, vagy e fölé
emelkedik, főleg, ha a hőmérséklet 25o C,
vagy több.
• Nyáron, 25-30o C nappali hőmérséklet
mellett, átnedvesedett könyveken 48-72
óra elég volt a penészgombák
kicsírázásához és növekedéséhez.
A sugárgombák és a penészgombák kártétele
az épületekben és a dokumentumokon
A dokumentumok elhelyezésére szolgáló épületek
fából készült szerkezeti elemei és berendezési
tárgyai, valamint a dokumentumok szerves anyagai
(papirusz, papír, fa, textíliák, bőr, pergamen, viasz,
ragasztó- és kötőanyagok, műanyagok stb.) egyes
gombáknak tápanyagul szolgálhatnak. A tápanyagként való hasznosítás az anyagok
 fizikai meggyengüléséhez, hosszabb idő alatt
pedig teljes pusztulásukhoz vezethet;
 a károsodás az anyagok – a gombák által előállított
savak és festékanyagok okozta – tartós
elszíneződését is jelentheti.
A 14. századi Dante- és Albucasis-kódexekben
megfigyelhető, hogy a Streptomyces fimicarius sugárgomba
több helyen teljesen megsemmisítette az üres pergamen
anyagot, és vörös pigmentje sok helyen erősen elszínezte az
írás sorai közötti pergamen középső részét és a margókat,
de a – vasgubacs-tintával írt – sorokat érintetlenül és
sértetlenül hagyta. A gátló hatás valószínűleg a tintát alkotó
anyagok (arab mézga, lámpakorom, gallusz-sav)
valamelyikének tulajdonítható.
• A penészgombák közvetlen kárt okoznak
növekedésükkel: a felületen elfedhetik az
alattuk lévő szöveget, rajzot, képet, és
alig-olvashatóvá tehetik a dokumentumot.
• A gombafonalak az anyag szerkezetét is képesek
károsítani azáltal, hogy azon keresztül, utat törnek
maguknak, illetve, enzimek segítségével, teljesen
lebontják a papírt, bőrt vagy a pergament.
Pergamen
Könyvkötőbőr
• A penészgombák közvetett kárt is okozhatnak
azáltal, hogy növekedésük során (savas)
anyagcsere-termékeket és színezékeket
hagynak hátra az anyagokon.
Vegyes penész-gombák anyagcseréje
okozta elszíneződések papíron.
A fekete pontokból álló telepek az
Aspergillus niger foltjai
Penészgomba-fonalak
behatoltak a bőrbe,
és elszínezték azt
• A penészgombák által termelt enzimek szétbontják a
természetes ragasztó- és kötőanyagokat: a ragasztó-oldatok
hígulnak, csökken a ragasztóképességük; színes foltok,
micélium-telepek, és kellemetlen szag jelenhet meg.
Ha a megszilárdult ragasztó- ill. kötőanyagot részben, vagy
teljesen lebontják a mikrobák, a tinta és a festék halványodhat, leválhat, lepereghet a papír-, pergamen-hordozóról
(következmény: halványodás, csonkulás)
• Az összeragasztott felületek szétválnak, a
ragasztott szerkezetek (pl. kötött könyv)
széteshetnek.
• Fényképek és filmek esetében egyes fehérjék
(albumin, zselatin), mint a fényérzékeny anyag
hordozója és kötőanyaga jelennek meg, és
penészgombák számára igen kedvező
táplálékot nyújtanak.
Penészfertőzés
mozgófilmtekercsen
Penészkárt (színes
foltok, hiányok)
szenvedett fénykép
• A viasz egyes gombák számára szénforrás lehet.
A régi viaszpecséteknek a méhviasz volt a fő alkotóeleme,
amelyhez gyantát, terpentint, növényi eredetű karnaubaviaszt, és állati eredetű sellakot is keverhettek.
Míg a méhviasznak csak bizonyos része károsodhat, a
karnauba-viasz, amelyben kis fakéreg-darabkák is lehetnek,
érzékenyebb a mikrobiológiai hatásokra.
A viaszpecséteket többféle penészgomba és sugárgombák
egyaránt károsíthatják.
A viaszok károsodásának módja: világos foltok képződése,
repedezés.
Sellak- vagy viasz-tartalmú
felületkezelő réteg
károsodása, penészgombanövekedés hatására
Egészségügyi hatások és kockázatok; a
veszélyek csökkentése
Mi a penész-fertőzés?
• A levegőben mindig, és mindenhol előfordulnak különböző gombaelemek és szaporító képletek, amelyek kiülepednek a tárgyak
felszínére, és belőlük mindig kitenyészthető gomba.
• Normális, 50% vagy annál kisebb RH-érték mellett a gombák nem
szaporodnak. Hűvös, vagy lehűlő, nedves (60-70% RH-nál nagyobb
RH-jú), rosszul szellőztetett raktárhelyiségben víz csapódik ki a
tárgyak felületére, amelyek egy idő után „megpenészednek”, azaz
a penészgomba – szabad szemmel láthatóan – növekedni,
szaporodni kezd rajtuk.
Ilyenkor mondjuk azt, hogy penészgomba-fertőzés történt (a már
jelen lévő penészgomba-spórák aktivizálódtak).
• A penészgomba-fertőzés növeli a gombaelemek számát a
levegőben, és a fertőzöttség a helyiség és a tárgy kiszáradása után
is megmarad, mivel a gombaelemek nem pusztulnak el, csak
inaktív állapotba kerülnek.
Kórokozók és betegségek
• A levegő által szállított gombaelemek elsősorban a légzőrendszerre jelentenek veszélyt, kétféle úton: allergiás reakciók
és gyulladást okozó fertőzések.
Egyes Aspergillus-fajok megtámadhatják a belső fület, a hallójáratokat, az orrüreget, a szem szaruhártyáját, a központi
idegrendszert és a májat is. Hasonlóképpen, tüdő- és bőrelváltozásokat okozhatnak egyes Penicillium- és Mucor-fajok is.
Gombák azonban csak annál okoznak tüdő- vagy egyéb
fertőzést, akinek immunrendszere, valamilyen okból, jelentősen
meggyengült.
• A (köz)gyűjteményekben dolgozók között nagyobb valószínűséggel és gyakorisággal fordulhat elő a penészgombák okozta
allergizálódás és a légúti allergiás kórképek (a tüsszögés,
orrfolyás, köhögés, hasmenés, hányás, láz, légúti asztma,
allergiás tüdőgyulladás). Az allergén-hatású penészgombafajok száma meghaladja a százat; a tapasztalatok
szerint, a sötét pigmenttel rendelkezők – mint a Cladosporium,
az Alternaria és az Aspergillus – erősebben allergének.
A Penicillium-, Candida-, Mucor-fajok is a gyakori allergének
közé tartoznak.
Védekezés a penészfertőzés ellen
• Az általában nem tudható, ki (lesz)
fogékony a gombák okozta betegségekre,
vagy, hogy ki, mennyire immunhiányos.
A valamilyen okból, az átlagosnál több
gombaelemet tartalmazó levegőjű
raktárhelyiségben való munkavégzés, és
az inaktív penész-maradványokat
tartalmazó iratok, könyvek és egyéb
tárgyak kezelése, használata kockázatos
a gyűjteményekben dolgozókra,
restaurátorokra, olvasókra, kutatókra
nézve egyaránt.
• A veszélyt
- megfelelő egyéni védőfelszerelés alkalmazásával,
- a láthatóan fertőzött tárgyak elkülönítésével (a használatból
való kivonásával) és szakszerű penész-mentesítésével,
megtisztításával lehet megszüntetni, vagy csökkenteni.
• Fokozott védelemben kell részesíteni az egyéb allergiás
megbetegedésekben szenvedőket, azokat pedig, akiknek
valamilyen immunrendszeri zavara ismert, mentesíteni
kell a penészes tárgyakkal való munkavégzés alól.
A sugárgombák és a penészgombák élettevékenysége megindulásának,
táplálkozásának és növekedésének
legfontosabb előfeltétele a víz.
Ennél fogva, az élettevékenység gátlásának
legfontosabb lehetősége a levegő relatív
nedvességtartalmának (RH), ez által a
tápanyagul szolgálható dokumentum-alkotó
anyagok nedvességtartalmának megfelelő
alacsony értéken tartása, szabályozása,
és a nem kívánatos nedvesség, nedvesedés
meggátlása, elkerülése, kizárása.
A fertőtlenítés ugyanis, sok esetben
kétes hatású, és legtöbbször nem
nyújt preventív védelmet a
penészgombák újabb
csírázása  táplálkozása 
növekedésa  szaporodása
ellen
További témák:
5. A levegő relatív nedvességtartalmának növekedése, a víz bejutása a
gyűjteményekbe és a dokumentumokba:
okok és módok
6. Védekezés a mikrobiológiai
károsodások ellen; a fertőtlenítés
kérdése
7. Integrált védekezés a penész ellen
www.allomanyvedelem.hu