Transcript 10. Kultúra, művelődés, ideológia. Társadalmi változások

10. Kultúra, művelődés,
ideológia. Társadalmi változások
Magyarország története a Kádárkorszakban (1956–1988)
Az irodalmi élet depolitizálása
• Az irodalmi élet állami irányítása
– az Írószövetség felfüggesztése (1957–59) idején Irodalmi Tanács működött
– cél: az írók kiemelt (főleg politikai) szerepének megszüntetése; a megtorlás
idején csak a pártos írók publikáltak, általában alacsony színvonalon – de
Kádár szerint akkor is a kommunista írók domináljanak, ha ők rossz írók
– 1958: párthatározat a népi írókról, ill. művelődéspolitikai irányelvek (6. tétel!)
– 1959. febr.: KB-határozat „A felszabadulás utáni magyar irodalom néhány
kérdéséről” címmel (elismeri a különböző irodalmi irányzatok létét, melyek
közt ideológiai harc folyik; a szocialista irányzaton kívül egyetlen irányzat sem
kaphat önálló szervezeti keretet – a párt e törekvése sikeres is lett)
– megszűnik az Irodalmi Tanács, újjáalakul a (depolitizált) Írószövetség
• Generációváltás az írók közt és főbb irodalmi irányzatok
– az emigráns írók és a népiek célja a forradalom lángjának megőrzése
– a fiatalabb népi írók magukat már „plebejusnak” nevezik
– a 70-es évektől a népiek ismét politizálni kezdenek, a határon túli magyarok
problémáival és társadalmi-morális problémákkal foglalkoznak
– 1956 után nőtt az urbánusok szerepe (az utolsó Nyugatosok + Újholdasok), a
70-es évektől élénkül a társadalom-kritikai (filozófiai) szemlélet is
– avantgárd és posztmodern irányzatok, szórakoztató irodalom és ponyva is
Vallásosság, nacionalizmus, ünnepek
• A PB határozata „A vallásos világnézet elleni harcról”, 1958. júl.
– a vallásos világnézet és a marxizmus közt kibékíthetetlen ellentét van, de
ellene felvilágosító–nevelő módszerekkel kell fellépni
– míg a klerikális reakció vallásos köntösbe bújt politikai reakció, ami ellen
minden politikai és adminisztratív eszköz bevethető
– pártfunkcionáriusok nem vehetnek részt vallási szertartáson, kivéve, ha pl.
esküvőre, keresztelőre, temetésre egyes ismerősei meghívják
• „A burzsoá nacionalizmusról és a szocialista hazafiságról”, 1959
– a szoc. hazafiság és a proletár internacionalizmus szorosan összefonódik
– a munkásosztály érdekeinek szolgálata, a szoc. országok közti kölcsönös
testvéri segítség, a Szovjetunió példamutató vezetése az igazi hazafiság
– „a nacionalizmus az igazi érzés megrontója”, az imperializmus eszköze, a
népek közti gyűlölet okozója, egyúttal a szovjetellenesség megnyilvánulása
• A kádárizmus ünnepei
– továbbra is az alkotmány ünnepe aug. 20., piros betűs marad márc. 21.
(Tanácsközt.), ápr. 4. (felszabadulás) és nov. 7. (bolsevik forradalom)
– karácsony és húsvét újra munkaszüneti nap lett, márc. 15. viszont továbbra
sem (bár az iskolákban tanítási szünet)
– a magánélet új, szocialista ünnepei: Kádár felismeri, hogy az embereknek a
családi ünnepek fontosabbak az államiaknál, de igyekszik ezek vallásos jellegét elvenni (ünnepélyes keretek közt zajló „névadó”, tsz- vagy KISZ-esküvő,
társadalmi temetés)
Az oktatási rendszer jellemzői
• Szabályozás: 1961. évi III. tv., 1972-es KB-határozat, 1985: I. tv.
– minden oktatási szinten tömegessé vált az esti és/vagy levelező képzés
– az iskolázottsági mutatók hatalmasat javultak: 1960–84 közt a 8 osztályt
elvégzettek aránya 33-ról 67%-ra nőtt (érettségi: 6–»18,5%, diploma: 2–»7%)
• Közoktatás
– 1961-től 16 évre nőtt a tankötelesség korhatára; az ált. iskolát eddig befejezők
aránya lassan 63-ról 95%-ra nőtt; egyre több a szakképzett tanár is
– eleinte sok volt az osztatlan képzést nyújtó iskola; a körzetesítés miatt 1980ig az iskolák száma a felére csökkent, méretük nőtt; a termek száma 1/3-dal
nőtt, a felső tagozatosok több mint 90%-a szaktanári rendszerben tanult
– 1961-ben túlzott gimnáziumi létszámnövelés, kísérletet tettek az 5 nap
elmélet + 1 nap gyakorlati oktatás rendszerre is, ami megbukott
– a technikumok helyett szakközépiskolák jöttek létre, de leggyorsabban a
szakmunkásképző iskolák fejlődtek (főleg ipari szakmákra képeztek)
• Felsőoktatás
–
–
–
–
–
gyors, átgondolatlan mennyiségi fejlesztés a 60-as években (színvonal-esés)
az érettségizők eleinte 18%-át, később 35%-át vették fel főisk.-ra/egyetemre
1962-ben megszűnt a felvételin a származás szerinti megkülönböztetés
sokan pol.-i érdemek miatt kerültek az oktatói karba (gyengébb tudással)
a hallgatók 30%-a műszaki–mérnöki területen, 12%-a tanárképzésben tanult
Közművelődés a puha diktatúrában
• A „szocialista kultúra” kiterjedése és fejlődése
– jelentősen nőtt a (magas)kultúra iránti kereslet, amelynek belső arányai is
átalakulnak (pl. közösségi formák helyett az otthoni kultúrafogyasztás terjed)
– jelentősen nőtt a művelődési házak száma és a könyvtárak könyvállománya
– a falusi műv. ház egyúttal mozi, bálterem, versenyek helyszíne stb.
– 1970-ig nőtt a könyvtárak forgalma és kb. 1965-ig az olvasásra fordított idő;
propaganda helyett főleg a szépirodalom kiadása volt jellemző
– a tv elterjedése előtt falvakban is általánosan elterjedt volt a mozi
– a színházak száma nőtt, de látogatottságuk lassan csökkent
• A sajtó szerepe a tájékoztatásban és a kultúrában
– az írott sajtótermékek száma 3×-ra, példányszámuk 2×-re nőtt
– a párt napilapja, a Népszabadság volt legnagyobb napilap, majd a Népszava,
Esti Hírlap, Népsport, Magyar Nemzet; 1968-tól a Magyar Hírlap is
– a tv kísérleti adása 1955-ben volt, a rendszeres műsorszórás 1958-ban indult
– a 80-as évek közepén 100-ból 96 otthonban volt már tv, 18–20%-ban színes
– színes adás 1969-ben indult, a 2. tv csatorna 1980-ban; hétfőn nem volt adás
– a tv az agit-prop. helyett sikeresen közvetítette a kultúra értékeit (Ki mit tud?
vetélkedők, táncdalfesztiválok, szavaló- és népzenei versenyek stb.)
– sokak számára azonban egyedüli információforrássá és értékorientálóvá vált,
egyúttal csökkentette a kultúrafogyasztás egyéb területeit
Demográfiai fejlődés
•
A lakosság száma és az azt alakító tényezők
–
–
–
–
•
1949-ben 9,2 millió fő, 1980-ra 10,7m., 1990-ben csak 10,3m
születések száma az 1950-es évek közepén (Ratkó-korszak) magas, az
abortusz engedélyezése után csökken, majd az 1960-as évek családpolitikai
intézkedései után nő ismét; a 80-as években igen alacsony szintre esik
halálozások: a hatvanas évektől megáll ezek arányának csökkenése, sőt
növekedni kezd (főleg a középkorú férfiak esetében)
vándorlások alig módosítják az ország lakosságszámát 1956 után (de 1956ban 200 ezer emigráns távozott)
A népesség összetétele
–
–
–
–
kor szerint: 1949–90 közt a 60 éven felüliek aránya 12-ről 19%-ra nőtt, a
14 év alattiaké viszont csökkent
nemzetiség / anyanyelv szerint: statisztikák szerint csak kb. 1,5% a nem
magyar, valójában 1980-ra kb. 8%-ra nő, aminek legalább a fele roma,
negyede német
vallás szerint: (római és görög) katolikus 68%, református 21%, evangélikus 4%, izraelita 1%, felekezeten kívüli 5% (az ateisták aránya ennél
nagyobb volt, templomba pedig csak 10-15% járt rendszeresen)
kereső-eltartott arány szerint: 1980-ig nőtt a keresők aránya, az eltartottaké
53%-ról 31%-ra csökkent – de a keresőkön belül a passzív keresők (nyugdíjasok) aránya nőtt, 1983-ban már 20%; egyre több nő állt munkába
Társadalmi szerkezet
• Foglalkozási átrétegződés folytatódása
–
–
–
–
–
a magántulajdonos rétegek 1961-re jelentéktelenné (3%) válnak
agrárszféra 1960-ban még 38%, 1970-ben 25%, 1980-ban 19%, 1990: 15%
ipar-ép.ipar 1960-ban 34%, 1970-ben 44%, 1980-ban 42%, 1990-ben 38%
1949-ben 9%, 1990-ben 33% szellemi foglalkoztatott
a változások a Ny-hoz képest fáziskésést mutatnak, ill. sokkal gyorsabbak!
• Társadalmi mobilitás
– 1980-ig még meglehetősen magas maradt a mobilitás, de 1956 előtthöz
képest generációk közöttivé és tanulással szerzetté vált
– a gyors átalakulás miatt a képzettségi szint mégis viszonylag alacsony!
• Urbanizáció
– jelentősen nő a városi népesség száma és aránya (1949: 37%, 1980: 53%,
1990: 62%); a városok száma 1956-ban 62, 1980-ban 96, 1990: 165 db.
– 1980-ig a városok száma kevésbé, lakosságuk erősebben nő, 1980 után
gyakran érdemtelenül is várossá avatnak településeket
– a falvak száma csökken (összevonás, kihalás, illetve az 1971-es településfejlesztési koncepció miatt); a falvak elvesztik kizárólagos agrár-jellegüket
(ipari, üdülő és vegyes típusok)
– a külterületi népesség drasztikusan csökken, 1,6 millióról 500ezerre;
elköltözések és a körzetesítés (új falvak létesítése) miatt is
– jelentős az ingázás, mert az iparosodás gyorsabb az urbanizációnál is
Az elitek jellemzői
• Politikai elit
– a káderkörforgó lelassult, sőt az elit szinte változatlanná merevedett és
elöregedett; ua. nőtt az újonnan a vezetésbe kerülők képzettségi szintje
– továbbra is él a nómenklatúra-rendszer (a párt jóváhagyásával betöltött
vezető állami funkciók köre, eleinte kb. 3-4ezer, 1988-ban ezer fő)
– 1983-ban a pol. elit 80%-a férfi, a többség munkás–paraszti származást
vallott be, 70%-a diplomás (de sokan pártfőiskolán szerezték azt)
– kádermegmaradás törvénye: a vezetők fele 25 évnél régebb óta került oda
– a 80-as években már jelentős cserélődés, ua. magas életszínvonal is jellemző
• Gazdasági elit
– a „hat elemis” munkásigazgatókat szakértelmiségiek váltották fel, de a
képzettségi szint csak 1980-ban érte el az 1945 előttit
– a párttagság kötelező jellegű volt, de egyre formálisabbá vált
– a 60-as évek közepétől a vezetők egyre inkább menedzserként vezették a
rájuk bízott állami tulajdont, „tulajdonosi szemlélet” kezd jellemző lenni
– a gazdasági elit rendkívül zárt, ez csak 1980 táján kezdett oldódni
– a legális magánszektor is rendelkezett egy néhány ezer fős elittel (magánorvos, -ügyvéd, kisiparos, mg-i termelő), amely a 80-as években kiegészült
az új második gazdaság vezetőivel is
Sajátos középrétegek
• Értelmiség, szellemi foglalkozásúak
– tanári pályák presztízse (fizetésük is) csökkent, a pálya elnőiesedett
– az orvosok közt is elnőiesedés, de presztízsük magas maradt; e pálya származásilag elég zárt (szüleik, házastársuk is gyakran orvos); magas jövedelmek
– erős átrendeződés a jogászok közt: ügyvédek helyett sok vállalati jogtanácsos
relatíve sok munkás-származású, a nők aránya csak a 80-as években nőtt meg
– a műszaki értelmiség száma és szerepe nőtt leginkább, itt volt a legtöbb a
munkásszármazásúak aránya és a legkevesebb értelmiségi házastárs; hasonló
vonások jellemzik az agrárértelmiséget is, de ennek növekedése kisebb
– közgazdászok szerepe 1968 után emelkedett, magas fizetés, köztük sok nő is
• Magánszektor (gebinesek, kisiparosok, kiskereskedők, gmk-zók…)
– folyamatosan (és a 80-as években egyre gyorsabban) növekvő létszám (1965:
kb. 120e fő, 1978: kb. 250e fő, 1988: kb. 500e fő)
– eleinte sok korlátozás (pl. alkalmazottak tiltása) és hatósági vegzálás érte
őket, emiatt jelentős volt a fluktuáció, sokan csak ideiglenesen váltottak
engedélyt; jellemző volt ua. az adóeltitkolás, kiskapuk keresése is
– 80%-uk férfi, többségük nyugdíj mellett vagy másodállásban dolgozott
– már a 60-as években is a kisipar adta a nemzeti jövedelem 1,5%-t, a lakossági
szolgáltatások felét adta; a magánkereskedelem pedig a kisker. forgalom 1%-t
– gyors meggazdagodás, átlag feletti jövedelmek, lakáskörülm.-k és fogyasztás
Munkásság és parasztság
• Munkásosztály: „a társadalom vezető ereje”
– fontos ideológiai–legitimációs szerepe ellenére tényleges helyzete bérmunkás
(eleinte előnyt élveznek oktatásban, lakáshoz jutásban, szociális ellátásban)
– nagy az első generációs „parasztmunkások” aránya; ők munkásszállókon
laknak, ingáznak, nehezen illeszkednek be a városba, gyakran váltottak munkahelyet, családi életük is rendezetlen maradt, sok deviancia jellemzi őket
– nagy különbségek a lakáshelyzetben és kulturálisan a régi szakikhoz képest
– a korszak 2. felében a munkások önreprodukálóvá váltak, zártabb közösséget
alkotva; ismét emelkedik a képzettségi szintjük, javul a lakásviszonyuk
– 1969-ben a segédmunkások béréhez (100%) képest a betanítottaké 118%, a
szakmunkásoké is alig 123% volt; a nők bére a férfiakénak alig 50–60%-a
• A „szövetséges” parasztság – egy eltűnő életforma
– 1958-ban a gazdák 79%-a egyéni volt, 1962-ben viszont 75%-a tsz-tag
– a kollektivizálás miatt százezrekkel csökkent a par. létszáma, a tsz-be főleg
idősek és nők léptek be, krónikus munkaerőhiányt okozva
– a 70-es évektől a hivatásszerű szakértelem, az iparszerű mg. ismerete nőtt, a
tagsági viszony pedig bérmunkás-jellegűvé vált
– a falvak polgárosodása: a nem mg.-i melléküzemágak miatt a falusi ipari és
szolg. népesség aránya nőtt, a családokban sok a nem mg.-i kereső; a bérek
mellett annál nagyobb jövedelem származott a háztáji gazdaságból stb.
– nagyüzemi extenzív és a kisüzemi intenzív kultúrák kiegészítik egymást
– egységes „szöv.-i parasztság” sosem jött létre, ill. azonnal differenciálódott
Társadalmi értékek és devianciák
• Értékek, értékrendszerek a Kádár-korszakban
– a 70-es évekig tartott a társ. ideológiai–politikai semlegesítése, majd 1975-től
a lassú elfordulás a marxizmustól
– megerősödnek az anyagi jóléthez kapcsolódó értékek, az individualizmus, sőt
a kiskapukat megtaláló „ügyes emberek” elismertsége
– ezzel szemben a párt folyamatosan bírálja a kispolgári szerzésvágyat
– csökkennek a családi kötelékek, sok válás, nő az élettársi kapcsolatok száma
– háttérbe szorul a vallás, de új, szocialista erkölcsök sem tudnak kialakulni
• Társadalmi konfliktusok (többnyire alacsony potenciállal)
– párttagok és tudatos pártonkívüliek; gazdagok és szegények
– szőnyeg alá söpört antiszemitizmus, megjelenő cigányellenesség
– a diktatúra körülményei, a konszenzuskereső pol.-i vezetés, az alacsony jövedelmi különbségek és a jelentős társ. mobilitás miatt egyik sem vált élessé
• Társadalmi devianciák
– öngyilkosság: 80-as években Mo. világelső a 100e főre jutó 44–45 esettel
– alkoholizmus: 5 literről 12 l-re nőtt az egy főre jutó fogyasztás (100%-os
alkoholra átszámítva; főleg a tömény italok fogyasztása nőtt); félmillió
alkoholista és rengeteg májbeteg
– lelki betegség (neurózis, depresszió, álmatlanság stb.) a lakosság felét sújtotta
– itt említhető a középkorú férfi lakosság súlyosan romló halandósága is
– fentiek jó része régi „hagyomány” volt, de súlyos romlás mutatkozott bennük
Hétköznapi élet 1.
• Alapvető sajátosságok
– párhuzamosan létezik a városi és a hagyománytisztelőbb, közösségibb falusi
életforma (de a fennálló különbségek lassan csökkennek)
– két korszak is elkülönül: a a 60-as évek 2. feléig a tradíciók továbbélése,
csekély modernizálódás, azután gyors modernizálás, fogyasztásorientált
magatartás, hagyományok feladása
– az egész 20. sz. legnagyobb életmódváltása a 60-as években ment végbe!
• Jövedelmi viszonyok, fogyasztás
– 1978-ig növekvő jövedelmek (ráadásul a munkaidő csökkenése – szabad
szombatok bevezetése – mellett); 1978 után stagnálás–hanyatlás kezdődött
• jelentősen nőtt a takarékbetét-állomány (a jövedelmek egyre nagyobb része itt)
• a megtakarítások jelentős részét lakásépítkezésre fordították
• további nagy részét pedig ingóságba (arany, műtárgyak), ill. tartós fogy. cikkekbe
– a 70-es években megszűnt a szegénység (kivéve nyugdíjas, nagycsaládos);
1980-tól a bérek kiegyenlítődése megállt, sőt a különbségek nőni kezdtek
– a fogyasztás-növekedés első periódusa az élelmiszereket érintette („gulyáskommunizmus”), a 70-es évektől tartós fogy. cikkeket („fridzsider-szoc.”)
• az üzemi étkezés, a konzervek, új konyhai gépek–eszközök is változást hoznak
• különösen sok munkaórát kellett fordítani a porszívó, mosógép, hűtő, tv, magnó
és a személyautók megvásárlására (túlóra, maszek, háztáji stb.)
• miközben a pártvezetés bírálta is e szerzésvágyat (eredetileg az erről kialakult
vitát nevezték fridzsider-szoc. vitának; „előbb a kocsi, aztán a kicsi” stb.)
Hétköznapi élet 2.
• Szociálpolitika, társadalombiztosítás
–
–
–
–
a tb-be vonták a parasztságot (kollektivizálás), majd a magánszektor tagjait is
az 1975-ös tb-törvény azonos feltételeket szabott (táppénz, nyugdíj)
1966-tól kétgyerekesek is kapnak családi pótlékot, 1967-től van gyes
családi támogatások, eü-i kiadások és főleg a nyugdíj egyre nagyobb költség
• Lakáskörülmények
– 1961–80 közt 1,5millió lakás épült, ezeknek 20%-a volt lakótelepi (ezek 2/3a pedig panel) – az építések zöme nem állami, hanem magánerős volt!
– nőtt az egy főre jutó lakás- és szobaszám, ill. alapterület + a komfortfok. is
– a falvak, kisvárosok tipikus háza a sátortetős kockaház lett, a nagyobb városok képét pedig a kiterjedt panelnegyedek uniformizált tere csúfította el
– jelentősen átalakulnak a lakberendezési szokások is (még falun is),
évtizedenként változó tipikus bútorokkal és dísztárgyakkal
• Öltözködés, viselet, divat
– 1956 után enyhültek a divat ideol.-i kötöttségei, az erőltetett puritanizmus
– a hazai ipar csak lassan alkalmazkodott a divathoz, így jelentős volt a
magánszektor és a Ny-ról becsempészett áruk forgalma
– fiatalok öltözködési szubkultúrái: jampecek, csövesek, digók
– a falvakban felgyorsul a hagyományos viselet kiszorulása („kivetkőzés”)
– 1970 után a falusi nők is áttérnek a nadrágviseletre, konfekcióruházatra
– a ruházat egyszerűbb, praktikusabb lett, kevésbé fejezett ki társ. különbséget