Transcript A kultúra fogalom értelmezései

A kultúra-fogalom meghatározásai,
értelmezési lehetőségei;
a kultúra jellegzetességei
Kultúraterjesztés
2. előadás
Nézetek a kultúráról
Cicerótól a 18. század közepéig
(hagyományos kultúra fogalom)
Keresztény
teológia
Cicero
Augustinus
Hobbes
Modern-klasszikus kultúrafogalom
(18. sz. végétől ---)
BOAS
TYLOR
GEERTZ
JÓZSA PÉTER
HELLER ÁGNES
HANKISS ELEMÉR
HOFSTEDE
A kultúra fogalmának történeti-szemantikai
vizsgálata
Latin: colere igéből származik, de! eredetileg
(agricultura) ’földművelést’ jelentett.
Később metaforikus jelentésre tett szert: elkezdték
általános értelemben bármi kiművelésének vagy
jobbításának jelölésére alkalmazni.
cultura: művelést, gondozást, ápolást jelentett.
Mai értelmezése: döntő jelentésváltozás Cicerónál
(Kr.e. 106-43) történt: Tusculanae Disputationes c.
művében az iskolázatlan lelket a megműveletlen
földhöz hasonlítja, így jut a mai megfogalmazáshoz:
„cultura … animi philosophia est” – a filozófia a lélek
művelése
A kultúra fogalmának történeti-szemantikai vizsgálata
Augustinus (Szt. Ágoston) (354-430) szintén
a ‘cultura’ szót használja Sermo c. művében,
amikor Istennek - az emberi lelket gondozó
tevékenységéért - cserében, számunkra
kötelezőnek tartja "kultúráját" szívünkben
megőrizni.
Itt érhetjük tetten a 'cultura' terminus
jelentésének azon átalakítását-átalakulását,
melyet ma a kultusz terminus takar. A
középkorban gyakran használták a 'cultura
Christi', 'cultura Dei', 'cultura Demonorum'
kifejezéseket is.
A kultúra fogalmának történeti-szemantikai vizsgálata
A szó Cicero által meghatározott jelentésében az itáliai
humanisták jóvoltából került ismét használatba a 15.
század táján, ekkor már egyes nyugati nemzeti
nyelvekbe is beszivároghatott.
Ennek folytán a 17. században Bacon (1561-1626) a
'cultura' kifejezést az elme kiművelésére használta.
Hobbes (1588-1679) Leviathan-jában (1651) a kultúra
már egyértelműen a gyermek nevelésére vonatkozó
munkát jelöli, aminek célja a gyermeki elme
kiművelése. Ettől határozottan megkülönbözteti a
'kultusz' fogalmát, ami viszont valaki kegyeinek
megnyerése fejében tett szolgálatok teljesítését
jelenti.
A kultúra fogalmának történeti-szemantikai
vizsgálata
A 18. sz.-i szerzőknél a kultúra egy ellentétet
kifejező fogalommá vált. Kultúrával rendelkezni,
„műveltnek” vagy „civilizáltnak” lenni, ez
esetenként a puszta udvariassággal, csupán
külsődleges jó modorral van szembeállítva.
Ennél fontosabb és gyakoribb, hogy a
közönségesség, a faragatlanság és a
műveletlenség értelmében vett
„kulturálatlansággal” állítják szembe.
A kultúra fogalom értelmezései
A tágan értelmezett kultúra a XVIII. sz. végén
jelent meg, de a XX. sz.-ban vált gyakorivá.
Kant a kultúra alatt a szűken értelmezett dolgokat érti (pl. művészet), és annak
mindig van valamilyen magasztos célja.
Herder (Kant kortársa) kiterjeszti a kultúra fogalmát. Híres műve az „Eszmék az
emberiség történetének filozófiájáról”.
Herder számára a kultúra jelölte mindazt, ami az ember életmódját az állati léttől
megkülönbözteti. Ez a kultúra a múltból örökölt, s a jelenben használt és módosított
teljesítmények, a tárgyiasult formában, társadalmilag átadott képességek és
tapasztalatok összessége.
Megkülönböztet művelt és műveletlen népeket és azt mondja, hogy ezek a kulturális
szintek részei, tudniillik az emberiség kulturális fejlődésében különböző fokozatok
vannak.
A kultúra fogalom értelmezései
Hankiss Elemér szerint alapvetően kétféle kultúra létezik:
• Magas kultúra: erre büszke lehet a magyar társadalom
• Mindennapi élet kultúrája: emiatt szégyenkeznünk kell.
Heller Ágnes háromféle fogalmat különít el:
• tágan értelmezett kultúra fogalom: antropológiai kultúra értelmezés
• szűken értelmezett kultúra fogalom: magas kultúra értelmezés
• a kultúra fogalmának az önreflexitása
Heller Á. szerint felértékelődött a kultúra fogalmának az az aspektusa, hogy a
kultúra az önmeghatározás egyik eszköze.
A szűken értelmezett kultúra fogalom a felvilágosodásban jelentkezett
először (magas kultúra, művészetek, tudományok, stb.)
A kultúra fogalom értelmezései
Elsődleges kultúra az, amivel egy nemzet rendelkezik, másodlagos kultúra az, amit
a nemzet örökölt, és amit hozzáteszünk.
A kultúra az, amit az ember alkot, a kulturáltság záloga az emberi ész használata.
A tágan értelmezett kultúra az antropológiai értelemben vett kultúrát szokta jelenteni.
Jelenti egyrészt az emberi cselekedeteket, másrészt ennek eredményeit.
A kultúra antropológiai megközelítése a kultúrát mint egész életformát vizsgálja.
A kulturális antropológia két forrásból táplálkozott régen: különösen KözépEurópában a néprajz azzal a céllal indult, hogy összegyűjtse a népi kultúrát, azaz a
folklórt (népdal, népmese) és a tárgyakat (népviselet, művészeti tárgyak, stb.), mert
ezt a nemzeti kultúra megőrzése és továbbfejlesztése szempontjából igen
fontosnak tartották. A gyarmatokkal bíró nyugat-európai országokban és az USAban viszont a gyarmatokon élő nem európai kultúrájú népek gondolkodásának és
viselkedésének megértése volt a kulturális és szociális antropológiai kutatás
elsődleges célja.
A kutatás módszere mindkét tudományágban a terepen végzett gyűjtés és
megfigyelés volt. Újabban a kulturális és szociális antropológia figyelme a fejlett
országok felé fordult. Ezekben a kutatásokban is előtérben áll a kisebb
közösségnek az intenzív terepmunka módszerével való vizsgálata, valamint a
kultúra sajátosságainak feltárása.
A kultúra fogalom értelmezései
A kulturális antropológia kezdetben az egyén és a
kultúra kapcsolatát vizsgálta, de ma már egyre inkább a saját
kultúra vizsgálatára tevődik a hangsúly, mert „elfogytak a
primitívek”.
A mindennapi élet kultúrája egyre fontosabb lesz, s ez az oka
annak, hogy az antropológusok hazatérnek és a saját
kultúrájukat kezdik el vizsgálni.
Nincs homogén kultúrájú társadalom, így a kulturális válság egy
társadalmon belül is megtalálható.
A kulturális antropológia három híres képviselője:
1. Edward Burnett Tylor (1871)- evolucionizmus;
2. Franz Boas – terepmunka, relativizmus;
3. Clifford Geertz – szimbolikus antropológia.
A kultúra fogalom értelmezései
1. EDWARD BURNETT TYLOR: „karosszékantropológusnak” nevezik, mert soha
nem terepen vizsgálta az adott kultúrát, hanem otthon a meglévő anyagokból
dolgozott; a módszer jellege: az adott kultúra rekonstrukciója volt.
Evolucionista felfogásának lényege:
Az emberiség ugyanazon a kulturális folyamaton megy át, ugyanazon kulturális
folyamat része, de az, hogy vannak különböző kulturális szintek, azzal
magyarázható, hogy ezek a különböző kultúrák kivetülései.
Tylor kulturális menetrendje az, hogy meg kell határozni, hogy mikor melyik szint
következik.
Három alapelve:
1. Haladás fejlődése
2. Egységesség elve (különböző kultúrák hasonló alakban jelennek meg)
3. Törvényszerűség (a menetrendtől nem lehet eltérni, fokról-fokra kell haladni)
Fő irányultsága a „primitív kultúrák” vizsgálata, kutatásának elsődleges célja pedig az
emberiség kulturális fejlődésének, ill. törvényeinek kidolgozása volt.
Tylor kultúra fogalma: a kultúra az a komplex egész, amely magában fogalja a tudást,
a hitet, a művészetet , az erkölcsöt, a törtvényt , a szokást és minden más
képességet, sajátosságot és habitust, amelyre az ember a társadalom tagjaként
tesz szert.
„vegyes zöldségleves Tylor módra” (Geertz): kultúra rengeteg jelentése mégsem teszi
egyértelművé a a meghatározását (tág értelmezést használja)
Módszere: karosszék
A kultúra fogalom értelmezései
2. FRANZ BOAS:
- német származású, amerikai antropológus volt a XX. sz. elején. Az ő
nevéhez fűződik a tudomány megszületése is.
A kulturális relativizmus képviselője szerint:
- Nem vethetők össze a kultúrák, mert mindegyiknek megvan a maga
sajátossága. Elveti az egyoldalú evolucionista antropológia elméletét.
Fontos a distancia kérdése: a vizsgált kultúra és a vizsgált személy közti
távolság.
Lehetséges módszerek:
• A személy kívülről látja az adott kultúrát úgy, hogy ne avatkozzon bele. Ez
a távolságtartó megfigyelő módszer, de ezzel túl enciklopédikus lesz a
szerzett információ.
• Résztvevő megfigyelés: a vizsgálódó megpróbálja belülről látni a kultúrát.
Így lehet megvizsgálni, hogy az adott kultúrában élő hogyan gondolkodik
önmagáról.
A kulturális elemzés eredménye akkor hiteles, ha mellőz minden
irodalmiságot és tényeken alapul (ha kívülről nézi a kultúrát), és ha
hozzáteszi a vizsgálódó a tapasztalatait is (résztvevő megfigyelés).
Módszere: terepmunka
A kultúra fogalom értelmezései
3. CLIFFORD GEERTZ:
Kultúrafelfogása szemiotikai alapú, leginkább az ún.
szimbolikus antropológiához áll közel: a kultúra
közösségek által szőtt jelentések hálója, az ember pedig
ebben a hálóban „vergődő állat”.
Szimbolikus antropológia: a kultúrát jelentések halmazaként
fogja fel, amelyet a közösség tagjai szimbólumokon keresztül
sajátítanak el, ill. kommunikálnak egymással.
Geertz szerint az eszköz, amellyel a jelentéseket feltárhatjuk, az
interpretáció.
A kultúra mindenki által tanult és osztott gondolatok
összessége, tehát mentális jelenség.
Értelmező módszer: a megfigyelhető jelenségek mögött rejlenek
a különböző jelentésszintek. A kultúraértelmező feladata: az
emberi viselkedés szövevényes hálóját feltárni.
Módszere: résztvevő megfigyelés
A kultúra hagymamodellje
HOFSTEDE a kultúra 4 rétegét különbözteti meg, melyeket egymásra
boruló hagymahéjként szemléltet.
1. „1-es kultúra”: melynek tárgyi, illetve tárgyiasult termékei az irodalmi, a
zenei, a képzőművészeti, az építészeti alkotások, az ételek, az
öltözködés stb. A külső, jól látható réteget szimbólumoknak nevezi. Ide
sorolja azokat, az adott kultúra tagjai számára sajátos jelentéssel bíró
tárgyakat is (pl. zászlók, státuszszimbólumok), gesztusokat, hajviseletet,
amelyek gyorsan változnak, más kultúrák által átvehetők.
2. 2-ik réteg: ide a valóságos vagy képzelet szülte hősöket sorolja, amelyek
az adott kultúrában nagyra becsült tulajdonságokkal rendelkeznek,
követendő magatartásmodellek, tükrözik az adott kultúra értékrendjét.
3. 3-ik réteg: a rítusok alkotják, olyan kollektív tevékenységek, viselkedési
formák, amelyek társadalmi szempontból fontosak (pl. üdvözlési,
udvarlási formák, esküvői szokások). A szimbólumok, hősök és rítusok
közvetlenül érzékelhetők a külső szemlélő számára is.
4. 4-ik réteg: a kultúra lényegét, legbelső rétegét az értékek alkotják,
melyek általános tendenciák arra vonatkozóan, hogy mit tartunk jónak,
illetve rossznak. A külső megfigyelő számára az értékek közvetlenül
nem érzékelhetők, egy részük még a kultúra hordozói számára sem
tudatos.
Az utóbbi kettőt „2-es kultúrának” is nevezi, amely csoportspecifikus
értékrendszer, tanult viselkedésformák együttese.
A kultúra jellegzetességei
A gondolkodást és a viselkedést irányító és meghatározó mintázatok tanultak,
nem genetikailag öröklöttek. Így aztán a természetes viselkedés nem azt
jelenti, hogy emberi természetünknek megfelelően viselkedünk, hanem
hogy azt tesszük, amit társadalmunk és közösségünk mintázatai
megszabnak, mint „természetest”. Az így megszerzett és elsajátított
mintázatok a kulturalizálódás és a szocializáció termékei.
A kultúra sok összetevője a nem-tudatos szinten működik: pl. a nyelv.
Minden ember fel tudja mutatni olyan komplex nyelvi kódok ismeretét,
melyek alapvetően befolyásolják kulturális identitását, az esetek
többségében azonban ezeknek nincsenek tudatában. Még azok a
beszélők sem feltétlenül tudják kifejezni a nyelvi szabályokat, akik
egyébként tökéletesen beszélik a szóban forgó nyelvet.
A kulturális mintázatok nem csupán a viselkedést, de a gondolkodást és az
észlelést is befolyásolják. Például a színspektrum fizikailag az árnyalatok
folyamatos egymásba játszása, de kulturálisan különböző színárnyalatokra
osztódik kategorizációs képességünknek megfelelően.
Ez a kategorizációs képesség kultúráról kultúrára változik, vagyis az egyes
kultúrák mindennapi tevékenységeik függvényében képesek több vagy
kevesebb színt megkülönböztetni.
Kulturális relativizmus és tömegkultúra
Mivel a kultúra egy adott társadalomhoz tartozó gyakorlatok, értékek és
kódok gyűjteményeként fogható fel, az is látható, hogy messze nem
univerzális jellegű, azaz társadalomról társadalomra, de akár egy
társadalmon belül is közösségről közösségre változik.
Ez teszi lehetővé a kulturális relativizmus vagy a kulturális evolúció
gondolatát.
Ez az értelmezés azt is lehetővé teszi, hogy megkülönböztethessük a
magas kultúrát a tömegkultúrától, vagy hogy népi, populáris, szub-,
illetve multikultúráról beszélhessünk.
Ezek közül az egyik legfontosabb a tömegkultúra, hiszen a
tömegkultúrában nem csak a társadalom egésze részéről elfogadott
gyakorlatok és értékek találhatók meg, hanem már a fogalom
születésétől fogva egy olyan vonás is, ami a magas kultúra és a
minőség erodálásáról szól.
Ez az erodálódási folyamat nagy segítséget kapott a technológiától, mely
tulajdonképpen lehetővé tette a tömegkultúra kialakulását azáltal, hogy
az arra jellemző értékeket elérhetővé tudta tenni a széles tömegek
számára is.
Összefoglalás
A kultúra fogalmának rendkívül sokféle megközelítése, értelmezése
létezik.
A kultúra fogalma állandóan változott az emberi gondolkodás történetében. A
különböző filozófiai irányzatok, a különböző korok gondolkodói mást és
mást értettek a kultúra fogalma alatt, s ma is különböző felfogások élnek
egymás mellett.
Elfogadhatjuk: a kultúra soha nem statikus jelenség: az emberiség
története során állandó változás jellemezte, az adott társadalom
fejlettsége, berendezkedése, objektív valósághoz való viszonya
befolyásolta az emberiség mindenkori kultúráját.
A gondolkodás korábbi történetében általában elválasztották, sőt bizonyos
korokban szembeállították egymással a kultúra anyagi és szellemi
oldalát.
Anyagi kultúraként értelmezve a termeléshez, a létfenntartáshoz és a
mindennapi élethez szükséges ismereteket,
szellemi kultúraként minden egyebet: tudományt, művészeteket, vallást,
jogrendet, stb. értettek.
Bizonyos filozófiai irányzatok és gondolkodók a szellemi kultúrára a „magas
kultúra” kifejezést is használták. (A marxista filozófia a kultúra e
kettősségét az alap és felépítmény viszonyaként értelmezte: a társadalom
alapjaként az anyagi kultúrát, a társadalmi felépítményként a szellemi
kultúrát értve.)
Összefoglalás
De! napjainkban a kultúrát egységesen értelmezzük.
Nyilvánvalóvá vált: a kultúra részterületei nem választhatók el egymástól,
csak az egységes értelmezésnek van létjogosultsága. Kétségkívül
vannak a kultúrának különböző területei, de ezek szoros
kölcsönhatásban vannak egymással.
Pl. a tudományos felfedezések termelésre gyakorolt hatása, vagy a technika
fejlődésének a szórakozásra, szórakoztatásra gyakorolt hatása igazolja:
a kultúra anyagi és szellemi oldala nem választható el egymástól.
Manapság tehát a kultúra egységes és tág értelmezését fogadjuk el.
A tág értelmezés feltételezi, hogy nemcsak az úgynevezett magas kultúra
jelenségeit tanulmányozzuk, hanem a mindennapi élet jelenségeit is.
Ma már nem vonható kétségbe, hogy a kultúrához nemcsak a tudományos
és művészeti élet, nemcsak a vallás és más „magas szellemi szférába”
tartozó jelenségek tartoznak, hanem pl. az is, hogyan dolgozunk, élünk,
tisztálkodunk, neveljük gyerekeinket, vagy éppen hogyan étkezünk,
lakunk. (pl. a pedagógiai kultúra, lakáskultúra, munkakultúra, szexuális
kultúra, stb. kifejezésekre!)
Összefoglalás
Józsa Péter: a kultúra mindazon ismeretek,
értékek, reflexek, viselkedési modellek és
sémák, szokások és hiedelmek összessége,
melyeket az egyén az őt felnevelő közegben, a
szocializáció során részint megfigyelhető,
részint észrevétlen módon elsajátít.
Összefoglalás
A KULTÚRA
klasszikus fogalma
A kultúra klasszikus fogalma a 18. század végére
érte el formai és tartalmi kiteljesedését. Az európai
társadalmi fejlődésre jellemző modern kultúra
fogalom ekkorra lett:
1. az újkori ember cselekvő felszabadításának,
nemesedésének, kiművelésének, önmaga
megvalósításának kifejezője,
2. a kultúra fejlesztése során létrejött objektivációk,
tárgyiasult javak összesítője,
3. és az emberi viszonyok legátfogóbb szabályozója.
A kultúra az emberi élet teljességét átszövő
minta- és normarendszer,
sajátos eszközállomány a sikeres társadalmi alkalmazkodás feltétele, elsajátítható.
Az öt kulturális funkció, melyekkel integratív
szerepkörét betölti:
bizalom, identitás, tájékozódás,
viszonyulás, alkalmazkodás
K
U
L
T
Ú
R
Á
K
E
S
Z
K
Ö
Z
T
Á
R
A
T
Á
R
S
A
D
A
L
M
I
I
N
T
É
Z
M
É
N
Y
E
K
S
Z
O
K
Á
S
O
K
A kultúra tagolása
Történelmi eredet szerint:
Megkülönböztetünk:
1. tradicionális
2. autonóm
3. heteronóm kultúrát.
Ezek részint ma is a kultúra egyes részeit
képezik, részint a történelem során egymást
követően alakultak ki. A kultúra fejlődésével
eltérő súllyal és jelentőséggel vannak abban
jelen.
A kultúra történelmi eredet sz. tagolása:
1. Tradicionális kultúra a kultúra fogalmának
legősibb, legrégebbi része. A közösségi alkotáshoz,
a hagyományok megőrzéséhez kapcsolódik.
A kultúra a kapitalizmus előtti időkben az alábbiakból
állt: a közösség által, a közösség számára
létrehozott alkotásokból, melyek a közösség
hagyományozó ereje által maradtak fenn.
Mai kultúránkban már csak egy meglehetősen szűk
területet, a folklorisztikus, népi hagyományokat
értjük alatta, melyek kétségkívül fontos részét
képezik a kultúrának, de nem meghatározóak a
modern társadalomban.
A kultúra történelmi eredet sz. tagolása:
2. Autonóm kultúra: a kapitalizmus, a modernizáció időszakában alakult ki.
Felértékelődik az egyén szerepe, s a közösségé némiképp háttérbe szorul.
A kultúra különböző alkotásai az autonóm egyénhez kapcsolódnak.
Leginkább a művészetek területén látszik ez, hiszen a művek nem a
közösség által, illetve a közösség számára jönnek létre, hanem az egyén,
a művész önkifejezéseként. A mű az alkotóhoz kötődik, az ő opusza, és
szerzői jogvédelem alatt áll.
Persze ez nemcsak a művészeteknél látható, gondoljunk például a tudósokra,
feltalálókra, stb. ahol a személyiséghez kötődnek a kultúra értékei, az ő
dicsőségét növelik, vagyonát gazdagítják, akkor is, ha természetesen a
közösség használja fel a létrehozott értékeket.
Hangsúlyozni kell továbbá, hogy az autonóm kultúra csakis a tradicionális
kultúra alapjain jöhet létre, abban gyökerezik, s ahhoz viszonyítva létezik.
(pl. Bartók és Kodály művészete, akik kézzelfoghatóan használták fel a
népi kultúra értékeit autonóm művészetükben, de gondolhatunk a
tradicionális népi elemeket felhasználó modern építészetre,
iparművészetre, de a korábbi, tradicionális tapasztalatokat felhasználó
modern gazdálkodásra is.)
A kultúra történelmi eredet sz. tagolása:
3. Heteronóm kultúra a legújabb ebben a történelmi
megközelítésben. A modernizáció, az urbanizáció
során kialakult városi rétegek ugyanis már nem
hozzák magukkal a tradicionális kultúrát, legfeljebb
csak egyes elemeit, ugyanakkor az autonóm
kultúrához csak mint befogadó, vagy felhasználó
képesek kapcsolódni.
A városi tömegek mindennapi életét, létfenntartását,
szórakozását jelentő kultúrát nevezzük heteronóm
kultúrának. Ez többféle hatást tartalmaz, és a tömegek
sajátja. Jellegzetes megnyilvánulása a szórakoztató
ipar.
Az autonóm és a heteronóm kultúrát más
megközelítésben szokás az elit és tömegkultúra
megnevezéssel is illetni.
Kultúraterjesztés
- értékelvű közművelődés –
EU prioritások
Kiemelten értékelt, támogatott, stratégiai tevékenységek I.
(húzó ágazatok, vagy érték elv: az
együttműködő
ember)
• a formális oktatást kiegészítő, iskolán kívüli
közművelődési programok megvalósítása, szoros
együttműködés az oktatási intézményekkel;
• az egész életen át tartó tanulás nem formális és
informális alkalmainak, tartalmainak és résztvevői
körének bővítése a közművelődési
intézményekben (ifjúság, generációk közötti
együttműködés);
• a felnőttképzés rendezett jelenléte a
közművelődésben;
Kiemelten értékelt, támogatott, stratégiai
tevékenységek II. (húzó ágazatok)
• partnerség mindenben (hálózatosodás, civil szféra,
közoktatás);
• szinergia, hozzáadott érték, kreativitás indikátorokkal
történő igazolása – kreatív megoldások, folyamatos
megújulás;
• szolgáltató jelleg működési és tartalmi érzékenysége;
• projektszemlélet beágyazódása a tervező-szervező
munkában.
A Közművelődési Stratégia célja: az
értékelvű közművelődés megvalósítása
•
Stratégiai tudatosság, törvényi biztonság
•
Értékvállalás a közművelődés
irányításában – ennek kommunikálása
•
Költségvetésből is támogatott,
közművelődési intézményekre alapozott
fejlesztések
A KPCM sajátosságai
• A komplex és nyitott gondolkodás módszere
• Rendszerszemlélet
• Partneri hálót épít, együttműködést fejlesztTÁMOP-műhely példa, szakterületi
együttműködés – értékbázis
• Eu-konform
• Folyamatszemlélet (célorientált)
Az Európai Unió által biztosított támogatások hatása a
kultúraterjesztésre, a közművelődésre
Szemléletformálásra szocializálja a szakmát, a „(K)PCMmetanyelv”, a pályázatírás és megvalósítás technikáinak
elsajátítására.
Együttműködésre, partnerség kialakítására ösztönöz –
interszektorális szemléletmódra.
Növeli a szakma presztízsét a helyi és általában a magyar
társadalomban, a kulturális intézmények között, megújította,
frissítette a szakmai gyakorlatot, visszavonhatatlanná tette a
paradigmaváltást.
Jelentős forrásokat hozott a rendszerbe (70 Mrd Ft)
Az egész életen át tartó tanulás egész feltételrendszerét javította a
művelődési házakban.
KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!!!