Transcript Gyerekkortörténet, családtörténet

Bevezetés a gyermekkor
történetébe
A gyerekség
története nem más,
mint a gyermekek (elsősorban csecsemők)
meggyilkolásától, kitevésétől kezdődő és
az elfogadásig, gyerekközpontúságig
folytatódó,
évezredeken át lassanként felfelé ívelő
fejlődési folyamat.
Család és gyermekkor
Nevelés az ókorban
• Gyerekgyilkosság
(Az antikvitástól kb. Kr. u. 4.
századig terjedő időszak):
• A szülő gyermekét okolja
minden bajáért, minden áron
meg akar tőle szabadulni.
Vagy: szakrális
gyermekáldozat a közösség
megmentéséért. (Pl.
Karthágóban Kr. e. 210-ben
az istenek engesztelésére
200 nemesi születésű
gyereket áldoztak fel.)
Karthágói pap
gyermekáldozat előtt
• Az ókori népek történetében végig jelen volt a
tényleges gyermekáldozatnak valamilyen
formája. Több áldozati máglyát, találtak,
amelyekből tömegével kerültek elő a halott
gyermekek csontjait tartalmazó urnák.
• A sírkövekbe vallásos jelképeket és alakokat
véstek. Pl. feláldozásra szánt gyermeket tart
kezében egy pap.
• Az idő múlásával a szülők már egyre kevésbé
tartották be a rítus ősi előírásait, így a Kr. e. 4.
században a gazdagok saját gyermekeiket már
rabszolgákkal helyettesítették.
• Később ún. „helyettesítő áldozatot” mutattak be,
amelynek során gyermekek helyett bárányokat
áldoztak fel, de ezt sohasem tartották teljes
értékű engesztelésnek.
Gyermekfelfogás az
Ókori Keletről
EGYIPTOM
• Virágkor: kr.e. II. évezred
• A nevelés célja: felkészítés
az állami szolgálatra
• A nevelés folyamata és
tartalma:
- Elemi képzés
- Írnokiskola
- Pap és orvosképzés
•A virágzó, gazdag birodalom megengedhette magának a
bőséges gyermekáldást.
• A csecsemőgyilkosságot tiltották – szemben a korabeli
egyéb népek gyakorlatával.
• A gyermekeket általában három éves korukig szoptatták,
maguk az édesanyák foglalkoztak velük, csak az előkelő
családok fogadtak fel dajkát.
• A kicsik babával, labdával, fából készült állatfigurákkal
játszottak, a nagyobbak körében pedig a különféle
társasjátékok voltak közkedveltek.
• Nagy fontosságot tulajdonítottak gyermekiknek: őket
tekintették a jövő letéteményesének.
• A gyerekeket oktatni, nevelni kell, csak így felelhetnek
meg a velük szemben támasztott követelményeknek.
• A képek és szöveges források tanúsága szerint az
egyiptomiak általában érdeklődtek a gyermekeik iránt,
foglalkoztatta őket gyermekeik sebezhetősége, esendősége.
• A kisgyermekeket ábrázoló festmények bősége arra enged
következtetni, hogy ebben a kultúrában megbecsült érték volt a
gyermek. Így például a fáraót és feleségét ábrázoló falfestményen
látható meghitt családi együttlét pozitív érzelmeket sugároz.
egyiptomi nők gyermekeikkel
A nevelés legfontosabb célja a tradíciók,
az örökérvényű normák, az istentől
származó igazság, a helyes és a helytelen
cselekedet megismertetése volt.
A gyermekekre jellemző sajátosságokat
kevéssé vették figyelembe a nevelésben:
minél hamarabb a felnőttek életszabályai
szerint kellett élniük.
A legnagyobb elismerést az váltotta ki,
ha egy gyerek „felnőtt módra” beszélt:
szabatosan, választékosan.
Mezopotámia
A gyerek a mezopotámiai kultúrában is fontos szerepet
töltött be. Ezt az attitűdöt sumer közmondások is tükrözik.
(pl. „Házasodj választásod szerint, gyermeked legyen
szíved vágya szerint!”)
Babilonban a hozomány szerepe az asszony
gyermekeinek megfelelő felnevelése volt. Ha egy anya
meghalt, hozománya nem a férjét, hanem gyermekeit
illette.
Ha elvált, visszakapta hozományát, s ehhez megkapta
férje vagyonának felét, hogy gyermekeit felnevelhesse.
A gyermekeknek adott nevek is szeretetről,
gyöngédségről árulkodnak: Csöppség, Élet, Bőség,
Éljen, Ég Királya, Éljen soká stb. is remélték
Már Mezopotámiában a gyermekekre úgy
tekinthettek, mint tanulásra, fejlődésre képes
lényekre, akiknek műveltségétől, tudásától függ
a város fennmaradása.
A tanulás – felfogásuk szerint – állandó
felügyeletet, szigorú fegyelmet követelő nehéz
munka, melyet gyakran ösztönöztek veréssel,
fenyítéssel.
Az oktatás szorosan összekapcsolódott a
neveléssel, hiszen az ősi szövegek
megtanulásától, emlékezetbe vésésétől egyben
a viselkedési módok, jellemvonások kialakulását
is remélték.
SPÁRTA
• Kr. E. VIII-VI. század
SPÁRTAI SZIGOR
• A nevelés célja: állandó
harci készenlétre nevelés
• A nevelés folyamata és
tartalma:
- I. szakasz: 0-7. család
- II. szakasz: 7-20
katonai táborok,
testi ,szellemi
nevelés
• „Senki sem tehette, amihez egyénileg kedve
volt, hanem mintha a város egyetlen katonai
tábor lenne, előre megszabott kötelességeket
kellett mindenkinek elvégeznie a köz
érdekében. A spártaiak általában úgy
gondolták, hogy senki sem él önmagának,
hanem a polisznak.”
• A polisz vezetői beleszólhattak a polgárok
legszemélyesebb magánügyeibe is:
házasságkötés, újszülöttek kiválogatása.
• A vének tanácsa döntött a csecsemők
sorsáról.
• A csecsemők „kitevése”: Taigetosz-hegy.
• A csecsemőt édesapja karjába vette és elvitte arra
a helyre, ahol a törzsek vénei összegyülekeztek és
megvizsgálták a kisdedet. Ha egészséges alkatú
és erőteljes csecsemő volt, utasították az apát,
hogy nevelje fel, egyben pedig kijelöltek neki egyet
a kilencezer spártai parcellából. De ha idétlen vagy
nyomorék volt, bedobták a Taigetosz szakadékába
– azzal a meggyőződéssel, hogy nem előnyös sem
a gyermeknek, sem az államnak, ha egy
születésétől kezdve gyenge és életképtelen ember
életben marad.
• Ezért fürdették meg az asszonyok az újszülöttet
borban és nem vízben, hogy kipróbálják
szervezete életképességét.
Spártai táj a Taigetosz hegyével
Spártai nevelés
A nevelés célja az állandó harci készenlétre való
felkészítés volt.
• 8 ezer spártai állt
szemben 200 ezer
helótával!
• Spárta „katonai
rendőrállam”.
• A kiváltságos osztály
gyermekei egységes
állami nevelésben
részesülnek
Helóták felkelése Kr. E. 464-ben
• A gyermekek testi nevelésére nagy gondot fordítottak.
A csecsemőket nem pólyázták be, hogy testük
szabadon fejlődjék.
• Fokozatosan edzették, egyre nehezebb erőpróbák elé
állították őket. Már a kisgyermekeket is
hozzászoktatták ahhoz, hogy ne féljenek a sötétben.
Sírniuk nem volt szabad.
• A fiúk családi nevelése hétesztendős korukban
befejeződött.
• Táborba kerültek, ahol csoportokba osztották őket, s
vezetőikké a legértelmesebb és legbátrabb fiúkat
tették. A többiek zokszó nélkül engedelmeskedtek
nekik. Előfordult, hogy az idősebbek vitát és
verekedést provokáltak a kisebbek között csak azért,
hogy megtudják: hogyan állnak majd helyt a harcban.
• A spártai fiúk írni-olvasni, számolni alig tanultak meg.
Fontosnak tartották viszont gondolataik egyszerű,
világos, szabatos kifejezését. Vezetőjük kérdéseire
tömören, lényegre törően kellett válaszolniuk.
• „Vacsora után az eirén (a fiúk vezetője) kerevetén
végigheveredve, felszólította az egyik fiút, hogy
énekeljen, a másiknak pedig jól átgondolt feleleteket
kellett adnia ilyenféle kérdésekre:
«Kicsoda a legderekabb férfiú a városban?» vagy «Mit
gondolsz ennek meg ennek az embernek a
magaviseletéről?»
Ily módon az ifjakat kezdettől fogva hozzászoktatták,
hogy megbírálják, mi a jó és mi a szép, és hogy
foglalkozzanak a város polgárainak magatartásával... A
feleletet röviden és szabatosan kellett megindokolniuk,
és akinek válasza nem ütötte meg a kívánt mértéket,
azt az eirén azzal büntette, hogy megharapta a
hüvelykujját...”
LÁNYOK NEVELÉSE
• A spártaiak érdeme, hogy a lányok nevelését is
szívügyüknek tartották.
• Szinte a fiúkkal egyenértékű képzésben részesítették
őket.
• Megtanultak sebesen futni, ugrani, birkózni, dárdát és
diszkoszt hajítani.
• Mindezt elsősorban azért, hogy jövendő gyermekeik
erős, edzett, egészséges szervezetben foganjanak
meg.
• Másfelől viszont az sem volt mellékes szempont, hogy
a férfiak távollétekor – hadjáratok idején – nekik kellett
vállalniuk az otthon védelmét.
Az ókori görögök
• Az ókori görögök úgy vélték
mint az Egyiptomiak, hogy
gyermekeik révén
kapcsolódnak a jövőhöz, a
gyerek számukra is a jövő
szimbóluma volt.
• A görög apák számára
mindennél fontosabb volt,
hogy fiuk legyen, akár vér
szerinti, akár
örökbefogadott.
• A görögök felismerték a gyermekek
számos olyan sajátosan gyermeki
vonását, amelyek a felnőttektől megkülönböztetik őket. Így például a
gyermek ijedős, félénk, vágyik a
szeretetre, gyöngédségre.
• A családias idill szép példája az
Iliászban, Hektór és felesége
találkozásáról szóló jelenet:
• A gyermekek első nevelőközege a család
volt, és első nevelőjük saját édesanyjuk.
Gyermekét játszani küldő és fenyítő görög édesanya
Homéroszi kor (Kr. e. 8. sz.)
• Az előkelők gyermekeit ebben a korban magánnevelők oktattáknevelték.
• Mivel írni-olvasni általában nem tanultak meg, nevelésük fontos
eszköze volt az irodalmi alkotások meghallgatása, a hősökkel való
érzelmi azonosulás.
• A legfontosabb „tananyag” Homérosz eposza, az Iliász volt.
• A fiatal arisztokraták ezt hallgatva ismerkedtek meg a
rettenthetetlenül bátor, önfeláldozó Akhilleusz alakjával, valamint
Odüsszeusszal, a leleményességével felülkerekedő „talpraesett”
emberrel.
• Testi erejük, ügyességük fejlesztésén túl nevelésük fontos
összetevője volt a példaadás, a hősi múlt megismertetése.
• Értelmi, érzelmi és erkölcsi nevelés egysége valósult meg így az
esztétikum segítségével.
• E korszak nevelési gyakorlatáról viszonylag keveset
tudunk.
• Az élő példa nevelő szerepe rendkívül nagy volt
ebben a korszakban.
• A fiataloktól elvárták az idősebbek feltétel nélküli
tiszteletét, s az általuk közvetített értékekkel való
teljes azonosulást. A vándorló énekmondók is ilyen
követésre méltó példaképet állítottak hallgatóságuk
elé dicsőítő énekeikben.
• A fiúk nevelésének legfontosabb színtere a háború
és a népgyűlés volt.
• Elsajátították a fegyverforgatás fortélyait.
• Fontos volt, hogy a tapasztalt szónokokat követve
maguk is meg tudják győzni embertársaikat az
élőszó erejével.
Athéni nevelés (Kr. e. VI–V. sz.)
• A polisz vezető rétegét – a hellén születésű
arisztokraták mellett – a legmagasabb jövedelemmel
rendelkező polgárok alkották. Hajótulajdonosok,
kereskedők, vállalkozók, ipariüzem–tulajdonosok
jutottak így hatalomhoz.
• Az alapvető polgárjogokkal (szavazati jog, a
népgyűlésen való részvétel joga) rendelkező szabad
emberek tömege.
• A rabszolgák – akiket pusztán tárgyaknak, “beszélő
szerszámok”-nak tekintettek – semmiféle joggal nem
rendelkeztek.
• Az athéni állam vezetői (pl. Drakón, Szolón vagy
Periklész) a kultúra, a művészetek pártfogását is
szívügyüknek tekintették.
• Jelentős áldozatokat hoztak azért, hogy a kultúra ne
csak az arisztokrácia és a jómódúak kiváltsága legyen,
hanem a démosz, a nép is részesülhessen belőle.
• Az oktatásból elvileg mindenki kivehette részét, noha –
Spártával ellentétben – ezen a téren semmiféle
központi, állami szabályozás nem érvényesült.
• A taníttatás mégis inkább csak a tehetősebbek
gyermekire korlátozódott a magánoktatásért fizetendő
tandíj miatt.
Az athéni embereszmény
• A görögök hittek abban, hogy az
egészséges, ép testben valóban
erkölcsileg fejlett, tehát „ép” lélek
lakozik. Más szóval: a szép,
esztétikus test csak szép, tehát
etikailag kifogástalan léleknek adhat
otthont.
• „kalokagathia”” elve szerint tehát a
„szép” és a „jó” harmonikus
egységben létezik.
(„Kalosz” görögül azt jelenti:
„szép”, „agathosz” jelentése pedig:
„jó”.)
Az athéni nevelés célja és a műveltség
tartalmai
• A kiváltságokkal rendelkezők, a vagyonosok arra
törekedtek, hogy gyermekeikből „jó poliszpolgár” váljék.
Felfogásuk szerint ehhez megfelelő műveltséget kellett
elsajátítani:
• 1. Szakmai műveltség. A jó poliszpolgár ügyes
kereskedő, sikeres vállalkozó volt. Az ehhez szükséges
ismereteket, készségeket szüleitől sajátította el. A
mesterség apáról fiúra hagyományozódott át.
• 2. Általános műveltség. A jó polgárnak határozott
elképzelése van saját poliszának helyzetéről, jövőjéről.
Képes arra, hogy véleményét logikus érvekkel
alátámasztva kifejezze a népgyűléseken, a bíróságokon
és a közszereplés egyéb alkalmai során.
• Ehhez ismernie kell népének történelmét, a mitológia
mondáit, a klasszikus költők és írók műveit, tehát általános
műveltséggel kellett rendelkeznie.
• E műveltség elemeivel már egészen kicsi koruktól kezdve kezdték
megismertetni a gyermekeket.
• Ugyanakkor az erkölcsi szabályok, a követendő viselkedési normák
elsajátíttatására is nagy gondot fordítottak.
• Ahogyan Platón is írja művében: „
Attól kezdve, hogy a gyermek érti a szót, a dajka, az anya, a nevelő és
maga az atya is azon versengenek, hogy a lehető legderekabbá
tegyék a kisdedet. Ezért minden tetténél és szavánál figyelmeztetik,
és rámutatnak: íme ez helyes cselekedet volt, az helytelen; ez szép, az
rút; ez istennek tetsző, az bűnös; ezt tedd, azt kerüld. Azt szeretnék
elérni, hogy önként engedelmeskedjék; de ha nem
engedelmeskedik, fenyegetésekkel és verésekkel térítik az egyenes
útra, éppen úgy, mint ahogyan az ember egy meghajlított és
meggörbített fadarabot kiegyenesít.”
(Ami az életben valóban számít. Az értékek közvetítése a gyermekek felé.
2003. 11. old. Mai értékek:bátorság, önuralom, becsületesség..)
• Lányok alapfokú
művészeti képzésben
részesültek, és anyjuk
irányításával tanulták
meg a ház körüli
teendőket.
• Az athéni lányok többségét tehát csak a
háztartási és gazdasági ismeretekre tanították
meg.
• Anyjuktól tanulták a varrást, a kötést, a fonást
és a szövést.
• Olvasni és írni általában csak szüleiktől vagy
dajkájuktól tanultak meg valamelyest.
• A politikai élet nyilvánossága zárt világ volt
számukra. Legfőbb ékességük a hallgatás, s
életük legfontosabb színtere a lakóház
idegenek elől zárt női lakosztálya volt.
• „A nőnem hasonlóan a gyermekhez, a férj
gondnoksága alatt álla. Lakása a ház hátsó
részében vala, elzárva, gyakran kuvasztól is
őrizve, gyermekek és rabnők társaságában.
Férfiak közt nem volt helye, sőt a férj által
rendezett házi mulatságban sem... Idegen férfi
tekintetével még ablakon keresztül sem illett
találkoznia. Ha kiment, rabszolga kíséré.”
(Garamszegi Lubrich Ágost: A nevelés
története. I. kötet, Bp., 1874. 89. o.)
• Amíg Spártában a dresszúra, a fizikai kényszer
uralkodott, addig az athéniak bíztak abban, hogy
sokkal mélyebben be lehet hatolni a gyermekek lelkébe
az esztétikum segítségével.
• Arisztotelész fogalmazta meg híres katarziszelméletében, hogy az esztétikum átélt elsajátításának
hatására az ember képes felülemelkedni saját
személyes világán, és megtisztulva, magasabb szintre
emelkedve már egy nagyobb közösség, a polisz
tagjaként szemléli önmagát.
• Az esztétikum átélt elsajátítása segítheti hozzá az
embert ahhoz, hogy magatartásában az erkölcsi jót
megvalósítsa.
Platón és
Arisztotelész
Platón: Életkor Jellemző vonások – gondozási, nevelési feladatok
0–2 év gyermek lelke „hajlékony”, formálható.
„Az újszülöttet, mint a viaszt alakítani kell.” Pólyázásra van
szükség két éves korig.
2–3 év A kisgyermek sírással jutatja kifejezésre vágyait
A dajkák figyeljenek a kisded „jelzéseire”. Amíg a gyermek
nem tud járni, a dajka vigye mindenhová, hogy élményeket
gyűjtsön.
„A kisdedet a lehető legkevesebb fájdalom, ijedség és
szenvedés érje.” Kisgyermekkorban „oltódik bele mindnyájunkba
döntő jelentőséggel egész jellemünk a szokás hatalma folytán”.
3–6 év „A gyermek lelkületének szüksége van a játékra.”
A gyerekek játsszanak együtt csoportosan a dajkák felügyelete
mellett. A fegyelmezés ne legyen túlzott, de a kényeztetést is
kerülni kell.
6–serdülés: A gyermekeket már el kell különíteni nemük szerint.
A fiúk gimnasztikai és múzsai nevelésben részesüljenek az
iskolában.
A gimnasztika (torna, birkózás, lovaglás, fegyverforgatás, tánc)
a testet fejleszti, a múzsai nevelés a lelket nemesíti.
A lányok szintén ismerjék meg a gimnasztika egyes elemeit.
Platón nyomdokain haladt tanítványa, Arisztotelész (Kr. e. 384–
322) is, amikor az egyes életkorok szerepéről ír. A következő
táblázat Politika című műve alapján foglalja össze az első hét
esztendő fejlődési szakaszait és gondozási-nevelési feladatait:
Arisztotelész
Születés-elválasztás A test gondozása és módszeres edzése
fontos feladat. „Bőséges tejtáplálék felel meg a testnek.” „Minél
kevesebb bort élvezzen a gyermek”. Szoktassuk hozzá a hideg
elviseléséhez.
2–5 év „Semmiféle tanulásra nem ajánlatos fogni a gyermeket.”
Mozogjon sokat. Foglalkozzunk és játsszunk vele. A meséket a
gyermekfelügyelők ellenőrizzék. Ne büntessük, ha sír, hiszen ez
is testgyakorlás.
5–7 év Még mindig otthon neveljük. „A gyermekfelügyelőknek
vigyázniuk kell e gyermek időtöltésére.” Óvjuk az illetlen
beszédtől, szobroktól és képektől.
Ne halljon másokat gúnyoló verseket, ne lásson vígjátékokat.
7–14 Folytasson tanulmányokat.
Az athéni iskolák rendszere
• Hétéves koruktól magántanítókhoz küldték a gyerekeket,
akik tovább folytatták a családban elkezdett nevelést és
megfelelő képzésben részesítették tanítványaikat. E képzés
összetevői a következők voltak:
1. Múzsai képzés. Ezen belül:
a) Grammatikai-irodalmi képzés, ami az olvasás, írás,
számolás tanulását, és irodalmi művek tanulmányozását
jelentette.
b) Kithara-képzés, vagyis a hangszerjátékkal kísért énekelt
versek tanulása, és a tánc (orkesztiké).
2. Gümnasztikai képzés: torna, sport és a kifejező mozgás
művészete.
A RÓMAI NEVELÉS
KORSZAKAI
• A nemzet-családi nevelés korszaka
( i.e. 300-ig)
• Az intézményes nevelés kialakulása
(i.e. 300 – i.e. 146-ig)
• A birodalmi iskolák korszaka
( i.e. 146 – i.sz. 476)
Nevelés a családban (i. e. 3. századig)
római nevelés jellemzői:
önzetlen műveltség helyett:
állami célok
vir bonus (jó ember) eszménye:
férfias virtus
képzett köztisztviselő
szükség esetén katona
• családi nevelés:
anya: család összetartója
a gyerek nevelése 7. évéig
a családi nevelés: vallás,
őstisztelet, szigor
apa: a fiú 7. évétől a nevelés
irányítója
virtus (bátorság) kialakítása
Rómában bizonyos tekintetben
kiszolgáltatottabbak voltak a
gyerekek, mint görög földön.
Ezek közül az egyik leglényegesebb:
a „patria potestas” (atyai hatalom)
• A patria potestas révén a római családfő, az
apa élet-halál ura volt, feltétlen uralommal
rendelkezett családja minden tagja felett.
Akárcsak más ókori társadalmakban, itt is a
földre helyezett újszülött csecsemő
felemelésével fejezte ki az apa szándékát a
gyermek felnevelésére.
A felemelés gesztusa ugyanis a
„vertikalizálásra”, a felnevelésre való
készséget jelképezte.
Rómában az apa tradicionális teljhatalma élete
végéig megmaradt gyermekei felett, akár
meg is ölhette őket. A birodalom
történetében számos jelét tapasztaljuk a
tradicionális apai teljhatalom korlátozására
irányuló törekvéseknek. Már Romulus arra
kötelezte a családokat, hogy felnőtt
korukig neveljék fel valamennyi fiukat és
legalább elsőszülött lányukat.
Jellemző, hogy például a leányok Rómában
csak házasságkötésük után kerültek ki
apjuk hatalma alól: A lakodalom napján az
ifjú pár házában áldozatot mutattak be az
isteneknek, majd az asszony meggyújtotta a
ház tűzhelyén a tüzet. Ezzel a szimbolikus
gesztussal apjának „patria potestas”-a alól
véglegesen férje uralma alá került.
• A csecsemőt anyja dajkálta, s ő lett
gyermek első nevelője hétéves
koráig. A gondoskodáson túl tőle
tanulta meg az ősi
hagyományokat, a vallás
legfontosabb tanait, a helyes
viselkedést.
• A gyerekek születését és névadását
ünnepi szertartás tette
emlékezetessé.
• Foglalkoztak a gyerekkor
sajátosságaival, fejlődési
szakaszokat különböztettek meg: a
csecsemő neve infans (‘beszélni
nem tudó’)volt, a gyermekkor
(pueritia) kb. 15 éves korig tartott
• A lányok nevelése
férjhezmenetelükig megmaradt a
család keretei között: a házkörüli
teendők elvégzésére anyjuk oktatta
őket.
• A fiúk nevelését hétéves korukban apjuk folytatta.
Megtanította őket írásra, olvasásra, számolásra,
elsajátíttatta velük a XII táblás törvényeket, melyek a
rómaiak kötelességeit tartalmazták.
• Később elment velük a Fórumra, ahol – akárcsak
görög társaik az – részt vehettek a közügyek
intézésében. Kezdetben ez a részvétel szemlélődésre
korlátozódott: megtanulták a törvénykezés eljárásait, a
szavazás lefolytatását.
• A családi nevelés a fiúknál tizenhét éves korukban, a
lányoknál férjhezmenetelükkor szűnt meg.
• A fiú ekkor érte el a nagykorúságot, levehette a
nyakában eddig hordott amulettet (bullát), hosszú
haját levágatta és felöltötte a felnőttség jelképét, a toga
virilist. Ettől kezdve vehetett részt a nyilvános életben, a
szavazásokon.
• Katonának kellett jelentkeznie, hiszen a fiúk
nevelésének másik jelentős színtere a katonaság volt.
Táborokban készítették fel a őket arra, hogy képesek
legyenek katonai kötelességeik teljesítésére.
Az intézményes nevelés kialakulása
• i. e. 300 – i. e. 146
Görögország meghódítása után
– új kultúrákkal ismerkedtek meg
– divat lett görög dajkákat felfogadni az újszülöttek mellé,
édesanyjuk helyett ők táplálták és gondozták a csecsemőt.
– A szülőket és ezt a gyakorlatot sokan támadták:
„Bezzeg most a csecsemőt kiadják valami görög
nőszemélynek, aki mellé adnak még néhányat a szolgák
seregéből, többnyire a leghitványabbakat, akik semmiféle
komoly szolgálatra nem alkalmasak. A gyermekek friss és
befolyásolatlan lelkét rögtön ezeknek zavaros beszédei
itatják át; az egész háznépből senki sem ügyel arra, hogy
serdületlen ura előtt mit mond vagy tesz.
De maguk a szülők sem tisztességre és szerénységre
szoktatják gyermekeiket még kicsiny korukban, hanem
féktelenségre és szájaskodásra, miáltal azután lassanként
beléjük fészkelődik a szemérmetlenség és mind a
magukénak, mind a másénak semmibevétele.”
–A magániskolák megjelenése
iskolarendszer átvétele
ludus (ludus litterarius)- tandíjas
ludimagister
= didaszkaleion
szegényes hely,
6 óra képzés
olvasás-írás-számolás,életév szerinti
csoportok
görög módszerek( sillabizálás, viasztábla)
játékos módszerek (csontbetűk)
A római gyerekeknek nehézséget jelentett a
számolás, ennek fő oka az volt, hogy a római számok
a mai számrendszerünknél kevésbé voltak alkalmasak
a legegyszerűbb alapműveletek elvégzésére. Igen
jelentős szerep jutott viszont, a fejszámolásnak. Az
ujjaikkal való számolást valóságos művészetté
fejlesztették. Kétféle számolótáblájuk (abacus) is
volt, egy nagyobb, melyet a bonyolultabb
számításoknál vehettek igénybe és egy kisebb,
egyszerűbb, ez utóbbit az iskolákban használhatták.
• Grammatikai iskola
Görög magántanítók hozzák létre i. e. 3. században
11-12 éves fiúk részére
latin és görög nyelvtan, költészet, irodalom a tárgy
(Homérosz, Vergílius, Horatius, Terentius)
emlékezetbe vésés a cél
kifejezésteljes előadás
a szöveg értelmezése, kritikai magyarázata
• Retorikai iskola
szónoki-retorikai képességek fejlesztése (a
közösségi igények megjelenése!)
i. e. 2. századtól
görög rétorok
16. életévet betöltött fiúk számára
akik a grammatikai képzést már teljesítették
közéleti ismereteket is kapnak
ez tette lehetővé, hogy utóbb ügyvédek mellé
kerüljenek, a praxis elsajátítása végett
Marcus Fabius Quintilianus
(35 – század vége)
• retorikai iskolában oktatott, császári nevelő
• Gyakorlata nyomán írja: Szónoki képzés tizenkét
könyve
a nevelő környezetet hangsúlyozza
dajkák kiválasztását is fontosnak tudja
a nevelők (szülők) műveltsége is fontos
minden gyereket nevelhetőnek tart
olvasás és írás már a ludus előtt elkezdhető
iskolai oktatást hangsúlyoz a magánoktatással szemben
fellép a testi fenyítés ellen
műveltséghez párosulnia kell az erkölcsös jellemnek
nyilvánosság kedvelésére nevelni kell
A birodalmi iskolák korszaka
( i.e. 146 – i.sz. 476)
• Állami közigazgatás
• Tisztviselők képzése
– Nyelvi képzettség
– Tudományos képzettség
– Szilárd erkölcsi tartás
• Hét szabad művészet/tudomány
– Septem artes liberales
A hét szabad
művészet/tudomány
• Trivium
– Grammatika (nyelvtan)
– Retorika (szónoklattan)
– Dialektika (logikus gondolkodás)
• Kvadrivium
– Aritmetika (mennyiségtan)
– Geometria (mértan)
– Asztronómia (csillagászat)
– Zeneelmélet
A kisgyermekek nevelésének elvei:
• Születéstől 3 éves korig
Nagyon befolyásolható, ezért a dajkáknak és a paidagogusnak
ügyelniük kell a beszédjükre, és erkölcsileg jó példát kell mutatniuk
• 3-7 éves korig
Családban él, de megkezdődik a nevelése és oktatása.
A memória „jobb mint bármikor”
„Ami a gyermek fogékony lelkébe vésődik, az később is hatással
lesz jellemére”
„A tanulás olyan legyen, mint a játék”
A dicséret és versengés ösztönző hatású.
A gyerek képességeihez kell mérni a feladatokat
„Az elhamarkodás hátráltatja az oktatást”
• 7 éves kortól serdülő korig
A fiúkat iskolába kell küldeni
A túlterhelés helyett fokozatosságra van szükség
Pihenésre is jusson idő
A játékos, versengő tanulás hasznos
Formálni kell a jellemet, mielőtt a gyerek megtanulna tettetni, csalni.
Mellőzni kell a verést, mert az „lealázó és szolgai”
Összefoglalva:
Az előzőek alapján elmondhatjuk, hogy a rómaiak új
vonásokkal gazdagították a görögöktől örökölt
gyermekképet. (a kisgyermekre jellemző kíváncsiság és
jó emlékezőképesség, és a versengésre való hajlam) A
római szülők mindezekkel együtt felismerték és
elfogadták azt a jelenséget, hogy gyermekeik
fejlődése fokozatos, néha igen lassú ütemű.
Végső soron megállapítható, hogy Róma
fénykorában a szülők megtanulták, hogy örömüket
leljék gyermekeikben – talán ez a legfontosabb
adalék, amivel hozzájárulhattak a későbbi korok
gyermekfelfogásához.
A görög és a római nevelés
összehasonlítása
•
•
•
•
Görög
Lélekművelés,
erkölcsi nevelés,
harmónia
Egyéni és állami
célok összhangja
Megtanítani a világot
a szépre
Szép–jó,
test–szellem
Római
• Hasznosság,
gyakorlati
alkalmazhatóság
• Állami célok
• Megszervezni, rendbe
szedni az embereket
• Tett, cselekvés
• Zseniális ember
• Önmagáért való
tudás, elmélkedés,
filozofálás
• A zene harmóniát
teremt, szórakoztat
• Nyelv: művészien
szétfolyó, könnyed
• Karakteres ember
• Ismeretek
rendszerezése,
oktatási célok
• A zene szórakoztat
• Nyelv: tömör,
telített,
szerkesztettebb
2. Eltávolítás” mint burkolt kitevés (4-13. század):
Miután a szülők felfedezték, hogy gyermekeik saját lélekkel megáldott
teremtmények, csak úgy szabadulhattak meg saját kínzó projekcióiktól,
hogy gyermekeiktől megszabadultak: szoptatós dajkához adták,
kolostorba küldték, nevelőszülők gondjaira bízták, szolgának adták,
szélsőséges esetben - főleg a leányanyák - elhagyták.
(projekció: A pszichoanalízisben az az eljárás, amelynek kapcsán
valaki egy másik személynek tulajdonítja saját hibáit vagy kívánságait;
ez a bűntudat vagy más hasonló érzések kifejeződéseként értékelhető
és az elhárító mechanizmusok közé sorolandó. )
A gyerek gyakran mint a gonosz
megtestesülése jelent meg szülők
tudatában, mindennapos volt a gyerekek
verése. Maga a tetőtől talpig való szoros
pólyázás évszázadokon át uralkodó
szokása is a kitevés látens formájaként
értelmezhető
Családi nevelés
• A középkori, koraújkori jellemző fogalmak:
háznép, udvartartás, klán, nemzetség, vérségi
embercsoport együttese, háztartást és családot
egyaránt jelent
• A ház javait, az öröklés sajátos szabályok szerinti
rendjét
• A HÁZ URÁNAK alárendelt összes személyt:
házastársat, a „ház asszonyát”, gyerekeket,
rokonokat, szolgákat
• Olyan színtér, ahol a középkor minden fontosabb
ismerete és szerepe elsajátítható: férfi-nő,férjfeleség,szülő-gyerek, úr-szolga,mester-tanonc
• A paraszti háznép fokozatosan alakult át a mai
értelemben vett családdá
Közös háztartás
• Családi élet, háztartás és termelőmunka egysége
• Közös háztartás –közös munka (közös élet és
munkaközösség), sok ember együtt, ezért feltétlen
engedelmesség, természetes módon szabályozott
feladatok, (fiatal-öreg), cserében ellátás.
• Intim szféra nincs, (hely és idő hiánya)
• Szentimentalizmus kizárt, rövid gyász, (gyakori
halálozás)
• Racionális szemlélet a házasságkötésben.
• Gyermeknevelés: a nagyobbak és az öregek meséi,
dalok, életbölcsességek, a közös élet örömei és
bánatai, az ünnepek és a mindennapok gyakorlata, a
szokásrend,
• Vándorút vagy másik mester.
NEMESI CSALÁDSZÖVETSÉG
• A nemesség családi kapcsolatainak alapvető
társadalmi egysége a több egymással rokon (apai
ági) családszövetség
• Patriarchális jelleg Korlátlan apai hatalom
• A fiú az apa alattvalója, mindent meg kell érte tennie,
az apa fiát nagykorában is megfenyítheti, sőt
börtönbe is vetheti, ősi birtokait fia nevében
elidegenítheti, fiát maga helyett túszul ejtheti,
• Az ősi birtok megtartása és átörökítése azonban
kötelezi (birtokmegosztás fiai között)
• Az apa feladata a lányainak kiházasítása
• Apai hatalomból-férje hatalmába kerül
Házasságkötés
• Kizáró ok a negyedízig fennálló vérrokonság
• Nászajándék: szüleitől, apai rokonaitól,
vőlegényétől (ingóságok), amelyet gyerekei
örököltek
Hitbér a férj jószágaiból, birtokjogaiból:
házastársi hűségért, gyerekszülésért, háztartás
vezetéséért
A férj klánjához fog tartozni
A férj halála estén csak annak ingóságait örökli
(és a hitbért)
A modern kiscsalád megszületése XVI. századtól
reformáció, lutheri és kálvini tanok, protestáns életideál,
Angliából kiinduló egyre jobban terjedő puritanizmus
• Felerősödik a világi boldogulás iránti igény,
a középkori városokban megjelennek a
polgári családok
• Értékei: anyagi javak megbecsülése,
fáradhatatlan hivatásvégzés, józan
mértéktartás, becsületesség,
kiszámíthatóság,vagyon
gyűjtögetése, tőke felhalmozása
• Luther eszméje: az üdvözüléshez nem a vak
buzgó ájtatoskodáson át vezet az út. A
harmonikus családi élet, a gyermeknevelés
és a tisztes munkavégzés ami az üdvözülés
evilági előkészítője.
A kálvinizmus terjedése a 16-17.
században
• Az egyén életének szigorú szabályozása, a
meggyőződéses kálvinista isten dicsőségét
gyarapítja azzal is, ha lemond minden
felesleges világi hívságról, életét bizonyos
„aktív önuralom” jellemzi (rokon a középkor
szerzetesi erényeivel)
• A szemlélet átszármaztatása mint az
emberiség történelme során mindig a szülői
házban, a családban kezdődött.
• A családi nevelés, a puritán életmód, a
szülők személyes példaadása útján a
gyerekek többségébe korán rögzültek ezek a
vallási alapozású polgári értékek
A puritán ember
• Kínos gonddal ügyel gyermekei nevelésére
• Gyengédségnek, engedékenységnek nem
sok jelét mutatja
• Módszerei szigorúak, következetesek
• A gyermek jelleme a szülők „tisztességének
és jó hírének” tükrözője
• Gyermekeit állandóan aggódva figyeli,
aggódik a bűnök csábítása miatt
• Keresi a „kiválasztottság” jeleit, hiszi, hogy a
helyes nevelés felkészítheti a gyerek lelkét az
„Isten által való megszólítottság”
felismerésére
• Szilárd erkölcsi értékeket gyökereztet
(iránytűt ad egész életére)
Megjelenik tehát a család
gondoskodó funkciója
• A gyerek nem érett az önálló életre, arra
neveléssel kell felkészíteni
• A vagyon és a név átadása mellett a nevelés
funkciója is megjelenik
• A gyermek jövőjének megalapozása (lányok
esetében is)
• Az életre való felkészítést a család mellett az
iskola veszi át
• Nevelési útmutató könyvek jelennek meg
• Bentlakásos latin iskolák, kollégiumok,
internátusok (az igazi bölcsesség piacai)
A 17. századi család főbb típusai az
abszolutizmus századaiban
• Európai nemesség, uralkodóktól kiindulva a szegény
vidéki nemesekig bezárólag (nemesi társas élet
ápolása, családi könyvtárak, uralkodóik hadseregében
tiszti állás, megyegyűléseken tevékenykedés)
• Angliában alacsony számú angol főnemesség alatt, az
angol úri ember a gentleman osztálya és a módos
gazdák és kereskedők rétege található
• A hagyományos Európa világában a papság alkotta az
első rendet, a katolicizmussal szemben három fő
felekezetre tagolódó protestáns világ állt. (lutheránus,
kálvinista, és az anglikán forma) A protestáns
lelkészek sok gyermekes új polgári család modellje a
protestáns parókia jelenik meg.
• A késő középkortól kezdődően a városi polgárság, a
tehetősebb polgárok megkérdőjelezik a nemesi
előjogokat
Házasságkötés
• A házasságot a keresztény élet
szentségévé nyilvánították
• Kizárólag az utódok
nemzésének szempontját
tartották fontosnak, a kölcsönös
bizalom és segítségnyújtás
kötelező
• Egészéletre szóló kötelék
• A rendi társadalom
hierarchiájába való
beilleszkedés lehetősége
• Az ellenreformáció idején
mindkét partner beleegyező
nyilatkozata megjelenik
• A felvilágosodás idején a férfi és
nő érzelmeinek összhangjára, a
vonzalomra törekedtek, a válás
rendkívül ritka
Társadalomtörténészek szerint a 18. század
végén új típusú család alakul ki
(Nyugat-Európa)
• A higiéniai viszonyok, táplálkozás életkilátások javulnak
• Városi infrastruktúra kialakul
• Megjelennek az „összeillő” párok, eltűnnek a nagy
korkülönbségek
• Az új polgári családmodellben a férfi racionalitás és az aktívítás
megtestesítője a család üzleti életének irányítója, míg a nő a
család magánéletének érzelmi gondozója
• A szeretet, a bizalom, a kölcsönös vonzalom a házasság alapja
• Megváltozott polgári lakóházak
• A gyermekkor sajátos életkor, amelynek jellegzetes fejlődési
szakaszai vannak
• Tanácsadó könyvek mellett gyermek és ifjúsági irodalom is
megjelenik, gyermekruhák külön fiúk és lányok számára,
gyermekjátékok készülnek
• Gyermekkorral kapcsolatos ünnepek, születésnap, karácsony (a
polgári család összetartozásának bensőséges ünnepei)
Európa lakosságának nagy része ebben
az időben vidéken élt (keleten)
• Gyakori háborúk, rossz termés az
azokat követő infláció
• A városi és falusi alsóbb
néprétegek nyomorban éltek
(éhínség)
• Jelentős számú koldus és csavargó
• A faluközösségben élők népi
kultúráját a helyi szokások,
hagyományok szabályozták,
átszármaztatása szájhagyomány
útján történt
• A paraszti társadalom hosszú időn
át hagyományos nagy családként
működik
A család változásai a 19.
században
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
Robbanás szerű, urbanizációs változások
A család fontosságának hangoztatása
A család mint végső menedékhely
Fontos a bensőséges családi élet, az otthon melege
A család a társadalmi reprodukció elemi sejtje
A nemzeti összetartozás a közös történelmi hagyományok őrzője
A „jó család” megköveteli tagjaitól a civilizált viselkedésmódot, a
hazaszeretet és a családszeretet.
A sikeres vállalatok története legtöbb esetben a család története is (az
iparosodás felgyorsulása)
A tuberkulózistól, az alkoholizmustól, a szifilisztől való félelemtől
vezérelve felmerül az igény a család mint az öröklődési lánc
legfontosabb láncszeme
A házastársi ágy többé nem rejtőzködik, a normális szexualitás
színtere
„A megszentelt hitvesi ágy” az egészséges utódokat „az egészséges
vért” jelentette
Az apa domináns szerepe megkérdőjelezhetetlen, a ház ura, a férj
ellenőrizte a háztartási kiadásokat
Nagypolgári családok
• A nagyüzem tulajdonosok az ipari negyedek füstje miatt a
belvárosban béreltek lakást, így különvált a munkahely és a
család (kezdetben az asszonyok a kereskedő vagy kézműves
férjeik mellett segédkezhettek)
• A luxusvillában a megjelent a kényelem iránti igény valamint az
arisztokrácia fényűzése (legtöbb teret az apa birtokolt, biliárd –
dohányzó – könyvtár - dolgozószoba)
• A szalonban a férfiaké volt a központi hely, az ebédlőben az
asztalfőn az apa ült és ő vett először
• Megjelenik a gyerekszoba (a cselédszoba és a konyha
közelében)
• Az anya elmélyült vallásos érzületű, ügyel a rendre, tisztaságra,
gondos időbeosztásra és a gyereknevelésre
• A gyermek anyakönyvi hivatalnál történő bejelentése
• Az apamodell a munkásosztályhoz tartozók számára az
egyetlen eszköz a megbecsülés megszerzésére
A 20. századi család
• Házastársak közötti szerelem, mély
érzelmi kötődés
• Sajátos gyerekkultúra: ruhák, bútorok,
játékok, tankönyvek, gyermekszínház,
játszóterek
• A család elsőleges feladata a
pénzkereset, anyagi biztonság
megteremtése
• Nők jogainak elismerése
• Gyermeki jogok figyelembevétele
• Nők munkába állása, felsőfokú
tanulmányok folytatása
• Családon belüli munkamegosztás,
• Korszerű fogamzásgátlás,
születésszabályozás
• Válások száma nő, csonka családok,
házasságon kívüli gyerekek, új forma az
együttélés
GYERMEKKÉP ALAKULÁSA
ÖSSZEGEZÉSE
RENDSZEREZÉS
A XI. SZÁZADTÓL
NAPJAINKIG
XI.
XII.
XIII.
XIV.
Ábrázolás
Nincs vagy Különbségek
megjelenése
felnőtt
angyal, szent
család.
Öltözet
Pólyafelnőttruha
Játék
Felnőtt játék = gyermekjáték
XV.
Világi
ábrázolás,
zsánerkép
XVI.
Portré,
puttó
XVII.
XVIII.
XIX.
Gyerekportrék 
meztelen
gyerekportrék. A
család központja a
gyerek.
A gyermeki elemek a ruházaton Gyermekruhák
Szexua- Szülői természetes szexualitás- a gyermeki
litás
szexuális késztetések elnyomása
neve- Játékok
lés
tagolódása
eszköze
Tisz- A gyermek és
taság angyal együtt
és ár- említése
tatlansg
XII.
XIII.
XIV.
XV.
XVI.
A család
szerkezete
Család = háznép
Iskola; a
(gyerekek, inas,
családi élet
cselédek, asszonyok) szorosabbra
zárul
Viselkedés a
családban
Társadalmi magatartás az
érvényesülés érdekében
Építészet
Középkori nagy házak: egymásba
nyíló termek, mobil bútorok; teljes
nyitottság a külvilágra
XVII.
XVIII.
XIX.
Polgári család kiválása intimitás, becenevek;
fogadónapok, vizitkártya,
a gyermek a család
középpontjába kerül
diszkréció
-a szobák közös
folyosóról nyílnak
-a termek funkció szerint
elkülönülnek
-állandó bútordarabok

A család szabályozza
viszonyát a külvilághoz
SZÜLŐ ÉS GYERMEK
KAPCSOLAT ALAKULÁSA
Szülő-gyermek
kapcsolat formái
A szülő „rejtett”
kívánsága
Megjelenési formák
Gyermekgyilkosságok
ókor - 4. század
„bárcsak meghalnál,
hogy megszabaduljak
attól a félelemtől, hogy
megöl az anyám”
Gyerekgyilkosságok,
eladásuk, rituális vallási
áldozatok
Elhagyás
4 - 13. század
„el kell hagyjalak, mert
Kiadás szoptató
menekülnöm kell a rád
dajkához, kolostorba ill.
vetített szükségleteimtől” inasnak küldés
projekció: valaki egy másik
személynek tulajdonítja saját
hibáit vagy kívánságait
Ambivalencia
14 – 17. század
„rossz vagy, rád vetített
erotikus és agresszív
tulajdonságaimtól” a
gyermek lelke a bűnös
tudattartalmak lerakóhelye
Verés, beöntés, rövid
ideig tartó pólyázás
Mivel még élt a hiedelem arról, hogy a gyermek lelke
a szülők kivetített bűnös tudattartalmainak
„lerakodóhelye”, a szülők egyre nagyobb gondot
kezdtek fordítani gyerekeik nevelésére.
Úgy tekintettek testükre és lelkükre, mint
alakítható (és minden áron alakítandó) viasztömbre.
A XIV. századtól kezdve egyre gyakrabban jelennek
meg gyermekek neveléséhez, „vezetéséhez”
tanácsokkal szolgáló útmutató könyvek.
Ezzel párhuzamosan a 17. századra megszületik az
„ártatlan gyermek” mítosza is.
E két tendencia ütközőpontján a szülő-gyermek
kapcsolatra távolságtartás és a kötődés
ambivalenciája lesz jellemző.
Szülő-gyermek
kapcsolat formái
A szülő „rejtett”
kívánsága
Birtokbavétel
18. század
„akkor szeretlek, ha
teljesen ellenőrizhetlek”
Szocializáció
19-20. század
„akkor szeretünk, ha
céljainkat megvalósítod”
Kötelező iskoláztatás,
rejtett szülői kívánságok
kivetítése, bűntudatra
építés, belső késztetés
Segítés,támogatás
1950-
„szeretünk és segítünk
abban, hogy
megvalósíthasd
céljaidat”
Erőszak nélküli nevelés,
gyermeki jogok, empátia,
tolerancia, gyermeki
szükséglet kielégítése,
nagy türelem, energia
Megjelenési formák
Korai szobatisztaságra
szoktatás,a szülői
kontroll egyre erősebb,
birtokba vegyék a gyerek korai engedelmességre
lelkének legmélyebb
szoktatás, öncélú verés
rétegeit is.
megszűnik
A nevelés színtere mindinkább az
iskola lesz. Az iskola azonban kiragadja
a gyermeket saját világából, s helyette
egy pedáns fegyelemre épülő zárt
világba veti.
Éppen így alakul át a tradicionális
szülők egykori közömbössége egy
újfajta, szinte „kínzó” szeretetté, amely
a gyerek mindenáron-való nevelésében
ölt testet.
A támogató szülői attitűd elterjedésében igen
nagy szerepet játszottak az új szellemben írt
nevelési tanácsadók, mindenek előtt
Benjamin Spock „Csecsemőgondozás és
gyermeknevelés” című könyve. (1945.)
20. századi reformpedagógiai és alternatív
pedagógiai törekvések pedig
segítették a mai kompetenciaalapú,
gyerekközpontú iskola létrejöttét.
Szülő- gyermek kapcsolat
napjainkban
• Változó gyerekkor (kb. 1960-tól)
– Fogyasztó gyerekek: A gyerek mint a szabadidő- és
szórakoztatóipar céltáblája.
– Gyökeres változások zajlanak le a hagyományos
életmódban (időbeosztás, lakóterek, étkezési
szokások stb.).
• Elveszett gyerekkor (kb. 1980-tól)
– A gyerekkor krízise: A gyerekkor eltűnése, a család
összeomlása, a médiák pusztító hatása.
– a tömegkommunikációs eszközök radikálisan
átformálják a hagyományos értelemben vett
gyermekkort
GYERMEKFELFOGÁS NEGATÍV
ÉS HUMANISZTUS ELEMEI A
KÜLÖNBÖZŐ TÖRTÉNETI
KOROKBAN
I. ÓKOR
• Egyiptom: 3 éves korig
• Ókori társadalmak:
szoptatás, játékok életkor
gyermekgyilkosságok,
szerint, gyermekgyilkosság
• gyermek kitevés,
tiltása
vallási áldozatok
• Mezopotámia: Hammurabi
törvénykönyve, névadás
• Dajkaság intézménye:
elsősorban az előkelő • Görögország: a gyermek a
jövő szimbóluma (fiú),
családokban
gyermekgyilkosságambivalencia, gyermeki
vonások, mese-játék
• Róma: Quintilianus nevelési
rendszere: szép beszéd,
játékos tanulás, a verést
elítéli
II.KÖZÉPKOR
és a reneszánsz
Koraközépkor
• Szent Ágoston: eredendő
• Egyházi és jogi zsinatok
bűn felfogás > nevelési
tiltják a gyilkosságot és a
következményei: szeretet
kitevést, dajkát a házban
és szigor, anyai szoptatás < >
tartják,gyermekmenhelyek,
testi fenyítés
preventív papi prédikációk,
Középkor és a reneszánsz
gyermeki ártatlanság
• Gyermekgyilkosságok,
motívuma, gyermekkor
kiadás szoptatós dajkához,
szakaszai – 3 szakasz,
szoros pólyázás,
illemtankönyvek
ópiumcseppek, alultáplált
gyerekek, inasnak-szolgának
vagy kolostorba küldés,
• Iskolában is testi fenyítés,
nem életkor szerinti
iskoláztatás
III.
Reformáció és koraújkor
Reformáció és koraújkor
• Luther nevelési elvei: a
nevelés a gyerek
akaratának megtörése,
érzelgős szeretetnek
helye nincs, puritanizmus
• Erasmus(1466-), Vives,
Montaigne, Locke(1632-),
Pestalozzi, Comenius
munkássága
• Ambivalencia: A
gyermeket kiszakítják a
való világból, szűrt
ingerek, verés még
elfogadható
• Luther: a nevelés a
legszentebb tevékenység,
erkölcsös család- házasság
• Humanista gondolkodók: a
gyermek és az ifjúkor nem
csak az oktatás, hanem a
jellem és karakterformálás
ideje is. Személyes
példaadás.
• Nevelési és
illemtankönyvek garmada
IV.ÚJKOR
XVIII-XIX. Század:
• Ipari forradalom,
urbanizáció:
nyomornegyedek,
gyermekmunka – 5 éves
gyerekek bányában, nyolc év
alatti gyerekek napi 15 órát
dolgoztak
• Rousseau(1712-) kettőssége:
szülő-dajka ambivalencia, a
gyermeket kiszakítani a
bűnös környezetből,
mesterséges nevelési
helyzetek, szexualitás tabu.
• Polgári család: szerelmi házasság,
emelkedő átlagéletkor,
gyermekhalandóság csökken, az
egyéniség – a gyermek szerepe
felértékelődik. Jobb
életkörülmények, iskoláztatás,
gyermekszoba megjelenése?
•
Rousseau: a gyermek
születésekor jó, a társadalom
teszi rosszá. Újszülött hadd
nyújtózkodjon. Verést elítéli.
Nevelési célja: élni tudás,
boldogság.
GYERMEKFELFOGÁS KONTRA
GYAKORLAT A XXI. SZ. ELEJÉN
A MODERN, DEMOKRATIKUS
TÁRSADALMAKBAN
• Szerelmi házasság
• Modern, mindenki által
hozzáférhető
születésszabályozás
• Családtervezés,
tervezett
gyermekvállalás
• Várandósok és szülők
testi –lelki támogatása
• Anya-magzat kapcsolat
• Családközpontú
szülészet- bababarát
kórházak
• Minden második
házasság válással
végződik
•
97.496
élveszületésre 48.600
művi terhesség
megszakítás jut- kb. 20
éve azonos tendencia
• A szülő nők max.
egyharmada választ
alternatív szülést.
Anya-gyermek kötődés:
• Késői köldökellátás.
• A szülést követő első
órában anya-újszülött
kontaktusa.
• Szoptatás támogatása.
• Koraszülöttek
szeparációjának
csökkentése
• A kötődést elősegítő
módszerek támogatása.
• Szoptatási arány
• Még mindig előfordul
csecsemő gyilkosság
• A gyermek életkori
• Nem minden tekintetben
sajátosságainak megfelelő
érvényesül az életkori
gondozás és nevelés.
szempontok figyelembe
vétele: túlzottan
• 3 éves korig az édesanyára
teljesítmény centrikus
van szüksége a
nevelés, etnikai
gyermeknek (GYES)
kulturális különbségek.
• A kritikus életszakaszokra
• Az 1-3 évesek közel fele
való tudatos felkészítés:
bölcsődébe jár.
dackorszak, óvoda és
iskolakezdés, kamaszkor.
• Dackorszak kezelésének
szélsőséges megoldásai.
. • Családok szétesése,
• Család támogató,
feszültségoldó, rekreációs
munkahely megtartásáért
színtér.
vívott küzdelem, alkoholista
• A gyermek verése,
szülők magas aránya >
megalázása nem
elhanyagoló szülői attitűd,
elfogadható büntetési
kisgyermeknél a korlátozó
módszer.
lelkiismereti fék nem alakul ki,
fiatalkori bűnözés.
• Széles körben
hozzáférhető nevelési
• Gyermekbántalmazás: érzelmi
vonatkozású szakirodalom.
elhanyagolás, fizikai és
szexuális bántalmazás.
• Fogyasztói társadalom: a
gyermek a konzumszellem • A szülők az anyagi, tárgyi
célpontja.
javak megadását előtérbe
helyezték.
KÖVETKEZTETÉSEK
• A szülő-gyermek kapcsolatban a pszichés törvényszerűségek jelen
vannak minden korszakban, de nem önmagukban meghatározóak.
• A gazdasági, társadalmi, kulturális viszonyok és változások is
mindenkor befolyásolják a gyermekfelfogást és nevelést
(a társadalom aktuális céljain, értékrendszerén, az uralkodó
szokásrendszeren és az intézmények által közvetített elvárásokon
keresztül)
• A különböző társadalmi osztályhoz, vagy réteghez tartozás az
érték és szokásrendszerén, valamint lehetőségei (idő, anyagi javak)
által is kihat a gyermekképre és a gyermeknevelésre.
• Az egyénből fakadó tényezők (genetikai tulajdonságok, szülői
mintakövetés) is erőteljesen érvényesülnek az attitűdben és a
nevelésben.