Transcript Daruk főbb gépészeti egységei

Emelőgépek
(Részei)
Anyagmozgatás
Készítette: Dr. Fazekas Lajos
Emelőgépek
Az emelőgépek elsősorban az anyagok függőleges
irányú mozgatását biztosítják. Többségük azonban a
teher két vagy három irányú továbbítását is lehetővé teszi.
Az építőipari emelőgépek között kiemelt jelentősége van a
toronydaruknak, amelyek az építéshelyek nagy részénél
vezérgépként üzemelnek. Az alkalmazott toronydaru
teljesítőképességétől függően határozzák meg az egyéb
szükséges segédgépek mennyiségét, a szerelési egységek
szállítási üzemét, a szerelőbrigádok létszámát stb. A
toronydaruk megfelelő kiválasztása, üzemeltetése és
karbantartása az építési tervek teljesítésének egyik fontos
feltétele.
Emelőgépek felosztása
Teher mozgatása szerint megkülönböztetnek:
• függőleges;
• függőleges és egy vízszintes;
• függőleges és két vízszintes
mozgásirányú emelőgépeket.
A teher csak függőleges irányú mozgását biztosító emelők:
• fogasrudas emelő;
• csavarorsós emelő;
• légnyomásos emelő;
• csigasorok;
• egyszerű és ikercsigasor;
• differenciális csigasor;
• kézihajtású csavarkerekes lánccsigasor;
• sűrített levegővel működtetett motoros lánccsigasor;
Emelőgépek felosztása
• hajtórudas csörlők;
• láncvonóelemes csörlő;
• kötélvonóelemes csörlő;
• forgattyú csörlők;
• falicsörlő;
• építőipari csörlő;
• vitla;
• villamos emelődob;
• csuklós emelők;
• emelőasztal;
• emelőhíd ;
• felvonó.
Emelőgépek felosztása
A függőleges és egy vízszintes mozgásirányú emelőgépek:
• futóműves csigasor;
• futóműves emelődob.
A függőleges és egy vízszintes mozgásirányú emelőgépeket futómacskának is nevezik.
A függőleges és két vízszintes (azaz térbeli) mozgásirányú emelőgépekre a daru
elnevezést használják. A darukat az MSZ 6701/8 szerint többféleképpen lehet felosztani,
de az építőipari gyakorlatban más szempontok alapján is csoportosítanak.
A teljes daruszerkezet helyváltoztatási lehetősége szerint megkülönböztetnek:
• helyhez kötött darukat;
• árbócdaru;
• emelőkétláb;
• Derrick-daru;
• kábeldaru;
• födémdaru;
• ablakdaru;
• fali forgódaru;
Daruk főbb gépészeti egységei
(Ablakdaru)
Daruk főbb gépészeti egységei
(Födémdaruk)
Daruk főbb gépészeti egységei
(Lánctalpas)
Emelőgépek felosztása
árbóc daru
Derrick-daru
Fali forgódaru
Emelőgépek felosztása
• mozgó darukat;
• toronydaru;
• futódaru;
• bakdaru;
• autódaru;
• lánctalpas daru.
Az emelőgépek hajtás szerint lehetnek:
• kézi működtetésűek;
• gépi működtetésűek
Emelőgépek felosztása
futódaru
bakdaru
toronydaru
autódaru
Emelőgépek felosztása
Lánctalpas daru
Villamos emelődobok
Villamos emelődobok
A villamos emelődob villamos hajtású, szakaszos működésű, olyan
önálló emelőgép, amely a teherfelvevő eszközre függesztett teher
emelését és süllyesztését biztosítja. A villamos emelődob lényegében
tömör építésű csörlők.
A villamos emelődobok kialakításának és alkalmazásának előnyei:
• kis saját tömegű;
• kis befoglaló méretű;
• jól hozzáférhető szerkezeti kialakítású;
• nagy üzembiztonságú;
• jó hatásfokú;
• kis beruházási költségű.
Villamos emelődobok
A villamos emelődobokat 1,5-8 t közötti teherbírással és 6-24 m
emelési magassággal gyártják.
A villamos emelődobok szerkezeti vázlatát a következő dián lévő a, ábra
szemlélteti. Az eltolható forgórészű motor a dob ellenkező oldalán
elhelyezett fogaskerék áttéttelen keresztül hajtja a fogaskoszorúval
ellátott hornyos kötéldobot. A forgórésszel együtt mozduló tengely végén
elhelyezett kúpos fék ekkor old. A motor feszültségmentesítésekor a
mágneses erő is megszűnik a forgórész tengelyét a kúpos féktárcsával
együtt egy rugó visszatolja és a kúpos fék a felemelt terhet rögzíti.
A kötélsorozó két félből álló, a dob kötélhornyába illeszkedő profilú
menettel bíró vándoranya. Az emelőkötél a kötélsorozó hornyán vezetve
jut a kötéldobra. A kötélsorozó egyben odaszorítja a dobhoz az utolsó 23 felcsévélt kötélmenetet, hogy a kötél a dobhoronyból ne ugorjék ki.
Villamos emelődobok
Villamos emelődobok
Másik megoldásnál, amit az előző dia b, ábrája szemléltet. A
szerkezet középső részén a kötéldobot , mellette az egyik
oldalon a fogaskerekes áttételeket és a szalagféket, a másik
oldalon pedig a normál villamos motort helyezik le.
Mindkét megoldásnál a horog alsó és felső állásában
végálláskapcsoló szakítja meg az áramkört. Ezen kívül
túlterhelésgátlóval is ellátják, amely a megengedettnél
nagyobb tömegű teher felvételét akadályozza meg.
A villamos motort gumikábelen lelógó nyomógombos
kapcslóval (ún. körtekapcsolóval) vezérlik.
Villamos emelődobok
Az emelődob kialakítását a helyváltoztatási
lehetőség és mód szerint a jobb oldalon
látható. Az emelődobok alapvetően
lehetnek
helyváltoztatási
lehetőség
nélküliek
(futómű
nélküliek)
és
helyváltoztatási
lehetőséggel
bíróak
(futóművesek).
A
futóműveseket
készíthetik hajtás nélkül (szabadon
futóak) és kézi, illetve villamos vagy
egyéb hajtással. A hajtott futóműves
villamos emelődobokat futómacskáknak
is nevezik.
Villamos emelődobok
Az alsó ábrán villamos hajtású, futóműves emelődob (futómacska), amelyet a teher
vízszintes és függőleges irányú mozgatására alkalmaznak. Vízszintes mozgatáskor a
futómű kereke I szelvényű acéltartó alsó övén gördül. Vezérlését 42 V feszültségű
kulcsos nyomógombos kapcsolóval végzik. Az áramellátását úszókábellel vagy
csúszó áramszedővel oldják meg. Az úszókábel csatlakozást rövid távon, egyenes
pályán használják. Hosszú, ívelt vagy elágazó pályarendszereknél a csúszó áramszedő a
megfelelőbb.
Villamos emelődobok
Teherbírás sora: 500, 1000, 2000, 3200, 5000 és 8000kg. Emelési
magassága: 6, 9, 12, 18, és 24m. Emelési sebessége 8m/s. A haladási
sebessége 20m/min. 2000 kg teherbírástól a futómacskák futóműfékes
kivitelben készülnek. Szerkezeti kialakításuk lehetővé teszi a szabadtéri
üzemelést is.
A futómacskákat három féle kivitelben készítik:
• normál emelésű;
• finom emelőműves;
• finom emelőműves és duplafékes.
A normál emelésűeket az ipar valamennyi területén és a
mezőgazdaságban használják. A finom emelőműveseket érzékeny,
sérülékeny termékek mozgatására, a finom emelőműves és duplafékes
berendezéseket pedig forró, maró, a környezetre fokozottan veszélyes
anyagok mozgatására alkalmazzák.
Villamos emelődobok
Az
úszókábeles
áramvezetést a jobb oldali
ábra
szemlélteti.
Az
acélsodrony
tartókötélre
húzott gyűrűkhöz erősítik a
kör
alakban
hajlított
tápkábelt
különleges
kialakítású megfogókkal.
Villamos emelődobok
Manapság inkább a C profilú áramvezető sín terjedt el.
Villamos emelődobok
A villamos hajtású, futóműves emelődobokat a kezelési szintre lelógó
nyomógombos kapcsolóval működtetik, a dobot gyalogosan követve.
Különleges esetekben vezérlőfülkés, futóműves emelődobot is
alkalmazhatnak (alsó ábra).
Csörlők
Villamos csörlő
Csörlők
Villamos csörlő
Villamos csörlő
Csörlők
Villamos csörlő
Villamos csörlő
Csörlők
Villamos csörlő
Csörlők
A csörlő az emelőgépek általánosan használt gépészeti egysége.
Önállóan is alkalmazzák csigasorral vagy más kiegészítő
szerkezetekkel kombinálva különféle emelési és szerelési feladatok
elvégzésére. Másik alkalmazási területe a vízszintes mozgatás, csillék
vasúti kocsik rövid távú vontatása, szkréperláda vonszolása, valamint a
kedvezőtlen terepviszonyok miatt megrekedt járművek és gépek
mentése.
Csörlőnek nevezik a terhet emelő vagy vontató hajlékony
vonóelem (kötél vagy szemeslánc) mozgatását biztosító szerkezet.
Általános kötéldobból, áttételt tartalmazó hajtószerkezetből és fékből
állnak. Alkalmazásuktól függően kivitelük igen különböző.
A csörlőket a következő szempontok szerint csoportosítják:
• felhasználás;
• hajtó erőforrás;
• a dobok száma.
Csörlők
Felhasználás szerint a csörlő lehet:
• építőipari;
• erdészeti;
• bányászati;
• hajózási (horgony-, vontató- és csatolócsörlő);
• daruzási ( emelő-, gémbillentő- és futómacska-mozgató csörlő).
Hajtó erőforrás szerint megkülönböztetnek:
• kézi hajtású (kézi csörlő);
• gépi hajtású ( gépi vagy motoros csörlő) csörlőt.
A dobok száma alapján vannak:
• egydobos;
• kétdobos csörlők.
Daruk
A daruk terhek mozgatására, emelésére alkalmas szakaszos üzemű
emelőgépek. A terhet a tér mindhárom koordinátájának irányába mozgathatják.
A daruk fő acélszerkezeti részeit és több gépészeti egységeit különböztetik
meg. A gépészeti egységek a teher illetve a fő acélszerkezeti részek
mozgatását biztosítják.
A főbb gépészeti egységek a következők:
• emelőmű;
• billentőmű;
• macskamozgatómű;
• forgatómű;
• haladómű (jármű);
• biztonsági berendezések.
Egy adott darut csak ritkán látnak el együtt billentő- és macskamozgatóművel,
mivel a teherkar változtatásának általában a gém billentésével vagy a gém
sugárirányban futó macska mozgatásával végzik.
Daruk főbb gépészeti egységei
(Emelőmű)
A daruk emelőműveivel a terhet függőleges irányban mozgatják. Az
emelőcsörlő és a horogszerkezet között sodronykötél biztosítja a
megfelelő kapcsolatot. A sodronykötél használhatóságának időtartamát
nagymértékben befolyásolja a darun alkalmazott kötéldobok és
kötélkorongok átmérője. Minél nagyobb a kötéldobok és kötélkorongok
átmérője egy adott kötélátmérőnél, annál nagyobb a kötél élettartama.
A horog az emelőkötélhez általában horogszerkezettel kapcsolódik. A
horogszerkezetnek biztosítani kell a horog könnyű elforgását függőleges
tengely, illetve a horog billentését vízszintes tengely körül a teherfelkötő
kötél könnyebb beakasztása érdekében. A horogszerkezettel érik el az
emelőkötél megfelelő feszességét is.
A horog szerkezet felfüggesztése történhet egy- vagy többkötélágas
megoldással (következő dián lévő ábra). A kötélágak számának
növelésével – azonos teljesítmények esetén – a kötélbehúzási
sebességének kell arányosan nőni, hiszen a fizikai alaptörvény értelmében
csigasor alkalmazásával munkát nem nyerhetnek.
Daruk főbb gépészeti egységei
(Emelőmű)
Daruk főbb gépészeti egységei
(Emelőmű)
Egyszerű csigasort csak gémes daruknál célszerű használni. Ezeknél a kötél nem
közvetlenül dobról lóg alá, így a dobra felfutó kötél oldalirányú elmozdulása nincs
kihatással a horogszerkezet oldalirányú vándorlására. Bakdaruknál, híddaruknál és a
hozzá hasonló emelőgépeknél ikercsigasort alkalmaznak, hogy a teher lengésmentes
emelése és süllyesztése biztosítható legyen. Ez két megfelelően összekapcsolt egyszerű
csigasorból áll, mint a lent látható ábrán.
Daruk főbb gépészeti egységei
(Emelőmű)
A páratlan számú teherfelfüggesztést – kivétel az egykötélágas – nem használják, mivel
ebben az esetben a felfüggesztés ferdesége elkerülhetetlen. Egyébként 10 t teherbírásig
legalább két kötélágas a felfüggesztés, de 3t-tól 20t-ig általában 4, ezen felül 12,
esetleg 24 kötélágas.
Az emelőműnek köteleket kell mozgatni, ezért az csörlős szerkezet. Az emelőmű
egyszerűsített kinematikai vázlata az alsó ábrán látható.
Daruk főbb gépészeti egységei
(Emelőmű)
A daruk emelőművének erőgépe rendszerint villamos motor. Főleg
háromfázisú, váltóáramú (aszinkron) motorokat használnak, kisebb
teljesítményeknél rövidrezárt, nagyobb teljesítményeknél csúszógyűrűs
kivitelben. A gyakorlatban többnyire a csúszógyűrűs motorok terjedtek
el. Ezeknek nagy előnyük, hogy indítónyomatékukat a forgórészbe iktatott
ellenállással egyszerűen szabályozhatják, ugyanakkor a motort kisebb
fordulatszámmal indíthatják.
Egyes esetekben egyenáramú motorokat is alkalmaznak az
emelőművekben, főleg jó szabályozhatóságuk miatt. Így egyszerű módon
valósíthatják meg az úgynevezett finom emelést és finom süllyesztést,
amely feltétlen szükséges szerelésnél illetve az előregyártott elemek
pontos és felütésmentes elhelyezésénél. Finom emelés és finom
süllyesztés kifejezés alatt az emelési, illetve süllyesztési sebesség
minimál értékét értik. Mivel a legtöbb helyen csak váltóáramú hálózat áll
rendelkezésre, ezért a váltóáramot különleges, a darukba épített forgó (pl.
Ward-Leonard hajtás) vagy félvezetős (pl. tirisztoros hajtás)
berendezésekkel kell egyenárammá átalakítani.
Daruk főbb gépészeti egységei
(Emelőmű)
Az emelőművek erőgépeként még belsőégésű és hidraulikus motorokat
is alkalmazhatnak (pl. autódaruknál).
A motort és a hajtóművet általában olyan gumi- vagy bőrdugós
tengelykapcsolóval köti össze, amelynek egyik felét féktárcsának képezik ki.
Az emelőművön zárt rendszerű biztonsági darufékeket alkalmaznak.
Ezek kétpofásak, súly- vagy rugóterhelésűek. Zárt rendszerűek a fékek
azért, mert nyugalmi helyzetben zárt állapotban vannak, és a nyitást külső
erőhatással
lehet
elvégezni.
A
nyitóerőt
fékmágnessel
vagy
elektrohidraulikus (eldro) féklazítóval biztosítják. Biztonsági a darufék
azért, mert áramkimaradás vagy üzemzavar esetén a fékmágnes vagy
eldro kikapcsol. Ezzel egyidejűleg zárja a féket, így meggátolja a teher
esetleges lezuhanását.
A hajtóművek fogaskerekes kivitelűek, mivel a csigakerekes hatásfoka
kisebb. Csigakerekes hajtóművek csak abban az esetben használatosak,
ha nagy áttételeket kell áthidalni kis szerkezeti méretekkel és nyitott
fogaskerékpár beépítése nem célszerű. Újabban a bolygókerekes
hajtóművek terjednek el.
Daruk főbb gépészeti egységei
(Emelőmű)
A hajtómű nagy nyomatékú kimenő tengelyét a kötéldob tengelyével
össze kell erősíteni.
Sok
esetben
a
szerelés
megkönnyítésére
alkalmaznak
csavarozásmentes dugós, körmös vagy Oldham-kapcsolót.
A kötéldob szerepe kettős. Egyrészt a hajtómű forgó mozgását
alakítja át a hajlékony függesztő elem haladó mozgására. Másrészt
a kötéldob a hajlékony függesztő elemet tárolja.
Nagy emelési magasságú daruknál túlzottan hosszú dobot kellene
alkalmazni, ha egy rétegben csévélnék fel a kötelet. Ez megnövelné az
emelőmű méretét és tömegét. A szerkezeti méretek csökkentése
érdekében inkább több rétegben csévélik fel a kötelet, de ilyen
kialakításnál a darukötél hamarabb elhasználódik. Célszerű kötélsorozó
alkalmazása, amely a második és a további rétegek felcsévélésekor is
pontosan a menetemelkedésének megfelelően vezeti a kötelet.
Daruk főbb gépészeti egységei
(Emelőmű)
Baleset elhárítás céljából a dobpalást végén legalább 2,5szeres kötélátmérő magasságú peremet alkalmaznak, nehogy a
helytelen kezelésből eredő ferde irányú kötélhúzás esetén a kötél a
dobról leessen, megsérüljön és elszakadjon.
Jól bevált és gyakran alkalmazott megoldás az, amelynél a befogást
kötélvégrögzítő sarkantyúval biztosítják. Ilyen kötélbefogás esetén
6db szabványos kötélvégrögzítő sarkantyút alkalmaznak. A villamos
motor peremes kivitelű, a kötéldobot pedig a hajtómű
meghosszabbított lassú tengelyére szerelik. Az ilyen emelőmű
egyetlen összefüggő szerelési egységeket képez. A hajtóművet a
lassú tengelyén levő két önbeálló csapággyal és egy csuklós
hevederrel kapcsolják az acélszerkezethez. Így nincs szükség
gondos szerelésre, és az acélszerkezet terhelés alatti deformációja
sem okoz csapágybefeszülés.
A daruk emelőműveit a futómacska vagy a daruk acélszerkezetéhez
csavarozzák. Állóoszlopú toronydaruknál fent az ellengémen,
forgóoszlopnál lent a forgóvázon helyezik el az emelőművet.
Daruk főbb gépészeti egységei
(Emelőmű)
A gyakorlatba igen sok féle a bal oldali alsó ábrán látható elvi megoldástól eltérő kivitelek
célja vagy különleges igények kielégítése vagy a szerkezeti méretek és tömegek
csökkentése, illetve a szerelést megkönnyítése. Ezek közül egyet szemléltet a jobb oldali
alsó ábra.
Daruk főbb gépészeti egységei
(Gémbillentőmű)
Daruk főbb gépészeti egységei
(Gémbillentőmű)
A gémbillentő műveknek igen sok változata ismeretes.
Ezek az alábbiak:
• köteles;
• fogasléces;
• csavarorsós;
• hidraulikus;
• körszegmenses;
• emeltyűs;
• forgattyús billentőmű.
Az építőiparban használatos darukra a köteles és a hidraulikus gémbillentőmű a jellemző.
A régebbi toronydaruknál (az 1950 előtt gyártottaknál) a gém billentését kézi vagy gépi
csörlő segítségével terheletlenül lehetett elvégezni.
A teher mozgása
különböztetik meg:
szempontjából
a
gémbillentő
műveknek
két
változatát
• a teher közel vízszintes pályán mozog
• a teher nem vízszintes pályán mozog a gém kinyúlásának változtatásakor.
Daruk főbb gépészeti egységei
(Gémbillentőmű)
Gémbillentéskor a teher közel egyenes vonalú elmozdulását
szerkezetek biztosítják, amelyek a következők lehetnek:
• kettős billentésű gém;
• emelőkötélbe épített kiegyenlítő csigasor;
• kiegyenlítődob.
kiegyenlítő
Daruk főbb gépészeti egységei
(Gémbillentőmű)
Az előző dián levő ábra a kiegyenlítődobos gémbillentőmű
kötélbefűzési vázlatát szemlélteti, amelynél a teher egyenesbe vezetését
kúpos kötéldobbal oldják meg. A gémmozgató csigasor húzókötele a
hengeres kötéldobra ellenkező oldalról csévélődik, mint az emelőkötél a
kúpos kötéldobra. A dobátmérők összehangolásával elérhetik, hogy a gém
végének emelkedése és a teher süllyesztése egyenlő egymással, így a
teher vízszintesen mozog.
Gémbillentés közben vízszintesen mozgó teher esetén a gémbillentő
csörlőnek gyakorlatilag a gém tömegéből származó súlyerejét és a
súrlódási ellenállásokat kell legyőznie, ezért a daru billenőcsörlői kis
teljesítményűek. A gémbillentőcsörlő kinematikai vázlata megegyezik az
emelőmű egyszerűsített kinematikai vázlatával.
Az
autódarukon
(következő
dián
lévő
ábra)
hidraulikus
gémbillentőművet alkalmaznak elsősorban a kis szerkezeti méretei és
jó szabályozhatósága miatt. A hidraulikus munkahengert vagy
munkahengereket csuklósan kötik be a gém és a forgóváz közé. A
nagynyomású olajat általában a járműmotorról hajtott szivattyú
biztosítja.
Daruk főbb gépészeti egységei
(Gémbillentőmű)
Daruk főbb gépészeti egységei
(Futómacska mozgatómű)
Daruk főbb gépészeti egységei
(Futómacska mozgatómű)
Daruk főbb gépészeti egységei
(Futómacska mozgatómű)
A futómacska a teher vízszintes irányú mozgását biztosítja. Négy vagy nyolc
futókereke sínen vagy I tartó alsó övén gördül.
A futómacska szerkezeti kialakítása szerint lehet:
• emelő- és haladómű nélküli;
• emelő- és haladóművel ellátott;
• egy- vagy kétfőtartón felül- vagy alulfutó.
Az építőipari toronydarukra az emelő- és haladómű nélküli futómacska a
jellemző, amelyeknél a gémen való mozgatást sodronykötéllel végzik. Az
emelő- és haladóművel ellátott futómacskák főleg a futó- és bakdaruk
jellegzetes tehermozgató egységei.
A következő dián lévő ábra kötélbefűzési vázlatán látható, hogy a futómacska
mindkét
végéhez
egy-egy
mozgatókötél
csatlakozik,
amelyeket
terelőkorongokon átvetve a mozgatómű kötéldobjához erősítik. Az így kialakított
csörlős szerkezetnek azonban biztosítani kell azt, hogy amíg az egyik kötelet
bizonyos sebességgel behúzzák, addig a másikat ugyanolyan sebességgel
utána engedjék.
Daruk főbb gépészeti egységei
(Futómacska mozgatómű)
Daruk főbb gépészeti egységei
(Futómacska mozgatómű)
A csörlődobok kialakítását a lenti ábra szemlélteti.
Az „a” jelű dob lényegében két különböző menetemelkedésűből összekapcsolt
kivitelű.
A „b” jelű dob kötélsúrlódás útján biztosítja a macska mozgatásához
szükséges erőt.
Működési elv szempontjából a „c” jelű dobbal felszerelt csörlő megegyezik a
„b” jelűével.
Daruk főbb gépészeti egységei
(Futómacska mozgatómű)
A jobb oldali ábra a
hajtótárcsás
futómacska
mozgatómű
vázlatát
szemlélteti. A hajtómű
lassú tengelyén helyezik
el
a
hajtótárcsát,
amelyen
a
macskamozgató kötelet
átvetik. A hajtótárcsa és
a kötél között ébredő
súrlódási erő biztosítja
a
futómacska
gördítését. Ennek az a
feltétele, hogy a kötelet
rugóval a
tárcsához
szorítsák.
Daruk főbb gépészeti egységei
(Forgatómű)
A gémet azért szükséges forgatni, hogy a daru minél nagyobb teret tudjon
gazdaságosan kiszolgálni. A forgó- és állórész megfelelő kapcsolatát a
támasztómű az elfordítást pedig a forgatómű biztosítja.
Szerkezeti kialakításuk szerint a forgatóművek a következők:
• hajtott kerekes (adhéziós);
• köteles;
• zárt hajtóműves fogas koszorús;
• csigahajtásos;
• többfokozatú fogaskerekes;
• csiga- és fogaskerekes;
• bolygófogaskerekes;
• hidraulikus;
• munkahengerekkel vagy
• hidraulikus motorral üzemelő.
Daruk főbb gépészeti egységei
(Forgatómű)
A lenti ábrán munkahengerrel üzemelő hidraulikus forgatómű látható. A daru
forgó részére lánckereket (vagy kötélhengert) erősítenek, amelynek tengelye a daru
forgástengelyével megegyezik. Mivel a dugattyúrúdfejet hajlítóerő nem terheli, ezért
az oldalirányú erőhatásokat felvevő vezetőpályán kell azt mozgatni. Amikor a
hidraulikus vezérlőegység az egyik munkahengerbe beengedi a nagynyomású
olajat, a másik hengerből ugyanakkor távozhat a munkát végzett olaj a tartályba.
Ezáltal a daru forgó részét bizonyos irányba elforgatják. Olyan hidraulikus
forgatóművek is vannak, amelyek nem munkahengerrel, hanem hidraulikus motorral
működnek.
Daruk főbb gépészeti egységei
(Forgatómű)
A jobb oldali ábrán látható
kivitelnél a daru álló- és
forgórészének
kellő
megtámasztását
golyóskoszorúval biztosítják. A
daru forgórészéhez erősített
forgatómű meghajtó villamos
motorból, fékkel ellátott rugalmas
tengelykapcsolóból,
csapágyakból
és
kis
fogaskerékből áll. A villamos
motor bekapcsolásakor a kis
fogaskerék
legördül
a
fogaskoszorún,
melynek
eredményeképpen
a
daru
forgórésze egy bizonyos irányban
elfordul az állórészhez képest.
Daruk főbb gépészeti egységei
(Forgatómű)
A hajtóműben csiga- és fogaskerékhajtás van, a
forgatóművek hajtóműveinek ugyanis nagy módosítást kell
megvalósítani.
A forgatómű fékberendezése többnyire fékmágnessel, vagy
elektrohidraulikus féklazítóval működtetett kétpofás fék,
mely lehetővé teszi, hogy meghatározott forgatónyomaték
túllépése esetén a gém szélirányba állhasson. Ezáltal
csökkenthetik
a
szélterhelésből
adódó
felbillentő
nyomatékot, mivel a szélfelület kisebbé válik, és végső
soron a daru felbillenéssel szembeni biztonsága
(állékonysága) nő.
Daruk főbb gépészeti egységei
(Forgatómű)
A jobb oldali ábrán látható egy
golyóskoszorú. Ez lényegében egy
nagy golyóscsapágy, amelynek külső
vagy belső gyűrűjét fogazással látják el.
A külső fogazás készítése egyszerűbb,
a belső fogazás elkészítése nehezebb,
de biztonságtechnikai szempontból
előnyösebb és könnyebb tisztán tartani.
A
golyóskoszorú
felveszi
a
tengelyébe eső függőleges és
síkjába
eső
vízszintes
eredőt,
valamint a billentő nyomatékot. A
golyóskoszorú egyik részét az álló-,
másikat a forgó részhez csavarozzák.
Általában a fogazott részt erősítik az
állórészhez.
Daruk főbb gépészeti egységei
(Forgatómű)
Leszakadt golyóskoszorú
Golyóskoszorú
Daruk főbb gépészeti egységei
(Haladómű)
A daruk helyváltoztatását haladóművel végzik.
A haladómű lehet:
• szabadpályás;
• kötöttpályás (sínenfutó).
A következő szabadpályás haladóműveket különböztetünk meg:
• gumiabroncsos (pl. autódaru);
• lánctalpas;
• lépegetőműves (hazánkban nem alkalmazzák).
A használatos daruk többsége kötöttpályás (torony-, autó- és bakdaru
stb.), ezért csak a sínenjáró haladóművek kerülnek ismertetésre.
A daru és a teher tömegéből származó súlyerő négy
kerékszekrényen adódik át a sínre, illetve azon keresztül a talajra.
Daruk főbb gépészeti egységei
(Haladómű)
A kerékszekrények lehetnek:
• kerékszám szerint;
• egykerekűek;
• kétkerekűek;
• hajtás szerint:
• hajtottak;
• hajtás nélküliek (szabadonfutók).
A stabilitás biztosítására a kerékszekrény a függőleges csap körül
elfordulhat, sőt a darupálya egyenetlensége miatt függőleges irányba is
elmozdulhat.
Daruk főbb gépészeti egységei
(Haladómű)
Daruk főbb gépészeti egységei
(Haladómű)
A négy kerékszekrény közül általában kettő hajtott és kettő szabadonfutó. A két
hajtott kerékszekrény futhat egy vagy két sínen. Az ábrán a hajtott
kerékszekrényeket sötét téglalapok jelzik.
Daruk főbb gépészeti egységei
(Haladómű)
A hajtott kerékszekrények futókerekeit többnyire fogaskoszorúval látják el, melyet
vagy ráékelnek a kerék meghosszabbított agyára, vagy rácsavaroznak a kerék
oldalfelületére (lenti ábra).
Daruk főbb gépészeti egységei
(Haladómű)
A futókerekek sikló- vagy gördülőcsapágyazásúak lehetnek.
Anyaguk igen könnyű és lökésmentesek. – pl.: kézihajtásos –
üzemreöntött vas, gépi hajtású üzemre öntött acélöntvény, nehéz
üzemre edzett futófelülettel.
Általában az egyedi hajtás terjedt el, amelynél mindkét hajtott
kerékszekrényre külön-külön motort szerelnek.
A
hajtott
kerékszekrényeket
azonos
motorokkal
és
hajtóművekkel szerelik fel, a villamos motorok közel azonos
fordulatszámú járatását pedig különleges módon, ún. villamos
tengelykapcsolással biztosítják.
Daruk főbb gépészeti egységei
(Haladómű)
A
haladómű
hajtásának
kinematikai vázlata a jobb oldali
ábrán látható. A villamos motor
fogaskerekes
hajtóművön
keresztül
forgatja
a
kerékszekrényben
lévő
két
futókereket. A hajtómű és a
villamos
motor
közötti
tengelykapcsolón helyezik el a
féket. A fék biztosítja a pontos
megállítást, illetve a kerék sínnel
való kellő kapcsolatát nehogy
üzemen kívül a szél elolthassa a
darut.
Daruk főbb gépészeti egységei
(Haladómű)
Kötöttpályás daruknál a kis vontatási ellenállás érdekében a
futókerekeket sínpályára helyezik. A darusín futókerekekkel érintkező
felülete aránylag széles és sík, eltérően a vasútnál használt,
legömbölyített sínfej kiképzéséről, melyre az ívben való haladás miatt
van szükség. A sík felület következtében a kerék nagyobb felületen
érintkezik a sínnel, így nagyobb keréknyomások engedhetők meg, mint
vasútüzemben. A sín talpa is szélesebb a sín jó lerögzítését biztosítja. A
különleges kiképzésű darusínen kívül még normál és kisvasúti, valamint
négyszögkeresztmetszetű sínt is (ez utóbbit futómacska pályájaként).
A sín leerősítési módja a sín alakjától és anyagától függ. Általában
a darupályasínek lerögzítését hegesztéssel vagy csavarozással oldják
meg. A hegesztéssel leerősített sín anyagának természetesen az
általánosan elterjedésű anyaggal szemben hegeszthetőnek kell lennie.
Köszönöm a figyelmet!