Transcript 6. - Nyugat-magyarországi Egyetem

Biogeográfia
6.
Életformatípusok, terjedési típusok
Flóratérképezés
Életformatípusok
• Bioszféra működésének alapja: éghajlat – talaj - növénytakaró
hármas rendszere
• Egy táj vegetációképét a növények megjelenése, a típusok egymáshoz
viszonyított aránya alakítja
Pl.
• trópusi esőerdők: örökzöld, többrétegű lombkoronaszint, liánok stb.
• füves puszták: hagymás és gumós évelők, egyévesek
• sivatagok: kaktuszok vagy pozsgás évelők, rövid életű egyévesek
Raunkiaer-féle életforma-osztályozás
Különböző rendszertani helyzetű növények hasonló klimatikus
feltételekhez azonos struktúrával és fejlődésmóddal
alkalmazkodnak.
Alapját két tényező határozza meg:
• az adott környezeti tényezők között a lehető legnagyobb
produktivitást érjék el
• átvészelő szerveik megfelelő elhelyezkedésükkel képesek
legyenek optimálisan átvészelni a kedvezőtlen időszakot (a téli
hideget és a nyári aszályt)
A rügyek elhelyezkedése alapján 7 csoportba sorolják az edényes
növényeket
A Raunkaier-féle életformatípusok
1. Fanerofita (Ph)
• Fák, cserjék, liánok és epifiták
• Rügyeik a talaj felszíne fölött
legalább 50 cm-re
• Méretük alapján: mega-, mezo-,
mikro-, nanophanerophyton
• Rügypikkely
2. Kamefita (Ch)
• Törpecserjék, félcserjék,
párnás növények
• Rügyeik a talaj felszíne
fölött 10-50cm-re
• „Passzív” és „aktív”
chamaephytonok
Fumana procumbens
(naprózsa)
3. Hemikriptofita (H)
• Évelők: gyepestövűek,
tőlevélrózsásak, szárasak, kúszóelfekvő szárúak, kapaszkodók,
szukkulensek
• Rügyeik közvetlenül a talaj
felszínén, az elszáradt levelek
védelmében
• Ujvárosi-féle osztályozás: H1-H5
Digitalis grandiflora
(sárga gyűszűvirág)
4. Geofita (Ge)
• Gyökér- és szártarackosok,
gyöktörzsesek,
hagymások-gumósok
• Rügyeiket föld alatti
hagymáikon, gumóikon,
rizómáikon viselik
• Ujvárosi-féle osztályozás:
G1-G5
Corydalis cava
(odvas keltike)
5. Hemiterofita (TH)
• Kétéves növények
• Első évben vegetatív-,
második évben generatív
szervek
• Nyugalmi időszakban
vernalizációs illetve
jarovizációs igény
Oenothera biennis
(parlagi ligetszépe)
6. Terofita (Th)
• Egyévesek: gyepestövűek,
tőlevélrózsásak, szárasak,
kúszó-fekvő szárúak,
kapaszkodók, szukkulensek
• Élettartamuk néhány héttől
(„efemerofitonok”) egy
évig terjed
• Kedvezőtlen időszakot mag
formájában, a talajban
vészelik át
• Ujvárosi-féle osztályozás:
T1-T4
Veronica hederifolia
(borostyánlevelű veronika)
7. Hidato-helofita (HH)
• Úszók-lebegők, legyökerezők
Nymphoides peltata –
(tündérfátyol)
A magyar flóra életformák szerinti megoszlása (%)
Fanerofita (Ph)
Kamefita (Ch)
5.9
3.4
Hemikriptofita (H)
Geofita (G)
46.6
10.9
Hidatohelofita (HH)
Hemiterofita (TH)
Terofita (Th)
Epifita (E)
6.0
5.3
21.8
0.1
Növényi terjedési típusok
Terjedés:
Olyan térbeli mozgás, mely során az érett diaspóra az anyanövényről
leválva más helyre eljut.
Két fő típus:
1. Autochoria: az anyanövény vagy a diaspóra saját mozgásával
terjeszt (önterjesztés)
2. Allochoria: külső erőbehatásra (pl. ember) történik a terjesztés
Barochoria terjedési típus
Nehéz termések a földre hullanak
Főként fáknál fordul elő
Pl.
Castanea sativa (szelídgesztenye)
Quercus spp. (tölgy)
Juglans regia (királydió)
Ballochoria terjedési típus
Folyadékturgor vagy száraz szövetek túlfeszülése során végbemenő autochoria
Pl.
Geranium spp. (gólyaorr)
Impatiens spp. (nebáncsvirág)
Oxalis spp. (madársóska)
Ecballium elaterinum (magrúgó)
Ballochoria típusai
Blastochoria terjedési típus
Növényi szárak növekedésével megvalósuló terjesztés.
Elfekvő, heverő szárú vagy indás növényekre jellemző.
Pl.
Ajuga reptans (indás ínfű)
Cymbalaria muralis (kőfali pintyő)
Veronica hederifolia (borostyánlevelű veronika)
Semachoria terjedési típus
A növénynek merev, fásodó termése (tok, becő, tüsző) van, melyből külső erőbehatásra
történik a terjesztés
Pl.
Datura stramonium (csattanó maszlag)
Papaveraceae (mákfélék)
Melandrium album (fehér mécsvirág)
Anemochoria terjedési típus
Szél segítségével terjedő termések, magok
1. Repítőkészülékes (bóbitás) magvak
Pl.
Asteraceae (fészekvirágzatúak)
Taraxacum spp. (pitypang)
Senecio spp. (aggófű)
Stipa spp. (árvalányhaj)
Salix spp. (fűz)
Taraxacum serotinum (kései pitypang)
Anemochoria terjedési típus
Szél segítségével terjedő termések, magok
2. Forogva repülő szárnyas termések
Pl.
Acer spp. (juhar)
Ulmus spp. (szil)
Fraxinus spp. (kőris)
Anemochoria terjedési típus
Szél segítségével terjedő termések, magok
3. Igen apró magvak
Kis tömegű, légüregeket tartalmazó, táplálószövet nélküli magok, fejletlen embrióval
Pl.
Orchidaceae (kosborfélék)
Pyrolaceae (körtikefélék)
Orobanchaceae (szádorfélék)
Orobanche crenata magvai
Anemochoria terjedési típus
Szél segítségével terjedő termések, magok
4. Guruló termések
A szél segítségével az elszáradt kórók kiszakadnak a földből és a talajon gördülnekgurulnak. („ördögszekér”-mechanizmus)
Sztyeppzóna jellemzője.
Pl.
Salsola kali (homoki ballagófű)
Eryngium campestre (mezei iringó)
Gypsophila paniculata (buglyos fátyolvirág)
Hidrochoria terjedési típus
Víz segítségével történő terjesztés
1. Ombrochoria: becsapódó esőcseppek hatására repülnek ki a magvak
pl. Eranthis hyemalis (téltemető), májmohák, gombák
2. Nautochoria: a termések/magvak a víz felszínén úszva, vagy a víztestben lebegve
terjednek
pl. Carex spp. (sás), Nymphaea alba (tündérrózsa), Alnus spp. (éger)
Trapa natans (sulyom)
Zoochoria terjedési típus
Állatok segítségével történő terjesztés
1. Epizoochoria/Ektozoochoria: Állatok testére tapadva terjedő szaporítóképletek
•
•
•
Myrmecochoria: Hangyák általi terjesztés
Elaioszómát viselő mag. Pl. Viola spp. (ibolya), Fumariaceae (füstikefélék)
Ornithochoria: Madarak általi terjesztés
Mammalochoria: Emlősök általi terjesztés (jórészt adaptív)
Szőrökkel, sertékkel, kampós tüskékkel fedett terméságazatok,
pl. Xanthium spp. (szerbtövis), Arctium spp. (bojtorján)
ezen belül: anthropochoria: ember általi terjesztés
(Agrimonia, Galium aparine)
Myrmechoria-terjedési típusok
Tribulus terrestris
(királydinnye)
Cenchrus incertus (átoktüske)
Epizoochoria terjedési típusok
Viscum album (fehér fagyöngy)
Viscin-tartalomtól ragadós álbogyói a madarak csőrére tapadva kerülnek a fák ágaira
(ektozoochoria), a lenyelt magvak a tápcsatornán sértetlenül áthaladva, az ürülékkel együtt
akadnak fenn az ágon (endozoochoria).
„enyvbogyó”
„madárlép”
Zoochoria terjedési típus
Állatok segítségével történő terjesztés
2. Endozoochoria:A diaspórák elfogyasztás
után a tápcsatornában szállítódnak.
•
Magevők segítségével (zúzógyomor),
főként kemény héjú lágyszárú fajok,
pl. Chenopodiaceae (libatopfélék),
Polygonaceae (keserűfűfélék)
•
Adaptív endozoochoria: a magok
adaptálódtak a terjesztéshez (íz, szín, alak
stb.)
pl. bogyós gyümölcsök (Rosaceae –
rózsafélék)
Főként madaraknál jellemző, de előfordul
emlősöknél, denevéreknél, rágcsálóknál
Flóratérképezés
Definíció:
A flóratérképezés során egy adott területen meghatározott taxon vagy
taxonok elterjedési, előfordulási mintázatát vizsgáljuk és rögzítjük.
Flóratérképek jelentősége, felhasználása
A szöveges információval szemben áttekinthetőbbek,informatívabbak,
tömörebbek, olyan kapcsolatokra, összefüggésekre mutatnak rá,
amelyek egyébként nehezen észrevehetőek.
Számos alkalmazási terület: pl. areatérképek, növényföldrajzi határok
megvonása, termőhelyi tényezők és előfordulás kapcsolatának
elemzése, flóratörténeti kutatások, természetvédelmi vonatkozások,
flóraváltozások kimutatása, stb.
1.Folttérkép
• az előfordulási helyeket egyetlen vonallal határolja
körül
• nagy területekről kis méretarányban ad jó áttekintést
• areatérképezésre alkalmas
• előfordulási gyakoriság bemutatására nem megfelelő
Az Acer pseudoplatanus elterjedése
Az Orchis mascula (füles kosbor) és a
Hammarbya paludosa (tőzegorchidea) elterjedése
2. Ponttérkép
• minden lokalitást egy-egy ponttal jelöli
• kis területekről nagy felbontásban megbízható
információt ad
(pl. egy taxon egy tájegységen belüli előfordulása)
• gyakoriság érzékeltetésére alkalmas
• geokoordináta hozzárendelése az adatbázishoz
3. Raszterháló-térkép
• Szabályos rácsháló, az előfordulásokat a hálóegységekre
értelmezzük
• Prezencia / abszcencia
• Gyakoriság érzékeltetése durva skálán
• Adatminőség jelölése
• Napjainkban a legelterjedtebb módszer
Globális hálótérképezési térképrendszerek
 Egymáshoz kapcsolódó vetületi rendszerek összességei, alapját
(a torzulások csökkentése érdekében) elfordított hengerek képezik.
1. Gauss-Krüger rendszer
2. UTM-rendszer
További, használatban lévő rendszerek
1. KEF vagy CEU-rendszer (Közép-Európa flóratérképezés rendszere)
2. EOV-rendszer (Egységes Országos Vetület – csak hazánkban működő hálózat)
A Föld területének felosztása az UTM-raszterhálórendszer alapján
A Salix myrsinifolia (feketedő fűz) európai elterjedése
Magyarországi Flóratérképezési Program
A Nyugat-Magyarországi Egyetem Növénytani Intézetének
koordinálásával 2003-2005 között lezajlott országos munka
• Közép-Európai hálótérképezés rendszere
• 2832 db hálótérkép-egység (ún. kvadrát)
• Gauss-Krüger rendszerű térképek
• egységes felvételi adatlapok és módszerek
• 8 régióközpont
A Vitis riparia (parti szőlő) elterjedése
A Ranunculus auricomus (változó boglárka) elterjedése