Transcript Korai és Középső rézkor a Dunántúlon

Korai és Középső rézkor a
Dunántúlon
Lengyel II
Sopot III
TiszaHerpályCsőszhalom
Vinca D
CucuteniTripolje
Késő lengyel
Cucuteni
Tiszapolgár
Karanovo VI
Varna
Vinca és Sopot
maradványok
Gumelniţa
Varna
Kalicz N.: Beiträge zur Kenntnis der Kupferzeit im ungarischen Transdanubien. Saarbrücker Beiträge zur Altertumskunde
55 (1991) 348
Kalicz N.: Kultúraválzozások a korai és középső rézkorban a Kárpát-medencében. ArchÉrt 114–115 (1987-88) 5-6.
Korai rézkor időszaka
Lengyel III (Tiszapolgár a Tisza vidékén)
Lengyel I: vörös-sárga fekete festés + karcolt dísz
Korai teleplelőhelyek: Lengyel, Zengővárkony, Pécsvárad, Villánykövesd, Aszód
Lengyel II: Vörös alapon fehér festés
Fiatal lelőhelyek: Szomor-Somodorpuszta, Zalavár-Mekenye, lébény, Szob
Lengyel III: festetlen fázis
Veszprém-Felszabadulás út
Raczky P.: A Lengyeli kultúra legkésőbbi szakaszának leletei a Dunántúlon. — Funde der
spätesten Phase der Lengyel-Kultur in Westungarn. ArchÉrt 101 (1974) 185-210.
(+ Keszthely-Zrínyi út, Veszprém-Nyúlkertek, Veszprémpinkóc, Sárkeresztes)
Telep+ sírok-a településen belül
Durva kavicsos soványítású kerámia, nincs festés és karcolt dísz, a formák a lengyeli
kultúrához köthetők
Különböző típusú bütykök: gömbalakú, hegyes, kónikus, pecsétlőszerűen lapos tetejű
Apszisos épület, végén alapárkos, az oldalfalak cölöpszerkezetesek
Lengyel III — szlovák Lengyel IV= Nitra-Brodzany fázis
szlovák Lengyel V = Ludanice csoport (ez a magyar Balaton-Lasinja kultúra
északi szomszédja vagyis a magyar középső rézkornak felel meg)
A nyugati csoport későlengyeli lelőhelyeinek összefoglalása
L. Horváth – N. Kalicz: Siedlungsfunde der Spätesten Phase der Lengyel-Kultur
bei Nagykanizsa (Südwestungarn) In: Od Sopota do Lengyela — Between
Sopot and Lengyel. Koper 2006, 53-66
Kalicz N.: Az újkőkorvégi és rézkori megtelepedés maradványai a nagykanizsai
Inkey-kápolna mellett. Zalai Múzeum 12 (2003) 7-47. (Lengyel IIIb és BalatonLasinja leletek is)
P. Barna J.: Late Lengyel Finds in Balatonmagyaró-Kápolnapuszta. In: Sites
and Stones: lengyel Culture in Western Hungary and beyond. Veszprém 2001,
61-69.
Kerka mikrorégiós kutatások: Zalaszentbalázs-Szőlőhegy (lásd később)
Későlengyel időszakban (4600-4450 BC)
kiterjed a településterület pl.: Alpi csoport
Kalicz N.: Der Neuere Forschungasstand
über die Lengyel Kultur In: Sites and
Stones: lengyel Culture in Western Hungary
and beyond. Veszprém 2001, 7-12.
Szentgál –Tűzköveshegy körüli
Ipari feldolgozó településláncolat
Késői lengyel korszak (fehér festésű áru és festetlen kerámia együtt)
Veszprém Jutasi út: északnyugat-délkeleti tájolású 18-31x7-8 méter nagyságú kétosztatú házak, északi helység
cölöpökkel erősített, déli helység alapozási árkos, a falak tartják a tetőt
Egymás mellett szorosan álló házak, melyek házcsoportokat alkotnak
Szentgál-teleki dűlő (műhelyláncolat tagja): 10x8 m-es cölöpszerkezetes ház, tőle 25 méterre a következő ilyen, a
ház hossztengelyében osztófal, ez tartja a tetőt, itt fonott paticsfalszerkezet, vastag omladékréteg
A veszprém környéki lelőhelyek alapján nics alá és fölérendelt telpülésszerkezet
A Séd partján 5-6 km távolságban azonos méretű telepek
Eltérő épületek esetleg eltérő funkciójú települések
Agrártelepülések
Ipari tevékenységet folytató települések: Tűzköves körüli
Központi helye: ezeket a korai szakszban a körárkok, rondellák jelzik
Ezek építése azonban már nem szokás a fiatal Lengyel időszakban
Későlengyel időszak: termelési specializáció megléte, kőkitermelés és
kereskedelem fontos szerepe
Regenye J.: Háztípusok és településszerkezet a késői lengyeli kultúrában Veszprémi és Szentgáli példák alapján
Regenye J.: Lengyel Culture settlements around Tűzköveshegy in Szentgál (veszprém county, Hungary) In: Sites
and Stones: lengyel Culture in Western Hungary and beyond. Veszprém 2001, 71-79.
J. Regenye: Signs of Specializationin a Settlement Group of the Lengyel Culture (Szentgál Region, Estern Hungary).
BAR International Series 720 (1998)
Későlengyel formák (Raczky 1974 és H. Simon Katalin Zala megyei anyagi
alapján):
Harang alakú csőtalpas tálak
Kónikus és félgömbös tálak
Megvastagodó peremű tálak
Két szalagfüllel ellátott edények tölcséres nyakkal
(Lengyel III = Nitra Brodzany /Szlovákia/ = Wolfsbach csoport /Ausztria/
formakincsére igaz)
Kalicz
IIIa fázis: Veszprém — Prototiszapolgári fázisnak megfelelő időszak
IIIb fázis: Tekenye, Nagykanizsa-Inkey kápolna — Tiszapolgár időrendi
párhuzama
Zalaszentbalázs-Szőlőhegyi mező
E. Bánffy: Early Chalcolothicsettlement at Zalaszentbalázs-Szőlőhegyi mező. Anteus 22
(1995) 71-102
E. Bánffy: South-West Transdanubia as a mediating area. On the cultural history of the
Early and Middle Chalcolithic. Anteus 22 (1995) 157-196.
Lengyel III közvetlen organikus fejlődése a II fehér festésű fázisnak
(a kerémiaformák bizonyítják az összefüggést, hiszen a díszítés megváltozik )
A korábbi lengyeli fázisból levezethető formák mellett új formák is megjelennek, ezek
képezik az átfejlődést a Lengyel III és Balaton-Lasinja kultúra között
Tradicionális lengyel áru:
-profilált tálak kihajló peremmel
-amfora formájú edények kihajló
peremmel és bütyökkel a hasukon
-puttonyedények
-váza formájú edények (másutt S
profilú tálnak vagy bögrének írják
le)
-kisméretű edények
-kanalak
-oltűárok
-állat alakú figurák
-idolok
Szűrők
Új formák:
-IIIa fázis formái (Veszprém és
Tekenye):
gyengén harangosodó csőtalpak,
durva, tojás alakú edények vastag
fallal, durva edények cilindrikus
nyakkal és benyomott peremmel,
bikónikus tálak és bögrék lágy
törésvonalall, melyek enyhén
konkávak
-IIIb átmeneti fázis formái
(Nagykanizsa-Inkey kápolna):
nagyméretű kiöntőcsöves tálak,
kónikus tálak megvastagodó
peremmel, bikónikus tálak éles
töréssel a perem alatt, konvex testük
van, törésvonal nélküli bikónikus
tálak, bütykök a hason, a
csőtalpakon gyakran kerek lyukak
láthatók, mint a Tisza menti hasonló
korú leleteken
Telepek:
Későlengyeli telepek mind dombtetőn állnak, soha nem közvetlenül a
folyóparton
A Veszprém felszabadulás úti épületnek nincs párhuzama
2,5-4x5-7 méteres szabálytalan négyszög alaprajzú házak (Zalaszentbalázs
szőlőhegyi mező, Balatonmogyoród-Hídvégpuszta, Kápolnapuszta,
Jánosháza-Fürdődomb)
Életmód
az eszközkészítés, a mezőgazdaság módja, az életmód mind azonos az
előző korszakéval egyszóval neolit
Temetkezések
Ebből a korszakból nem igazán ismertek
Hamvasztásos és csontvázas sírok is
Lengyel — Balaton-Lasinja váltás
(két alapvetrő nézet, déli hatások, helyi alapokon továbbfejlődés)
Kalicz szerint alapvetően eltér a két kultúra, okok a déli formák megjelenése + eltérő embertani jelleg
Hiátust feltételez a két kultúra között
Északi és középbalkáni hatás (Salcuta-Krivodol Bubanj Hum I befolyás)
Kezdetben bevándorlás (1992-es cikkig, irodalmat lásd kejjebb)
1995 IPH cikk diffúzió
Zalai Múzeum 12 (2003) Nagykanizsa-Inkey kápolna lelőhely Lengyel IIIb+ BL I telep is, itt módosít az álláspontos,
elfogadja a helyi alapokat és egyetért a balkáni elemek későlengyeli időszak alatti és későbbi beáramlásával!
Déli kulturális hatás
Bánffy E.: de Lengyel IIIb bikónikus tálakkal
+ olyan késői lelőhelyek mint Zalaszentbalász szőlőhegyi mezők
Bizonyítják az átmeneti formák meglétét a két kultúra és korszak között (pl: harangosodó csőtalpas tála, kanalak,
kiöntőcsöves edények, puttonyedények)
Középső rézkorban kisebb lelőhelyek, mozgalmasabb-nomád élet
De a lelőhelyek ugyanúgy a dombtetőkön és nem a vízparton állnak, lásd az alpi területeken a kultúra térnyerését
Bánffy szerint a fentebbiek alapján kimutatható a továbbélés a kontinuitás a két kultúra között
Zala, Vas és Szlovénia külön területi csoport a későlengyeli fejlődésen belül, erősebb a kapcsoltaba Morva és alsó
ausztriai területekkel
Kelet Dunántúl a Szlovákiai területekkel mutat erősebb kapcsolatot (Ludanice csoport = Lengyel V)
MOG (Epilengyel) területeken egyértelmű továbbfejlődés mutatható ki a a korábbi festett díszű kerámiából (Lengyel)
Déli hatásra átvették a rézkori újításokat
Dunántúl jelentős szerepe Európa rézkoriasodásában
Balkáni elemek még a későlengyeli időszakban jutottak a Dunántúl területére kereskedelmi kapcsolatok révén
Bánffy E.: Continuity and discontinuity: some questions on the transition from the
Neolithic to the Copper Age in the Carpatian Basin. Anteus 19-20 (1991) 23-32.
Bánffy E.: Funde der späten Lengyel- und frühen Balaton-Lasinja-Kultur im
Kleinbalaton-Gebiet. Probleme des Überganges. StudPraehist 11-12 (1992) 308-312.
E. Bánffy: South-West Transdanubia as a mediating area. On the cultural history of the
Early and Middle Chalcolithic. Anteus 22 (1995) 157-196.
Középső rézkor
Balaton-Lasinja:
Alsó-Ausztria,
Burgenland, Szlovénia,
Horvátország, Dunántúl
CucutenTripolje
Ludanice
BalatonLasinja
Bodrogkeresztúr
Ludanice kultúrák
Cernavoda
Salcuţa
Kalicz N.: Beiträge zur Kenntnis der
Kupferzeit im ungarischen
Transdanubien. Saarbrücker Beiträge
zur Altertumskunde 55 (1991) 348
Kalicz N.: Kultúraválzozások a korai és
középső rézkorban a Kárpátmedencében. ArchÉrt 114–115 (198788) 7.
Lasinja kultúra elnevezés: Dimitrijević
1961 Horvátországi lelőhelyek alapján
körvonalazta a kultúrát
Dunántúli
leletanyag
első
összefoglalásai Kalicz N. 70-es évek
A rézkori balatoni csoport Veszprém
megyében. VMMÉK 8 (1969) 83-89.
A balatoni csoport emlékei a DélDunántúlon JPMÉ 9-10 (1969-70) 75-89.
Über die chronologische Stellung der
Balaton-Gruppe in Ungarn. Baden
Symposium 1973, 131-136.
Balaton I és Balaton II-III periódusok
Együtt a Balaton-Lasinja elnevezést
kapta (lásd előző térkép)
Alsó Ausztriai és Burgenlandi leletek:
Bisamberg-Oberpullendorf
csoport
(Ruttkay) – nem jellemző a bemélyített
díszítés
Karintia
és
Steijermarki
leletek:
Kazianiberg-Lasinja csoport (Ruttkay)
A két utóbbi csoportban eltérő a
kerámiadíszítés de egy egységnek
tekinthető a Balaton-Lasinjával
Bronzkor
Rézkor
Kalicz Nándor újabb összefoglaló munkái:
1982
A Balaton-Lasinja kultúra történeti kérdései és fémleletei.
ArchÉrt 109, 3-17.
1991
Beiträge zur Kenntnis der Kupferzeit im ungarischen
Transdanubien. Saarbrücker Beiträge zur Altertumskunde
55, 347-387.
1992
Die Balaton-Lasinja Kultur und ihre südlichen
Beiuhungen. StudPraehist 11-12, 3-17
1995
Die Balaton-Lasinja-Kultur in der Kupferzeit Südost- und
Mitteleuropas. IPH VII, 37-49.
Jó minőségű kerámia
Barna különböző árnyalatai, szürke, ritkán fekete
Kerámiazúzalékkal vagy homokkal soványított
Simítás, fényezés, néha vékony slipréteg
+ erodált felület
Plasztikus díszítés:
háromszögletű bütykök, perem alól vagy a törésvonalról lógnak le
Korong alakú bütykök, félkorong alakú bütykök
Csepp alakú bütyök, függőleges hosszúkás bütyök
Csőrős fülhöz tapadó kör alakú bordadísz
Mélyített díszítés:
Bekarcolt, behúzott és bevésett vonal, nincs kannelura
Pontdíszítés: beböködés, beszurkálás bepecsételés
Vonalak és pontsorok kombinációi, ferde, függőleges „V alak”
Kalász, rács, csepp, háló és létraminta
A dísz gyakran a peremet, a törésvonalat és a bütyök szélét hangsúlyozza
Kalicz N.: Beiträge zur Kenntnis der Kupferzeit im ungarischen Transdanubien. Saarbrücker Beiträge zur Altertumskunde
55 (1991) 347-387.
Az egyfülű korsó a kultúra vezértípusa
Leválasztható a profilált vagy tagolt hasú variáns
Füle a perem fölé emelkedik
Bikónikus forma, enyhén homorú részekkel, a törésvonal felett az edény oldala pántszerűen kidomborodik
S prosifú forma
Kalicz N.: Beiträge zur Kenntnis der Kupferzeit im ungarischen Transdanubien. Saarbrücker Beiträge zur Altertumskunde
55 (1991) 347-387.
Bikónikus tálak: A, hengeres felsőrésszel; B, kónikus felsőrésszel; C,
behúzott felsőrésszel; D, kihajló felsőrésszel
Kalicz N.: Beiträge zur Kenntnis der Kupferzeit im ungarischen Transdanubien. Saarbrücker Beiträge zur Altertumskunde
55 (1991) 347-387.
Behúzott peremű tálak (lekerekített vállal)-ritkábban előforduló forma, bikónikus tálak, csőtalpas tál
Kétfülű edények — É és Közép-balkáni párhuzamokkal
Kalicz N.: Beiträge zur Kenntnis der Kupferzeit im ungarischen Transdanubien. Saarbrücker Beiträge zur Altertumskunde
55 (1991) 347-387.
Somogyi K.: A Balaton-Lasinja-kultúra leletanyaga Somogy megyében. CommArchHung 2000, 5-48.
Háromszög alakú fül
Csőtalpas tál töredéke
Fazekak és tároló edények
-hason, vállon vagy perem alatt hurka vagy
szalagfüllel
-hordó alakú, vállon füllel
-szűkülő szájú edények, amfórák (egyenletesen
szűkülő szájjal vagy enyhén kihajéó peremmel)
-bikónikus tárolóedények
-hombárok
Somogyi K.: A Balaton-Lasinja-kultúra leletanyaga Somogy megyében. CommArchHung 2000, 5-48.
Díszítés: Ferde pontsorral kísért vonalköteg
Somogyi K.: A Balaton-Lasinja-kultúra leletanyaga Somogy
megyében. CommArchHung 2000, 5-48.
Kaposvár környékén csak
kevés bemélyített dísz
Észak felé haladva egyre
ritkább a mélyített díszítés
Észak somogyi területek
kapcsolata az ÉszakDunántúli, alsó ausztriai
leletkörhöz
A Dráva menti területeken
abszolút többséget
alkotnak a bemélyített
díszű edények
Kapcsolat a
Horváthországi, szlovéniai,
steiermarki-karintiai
(Kazianiberg típus vagy
csoport)
Pl.: BalatonszemesBagódomb
M7, Gördülő idő
A Balaton-Lasinja kultúra két nagyobb (a
mélyített díszítés meglétével és hiányával
jellemezhető csoportjának határa valahol a
Balaton déli partján húzódott)
A Dunántúl a metallurgia szempontjából második
zóna
Csáford-Stollhof típusú aranykorongok (Σ 10
aramy, 1 ezüst és 4 rézkorong)
Zalavár-Basaszigeti leletek
Telepek
Dombhátakon, hegyvidéken magaslati telepek is, ismert néhány barlangi
lelőhely is
Túlnyomó részt egyrétegűek
Sé-Malomi dűlő, cölöpszerkezetes, paticsfalú ház
Lébény: alapárkos hosszúház
ZamárdiKútvölgyi dűlő
M7, Gördülő
idő
Átm.: 5 cm
A leletanyag értékelésénél Virág
Zs. kannelurát ír jellemző díszítési
típusnak
Ez csak Zala megye belső
területeire jellemző
Ezeken a területeken a pontsorral
kísért vonalköteg kevés
- A legfiatalabb BL leletanyagú
gödörből hiányzik a bikónikus tál
-
M. Virág Zs.: Középső rézkori
kerámialeletek ZalavárBasaszigetről. Zalai Múzeum 14
(2005) 37-52
Jó kutatástörténeti összefoglalás
M. Virág Zs.: Javarézkori
rézleletek Zalavár-Basaszigetről
ArchÉrt.113 (1986) 3-14.
SMK 2000 előzetes jelentései
Kaposvárt elkerülő 61-es út
Nagyméretű BL telep 500 gödörrel + csontvázakkal
A nyomvonal 2., 12., 13., 14. lh-in
5 körárok maradványa
Letenye-Szentkeresztdomb: erődítés
Kalicz n.: Letenye-Szentkeresztdomb: ein Siedlungsplatz der
Balaton-Lasinja –Kultut. IPH VII (1995) 61-108.
Településtörténeti összefoglaló:
M. Virág Zs.: Settlement historical research in Transdanubia in the
first half of the Middle Cooper Age. In: Morgenrot 2003, 375-400.
Temetkezések
Kevés adat
Különálló temetőt még nem ismerünk
Csontvázas és hamvasztásos temetkezés is
ismert
Csontvázasak: Nagyvázsony, Keszthely,
Regöly, Pécsbagota
Balatonmagyaródi építési áldozat
Keszthely Fenékpuszta Nádgazdaság: 52
méter hosszú földbe mélyedő , félkörívben hajló
ház, benne 5 boltozatos kemence, mellettük
megpörkölődött emberi koponyák + tengeri
kagyló tritonkürt
Csontvázas gyermeksír
leletei Ordacsehi-Kistöltés lelőhelyről
M7, Gördülő idő
Balaton Lasinja I = Balaton Lasinja
Balaton Lasinja II = Furchenstich (tűzdelt
barázdás díszű kerámia)
Balaton Lasinja III = Protoboleráz
Nevezéktan: Mondsee, Krepice-Retz, Bajč-Retz,
Gajáry
Új kultúra
Jellegzetes díszítés melyet inkrusztáció tölt ki
Salzburg, Felső és Alsóausztria, Morvaország,
Ny-Szlovákia, Dunántúl, Szlovénia,
Horváthország és a karsztvidék Triesztig
Eredet: 1, Ny-i eredetű Rösseni kultúra vagy a
Retz csoport a kiindulópont (Kalicz, Bondár M.)
2, csak egy díszítési stílus (mivel néhány
bodrogkeresztúri edényen is megjelenik) mely
nem kapcsolható speciális kultúrához
Vagyis ez az időszak a BL egy késői fázisa mely
széles körben alkalmaz egy elterjedt díszítési
technikát (Bánffy Anteus 28 – Kerka völgyi
mikrorégiós kutatások)
Ezt a nézetet vallja Ruttkay Erzsébet és Horváth
L.A. is
Horváth, L. A.: Beiträge zur Chronologie der
mittleren Kupferzeit in der Grossen Ungarischen
Tiefebene. Acta ArchHung 46 (1994) 73–105.)
Magas füles korsók, alacsony füles csészék
Pozítív-negatív díszek
A BLI-től eltérő díszített idolművesség
A fémművesség az alpi területekhez kapcsolódik
E. Ruttkay: Zur jungneolithischen
Furchenstichkermaik im östlichen Mitteleuropa.
Die Fazies Gajary. In Kronosz 1997 (1998) 165–
180.
Jungsteinzeit im Osten Österreich-ből a megfelelő
fejezetek.
Különálló típus
Bajč
Gajary
típus
A Furchenstichtet kerámiadíszítési stílusnak
tartja.
–Baalberger csoport Furchenstich díszítéssel =
Retz típus (alapja a Trichterbecher kultúra) —
Morvaországi Ausztriai csoport
Tőle délre DNy szlovákiában
-ún vegyes csoport Furchenstich díszítéssel =
Bajč típus (alapja különböző kultúrákból tevődik
össze: Trichterbecher + Lažňany + Epilengyel +
Ludanice)
Dimirijević féle Gajary típus DNy-szlovákiában
Ez utóbbit Ruttkay beolvasztja a Bajč típussal
együtt az ún vegyes csoportba
Σ: helyi alapnépesség + egy díszítési stílus
Bodrogkeresztúri tejesköcsögök
Furchenstich díszítéssel
E. Ruttkay: Zur jungneolithischen
Furchenstichkermaik im östlichen
Mitteleuropa. Die Fazies Gajary. In
Kronosz 1997 (1998) 165–180.
M. Bondár: The Copper Age settlement at Zalabaksa.
Anteus 28 (2005) 271-283.
A Kerka völgyi mikrorégiós kutatások két
Furchenstich lelőhelye:
Zalabaksa-Zsidó temető
Csesztreg
Gyorsuló idő M7 katalógus Bondár M.: A Balaton déli
partvidéke és a Dél-Dunántúl a rézkorban.
Európa középső rézsiről keletre terjeszkedő nép
Telepek számának visszaesése – kisebb lélekszám?
Néhány magányos sír: hamvasztásos és csontvázas
is, temetőt nem ismerünk
Fémöntés
Balatonboglár-Berekre-dűlő 2 urnasír
Balaton Lasinja I = Balaton Lasinja
Balaton Lasinja II = Furchenstich
(tűzdelt barázdás díszű kerámia)
Balaton Lasinja III = Protoboleráz
Erősen profilált tálak
szélesen kihajó peremmel
2. délkeleti hulám (Szlovéniát és az
Alpok előterét már nem érinti)
Hasas edények szubkután
fülekkel és cilindrikus
nyakkal
Szélesszájú fazekak
bevagdosott peremmel,
gyakran bevagdosott vagy
benyomkodott bordákkal a
perem alatt
Protoboleráz
A tálak belsejében
függőleges kannelurák
Korsók lapos szalagfüllel
A csészék kimetszett
rácsmintával díszítettek
Megjelennek festett
szalagok
Protoboleráz lelőhelyek a Kárpát-medencében
Kalicz N.: Beiträge zur Kenntnis der Kupferzeit im ungarischen Transdanubien.
Saarbrücker Beiträge zur Altertumskunde 55 (1991) 347-387.
Furchenstich és Scheibenhenkel (Hunyadihalom-Salcuţa IV) területet magába
foglalja
Összefoglaló tanulmány:
Zs. M. Virág: Die
Hochkupferzeit in der
Umgebung von Budapest
und in NO-Transdanubien
(Das Ludanice Problem)
Behúzott peremű tálak
Bikónikus tálak, tölcséres nyakú tálak, füles csészék, amfórák,
Kerámia
Sötét vagy világosbarna, szürkés esetleg
fekete
Jó minőségű kerámia, homokkal esteleg
cserépzúzalékkal soványított, simított vagy
fényezett felületű
Kerek félgömbformájú bütykök
Dugóformájú bütykök
vízszintesen feltett hosszúkás bütykök
Ritkán bekarcolt díszítés
Kétfülű csészék
Tejesköcsög: alacsony, masszív, tagolatlan
test, széles száj – eltér a tipikus
bodrogkeresztúri tejesköcsögtől
Hordóformájú edények
Vázaformájú edények
Fazekak: szélesszájú, S profilú
Hasas, egyenesre vágott peremű, rövid
nyakú
Csőtalpas tálak, harangformájú üreges
talppal
Telepek
Barlangi települések – ezek vannak nagyobb számban
Nyíltszini telepek, hegylábaknál patakpartokon, dombvidéken és ártéri
területek melletti teraszokon
Budapest-Budafoki út É-D irányú 6x3,5 méteres cölöpszerkezetes
ház
Temetkezések
Kevés csontvázas sír, nincs ismert temető
(Budapest-Budafoki út, -Csabai út, -Békásmegyer, Érd-Érdliget,
Szigetszentmiklós-üdülősor)
A javarézkorra jellemző fémleletek: szimmetrikus laposvésők,
rövidkarú csákányok, harci csákányok
Trianguláris tőr
Amfórák, vázaformájú edények, S profilú fazekak, tölcséres nyakú tálak: Lengyel tradició
Szlovák kutatásban Lengyel V = Ludanice
Bodrogkeresztúri elemek: tejesköcsög alakú edény
Balaton-Lasinja elemek: bikónikus és behúzott peremű tálforma
Déli elemek: kétfülű csészék
Időkeretek:
Lengyel IV (Nitra-Brodzany) = Tiszapolgár
Lengyel V = Ludanice, vagyis a kultúra kezdete a Tiszapolgár-Bodrogkeresztúr
átmenetre tehető
A Furchenstich és Bodrogkeresztúr B-Hunyadihalom horizont előtt véget ér a kultúra
Irodalom:
Virág Zs:
Újkőkori és középső rézkori telepnyomok az M0 autópálya szigetszentmiklósi
szakaszánál. BTM Műhely 5 1992
Adatok Budapest középső rézkorához. A Remete-barlang középső rézkori leletegyüttese.
BudRég 31 (1997) 5-17
Data to the Middle Copper Age archeological topography of Budapest enviros (sites of
the Ludanice Culture) BudRég 36 (2002) 93-113
Settlement historical research in Transdanubia in the first half of the Middle Cooper Age.
In: Morgenrot 2003, 375-400.