Transcript VEGETÁCIÓISMERET 8. el*adás Dr. Bartha Dénes
VEGETÁCIÓISMERET 8. előadás Dr. Bartha Dénes
LIGETERDŐK ÉS CSERJÉSEK
LIGETERDŐK ÉS CSERJÉSEK
- rendszeres elöntésű területeken alakulnak ki, ingadozó, de mindig elérhető talajvizű részeken - a mozgó víz oxigénben gazdag jönnek létre nyílt termőhelyek endemikus fajok) Parthenocissus) gyors lebomlás - dealpin vagy dekárpáti növényfajok előfordulnak kis mértékű a humuszosodás, jelentős a nitrogén és ásványi anyag felhalmozódás - gyakoriak a mechanikai károsítások (hullámverés, jégzajlás), gyakran - a mineralogén szukcessziósor érvényesül, mely gyors lezajlású - kevés növényritkaság található bennük (pl. nincsenek reliktum és - sok advetív faj jelenik meg (AK, ZJ, NYO, EP, Amorpha, Vitis,
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK Termőhelyi viszonyok: D:
síkvidéki árterek (igen mély és) mély fekvésű részei (folyópartok, zátonyok) – alacsony tszf. magasság (200 m alatt)
K:
klímaövtől független
A:
rétegezett folyóhordalék (kavics, murva, homok, iszap, agyag, stb.)
H:
többletvízhatástól függő (FELSZ, VÍZB)
T:
öntés- és hordaléktalajok (NYÖ)
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: B:
közepes vagy magas borítás – higrofil fajok
C:
változó borítás – fajszegény, higrofil (nagyrészt iszaplakó) fajok, sikeresek a magaskórósok is
D:
jelentéktelen
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK Faji összetétel: B:
csigolyafűz (
Salix purpurea
) kosárkötőfűz (
S. viminalis
) mandulafűz (
S. triandra
) fehér fűz (
Salix alba
) cserjésedő egyedei Megj.: Zátonyokon (egykor) parti fűz (
Salix elaeagnos
), homoktövis (
Hippophaë rhamnoides
), csermelyciprus (
Myricaria germanica
) is.
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK C:
kányafüvek (
Rorippa
spp.) keserűfüvek (
Polygonum
spp.) mocsári nefelejcs (
Myosotis palustris
) mocsári galaj (
Galium palustre
)
sások – füvek
tarackos tippan (
Agrostis stolonifera
) posvány sás (
Carex acutiformis
) mocsári perje (
Poa palustris
) parti sás (
C. riparia
) pántlikafű (
Typhoides arundinacea
) éles sás (
C. gracilis
)
egyéves ruderális fajok
(inkább az állomány szélén, iszapon, sok adventív faj is van közöttük) disznóparéjok (
Amaranthus
libatopok (
Chenopodium
spp.) labodák (
Atriplex
spp.) spp.) subás farkasfog (
Bidens tripartita
)
D:
-
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK Földrajzi elterjedés:
Folyók mentén az ország egész területén.
Ökológiai változatok: CSIGOLYAFÜZES
Kavics és durva homok öntéseken, elsősorban a Duna mentén sok ruderális fajjal.
MANDULAFÜZES
Finom homok és iszap öntéseken, elsősorban a Tisza mentén, kevesebb ruderális fajjal.
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK Fontosabb származék- és kultúrerdők:
nincsenek
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
nincsenek
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK Termőhelyi viszonyok: D:
síkvidéki árterek középmély (és mély) fekvésű részei, – alacsony tszf. magasságnál (200 m tszf. magasság alatt)
K:
klímaövtől független
A:
rétegezett folyóhordalék (durva és finom homok, iszap, agyag, stb.)
H:
többletvízhatástól függő (ÁLLV, ritkábban IDŐSZ, FELSZ)
T:
nyers és humumuszos öntéstalajok (NYÖ, HÖ)
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A:
zárt, egyszintes (egy laza záródású második lombkoronaszint kialakulhat) – higrofil fajok
B:
közepes vagy magas borítás – mezohigrofil fajok
C:
a gyepszintmegjelenése az év folyamán (az évszakoknak és az áradásoknak megfelelően) erősen változó, közepes vagy magas borítás – fajgazdag, higrofil (nagyrészt ligeterdei) és nitrofil fajok, sikeresek a magaskórósok is, liánok is jelen vannak
D:
-
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK Faji összetétel: A:
FFÜ, FTNY, TFÜ, FRNY, VSZ, (MÉ, MAK), HÉ* – idegenhonosak: ZJ, AK, EP
B:
vörösgyűrűsom (
Cornus sanguinea
) kutyabenge (
Frangula alnus
) hamvas szeder (
Rubus caesius
) fekete galagonya* (
Crataegus nigra
) kányabangita (
Viburnum opulus
) gyalogakác (
Amorpha fruticosa
) -invazív
liánok
ligeti szőlő (
Vitis sylvestris
) ebszőlőcsucsor (
Solanum dulcamara
) parti szőlő (
V. riparia
)-invazív sövényszulák (
Calystegia sepium
) komló (
Humulus lupulus
) süntök (
Echinocystis lobata
) -invazív
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK C:
magaskórósok
fodros bogáncs (
Carduus crispus
) közönséges lizinka (
Lysimachia vulgaris
) sédkender (
Eupatorium cannabinum
) peszércék (
Lycopus
spp.) nagycsalán (
Urtica dioica
) lóromok (
Rumex
spp.)
sások – füvek
éles sás (
Carex gracilis
) mocsári perje (
Poa palustris
) parti sás (
C. riparia
) pántlikafű (
Typhoides arundinacea
) hólyagos sás (
C. vesicaria
) tarackoló tippan (
Agrostis stolonifera
) nád (
Phragmites australis
)
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK
mocsári galaj (
Galium palustre
) mocsári tisztesfű (
Stachys palustris
) nyári tőzike (
Leucojum aestivum
) erdei nenyúljhozzám (
Impatiens noli-tangere
) mocsári nefelejcs (
Myosotis palustris
) menták (
Mentha
keserűfüvek (
Polygonum
spp.) fekete nadálytő ( spp.)
Symphytum officinale
) kányafüvek (
Rorippa
spp.) kúszó boglárka (
Ranunculus repens
)
adventív gyomfajok
bíbornenyúljhozzám (
Impatiens glandulifera
) egynyári seprence (
Stenactis annua
) magas aranyvessző (
Solidago gigantea
) kúpvirágok (
Rudbeckia spp
.) őszirózsák (
Aster spp
.) sokvirágú napraforgó (
Helianthus decapetalus
)
D: -
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK Földrajzi elterjedés:
Jelentősebb folyók mentén az ország egész területén, helyenként még a dombvidékek, előhegységek széles patakvölgyeiben is.
Megj.: hegy- és dombvidékek patakmenti füzesei nem ide tartoznak (égerliget-származékok).
Fontosabb származék- és kultúrerdők:
Sz: fehérfüzes, feketenyáras, fehérnyáras K: nemesnyáras, nemesfűzes, amerikaikőrises, zöldjuharos
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK Termőhelyi viszonyok: D:
síkvidéki árterek (középmély), középmagas és magas fekvésű részei – alacsony tszf. magasságnál (200 m tszf. magasság alatt)
K:
klímaövtől független
A:
rétegezett folyóhordalék (homok, iszap, agyag, stb.)
H:
többletvízhatástól függő (IDŐSZ, ritkábban ÁLLV), kiszáradó termőhelyeken többletvízhatástól független (VFLEN)
T:
ritkábban öntéstalajok (HÖ, ÖR), gyakrabban réti vagy öntés erdőtalaj (RÉTIE, ÖE)
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A:
zárt, általában két vagy több szintes – fajgazdag, mezofil és mezohigrofil fajok
B:
közepes vagy magas magas borítás – fajgazdag, mezofil fajok, liánok
C:
magas borítás – fajgazdag, mezofil (részben üde lomberdei) fajok
D:
-
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK Faji összetétel: A:
KST, MAK, MSZ, VSZ, FRNY, AL, ZSM, MJ, (HSZ), (GY), (MK*), (HÉ*)
B:
cseregalagonya (
Crataegus laevigata
) hamvas szeder (
Rubus caesius
) vörösgyűrűsom (
Cornus sanguinea
) kutyabenge (
Frangula alnus
) mogyoró (
Corylus avellana
) tatár juhar (
Acer tataricum
) kányabangita (
Viburnum opulus
) vörös ribiszke (
Ribes rubrum
ssp.
varjútövisbenge (
Rhamnus catharticus
) fekete galagonya* (
C. nigra)
csíkos kecskerágó (
Euonymus europaeus
)
sylvestre
)
liánok
borostyán (
Hedera helix
) ligeti szőlő (
Vitis sylvestris
)
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK C:
koratavaszi aszpektus
odvas keltike (
Corydalis cava
) vicsorgó (
Lathraea squamaria
) bogláros szellőrózsa (
Anemone ranunculoides
) kétlevelű csillagvirág (
Scilla bifolia
) hóvirág (
Galanthus nivalis
) salátaboglárka (
Ficaria verna
) tavaszi tőzike (
Leucojum vernum
) medvehagyma* (
Allium ursinum
) sárga tyúktaréj (
Gagea lutea
) pettyegetett tüdőfű (
Pulmonaria officinalis
)
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK
tavaszi-nyári aszpektus
podagrafű (
Aegopodium podagraria
) fekete nadálytő (
Symphytum officinale
) gyöngyvirág (
Convallaria majalis
) kerek repkény (
Glechoma hederacea
) szagos müge (
Galium odoratum
) csodás ibolya (
Viola mirabilis
) erdei nenyúljhozzám (
Impatiens noli-tangere
) pénzlevelű lizinka (
Lysimachia nummularia
) télizöldmeténg (
Vinca minor
) farkasszőlő (
Paris quadrifolia
) erdei tisztesfű (
Stachys sylvatica
) békabogyó (
Actaea spicata
) erdei ibolya (
Viola sylvestris
) széleslevelű salamonpecsét erdei varázslófű (
Circaea lutetiana
) (
Polygonatum latifolium
)
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK
sások – füvek
erdei szálkaperje (
Brachypodium sylvaticum
) selyemsás (
Carex brizoides
) óriás csenkesz (
Festuca gigantea
) ritkás sás (
C. remota
) szálkás tippan (
Agropyron caninum
) erdei sás (
C. sylvatica
)
zavarástűrők
(sok állomány esetében kora nyártól uralkodnak) csalán (
Urtica dioica
) falgyom (
Parietaria officinalis
) komló (
Humulus lupulus
)
D:
ragadós galaj (
Galium aparine
) kányazsombor (
Alliaria petiolata
)
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK Földrajzi elterjedés:
Alföld (Duna, Tisza, Bodrog, Maros, Kőrösök mente), Kisalföld (Duna, Rába mente), Dél-Dunántúl (Mura, Dráva mente), továbbá kisebb folyóvizek és egykor elhagyott folyómedrek mentén
Fontosabb származék- és kultúrerdők:
Sz: magyarkőrises, kocsányostölgyes, fehérnyáras K: nemesnyáras, feketediós, akácos, zöldjuharos, amerikaikőrises
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK
SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK
HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK
HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK Termőhelyi viszonyok: D:
hegy- és dombvidéki patakvölgyek – általában 200 m tszf. magasság felett klímaöv
K:
(cseres-tölgyes), gyertyános-tölgyes, bükkös és lucfenyves makroklímájához képest hűvösebb és párásabb mezoklímájú termőhelyei
A:
különféle kőzetek mállástermékeinek lehordódásával keletkezett völgyalji hordalék, törmelék
H:
többletvízhatástól függő (IDŐSZ, ÁLLV, FELSZ)
T:
lejtőhordalék és réti erdőtalaj (LHE), (RÉTIE)
HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A:
zárt (helyenként felnyíló), egyszintes – higrofil és mezofil fajok
B:
alacsony vagy közepes borítás – mezofil és higrofil fajok
C:
magas borítás – fajgazdag, higrofil (részben ligeterdei), mezofil (nagyrészt üde lomberdei), nitrofil fajok és magaskórósok
D:
alacsony borítás – talaj- és korhadéklakó fajok
HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK Faji összetétel: A:
MÉ, TFÜ, FFÜ, ZSM, AL, MK, (RNY, HSZ, MJ, HJ, KJ, GY, KT, B)
B:
kutyabenge (
Frangula alnus
) vörös ribiszke (
Ribes rubrum
) kányabangita (
Viburnum opulus
) farkasboroszlán (
Daphne mezereum
) fekete bodza (
Sambucus nigra
) hamvas szeder (
Rubus caesius
) vörösgyűrűsom (
Cornus sanguinea
)
liánok
erdei iszalag (
Clematis vitalba
) piros földitök (
Bryonia dioica
) komló (
Humulus lupulus
) felfutó sövényszulák (
Calystegia sepium
)
HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK C:
magaskórósok
vörös acsalapu (
Petasites hybridus
)
adventívek:
podagrafű (
Aegopodium podagraria
) japán keserűfű (
Reynoutria japonica
) halvány aszat (
Cirsium oleraceum
) bíbornenyúljhozzám (
Impatiens glandulifera
) réti legyezőfű (
Filipendula ulmaria
) magas aranyvessző (
Solidago gigantea
)
harasztok
óriás zsurló (
Equisetum maximum
) hölgypáfrány (
Athyrium filix-femina
) erdei zsurló (
E. sylvaticum
) pajzsikák (
Dryopteris
spp.)
HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK
sások
selyemsás (
Carex brizoides
) ritkás sás (
C. remota
) csüngő sás (
C. pendula
) posványsás (
C. acutiformis
)
egyéb fajok
mocsári zörgőfű (
Crepis paludosa
) keserű kakukktorma (
Cardamine amara
) aranyos veselke (
Chrysosplenium alternifolium
) tavaszi tőzike (
Leucojum vernum
) hegyi gólyahír (
Caltha laeta
) erdei madársóska (
Oxalis acetosella
) erdei nenyúljhozzám (
Impatiens noli-tangere
) deréce veronika (
Veronica beccabunga
) farkasszőlő (
Paris quadrifolia
) erdei káka (
Scirpus sylvaticus
) Megj.: A gyepszintbe sok faj behúzódik a környező üde lomberdőkből (bükkösökből, gyertyános – tölgyesekből).
HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK D:
körte moha (
Bryum capillare
) karcsútokú moha (
Amblystegium riparium
) habos ligetmoha (
Plagiomnium undulatum
)
Földrajzi elterjedés:
Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység, Nyugat- és Dél-Dunántúl
HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK Ökológiai változatok: MAGASHEGYSÉGI ÉGERLIGET
hamvas éger (
Alnus incana
) fecsketárnics (
Gentiana asclepiadea
) struccharaszt (
Matteuccia struthiopteris
) szőrös baraboly (
Chaerophyllum hirsutum
) osztrák zergevirág (
Doronicum austriacum
) Teleki-virág (
Telekia speciosa
)* fehér acsalapu (
Petasites albus
) Nálunk csak a dealpin, dekárpáti fajok teszik magashegységi jellegűvé.
Megj.: nagy esésű, durva hordalékú patakok mellett Előfordulás: Nyugat-Dunántúl (Soproni-hg., Kőszegi-hg., Őrség, Vend-v.), Északi-középhegység (Zempléni-hg.)
HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK KÖZÉPHEGYSÉGI ÉGERLIGET
A magashegységi (dealpin, dekárpáti) fajok hiányoznak, dominálnak az üde lomberdei fajok.
Előfordulás: Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység, Nyugat- és Dél-Dunántúl
HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK DOMBVIDÉKI ÉGERLIGET
fehér fűz (
Salix alba
) fehér nyár (
Populus alba
)
láperdei fajok is
mocsári zsurló (
Equisetum palustre
) kétlaki macskagyökér (
Valeriana dioica
) mocsári pajzsika (
Thelypteris palustris
) posványsás (
Carex acutiformis
) mocsári galaj (
Galium palustre
) zsombéksás (
C. elata
) Az üde lomberdei (bükkös, gyertyános-tölgyes) fajok már ritkák.
Megj.: széles völgyek, szélesen kanyargó patakok, iszapos-tőzeges talaján, nyáron gyakran pangó víz Előfordulás: dombvidékek, alföldperemi részek
HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK Fontosabb származék- és kultúrerdők
Sz: magas kőrises, gyertyános K: lucfenyves, nemes nyáras, fűzes
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK
HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK
LÁPERDŐK ÉS CSERJÉSEK
LÁPERDŐK ÉS CSERJÉSEK
- lefolyástalan mélyedésekben, medencékben, szerves feltöltődésű morotvákban jönnek létre - az év jelentős részében vagy állandóan a talajszint fölé emelkedik a víz - a pangóvíz oxigénben szegény - hűvös mezoklíma, hideg talajok tőzegesedés - zömében higrofil fajok építik fel a társulásokat tőzegfelhalmozódás - általában eutróf-mezotróf körülmények jönnek létre - az organogén szukcessziósor érvényesül, mely lassú lezajlású sok hidegkori reliktum faj refúgiuma
ÉGERLÁPOK
ÉGERLÁPOK Termőhelyi viszonyok: D:
lefolyástalan lápteknők, feltöltődő morotvák – általában alacsony tszf. magasság (200 m tszf. magasság alatt)
K:
klímaövtől független
A:
agyag, tőzeg, korábban rétegezett folyóhordalék (kavics, murva, homok, iszap, stb.)
H:
többletvízhatástól függő (ÁLLV, FELSZ, VIZB)
T:
síkláptalaj (SL), lápos réti talaj (LR)
ÉGERLÁPOK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A:
zárt, az erős vízborítás miatt helyenként felszakadozó, egyszintes (gyakori a "lábas éger") – higrofil fajok
B:
alacsony vagy közepes borítás – higrofil fajok
C:
borítása a vízborítás mértékétől időtartamától függő: magas, vagy vízfoltokkal mozaikoló közepes–fajgazdagság vízviszonyoktól függő, általában közepes, higrofil (nagyrészt láperdei) és nitrofil fajok, (vízi növények, páfrányok, sások, fűvek és jellemzőek a magaskórósok is)
D:
helyenként számottevő (pl. lábas égereken) – korhadéklakó fajok
ÉGERLÁPOK Faji összetétel: A:
MÉ, ZSM, (RNY, SNYI, VSZ), MAK*
B:
kutyabenge (
Frangula alnus
) hamvas szeder (
Rubus caesius
) kányabangita (
Viburnum opulus
) vörös ribiszke (
Ribes rubrum
) rekettyefűz (
Salix cinerea
) fekete ribiszke (
Ribes nigrum
) füles fűz* (
S. aurita
) fűzlevelű gyöngyvessző* (
Spiraea salicifolia
)
ÉGERLÁPOK C:
páfrányok
tőzegpáfrány (
Thelypteris palustris
) széles pajzsika (
D. dilatata
) szálkás pajzsika (
Dryopteris carthusiana
) hölgypáfrány (
Athyrium filix-femina
)
liánok
ebszőlőcsucsor (
Solanum dulcamara
) komló (
Humulus lupulus
) sövényszulák (
Calystegia sepium
)
ÉGERLÁPOK
sások (magassások)
rostostövű sás (
Carex appropinquata
) villás sás (
C. pseudocyperus
) posványsás (
C. acutiformis
) nyúlánk sás (
C. elongata
) zsombéksás (
C. elata
) hólyagos sás (
C. vesicaria
)
füvek
gyepes sédbúza (
Deschampsia caespitosa
) vízi harmatkása (
Glyceria maxima
) dárdás nádtippan (
Calamagrotis canescens
)
ÉGERLÁPOK
egyéb fajok
sárga nőszirom (
Iris pseudacorus
) mocsári gólyahír (
Caltha palustris
) mocsári galaj (
Galium palustre
) borkórók (
Oenanthe
spp.) mocsári kocsord (
Peucedanum palustre
) vízi peszérce (
Lycopus europaeus
) békaliliom (
Hottonia palustris
) fekete nadálytő (
Symphytum officinale
) nyúlkömény (
Selinum carvifolia
) angyalgyökér (
Angelica sylvestris
) kétlaki macskagyökér (
Valeriana dioica
) vidrafű (
Menyanthes trifoliata
) mocsári nefelejcs (
Myosotis palustris
) réti füzény (
Lythrum salicaria
) menták (
Mentha
spp.) mocsári tisztesfű (
Stachys palustris
)
vízi növények
békalencsék (
Lemna spp.
) békaliliom (
Hottonia palustris
) rencék (
Utricularia
spp.)
D:
lápi moha (
Aulacomnium palustre
) lapított májmoha (
Radula complanata
) fácska moha (
Climacium dendroides
) - (
Pohlia nutans
) közönséges ligetmoha (
Mnium cuspidatum
) tőzegmohák* (
Sphagnum
spp.)
ÉGERLÁPOK Földrajzi elterjedés:
Északi-középhegység (szórványosan), Alföld (Nyírség, Szatmár-Beregi-sík, Duna-Tisza köze, Tengelici-homokvidék), Dunántúli-középhegység (szórványosan), Kisalföld (Hanság, Szigetköz), Nyugat-Dunántúl (Őrség, Vend-vidék, Vasi-hegyhát, Zalai dv.), Dél-Dunántúl (Belső-Somogy, Dráva-sík)
Fontosabb származék- és kultúrerdők:
Sz: magyarkőrises K: nemesnyáras, amerikaikőrises
ÉGERLÁPOK Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
ÉGERLÁPOK
ÉGERLÁPOK
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK Termőhelyi viszonyok:
Hasonló az égerlápokéhoz, de a vízborítás gyakoribb és jelentősebb. Egyes tagjaik a közép-hegységekben is megtalálhatók.
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A:
közepes záródású – higrofil fajok
B:
jól fejlett, magas borítású – higrofil fajok
C:
alacsony vagy közepes borítású (gyakori és jelentős vízborítás miatt, ill. fűzlápnál zárt cserjeszint miatt), közepesen fajgazdag – higrofil fajok
D:
hiányzik vagy változó borítású
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK Faji összetétel: A:
(SNYI, NYI, BAFÜ, RNY)
B: C:
rekettyefűz (
Salix cinerea
) kutyabenge (
Frangula alnus
) füles fűz (
S. aurita
)
sások (magassások) zsombékolók
rostostövű sás (
Carex appropinquata
) zsombéksás (
Carex elata
)
tarackolók
posványsás (
Carex acutiformis
) villás sás (
Carex pseudocyperus
) csőrös sás (
Carex rostrata
)
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK
füvek (nagytermetű fűfajok)
lápi nádtippan (
Calamagrostis canescens
) vízi harmatkása (
Glyceria maxima
) dárdás nádtippan (
C. stricta
) keskenylevelű gyékény (
Typha angustifolia
) nád (
Phragmites australis
)
további fajok
mocsári pajzsika (
Thelypteris palustris
) nádi boglárka (
Ranunculus lingua
) gyilkos csomorika (
Cicuta virosa
) mocsári gólyaorr (
Geranium palustre
) vidrafű (
Menyanthes trifoliata
) tiszaparti margitvirág (
Chrysanthemum
mocsári kocsord (
Peucedanum palustre
)
serotinum
)
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK
hidegkori (glaciális) reliktum fajok
mocsári angyalgyökér (
Angelica palustris
) zergeboglár (
Trollius europaeus
) tőzegeper (
Comarum palustre
) lápi csalán (
Urtica kioviensis
) hamuvirág (
Ligularia sibirica
)
D:
(bizonyos típusokban tőzegmohák (Sphagnum spp.) jelen vannak)
Földrajzi elterjedés:
Nagyon szórványosan az egész országban.
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK Ökológiai változatok: NYÍRLÁP
A közepesen fejlett lombkoronaszintben a szőrös nyír (
Betula pubescens
) és a babérfűz (
Salix pentandra
) dominál.
Előfordulás: Nyírség (Bátorliget, Haláp†), Hanság† (Megjegyzendő, hogy nyíres tőzegmohalápok Csarodán, Keleméren, Sirokon találhatók.)
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK FŰZLÁP
A tőzegmoha fajok és sokszor a reliktum fajok hiányoznak.
Előfordulás: Alföld ( Duna-Tisza köze, Nyírség, Szatmár-beregi sík, Déli-Alföld), és a Kisalföld (Hanság, Szigetköz), ritkábban dombvidékek, középhegységek
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK TŐZEGMOHÁS FŰZLÁP
további jellemző tőzegmohalápi fajok: tőzegmohák (
Sphagnum
spp.) kereklevelű harmatfű (
Drosera rotundifolia
) lápi moha (
Aulacomnium palustre
) gyapjasmagvú sás (
Carex lasiocarpa
) tarajos pajzsika (
Dryopteris cristata
† ) hüvelyes gyapjúsás (
Eriophorum vaginatum
) Előfordulás: Szatmár-Beregi-sík (Csaroda), Dél-Dunántúl (Szenta), Nyugat-Dunántúl (Kőszeg, Őrség, Vend-v.), Magyar Középhegység (Egerbakta, Kelemér, Sirok, Szentendre, Zalaszántó)
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK Fontosabb származék- és kultúrerdők:
Sz: K: nemesnyáras, amerikaikőrises
Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
nincsenek
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK
Fűzlápok , lápcserjések
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK
Nyírlápok, nyíres tőzegmohalápok
FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK
LÁPI FENYVESEK
LÁPI FENYVESEK Termőhelyi viszonyok:
A magashegységek lefolyástalan teknőiben, mindenféle alapkőzeten, savanyú kémhatású mohaláp talajon alakulnak ki, esővíz (ombrogén) eredetűek, termőhelyeik tápanyagszegények (oligotrófok – esetlek mezotrófok).
LÁPI FENYVESEK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A:
alacsony vagy közepes záródás, sokszor letörpült fák – higrofil és acidofil fajok
B:
hiányzik vagy nagyon alacsony borítású – higrofil és acidofil fajok
C:
alacsony borítás, fajszegény – higrofil és acidofil fajok, bizonyos törpecserjék és főleg mohaláp fajok
D:
jelentős borítás, tőzegmohapárnák
LÁPI FENYVESEK Faji összetétel: A:
EF, SNYI, (LF)
B:
törpe nyír (
Betula humilis
) kutyabenge (
Frangula alnus
) apró nyír (
B. nana
)
C:
törpecserjék
tőzegáfonya (
Vaccinium oxycoccos
) tőzegrozmaring (
Andromeda polifolia
) hamvas áfonya (
V. uliginosum
) mámorka (
Empetrum nigrum
) fekete áfonya (
V. myrtillus
) molyűző (
Ledum palustre
) vörös áfonya (
V. vitis-idaea
)
LÁPI FENYVESEK
egyéb fajok (főleg mohaláp fajok)
harmatfű fajok (
Drosera
spp.) szürkés sás (
Carex canescens
) mocsári pimpó (
Potentilla palustris
) töviskés sás (
C. echinata
) fürtös lizinka (
Lysimachia thyrsiflora
) gyapjasmagvú sás (
C. lasiocarpa
) gyapjúsások (
Eriophorum
spp.) csőrös sás (
C. rostrata
)
D:
tőzegmohok (
Sphagnum
spp.) merev szőrmoha (
Polytrichum strictum
) lápi moha (
Aulacomnium palustre
)
LÁPI FENYVESEK Földrajzi elterjedés:
Alpok, Kárpátok, [az őrségi, vend-vidéki állományok a fenyőelegyes – tölgyesek láposodó típusai]
LÁPI FENYVESEK