Csenkey FERENC Megjelenése Testhossza 50–70 centiméter. Feje, háta és szárnyai fekete színűek, hasa fehér.
Download ReportTranscript Csenkey FERENC Megjelenése Testhossza 50–70 centiméter. Feje, háta és szárnyai fekete színűek, hasa fehér.
Slide 1
Csenkey FERENC
Megjelenése
Testhossza 50–70 centiméter. Feje, háta és
szárnyai fekete színűek, hasa fehér. Fején sárga
bóbitát visel, innen származik angol neve
(„makaróni pingvin”), utalva az angol fiatalok
egykori hajviseletére.
Életmódja
Hallal, krillel, planktonnal, tintahallal táplálkozik,
élelmét a tengerből szerzi.
Szaporodása
Sziklás helyeken fészkel.
Forrás
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség
Vörös Listája
A császárpingvinek egy bizonyos helyet használnak költőhelyül, ahol egész éven keresztül elég
szilárd ahhoz a jégmező, hogy megbírja a kolónia súlyát. A költőhely viszonylag védett a néha 300
km/h sebességgel süvítő sarki szelektől. Az antarktiszi nyár kezdetén csak néhány száz méterre
van a nyílt vizektől, ahol a pingvinek táplálékukat szerzik, a nyár végére azonban az
eljegesedéssel több, mint száz kilométeres távolságra kerül. Az ivarérett pingvineknek ezt az utat
kell megtenniük tipegve, hason csúszva.
A tojások, majd a kicsinyek megóvásához a metsző sarki hidegtől, majd etetésükhöz mindkét
szülő küzdelmére van szükség. A pingvinek egy-egy költési időszakban monogámok – hosszabb
kötelékre azért nincs mód, mert ez túl alacsony utódszámhoz vezetne, hiszen a mostoha
körülmények között magas a halálozási arány. A párok a költőhelyen találkoznak és párosodnak,
majd várnak a tojásrakásig. A tojó egyetlen tojást rak, amelyet lába és hasa közt tartva azonnal
melengetnie kell, különben az embrió megfagy. Hamarosan azonban átadja a hímnek, és elindul a
tenger felé, hogy élelmet szerezzen a maga és születendő kicsinye számára. Ekkor már két
hónapot töltött el evés nélkül, elvesztve testsúlyának egyharmadát.
A hímek további két hónapig összeverődve óvják a tojásokat, majd a kikelő kicsinyeket a néha 62
°C-ot is elérő hidegtől és a viharoktól. Ez idő alatt nem esznek és egyedüli vízforrásuk a leeső hó.
A testükben felhalmozott élelmiszertartalék, amelyből a kicsinyeket etetik, a két hónap vége felé
csaknem elfogy, és ha a tojó nem tér vissza, a hímnek vissza kell indulnia a tengerhez, sorsára
hagyva utódát. Mire a tojó visszatér, testsúlyuk felét vesztik el. Ezután a tojó vár a hím
visszatértére. A szülők egyedi hangjukról ismerik meg saját kicsinyüket.
Az ember régebben vadászta, húsát, zsírját és
bőrét egyaránt feldolgozta, sőt az ürülékét, a
tengerpartokon nagy mennyiségben
felhalmozódó a pingvinguanót is
kereskedelmi forgalomba hozták. A tengeri
olajszennyezések veszélyesek a pingvinekre,
mert a tollaikra rakódó olajréteg csökkenti a
hideg vízzel szembeni ellenállásukat, így
nehezebben úsznak le olyan mélységbe, ahol
megfelelő táplálékot
Köszönöm hogy néztél
Slide 2
Csenkey FERENC
Megjelenése
Testhossza 50–70 centiméter. Feje, háta és
szárnyai fekete színűek, hasa fehér. Fején sárga
bóbitát visel, innen származik angol neve
(„makaróni pingvin”), utalva az angol fiatalok
egykori hajviseletére.
Életmódja
Hallal, krillel, planktonnal, tintahallal táplálkozik,
élelmét a tengerből szerzi.
Szaporodása
Sziklás helyeken fészkel.
Forrás
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség
Vörös Listája
A császárpingvinek egy bizonyos helyet használnak költőhelyül, ahol egész éven keresztül elég
szilárd ahhoz a jégmező, hogy megbírja a kolónia súlyát. A költőhely viszonylag védett a néha 300
km/h sebességgel süvítő sarki szelektől. Az antarktiszi nyár kezdetén csak néhány száz méterre
van a nyílt vizektől, ahol a pingvinek táplálékukat szerzik, a nyár végére azonban az
eljegesedéssel több, mint száz kilométeres távolságra kerül. Az ivarérett pingvineknek ezt az utat
kell megtenniük tipegve, hason csúszva.
A tojások, majd a kicsinyek megóvásához a metsző sarki hidegtől, majd etetésükhöz mindkét
szülő küzdelmére van szükség. A pingvinek egy-egy költési időszakban monogámok – hosszabb
kötelékre azért nincs mód, mert ez túl alacsony utódszámhoz vezetne, hiszen a mostoha
körülmények között magas a halálozási arány. A párok a költőhelyen találkoznak és párosodnak,
majd várnak a tojásrakásig. A tojó egyetlen tojást rak, amelyet lába és hasa közt tartva azonnal
melengetnie kell, különben az embrió megfagy. Hamarosan azonban átadja a hímnek, és elindul a
tenger felé, hogy élelmet szerezzen a maga és születendő kicsinye számára. Ekkor már két
hónapot töltött el evés nélkül, elvesztve testsúlyának egyharmadát.
A hímek további két hónapig összeverődve óvják a tojásokat, majd a kikelő kicsinyeket a néha 62
°C-ot is elérő hidegtől és a viharoktól. Ez idő alatt nem esznek és egyedüli vízforrásuk a leeső hó.
A testükben felhalmozott élelmiszertartalék, amelyből a kicsinyeket etetik, a két hónap vége felé
csaknem elfogy, és ha a tojó nem tér vissza, a hímnek vissza kell indulnia a tengerhez, sorsára
hagyva utódát. Mire a tojó visszatér, testsúlyuk felét vesztik el. Ezután a tojó vár a hím
visszatértére. A szülők egyedi hangjukról ismerik meg saját kicsinyüket.
Az ember régebben vadászta, húsát, zsírját és
bőrét egyaránt feldolgozta, sőt az ürülékét, a
tengerpartokon nagy mennyiségben
felhalmozódó a pingvinguanót is
kereskedelmi forgalomba hozták. A tengeri
olajszennyezések veszélyesek a pingvinekre,
mert a tollaikra rakódó olajréteg csökkenti a
hideg vízzel szembeni ellenállásukat, így
nehezebben úsznak le olyan mélységbe, ahol
megfelelő táplálékot
Köszönöm hogy néztél
Slide 3
Csenkey FERENC
Megjelenése
Testhossza 50–70 centiméter. Feje, háta és
szárnyai fekete színűek, hasa fehér. Fején sárga
bóbitát visel, innen származik angol neve
(„makaróni pingvin”), utalva az angol fiatalok
egykori hajviseletére.
Életmódja
Hallal, krillel, planktonnal, tintahallal táplálkozik,
élelmét a tengerből szerzi.
Szaporodása
Sziklás helyeken fészkel.
Forrás
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség
Vörös Listája
A császárpingvinek egy bizonyos helyet használnak költőhelyül, ahol egész éven keresztül elég
szilárd ahhoz a jégmező, hogy megbírja a kolónia súlyát. A költőhely viszonylag védett a néha 300
km/h sebességgel süvítő sarki szelektől. Az antarktiszi nyár kezdetén csak néhány száz méterre
van a nyílt vizektől, ahol a pingvinek táplálékukat szerzik, a nyár végére azonban az
eljegesedéssel több, mint száz kilométeres távolságra kerül. Az ivarérett pingvineknek ezt az utat
kell megtenniük tipegve, hason csúszva.
A tojások, majd a kicsinyek megóvásához a metsző sarki hidegtől, majd etetésükhöz mindkét
szülő küzdelmére van szükség. A pingvinek egy-egy költési időszakban monogámok – hosszabb
kötelékre azért nincs mód, mert ez túl alacsony utódszámhoz vezetne, hiszen a mostoha
körülmények között magas a halálozási arány. A párok a költőhelyen találkoznak és párosodnak,
majd várnak a tojásrakásig. A tojó egyetlen tojást rak, amelyet lába és hasa közt tartva azonnal
melengetnie kell, különben az embrió megfagy. Hamarosan azonban átadja a hímnek, és elindul a
tenger felé, hogy élelmet szerezzen a maga és születendő kicsinye számára. Ekkor már két
hónapot töltött el evés nélkül, elvesztve testsúlyának egyharmadát.
A hímek további két hónapig összeverődve óvják a tojásokat, majd a kikelő kicsinyeket a néha 62
°C-ot is elérő hidegtől és a viharoktól. Ez idő alatt nem esznek és egyedüli vízforrásuk a leeső hó.
A testükben felhalmozott élelmiszertartalék, amelyből a kicsinyeket etetik, a két hónap vége felé
csaknem elfogy, és ha a tojó nem tér vissza, a hímnek vissza kell indulnia a tengerhez, sorsára
hagyva utódát. Mire a tojó visszatér, testsúlyuk felét vesztik el. Ezután a tojó vár a hím
visszatértére. A szülők egyedi hangjukról ismerik meg saját kicsinyüket.
Az ember régebben vadászta, húsát, zsírját és
bőrét egyaránt feldolgozta, sőt az ürülékét, a
tengerpartokon nagy mennyiségben
felhalmozódó a pingvinguanót is
kereskedelmi forgalomba hozták. A tengeri
olajszennyezések veszélyesek a pingvinekre,
mert a tollaikra rakódó olajréteg csökkenti a
hideg vízzel szembeni ellenállásukat, így
nehezebben úsznak le olyan mélységbe, ahol
megfelelő táplálékot
Köszönöm hogy néztél
Slide 4
Csenkey FERENC
Megjelenése
Testhossza 50–70 centiméter. Feje, háta és
szárnyai fekete színűek, hasa fehér. Fején sárga
bóbitát visel, innen származik angol neve
(„makaróni pingvin”), utalva az angol fiatalok
egykori hajviseletére.
Életmódja
Hallal, krillel, planktonnal, tintahallal táplálkozik,
élelmét a tengerből szerzi.
Szaporodása
Sziklás helyeken fészkel.
Forrás
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség
Vörös Listája
A császárpingvinek egy bizonyos helyet használnak költőhelyül, ahol egész éven keresztül elég
szilárd ahhoz a jégmező, hogy megbírja a kolónia súlyát. A költőhely viszonylag védett a néha 300
km/h sebességgel süvítő sarki szelektől. Az antarktiszi nyár kezdetén csak néhány száz méterre
van a nyílt vizektől, ahol a pingvinek táplálékukat szerzik, a nyár végére azonban az
eljegesedéssel több, mint száz kilométeres távolságra kerül. Az ivarérett pingvineknek ezt az utat
kell megtenniük tipegve, hason csúszva.
A tojások, majd a kicsinyek megóvásához a metsző sarki hidegtől, majd etetésükhöz mindkét
szülő küzdelmére van szükség. A pingvinek egy-egy költési időszakban monogámok – hosszabb
kötelékre azért nincs mód, mert ez túl alacsony utódszámhoz vezetne, hiszen a mostoha
körülmények között magas a halálozási arány. A párok a költőhelyen találkoznak és párosodnak,
majd várnak a tojásrakásig. A tojó egyetlen tojást rak, amelyet lába és hasa közt tartva azonnal
melengetnie kell, különben az embrió megfagy. Hamarosan azonban átadja a hímnek, és elindul a
tenger felé, hogy élelmet szerezzen a maga és születendő kicsinye számára. Ekkor már két
hónapot töltött el evés nélkül, elvesztve testsúlyának egyharmadát.
A hímek további két hónapig összeverődve óvják a tojásokat, majd a kikelő kicsinyeket a néha 62
°C-ot is elérő hidegtől és a viharoktól. Ez idő alatt nem esznek és egyedüli vízforrásuk a leeső hó.
A testükben felhalmozott élelmiszertartalék, amelyből a kicsinyeket etetik, a két hónap vége felé
csaknem elfogy, és ha a tojó nem tér vissza, a hímnek vissza kell indulnia a tengerhez, sorsára
hagyva utódát. Mire a tojó visszatér, testsúlyuk felét vesztik el. Ezután a tojó vár a hím
visszatértére. A szülők egyedi hangjukról ismerik meg saját kicsinyüket.
Az ember régebben vadászta, húsát, zsírját és
bőrét egyaránt feldolgozta, sőt az ürülékét, a
tengerpartokon nagy mennyiségben
felhalmozódó a pingvinguanót is
kereskedelmi forgalomba hozták. A tengeri
olajszennyezések veszélyesek a pingvinekre,
mert a tollaikra rakódó olajréteg csökkenti a
hideg vízzel szembeni ellenállásukat, így
nehezebben úsznak le olyan mélységbe, ahol
megfelelő táplálékot
Köszönöm hogy néztél
Slide 5
Csenkey FERENC
Megjelenése
Testhossza 50–70 centiméter. Feje, háta és
szárnyai fekete színűek, hasa fehér. Fején sárga
bóbitát visel, innen származik angol neve
(„makaróni pingvin”), utalva az angol fiatalok
egykori hajviseletére.
Életmódja
Hallal, krillel, planktonnal, tintahallal táplálkozik,
élelmét a tengerből szerzi.
Szaporodása
Sziklás helyeken fészkel.
Forrás
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség
Vörös Listája
A császárpingvinek egy bizonyos helyet használnak költőhelyül, ahol egész éven keresztül elég
szilárd ahhoz a jégmező, hogy megbírja a kolónia súlyát. A költőhely viszonylag védett a néha 300
km/h sebességgel süvítő sarki szelektől. Az antarktiszi nyár kezdetén csak néhány száz méterre
van a nyílt vizektől, ahol a pingvinek táplálékukat szerzik, a nyár végére azonban az
eljegesedéssel több, mint száz kilométeres távolságra kerül. Az ivarérett pingvineknek ezt az utat
kell megtenniük tipegve, hason csúszva.
A tojások, majd a kicsinyek megóvásához a metsző sarki hidegtől, majd etetésükhöz mindkét
szülő küzdelmére van szükség. A pingvinek egy-egy költési időszakban monogámok – hosszabb
kötelékre azért nincs mód, mert ez túl alacsony utódszámhoz vezetne, hiszen a mostoha
körülmények között magas a halálozási arány. A párok a költőhelyen találkoznak és párosodnak,
majd várnak a tojásrakásig. A tojó egyetlen tojást rak, amelyet lába és hasa közt tartva azonnal
melengetnie kell, különben az embrió megfagy. Hamarosan azonban átadja a hímnek, és elindul a
tenger felé, hogy élelmet szerezzen a maga és születendő kicsinye számára. Ekkor már két
hónapot töltött el evés nélkül, elvesztve testsúlyának egyharmadát.
A hímek további két hónapig összeverődve óvják a tojásokat, majd a kikelő kicsinyeket a néha 62
°C-ot is elérő hidegtől és a viharoktól. Ez idő alatt nem esznek és egyedüli vízforrásuk a leeső hó.
A testükben felhalmozott élelmiszertartalék, amelyből a kicsinyeket etetik, a két hónap vége felé
csaknem elfogy, és ha a tojó nem tér vissza, a hímnek vissza kell indulnia a tengerhez, sorsára
hagyva utódát. Mire a tojó visszatér, testsúlyuk felét vesztik el. Ezután a tojó vár a hím
visszatértére. A szülők egyedi hangjukról ismerik meg saját kicsinyüket.
Az ember régebben vadászta, húsát, zsírját és
bőrét egyaránt feldolgozta, sőt az ürülékét, a
tengerpartokon nagy mennyiségben
felhalmozódó a pingvinguanót is
kereskedelmi forgalomba hozták. A tengeri
olajszennyezések veszélyesek a pingvinekre,
mert a tollaikra rakódó olajréteg csökkenti a
hideg vízzel szembeni ellenállásukat, így
nehezebben úsznak le olyan mélységbe, ahol
megfelelő táplálékot
Köszönöm hogy néztél
Csenkey FERENC
Megjelenése
Testhossza 50–70 centiméter. Feje, háta és
szárnyai fekete színűek, hasa fehér. Fején sárga
bóbitát visel, innen származik angol neve
(„makaróni pingvin”), utalva az angol fiatalok
egykori hajviseletére.
Életmódja
Hallal, krillel, planktonnal, tintahallal táplálkozik,
élelmét a tengerből szerzi.
Szaporodása
Sziklás helyeken fészkel.
Forrás
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség
Vörös Listája
A császárpingvinek egy bizonyos helyet használnak költőhelyül, ahol egész éven keresztül elég
szilárd ahhoz a jégmező, hogy megbírja a kolónia súlyát. A költőhely viszonylag védett a néha 300
km/h sebességgel süvítő sarki szelektől. Az antarktiszi nyár kezdetén csak néhány száz méterre
van a nyílt vizektől, ahol a pingvinek táplálékukat szerzik, a nyár végére azonban az
eljegesedéssel több, mint száz kilométeres távolságra kerül. Az ivarérett pingvineknek ezt az utat
kell megtenniük tipegve, hason csúszva.
A tojások, majd a kicsinyek megóvásához a metsző sarki hidegtől, majd etetésükhöz mindkét
szülő küzdelmére van szükség. A pingvinek egy-egy költési időszakban monogámok – hosszabb
kötelékre azért nincs mód, mert ez túl alacsony utódszámhoz vezetne, hiszen a mostoha
körülmények között magas a halálozási arány. A párok a költőhelyen találkoznak és párosodnak,
majd várnak a tojásrakásig. A tojó egyetlen tojást rak, amelyet lába és hasa közt tartva azonnal
melengetnie kell, különben az embrió megfagy. Hamarosan azonban átadja a hímnek, és elindul a
tenger felé, hogy élelmet szerezzen a maga és születendő kicsinye számára. Ekkor már két
hónapot töltött el evés nélkül, elvesztve testsúlyának egyharmadát.
A hímek további két hónapig összeverődve óvják a tojásokat, majd a kikelő kicsinyeket a néha 62
°C-ot is elérő hidegtől és a viharoktól. Ez idő alatt nem esznek és egyedüli vízforrásuk a leeső hó.
A testükben felhalmozott élelmiszertartalék, amelyből a kicsinyeket etetik, a két hónap vége felé
csaknem elfogy, és ha a tojó nem tér vissza, a hímnek vissza kell indulnia a tengerhez, sorsára
hagyva utódát. Mire a tojó visszatér, testsúlyuk felét vesztik el. Ezután a tojó vár a hím
visszatértére. A szülők egyedi hangjukról ismerik meg saját kicsinyüket.
Az ember régebben vadászta, húsát, zsírját és
bőrét egyaránt feldolgozta, sőt az ürülékét, a
tengerpartokon nagy mennyiségben
felhalmozódó a pingvinguanót is
kereskedelmi forgalomba hozták. A tengeri
olajszennyezések veszélyesek a pingvinekre,
mert a tollaikra rakódó olajréteg csökkenti a
hideg vízzel szembeni ellenállásukat, így
nehezebben úsznak le olyan mélységbe, ahol
megfelelő táplálékot
Köszönöm hogy néztél
Slide 2
Csenkey FERENC
Megjelenése
Testhossza 50–70 centiméter. Feje, háta és
szárnyai fekete színűek, hasa fehér. Fején sárga
bóbitát visel, innen származik angol neve
(„makaróni pingvin”), utalva az angol fiatalok
egykori hajviseletére.
Életmódja
Hallal, krillel, planktonnal, tintahallal táplálkozik,
élelmét a tengerből szerzi.
Szaporodása
Sziklás helyeken fészkel.
Forrás
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség
Vörös Listája
A császárpingvinek egy bizonyos helyet használnak költőhelyül, ahol egész éven keresztül elég
szilárd ahhoz a jégmező, hogy megbírja a kolónia súlyát. A költőhely viszonylag védett a néha 300
km/h sebességgel süvítő sarki szelektől. Az antarktiszi nyár kezdetén csak néhány száz méterre
van a nyílt vizektől, ahol a pingvinek táplálékukat szerzik, a nyár végére azonban az
eljegesedéssel több, mint száz kilométeres távolságra kerül. Az ivarérett pingvineknek ezt az utat
kell megtenniük tipegve, hason csúszva.
A tojások, majd a kicsinyek megóvásához a metsző sarki hidegtől, majd etetésükhöz mindkét
szülő küzdelmére van szükség. A pingvinek egy-egy költési időszakban monogámok – hosszabb
kötelékre azért nincs mód, mert ez túl alacsony utódszámhoz vezetne, hiszen a mostoha
körülmények között magas a halálozási arány. A párok a költőhelyen találkoznak és párosodnak,
majd várnak a tojásrakásig. A tojó egyetlen tojást rak, amelyet lába és hasa közt tartva azonnal
melengetnie kell, különben az embrió megfagy. Hamarosan azonban átadja a hímnek, és elindul a
tenger felé, hogy élelmet szerezzen a maga és születendő kicsinye számára. Ekkor már két
hónapot töltött el evés nélkül, elvesztve testsúlyának egyharmadát.
A hímek további két hónapig összeverődve óvják a tojásokat, majd a kikelő kicsinyeket a néha 62
°C-ot is elérő hidegtől és a viharoktól. Ez idő alatt nem esznek és egyedüli vízforrásuk a leeső hó.
A testükben felhalmozott élelmiszertartalék, amelyből a kicsinyeket etetik, a két hónap vége felé
csaknem elfogy, és ha a tojó nem tér vissza, a hímnek vissza kell indulnia a tengerhez, sorsára
hagyva utódát. Mire a tojó visszatér, testsúlyuk felét vesztik el. Ezután a tojó vár a hím
visszatértére. A szülők egyedi hangjukról ismerik meg saját kicsinyüket.
Az ember régebben vadászta, húsát, zsírját és
bőrét egyaránt feldolgozta, sőt az ürülékét, a
tengerpartokon nagy mennyiségben
felhalmozódó a pingvinguanót is
kereskedelmi forgalomba hozták. A tengeri
olajszennyezések veszélyesek a pingvinekre,
mert a tollaikra rakódó olajréteg csökkenti a
hideg vízzel szembeni ellenállásukat, így
nehezebben úsznak le olyan mélységbe, ahol
megfelelő táplálékot
Köszönöm hogy néztél
Slide 3
Csenkey FERENC
Megjelenése
Testhossza 50–70 centiméter. Feje, háta és
szárnyai fekete színűek, hasa fehér. Fején sárga
bóbitát visel, innen származik angol neve
(„makaróni pingvin”), utalva az angol fiatalok
egykori hajviseletére.
Életmódja
Hallal, krillel, planktonnal, tintahallal táplálkozik,
élelmét a tengerből szerzi.
Szaporodása
Sziklás helyeken fészkel.
Forrás
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség
Vörös Listája
A császárpingvinek egy bizonyos helyet használnak költőhelyül, ahol egész éven keresztül elég
szilárd ahhoz a jégmező, hogy megbírja a kolónia súlyát. A költőhely viszonylag védett a néha 300
km/h sebességgel süvítő sarki szelektől. Az antarktiszi nyár kezdetén csak néhány száz méterre
van a nyílt vizektől, ahol a pingvinek táplálékukat szerzik, a nyár végére azonban az
eljegesedéssel több, mint száz kilométeres távolságra kerül. Az ivarérett pingvineknek ezt az utat
kell megtenniük tipegve, hason csúszva.
A tojások, majd a kicsinyek megóvásához a metsző sarki hidegtől, majd etetésükhöz mindkét
szülő küzdelmére van szükség. A pingvinek egy-egy költési időszakban monogámok – hosszabb
kötelékre azért nincs mód, mert ez túl alacsony utódszámhoz vezetne, hiszen a mostoha
körülmények között magas a halálozási arány. A párok a költőhelyen találkoznak és párosodnak,
majd várnak a tojásrakásig. A tojó egyetlen tojást rak, amelyet lába és hasa közt tartva azonnal
melengetnie kell, különben az embrió megfagy. Hamarosan azonban átadja a hímnek, és elindul a
tenger felé, hogy élelmet szerezzen a maga és születendő kicsinye számára. Ekkor már két
hónapot töltött el evés nélkül, elvesztve testsúlyának egyharmadát.
A hímek további két hónapig összeverődve óvják a tojásokat, majd a kikelő kicsinyeket a néha 62
°C-ot is elérő hidegtől és a viharoktól. Ez idő alatt nem esznek és egyedüli vízforrásuk a leeső hó.
A testükben felhalmozott élelmiszertartalék, amelyből a kicsinyeket etetik, a két hónap vége felé
csaknem elfogy, és ha a tojó nem tér vissza, a hímnek vissza kell indulnia a tengerhez, sorsára
hagyva utódát. Mire a tojó visszatér, testsúlyuk felét vesztik el. Ezután a tojó vár a hím
visszatértére. A szülők egyedi hangjukról ismerik meg saját kicsinyüket.
Az ember régebben vadászta, húsát, zsírját és
bőrét egyaránt feldolgozta, sőt az ürülékét, a
tengerpartokon nagy mennyiségben
felhalmozódó a pingvinguanót is
kereskedelmi forgalomba hozták. A tengeri
olajszennyezések veszélyesek a pingvinekre,
mert a tollaikra rakódó olajréteg csökkenti a
hideg vízzel szembeni ellenállásukat, így
nehezebben úsznak le olyan mélységbe, ahol
megfelelő táplálékot
Köszönöm hogy néztél
Slide 4
Csenkey FERENC
Megjelenése
Testhossza 50–70 centiméter. Feje, háta és
szárnyai fekete színűek, hasa fehér. Fején sárga
bóbitát visel, innen származik angol neve
(„makaróni pingvin”), utalva az angol fiatalok
egykori hajviseletére.
Életmódja
Hallal, krillel, planktonnal, tintahallal táplálkozik,
élelmét a tengerből szerzi.
Szaporodása
Sziklás helyeken fészkel.
Forrás
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség
Vörös Listája
A császárpingvinek egy bizonyos helyet használnak költőhelyül, ahol egész éven keresztül elég
szilárd ahhoz a jégmező, hogy megbírja a kolónia súlyát. A költőhely viszonylag védett a néha 300
km/h sebességgel süvítő sarki szelektől. Az antarktiszi nyár kezdetén csak néhány száz méterre
van a nyílt vizektől, ahol a pingvinek táplálékukat szerzik, a nyár végére azonban az
eljegesedéssel több, mint száz kilométeres távolságra kerül. Az ivarérett pingvineknek ezt az utat
kell megtenniük tipegve, hason csúszva.
A tojások, majd a kicsinyek megóvásához a metsző sarki hidegtől, majd etetésükhöz mindkét
szülő küzdelmére van szükség. A pingvinek egy-egy költési időszakban monogámok – hosszabb
kötelékre azért nincs mód, mert ez túl alacsony utódszámhoz vezetne, hiszen a mostoha
körülmények között magas a halálozási arány. A párok a költőhelyen találkoznak és párosodnak,
majd várnak a tojásrakásig. A tojó egyetlen tojást rak, amelyet lába és hasa közt tartva azonnal
melengetnie kell, különben az embrió megfagy. Hamarosan azonban átadja a hímnek, és elindul a
tenger felé, hogy élelmet szerezzen a maga és születendő kicsinye számára. Ekkor már két
hónapot töltött el evés nélkül, elvesztve testsúlyának egyharmadát.
A hímek további két hónapig összeverődve óvják a tojásokat, majd a kikelő kicsinyeket a néha 62
°C-ot is elérő hidegtől és a viharoktól. Ez idő alatt nem esznek és egyedüli vízforrásuk a leeső hó.
A testükben felhalmozott élelmiszertartalék, amelyből a kicsinyeket etetik, a két hónap vége felé
csaknem elfogy, és ha a tojó nem tér vissza, a hímnek vissza kell indulnia a tengerhez, sorsára
hagyva utódát. Mire a tojó visszatér, testsúlyuk felét vesztik el. Ezután a tojó vár a hím
visszatértére. A szülők egyedi hangjukról ismerik meg saját kicsinyüket.
Az ember régebben vadászta, húsát, zsírját és
bőrét egyaránt feldolgozta, sőt az ürülékét, a
tengerpartokon nagy mennyiségben
felhalmozódó a pingvinguanót is
kereskedelmi forgalomba hozták. A tengeri
olajszennyezések veszélyesek a pingvinekre,
mert a tollaikra rakódó olajréteg csökkenti a
hideg vízzel szembeni ellenállásukat, így
nehezebben úsznak le olyan mélységbe, ahol
megfelelő táplálékot
Köszönöm hogy néztél
Slide 5
Csenkey FERENC
Megjelenése
Testhossza 50–70 centiméter. Feje, háta és
szárnyai fekete színűek, hasa fehér. Fején sárga
bóbitát visel, innen származik angol neve
(„makaróni pingvin”), utalva az angol fiatalok
egykori hajviseletére.
Életmódja
Hallal, krillel, planktonnal, tintahallal táplálkozik,
élelmét a tengerből szerzi.
Szaporodása
Sziklás helyeken fészkel.
Forrás
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség
Vörös Listája
A császárpingvinek egy bizonyos helyet használnak költőhelyül, ahol egész éven keresztül elég
szilárd ahhoz a jégmező, hogy megbírja a kolónia súlyát. A költőhely viszonylag védett a néha 300
km/h sebességgel süvítő sarki szelektől. Az antarktiszi nyár kezdetén csak néhány száz méterre
van a nyílt vizektől, ahol a pingvinek táplálékukat szerzik, a nyár végére azonban az
eljegesedéssel több, mint száz kilométeres távolságra kerül. Az ivarérett pingvineknek ezt az utat
kell megtenniük tipegve, hason csúszva.
A tojások, majd a kicsinyek megóvásához a metsző sarki hidegtől, majd etetésükhöz mindkét
szülő küzdelmére van szükség. A pingvinek egy-egy költési időszakban monogámok – hosszabb
kötelékre azért nincs mód, mert ez túl alacsony utódszámhoz vezetne, hiszen a mostoha
körülmények között magas a halálozási arány. A párok a költőhelyen találkoznak és párosodnak,
majd várnak a tojásrakásig. A tojó egyetlen tojást rak, amelyet lába és hasa közt tartva azonnal
melengetnie kell, különben az embrió megfagy. Hamarosan azonban átadja a hímnek, és elindul a
tenger felé, hogy élelmet szerezzen a maga és születendő kicsinye számára. Ekkor már két
hónapot töltött el evés nélkül, elvesztve testsúlyának egyharmadát.
A hímek további két hónapig összeverődve óvják a tojásokat, majd a kikelő kicsinyeket a néha 62
°C-ot is elérő hidegtől és a viharoktól. Ez idő alatt nem esznek és egyedüli vízforrásuk a leeső hó.
A testükben felhalmozott élelmiszertartalék, amelyből a kicsinyeket etetik, a két hónap vége felé
csaknem elfogy, és ha a tojó nem tér vissza, a hímnek vissza kell indulnia a tengerhez, sorsára
hagyva utódát. Mire a tojó visszatér, testsúlyuk felét vesztik el. Ezután a tojó vár a hím
visszatértére. A szülők egyedi hangjukról ismerik meg saját kicsinyüket.
Az ember régebben vadászta, húsát, zsírját és
bőrét egyaránt feldolgozta, sőt az ürülékét, a
tengerpartokon nagy mennyiségben
felhalmozódó a pingvinguanót is
kereskedelmi forgalomba hozták. A tengeri
olajszennyezések veszélyesek a pingvinekre,
mert a tollaikra rakódó olajréteg csökkenti a
hideg vízzel szembeni ellenállásukat, így
nehezebben úsznak le olyan mélységbe, ahol
megfelelő táplálékot
Köszönöm hogy néztél