Transcript Az akkumulátor működési elve is kémiai hatáson alapszik, mi több elektrolízisen.
Az akkumulátor működési elve is kémiai hatáson alapszik, mi több elektrolízisen. Ugyanis az akkumulátor az újratölthető galvánelem.
Mielőtt bármit is megtudnánk akkumulátorról, meg kell ismerjük a galvánelem működési elvét.
Amikor az elektrolitba merülnek az elektródák, köztük olyan kémiai változás játszódik le, amely következtében az anód negatív, a katód pedig pozitív elektromos állapotba kerül, s emiatt a két elektróda között feszültség mérhető. Így megállapítható, hogy ha két elektródát elektrolitba teszünk, akkor galvánelemet kapunk.
A hagyományos galvánelemekben az anód általában cinkhenger, a katód pedig szénrúd. Amikor az elem tönkre megy a cinkhenger elhasználódik.
Az akkumulátor energiatároló berendezés, amely töltéskor a bevezetett villamos energiát vegyi energiává alakítja át, vegyi energia formájában huzamosabb ideig tárolni tudja, majd kisütéskor villamos energiává alakítja vissza. Az akkumulátor közvetlenül csak egyenfeszültség tárolására, szolgáltatására alkalmas.
Az akkumulátor áramforrásként használásakor, ugyanúgy működik mint a galvánelem. Viszont amikor lemerül, az elektródák nem mennek tönkre, s így elektrolízissel újratölthető.
Az akkumulátorokban az elektrolit általában kénsavoldat. Az elsőkben a két elektróda ólomlemez volt.
Ha a kénsavoldatba belehelyezzük a két, eredetileg szürke színű ólomlemezt, és áramforrásra kapcsoljuk, akkor folyamatosan elszíneződnek, átalakulnak. A pozitív, barna ólom-dioxiddá, a negatív fekete szinólommá. Ebből látszik, hogy elektrolízis ment végbe, tehát ez volt az első töltés. Újratöltésnél, ugyanez a folyamat megy végbe.
Miután az első töltés megtörténik az akkumulátor galvánelem ként használható, s az elektródák fokozatosan visszaváltoznak szürkévé. Miután teljesen visszakapták eredeti színüket, az akkumulátor lemerül, s újra kell tölteni, hogy ismét áramforrásként lehessen használni. Ez a folyamat sokszor megismételhető.
Savas(ólom) akkumulátor Az első akkumulátorokhoz hasonlóan az elektródák ólomlemezből készültek, viszont már nem csak ólom, hanem ólom-oxid is található bennük. Az elektrolit pedig 35 tömegszázalékos kénsavoldat.
Általában gépkocsikban, gépjárművekben található ilyen akkumulátor.
Lúgos akkumulátor
A legismertebbek a nikkel-kadmium, a nikkel-vas és a cink-ezüst akkumulátorok, de léteznek egyéb elektróda rendszerű akkumulátorok is.
Elektronikus berendezésekben „száraz” akkumulátorcellákat használnak, melyeket szokás ugyanolyan méretben készíteni (AA, AAA, C, D, 9 V) mint az elemeket, telepeket, abból a célból, hogy az elem helyére behelyezhetőek legyenek.
Ezeken kívül más csoportosítás is létezik:
Indító akkumulátor
Az indító akkumulátort arra tervezték, hogy rövid idejű, de nagy áram leadására legyen képes (pl. önindító). Az ilyen akkumulátorok ólomlemezei vékonyabbak és az anyagi összetételük is eltérő a ciklikus akkumulátorokétól.
Ciklikus akkumulátor
A ciklikus akkumulátor kevésbé képes rövididejű nagy áramok leadására, viszont sokkal jobban bírja a huzamosabb kisütést/feltöltést. A ciklikus akkumulátorok lemezei vastagabbak és az akku képes túlélni többszöri akku mélykisütést is. Az indító akkumulátorokat nem lehet ciklikus akkumulátoroknak szánt feladatokra alkalmazni.
Készítette: Arday Viktor