Transcript A másik Rákóczi „Ha helyénvaló az alattvaló alázata a király

A másik Rákóczi
„Ha helyénvaló az alattvaló alázata a király jelenlétében, hogyne
volna az a teremtménynek az ő teremtője színe előtt.”
(II. Rákóczi Ferenc)
Születése
II. Rákóczi Ferenc 1676 március
27-én született az északmagyarországi Borsiban.
Édesanyja: a
munkácsi vár hős
védője, a
dúsgazdag
családból
származó Zrínyi
Ilona.
Édesapja a már
gyermekként Erdély
fejedelmévé
választott, de fiatalon
elhunyt I. Rákóczi
Ferenc volt.
„Zavarba jövök és elpirulok, Uram, ha
fölidézem születésedet és körülményeit, és
ha az enyémre gondolok. Te, az Isten,
teremtőm nekem, s a mindenségnek,
istállóban születtél, én pedig palotában;
téged ökör és szamár között szegény
pásztorok, engem – ki por és féreg vagyok a
te színed előtt – udvari emberek nyüzsgő
tömege vett körül. A te szüleid szegények, az
enyémek fejedelmek; te szegénységben jöttél
a világra, én gazdagságban.”
Kisgyermekkor
Az egymillió-kétszázezer hold nagyságú birtok és
számos kastély örökösének számító kisfiút sokan
csak „kis úr”-nak szólították.
Ezüstkádban fürösztötték és a legdrágább ruhákban
járatták.
Rangjához illő neveltetéséről a családtagok és
felkészült tanítók gondoskodtak.
Épphogy betöltötte a tizenkettedik életévét,
mikor nővérével együtt elválasztották
édesanyjától, akit soha többé nem láthatott
viszont. Zrínyi Ilona, fiának címzett utolsó
levelében így írt:
„Nagy vigasztalásomra szolgál, ha gyermekkoromra, és
ifjúkorom kezdetére gondolok, hiszen gyakran mondták
nekem, hogy semmiféle rossz hajlamom nincsen. Mégis
gyakorta megbüntettek, mivel lusta voltam tanulni, és
túlságosan átadtam magam a fegyvereknek és a
háborúskodást jelképező gyermekjátékoknak. Azt mégis
fájlalom Istenem, hogy nem emlékszem arra, vajon
szerettelek-e téged, jóllehet tudom, hogy mindennap reggel
és este imádkoztam hozzád. „
„Semmi nem esik nékem oly súlyosan, mint tőled, egyetlen
kedves fiamtól elszakadnom. Könyörögtem őfelségének,
engedné meg, hogy te hozzám jöjj, s hogy tőled búcsút
vehessek. Nem engedték meg…”
Ifjúkor
Az édesanyjától örökre megfosztott
Ferencet egy csehországi kisvárosba,
Neuhausba szállították, hogy az ott
lévő jezsuita atyák a bécsi udvar
szellemében, hűséges alattvalóvá
neveljék.
Miután befejezte tanulmányait,
Csehországból Bécsbe, nővéréhez költözött.
Megnyílt számára a világ. Szenvedélyes
kártyajátékos lett, s az éjszakai élet is
vonzotta. Színház, kártya, szerencsejáték,
evészetek és ivászatok váltották egymást. A
tizenhat éves fiatalembert így egyre jobban
behálózták a világ hívságos dolgai.
„Jézusom, szorgalmasan gyakoroltam a rám rótt
feladatokat, de nem táplálkozott a lelkem a te igéd
olvasásától. Igaz, a kongregáció összejövetelein olykor
felolvasták a te követésedről szóló értekezést is, de nem
magyarázták meg, értettem a betűt, de nem értettem a
szellemet, nem elmélkedésre, hanem olvasás céljából
helyezték elénk .”
„Nővérem házában laktam, melyet igen gyakran látogatott
egyrészt férjének népes rokonsága, részben baráti köre, s
azok, akik kíváncsiak voltak látásomra. …A nappal
alvással és bőséges ebéddel telt, ezt kártyajáték,
esetenként pedig színházi látványosság váltotta fel, s ha
véget értek a játékok és a színház, vacsora következett.
Ezeket ártatlan időtöltésnek szokta nevezni a világ,
melyekre a szokások sodrása és mindnyájunk példája
engem is hívogatott, és ha megtagadtam, hogy kövessem
a többieket, rossz szemmel néztek rám. … különösen a
kártyába felejtkeztem bele annyira, hogy nappalaimat, de
gyakran éjjeleimet is ezzel töltöttem.”
Házasság és nászút
Bécsben felajánlották az ifjú Rákóczinak Sarolta
Amália, hesseni hercegnő kezét. Rákóczi maga is
hajlott a rangjához illő házasságra, így tizennyolc
évesen feleségül vette a számára addig teljesen
ismeretlen leányt.
Az esküvői ceremóniát követően
feleségével és kisebb kísérettel
együtt hazaindult Magyarországra.
Az
ifjú
Rákóczi
Magyarországon
is
Bécsben
megszokott
életét…
azonban
folytatta
világias
„…adóságokkal megterhelve, amelyeket a játék és a
fölösleges kiadások kedvéért csináltam,
Magyarországra távoztam feleségemmel. Itt
ivászatokba, lakomákba és vadászatba feledkezve
életemmel haltam meg számodra Istenem.
Gyötrelmeim néha olyan hevesek voltak, hogy az
élettől megcsömörülve lóra ültem, és őrülten vágtattam
úttalan utakon, és járatlan ösvényeken, szörnyű
vakmerőséggel próbára téve Uram a te
gondviselésedet. Mindemellett asszonyok szerelmére
vadásztam, így latrok képében jártam a világban
nyomorultul, és henteregtem a sárban.”
A jobbágyok nyomora
A főúri szórakozások
közepette azonban
felnyílt a szeme a
birtokain élő parasztok
nyomorúságos életére is.
„Szegény alattvalóimat a német katonaság
tönkretette távollétemben, s ha velük voltam,
erősen gyötörtek panaszaik. A pogány
zsarnokságra hasonlított a császári katonaság
eljárásmódja a pénz kicsikarásában. A
fizetésképtelenek feleségein ugyanis erőszakot
követtek el, úgy, hogy az adósság törlesztése
érdekében arra kényszerítették a férjeket, hogy
engedjék át nekik az asszonyokat, és a
gyalázatot a férfiak jelenlétében hajtották végre.
Másokat megkorbácsoltak, olykor némelyek meg
is haltak korbácsolás közben.”
A szabadságharc
Bár Rákóczi sok erkölcsi erényt tanúsított a szabadságharc idején, és a
győzelem érdekében mindent megtett amit emberileg tehetett,
Vallomásaiban mégis kritikusan emlékszik vissza régi önmagára.
„Hazám fölszabadításához a szerencsétlen nép nyomorúsága miatt való
fölindulásomban kezdtem hozzá…. Ezeket az indítékokat most sem tagadja
meg lelkiismeretem, de ehhez a nagy tetthez nem a te segítséged
kikérésével, nem a beléje vetett bizalommal, s ami a legfőbb, életmódom
megjavításával kezdtem hozzá Istenem, hanem a világi politika szabályait,
elveit és az emberi bölcsesség ábrándjait követve. Távol volt tőlem a korona
megszerzésének vágya, mindazonáltal hajtott engem az önelégültség hiú
vágya vagy inkább gyönyöre.”
„Az ország közügyeinek intézésébe jóhiszeműen kezdtem bele, és a dolgok
menetét gondviselésedre bíztam Uram. De fájdalmasan emlékezem arra,
hogy ettől még nem váltam jobbá a te színed előtt, és mivel cselekedeteim
rendszerint ellenkeztek parancsaiddal, most látom, hogy benned való
bizodalmam vakmerőség volt. … Mert hiszen, ha igazságodat szerettem
volna, ó, Istenem, téged szerettelek volna, ha téged szerettelek volna, arra
törekedtem volna, hogy minden bűnnek még az árnyékát is elkerüljem. Nem
szerettelek, ó, végtelen szeretet; és mivel az emberi szív szeretet nélkül nem
képes létezni, téged nem szeretve, magamat szerettem. Így mindazt, amit
cselekedtem, nem miattad, hanem szeretetem tárgya miatt tettem, ami
nyomorult magam voltam.”
Emigrációban
A szabadságharc bukását követően emigrációba vonult. A
Párizs környéki kastélyok és a főúri paloták váltak a
bujdosó fejedelem ideiglenes otthonává. Válogatott férfiak
és asszonyok társaságában töltötte mindennapjait, s a
száműzöttek sanyarú sorsát nem igazán ismerte…
„Önmagamat mindenkinél jobban szeretve azt akartam, hogy mindenki szeressen
engem,. Az egész nap sok órája közül csak néhány reggeli volt az enyém. A
fönnmaradt időt az üdvösségem szempontjából haszontalan könyvek olvasása foglalta
el, ezt követték férfiakkal folytatott beszélgetéseim egészen az ebéd ideéig, ahol
válogatott és barátságos asszonyok vettek körül, így semmi nem hiányzott, sem a
gyomromnak, sem a szememnek. Az ebédlőasztalt játékasztalok váltották föl, egészen
az esti órák világi látványosságaiig. Mindezeket én akkor igen ártatlan dolognak
tartottam. Papok társaságában a keresztényt játszottam, katonák közt a katonát,
politikusok közt a politikust alakítottam. Hazudoztam és hízelegtem a nőknek. … Ezek
a világ, a test és az ördög hívságai és csábításai, melyek révén e foglalatosságok
közepette elkárhozik az élet. Ismétlem, ezek azok a foglalatosságok, melyeket a
legártalmatlanabbnak hisznek, és jaj, mily sok egyházi ember megengedi, eltűri,
folytatja, sőt még tanácsolja is őket. Mindezek közben lelkiismeretem semmiféle
bűnnel nem vádolt, mert saját megszokott tisztátalanságaitól elvakultan mindezt
érdektelennek tartotta.
A játékok, színielőadások, vadászatok, mindenféle társalkodások, fényes
lakomák mindennapi kenyerem voltak. Mondd meg nekem, te világi élet fia, bárki vagy
is, mi hiányzott nekem, aki olyan királyi házakban és kertekben laktam, melyekhez
még csak hasonlót sem láttak soha a régiek? Ragyogó és mindenki tetszésével
kitüntetett öltözékeim voltak, szívem mégis nyugtalan volt, mert távol voltam az én
Uramtól, igazi célomól, és olyan teremtményeket választottam szerelmem tárgyául, kik
soha nem maradnak meg ugyanabban az állapotban.”
Megtérés
Az édes semmittevés, a céltalan
szórakozások,
a
nőkkel
való
kacérkodások lelki csömört váltottak ki
a bujdosó fejedelemből, és komolyan
kezdett gondolkodni az élet végső
kérdéseiről, saját magáról, addigi
tetteiről.
Egyre többet olvasta a Szentírást, s
részt
vett
a
királynak
tartott
prédikációkon is. Érezte, ahogy az Úr
szava lelke mélyéig hatol és megítéli
őt…
„Jelen voltam a királynak tartott prédikációkon, és a te
irgalmadból Uram ezek jobban hatottak rám, gyakrabban
kezdtem gondolkodni rajtad és renyhe életemen. Magadhoz
vontál Istenem, és én a világi élettől megcsömörülve nem álltam
ellen… egyetlen szolgám kíséretében egy gyaloghintón
eltávoztam az udvari életből, és valóban a te vezetéseddel és
különleges gondviseléseddel szerencsésen megérkeztem abba a
boldog magányba, mely iránt akkor egyedülálló szeretetet oltottál
belém. Te jobban tudod, Uram, mint én, hogyan töltöttem el azt a
három napot. Én csak azt tudom, és ezért téged mindörökké
dicsérlek, hogy ettől az időtől kezdve megszabadítottál engem
minden gyalázatomtól, megtisztítottad lelkiismeretemet, és más
emberré kezdtél alakítani. Elhatároztam, hogy segítségeddel
fölhagyok tisztátalanságaimmal, és az éjszakai órákban
megszakítom álmomat, hogy dicséretedet zengjem.”
A megváltozott élet
Megtisztult
lelkiismerete
arra
sarkallta, hogy hagyjon fel a
világias szórakozásokkal és a
semmittevő időtöltéssel. Nem akart
már a világ sodrában élni, csupán
Isten akaratának engedelmeskedni.
„Búcsút mondtam a kártyának, és minden szerencsejátéknak
… Éreztem, hogy nő az erőm a gyalázataimmal és oly sok éven át
szokássá öregbedett tisztátalanságaimmal szembeni ellenállásra.
… Már kezdtél megtanítani rá, ó, örök bölcsesség, hogy ne szeressem,
hanem kerüljem el a világi társalgást, és tartsam szilárdan magam
mindkét nembeli barátaim rólam alkotott véleményével szemben.
Ezeknek nem tetszett új életmódom, mely ugyan nyilvánosan
semmiféle változást nem mutatott, mégis észrevehették azok, akikkel
korábban éjszakába nyúló, többnyire haszontalan, és másokat
becsmérlő csevegéseket szoktam folytatni, melyekben hol ennek, hol
annak az életéről, szokásairól és botrányos cselekedeteiről volt szó.
… eloldottad azokat a köteleket, melyekkel a világ fogva tartott és
széttépted egyiket a másik után … Nagy hasznomra volt annak a
könyvecskének az elolvasása, melyet a kamalduli atyák rendfőnöke
adott, Az üdvösség fontosságáról, s amely az üdvösség akadályait
mutatta be, és önmagam megismeréséhez vezetett. Sugallta és
megmutatta nekem azokat a nehézségeket, melyeket a világi társaság
és élet okoz, és ezek érzékelhetővé váltak számomra. Így változtam
meg bensőmben.”
Hála
„Ki vagyok, Uram, hogy méltó köszönetet tudjak mondani neked én, a féreg és hamu
mindazért, amit nekem nyújtottál? … Te a legteljesebb tökéletesség vagy, én
földkupac, haszontalan alkotmány, üres edény. Te méltóztattál belém helyezni
kegyelmed kincseit, én azonban minden pillanatban megcsúszom, leesek és összetörök.
Tudom, Uram, te semmivel nem tartozol nekem, én viszont mindennel neked tartozom,
és ezért nem kérem, hogy érdekemben tégy valamit, hanem önmagadért, mert a te
teremtményed vagyok, akit a te fiad drága vére váltott meg, és aki oly sok mindenért
tartozom neked, és ez a legfőbb érve bizalmamnak. … arra késztetsz, hogy érezzelek a
szívemben, melyben szentségházadat elhelyezted, attól kezdve, hogy megszabadítottad a
bűntől. Méltó voltam minden földi büntetésre, és gyötrelemre, viszontagságra, ínségre és
nyomorúságra és te, Uram, még ezredrészükkel sem látogattál meg engem. Az a méltányos
tehát, hogy örvendezzem irgalmasságod miatt, nem pedig az, hogy panaszkodjam azért,
amit elszenvedek. Ó, gyönyörűségem, Istenem, ki vagyok én, hogy ily nagy irgalmas
vagy hozzám? Erősíts meg rendeléseid útján, tedd, hogy hordozzam keresztemet, így
fiadat követve elérkezzem oda, ahova ő is érkezik, hogy vezessen engem, és általa
egyesüljek veled örök szeretetben.”
Rodostó
Rákóczi által Rodostóban
faragott szék
Mindeközben élénken figyelte a nagypolitika
eseményeit is. Rákóczi azt remélte, hogy
tekintélyét és befolyását felhasználva, a távolból
is hasznára tud lenni hazájának. Ilyen
megfontolásból kiindulva utazott Törökországba,
hogy a Portával tárgyaljon, de csalódnia kellett.
Annyit tudott elérni, hogy hű követőivel és
barátaival
együtt
rendszeres
ellátásban
részesült. Így élete hátralévő idejét egy
törökországi kisvárosban, Rodostóban töltötte.
A bujdosók közül nem mindenki osztozott a
fejedelem hitében. Más örömök után nézve
elhagyták maradék hitüket, ám Rákóczi minden
vele lévő magyarért felelősséget érzett…
„A te kezedben van a szívünk, Uram, döfd át szereteted nyilával, gyújts föl a
lomhákat, vezesd vissza az eltévelyedetteket, világítsd meg a vakokat, lágyítsd
meg a hajthatatlanokat, bátorítsd a gyengéket, szilárdítsd meg a habozókat, tanítsd
a tudatlanokat, erősítsd a jókat, hogy mindnyájan erőnk és képességünk szerint
tegyünk eleget igazságodnak, üdvözítőnk, Jézus Krisztus érdemei révén. … Állíts
szentséges akaratod ösvényeire, és engedd, hogy kövessenek engem. Szólj
mindig a szívemhez, és engedd, hogy általam megértsék hangodat, hogy így
vezérelvén elvezessem őket legelőidhez, legfőbb és igaz pásztorunk!”
„Tizenkét óra felé étszaka mindnyájan mellette voltunk. – írja Mikes
Kelemen, a fejedelem haláláról. Végtire szegény, ma három óra után
reggel, az Istennek adván lelkét elaluvék, mivel úgy halt meg mint egy
gyermek. Szüntelenül reá néztünk, de mégiscsak azon vettük észre
általmenetelit, midőn szemei felnyíltak. – Amicsoda életet élt, és
amicsoda halála volt, hiszem, hogy megmondották néki: ma velem lész
a paradicsomba. – Ő szegény árvaságra hagya bennünket ezen az
idegen földön. Itt irtóztató sírás, rívás vagyon közöttünk. Az Isten
vigasztaljon minket.”
„Intelek azért mindenek előtt, hogy
tartassanak könyörgések, imádságok,
esedezések, hálaadások, minden
emberekért, királyokért és minden
méltóságban levőkért…”
(Pál levele Timóteushoz 2. fejezet 1-2. vers)
Az idézetek az alábbi könyvekből származnak:
II. Rákóczi Ferenc: Vallomások. Emlékiratok Bp. Szépirodalmi Kvk. 1979
Mikes Kelemen: Törökországi levelek. Bp. Európa Kvk. 2000.
Kertész Erzsébet: A fejedelemasszony. Zrínyi Ilona élete. Kossuth Kvk. 1986
Vágvölgyi Zoltán
[email protected]