Transcript Soros kapcsolás

Soros kapcsolás
A soros kapcsolás aktív kétpólusok, pl. generátorok, vagy passzív kétpólusok,
pl. ellenállások egymás utáni kapcsolása.
Zárt áramkörben minden ellenálláson azonos áram folyik, ha az áramkörben
nincs elágazás.
Soros kapcsolás esetén az áramkörben az áramerősség mindenhol azonos
értékű.
Soros kapcsolású áramkörben minden ellenálláson csak részfeszültség van. A
teljes feszültség az egyes ellenállások között megoszlik.
Soros kapcsolás esetén a részfeszültségek összege az áramkörre kapcsolt
feszültség értékével egyenlő.
Soros kapcsolásra igaz a 2. Kirchhoff törvény.
Soros kapcsolás esetén az áramkör ellenállása egyenlő az egyes ellenállások
összegével.
Soros kapcsolás esetén a részfeszültségek aránya megegyezik a hozzájuk
tartozó ellenállások arányával.
Alkalmazás: az alkatrészeket sorba kapcsoljuk, ha az egyes alkatrészek
megengedett üzemi feszültsége kisebb, mint a teljes feszültség.
Párhuzamos kapcsolás
Párhuzamos kapcsolás esetén a fogyasztók és generátorok megfelelő
csatlakozóit egymással összekötjük. Ilyenkor minden párhuzamosan
kapcsolt kétpóluson azonos a feszültség. Minden kétpólust egymástól
függetlenül lehet az áramkörbe kapcsolni vagy onnan kikapcsolni.
Párhuzamos kapcsolás esetén minden kétpóluson ugyanakkora a feszültség.
Párhuzamos kapcsolás esetén a teljes áram egyenlő a részáramok
összegével.
A párhuzamosan kapcsolt áramkörre teljesül az 1. Kirchhoff törvény.
Párhuzamos kapcsolás esetén a részáramerősségek fordítottan arányosak a
megfelelő ellenállásokkal.
Több ellenállás párhuzamos kapcsolásakor a teljes áramerősség növekszik, a
kapcsolás ellenállása csökken.
Párhuzamos kapcsolás esetén az eredő ellenállás értéke kisebb, mint a
kapcsolás legkisebb ellenállásának értéke.
Párhuzamos kapcsolás esetén az eredő vezetés az egyes fogyasztók
vezetésének összege.
Ampermérő
Elektromos áramerősségmérő. Többnyire az
áram hő- v. mágneses hatásán alapul a
működése. A jó ampermérő legfőbb
jellemzője a kis belső ellenállás, mert ekkor
nem változtatja meg számottevően a
mérendő áramerősséget. Az ampermérőt
sorba kapcsoljuk azzal a fogyasztóval,
amelyen az áthaladó áram erősségét meg
akarjuk mérni. Az ampermérő méréshatárát a
vele párhuzamosan, ill. a benne levő
alapműszerrel párhuzamosan kapcsolt
ellenállásokkal, az ún. shunt (sönt)ellenállásokkal lehet kiterjeszteni.
Feszültségmérő
Voltmérő: az elektromos feszültség mérésére szolgáló eszköz. A
feszültség hatására áram jöhet létre, amelynek erőssége
arányos a feszültséggel. Ezen alapul a leggyakrabban használt
feszültségmérő működése, amely lényegében egy nagy belső
ellenállású ampermérő. Ha vezetővel kötünk össze két olyan
pontot (pl. egy telep sarkait), amelyek között feszültség van,
akkor a létrejött áram erősségétől függően nagymértékben
lecsökkenhet a feszültség a két pont között. A
feszültségmérőnek azért kell nagy belső ellenállással
rendelkeznie, hogy a lehető legkisebb árammal terhelje a
mérendő pontokat, és így a bekapcsolásával a lehető legkisebb
mértékben változtassuk meg az eredeti (a feszültségmérő
bekapcsolása előtti) feszültséget.
Egyenáram
Az elektromos áramot akkor nevezzük
egyenáramnak (angolul Direct Current/DC), ha az
áramkörben a töltéshordozók állandó vagy változó
mennyiségben, de egyazon irányban haladnak. Az
időegység alatt átáramló töltésmennyiség az
áramerősség.
Az egyedi elektronok vándorlásának sebessége
körülbelül 0,1 mm/s
Váltóáram
Bizonyos elektromos áramkörökben a feszültség és áramerősség időben
nem változik, és ennek megfelelően az elektronok egy irányban
mozognak. Ezt az áramkört nevezzük egyenáramú áramkörnek. Minden
elemmel vagy akkumulátorral működő áramkör egyenáramú. Más
tápegységek időben változó feszültséget hozhatnak létre. Mivel az
áramkörben az elektronok mozgása a feszültséggel többé-kevésbé
arányos, ezért az áram is változtatja értékét. A váltóáramú áramkörben a
feszültség periodikusan változtatja a polaritását és az áram is ennek
megfelelően változtatja az irányát. A villamos szolgáltatók által biztosított
elektromos áram is váltóáram. A váltóáram használhatóságban számos
előny mutatkozik, mint például transzformátorok és elektromos motorok
esetén .
Ha a váltóáram feszültség vagy áramerősség értékeit az idő függvényében
ábrázoljuk, akkor az ábra szerinti függvényt kapjuk. A gyakorlatban
alkalmazott váltóáram szinuszhullámmal jellemezhető. A váltóáram egyik
fontos jellemzője a frekvencia, mely egy teljes feszültség-periódus
időtartamának reciproka. Az Európában használt váltóáram frekvenciája
50 periódus/másodperc (Hertz (Hz)) (1 Hz = 1 periódus/s).
Egyenáram használata
A transzformátor a kölcsönös nyugalmi indukció elvén működik.
Elvi felépítését tekintve két, egymással szoros mágneses
csatolásban lévő – közös, zárt vasmagon elhelyezett – tekercsből
áll. Az energiát felvevő tekercset primer, az energiát leadót
szekunder tekercsnek nevezzük
Váltóáram használata
A váltakozó áram, rövidebben váltóáram, olyan áram, amelynek iránya és
intenzitása periodikusan változik az idő függvényében. A tiszta váltakozó áram
esetében az egy periódus alatt egy irányban átfolyó töltés zérus. A váltakozó
áram legegyszerűbb fajtája a tiszta szinuszos váltakozó áram.
Homogén mágneses mezőben, az indukcióvonalakra merőleges tengely körül
egyenletesen forgatott vezetőhurokban, vagy tekercsben szinuszosan változó
feszültség indukálódik, amely szinuszosan változó áramot hoz létre. A
feszültség és az áram iránya kétszer változik meg minden körülfordulás alatt.
Váltóáramot használunk még
vasúti felsővezetékeknél, illetve
magasfeszültségű
áramvezetékekben.