Transcript Dr. Pinczés Zoltán 1926-2011

Dr. Pinczés Zoltán 1926-2011
Balmazújváros von Haus aus „Keller”
debreceni középiskola (Oláh Gábor !)- földrajz-történelem szak 1945-1949
Mindkét szakján kiemelkedően jó !
1948 egy kútba esett olasz ösztöndíj, majd létszámstop miatt 2 év iparitanuló iskolai kitérő…
1951-ben Kádár néhány nappal hamarabb hívta vissza az egyetemre, mint Szabó István
történész mentora
sajnálta, de nem bánta meg hogy nem lett történész – közéletisége biztosan
belesodorta volna a politikába…
A „két Zoltán” – közös indulása - Kádár felosztotta a terepet számukra:
- Borsy: homok és vízrajz, alföld
- Pinczés: Tokaj-Zemplén; tönkösödés, lejtős tömegmozgások, periglaciális, lösz
Komoly rivalizálás – kihozták egymásból a szakmai maximumot…
Folyamatos egyensúlykeresés a szakmai előrehaladásban és pozícióban is; egyetemi doktori
(1958) kandidátusi fokozat (1961), tanszékvezetés („Gazdasági és Regionális Földrajzi
Tanszék „) éles pengeváltás az akadémiai doktori időszakában (1985) !!!
Elkülönült az oktatási territórium is; Pinczés a regionális
természeti földrajzi stúdiumok előadója – Borsy az ált. term. földr.
talán Pinczés nagyobb átéléssel beszélt…
Alkati különbségek révén persze volt sok eltérés is – Pinczés
közéletisége; szakszervezet, párt… szélesebb hallgatói kört
vonzott – igen jó, szinte baráti hangulatteremtő hatása révén
előnyben volt a talán távolságtartóbb Borsy-val szemben…
Jó barátságban: Székely Andrással, nagyon tisztelte: Sümeghy
Józsefet, Rónai Andrást, Kéz Andort, Láng Sándort, Peja
Győzőt…
Kicsit színesebb egyéniség volt – történelem, irodalom, szeretett
jókat enni, népművészeti tányérokat gyűjtött, citerázott
(kántortanító apja a harmóniumot megutáltatta vele…)
viszont alig érdekelte a sport, a műszaki dolgok…
Tadeus Czudekkel 1990
Székely Andrással (1982)
A szakterület kádári felosztása nem sült el rosszul… a maguk területén mindketten hozták
az eredményeket.
Pinczés a 60-as években Ausztriában, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Grúziában, és
Finnországban volt tanulmányúton, terepgyakorlaton – tehát hegyvidéki geomorfológia,
lejtős mozgások, periglaciális jelenségek terén sorra jöttek az összehasonlító eredmények
A szocializmus relatív bezártsága miatt számukra a nagy konferenciák szinte teljesen
kimaradtak… a 80-as években meg már késő volt… Pinczés ráadásul nem tudott angolul
Első „nyugati” előadása; Hannover 1970!, konferencia: Strasbourg 1978 ; 52 évesen !!!
Összesen 6 külföldi folyóirat cikk ! – de nem is követeltek impaktszámot és Hirsch-indexet !
Pinczés nyári magánutakon bejárta Európát; a Nordkaptól Gibraltárig, Borsy viszont eljutott
az USA-ba, Jakutiába… (és tudott angolul)
A klasszikus geomorfológiai témák kifutásával, az 1970-es években Pinczés a komplex
tájföldrajzi kutatási irányba találta meg a folytatást – ismerte az NDK-s Ernst Neef-et,
Günter Haase-t, később a svájci Hartmut Leser kapcsán eljutott a tájökológia küszöbéig…
Sajnos az ígéretes kezdetek után – a bodrogkeresztúri, majd cserépfalusi kutatások
gyümölcse, egy összefoglaló tájföldrajzi monográfia nem született meg – e témában akkor
még nem volt annyi erő, hogy nagydoktori legyen belőle, márpedig a 80-as évek elején
már „muszáj volt” erre koncentrálni – így lett a jelenkori fagy téma a befutó…
Egyértelmű szakmai előrelépés; hogy a terepi (geomorfológiai) megfigyelésektől eljutott a
rendszeres, hosszú távra beállított terepi mérésekig és a laboratóriumi mérésekig.
Mérések; -
geomorfológiai fagyformák pontos alaktani felmérése (Füzér, Zsérci-Nagydél)
talajerózió (Tokaj, Cserépfalu)
szoliflukciós törmelékmozgás (Hemzső)
talajvíztükör, talaj víznyelő képesség (Bodrogkeresztúr, Cserépfalu)
Ezt a terepkutatási
intenzitást azóta se
múltuk felül !
Hazai porondon szakmai tekintélyük kb.
egyensúlyban volt – mindketten elismert
geomorfológusok voltak, emellett Pinczés a
fagyjelenségek, a tokaji löszformák és
talajerózió terén lett szaktekintély.
Érdekes, hogy angoltudás hiánya ellenére ő
jutott magasabb nemzetközi pozícióba – a
Kárpát-Balkán Geomorfológiai Comissio
elnökeként vitathatatlanul egy rangos
regionális szervezetet vezetett 1987-1998
között.
Pinczés kifejezetten Kárpát-medencében és
kárpát-medencei magyarságban gondolkodott –
s amikor már lehetett - sokat tett az erdélyi
geográfusokért; Tulogdi János, Tövissi József,
Vofkori László, --- Miklós László.
Telik-múlik ez az átkozott IDŐ – lassan kirostálódnak az események, nevek, tettek és szellemi
produktumok – ami marad néhány évtized elteltével; néhány hivatkozás, soványka utalás,
méltánytalanul szerény leltárnak tűnik.
Inkább azt kell szem előtt tartani, hogy a debreceni geográfia adott korszakában cca. 19601990 között mindketten sikeresen megőrizték az alma mater tudományos rangját, lépést
tartottak a nemzetközi trendekkel, átformálva de fenntartották, továbbadták az a szellemi
örökséget, amit mestereiktől kaptak.
Nekik is köszönhetjük, hogy ma itt Debrecenben is „messzebb világít a tudomány lámpása „
s ez nem csekélység… köszönet érte
Köszönöm a figyelmet!