Transcript A GYERMEKGYÓGYÁSZAT TÖRTÉNETE

A GYERMEKGYÓGYÁSZAT
TÖRTÉNETE
A gyermekgyógyászat története elválaszthatatlan a gyermeki
sors alakulásától a történelem folyamán. A régmúlt időkben a
gyermek nem élvezte olyan mértékben a társadalom
gondoskodását, védelmét, mint manapság.
A gyermekgyógyászat története évszázadokon keresztül
visszatükrözte a társadalom gyermekkel való kapcsolatát. A gyermek
a régi időkben - a magas születésszám és a magas halálozás miatt egészen felnőtt koráig a társadalom csökkent értékű tagja volt.
Különösen így volt ez a beteg gyermekekkel: a beteg vagy nem
életképesnek gondolt újszülöttet egyes társadalmakban el is
pusztították – gondoljunk csak az ókori görög Taigetoszra.
A nem kívánt, házasságon kívül született vagy beteg csecsemőket a
szülők-büntetőjogi következmények nélkül nemegyszer kitették a
piactérre, a templomba, a szabadba.
LELENCEK – LELENCHÁZAK
A középkori városkultúra fejlődésével ébred fel fokozatosan a
társadalom felelősségérzete az elhagyott gyermek iránt.
Megmentésükre polgárok felállították az első lelencházat. Rendszerük
és ezzel,a lelencek szomorú élete a múlt század végéig, tehát sok száz
évig tartott.
A „lelenc-élet” – a forgóládával kezdődött – a házasságon kívüli
anyaság szégyenét ezzel leplezték, igy biztosították a szülők
anonimitását. A gyermeket betették a kapu melleti forgóládába, és
meghúzták a csengőt – az ügyeletes apáca befordította a ládát, s
átvette az új lelencet. (Elgondolkoztató, hogy a jelenkori társadalom is
ugyanezt a módszert használja: a szülészeti újszülött osztályok
kapujában inkubátor áll).
A lelencek egy részét vidékre adták nevelőanyákhoz. Ezen
gyermekek életkilátásai rendszerint jobbak voltak, mint a zsúfolt
lelencházakban, fertőzéseknek kitett társaiké. Halálozásuk ugyanis a
múlt század nagy világvárosaiban 3o-9o % közt mozgott. Ezek a
számok tükrözik egyrészt a lelencek nyomorúságát, másrészt erősen
befolyásolták a csecsemőhalálozást, mert a világvárosi-így a párizsi,
bécsi, római, moszkvai-újszülöttek mintegy negyed része volt
törvénytelen.
Sok szenvedést okozott az iparosodás korszakával eggyüttjáró
gyermekmunka. Erre egy példa—1833-ban egy angol parlamenti
bizottság megállapítja,hogy a gyermekeket szövőszéknél 5-9 év körül
kezdik el munkába állitani, 14-15 órás munkaidővel. Ez ellen küzdenek
a kiváló írók-pl. Dickens regényeikben.
A gyermekgyógyászat az orvostudomány késői gyermeke. Csak
a 19. század második felében jelent meg önálló szakterületként
általánosan.
Gyermekbetegségekről írt fejezetekkel és egyes ma is
használatos fogalmakkal illtve terminológiával már az ókori
könyvekben is találkozunk. Az első gyermekgyógyászati
könyvet a perzsa Razes írta a IX-dik században. Pontosabb
klinikai észlelések kórleírások-pl. a skarlát, angolkór/rahitizmus/
ismertetése azonban csak a XVII-dik századtól kezdve jelennek
meg. Az angolkór a nevét onnan kapta, hogy Angliában
fedezték fel, amikor "divattá" vált, hogy a gyerekeknek anyatej
helyett tehéntejet adtak.
GYERMEKKÓRHÁZAK
Fordulatot hozott a gyermekgyógyászat fejlődésében az első önnálló
gyermekkórház létesítése Párizsban 18o2-ben, Napóleon
támogatásával. Eddig az időpontig a csecsemők és gyermekeksokszor százágyas osztályokon, eggyüt feküdtek a felnőttekkel.
A 3o-as években Szentpétervár, Bécs, Budapest /1839/ követte a
párizsi példát. E kórházak azonban a hiányos diétás és higiénés
ismeretek és rossz elkülönítési viszonyok miatt nem feleltek meg
céljuknak. A felvett csecsemők halálozása még a múlt század végén is
nemegyszer 70 % ért el. És mégis e lelencházakban és szerény
kórházakban fektették le a századfordulótól kezdve a korszerű
gyermekgyógyászat alapjait.
1921-ben Magyarországon 100 újszülöttből 21 meghalt, mielőtt
betöltötte volna az első életévét, majd az azt követő években a
kisgyermekek további 10%-a veszítette el életét. A koraszülöttek
szinte törvényszerűen meghaltak. A felnőttkort meg nem érő
gyermekek gyakori halálokai voltak pl. a különböző fertőzések.
Később az egész egészségügyi ellátást tekintve javulás következett
be, emellett új tudományos felfedezések láttak napvilágot.
Ekkoriban kezdték kezelni pl. a gyermekek folyadékvesztését, amely
a hasmenés kísérőjeként az egyik leggyakoribb közvetlen halálok
volt addig. Heim Pál tanulmányaiban korát megelőzve mondta ki,
hogy a hasmenéses, sorvadt csecsemő anyagcseréjének
összeomlásában az egyik döntő mozzanata víz és a konyhasó
arányának felborulása.
Áttörést hozott a védőoltások megjelenése, a higiénés
rendszabályok megváltozása, ezentúl a fertőzések
kezelésében is újabb lehetőségek jelentek meg, először kémiai
gyógyszerekkel, majd még inkább antibiotikumokkal vették fel
a szakemberek a küzdelmet a korábban végzetes kórokozók
ellen. Számos más tényező is szerepet játszott a szakterület
fejlődésében, de ez a három változás jelentette az alappillérét
annak az előrelépésnek, melynek köszönhetően az egy éves
kor előtt elhunyt gyermekek 21%-os aránya Magyarországon az
50-es években már 7-8% lett. Kiemelkedő magyar
gyermekorvosok Schoepf-Mérei Ágost, id.Bókay János,
ifj.Bókay János, Heim Pál...
1.
A higiénia mint életfeltétel
A higiénés körülmények változása a test és az élelmiszerek
tisztántartását egyaránt érintette. Ekkoriban terjedt el pl. a frizsider, de
a tartóedények is korszerűbbé váltak, így a legyek nem szállták meg az
ételt – nem véletlen, hogy csökkent a végzetes bélfertőzések száma.
A II. világháború idején, Magyarországon a tisztes, jó körülmények
között élő családok is egy héten egyszer fürödtek, maga Ferenc József
is nagyon ritkán fürdött, ahogyan a bécsi kastélyban is látható, az
uralkodó csupán egy lavórt és hozzá illő kancsót tartott a szobájában
mosakodás céljából, és Sissi királyné kérésére épült az első fürdőszoba.
A tisztálkodás elhanyagolásának oka is volt: az akkori háztartásokban
rendelkezésre álló, szénnel fűtött kályha segítségével igen sokáig
tartott a vízmelegítés. A lakosság körében csupán a bojler és a távmelegvíz megjelenésével vált szokássá a heti többszöri zuhanyzás.
2.
A védőoltások
Az áttörést hozó vakcinák közül a himlő elleni szer volt az első a sorban.
Egy angol orvos, Jenner találta fel 1796-ban, mikor rájött, hogy ha
tehénhimlővel beoltanak valakit, akkor lesz ugyan egy enyhe lefolyású
tehénhimlő betegsége, ám a keresztimmunitásnak köszönhetően
feketehimlőt nem kaphat többé.
Egy tehenészlány megjegyzése, miszerint ő már nem kaphatja el a
himlőt, hiszen átesett a tehénhimlőn, vette rá, hogy e téren
kísérletezésbe kezdjen. Megfigyelését tesztelte, az egyik fejőnő
tehénhimlős sebéből vett anyaggal beoltotta James Phipps nyolcéves
kisfiút, aki 6 héttel később feketehimlővel megfertőzve, nem lett beteg.
A tehén latin neve vacca, innen ered a vakcinázás elnevezés. A kifejezést
Louis Pasteur használta először Jenner munkássága iránti tiszteletből.
Tudománytörténeti érdekesség
Amikor felfedezte a vakcinázás jelentőségét,
szerette volna tanulmányát korának
legrangosabb fórumán publikálni. A Londoni
Királyi Társaságtól kapott elutasító levélben ez
állt:
„A Társaság Tagjának óvatosnak kellene lennie,
és nem volna szabad kockára tennie
megbecsültségét azáltal, hogy olyasmit nyújt
be a tanult testület elé, ami ennyire eltér az
elfogadott ismeretektől, ráadásul ennyire
hihetetlen.”
Edward Jenner ( 1749 – 1823)
The Cow-Pock—or—the Wonderful Effects of the New Inoculation!—vide. the
Publications of ye Anti-Vaccine Society, Print (color engraving) published June 12,
1802 by H. Humphrey, St. James's Street.
This young girl in Bangladesh was
infected with smallpox in 1973.
Freedom from smallpox was declared
in Bangladesh in December, 1977 when
a WHO International Commission
officially certified that smallpox had
been eradicated from that country.
A 30-as években került forgalomba a diftéria elleni vakcina,
majd sorra jött a többi fontos oltás is, többek között a
szamárköhögés és a tetanusz elleni készítmények. Ma már a
fertőzéses betegségek rendkívül nagy hányada ellen
rendelkezünk védőoltással, a himlő teljesen megszűnt,
Magyarországon nem él gyermekbénulásban szenvedő
gyermek, nincs diftéria, nagyon ritka a szamárköhögés, nincs
kanyarós vagy rubeolás beteg, nem hal meg senki tetanuszban,
és még lehetne sorolni. Ez a terület máig dinamikusan fejlődik.
Magyarországon ráadásul – többek között a remek védőnői
hálózatnak köszönhetően – aránylag jó az oltási fegyelem
ellenben bizonyos országokkal, ahol sok gondot okoz a
lakosság körében elterjedt védőoltásokkal szembeni,
bizonyítékokat nélkülöző ellenszenv.
3.
Célzott gyógyszeres terápia, antibiotikumok
A gyógyításra alkalmas kémiai szerek sora a salvarsannal
(arzénvegyület) kezdődött, melyet a vérbaj ellen talált fel egy
német kutató, Paul Ehrlich 100 évvel ezelőtt. Ezek a termékek
kezdetben rendkívül hatásosak voltak a bakteriális fertőzések
ellen, beadásukra sok kórokozó érzékenyen reagált.
Bár nem kapcsolódik közvetlenül a gyermekgyógyászathoz, de
érdekes, hogy az egyik leggyakoribb és legrettegettebb fertőző
betegség, a gonorrhoea, más nevén tripper is az új szereknek
köszönhetően szűnt meg.
Ez a nemi úton terjedő betegség a szexuális forradalom előtti
időszakban hihetetlen mértékben gyakori volt, hiszen a férfiak
általában a prostituáltak körében kerestek testi örömöket
mindaddig, míg meg nem házasodtak. A fertőzés ellen a piros
lámpás házakban élő lányok nem tudtak megfelelően védekezni,
majd amit elkaptak, azt tovább is adták a következő kuncsaftnak,
aki pedig a feleségét lepte meg vele nászajándékként – így férfiak
és nők egyaránt, társadalmi osztálytól függetlenül sokan
szenvedtek ebben a betegségben. A célzott terápiának
köszönhetően aztán három- négy nap alatt meg lehetett szabadulni
a kellemetlen tünetektől.
Alexander Fleming az I. világháborúban katonaorvosként
sebfertőzéseket tanulmányozott, és észrevette, hogy sok
fertőtlenítőszer jobban rombolja a sejteket, mint a
mikrobákat. Rájött, hogy az lenne a megoldás, ha olyan
anyagot találna, amely elpusztítja a baktériumokat, de az
emberi sejtekre ártalmatlan.
Legfontosabb felfedezését a
véletlennek köszönhette. 1928-ban
tankönyvírás közben újra elvégezte
egyes kísérleteit, s feltűnt neki, hogy
amikor a napokig fedetlenül heverő
stafilococcus baktériumtenyészetbe
egy penészgombatelep, a Penicillium
notatum spórái kerültek, a foltok körül
baktériummentes gyűrű alakult ki.
Fleming izolálta a gombát, és
megállapította: az általa termelt anyag
(amelyet penicillinnek nevezett el)
meggátolja a baktériumok
növekedését.
Megállapította, hogy a penicillin az emberi szervezetben a
baktériumok egy részét elpusztítja, de a fehérvérsejtekre
nincs hatással, tehát alkalmas lehet mikroorganizmusok
okozta fertőzések helyi kezelésére. 1929-ben publikálta
eredményeit, de először nem nagyon figyeltek fel rájuk.
Rámutatott, hogy a penicillin fontos lehetne az orvosi
gyakorlatban. Neki magának azonban nem sikerült
kidolgoznia az eljárást a penicillin kiválasztására, és a szert
ezért még több mint tíz évig nem használták. Végül a
harmincas évek vége felé két kutatóorvos, Florey és Chain
rábukkantak Fleming cikkére.
A penicillin kémiai azonosítását, tiszta formában történő
előállítását Florey és Chain végezték el a második világháború
előestéjén. A három kutató együtt dolgozott tovább,
felfedezéseiket nem szabadalmaztatták, az emberiségnek
ajándékozták.
Penicillinnel először 1942-ben mentették meg egy már haldokló
beteg életét, a második világháborúban azonban csak a
hadsereg tagjai kaphattak belőle. A szernek köszönhetően
kevesebb végtagamputációra került sor, sőt a nemi
betegségek ellen is hatásosnak bizonyult . Az azonban a városi
legendák közé tartozik, hogy Churchillt penicillinnel
gyógyították ki tüdőgyulladásából, a politikus szulfonamidokat
kapott. 1945-ben Floreyval és Chainnel közösen Nobel-díjat
kapott felfedezéséért.
A penicillin felfedezése nagyban elősegítette más
antibiotikumok kutatását is, ami sok egyéb "csodaszer"
felfedezését eredményezte. Néhány évvel később Amerikában
egy orvos - Selman Waksman felfedezte a sztreptomicint,
amely a tuberkulózis első hatásos gyógyszere lett. Addig csak
a lázat és a köhögést tudták csillapítani és magas hegyi
levegőn fekvő szanatóriumokba küldték a betegeket.
Hatalmas lelki terhet jelentett ez a betegség, hiszen az
érintettek tudták, hogy valószínűleg meghalnak. Rengeteg
gyermek halt meg addig tüdőbajban. A streptomycin
továbbfejlesztett változatainak köszönhetően azok a gyerekek
is jó eséllyel életben maradhattak, akik korábban meghaltak
volna tüdő- vagy agyhártyagyulladásban.
A daganatos betegségek kezelése sem a régi
A daganatos gyerekek átlagosan a diagnózis felállítása
után hat héttel már meg is haltak, hiszen vérátömlesztésen
kívül nem tudtak mit adni nekik.
1950-ben forgalomba került a cortison és a többi
szteroidkészítmény, melyek alkalmazásával az átlagos hat
hetet 3-4 hónapra nyújthatták. A daganatos betegségek
elleni újabb, célzott szereknek köszönhetően később már
egy évvel is túl lehetett élni a rák diagnózisát, a
fehérvérűség bizonyos fajtáit már 85–90%-ban teljesen meg
lehet gyógyítani, és más gyermekkori daganatok is sokkal
jobb eséllyel kezelhetőek a rák elleni gyógyszereknek és a
műtét utáni besugárzásnak köszönhetően.
Gyermek-, csecsemő-, újszülöttgyógyászat
A gyermekgyógyászat fejlődésének következő lépcsője az
újszülöttgyógyászat megjelenése volt. Az infúziós
folyadékpótlás megjelenésével egyre inkább van esély az ő
életüket is megmenteni. Megjelentek a tápszerek, az
oltások, az antibiotikumok – és a beteg csecsemők
gyógyítására már sok fegyver áll a rendelkezésre.
Az egészségkárosodástól szenvedő újszülöttek és a
koraszülöttek azonban még jó pár évig nem sok esélyt
kaptak a túlélésre. A gyógyításukra vonatkozó legelső
irányelv az volt, hogy a koraszülötteket melegen kell tartani.
Bebugyolálva kenyérkelesztő kosárba tették, és míg meg
nem erősödött, a cserépkályhában kialakított beszögellésbe
– az étel-melegentartóba fektették.
Ahogyan az orvostudomány is felismerte a melegen tartás
fontosságát, kórtermeket létesítetek, ahol a hőmérsékletet ennek
megfelelően 32-33 fokra állítoták be – az ápolónők csak hat órát
dolgozhattak itt a hőség miatt. Majd megjelentek az inkubátorok, a
veleszületett súlyos sárgaság kezelési lehetősége, a lélegeztetés – és
a gyermekgyógyász, a csecsemőgyógyász mellett a 60-as években
önálló alterületként megjelenhetett az újszülöttgyógyászat is.
Egyre több kis súlyú újszülött maradt életben, ráadásul akár egyre
kisebb súllyal. Kezdetben hatalmas siker volt, hogy nem haltak meg
feltétlenül az egy kiló alatt született gyermekek, aztán már az is
előfordult, hogy 500 grammos, vagy az alatti születési súly sem vált
feltétlen halálokká. Az életben maradó koraszülöttek számát
növelte, mikor megjelentek a speciális koraszülött- szállító mentők –
infúzióval, lélegeztetéssel, gyógyszerekkel.
A 20. század végére elterjedt profilaktikus szemlélet, a gyermek
felértékelődése (ami összefügg az alacsony születési aránnyal) és
nem utolsósorban a technika fejlődése miatt mára már a magzat
esetleges betegségeiről is tudunk tájékozódni, sőt egyes
elváltozásokat akár a méhen belül is gyógyítani tudunk.
A gyermekgyógyászat fejlődése tehát a gyógyítással (curatio)
kezdődött, s eljutott a megelőzéshez (preventio). Napjainkban a
preventio részben új tartalommal gazdagodott: a cél hogy
egészséges életmóddal a felnőttkori, betegségeket is megelőzzük.
Az utóbbi idők felismerései szerint ez a fajta megelőzés akkor
sikeres, ha minél előbb kerül rá sor: már gyermekkorban, sőt akár
már csecsemőkorban is. Ezért a gyermekgyógyászat nemcsak a
gyermekek egészségéért, de a felnövekvő generáció idősebb kori
egészségi állapotáért is felelős.
Köszönöm a figyelmet!