Transcript Document

Poa pratensis – réti perje
G1

25-80 cm magas, lazán gyepes,
kopasz
♠
a levéllemez sima, a nyelvecske
lefutó, levágott, 1-2 mm hosszú

május-június, 5-10 cm hosszú,
laza, kúp alakú buga, ágai
érdesek
 szemtermés
 üde talajokon
mezofil rétek, vágásterületek,
legelők, kaszálók, gyepek

 a kaszálást jól tűri, jó takarmány
Poa pratensis – réti perje
G1
Poa angustifolia – karcsú perje
G1
Pteridium aquilinum – saspáfrány
G1
 60-220 cm, állományalkotó
♠
2-3-szorosan szeldelt, fonáka
rendszerint molyhos
spórával kevésbé terjed, (a
() levélfonákon találhatók), a
spórák érése: július-szeptember

üde, savanyú talajokon

mészkerülő lomb- és tűlevelű
erdők, vágásterületek (tömeges
lehet)

karcinogén (rákkeltő),
fogyasztották, kozmopolita
Pteridium aquilinum – saspáfrány
G1
Pteridium aquilinum – saspáfrány
G1
Fallopia sps.– japánkeserűfű fajok
G1
Angol neve: Japanese
knotweed, német neve: JapanKnöterich
Morfológiai jellemzés:
100-300 cm, mélyre hatoló
 gyökerek + oldalirányban kúszó
gyöktörzs, vastag, üreges szár
♠ szórt, tojásdad, 10-30 cm
hosszú levél
július-szeptember, összetett
 bugavirágzat, fehér lepel
 háromélű makkocska
Fallopia japonica, F. x bohemica, F. sachalinensis
BALOGH L. (2004): Japánkeserűfű-fajok.
In: MIHÁLY B. − BOTTA-DUKÁT Z. (szerk.): Biológiai inváziók Magyarországon.
Özönnövények. − A KvVM Természetvédelmi Hivatalának Tanulmánykötetei 9.
TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest, pp.: 207-253.
Fallopia sps.– japánkeserűfű fajok
Származás, elterjedés
– Kelet-Ázsia
– Európába a 19. században kerültek
a szülőfajok dísznövényként
– A hibridet 1983-ban írták le
Csehországban
– Elvadulásáról 1920-aas évekből
ismertek hazai adatok
– Magyarországon leggyakrabban a
hibrid hímivarú, termést
gyakorlatilag nem érlelő
példányaival találkozunk
Életciklus, életmenet
– Hajtásnövekedés: márciustól,
virágzás: július-október,
termésérlelés: szeptember-okt.
Fallopia sps.– japánkeserűfű fajok
– A virágok rovarmegporzásúak
– A visszaszerző képességük jó
Termőhelyigény
– Ártéri japánkeserűfű: Elsősorban
bolygatott, antropogén
élőhelyeken, telkek, vasúti
töltések, patakok, folyók mente,
erdőszélek.
– Hibrid japánkeserűfű: nedvesebb
természetközelibb társulások,
folyók, patakok, csatornák mente,
másodsorban települések környéke
Fallopia sps.– japánkeserűfű fajok
Biotikus interakciók
– Allelopatikusak
– Erős kompetíciós képességűek: „a
talajt is kihúzzák” más fajok alól
– Monodomináns állományt
képeznek
– Hajtásait a háziállatok legelik,
gyöktörzse mérgező
Gazdasági jelentőség
– Dekoratív dísznövény
– Fogyasztható (dohány, saláta,
spárga, püré), vadtáplálék,
horgászcsali, levélkivonata
lisztharmat és szürkepenész ellen
hatásos, nehézfémeket akkumulál
Fallopia sps.– japánkeserűfű fajok
Gazdasági jelentőség
– Akadályozzák a folyók
megközelítését, árvízvédelmi
berendezéseket károsíthatnak,
szétrepeszthetik a járdát
Természetvédelmi jelentőség
– Meggátolják a természetes
szukcessziós folyamatokat, a
honos fajok regenerációját,
átalakítják a természetközeli
társulásokat
Fallopia sps.– japánkeserűfű fajok
Kezelése
– Kiásás kevés egyed esetén
– Kora nyári legeltetés (juh, kecske,
szarvasmarha)
– Rendszeres kaszálás (kéthetente)
– Vegyszeres védekezés (problémák:
víz közelében, védett területen,
méz minősége)
– Diklobenil granulátum
preemergens kijuttatása: 80%-os
hatékonyság, kis borítás esetén:
kenés (glifozát), pontpermetezés
(dikamba), injektálás
– A csupasz talajfelszín
rehabilitációjáról gondoskodni kell
Fallopia japonica – ártéri japánkeserűfű
G1
Fallopia x bohemica – hibrid japánkeserűfű
G1
Fallopia sachalinensis – óriás japánkeserűfű
G1
Fallopia sachalinensis – óriás japánkeserűfű
G1
„Japáni meg szahalini fűnek sorsa keserű,
de csak ottan, hazájokban, honnét egykor disszidált;
majd mindkettő itt Ejrópában egymásra meg rátalált.
Megszülték hát bohém korcsuk, ki Faló s piáért kiált,
örömittan terjeszti a magas, kórós állományt.”
Balogh Lajos
Rudbeckia laciniata – magas kúpvirág
G1
 50-200 cm magas, kopasz
♠

vagy elszórtan szőrös
az alsók szárnyasan szeldeltek,
a felsők fogazottak
július-október, barna csöves és
sárga nyelves virágok
 kaszat

fényigényes, nedves talajokon

ártéri magaskórósokban,
patakok, folyók mentén,
ligeterdőkben

észak-amerikai eredetű,
dísznövény
Rudbeckia laciniata – magas kúpvirág

♠




G1
Rudbeckia laciniata – magas kúpvirág
G1
Rudbeckia laciniata – magas kúpvirág
G1
Sambucus ebulus – földi bodza

G1
50-200 cm magas, kopasz
vagy elszórtan szőrös
♠
szárnyasan összetett, a
levélkék lándzsásak, fűrészes
szélűek

június-szeptember, fehér
virágú bogernyő
 fekete bengetermés

fényigényes, száraz - nedves
talajokon
 utak mente, vágásterületek,
legelők, parlagok, töltések

madarak terjesztik, mérgező
kellemetlen szagú,
Sambucus ebulus – földi bodza
G1
Sambucus ebulus – földi bodza
G1
Solidago canadensis – kanadai aranyvessző
G1
Angol neve: Canadian goldenrod,
német neve: Kanadische Goldrute

Morfológiája:
20-250 cm magas, tömött, rövid
szőrű, később alul kopaszodó,
tarackjai rövidebbek
♠
szórt, lándzsás, a csúcs közelében
fűrészes, a vállnál ép

július-október, a nyelves virágok
pártái nem hosszabbak a
csöveseknél, fészkes buga virágzat
 kaszat
Solidago gigantea – magas aranyvessző
G1
Angol neve: Giant goldenrod, német
neve: Riesen-Goldrute

♠


20-250 cm magas, kopasz, csak a
virágzatban szőrös, tarackjai
hosszabbak
szórt, lándzsás, a csúcs közelében
fűrészes, a vállnál ép
július-október, a nyelves virágok
pártái hosszabbak a csöveseknél,
fészkes buga virágzat
kaszat
kanadai aranyvessző
Származásuk, elterjedésük:
– Észak-Amerika
– Európába 18.században kerültek,
dísznövényként
– Első kivadulásuk: 19. sz. közepe
– Első hazai adata: irodalmi: 1909,
herbáriumi: 1848
– Első adata a Dunától keletre: 1902
– Magas aranyvessző: Dunántúl
nagy részén közönséges, a
Magyar-középhegységben és az
Alföldön főleg folyó- és
patakvölgyekben
– Kanadai aranyvessző: hazánkban
ritkább, legtömegesebb Dunántúliés Északi-középhegység mentén,
nagyvárosok körül
A magas aranyvessző hazai előfordulása (Botta-Dukát – Dancza 2004)
A vizsgált területet színes négyzetek jelzik:
0= a faj jelenlétét nem észleltük,
1= a faj igen ritka, csak szálanként vagy kisebb csoportokban fordul elő,
2= a faj ritka, a legnagyobb megfigyelt pont sem haladja meg a 10 m2-t
3= a faj közönséges, nagy (gyakran hektáros méretű) foltokat alkot
A kanadai aranyvessző hazai előfordulása (Botta-Dukát – Dancza 2004)
A vizsgált területet színes négyzetek jelzik:
0= a faj jelenlétét nem észleltük,
1= a faj igen ritka, csak szálanként vagy kisebb csoportokban fordul elő,
2= a faj ritka, a legnagyobb megfigyelt pont sem haladja meg a 10 m2-t
3= a faj közönséges, nagy (gyakran hektáros méretű) foltokat alkot
kanadai aranyvessző
Életciklus, életmenet
– A kaszatok csak fényben
csíráznak, sokat kórokozók
pusztítanak el, exogén
magnyugalom (hőmérséklet)
– A tarackok 2 év alatt behálózzák a
a talajt
– Virágzás: július – október
– A tarackok között tápanyagkicserélődés van
Termőhelyigény
– Magas aranyvessző: fényigényes,
nedves, üde, olykor kötött
talajokon, természeteshez közelibb
élőhelyeken
– Kanadai aranyvessző: lazább,
gyorsabban felmelegedő talajokon
(homok, lösz), zavart élőhelyeken
magas aranyvessző
Biotikus interakciók
– allelopatikus hatásúak, a nitrifikáló
baktériumokra is hatnak
– Kompetíciójuk még nagyobb
jelentőségű
– Az árnyékolást rosszul tűrik
– Európában hiányoznak a fajokat
fogyasztó specialista rovarok
– Lisztharmatgomba károsítja
Gazdasági jelentőség
– Mézelő, gyógynövény
Természetvédelmi jelentőség
– Eredeti növénytakaró pusztulása,
visszaszorulása, gerinces fauna
számára kedvezőtlen, csökken a
növényevő és ragadozó
gerinctelenek száma
magas aranyvessző
Kezelés
– Megelőzés: kaszálórétek, legelők
rendszeres kaszálása,
mezőgazdasági területeken
talajművelés
– Rendszeres kaszálás, avarréteg
eltávolítása: a tarackdarabok ritkán
hajtanak ki
– Legeltetése háziállatoknál
felfúvódást okoz
– Kis fedettség esetén:
pontpermetezés (klopiralid)
– Nagy fedettség esetén: kaszálás
vagy sorcsíkpermetezés,
leárnyékolás
Solidago canadensis – kanadai aranyvessző
G1
Solidago canadensis – kanadai aranyvessző
G1
Solidago gigantea – magas aranyvessző
G1
Solidago gigantea – magas aranyvessző
G1
Solidago gigantea – magas aranyvessző
G1
Solidago gigantea – magas aranyvessző
G1
Urtica dioica – nagy csalán
G1
 30-150 cm magas, egyszerű és
fullánkszőrös, kétlaki
♠ keresztben átellenes, tojásdad,
fűrészes szélű
 május-október, füzérvirágzat
 makkocska

üde - nedves, nitrogéndús
talajokon
 üde, nedves erdők, ligeterdők,
magaskórósok, árokpartok
gyógy-növény: vértisztító,
 reuma, fogyasztható
Urtica dioica –
G1
Urtica dioica – nagy csalán
G1
Urtica dioica – nagy csalán
G1
Vicia cracca – kaszanyűgbükköny
G1

30-150 cm, elfekvő vagy
kapaszkodó
♠
szárnyasan összetett, 10-12 pár
keskeny lándzsás levélke,
levélkekacs

május-szeptember, zászlós fürtben
álló kék, pillangós virágok
(vitorla = köröm)
 hüvely, 2-3 cm hosszú
– üde – nedves,
 (száraz)
tápanyagdús talajokon
 nedves, üde rétek, kaszálók,
legelők, vágásterületek, parlagok

jó takarmány, kapálást nem tűri
Vicia cracca – kaszanyűgbükköny
G1
Vicia cracca – kaszanyűgbükköny
G1
Vicia cracca – kaszanyűgbüköny
G1
Vicia villosa – szöszös bükköny
G1

30-150 cm, elfekvő vagy
kapaszkodó, bozontos szőrű
♠
szárnyasan összetett, 5-10 pár
tojásdad levélke, levélkekacs

május-október, zászlós fürtben
álló kék, pillangós virágok
(vitorla < köröm)
 hüvely, 2-4 cm hosszú

száraz, laza, tápanyagszegény
talajokon

szántóföldek, homoki
gyomtársulások, legelők, utak
mente, parlagok

jó takarmány
Vicia villosa – szöszös bükköny
G1
Vicia villosa – szöszös bükköny
G1
G2 – gumósok
A földalatti szár helyenként megvastagszik,
gumóvá alakul.
Helianthus tuberosus sensu lato. – vadcsicsóka
G1-G2

150-350 cm magas, aprón
szőrös szár, orsó alakú gumók
♠
fűrészes szélű, tojásdadlándzsás, szórt, alul átellenes

augusztus-október, sárga
csöves és nyelves virágok, 40100 fészekvirágzat
 kaszat

fényigényes, nedves talajokon

ártéri magaskórósokban,
patakok, folyók mentén

észak-amerikai eredetű,
gumója fogyasztható (inulin),
takarmány, allelopatikus
BALOGH L. (2006): Napraforgófajok. In: BOTTA-DUKÁT Z. − MIHÁLY B. (szerk.): Biológiai inváziók
Magyarországon. Özönnövények II. − A KvVM Természetvédelmi Hivatalának Tanulmánykötetei 10.
TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest, pp.: 247-306.
BALOGH L. (2006): Napraforgófajok. In: BOTTA-DUKÁT Z. − MIHÁLY B. (szerk.): Biológiai inváziók
Magyarországon. Özönnövények II. − A KvVM Természetvédelmi Hivatalának Tanulmánykötetei 10.
TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest, pp.: 247-306.
BALOGH L. (2006): Napraforgófajok. In: BOTTA-DUKÁT Z. − MIHÁLY B. (szerk.): Biológiai inváziók
Magyarországon. Özönnövények II. − A KvVM Természetvédelmi Hivatalának Tanulmánykötetei 10.
TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest, pp.: 247-306.
Helianthus tuberosus – csicsóka
G1-G2
Helianthus tuberosus – csicsóka
G1-G2
H. decapetalus – sokvirágú (tízszirmú!) napraforgó
Lathyrus tuberosus – gumós lednek
G2

30-100 cm, elfekvő vagy
kapaszkodó
♠
két elliptikus levélke,
levélkekacs

június-szeptember, piros
pillangós virág (illatos) fürtben
állnak
 hüvely, 3-6 maggal
üde, kötött talajokon
 utak mente, vágásterületek,
 legelők, parlagok, szántóföldek

gumója ehető, a gabonát
ledöntheti
Lathyrus tuberosus – gumós lednek
G2
G3 – szaporítógyökeresek
Az átvészelő szaporítógyökerek többé-kevésbé
vízszintesen futnak, rajtuk járulékos rügyek
helyezkednek el
G3
Asclepias syriaca
– selyemkóró
Népi neve: vaddohány, angol neve:
common milkweed, német neve:
Syrische Seidenpflanzen
Morfológiája:
80-150 cm, mérgező tejnedvet
tartalmaz, szőrös szárú, vízszintes
 gyökerek 10-40 cm mélyen haladnak
(3,8 m)
♠
keresztben átellenes, elliptikus, 10-25
cm hosszú, a fonák molyhos
június-augusztus, dús levélhónalji
 bogernyő, húsvörös - rózsaszín
(fehéres) párta, mellékpárta
10 cm-es ikertüszőtermés,
 repítőkészülékes magvak
Asclepias syriaca –
selyemkóró
Származás, elterjedés:
– Észak-Amerika keleti síkságai
– Európába 1629-ben került, spontán
terjedése a Mediterráneumból
indult ki
– Első hazai adata: 1736, Dunántúl
– Intenzív termesztése: 1870-1950
– Oka: szörp, bor, illóolaj, selyem,
szigetelőanyag, olaj, kaucsuk.
Terjedését elősegítette:
– Felhagyott állományok
– Úthálózat és vasút fejlődése
– Talajművelés, bolygatás
– Kompetítorok kiirtása
Előfordul:
– Gyümölcsösök, szőlők, erdészeti
területek, szántóföldek, gyepek,
árterek
Asclepias syriaca –
selyemkóró
Legfertőzöttebb megyék:
– Bács-Kiskun, Tolna, JászNagykun-Szolnok, Somogy,
Csongrád, Pest
Életciklus, életmenet
– Csírázás: ápr.-máj., 0,5-1 cm-es
talajmélységben, öt év multával a
csírázási % 90
– Megporzói: méhek, poszméhek,
lepkék, legyek, bogarak
– Termésérés: aug.-szept.
– A klónok becsült élettartama
meghaladhatja a 100 évet
Termőhelyigény
– száraz – nedves, főleg laza
talajokon (homok, lösz), zavart
élőhelyeken
Biotikus interakciók
– Gyökérkivonata allelopatikus sok
gabona- és gyomnövényre
– Kompetíciója még nagyobb
jelentőségű
– Az uborkamozaik-vírus,
rozsdagombák, lisztharmatgombák
és fuzárium gazdanövénye.
– Főleg polifág rovarok fogyasztják,
levéltetvek csúcsszáradást
okozhatnak, a vörösfoltos
bodobács jelentősen csökkentheti a
magszámot és tömeget, gerincesek
nem vagy alig legelik
Gazdasági jelentőség
– Mézelő, termése a
virágkötészetben használható
Asclepias syriaca –
selyemkóró
Természetvédelmi jelentőség
– Megakadályozza a természetközeli
társulások regenerációját
– A méheket elvonhatja a napraforgó
megporzásától
Kezelése
– Megelőzés: a természetközeli
vegetáció fenntartása, új egyedek
bevitelének megakadályozása
– Kis fedettség esetén:
pontpermetezés, kenés (glifozátszármazékok, dikamba, fluroxipyr)
– Nagy fedettség esetén: speciális
járókerekű gép, háti motoros
permetezőgép
– Alkalmazása bimbózáskor virágzás kezdetekor kedvező
– A szárzúzás kedvezőtlen lehet
Asclepias syriaca – selyemkóró
G3
Asclepias syriaca – selyemkóró
G3
Cardaria (Lepidium) draba – útszéli zsázsa G
3
 20-60 cm magas, gyökere
mélyre hatol
♠
szárölelő, tojásdad - lándzsás,
nyilas vállú, az alsók nyelesek

április-július, 4 fehér szirmú
virág, sátorvirágzat
 háromszög-szív alakú becőke

kötött és szikes talajon is, száraz
termőhelyen

utak mente, legelők, taposott
helyek, töltések, csemetekertek,
parlagok, szántóföldek

szikesen tömeges lehet,
kaszálás után regenerálódik
Cardaria (Lepidium) draba – útszéli zsázsa
G3
Cirsium arvense – mezei aszat
G3
 50-100 cm, mély gyökerű (3 m)
♠

hosszúkás-lándzsás, fogazott karéjos, kopasz vagy fonáka
molyhos, szúrós élű
június-november, 15-20 mm-es
fészek, bíbor párta, sátorozó
bugában álló fészkek, kétlaki: a
porzós fészkek kerekdedek, a
termősek hengeresek
 bóbitás kaszat

országszerte közönséges, üde
talajokon tömegesebb
 utak mente, parlagok, kertek,
töltések, szántóföldek

veszélyes 24, sok kártevője van
Cirsium arvense – mezei aszat
G3
Cirsium arvense – mezei aszat
G3
Cirsium arvense – mezei aszat
G3
Convolvulus arvensis – apró szulák
G3
 1-2 m kúszó, felkúszó szár, mély
gyökerek (2-3 m), legyökerező szár
♠
2-3 (4) cm hosszú, nyilas-füles vállú,
épszélű, dárdás
május-október, fehér vagy rózsaszín,
 1,5-2,5 cm-es átmérőjű, forrt párta,
az előlevelek a kocsányon vannak
 toktermés

fényigényes, szárazságtűrő, országszerte gyakori, kötött talajon is
 parlagok, kertek, szántóföldek, utak
mente, csemetekertek
 veszélyes 24, hosszú magtúlélésú, a
sertés és a nyúl hajtását fogyasztja
Convolvulus arvensis – apró szulák
G3
Convolvulus arvensis – apró szulák
G3
Convolvulus arvensis – apró szulák
G3
Euphorbia cyparissias – farkaskutyatej
G3

15-50 cm, egyszerű, a virágzat
alatt meddő hajtások
♠
szórt, keskeny szálas - lándzsás

április-október, gallérlevelek
szálasak, vöröslők lehetnek
 toktermés

országszerte elterjedt,
szárazságtűrő, fényigényes

száraz gyepek, kaszálók,
vágásterületek, parlagok,
csemetekertek, utak mente,
homok- és szikes puszták

rendszeres talajművelést nem
tűri, mérgező
Euphorbia cyparissias – farkaskutyatej
G3
Euphorbia cyparissias – farkaskutyatej
G3
Linaria vulgaris – közönséges gyújtoványfű

G3
30-60 cm magas, 1. évben csak
vegetatív hajtást hoz, sűrűn
leveles szár
♠
szálasak, élénkzöldek

június-november, a párta
halványsárga, sarkantyús, torka
narancsszínű, fürt virágzat
 tok
szélsőségesen
 fényigényes,
száraz talajokon is megél
 szárazabb vágásterületek,

kaszálók, parlagok, utak mente
a rendszeres kaszálást nem tűri
Linaria vulgaris – közönséges gyújtoványfű
G3
Linaria vulgaris – közönséges gyújtoványfű
G3
G4 – hagymások és hagymagumósok
Átvészelő szervük hagyma vagy hagymagumó,
sarjhagymáik lehetnek
Allium scorodoprasum – kígyóhagyma
G4

30-60 cm magas, egyenes szár
♠
lapos, porcos élű, 3-20 cm
hosszú

június-július, a virágok
bíborszínűek, a
sarjhagymácskák ibolyásfeketék



tok
fényigényes, szárazságtűrő
száraz és üde erdők, gyepek,
gyomtársulások
Allium scorodoprasum – kígyóhagyma
G4
Allium scorodoprasum – kígyóhagyma
G4
Muscari comosum – üstökös gyöngyike
G3

30-60 cm magas
♠
2,5 cm széles

május-június, a lepel kékeslila,
meddő virágok kocsánya
hosszú, a termőké rövid

tok

fényigényes, szárazságtűrő

gyepek, gyomtársulások
Muscari comosum – üstökös gyöngyike
G3
Muscari comosum – üstökös gyöngyike

♠




G3
Ornithogalum boucheanum – kónya madártej

20-40 cm magas
♠
tőállók, szálasak, lehajlók.

április – május, fürt.
Lepellevelei zöldek, fehér
szegélyűek
G4
 tojásdad toktermés


Fény- és tápanyagigényes, laza,
humuszos talajokon.
bolygatott erdők, akácosok,
gyomtársulások.
Ornithogalum boucheanum – kónya madártej G
4
Ornithogalum umbellatum – ernyős madártej G
4

10-30 cm, tojásdad hagymájú
♠
tőállók, szálasak, lehajlók.

április – június, sátorozó fürt.
Lepellevelei hosszúkásak, felül
fehérek, fonákukon zölden csíkos.
 Hat élű, tojásdad toktermés


Fény- és tápanyagigényes, laza,
humuszos gazdag talajokon.
Üde és száraz lomberdők,
ligeterdők, kultúrerdők bolygatott,
nyílt részein, nedves és száraz
gyeptársulásban, szántókon,
parlagokon.
Ornithogalum umbellatum – ernyős madártej
Ornithogalum umbellatum – ernyős madártej G
4
Ornithogalum umbellatum – ernyős madártej G
4
Ornithogalum umbellatum – ernyős madártej G
4