Transcript 9. A vas és acél országának gazdasági élete

9. A vas és acél országának
gazdasági élete
Magyarország története 1944–1956
A magyar gazdaság fejlesztési céljai
• 1948–49-ben a következő feltételek álltak fenn:
–
–
–
–
–
Mo. elmaradott gazdaságú, közepesen fejlett agrárország
a modernizálásra csak belső erőforrásokat lehet igénybe venni
döntő szempont volt a háborúra készülés
a nehézipar minél gyorsabb kiépítése áldozatok árán is alapvető cél
a pol., kat., strat. célok fontosabbak, mint a gazdaságosság, korszerűség stb.
• Fejlesztési célok alternatívája
– az egész gazdaság arányos, de lassabb fejlesztése, vagy
– gyors, de torz fejlesztés – végül ezt választották
• Az ipar kiemelt szerepe és fejlesztési elvei
– kiemelt fejlesztése akár ésszerű is lehetett volna
– de az alapanyag-gyártó ipart fejlesztik nyersanyagok és energiaforrás nélkül
– a hadiipari beruházás elérte a polgáriak felét, 1950-ben a nemzeti jöv. 20%-t
emésztette fel (fontosabb volt a lakosság ellátásánál is)
– 1938 előtt a nemzeti jövedelem 5%-a volt a felhalmozás, ami 1,5%-os növekedést hozott létre. Most 35–36% felhalmozást terveztek
– Ny-on az autó-, híradástechnikai, műszer- és műanyagipar a húzóágazat, a
beruházási ráta ott is megemelkedett (20% fölé)
Az első ötéves terv
• 1948 nyara óta készült, számos variációban
– mindegyik újabb verzió egyre feszítettebb növekedést írt elő
– az eleve irreális tervet 1951. márc.-a (az MDP II. kongr.) után tovább emelték
• az első év növekedési eredménye felülmúlta a tervet (az ipar 28%-kal nőtt!)
• 1951. jan.-ban Sztálin Moszkvában 2-3 éven belülre várta a III. vh. kitörését
– az ipart, s azon belül a nehézipart favorizálták
• Tervverziók és az eredmény adatai (tájékoztatásul)
időpont
(év, hó)
beruházás
összes (Ft)
évi átlagos növekedés
ipar
mg.
nemz. jöv.
ipar
mg.
1948.12.
28,0 md.
40,0%
20,0%
9,3%
n.a.
n.a.
1949.04.
35,0 md.
48,8%
16,7%
9,9%
12,5%
6,2%
1949.12.
50,9 md.
41,9%
15,7%
10,3%
13,2%
7,3%
1951.03.
85,0 md.
48,2%
12,9%
18,1%
25,4%
9,0%
Tény
67,4 md.
46,7%
13,8%
8,4%
13,5%
kb. –1%
A terv megvalósulása
• Extenzív (bár eleinte gyors) növekedés zajlott le
– 400ezer új munkást vontak be az iparba (nők, munkanélküliek, parasztok)
– kiemelkedően sok új beruházás, látványos építkezések
– a beruházások nagy része előkészítés, tervdokumentáció nélküli, ezért a
tényleges költségek gyakran a terv 2 ×-t tették ki
– emiatt sok beruházást be sem tudtak fejezni, így azok holt tőkét képeztek
– az ipar aránya a nemz. jövedelemben 42%-ról 54%-ra nőtt (torz árarányok is)
– a terv teljesítése csak mennyiségi szempontból fontos, a minőség gyatra
– szinte az összes nyersanyagot exportálni kellett, ua. a termékek külföldön
nem értékesíthetők (már nem ez a csúcstechnológia; gyenge a minősége is)
• Elhanyagolták az infrastruktúra fejlesztését
– a beruházásokból a dualizmus kori 50% és a korabeli nyugati 60%-os arány
helyett csak 33%-kal részesedett
– az ideiglenesen helyreállított vasút, energia-rsz. nem bírta a terhelést
– messze elmaradt a tervtől a lakásépítés, így súlyos lakáshiány a városokban
– a meglévő üzemek felújítására sem költenek –» amortizálódás, emiatt is sok a
géphiba, a leállás, a selejt
• Ismert új üzemek: Sztálinváros, Inota, Kazincbarcika, Oroszlány
Az ötéves terv dinamikájának okai
• Az első két évben valóban túlteljesítették a terveket
– 1951-ben ezért a terveket az 1950-es tényszámokhoz igazították (az ipar
növekedése pl. a tervezett évi 12-13% helyett 28% volt, a felemelt terv 25%)
• Az első néhány év gyors növekedésének okai
– több százezer fős új munkaerő bevonása az iparba, extenzív fejlesztés új
beruházásokkal
– az újjáépítés során az éves növekedési szint addig nagyon gyors, amíg el nem
éri azt a szintet, amit a háborús visszaesés nélkül tartottunk volna (ld. ábra)
háborús konjunktúra
visszaesés
visszatérés a
hosszú távú
trendhez
gyors újjáépítés
Életszínvonal és fogyasztás
• Az aranytojást tojó tyúk tanmeséje (© Rákosi Mátyás)
– ha levágjuk, hogy megegyük, a saját jövőnket éljük fel
– áldozatot kell tehát hozni (de valójában a háborús hisztéria miatt!)
• Növekvő munkaterhek és árak, csökkenő reálbérek
– ipar tőkeigénye –» jelentős mg.-i export –» emiatt közellátási zavarok
– ennek oka: az ellenség tevékenysége és a „túlzott igények”
– megoldás: mesterségesen csökkenteni kell a keresletet
• előbb: ár- és normaemelés, terv- és békekölcsön bevezetése (1949–56 között 6
alkalommal hirdettek kölcsönjegyzést, kb. 6 md. Ft értékben; mindenkinek
ajánlatos volt egy havi fizetését felajánlani)
• miután ez kevésnek bizonyult: 1951-ben ismét jegyrendszer bevezetése
• kb. egy év után a jegyrendszer megszűnt, de hatalmas, 40%-os áremelés mellett
– a reáljövedelem és a(z élelem)fogyasztás jelentősen csökkent, főleg 1952-ben
– burkolt áremelést jelent a gyenge választék és a rosszabb minőség is
• Szigorú munkaügyi szabályok, kriminalizálás
– szabad munkahelyválasztás megszüntetése, az „önkényes kilépés” büntetése
– szintén büntetendő a „közveszélyes munkakerülés”, továbbá a
– „bércsalás” és a „normalazítás”, súlyos esetben: „tervbűntett”, „szabotázs”
Agrárpolitika
• Másodlagos szerep az ipar mögött: kizsákmányolás
– folyamatosan csökkenő beruházási arány (bár abszolút összege nőtt)
• Állami gazdaságok: 1948–49-ben szervezik újjá
–
–
–
–
–
lakott területtől távoli, rossz minőségű, széttagolt földek, kevés állattal
állandó átszervezés, vezetők cseréje (és alacsony szakképzettsége)
folyamatos munkaerőhiány –» egyetemisták, katonák kivezénylése
magas önköltség, veszteséges termelés; kulákként kezelik a begyűjtésnél
összterületük gyorsan nőtt a földfelajánlás miatt, 1952-től már nem is
vesznek át új földeket (a szántók 12–13%-a volt ÁG)
• Gépállomások: az állami gépmonopólium vállalatai 1948-tól
– szovjet példára egyéni gazdának (1952-től) és tsz-nek nem lehetett saját gépe
• magas gépdíjai ugyanis újabb agrárjövedelem-elvonást tettek lehetővé
• emellett politikai–ideológiai ellenőrző és „kulturális” funkciókat is betöltött
• itt is folyamatos átszervezés, politikai okú kádercserék
– a mg. gépesítése sikertelen, pedig a mg.-i beruházások felét erre szánták
• nincsenek képzett traktoristák (pol. okokból sok lányt, asszonyt alkalmaznak)
• nincs elég alkatrész és garázs, sokszor lerobbannak a meglévő gépek is: csak a
szántás gépesítését sikerült (a tsz-ekben 64%-os arányban) megoldani
A kollektivizálás folytatása
• Önkéntesség helyett erőszakos szövetkezetesítés
– 1950-től járásokra lebontott tszcs-szervezési kvóták –» kényszer (módszerei:
magas adók és beszolgáltatás; zaklatás, agitáció; tagosítások stb.)
– a parasztok lehetőségei: elfogadni a tagosítással ajánlott csereföldet, belépni a
tsz-be vagy felajánlani a földet (ingyen) az államnak (1952-ig)
– nem tartják be a fokozatosság elvét sem, szinte csak III. típusú tszcs-k vannak
– ennek ellenére a kollektivizálás csúcsán (1953) a tsz-földek aránya 26%
• A tsz-ek gazdálkodásának jellemzői
– felülről előírt tervek kötelező végrehajtása, a beszolgáltatás őket is érinti
– talaj- és éghajlati adottságokat a terv nem vette figyelembe
– az állam (tanács), a párt, az ÁVH, MNB, KSH is beleszól a munkájába,
vezetők gyakori cseréje és kis szakképzettsége jellemző
– géphiány, tőkehiány, munkaerőhiány, állathiány: kisparaszti módszerek
• a tsz-be az idősebbek és a nők léptek be, a fiatalok városba/iparba mentek
• állatok hiánya miatt a trágyázás sem megoldott
– a munkaegység-rendszer: az éves jövedelmet az év végén osztják ki a végzett
munka mennyisége alapján (ha az adók stb. kifizetése után volt mit osztani)
• ez nem ösztönzi jó munkára a tagokat, akiknek fő megélhetési forrása a háztáji
gazdaság lett (jövedelmek 70%-a innen)
– termésátlagai 20–25%-kal elmaradnak az egyéni gazdákétól; csak önellátás
Társadalmi átalakulás (1945–56)
• Demográfiai helyzet
– jelentős természetes szaporodás, abortusztilalom (Ratkó-korszak)
– a II. vh. és a migrációk miatt jelentős nemzetiségi és vallási homogenizálódás
• Elitek, köztisztviselők: teljes személyi átalakulás
– holokauszt, a földreform, igazolóeljárások, B-lista, államosítások miatt
– az új elit zömmel pol. megbízható munkás–paraszt, jelentős műveltségi hiány
– fontos állami posztok betöltése a párt döntése alapján (nómenklatúra), erős
bürokratizálódás
• Parasztság, munkásság
– földreform: kisbirtokos jelleg, abszolút mg.-ból élők száma is növekedett
– kollektivizálás: 360e fő áramlott ki a mg-ból (1949–53: a fogl.-k 54–»43%-a)
– ipari munkanélküliség megszűnik, sőt munkáshiány 1951-re; 400e új ipari
munkás, sok nő munkába állása is (nehéz fizikai munkákra is!)
– intragenerációs mobilitás: tanulás nélküli életmódváltás, nehéz beilleszkedés,
az elsőgenerációs paraszt-munkások kétlaki életmódja és ingázása jellemző
– munkaverseny, Sztahanov-mozgalom
• Kisipar, kisker.: 1949-ig javuló helyzet, majd súlyos korlátozások
• A „régi értelmiség” negatív megkülönböztetése
• Urbanizáció: kevés új (ún. szocialista) város, lakáshiány, albérlet
A második ötéves terv előkészítése
• A gazdaságirányítás reformjának korai tervei 1954-ben
– racionalizálási kormánybiztosság alakul, csökkenti a tervmutatók számát
– a kormány átfogó programja az ár- és bérrendszer, hitel- és pénzügyi szervezet
és a tervezés kritikus felülvizsgálatát végzi el
– közgazdasági munkacsoport, majd Intézet létesül, számos tanulmány a direkt
tervutasításos rsz. hibáiról (ún. naiv reformerek: a tervezés maradna, de a kereslet–kínálat és a jövedelmezőség is fontos; terv és piac összehangolása kell)
(a dogmatikusok számára még ez is jobboldali elhajlás volt!)
• Az új ötéves terv vitái és halogatása
– a dogmatikus fordulat (1955) után is az I. ötéves tervnél kisebb növekedés a
cél, de a terv mégis nehézipar- és kollektivizálás-párti
– 1955-re, majd 1956-ra (sőt 1957-re is) csak egyéves terv készült
– az SZKP XX. kongr. után társadalmi egyeztetés, vita zajlott, számos észrevétel
született, majd 1956. júl. közepén a KV vitatta meg az új ötéves tervet
– a legtöbb mai értékelés szerint az előzetes vita csak formális volt, érdemben
nem módosította a párt (Gerő) elképzeléseit: ‘a nehézipar fejlesztése biztosítja
az életszínvonal növelését’
– öt év alatt 50%-os ipari növekedést tervez (évi átlagban 8,4%-t), de a
nehéziparban 60%, a fogyasztási cikkek terén csak 40% növekedést írt elő