Transcript A népi gyógyászat növényei

Gyógynövényismeret 1.
„A természet kegyelmét ontja bőven:
A fűben, a virágban és a kőben.
Ó, nincs a földön oly silány anyag,
Mely így vagy úgy ne szolgálná javad;
De nincs oly jó, melyben ne volna vész,
Ha balga módra véle visszaélsz!”
„E kis virágszál gyenge levele
Méreggel és balzsammal van tele.
Szagold: szived gyönyörtől ittasul;
Ízleld: szemedre örök éj borul.”
(Shakespeare: Rómeó és Júlia
fordította: Mészöly Dezső)
A népi gyógyászat kezdetei
Kína: Sen Nang kínai császár (i.e. 3400):
Kína első gyógynövénykönyve 237 növényt tartalmaz
India: Punarvasu Atreya (i.e. 1200):
India első orvosi iskolájának megalapítója, tanítványa: Jivaka
ajurvédikus orvoslás → ayur (élet) veda (tudás)
Rig Véda (i.e. 4500): 67 gyógynövény, szemműtétek
Egyiptom: Ebers-féle papírusztekercsek (i.e. 1500):
egyiptomi gyógyászat 1000 évét foglalja össze
876 gyógykészítményt sorol fel
a ma használt gyógynövények 1/3-a szerepel benne → hagyma
A népi gyógyászat kezdetei
Európa: Dioszkoridész (i.e. 40) görög orvos: De Materia Medica:
600 gyógynövény, 1500 éven át hivatkozási alap
Híres ókori orvosok: Hippokratész, Dioklész,
Theophrasztosz, Plinius, Galenus
Gyógyítók és bérgyilkosok virágkora
Amerika: indián orvoslás, Samuel Thompson (1760-1843) herbalista
Európa
Nagy Károly német-római császár birodalmának kolostoraiban
„orvosi kertek” létesítését rendelte el, a gyógynövényeket
a „szakácsok és orvosok barátainak” nevezte.
Bingeni Szent Hildegárd (1098-1179) a Rupersburg zárda apáca
főnökasszonya látomásában Istentől parancsot kapott a
betegek
gyógyítására
és
gyógyító
receptjeinek
összeállítására: Hildegard’s Medicine
Európa
Az 1300-as évek után a népi gyógyítók megítélése megváltozott
→ boszorkányüldözés
1450 után a könyvnyomtatás feltalálásával megszaporodott a
füveskönyvek száma
Paracelsus (1493-1541): orvos-gyógyszerész-teológus
„Minden dolog mérgező, és semmi sincs méreg nélkül.
Csak a dózison múlik, hogy méreg-e vagy sem.”
Az orvoslás négy alappillére: filozófia, asztrológia, alkímia, az
orvos jelleme
Nicholas Culpeper: Complete Herbal and English
Physician 1652, orvosi szakkönyveket latinról angolra fordított
„Hazai gyökerek”
Lencsés György (1530-1593): Ars Medica – Egész orvosságról
való könyv, valószínűleg a Herbárium előtt látott napvilágot, a
gyógynövényeket gyógyhatásuk szerint csoportosítja
Melius Juhász Péter: Herbárium (1578) 2000 magyar növénynevet
tartalmaz, az első magyar füveskönyvnek tartják
Beythe András: Füves könüv (1595), főleg fordítás, irodalmi
feldolgozás
Lippai János: Posoni kert (1664-1667): a hazai kertészeti irodalom
első kézikönyve
Csapó József: Új füves és virágos magyar kert
(1775): 417 gyógynövényről tesz említést
Veszelszki Antal (1798): „A ‘növény-plánták’
országából való erdei és mezei gyűjtemény, vagy –
is fa és fűszeres könyv, mellyben azoknak deák,
magyar, német, franz, tseh és oláh neveit, külső,
belső, és köz hasznaikkal egyetemben Máthiolusból
‘s más több Fa-, és Füvész-Írókból a köz-rendü
Hazafiak’ kedvekért szálanként egybe-szedettek”
című több mint 500 oldalas műve, 500-nál is több
fajt ír le.
Diószegi Sámuel – Fazekas Mihály: Magyar
Füvész Könyv (1807): Linné rendszerét követve a
fajok kettős nevezéktannal szerepelnek, a mű
gyakorlati vonatkozású folytatása Diószegi „Orvosi
Füvész Könyv, mint a’ Magyar Füvész Könyv
praktika része” 1813-ban jelent meg, 1500 régi
magyar növénynevet sorol fel.
A drogismeret alapjai
Gyógynövény: betegségek kezelésére és megelőzésére használt
növény
Az egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint 20 000 faj
Felhasználási területük:
- Fitogyógyszerek alapanyagai
- Vegyipari ágazatok nyersanyagai (pl.: illatszeripar)
- Élelmiszeripari felhasználás (konzerv-, hús-, fűszeripar)
- Egészséges életmódot és táplálkozást kiegészítő
készítmények alapanyagai
Drog: gyógynövények hatóanyagot tartalmazó, rendszerint
szárítással tartósított része
→ a germán „droge” (szárítani) szóból
→ a kelta „droch” (rossz) szóból
→ az illír „drug” (drága) szóból
→ a perzsa „drogue” (csalás) szóból
A növényi drog a gyógynövényeknek a Gyógyszerkönyvben és a
Magyar Szabványban leírt része vagy annak meghatározott
eljárással készített terméke, tehát a növényi drog:
1. A felhasznált gyógynövény legtöbb hatóanyagot tartalmazó része,
melyet többnyire szárítással tartósítanak
2. A növényi nyersanyagból előállított termék (pl.: illóolaj, gyanta)
3. A növényi nyersanyagból átalakítással nyert anyag (pl.: kátrány)
A drogok elnevezése
II. Nemzetközi Gyógyszerész Értekezlet (1929): egységes elnevezés,
hazánk 1930-ban fogadta el.
A drog nevét a drogot szolgáltató növényfaj és a növényrész
nemzetközileg elfogadott tudományos nevével jelölik:
Növényfaj tudományos neve birtokos esetben + a növényi szerv neve
alanyesetben, pl.: Rosmarini folium, Lavandulae flos
Termék esetén: termék neve alanyesetben + növény tudományos
neve birtokos esetben, pl.: Oleum lini, Aetheroleum rosmarini
A drogkereskedelemben használt leggyakoribb kifejezések
amentum, -i
barka
herba, -ae
fű, herba
amylum, -i
keményítő
lichen, -es
zuzmó
anthodium, -i virágzat
lignum, -i
faanyag
bacca, -ae
bogyó
oleum, -i
olaj
bulbus, -i
hagyma
pericarpium, -ii terméshéj
capsula, -ae
toktermés
petalum, -a
szirom
caput, -itis
fej
radix, -icis
gyökér
cortex, -icitis
kéreg
resina, -ae
gyanta
flos, -ris
virág
rhizoma, -ae
gyöktörzs
folium, -ii
levél
semen, -inis
mag
frons, -des
ágvég, lomb
stigma, -ae
bibe
fructus, -us
gyümölcs
stipes, -itis
szár, nyél, kocsány
galbulus, -i
áltermés
stolo, -onis
inda, tarack
galla, -ae
gubacs
strobulus, -i
toboz
gemma, -ae
rügy
summitas, -atis hajtáscsúcs
granum, -i
szemtermés
tuber, -ecis
gumó
A drogkereskedelemben használt leggyakoribb kifejezések
aetheroleum
illóolaj
fluidus
folyékony
amarus
keserű
granulatus
szemcsés
aquosus
vizes
guttae
csepp
aromaticus
aromás
infusum
forrázott
balsamum
balzsam
inspissatus
sűrített
calyx
csésze
liquidus
folyékony
carbo
szén
liquor
folyadék
compositus
összeállított
maceratio
macerátum
concentratus
koncentrált
mucilago
nyálka
concisus
aprított
mundatus
hámozott
contusus
összezúzott
oleosus
olajjal készített
decoctum
főzet
paratus
elkészített
depuratus
megtisztított
pix
kátrány
dilutus
higított
pupla
pép
exsiccatus
szárított
pulveratus
porított
extractum
kivonat
pulvis
por
A drogkereskedelemben használt leggyakoribb kifejezések
purus
tiszta
standardisatus
szabványosított
raffinatus
tisztított
stigmata
barka
retificatus
tisztított
stipites
szárképletek
recens
friss
subtilis
finom, apró
resina
gyanta
succus
nedv
siccatus
szárított
inctura
tinktúra
siccus
száraz
titratus
hatóértékre beállított
sirupus
szirup
totus
egész, teljes
solutio
oldat
trituratio
porítás
solutus
oldat
turiones
sarj, hajtás
species
teakeverék
unguentum
kenőcs
spirituosus
alkoholos
vinum
bor
spissus
sűrű, sűrített
Hatóanyagok
Hatóanyag: egészséget fenntartó, kórós folyamatokat gátló, ill.
gyógyító hatású anyagok.
Tartalomanyag: az adott drogra jellemző kémiai alkotórészek
összessége.
Hatóanyag: a drog gyógyhatásáért felelős vegyület.
Kísérőanyag: a drog tartalomanyagain belül a hatóanyagok hatását
elősegítő, de önmagukban nem kifejezett élettani hatású
anyagcsoport.
Vezetőanyag: a drog beltartalmi minősítését szolgáló, a drogra
jellemző anyag, mely nem feltétlenül azonos a hatóanyaggal, de
jelenléte és mennyisége a drog azonosságát (identitását) és
minőségét jellemzi.
A növényfajokban leggyakrabban hatóanyag-együttesek fordulnak
elő.
Természetes anyagok
Primer anyagcseretermék: általánosan előforduló, az élethez
nélkülözhetetlen anyagcseretermékek.
Szekunder anyagcseretermék: speciális, az élethez nem feltétlenül
nélkülözhetetlen anyagcseretermékek, nem fordulnak elő minden
növényfajban.
A szekunder anyagcseretermékek funkciói:
- növekedésszabályozás
- védekezési funkció elősegítése
- táplálkozásgátlás
- repellensek
- kártevő ellenségeit csalogató anyagok
- allelopátia
- tartaléktápanyagok
A hatóanyagok rendszerezése
Többféle csoportosítási mód létezik.
Illóolajok
- Könnyen párolgó, gyakran kellemes illatú
anyagok
- Többnyire terpénszármazékok
- Többnyire folyékony halmazállapotúak
- Számos összetevőből állhatnak (a rózsaolaj közel
400-ból)
- Vízben nem oldódnak, de vízgőzben párolognak
- Vízgőz desztillációval kinyerhetők a friss
növényből, de zsírokkal történő kivonás is
lehetséges
- Illóolajban gazdag családok: ernyősvirágzatúak,
ajakosak, rutafélék, babér-, fenyő- és ciprusfélék
Az illóolajok felhasználása
- Bőrizgató: rozmaringolaj, levendulaolaj
- Serkentik a vérkeringést, bőrpírt, melegérzetet, de hólyagosodást
is okozhatnak (a hatás időtartamától függően)
- Légzéskönnyítők, szívműködést javítók lehetnek
- Reumás betegséges, idegbántalmak kezelésére szolgálhatnak
- Légúti betegségeket gyógyíthatnak (erdeifenyő, eukaliptusz)
- Nyálkaoldó, köptető, enyhe görcsoldó: kakukkfű, ánizs
- Szájápolásban használhatók: zsálya, borsmenta, kakukkfű
- Emésztésjavítók, étvágygerjesztők, fűszerek
- Görcsoldó, bélfertőtlenítő, szélhajtó: édeskömény, fokhagyma,
kamilla, kömény
- Vízhajtó, túladagolás esetén vesekárosító: boróka, lestyán
- Nyugtató hatású: macskagyökér, citromfű
- Vannak méhizgató, a magzat károsodását
okozó illóolajok is
Alkaloidok
- Nitrogéntartalmú szerves vegyületek
- Nagy részüknek meghatározott aminosav a fő alkotóeleme
- Többnyire bázikus jellegűek, vízben oldódó sók formájában
fordulnak elő
- Nevüket gyakran a növényfaj nevéből képezik (atropin, nikotin)
- Emberi és állati szervezetre erős élettani hatást fejtenek ki, sok a
mérgező, halált okozó vegyület
- Megfelelő dózisban viszont hatásos gyógyszerek
- Vannak függőséget okozó kábítószerek: morfinszármazékok,
élvezeti cikkek: koffein, nikotin
- Alkaloidokban gazdag
növénycsaládok: boglárka-, liliom-,
mák- és burgonyafélék
- Felhasználásuk szigorú
előírásokhoz kötött.
Antraglikozidok
- Közismert hashajtó szerek
- A friss növények főleg antronglikozidokat
tartalmaz, érés során alakul ki az
antraglikozid
- Az antronok fokozzák a az elektrolitok és a
víz kiválasztását a bélben, fokozzák a
bélperisztaltikát
- Csak rövid ideig (1-2 hét) használhatók
- Vértisztítás és fogyás céljára nem
javasoltak mert a hosszan tartó alkalmazás
májkárosodást, bélrákot okozhat
- Antraglikozidokat tartalmaz: fodros lórom,
kutyabenge, varjútövis-benge, rebarbara
- Az orbáncfű fotoszenzibilizáló hipericinje
is antraglikozid
Keserűanyagok
- Keserűanyag-drog: keserű ízűkért gyógyászatilag felhasználtak, de
más hatást nem fejtenek ki (a kinin pl. nem)
- Nem egységes vegyületcsoport, de többségük terpénszármazék,
szerkezeti elemük a laktongyűrű
- Keserű ízük révén fokozzák az emésztőnedvek elválasztását,
étvágygerjesztők, emésztést serkentők
- Javítják a fehérjeemésztést, erősítenek, lábadozáskor javasoltak
- Étkezés előtt kb. fél órával célszerű fogyasztani őket
- Legkeserűbb természetes anyagok a tárnicsfélékben és a kis
ezerjófűben fordulnak elő, ezenkívül a fészkesek és ajakosok is
gazdagok keserűanyagokban.
Kumarinok
- A kumarin (orto-hidroxi-fahéjsav-lakton)
a szagos müge, az orvosi somkóró és a
borjúpázsit illatanyaga
- Általában szárítás után szabadul fel a
glikozidkötésből
- Hosszabb ideig történő alkalmazása
bódultságot, fejfájást okoz
- Az élelmiszeriparban íz- és illatjavító volt,
ma tiltott a használata (májkárosító,
rákkeltő)
- A kumarin-drogokat érrendszeri
megbetegedésekre használják,
véralvadásgátló (trombózis kezelése)
- Sok kumarint tartalmaznak az ernyősök és
a rutafélék
Kumarinok
- Fényérzékennyé tehetik a bőrt (medvetalp, orvosi angyalgyökér,
nagyezerjófű, közönséges cickafark), bőrpírt, gyulladást,
rosszullétet okozhat
- Orvosi felügyelet mellett a fotoszenzibilizáló furokumarinokkal
bőrbetegségeket, pigmentációs zavarokat, pikkelysömört kezelnek
Zsíros olajok
- Túlnyomórészt magvakban és terméshúsban fordulnak elő
- Alkotói főleg trigliceridek és lipidek (glicerin + zsírsavak)
- A zsírsavmolekulákban találhatókettős kötések száma alapján
vannak egyszeresen, kétszeresen és többszörösen telítetlen
zsírsavak (a telített zsírsavakban nincs kettős kötés)
- Csökkenthetik a vér koleszterinszintjét: lenolaj, földimogyoróolaj,
búzacsíraolaj
- A gamma-linolénsavat (kerti borágó, fekete ribiszke, ligetszépe
fajok) számos bőrbetegség kezelésére használják
- A zsíros olajok bőrvédő, irritációcsökkentő
hatásúak lehetnek, segítik a sérült bőr és az
ekcémák gyógyulását
- Zsírban oldódó gyógyhatású anyagok
vivőanyagai is lehetnek
- Sokat kenőcsök előállításakor használnak
Flavonoidok
-
-
Az elnevezés a sárgára színező hatásból ered (flavus=sárga)
Fenilkromán alapvázas anyagok (színező hatástól függetlenül)
A növényi szervek színéért felelősek
A rutin (vadgesztenye mag, kerti ruta hajtás, japánakác rügy) és a
heszperidin (citrusfélék termése): csökkenti a hajszálerek
törékenységét, vénás megbetegedések, ödéma kezelésére
alkalmasak.
Szívműködést befolyásolják: árnika és galagonya flavonoidjai
Vesére hat: nyír, aranyvessző, tövises iglice, zsurlófélék
Görcsoldó: édesgyökér
Máj-epe működését befolyásoló:
máriatövis
Falvonoidokban gazdagok a
pillangósvirágúak és a fészkesek
Cserzőanyagok
- Széleskörűen elterjedt, fenolos szerkezetű vegyületek, az állati bőr
cserzésére képesek, főleg kéregben és gyökérben fordulnak elő
- A bőr fehérjéivel csapadékot alkotnak, kicsapják azokat
- Adsztringens (összehúzó) hatásúak: a bőr és a nyálkahártyák
felületén egy védőréteg kialakulását segítik elő
- Hatásuk sebösszehúzó, váladékozás csökkentése,
fájdalomcsillapító, vérzéscsillapítás, bomlástermékek
felszívódásának gátlása, kórokozók bejutásának megakadályozása
- Antibakteriálisak, foglepedék képződést gátlók
- A drogok sebek, égési, fagyási sérülések, száj, torok és nemi
szervek és a végbélnyílás nyálkahártya-gyulladásainak, belsőleg
gyomor- és bélhurut, ill. hasmenések kezelésére alkalmasak
- Cserzőanyagban gazdagok a bükk-, az erika-, a rózsa- és a
gólyaorrfélék családja
- Túladagolás esetén májkárosodás, nyálkahártya irritáció léphet fel
Szívre ható glikozidok
- Több mint 500-at izoláltak növényekből
- Az elsőt a piros gyűszűvirágban fedezték fel (digitalis-glikozid),
más növényfajokból származókat digitaloidoknak nevezték el
- Szterinvázas vegyületek, laktongyűrűt tartalmaznak
- A meggyengült szívizomzat összehúzódását szabályozza, ennek
hatására javul a veseműködés, csökken az ödémaveszély
- A hatékony és mérgező dózis közel áll egymáshoz!
- A piros és gyapjas gyűszűvirágot kevésbé használják, inkább
szintetikus glikozidok alapjául szolgálnak
- A gyöngyvirág, tavaszi hérics, leander kivonatai a kereskedelmi
forgalomban megtalálhatók
- A hatáserősség állandó értékét
tengerimalacra vonatkoztatva
határozzák meg
Szaponinok
- Vízzel összerázva habzanak, csökkentik a víz felületi feszültégét
- Glikozid jellegű vegyületek, aglikonjuk alapján vannak szteroid- és
triterpén-szaponinok
- A szteroid-szaponinok főleg nem honos egyszikűekben, pl. agavé
fordulnak elő, a nemi hormonok kiindulási anyagai lehetnek
- Ruszcin (szúrós csodabogyó): ödémát csökkentő, vénatonizáló
- A triterpén-szaponinok gyakoriak a szegfű-, libatop-, kankalinfélék
és pillangósvirágúak családjában.
- A szaponinok hemolitikus (vvt oldó) hatásúak, ezért a véráramba
fecskendezve mérgezőek
- Egészséges bélrendszerben
alig szívódnak fel, de
némelyikük erős mérgezést vált ki:
farkasszőlő, erdei ciklámen,
konkoly, alkörmösfajok
Szaponinok
- Elsősorban köhögés elleni szerként alkalmazzák őket
(borostyánlevél, kankalingyökér, szappanfűgyökér)
- Ingerlik a gyomor nyálkahártyáját, fokozódik a hörgők váladékelválasztása
- Fokozzák a vizeletkiválasztást (veseingerlők)
- Eszcin (vadgesztenyemag) érfalerősítő, gyulladáscsökkentő
- A szteroidalkaloid-szaponinok is hemolitikusak és habképzők,
főleg a burgonyafélékben fordulnak elő.
Nyálkanyagok
- Vízzel érintkezve megduzzadnak, sűrűn folyó oldatot képeznek
- Homo- és heteropoliszacharidok
- Vízvisszatartó és térfogatnövelő hatásuk miatt fokozzák a
bélperisztaltikát, pl.: lenmag
- Gyengítik az ingerlő és gyulladáskeltő anyagok hatását
(bevonószerek)
- Csökkentik a nyálkahártya váladéktermelését a felső légutak és a
gyomor-bélrendszer esetén is, megkötik a váladékot
- Csillapítják az ízlelőidegek érzékenységét, ízjavítók
- Gyulladáscsökkentők, hőtartók forró pakolások készítésekor (kelés,
nyirokcsomó-duzzanat esetén)
- Magas nyálkatartalmúak:
kerti mályva, papsajtmályva,
martilapu, lándzsás útifű, hársfajok.
- Hatásukat hideg kivonatként
(és nem főzetként) fejtik ki
Keményítők
- A cukrok nagy része keményítővé alakul a növényekben
(glükózegységek, amilóz, amilopektin)
- Gyógyászatilag fontos keményítők: burgonya és gabonafélék ~i
- Vízben nem oldódnak
- Porok alapanyagaiként felhasználhatók
- Felületnövelő, párolgáscsökkentő, nedvszívó hatásúak, enyhítik a
sebek váladékozását, bőrzsírosodást, hűsítők és
gyulladáscsökkentők
- Síkosító hatásúak, csökkentik az irritációt (kötések, tapaszok)
- Könnyen emészthetők,
irritációcsökkentők, diéták alkotói
- Por alakú gyógyszerek hígítására,
tabletták adalékanyagaiként használják
A gyógynövények felhasználása, A népi gyógyászat növényei
- Népi gyógyászat: hivatalos egészségügyi ellátáson kívül
alkalmazott gyógyeljárások összessége
- Évszázados múltra tekint vissza, nemzedékről nemzedékre száll
- Alapját a népi növényismeret képezi (vadon élő fajok 10-70 %-a)
- A népi gyógyászatban használt növények csoportjai:
- A népi és hivatalos gyógyászatban azonos módon használt
növények (orbáncfű, fekete bodza, cickafark, hársfajok)
A gyógynövények felhasználása, A népi gyógyászat növényei
- Régi gyógynövények, amelyek a hivatalos gyógyászatból az
évtizedek során eltűntek (ártéri deréceveronika)
- A népi és hivatalos gyógyászatban is használt, de más célokra
alkalmazott növények (patika párlófű: tüdő-, ill.
epebántalmakra)
- Olyan a népi gyógyászatban használt fajok, melyek rokonfajait
a hivatalos gyógyászat használja (peremizs fajok)
- Olyan fajok, amelyeket tudományos módszerekkel még nem
vizsgáltak (illatos jezsámen)
A népi gyógyászat növényei
- A hivatalosan használt fajok jelentős része a népi gyógyászatból
származik, ennek szakaszai:
- Népi gyógyászat adatainak gyűjtése
- Az adatok kritikai mérlegelése
- A kiválasztott fajok kísérletes vizsgálata
- Új gyógyszer előállítása
Galenusi készítmények, galenikumok
- Elnevezésük Claudius Galenus római orvostól (2. sz.) származik
- Ilyen gyógykészítmények a teakeverékek, a kivonatok, tinktúrák,
egyes kenőcsök, porkeverékek, oldatok
- Gyógyszerkönyv vagy más szakmunkák alapján egyszerű
módszerekkel, költségkímélő módon készítik, a teakeverékeket a
betegek is elkészíthetik
- A gyógyszerkönyv 3 teakeveréket, 3 spirituszt, 4 szirupot, 18
tinktúrát ismertet (epehajtó teakeverék, paprikatinktúra, stb.)
- Porok: porított drogok vagy keverékeik
- Gyógyteák: 3-5 drogból készülnek, önmagukban vagy
gyógyszeres terápia kiegészítésére is használhatók
- Forrázat: forrázással majd áztatással készült kivonat
- Főzet: 5-15 perces főzéssel készül (kéreg, termések, gyökerek)
- Hideg vizes áztatással készült kivonat
- Oldat: víz oldószerrel készül (pl. szirupos szörpök)
- Tinktúrák (szeszes kivonatok): etilalkohollal készülnek
- Folyékony kivonatok (fluid extraktum): a legtöményebb
cseppfolyós halmazállapotú kivonatok
- Sűrűn folyó vagy száraz kivonatok (spissum és siccum
extraktumok): sűrűn folyó vagy szárazra párolt vizes vagy
alkoholos kivonatok
- Kenőcsök: lágy gyógyszerformák, főleg bőrgyógyászati és
fitokozmetikumok
- Tabletták: porított drogokból, különböző bevonattal készülnek
- Steril oldatok (injekció, infúzió): az emésztőrendszer
kikerülésével jutnak a szervezetbe
- Préselt nedvek: friss, tisztított, aprított növényi részekből
- Gyümölcsvelő: összezúzott, besűrített gyümölcsrész (szilva)
- Gyógyszeres olaj: olaj segítségével kivont hatóanyag
(fokhagyma)
Aromaterápia
- Az illóolajos növények és az illóolajok
használatán alapuló gyógyeljárások összessége
- A gyógyászatban növényi részekből előállított,
természetes illóolajokat használnak
- Aetheroleum néven jelöljük az illóolajokat, illékonyak, jellegzetes
illatúak
- A legtöbb illóolajban van egy nagyobb mennyiségben található fő
alkotórész (kakukkfű: timol)
- Az illóolajok összetétele fajon belül is változhat, a környezeti
tényezők is lényegesen befolyásolják
- Az illóolajokat ritkán használják hígítatlanul, ált. szeszes vagy
olajos kivonatok formájában alkalmazzák
- Használatuk csecsemőknél, kisgyermekeknél ellenjavallt
(borsmentás orrcsepp légzésbénulást, szívmegállást okozhat)
Aromaterápia, az illóolajok főbb hatásai
- Antibiotikus hatás: régóta használják: múmiák balzsamozása,
húsok tartósítása, füstölés járványok megakadályozására, bélférgek
elűzésére, sebek kezelésére
- Egyes illóolajok a baktériumok fejlődését rendkívül kis
hígításban is gátolják (timol: 1:5000 – 1:30 000)
- Légutakra gyakorolt hatás: több illóolaj a tüdőn keresztül
választódik ki, könnyíti a váladék kiürülését a hörgőkből,
légcsőből, a váladékot folyékonyabbá teszi, serkenti a légutakat
bélelő hám csillóinak mozgását
- Szájon át adva vagy inhalálás, ill. kenőcs formájában is
hatásosak lehetnek (törpefenyő, ánizs, kakukkfű)
Aromaterápia, az illóolajok főbb hatásai
- Szélhajtó (karminatív) hatás: az illóolajok görcsoldó hatása a
bélrendszerben is megnyilvánul, az emésztőrendszer
kiegyensúlyozott működését biztosítják
- Fontos fertőtlenítő és gyulladáscsökkentő hatásuk itt is
- Szélhajtó, görcsoldó: kömény, ánizs, kamilla
- Gyomorerősítő, étvágyjavító: fokozhatják a gyomornedv
termelését, így javul az étvágy (aperitívek, fűszerek): fehér üröm,
édeskömény
Aromaterápia, az illóolajok főbb hatásai
- Májra és epére gyakorolt hatás: szabályozható az epeürítés és az
epehólyag összehúzódása: epehólyag összehúzódását kiváltó hatás:
kolagóg vagy koleocisztokinetikus, epetermelést fokozó hatás:
koleretikus hatás
- Májműkődés serkentés révén fokozódik az epetermelés,
hígabban folyóvá válik, könnyebben kiürül
- Az antibiotikus és görcsoldó hatás itt is fontos
- Epekövek képződésének gátlása, már kialakult kövek
állományának befolyásolása (lágyítás, feldarabolódás)
- A borsosmenta levelének illóolaja ilyen hatású
Aromaterápia, az illóolajok főbb hatásai
- Vízhajtó hatás: fokozzák a kiválasztott vizelet mennyiségét,
fontos az antibiotikus és görcsoldó hatás, csökken a vesekő
képződésének esélye
- Boróka tobozbogyója ilyen hatású, de vesegyulladás esetén
ellenjavallt, az ánizs és az édeskömény enyhébb hatású
- Külsőleges használat: a bőr felületi ereit tágítják, bőrvörösödést,
vérbőséget, melegérzetet váltanak ki: reumás, izom- és ízületi
fájdalmak csökkennek (fekete mustár, rozmaring)
- Mélyebb szövetekbe is eljutnak, a légzési és keringési
központokra is hatnak
Homeopátia (hasonszervészet)
- Önálló gyógyászati irányzat, alapelve a természet, az emberi
szervezet öngyógyító képessége, amelyet gyógyszeresen támogat
- Egységes tanként Hahnemann német orvos dolgozta ki (1796)
- A homeopátiás készítmények alapanyagai ásványi anyagok,
növényi és állati termékek, kis számú szerves vegyület
- A homeopátia csökkentett, gyakran alig mérhető ki adagokat
alkalmaz olyan szerekből, amelyek nagy adagban, egészséges
személyeknél hasonló tüneteket váltanak ki, mint a betegnél
észleltek (hasonlóság elve).
A homeopátia jellemvonásai
- Hasonlóság elve: különböző szerekkel egyfajta gyógyszeres
betegség váltható ki, a homeopátiás szert az egészséges egyénen
észlelhető megbetegítő képesség (patogenezis) jellemzi
- Megállapítják a beteg tünet együttesének hasonlóságát a szer
patogenezisével
- A beteget a hasonszer nevével jelölik (pl. konyhasó)
- A kezelés eredménye a betegen fordítottja annak, amit az
egészséges emberen tapasztaltnak (ha az nagyadagot alkalmaz
belőle) kínafa nagyadagban hőemelkedés, kicsiben lázcsillapító
- A hasonszert csökkentett adagban adják, előállításának módja
fokozatos hígításon alapul
- A homeopátia szerint a hígítás
növelésével nő a hatás
A homeopátia jellemvonásai
- Mérgező anyagokat is használnak, de a kis adag miatt nem lép fel
mérgezés
- A beteget kezelik nem a betegséget (holisztikus világszemlélet)
- A készítmények engedélyezése esetén nem követelik meg a hatás
igazolását csak az ártalmatlanságét
- Az alkalmazott mennyiségek gyakran már nem mérhetők: nem az
anyag hat hanem az információ
- A hangsúly nem a szer erősségén hanem a szervezet
válaszreakcióján van
Fitoterapeutikumok
- Fitoterápia: gyógynövénnyel vagy annak készítményeivel folytatott
kezelés, gyógyszereit fitoterapeutikumoknak nevezzük
- Fontos szerepe van az egészségmegőrzés, prevenció,
betegségkezelés, közérzetjavítás terén
- Gyógyszerei az orvosi terápia részei, önálló vagy kiegészítő módon
- Gyakran több gyógynövényből állnak, egy alap, ill. bázisszerből
továbbá kiegészítő komponensekből, gyakran szín vagy
ízkorrigenst is tartalmaznak
- A hatóanyag(ok) mellett mindig tartalmaznak egyéb
komponenseket, melyek nem közömbösek a hatás szempontjából
- Az összetétel aránya, a kivonás módja optimalizálja a hatást
- Az egyes komponensek hatása lehet hatványozott (a szaponinok
elősegítik az anyagfelszívódást), eltérő, de ellentétes is.
- A galenusi készítmények is ide tartoznak
Fitoterapeutikumok
- Esetükben vizsgálni kell a hatásosságot, biztonságot és az állandó
anyagminőséget
- Fontos az adagolás, enyhe hatású szer is vezethet túladagolás
esetén mérgezéshez (kamilla és a cickafark helyi alkalmazása
allergiát okozhat)
- Hamis és veszélyes a nézet: minden, ami növényi eredetű
ártalmatlan
- Vannak vény nélkül vásárolhatók és receptkötelesek is
A fitoterapeutikumok főbb terápiás csoportjai
- Gyomor és bélrendszer tüneteinek kezelésére:
- Étvágyjavító: főleg keserűanyagokat tartalmaznak
- Karminatív: illóolaj-tartalmúak (ánizs, édeskömény)
- Gyulladáscsökkentők: csökkenti a nedvtermelést, elősegíti a
regenerálódást (kamilla)
- Nem specifikus bélhurutot kezelők: adsztringens
cserzőanyagok, csökkentik az ingerlékenységet, a perisztaltikát
- Hashajtók: elősegítik a belek kiürülését (szenna, rebarbara)
A fitoterapeutikumok főbb terápiás csoportjai
- Máj- és epeműködés kezelésére:
- Májvédő, regenerációt segítő: máriatövis
- Koleretikus, koleokinetikus: menta, articsóka, katáng, kurkuma
- Hólyag- vese és prosztatabetegségek kezelésére:
- Vizelethajtó (diuretikus): nyírfa, kukorica, vizelethajtó és
fertőtlenítő: csarab, nehézvizelés panaszaira: tökmagolaj
- Reuma és köszvény kezelésre:
- Kötőszöveteket víztelenítő (csalán) és vízhajtó növények
- Szív- és érrendszeri betegségek kezelésére:
- Javítják a koszorúerek állapotát, a szív vérellátását: galagonya
- Perifériás arteoszklerotikus
elváltozások: fokhagyma
- Agyér-elmeszesedés: páfrányfenyő
- Vénás erek megbetegedése, ödémák
csökkentése: vadgesztenye
A fitoterapeutikumok főbb terápiás csoportjai
- Idegrendszeri betegedések kezelésére:
- Központi idegrendszert gátló (szedatív): növényi
trankvillánsok, antistressz hatásúak: komló, macskagyökér,
citromfű
- Depresszióellenes: orbáncfű
- Központi idegrendszert izgató: kávé, tea
A fitoterapeutikumok főbb terápiás csoportjai
- Meghűléses megbetegedések kezelésére:
- Immunrendszer erősítése: vitaminok (csipkebogyó), izzasztók
(hárs, fekete bodza), ~ aktivizálása: bíbor kasvirág
- Garat- és torok kezelésére: adsztringensek,
gyulladáscsökkentők (cserszömörce, zsálya)
- Hurutoldók: szaponintartalmú fajok (lándzsás útifű)
- Bőrbetegségek kezelésére:
- Sebek vérellátását javítják, fájdalomcsillapítók, granulációt
serkentők (körömvirág)
A fitoterapeutikumok főbb terápiás csoportjai
- Időskorúak fitoterápiájának gyógyszerei:
- Szomjúságérzet hiányának javítása: szeder, málna, borsmenta
- Étvágytalanság esetén: fűszerek használata
- „Öregedő szívnek”: galagonya
- Keringésfokozó: rozmaring
- Általános geriátriás szer: fokhagyma, ginszeng
- Alvászavarok: citromfű, macskagyökér
Izolált természetes anyagok
- Természetes eredetű anyagok szintetikus előállítása előtérbe került
- Ezeket nem tekintjük fitoterapeutikumoknak, ezek fitofarmakonok
- Az átalakítás előnyösebb hatást eredményezhet: a rutin
félszintetikus átalakítása jobb felszívódást eredményez
- Könnyebb beállítani a szükséges dózist
- A tiszta vegyületekkel a mellékhatások mérsékelhetők
- Izolált természetes anyagok: digitoxin, morfin, mentol, kámfor,
atropin, rutin, vinkamin, efedrin, kapszaicin, szennozoid, stb.