Transcript Nők a társadalom peremén

Nők a társadalom peremén, a
hajléktalan nők társadalmi
problémái
Buzás Endre és Hoffmann Kriszta
Számok – amiket tudunk
•
•
•
•
•
•
•
•
Magyarországon kb. 30-40 ezerre becsülik a hajléktalanok számát,
15-20 ezer hajléktalan ember a fővárosban él,
átlagos életkoruk 38 és 44 év között van,
A hajléktalan emberek mintegy háromnegyed része 30 és 60 év
közötti,
A 60 év feletti hajléktalan emberek aránya az átlagnépességben
nem éri el a 10%-ot,
az 50 és 60 év közötti hajléktalanok az utcán általában nagyobb
arányban találhatóak meg,
a hajléktalan emberek többsége, 60-70 % férfi,
kb. 25-30% a női hajléktalan. (A rendszer váltáskori 10%-ról
emelkedett mára ennyire)
Emelkedik a hajléktalan nők száma
• kétszer annyi a nő és a fiatal a hajléktalanok között, mint
korábban,
• női férőhelyekből a hajléktalan-ellátó rendszerben nincs
elég (a férőhelyek megoszlása nem követi a nők számának
növekedését)
• Budapesten több hajléktalan nő él az utcákon, mint
amennyi a szállókon
• sokan súlyos bántalmazások után kerültek az utcára,
• legnagyobb probléma a koedukált, párosan elfoglalható
férőhelyek hiánya,
• ha a hajléktalan párok nem lakhatnak együtt, inkább az
utcát választják, mint a szállót.
• a hajléktalan nők többsége kapcsolatban él,
A hajléktalanságba vezető utak
• vannak, akik intézetben nőttek fel, és onnan
kikerülve csak az utca maradt nekik,
• vannak, akik egy válás után kerültek utcára.
• családon belüli erőszak is gyakori ok. Sokan akár gyerekkel is - az utcára menekülnek egy
erőszakos partner elől.
A hajléktalan lét Budapesten nőként
• Budapesten 3 éjjeli menedékhelyet tartanak fent nők
részére összesen 193 férőhellyel.
• Ebből 50 olyan férőhely van, amelyik minden feltétel nélkül
vehető igénybe, így nem feltétel a józanság, tüdőszűrő,
ÁNTSZ papír.
• Egy 103 női férőhelyet üzemeltető intézmény több feltételt
támaszt (így a józanság, ÁNTSZ, tüdőszűrő papír).
• A harmadik, 40 férőhelyet működtető intézménybe viszont
csak olyan személyek kerülhetnek be, akik korábban még
nem részesültek intézményi ellátásban, az utcai gondozó
szolgálat beutalójával egy felvételi beszélgetést követően
vehetik igénybe a szállót.
Nehézségek
• a nők lelkileg nagyon rosszul élik meg a család, a
lakhatás, a „biztonság” elveszítését. Ezek gyakran
okoznak súlyos pszichés megbetegedést, melyek akár
azonnali pszichiátriai kezelést, gondozás, igényelnének.
• a gyermekek elvesztése komoly pszichés teher, melyet
a hajléktalanságba sodródva még nehezebben viselnek,
kapcsolattartás a gyermekkel is problematikus, a
hajléktalanság titkolása csak rövid ideig lehetséges, így
a gyermek végleges elvesztésének esélyei fokozottak
• a fentiek miatt is igen gyakori a hajléktalan nők körében
az antidepresszánst és egyéb pszichoaktív szert szedők
aránya
Nehézségek 2.
• a
különböző
(gyógy)szerek
nem
rendeltetésszerű alkalmazása igen gyakori a
nők körében
• az alkalmi prostitúció, a nem érzelmi alapú
kapcsolatok létesítése, akár pénzért, akár
lakhatásért cserébe, gyakran felmerül a
hajléktalan nők számára, mint „alternatíva”
• A teljességgel hiányzik az életükből a stabil,
biztonságot adó érzelmi kapcsolat
Nehézségek 3.
• a szállókon, illetve az utcán való élet egy
leszűkült életteret, kiszolgáltatottságot jelent
• Napi szinten része a hajléktalan nőknek a
szexuális zaklatás a hajléktalan férfi társaiktól
• fiatal
hajléktalan
nőknél
gyakori
a
prostitúcióra való kényszerítés
• Jellemző a hajléktalan nők körében a
biztonsági és nem érzelmi alapú kapcsolatok
létesítése (védelem)
Élet az utcán
• Hajléktalan nők többsége, akik az utcai létet
kényszerülnek élni, nagyon rossz mentális állapotban
vannak,
• gyakran esnek áldozatul bántalmazásnak erőszaknak,
• ezeket általában alkoholfogyasztással igyekeznek
„elviselhetővé” tenni,
• a gyakori a szexuális visszaélések miatt nem tesznek
feljelentést.
• Ezeket a bűncselekményeket általában hajléktalan
férfiak követik el,
• míg a bántalmazást nem csak a hajléktalan társaktól
szenvedik el, hanem a bulizásból hazatérő fiataloktól is.
Kivezető utak a hajléktalanságból
• Az ellátásban nincsenek speciálisan a női hajléktalanok
részére kialakított, bejáratott kivezető utak, segítői
módszerek.
• Azok a hajléktalan nők, akik a több éves, akár évtizedes
hajléktalan
létben
elszenvedett
sérelmeket,
bántalmazásokat,
megaláztatásokat
szeretnék
feldolgozni és a rendszerről leválni nagyon nehéz a
dolguk.
• Ma
Magyarországon
a
segítő
intézmények
leterheltsége és az egyénre szabott megoldások hiánya
miatt rendkívül nehéz dolga van a segítségre szoruló
nőknek.
Kivezető utak a hajléktalanságból 2.
• A jelenlegi hajléktalan ellátó rendszer a munkahely –
előtakarékosság - albérlet hármasát tekinti a
hajléktalanságból kivezető útnak. Nagyon ritka az,
amikor ezeket segítő szociális munka mellé társítanak
az ellátó intézmények egyéb, terápiás célú egyéni vagy
csoportfoglalkozásokat.
• Nagyon fontos, hogy amennyiben – pl. öröklés útján –
lakhatáshoz jut egy hajléktalan személy, - ami igen ritka
- ebben az esetben is egy nagyon intenzív és támogató
segítői munkát kell biztosítani a számára és hosszabb
távon kell követni, mivel a hajléktalanság – gyakrannem pusztán a lakhatás hiányát jelenti.
Előítéletek a hajléktalanokkal
szemben 1.
• a hajléktalanok nem dolgoznak
ezzel szemben
• a hajléktalan emberek 44%-nak van
munkajövedelme
• hajléktalan emberek magányosak
ezzel szemben
• a hajléktalan emberek csaknem 60%-a
valamilyen közösség tagja
Előítéletek a hajléktalanokkal
szemben 2.
• a hajléktalanok mind alkoholisták
ezzel szemben
• a hajléktalan emberek között
több az
absztinensek aránya, mint a nem hajléktalan
lakosságban
• a hajléktalanok alacsony iskolai végzettségűek
ezzel szemben
• 3 hajléktalan emberből 2-nek legalább középfokú
végzettsége van
Hajléktalan nők Európában 1.
Hajléktalan nők az Európai Unióban: Tamási Erzsébet kutatásából: (2003.)
Svédország: nőbarát politika, rejtett hajléktalanság
• hajléktalan az, akinek lakáshelyzete rövid idő alatt, esetleg egyáltalán nem oldódik
meg, akinek nincs hol tartózkodnia, nem képes tartósan és folyamatosan szociális
kapcsolatokat fenntartani és építeni. (Thörn, 2001).
• Az 1999. áprilisi felmérés szerint, amelyet a svéd egészségügyi hivatal
kezdeményezett, 8440 hajléktalant tartottak nyilván. Életkoruk átlaga 39 év; 1000
fő 26 év alatti és 170 fő 65 év feletti. (Edgar–Doherty–Meert, 2003).:
• Mindössze 3%-uk dolgozott, a többiek szociális segélyekből, nyugdíjból éltek.
• Minden harmadikuknak 18 év alatti gyereke van, akikkel nem élnek együtt. A nők
száma e felmérés szerint 1772 fő (21%), a városokban, különösen a fővárosban
(23%) valamivel többen élnek.
• A svéd hajléktalan férfiakkal szemben a nők sokkal inkább láthatatlanok, aminek
okát a hajléktalansághoz fűződő stigmatizálásban keresik (Thörn, 2000).
• A kutatások szerint a nők többsége azért nem tűnik fel a statisztikákban, mert
ideiglenesen rokonoknál, barátoknál húzza meg magát.
• A hajléktalan nők kerülik a hajléktalanszállásokat.
• A svéd hajléktalanok között több nő szenved mentális betegségekben, mint férfi, s
számukra inkább az alkohol és drog okoz gondot.
Hajléktalan nők Európában 2.
Hajléktalan nők az Európai Unióban: Tamási Erzsébet kutatásából: (2003.)
Dánia: a hajléktalanság ismeretlen
• A dán nőpolitika célja egy olyan jóléti állam működtetése, amely minden
nő számára lehetővé teszi a fizetett munka vállalását, a saját testével való
rendelkezést, így az abortusz és a fogamzásgátlás megválasztását.
• Dánia a második helyen áll a női foglalkoztatottak arányában az európai
államok között. (Munk–Koch-Nielsen–Raun, 2001).
• A nők főként részfoglalkozásúak, ami csökkenő tendenciát mutat.
• Dániában is növekszik az idős egyedülálló nők száma, főként a nők
hosszabb élettartama miatt. Az egyszülős háztartások többségét a
gyerekkel együtt élő, válás utáni nők teszik ki.
• Teljesen kiegyenlítődik a nők és férfiak aránya, mégis több férfi távozik a
közös lakásból, mint nő.
• A kutatók szerint a dán nők kirekesztődésének, így hajléktalanná válásának
igen alacsony a kockázata.
• A dán társadalomban nincs jelentős strukturális különbség a nemek
helyzetében és kezelésében.
Hajléktalan nők Európában 3.
Hajléktalan nők az Európai Unióban: Tamási Erzsébet kutatásából: (2003.)
Hollandia: bántalmazottak és menekültek
• A hajléktalanok száma Hollandiában 25 000–30 000 között van
(2003.).
• A hajléktalan nők számát az összes hajléktalanok 11%-ra becsülik.
• A hajléktalanság és a családon belüli erőszak közötti szoros
kapcsolatot bizonyítja, hogy a hajléktalan nők 90%-a speciális
segítséget igényelne.
• A menhelyeken a terhesség, a magányosság, az erőszak, a
gyerekgondozás, az anyagi, kapcsolati problémák, sőt pszichiátriai
sérülések megoldására is segítséget kaphatnak a rászorulók.
• A menhelyeket felkereső nők 61%-a bántalmazás miatt kerül
veszélyhelyzetbe, 25%-uk lakáshelyzete és anyagi okok miatt szorul
hajléktalan-ellátásra.
Hajléktalan nők Európában 4.
Hajléktalan nők az Európai Unióban: Tamási Erzsébet kutatásából: (2003.)
Belgium: női szegénység
• A szegénység kockázata életkor, iskolázottság, a hatalomból való részesedés szerint
alakul, így vannak olyan női csoportok, amelyekben magas a szegénység kockázata
(De Decker, 2001).
• A háziasszonyok többsége alacsonyan iskolázott és családjukban a gyerekek száma
is magas, mindezeken felül a családfő is alulképzett, így ezeknek a családoknak igen
rossz a gazdasági pozíciója.
• A hajléktalanok számát Belgiumban a hajléktalan ellátásban megjelenők száma
alapján 17 ezerre becsülik. Ezen belül 17% hajléktalan nő. A hajléktalan gyerekes
nők száma 1980 óta lassan csökkent.
• A hajléktalan nők fele 30 év alatti, és közel 60%-a egyedülálló. A nők egyharmada
gyerekkel együtt hajléktalan, akiknek 80%-a 10 év alatti.
• A nők 24%-a a kapcsolati problémái miatt válik hajléktalanná, 16%-nál
lakásgondok, 11%-nál anyagi szempontok vezetnek a hajléktalansághoz.
• A belga kutatók véleménye szerint a szegénység speciálisan hat a nőkre.
• A legnagyobb veszélyben az egyedülálló gyerekes anyák és az alacsony
iskolázottságú háziasszonyok vannak.
Hajléktalan nők Európában 5.
Hajléktalan nők az Európai Unióban: Tamási Erzsébet kutatásából: (2003.)
Egyesült Királyság: egyedülálló anyák
• A hajléktalanok számát Angliában 269 940, Skóciában 50 917, Walesben
13 982, É-Írországban 16 426 főre becsülik (Edgar–Doherty–Meert, 2003).
• 36 ezer olyan nőt tartottak nyilván, akik felkeresték a hajléktalan-ellátás
intézményeit, közülük kb. 21 ezer nevezhető tartósan hajléktalannak.
• A börtönben lévő anyák száma megduplázódott.
• A fiatalabb nők egyre nagyobb számban veszik igénybe a hajléktalanellátást (a 30 év alattiak aránya 24%-ról 67%-ra emelkedett.
• Az idős, 75 év feletti hajléktalan nők 21%-a, míg a férfiak között e
korosztálynak mindössze az 5%-a keresi fel a segítő intézményeket.
• Az éjszakai szállásokat a nők az erőszaktól való félelmük miatt elkerülik.
• A nők hajléktalanná válásának egyik legfőbb okát a szigetországban a
családon belüli erőszakban látják. A nők többsége (66%) anya, 16 éven
aluli gyerekkel, közel fele fizikai és szexuális erőszak áldozata volt, és
többségük mentálisan sérült (Stationery Officer, 2003).
• Az okok között első helyen a sebezhetőségük áll.
Hajléktalan nők Európában 6.
Hajléktalan nők az Európai Unióban: Tamási Erzsébet kutatásából: (2003.)
Franciaország: nők gyerekkel és egyedül a hajléktalanságban
• A francia hajléktalanok becsült száma 2003-ban 261 ezer fő körül volt
(Maurel, 2003).
• A hajléktalan-ellátás használóinak 20–23%-a nő, akik többségükben
fiatalabbak, mint a férfiak.
• A francia kutatók szerint a nők hajléktalanságában szerepet játszik
alacsonyabb gazdasági aktivitásuk, a magasabb munkanélküliség, az
alacsonyabb jövedelem.
• A szociális lakáshoz sokkal hamarabb jutnak hozzá a hajléktalan gyerekes
anyák.
• A nők a partnerükkel együtt nem szívesen veszik igénybe a közös
hajléktalanszállásokat, mert félnek az erőszaktól, a kiszolgáltatottságtól.
• A női hajléktalanság okát a női szerepelvárások és a nők egyéni
szocializációjának ellentmondásaiban látják.
• a nők inkább családi konfliktusok következtében válnak hajléktalanokká
(Mina-Coulle–Tartinville, 2001).
Hajléktalan nők Európában 7.
Hajléktalan nők az Európai Unióban: Tamási Erzsébet kutatásából: (2003.)
Németország: alapos felmérés, öntudatosság a hajléktalanságban
• A hajléktalanok száma a 2000 évihez képest 20%-kal csökkent
(2003.)
• A mérések szerint az összes hajléktalanok 30%-a nő.
• A hajléktalan nők körében 3 csoportot állapítanak meg:
1. A látható, nyilvánosan, köztereken, utcán, fapados szállásokon élő
hajléktalan nők.
2. A rejtett hajléktalanok alkotják a többséget, ők az időszakonként
szállásokon, alkalmi menedékeken lakók.
3. A látens hajléktalanok csoportja önálló jogú lakással nem
rendelkezik, ők a veszélyesnek mondott, erőszakos légkörben élő
nők.
• hajléktalanná válásuk oka elsősorban családi és partnerkapcsolatuk
bomlása.
Hajléktalan nők Európában 8.
Hajléktalan nők az Európai Unióban: Tamási Erzsébet kutatásából: (2003.)
Spanyolország: válás, védtelenség
• A hajléktalanok számáról országos felmérésekkel nem rendelkeznek,
így itt is csak becsülni lehet a számukat. A legfrissebb becslések
szerint 30 ezerre tehető a létszám (Cabrera, 2003).
• A napi 8500 fő hajléktalanból kb. 2000–2500 fő lehet a nők száma.
A statisztikákban a családon belüli erőszak áldozatai és az
egyedülálló nők szinte egyáltalán nem szerepelnek (Cabrera, 2001).
• Az EU tagországai közül Spanyolországban a legalacsonyabb a nők
részvétele a munkaerőpiacon. A spanyol nők keresete a férfiakénak
a kétharmadát teszi ki, a nők egyharmada részfoglalkozásban
dolgozik.
• A spanyol analfabéták 72%-a nő, a statisztikák szerint kb. 3,5 millió
nő nem juthat minőségi munkához alapismeretek hiányában
(Cabrera, 2001).
Minden különbözőség ellenére az Európai Unió tagállamaiban a hajléktalan
nők helyzetében több közös vonás fedezhető fel.
1. A munka és a család problémája. A nők hajléktalanságát önálló
életvezetésük biztosításának megvalósíthatatlansága okozza, ami gazdasági,
családi helyzetük, valamint az adott társadalom szociális ellátó-támogató
rendszerének függvénye.
2. A családmodell változásai. Európában a családtól való függetlenítés
(defamilialisation) folyamata zajlik. Az egyes országok arra törekednek, hogy
olyan szociális rendszert alkalmazzanak, amely mindenki számára lehetővé
teszi az önálló életvitelt.
3. Az emberi kapcsolatok változásai. Az EU-országokban és a
szakirodalomban is közös, hogy a nők hajléktalanságának legfőbb oka emberi
viszonyaik megváltozásában rejlik. Öt nő közül átlagosan négy jelöli meg
kapcsolatainak megromlását a hajléktalansága okaként.
4. A hajléktalan nők csoportjának struktúrája szintén megváltozott. Nemcsak
a párkapcsolat felbomlása-megszűnése, a családon belüli erőszak, a válás vagy
egyszerűen a különválás jelent kockázatot.
Minden különbözőség ellenére az Európai Unió tagállamaiban a hajléktalan
nők helyzetében több közös vonás fedezhető fel 2.
5. Rejtett hajléktalanság. A női hajléktalanság legtipikusabb
formája minden országban a rejtett hajléktalanság. Sem a jog,
sem a szociálpolitika, de a jóléti állam koncepciója sem képes
elejét venni a tradicionális családbomlás következményeinek.
6. Az egyenlőség–egyenlőtlenség dilemmája.
Az utcai
hajléktalanok közül „csak” minden ötödik, a teljes hajléktalan
populáció „csak” minden harmadik tagja nő.
7. A hajléktalanokat segítő szervezetek legfrissebb felmérései
azt mutatják, hogy szinte minden országban emelkedett a
hajléktalan intézményeket használó nők száma.
Felhasznált irodalom
• Albert Fruzsina – Dávid Bea: Hajléktalanság az emberi kapcsolatok
szemszögéből. In: Szociológiai Szemle 1998/4.
• Albert Fruzsina – Dávid Bea: Ha elszakad a háló… Új Mandátum, 2001.
• Bíró Gyula – Vadász Anikó: A hajléktalan személyek sérelmére elkövetett
bűncselekmények egyes kérdései (ESÉLY, 2003/4. (31-56)
• Breitner Péter: A hajléktalanná válás lépcsőfokai. ESÉLY 99/1. (84-108)
• Breitner-Gurály-Győry: Kérdések és válaszok a hajléktalanságról, Menhely
Alapítvány, Budapest 2002.
• Gurály Zoltán – Győri Péter – Mezei György- Pelle József: A margó szélén.
Esély, 2002/3. 30-55.
• Kassai Melinda: A gyermekkorban elszenvedett, családon belüli erőszak
szerepe az életút későbbi alakulásában - adalékok a hajléktalanság
etiológiájához - (Interdiszciplináris megközelítés). Esély, 95/4. 77-91. oldal,
in: Periferia Füzetek 96/2. 21-48.
Felhasznált irodalom 2.
• Pik Katalin: Kik a hajléktalanok és mit tehetünk értük? Esély 95.5.
• Tamási Erzsébet: Egy férfinyira a hajléktalanságtól – Nőpolitika és
hajléktalan nők az Európai Unióban, Esély 2004/3
Webográfia:
• www.diszpecserportal.hu
• www.uszse.hu
• www.hajlektalanokert.hu
• www.menhely.hu
• www.bmszki.hu