Transcript 2. Emésztő –és légző készülék

Összeállította:Abayné Dr. Hamar Enikő
Az anatómia morfológiai tudomány, alaktan, a
biológiai tudományok egyike, amely az élőlények
szervezetét, szerveinek alakját, nagyságát, színét,
szerkezetét, helyzetét stb. ismerteti.
Társtudománya az élettan, amely a szervezet
életjelenségeivel,
ezek
törvényszerűségeivel
foglalkozik.
Testrészek vagy szervrendszerek szerinti
felosztás
1. Mozgás készüléke( app. locomotorius) –
 Passzív r.: csontok, porcok, szalagok
 Aktív r.: izmok
2. Emésztő –és légző készülék (app.
gastropulmonalis) –
 Emésztőkészülék: táplálék felvétele, emésztése,
felszívódása, felhasználatlan anyagok kiürítése
(bélsár)
 Légzőkészülék: gázcsere szerve; oxigént vesz fel a
vérbe, és szén-dioxidot távolít el
3. Húgy –és nemi készülék (app. urogenitalis)
 Húgyszervek: anyagcsere nitrogéntartalmú
bomlástermékeit, a fölösleges vízmennyiséget és
a szervetlen sókat választják ki
 Vese, húgyvezető, húgyhólyag, húgycső
 Nemi szervek:
 Hím- here, mellékhere, ondóvezető, pénisz
 Női- petefészek, petevezető, méh, hüvely
 húgyszervekkel közös végső szakasza a (canalis
urogenitalis)
4. Érrendszer (systema vasorum)



Vérérrendszer - vérkeringés szervrendszere, a vér
továbbítása
Nyirokérrendszer- nyirokerekből és
nyirokszövetből álló nyirokszervek rendszere,
amely a vénarendszerbe vezeti a nyirkot
Reticuloendothelialis rendszer - vérképző szervek,
vörös- és a fehérvérsejteket, az immunanyagokat
termelik
5. Szabályozókészülék-
szervek, szervrendszerek
működését regulálja, az életfolyamatokat a külső és belső
környezet hatásaira reagálva szabályozza; fenntartja a
szervezet és a környezet egyensúlyát
 Idegrendszer: ingereket vesz fel, ingerületet vezet és
dolgoz fel, a szervek működését irányítja
 Belső elválasztású mirigyek : váladéka a hormon,
melynek hatása az idegrendszeren keresztül és
specifikusan egy-egy szerv működésében is érvényesül
 Érzékszervek : külső és belső környezet fizikai és kémiai
ingereit specifikus ingerfelvevő készülékeikkel,
receptoraikkal felveszik, átalakítva az agyvelőbe
továbbítják, ahol az tudatosul





1. a látás készüléke,
2. a hallás és egyensúlyozás készüléke,
3. a szaglás,
4. az ízlelés,
5. a felületes és mélyérzés (tapintás-, hő-, fájdalom-, mélyérzés,
izomérzés)
A testtájékok
16. keresztcsonti tájék
1. a fej
10. ágyéktájék
17. fartájék
2. nyakoldalsó tájék
11. horpasztájék
18. külső csípőszöglet
3. martájék
12. hasoldalsó tájék
19. csípőízületi tájék (tompor)
4. háttájék
13. köldöktájék
20. ülőgumói tájék
5. bordatájék
14. lágyéktájék
21. farok
6. szügytájék
7. szegycsonti tájék
8. borda alatti tájék
21
20
tájék
19
18
35
29. elülső ujjak tájékai
24
9
7
6
25
32. lábszártájék
26
23. vállízületi tájék
24. kartájék
26. alkartájék
30. combtájék
31. térdízületi tájék
22. lapockatájék
25. könyökízületi tájék
34
28. elülső lábközép tájék
23
8
14 15
31
33
5
12
13
30
32
22
11
17
9. lapátosporci
4
10
16
2
3
15. fantájék
1
1
27
1
28
27. elülső lábtőízületi tájék
29
33. hátulsó lábtőizületi
tájék
34. hátulsó lábközép tájék
35. hátulsó ujjak tájékai
A kutya izomzata
A tej és végleges fogak áttörésének ideje
A kutya fogazata




A szervezet fenntartásához a külvilágból tápanyagokat vesz
fel, melyeket közbenső termékeken keresztül végső soron
CO2 és H2O bont le. Miközben a leváIó H a levegő CO2 - vel
egyesül.
Természetesen a külső környezet folytonos változása
változó munkát, és ez változó anyagcserét jelent, azaz
folyamatosan változik a víz, a tápanyag és a légnemű
anyagok felvétele és leadása.
Az elmondottakból következik, hogy a tápanyagok
tökéletes elégéséhez oxigénre van szükség, tovabbá, hogy
az égés során jelentős mennyiségű CO2 keletkezik. A
normális sejtanyagcsere alapfeltételeihez tartozik tehát a
sejtek O2- vel való ellátása, valamint az anyagcsere során
keletkező CO2 elszállítása.
Ez a folyamat a légzés, azaz gázcsere a szervezet és annak
környezete között.






A mellkas
A mellkas alapját a bordák jelentik, melyet a bordaközi
izmok kötnek össze.
A mellüreget hatsó irányban a rekeszizom zárja le. A
mellüreg falát a mellhártya (pleura) fedi a tüdő felszínét
pedig zsjgeri lemeze vonja be.
A két savós hártya között vékony folyadék réteg
található, mely lehetővé teszi a me]lhártya lemezeinek
egymás feletti elcsúszását a légző mozgások során.
ugyanakkor megakadályozza szétválásukat.
A légutak
Ezekhez soroljuk a következőket: orrüreg, garat, gége.
légcső, hörgők, tüdő.
Az orrnyílások
 az
orrüregbe vezetnek, melynek
különböző
orrjáratait ismerjük.
 felső vagy szagló, középső, valamint alsó (vagy légző)
orrjáratok.
 Az orrüreg a külvilággal az orrlyukakon át közlekedik,
melyet porcok határolnak.
 Ezt kutyánál orrtükörnek nevezzük, mely szőrtelen,
esetenként pigmentált, egészséges állatnál mindig
nedves és hűvös az orrmirigyek váladékától
 Az orrüreg nyálkahártyáját az alsó légutakban több
rétegű csillós hengerhám borítja, melynek legfőbb
szerepe a külső levegőben lévő idegen testeknek
(porszemcsék) kiszűrése.
 A felső légutakat sárgásbarna szagló nyálkahártya
borítja.

A garat
 az emésztőcső és a légcső közös előcsarnoka,
melyben az emésztő, illetve a légzőkészülék
keresztezi egymást.
 A gége
 Az orrüregben felmelegedett és páradússá tett levegő
a garaton keresztül jut a gégébe, mely porcos vázú,
dobozszerű szerv .
 Ez részben a levegő átjárására és hangképzésre
szolgál, másrészt védő berendezés is, amennyiben
szilárd és folyékony anyagoknak a gégébe, a légcsőbe,
valamint a tüdőbe jutását reflex szerűen bekövetkező
zárulásával megakadályozza.
 Alkotói:
gégefedő,
pajzsporc,
gyűrűporc,
kannaporcok.

A gégecső
 két főhörgőre ágazik, melyek belépnek a tüdőbe és
ott hörgőcskékké ágazódva a tüdő hólyagocskákban
(alveolus) végződnek.
 A tüdő
 A légzés központi szerve, mert itt megy végbe a
gázcsere. Rugalmas, szivacsszerű szerv , de
izomrostokat nem tartalmaz, így csak parenchimából
és kötőszövetből áll.
A
tüdő lebenyekre oszlik. Kutyánál a bal
tüdőszárnynak három, a jobbnak négy lebenye van.
 A lebenykékbe vezet a véghörgőcske, ezek pedig a
légző hörgőcskékben folytatódnak, melynek végén a
tüdő hólyagocskák találhatók.

A gázcserének két fő fázisát ismerjük.
 Az első részben a belélegzett oxigént az
alveolusok falán keresztül a vér felveszi, ezt
nevezzük külső légzésnek.
 A második fázis pedig a vér és a szövetek
között zajlik, ez a belső légzés.
 A légzés légző mozgásokkal bonyolódik le,
mely nem más, mint a mellüreg váltakozó
megnagyobbodása és megkisebbedése, azaz a
belégzés és a kilégzés.

Belégzéskor a mellkas és a tüdő kitágul, így
levegő tódul a tüdőbe.
 A mellkas kétféle módon tágul úgy mint
rekeszizom összehúzódása révén, továbbá
azáltal, hogy a bordák előre, fel és kifelé
mozdulnak.
 A belégzés esetében főszerepe a rekesz,
illetve a bordaközi izmoknak van, hiszen a
tüdőnek saját harántcsíkolt izomzata nincs,
ezért a tüdő mindig csak passzívan követi a
mellkas mozgásait.

Ha a légzésben rekesz mozgása az elsődleges,
akkor rekeszi vagy hasi légzésről beszélünk,
 ha
a bordák mozgása a döntő (Pl.
vadászkutyák), akkor bordai légzésről
 A kilégzés értelemszerűen főként passzív
folyamat, amelynek okát a gravitációs és
különböző elasztikus erők képzik.
 Belégzéskor ugyanis a tüdő minden irányban
tágul, rugalmas rostjai megfeszülnek és ez a
rugalmas energia a belégzés befejezésekor
arra törekszik, hogy a tüdőt megint nyugalmi
helyzetébe vigye vissza.

Már az embrionális fejlődés során a mellkas jobban
tágul, mint a tüdő,
 a tüdő és a mellkas között mindig negatív nyomás
van, mely belégzéskor mindig nagyobb, mint
kilégzéskor.
 Ha a mellüreg két lemeze és a külső levegő között
nincs meg ez a negatív nyomás (például mellkas
serülései) ez azt jelentheti, hogy a tüdő nem képes a
belégzést végrehajtani, mert ez nem teszi lehetővé,
hogy a tüdő passzív módon kövesse a mellkas
mozgásait, azaz beállhat a fulladás.
 Ez a jelenség a pneumothorax (légmell), amely nem
csak sérülés esetén, de megerőltető munka során,
spontán is kialakulhat.

•
•
•
•
•
•
•
Gázcsere
Ha egy gáz, vagy gázkeverék folyadékkal érintkezik,
akkor a gázmolekulák mindig behatolnak a folyadékba
(azaz oldódnak) amíg a gáz nyomása a folyadékban
ugyanakkora nem lesz, mint a folyadék feletti térben
Az alveolusokban lévő levegő oxigénjének nyomása
viszonylag magas, CO2 nyomása viszonylag a1acsony (
igen hasonló a légköri levegőhöz).
A tüdő hajszálereibe beáramló vénás (elhasznált) vér
oxigénje nyomása alacsony, CO2 nyomása viszonylag
magas.
Az említettek értelmében a vérben oxigén oldódik és
a vérből CO2 szabadul fel mindaddig, míg a vérben és
az alveólusokban lévő levegő O2 és CO2 nyomása ki
nem egyenlítődik.
Így alakul át a tüdőbe jutott vénás vér friss,
oxigénben dús artériás vérré.
Ez tulajdonképpen a külső légzés, mely tart a külső
környezettől az alveolusok faláig.
Légzés a hőszabályozás
 A kutya a törzsfejlődés során az un. állandó
(homoioterm)
hőmérsékletű
emlősök
sorába
emelkedett,
 Egészséges kutyában a maghőmérséklet 37,5-38.5 Co,
melyet végbélen keresztül mérünk.
 Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy minden egyes
tevékenység hőtermeléssel jár együtt,
 azaz az állandó hőmérsékletet a kutya csak úgy tudja
fenntartani, ha a keletkezett fölös hőtő1 a szervezet
képes megszabadulni.
 Így megvédi saját magát a túlságos felmelegedéstől

Hőleadás módjai
 Hővezetés: ilyenkor a kutya közvetlenül érintkezik a
padozattal.
 Áramlás, amikor közvetítő közeg, például levegő
segítségével szabadul meg fölös hőjétől.
 Sugárzásná1
infravörös
sugarak
távoznak
a
testfelüIetről.
 Mindhárom hőleadási forma alapkritériuma, hogy a
kutya mag hőmérsékletének magasabbnak kell lennie,
mint a külső környezet hőmérsékletének.
 Amennyiben fenti tenyező nem lehetséges, akkor
életbe kell lépjen egy más fajta hőleadás, és ez a
parologtatás
 Az
anyagcsere
során
keletkezett
vízgőz
elpárologtatása jelentős hőt képes elvonni az állat
szervezetétől.

•
•
•
-érzékelhető (senzibilis). ilyenkor az
állati
szervezet
a
párologtatást
verejtékmirigyeivel végzi.
ez az út azonban kutyánál járhatatlan,
mert nála ilyen mirigyek gyakorlatilag
csak a talpi párnákban lelhetők fel.
-érzékelhetet1en
(lathatatlan.
insensibilis) során a gyakorlatilag 100 %ban
vízgőzzel
telített
levegő
eltavozásáró1 van szó - melyet
lihegésnek nevezünk.
•
•
•
•
A kutya ilyen iranyú légzés típusát jó1
jellemzi, hogy míg a legtöbb háziállatunk
zárt ajkak mellett teszi ezt, addig a kutya
nyitott ajkakkal és lógó nyelvvel.
A kutya igen érzékeny a hőmérséklet
változásokra képes a felületes légzés
frekvenciáját akár tízszeresére is növelni.
Meg kell jegyezni, hogy a lihegés során
csak az ún. holttéri levegő cseréjéről lehet
beszélni.
A
hőszabályozás
központja
a
hipotalamuszban
(köztiagy)
található,
amelynek elülső részében a hűtő, míg a
hátulsó magcsoportokban a fűtő központ
ta1álható.
Az emésztőkészülék
 a szájnyílással kezdődik és a végbélnyílással
végződik, mirigyekkel bőven ellátott hosszú
csőből
áll,
melynek
három
részét
különböztetjük meg
 előbél, középbél, utóbél.
 előbél: a szájnyílástól a gyomor végéig tart.
 Részei:
a szájüreg, garatüreg, nyelőcső,
gyomor.
 A szájüreg főbb alkotói: ajkak, fogak, nyelv,
szájmirigyek.
 Ajkak : a kutya ajkain jól fejlett, hosszú,
merev tapintó szőrök találhatók.

A fogak: a rágás fontos, passzív szervei, melyeket a
rágás aktív szervei a rágóizmok mozgatják egységesen
az alsó állkapocs rendszeres elmozdításával.
 A fogak az állkapocsba ékelődő alsó, és az áll- illetve
álközötti csontokba beékelődő felső fogsort alkotnak.
 Fogtípusai a következők:
 metszőfogak
(I)
 szemfogak
(C)
 előzápfogak
(P)
 utózápfogak
(M)
A
metszőfogak a táplálék megragadására és
leharapására alkalmas fogak.
 Kutyában jól fejlett a szemfog (ebfog) is.
 A zápfogak kutyánál rágólap helyett inkább rágó él
található, melyek a tépőfogazatot alakítják ki.

A nyelv a táplálék felvételében továbbításában a falat
kialakításában vesz részt, de a hangképzésben
csakúgy mint, a kutya hőszabályozásában.
A
kutya nyelvének nyálkahártyáján különböző
szemölcsök találhatók melyek ízlelő receptorokat
tartalmaznak.
 A nyálmirigyek a nyálat termelik.
 A nagy nyálmirigyekhez tartoznak a fültőmirigy, áll
alatti nyálmirigy és a nyelv alatti nyálmirigy
 A garat az emésztő és a légzőkészülék közös
előcsarnoka ahol a két út keresztezi egymást.
 Itt találhatók a mandulává csoportosult nyiroktüszők
is.
 Fontos része a nyelésben szerepet játszó ínyvitorla
melynek emelésével lezárja a légző garatot és a
falatot a nyelőcső felé továbbítja.
 Kutyán a garat erőteljesen fejlett.

A nyelőcsövön nyaki, mellkasi és hasűri szakaszokat
különíthetünk el.
 Kutyán az első szakasz meglehetősen szűk majd tágul
de újra szűkül míg a gyomorba tölcsérszerűen
szájadzik.
 A gyomor:
 ez az előbél utolsó szakasza, ezt már a középbél
követi.
 A kutya (mint húsevő) gyomra viszonylag nagy
(testtömegtő1 függően 2-8 l-is lehet).
 A kutya gyomra nagyrészt a baloldalon helyezkedik el,
de teltebb állapotban részben a jobboldalra is
átterjedhet.

A középbél (vékonybél) részei:
 epésbél, éhbél, csípőbél. Ezen bélszakasz hossza
kutyában a testnagyság szerint változó (0.5-2 m).
 Az epésbél (patkóbél) közvetlenül a gyomor után
következik, ide nyílik be az epe és a hasnyálmirigy
vezetéke is.
 Az éhbél nevét onnan kapta, hogy hullában többnyire
üres, mert a perisztaltika még a halál után is
folytatódik.
 A csípőbél igen rövid vékonybél szakasz, nevét onnan
nyerte, hogy általában a csípőcsont tájékán található.
 Ez már a vastagbélbe (vakbél) szájadzik.
 Az utóbél tágabb, de rövidebb bélszakasz, mint a
vékonybél. Mindamellett a kutya vakbele elérheti a
20 cm-t is.
 Szakaszai: vakbél, remese, végbél.

Az emésztőcső járulékos mirigyei
 Ezek a máj és a hasnyálmirigy, mindkettő a hasüreg
elülső részében helyezkedik el és kivezető csövei az
epésbélbe szájadzanak.
 A kutya mája 100-1000 g. is lehet, ez a mindenkori
testtömegének kb. 3%-a.
 A szervezet legnagyobb mirigye, jobbára a hasüreg
jobb oldalán foglal helyet. Lebenyezett.
 A hasnyálmirigy: lebenykézett felületű, összetett
csöves-bogyós mirigy, mely a patkóbél hajlatában
foglal helyet.








Az emésztés
Az élőt az élettelentől az anyagcsere különbözteti meg,
azaz az anyagok folytonos cseréje. az élő szervezet és a
külső természet között, melynek első lépése a táplalék
felvétel.
A táplálékfelvételt az éhség érzete előzi meg. (feltetlen
reflex),
a jóllakottság érzete kioltja ezt a vágyat hogy az állat
több táplálékot ne vegyen fel.
A
taplálékfelvételt
szabályozó
központok
a
hipota1amuszban (köztiagy) ta1álhatók
A köztiagy alsó - középső magcsoportját a jóllakottság,
míg az oldalsó részt az éhség központjának kell
tekinteni.
Ezen központok ingerületét különböző ingerek
válthatják ki,pl. az emésztőkészülékek teltségi
á1lapota, mozgásai, az anyagcsere termékek (glükóz,
aminosavak) szintje a vérben.
Energiaforgalom
 Az elő anyag legfontosabb tulajdonsága a
rendezett felépítés és bontás, más szóval az
anyagcsere a külső környezettel.
 Ennek során a szervezet energiatartalmú
tápanyagokat vesz fel, ezt átalakítja, majd
salakanyagokat ürít.
 A táplálékkal felvett, a szervezetbe jutott
összes energia mennyiséget bruttó energiának
(BE) nevezzük.
 Ezt a mennyiséget azonban többféle veszteség
éri (az ürülék, a vizelet, a hámlás útján). Egy
része pedig veszteséges hővé alakul.
A megmaradt rész az ún. nettó energia (NE), melyet a
szervezet már felhasználhat önfenntartásra, illetve
termelésre.
 Ez azt jelentheti, hogy a takarmánnyal csak biztosan
azt az energia mennyiséget vigyük be, amely
pontosan fedezi az állat szükségletét, ellenkező
esetben vagy kóros elhízással, vagy lesoványodással
kell számolnunk.
 A kutya energiaszükséglete
 Puli (kb. 15 kg): 1000 kcal, azaz 4000 kJ
 Német juhászkutya (kb. 40 kg): 2000 kcal, azaz 8000
kJ Bernáthegyi (kb. 80 kg): 3000 kcal, azaz 12000 kJ.
 Mindamellett
meg kell jegyezni, hogy az új
kalorimetriai számításokat nem a testsúly (testtömeg)
alapján
számoljuk,
hanem
a
testfelületre
vonatkoztatjuk.

•
•
•
•
•
•
•
•
ÉRZÉKSZERVEK
A látás
A látás szervei: a szemgolyó, a látópálya és a
látóközpont.
Három hártyából áll : -rostos hártya (külső),
szőlőhártya (érhártya), -ideghártya (belső).
A rostos hártya legfontosabb része a szaruhártya,
mely átlátszó, és erősen fénytörő.
A szőlőhártya vékony, pigmentált. Részei: az
érhártya, a sugártest, a szivárványhártya a pupillával.
Az ideghártya melynek rétegeiben a különféle alakú
idegsejtek (pálcika és csap) sokaságát találjuk.
A látópálya a retinában található idegsejtek rostjainak
összessége, melyek latóideggé egyesülve hagyják el a
szemgolyót és jutnak el a latóközpontba.
Ezt a részt az ideghártyával együtt tulajdonképpen a
közti agyvelő kitüremkedett részének lehet tekinteni.
A látást alapjában azt teszi lehetővé, hogy a külvilág
képe a retinán fordított, kicsinyített formában
tükröződjék.
 Eszerint a szemet egy egyszenű, redukált optikai
rendszernek is tekinthetjük.
 Ugyanakkor tudni kell, hogy a szem ezt a működését
csak úgy tudja ellátni, ha alkalmazkodik a tárgy
mindenkori távolságához.
 Ezt a sugárizmok segítségével oldja meg.
 Látótérnek azon pontoknak az összességét értjük,
amelyeknek a képe a két szemben lerajzolódik,
miközben a látás tengelye változatlan marad.
 A két szem látóterének kb. kétharmad része egymást
fedi, míg egyharmad részüket csak a bal, illetve a
jobb oldali szem érzékelheti.
 A térlátást tehát az teszi lehetővé, hogy a két
szemben keletkezett kép kissé eltér egymástól.

-csapok,
melyek
elsősorban
teljes
nappali
megvilágítás esetén működnek, és főként a színekre
érzékenyek,
 -pálcikák, melyek főként gyenge világosság esetén
(szürkület) működnek.
 Kutya
esetében a retinában főként pálcikák
találhatók, ezért a kutya elsősorban a fény
intenzitását érzékeli, azaz sötétben is kiválóan
tájékozódik a térben.
 Mindamellett meg kell jegyezni, hogy a kutyát nem
tekinthetjük igazi értelemben színvaknak, inkább úgy
fogalmaznánk, hogy a kutya számára nincs
jelentősége
a
tájékozódásban
a
színeknek,
ugyanakkor a szürke szín számtalan olyan árnyalatát
képes elkülöníteni, amelyre más fajok nem képesek.

A hallás
 A fül három fő részből áll:
 -külső fül, amely a hanghullámokat felveszi és
összegyűjti.
 Kutya esetében a fülkagyló igen mozgékony, alakja és
nagysága fajtától függően változik.
 -középső fül, melyben a hallócsontocskák találhatók.
Feladatuk, hogy a dobhártyától kapott rezgéseket
felerősítve juttassák a belső fülbe.
 -belső fül, melynek fő részei: a csiga, melyek a
hangérzékelést
megjelenítő
érző
szőrsejteket
tartalmazzák (Corti-féle szerv), valamint a félkörös
ívjáratok, melyek az egyensúlyozásban játszanak
szerepet

A ma leginkább elfogadott elmélet szerint a
hanghullámok a dobhártyán és a hallócsontocskákon
keresztül elérik a belső fülben elhelyezkedő
szőrsejteket, amelyek a csiga folyadékában mozgásba
lendülnek.
 Ezek a hullámok a mélyebb hangok esetén távolabb
terjednek a csiga alapjától, míg a magasabb
frekvenciájú hangok közelebb.
 A kutya kivételes hallásáról tesz tanúbizonyságot. Az
emberrel szemben érzékelni képes még az 50-60000 Hz
rezgés/mp is, sőt ezen felül különbséget tesz 100 Hz
eltérés között is.

A szaglás
A
szaglószervek
a
felső
nyálkahártyájában foglalnak helyet,
érző (szagló) -sejtek találhatók.
 A sejtek nyúlványai adják a szaglóideg
melyek
a
rostacsont
lemezen
szaglóhagymába jutnak.

orrjárat
melyben
rostjait,
át
a
A kutya szaglása igen kiváló, melyet sokan anatómiai
különbségekkel magyaráznak, tekintettel arra, hogy a
kutya szaglómezeje kb. 1 m2, melyben 200 millió
szaglósejt található (emberben ez 2 cm2, és 150 ezer
sejt).
 Mindemellett bizonyos, hogy nem csak e mennyiségi
alap jelenti a kutya biztos szagirányultságát, hanem
ebben idegingerületi sajátosságok is jelentősen
közrejátszanak, pontosabban szólva valószínű, hogy a
szaglósejtek
ingerküszöbe
alacsonyabb
es
differenciáló képessége kutyában szélesebb skálájú.
 összefoglalóan tehát megállapíthatjuk, hogy a kutya
érzékelési sorrendje: szaglás, hallás, látás.

Feladata, hogy a szervezet életfolyamatait
összerendezze, lehetővé téve, hogy a
szervezet belső környezetének allandósága
(homeosztázis) ne változzon meg jelentősen a
külső környezet változásai során, azaz az állat
alkalmazkodni legyen képes.
 Részei:
 -belsőelválasztású mirigyrendszer ,
 -vegetatív
(akaratunktól
független)
idegrendszer,
 -szomatikus (akaratunktól függő) idegrendszer.
 Mindegyik résznek van központi és környéki
része.

A belsőelválasztású mirigyrendszer
 Működése során az idetartozó szervekben hormonok
szintetizálódnak, melyek az ön- és a fajfenntartást
egyaránt szabályozhatják. például agyalapi mirigy ,
pajzsmirigy , mellékvese, ivarmirigyek.
 A vegetatív idegrendszer
 Két nagy csoportra osztható ún. szimpatikus és
paraszimpatikus részre.
 Általánosan elmondható, hogy a szimpatikus az ún.
lebontó,
azaz
energia
felszabadító,
míg
a
paraszimpatikus az energiabeépítő, azaz raktározó
anyagcserét irányítja.
 Az ún. hormonális és a neurális rendszer egymástól
élesen
el
nem
különíthető,
működésüket
kettősségükben kell tekinteni.

A szomatikus idegrendszer
 Működésének alapja a reflexív, mely lehet:
 -feltétlen
(veleszületett) reflex, mely mindig
ingerületbe jön, ha érzőpályáját az adequat inger
küszöb feletti szintje eléri (Pl. a szájüregbe került
takarmány kiváltja a nyálelválasztást, a garat falához
ért falat kiváltja a nyelési reflexet, a térdkalács
megütése kiváltja a lábizmok összehúzódását, az erős
fény kiváltja a pupilla szűkületét stb.).
 -feltételes reflex az élet során szerzett tulajdonság,
amely nem más, mint két vagy több feltétlen reflex
időleges agykérgi kapcsolata.
 Ez minden tanulás alapja. A feltételes reflexek egész
sora kapcsolódhat egymással, amely kialakíthatja a
magatartás irányítását is.
 Ezek segítségével idomítjuk a kutyát is.
