Transcript Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve

9. Az ember evolúciójának
elképzelt forgatókönyve
Tóth Tibor DSc
Szent Pál Akadémia
1
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Előadásvázlat:
- Az ember: a teremtés koronája vagy az evolúció vége?
-
-
Evolúciós hamisítások: piltdowni „ember”,nebraskai
„ember”,Ota Benga;
Az ember képzeletbeli családfája: Australopithecus,
Homo habilis, Homo erectus, Homo sapiens;
A besorolási rendszer csődje: fajok, amelyek egy időben
éltek őseikkel;
Mi a helyzet az időadatokkal?
Evolúció és rasszizmus.
Szent Pál Akadémia
2
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Az ember: a teremtés koronája vagy az evolúció
vége?
 Az ember származása az egész teremtés-evolúció
ellentét legtöbbet vitatott kérdése. Kezdettől fogva az
embernek az állatvilágból való felemelkedése váltotta ki
egyházi(később csak „fundamentalista”) körökben a
leghevesebb elutasítást. Ha ugyanis igazolható lenne,
hogy az emberi faj létrejötte természetes okokkal
megmagyarázható, akkor nincs szükség isteni
„gyámkodásra”, az ember úgy alakíthatja saját sorsát,
ahogy akarja. Aki pedig a természetes okokat nem
fogadja el kizárólagosnak, az is feltételezhet valamiféle
közvetlen isteni beavatkozást, lehetőleg úgy, hogy a
legkevésbé konfrontálódjon a tudománnyal.
Szent Pál Akadémia
3
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve

Az evolucionista tankönyvek azt sugallják, hogy az
állatvilágtól az emberig vezető út meggyőzően
dokumentálható és az újabb leletek ezt tovább erősítik.
Ez azonban nincs így,mert a több lelet nem hoz nagyobb
világosságot, hanem egyre nehezebbé teszi
ellentmondásmentes törzsfa felállítását. Az eddig feltárt
fosszilis hominida egyedek számát 7-8000-re becsülik.
Különösen fontos kritérium az agy mérete, felépítése és
a két lábon járás, amennyire a leletekből megállapítható
(M. Lubenow: Bones of Contention. A Creationist
Assessment of Human Fossils, Baker Books, 2004).
Szent Pál Akadémia
4
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve

Ha a paleo-antropológus a lelet feltételezett
törzsfejlődésbeli helyét akarja meghatározni, előre
meghatározott kereteket kell használnia. Az elfogadott
hipotézisnek nem csupán a lelet koráról kell nyilatkoznia,
hanem a jellegzetességek törzsfejlődéstani helyéről is. Az
elmúlt másfél évszázadban a keretek is gyakran
változtak, és tévedések, szándékos csalások is
előfordultak. Pl. az emberszabású majmokat a hetvenes
évekig morfológiai alapon egységes csoportként állították
szembe az emberrel. Ma molekuláris biológiai
megfontolások alapján a gorilla és a csimpánz közelebb
áll az emberhez,mint az orangután. Fiziológiai és
magatartásbeli jegyek alapján viszont az utóbbi áll
közelebb.
Szent Pál Akadémia
5
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve

A fossziliák értékelését illetően az
evolucionista Peter Schmid antropológust
szívesen idézik: „A fossziliákat sohasem
címkével találják. Mi emberek soroljuk be
a leleteket egy bizonyos rendszerbe. A
Harvard antropológusa, David Pilbeam
hangsúlyozza: „…a paleo-antropológiában
az adatok még mindig olyan hiányosak,
hogy az elmélet nagymértékben
befolyásolja az értelmezést.
Szent Pál Akadémia
6
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Evolúciós hamisítások
Piltdowni ember: orángután-állkapocs és emberi koponya
Egy ismert orvos és amatőr paleo-antropológus, Charles
Dawson (1912) „felfedezése”: állkapocs+agykoponya
töredék Piltdown, Anglia. Az állkapocs inkább
majoméhoz hasonlított, a fogak és a koponya
emberéhez. Azt állították róla, hogy 500 ezer éves, több
múzeumban az evolúció kétségbevonhatatlan
bizonyítékaként állították ki. A témáról több mint 500
doktori disszertáció született, 40 éven át rengeteg
tudományos cikket írtak („…lenyűgöző lelet a korai
emberről”- Henry Fairfield Osborn, 1935).
Szent Pál Akadémia
7
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
1949-ben a British Museum paleontológusa, Kenneth Oakley
kipróbálta a leleten a fluoros vizsgálat nevű kormeghatározási
eljárást. A teszt során kiderült, hogy a piltdowni ember állkapcsa
egyáltalán nem tartalmaz fluort, ami azt jelenti, hogy néhány évnél
nem lehetett tovább a földben. A koponyáról, amelyben kevés fluor
volt, kiderült, hogy legfeljebb néhány ezer éves.
Az újabb kronológiai vizsgálatok szerint a fogakat az állkapocsban,
amely eredetileg egy orángutáné volt, mesterségesen csiszolták le,
hogy régebbinek tűnjenek. A csontok mellett talált „primitív”
eszközök pedig egyszerű hamisítványok voltak. Weiner részletes
elemzései alapján a csalás 1953- ra végérvényesen kiderült.
A koponya egy 500 évvel korábban élt emberé, az állkapocs pedig
egy nemrégen elpusztult majomé volt. A fogakat reszelővel és kén
bikromát színezőanyaggal manipulálták. A csalást leleplező csapat
egyik tagja, Le Gros Clark méltatlankodott:
Szent Pál Akadémia
8
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
„A mesterséges beavatkozás nyomai azonnal szembeszökők voltak.
Annyira egyértelműen látszottak, hogy meg is kérdezhetnénk:
miként kerülhették el ilyen sokáig mindenki figyelmét?”
Amikor mindez kiderült, a „piltdowni embert” sietve eltávolították a
British Museumból, ahol 40 évig büszkén mutogatták.
A felelősség kérdése teljesen sohasem tisztázódott. Dawson mellett
Arthur Smith Woodward, a British Museum geológiai
osztályvezetője, valamint a 20 mérföldre Hastingsban tanító Pierre
Teilhard de Chardin is belekeveredett az ügybe, aki korábban járt
Afrikában és Kairóban is tanított.
A nagy felhajtás vége: „A nagy Piltdown csalás”.(Néhány soros
újságcikk).
Szent Pál Akadémia
9
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
A nebraskai ember: disznófog
1922: Henry Fairfield Osborn, az USA
Természettudományi Múzeumának
igazgatója bejelentette: NyugatNebraskában, a Kígyó-patak közelében
egy pleisztocén korból származó őrlőfogat
talált. Egy fogból extrapolálva :ember és
majom fogának „ötvözete”,”nebraskai
ember” -->”Hesperopithecus haroldcooki”.
Szent Pál Akadémia
10
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Számos szaktekintély támogatta Osbornt. Ennek
az egyetlen fognak az alapján megrajzolták a
nebraskai ember fejének és testének
rekonstrukcióját. Sőt, a nebraskai embert még
felesége és gyermekei társaságában,teljes
családi körben ábrázolták. És mindezt egyetlen
fogból! 1927-ben a csontváz további részeit is
megtalálták. Rájöttek, hogy egy kihalt amerikai
vaddisznófaj fogáról van szó. Micsoda blamázs!
Szent Pál Akadémia
11
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
A Science folyóiratba William Gregory írt
cikket: „Úgy tűnik, nem ember, és nem is
majom” címmel. Erről mondta később
Duane T. Gish ismert keresztény
biokémikus: „Ez volt az az eset, amikor
egy disznó majmot csinált egy
evolucionistából”. A „nebraskai ember” és
családja botránykőként vonult be az
evolucionista szakirodalomba.
Szent Pál Akadémia
12
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Ota Benga: afrikai pigmeus a ketrecben
Darwin tanain fellelkesedve egyes evolucionista tudósok a
20. század elején „élő átmeneti alakokat” kezdtek
keresni. A legismertebb eset a túlhajtott lelkesedésre Ota
Benga, akit 1904-ben ejtett fogságba Samuel Werner
evolucionista kutató. Felesége és két gyermeke volt.
Láncra verve, ketrecben szállították az USA-ba, ahol az
evolucionista tudósok a majmok között állították ki a St.
Louis-i Világkiállításon. Két évvel később a bronxi
állatkertbe vitték, ahol az „ember ősei”között mutogatták
egy Dinah nevű gorilla és egy Dohung nevű orángután
társaságában. Az állatkert evolucionista igazgatója
vadállatként kezelte. A szerencsétlen pigmeus végül
öngyilkosságot követett el.
Szent Pál Akadémia
13
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Az ember képzeletbeli családfája:
Australopithecus, Homo habilis, Homo
erectus, Homo sapiens;
A történelem során létezett majomfajok
számát több mint 6000-re becsülik. Ma már
csak 120 fajuk él a Földön. A kihalt fajok
egyedeinek maradványai gazdag forrást
jelentenek az evolucionistáknak az ember
származásának demonstrálására.
Szent Pál Akadémia
14
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Az evolucionisták úgy írták meg az ember
evolúciójának történetét, hogy a céljuknak
megfelelő koponyákat a kisebbtől a nagyobb felé
haladva sorrendbe rakták és közéjük illesztették
néhány, mára már kihalt embertípus koponyáit.
E forgatókönyv szerint „az embereknek és a ma
élő majmoknak közös ősük van. A közös ős
kezdett fejlődni és az egyik fő fejlődési vonulat a
mai majmokhoz, a másik a mai emberekhez
vezetett.”
Szent Pál Akadémia
15
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
A régészeti leletek azt mutatják, hogy a történelem
során az ember mindig is ember volt, a majom pedig
majom. A számos anatómiai különbség egyike sem
olyan, hogy evolúciós folyamat során jöhetett volna
létre. A majmoknak és az embereknek nyilvánvalóan sok
hasonló fizikai tulajdonságuk van és hasonló a DNS-ük
is, de hasonlóságokat olyan fajok között is találtak,
amelyek között nem tételeznek fel evolúciós kapcsolatot.
A hemoglobin, vagyis az a molekula, amely az oxigént
hordozza a vörösvértestekben, megtalálható az összes
gerincesben, beleértve az embert is, de létezik a
földigilisztában, a tengeri csillagban, a puhatestűekben,
egyes rovarokban és növényekben, sőt,még bizonyos
baktériumokban is.
Szent Pál Akadémia
16
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Más bizonyítékok még zavarba ejtőbbek. Amikor a tudósok
megvizsgálták a krokodilok, a viperák, és a csirkék
hemoglobinját, azt találták, hogy a krokodilok közelebbi
kapcsolatban vannak a csirkékkel, mint hüllőtársaikkal. Más
vizsgálatokban azonos fehérjét találtak a tevék és a cápák
sejtfalában. A hasonlóság nem ugyanaz, mint a kapcsolat, a
molekuláris hasonlóságok pedig több kérdést vetnek fel, mint
amennyit megválaszolnak. A homo sapiens – t olyan
jellegzetességek választják el az összes többi fajtól, amelyek nem
magyarázhatók az evolucionisták által javasolt legfokozatosabb
átmenetekkel sem. A két lábon járás például az egyik
legfontosabb jellemzője az embernek, ami az állatoktól
megkülönbözteti. A mentális különbségek szintén
áthidalhatatlanok. Néhány nyilvánvaló példa:
Szent Pál Akadémia
17
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve


Felsőbbrendű értelemmel rendelkezünk. Az információk
tömegét tudjuk felhalmozni, felidézni és értékelni, majd
ennek eredményeképpen értelmesen cselekedni.
Nemcsak tudattal rendelkezünk, hanem öntudattal is,
ami képessé tesz bennünket arra, hogy
önazonosságunkról és jelentőségünkről elmélkedjünk.
Ösztönösen érzékeljük, hogy nem vagyunk sem atomi
szinten lejátszódó véletlenek eredményei, sem tanult
majmok. Gondolkodunk a jelentésről és a célról, vágyunk
arra, hogy fontosak legyünk. Törekvések és célok
fogalmazódnak meg bennünk. Velünk született érzékünk
van a méltóság iránt.
Szent Pál Akadémia
18
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve




Képesek vagyunk túl látni saját közvetlen
tapasztalatunkról. Gondolkodunk a halálról és arról, ami
utána következik.
Kifejező nyelvet használunk, ami lehetővé teszi
számunkra, hogy prózát és verseket írjunk, nyelveket
fordítsunk le egymásra, szavakat használjunk érzelmeink
megfogalmazására.
Képesek vagyunk összetett következtetésre, a kreatív
gondolkodásra, valamint elméletek kidolgozására.
Van matematikai érzékünk, képesek vagyunk óriási
számokig számolni, algebrai egyenleteket felállítani,
matematikai, statisztikai és természettudományos
kérdéseket megvitatni.
Szent Pál Akadémia
19
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve



Van esztétikai érzékünk, ami lehetővé teszi számunkra,
hogy megállapítsuk a forma, a textúra, a színek, a rend
és a tervezés relatív minőségeit. Szinte határtalanul
kreatívak vagyunk a zeneszerzésben, képek és más
tárgyak készítésében és nem csupán a túlélés,
hasznossági célok érdekében, hanem a saját
élvezetünkre is.
Van erkölcsi érzékünk és makacsul hiszünk abban, hogy
különbség van helyes és helytelen (jó és rossz) között,
amely együtt jár az etikai felelősség vállalásával.
Van lelki-szellemi érzékünk, amely annak tudata, hogy az
anyagon túl létezik egy másik, transzcendens világ.
Szent Pál Akadémia
20
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Ez csak 9 példa, amelyet John Blanchard idéz,
annak a mélységes szakadéknak a
bemutatására, amely az emberi lények és a földi
élet egyéb formái között tátong. Ronald Nash, a
Western Kentucky University filozófia
professzora a lényeget tömören így fogalmazza
meg: „Még ha a vita kedvéért igaznak is
fogadjuk el az egyetemes evolúciós elképzelést,
az a tény, hogy a folyamat értelmes, kreatív,
öntudatos és Isten-tudatos lényeket hozott létre,
magyarázatot kíván, amivel a
természettudomány nem képes szolgálni.”
Szent Pál Akadémia
21
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
A röviden összefoglalt rendkívüli különbségek ellenére a darwinisták
szerint a mai ember valamiféle majomszerű élőlényből fejlődött
ki. A feltételezett evolúciós folyamat során, amely állítólag 4-5
millió évig tartott, léteztek bizonyos „átmeneti alakok” a mai
ember és őse között. A teljes egészében feltételezéseken alapuló
forgatókönyv szerint négy ilyen „alapvető kategória” létezett:
- Australopithecines (az Australopithecus többesszáma),
- Homo habilis (szerszámkészítő ember),
- Homo erectus (egyenesen járó ember),
- Homo sapiens (a mai modern ember).
Az evolucionisták az ember és a majom első ún. közös ősét az
Australopithecus (déli majom) névvel illetik, ami nem más, mint
egy azóta kihalt, különböző típusokat magában foglaló ősi
majomfaj. Egyesek közülük nagyobb termetűek, mások kicsik és
karcsúak voltak.
Szent Pál Akadémia
22
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Az evolucionisták az emberi evolúció következő lépcsőjét
a „Homo” névvel illetik, ami embert jelent. Az
evolucionisták megállapítása szerint a Homo rendbe
tartozó élőlények jóval fejlettebbek, mint az
Australopithecus és nem is nagyon különböznek a mai
embertől. A mai modern ember, vagyis a Homo sapiens,
szerintük a faj evolúciójának legutolsó lépcsőfokaként
alakult ki.
Az olyan maradványok, mint a „jávai előember”, a
„pekingi ember”, vagy „Lucy”, amelyek időről-időre
felbukkannak az evolucionista kiadványokban és
előadásokban, az említett négy kategória valamelyikébe
vannak besorolva. A fajokról pedig feltételeik, hogy
alfajokká ágaztak szét.
Szent Pál Akadémia
23
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Bizonyos fajokat, amelyek régebben sikeres jelöltnek
számítottak az „átmeneti alak” címre, mint például a
Ramapithecus, ki kellett hagyni a képzeletbeli
családfából, mert kiderült róluk, hogy közönséges
majmok voltak. A Ramapithecus-ról korábban azt
állították, hogy ez volt az első emberszerű majom. A
fossziliákat (állkapocstöredékeket) Indiában találták meg
1934-ben. Csak a 60-as években állították össze azt a
családfát, amelyben a 14-17 millió évesnek tekintett
Ramapithecus bekerült az ember közvetlen ősei közé.
Későbbi leletek alapján azonban a 80-as évekre
nyilvánvalóvá vált, hogy az orangutánnal rokon kihalt
majomféléről van szó.
Szent Pál Akadémia
24
Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve
Szent Pál Akadémia
25
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Az evolucionisták, akik a fejlődési sorrendet az
Australopithecus  Homo habilis  Homo erectus 
Homo sapiens láncban adják meg, feltételezik, hogy ezek a
fajok egymás ősei voltak. A paleo-antropológusok kutatásai
viszont felfedték, hogy az első három fejlődési fokozat a
világ különböző pontjain egyidőben létezett, sőt, a Homo
erectus fajba sorolt lények egészen a legújabb korokig
léteztek.
Az Australopithecusok mintegy 4 millió évig éltek volna
Afrika középső területein. Sokáig őket tekintették az ember
őseinek. A mai emberszabásúakhoz hasonlóan képesek
voltak rövidebb távon kétlábon járni, de életmódjuk inkább
a fákhoz kötötte őket. Legismertebb képviselőjük Lucy
(Australopithecus afarensis), amelyet Donald Johanson
talált Etiópiában 1974-ben.
Szent Pál Akadémia
26
Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve
Szent Pál Akadémia
27
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Minden Australopithecus faj kihalt majomfaj, amelyek a mai
majmokra hasonlítanak. Alacsonyak voltak (legfeljebb 130
cm-esek) és akárcsak a csimpánzoknál, a hímek nagyobbak,
mint a nőstények. Sok jellemzőjük, például a koponyájuk
alakja, a szemeik közelsége, a rövid őrlőfogak, az állkapocs
szerkezete, a hosszú karok és a rövid lábak bizonyítják, hogy
ezek a lények nem különböztek lényegesen a ma élő
majmoktól. Állítólagos felegyenesedett járásuk, amelyet egyes
paleo-antropológusok, mint pl. Richard Leakey és Donald C.
Johanson évtizedekig védelmeztek, ma már megcáfoltnak
tekinthető. A cáfolat Lord Solly Zuckerman és Prof. Charles
Oxmard számos Australopithecus leleten végzett több
évtizedes kutatómunkájának köszönhető. Végül 1994-ben az
angliai Liverpool Egyetem átfogó kutatása erősítette meg,
hogy az Australopithecus négy lábon mozgott és egy rég
kihalt majomfajnak kell tekinteni.
Szent Pál Akadémia
28
Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve
Szent Pál Akadémia
29
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
A feltételezett származási vonal következő, mára már
egyre kevésbé elfogadott tagja a Homo habilis. A
leletanyag nagyon gyér. Az 1960-as években talált rájuk
Louis és Mary Leakey a tanzániai olduvai szakadékban.
Szerintük ez az új faj, amelyet ők Homo habilis névvel
(szerszámhasználatra képes ember) illettek, viszonylag
nagy agytérfogattal rendelkezett, felegyenesedve járt,
kőből és fából készült eszközöket használt, - tehát
könnyedén lehetett az ember őse. Az ugyanettől a fajtól
származó leletek az 1980-as években azonban teljesen
megváltoztatták ezt a nézetet. Egyes kutatók, pl.
Bernard Wood és C. Loring Brace az új leletek alapján
kijelentették, hogy a Homo habilis elnevezés helyett
Australopithecus habilis lenne az ésszerű elnevezés.
Szent Pál Akadémia
30
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Vagyis szerszámhasználatra képes déli majom lenne az
indokolható elnevezés amiatt, hogy hosszú karja, rövid
lába és majomszerű csontszerkezete sokkal közelebb áll
az elődjének tekintett Australopithecus- hoz, mint az
emberéhez. Ugyanakkor nehezen megmagyarázható
ellentmondás, hogy az 1972-ben Kenyában a Turkana
(Rudolf) tónál Leakey által vulkáni tufában talált KNM-ER
1470 azonosítószámú, 2.8 millió évre becsült korú
koponya agytérfogata mintegy 800 köbcentiméter, amely
már a mai ember agyméretének alsó határát éri el. A
kiásott csonttöredékek összefoglalóan a Homo
rudolfensis nevet kapták, utalva a megtalálás helyére.
Szent Pál Akadémia
31
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Richard Leakey, az antropológia addigi
legnagyobb felfedezéseként mutatta be az általa
megtalált maradványokat, és elsöprő sikert ért el
vele. Leakey szerint ez a lény, amelynek a mai
emberhez viszonyítva kis agytérfogata volt, de
az arca az emberéhez nagyfokú hasonlóságot
mutatott, jelentette a hiányzó láncszemet az
Australopithecus és az ember között. Hamarosan
kiderült azonban, hogy a koponya arcszerkezete,
ami rengeteg tudományos magazin címlapján
megjelent, a töredékek hibás összeállítása miatt
lett annyira emberszerű és lehet, hogy ez nem
volt véletlen.
Szent Pál Akadémia
32
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Prof. Tim Bromage, aki az emberi arc anatómiájáról írt
tanulmányokat, 1992-ben számítógépes szimuláció
segítségével a következőt állapította meg: Amikor
először rekonstruálták a KNM-ER 1470-est, az arcot
csaknem függőlegesen illesztették az agykoponyához,
nagyon hasonlóan a mai ember lapos arcához. A
legújabb anatómiai kutatások szerint azonban ez az arc
jelentős mértékben kiugró volt, majomszerű, mint az
Australopithecus-é. C. Loring Brace, az 1470-es koponya
állkapocs és fogszerkezetének elemzésével kijelentette,
hogy az ER1470 arca és fogai olyanok voltak, mint az
Australopithecus-é.
Szent Pál Akadémia
33
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
A Homo erectus evolucionista időbecslés szerint 1.9-0.3
millió évvel ezelőtt élt. Eugene Dubois holland orvos
1891-ben Jáva szigetén talált egy koponyatetőt, majd 1
évvel később 16 méterrel távolabb egy emberi comb
csontot. Feltételezte, hogy mind a kettő ugyanahhoz az
egyedhez tartozott és a majom és ember közötti
átmeneti formának értékelve Pithecantropus erectusnak
nevezte el. Később kimutatták, hogy a leletek sokkal
inkább emberszerűek és a Homo nemzetségbe sorolták.
Ugyanez vonatkozik az 1920-30-as években Teilhard
által felfedezett „pekingi előember”-re (Sinantrophus
pekinensis). Ennek az eredeti fossziliái a világháború
idején elvesztek, vagy szándékosan eltüntették őket.
Szent Pál Akadémia
34
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
A Homo erectust az egész világon a pekingi és jávai
ember leletei tették ismertté, amelyek mint utaltunk rá,
egyáltalán nem megbízhatóak. Ezért rendkívül fontosan
az Afrikában talált Homo erectus leletek. A leghíresebb
ilyen lelet a kenyai Turkana tó közelében talált „turkanai
fiú”. A maradványok egy 12 éves 183 cm magas fiúé
voltak. A csontváz szerkezete nem különbözik a mai
emberétől. Még az evolucionista Richard Leakey is azt
írja, hogy a Homo erectus és a mai ember között
mindössze faji különbségek vannak. Ezek a különbségek
valószínű nem nagyobbak, mint a ma élő ember-rasszok
esetében.
Szent Pál Akadémia
35
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Azt a tényt, hogy a Homo erectus felesleges kategória,
és hogy az ebbe a fajba sorolt maradványok egyáltalán
nem különböznek annyira a Homo sapiens-től, hogy
külön fajba kellene sorolni őket, egyre többen
hangoztatják tudományos körökben. Az American
Scientist tudományos magazin a kérdés körül kialakult
vitát egy 2000-ben tartott konferencia kapcsán mutatta
be. A Senckenbergben tartott konferencia keretében
hevesen vitáztak arról, hogy a Homo erectus
kategóriának semmiféle létjogosultsága nincsen és meg
kellene szüntetni. A Homo rend összes tagja, mintegy 2
millió évvel ezelőtt-től napjainkig egyetlen, igen
változatos és elterjedt faj, a Homo sapiens tagjai voltak.
A konferencia tárgya, a Homo erectus nem létezik.
Szent Pál Akadémia
36
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Az a kijelentés, hogy a Homo erectus nem létezik,
hanem a Homo sapiens fajba sorolható méginkább
rávilágít arra, milyen óriási a különbség az emberi
evolúcióban a Homo erectus-t megelőző majmok és a
Homo sapiens között. Ez azt jelenti, hogy az első ember
hírtelen és egyszerre jelent meg a történelemben. Ez
pedig az ember teremtését erősíti meg. Természetesen
az evolucionista szakirodalom ezt a tényt nem hajlandó
elismerni, ezért a Homo erectus-t, amely valódi ember
volt, félmajomként ábrázolják. Másrészt viszont, hasonló
módszerekkel emberszerűnek ábrázolják az
Australopithecus és Homo habilis fajhoz tartozó
majmokat. Így próbálják mesterségesen közelíteni
egymáshoz a majmokat és az emberi fajokat, hogy
áthidalják a közöttük lévő óriási szakadékot.
Szent Pál Akadémia
37
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
A Neander-völgyi emberek
A Neander-völgyi embert (Homo sapiens neanderthalensis)
ma már emberi alfajnak, illetve 1991 óta inkább önálló
fajnak tekintik, emberi jellegét nem vonják kétségbe, de
sokan mégsem látják szívesen. 1856-ban fedezték fel a
Düsseldorf melletti Neander-völgyben, majd egy sor
maradványt Franciaországban. Marcellin Boule francia
paleontológus egy, egyesek szerint angolkóros csontváz
alapján úgy rekonstruálta, hogy a majom és az ember
közötti átmeneti lényt kapjon. Ezzel szemben kimutatható,
hogy zeneszerszámokat, díszeket készítettek és eltemették
halottaikat. Robusztus felépítésük valószínűleg a hideg
éghajlathoz való alkalmazkodásnak (pontosabban
kiválasztódásnak) köszönhető. Mai felfogás szerint 30 ezer
éve haltak ki, nem sokkal a modern Homo sapiens
megjelenése után.
Szent Pál Akadémia
38
Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve
Szent Pál Akadémia
39
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Erik Trinkaus, a New Mexico Egyetem paleoantropológusa írja: …”A Neander-völgyiek
anatómiájában semmi nincs, ami azt
mutatná, hogy mozgási, manipulációs,
intellektuális, vagy nyelvi képességeik
bármiben is elmaradtak volna a mai
embertől.” Röviden, a Neander-völgyi egy
robusztus termetű emberfaj, amely kihalt
az idők során.
Szent Pál Akadémia
40
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
A Homo heidelbergensis és a Cro-Magnoni ember
Az evolucionista szakirodalomban Homo
heidelbergensis néven besorolt faj
tulajdonképpen archaikus Homo sapiens. Minden
maradvány, amelyet ebbe a fajba sorolnak azt
mutatja, hogy a hagyományos kormeghatározási
módszerek szerint a mai európaiakhoz hasonló
emberek éltek 500 ezer évvel ezelőtt, sőt, 740
ezer évvel ezelőtt is, először Angliában, majd
Spanyolországban.
Szent Pál Akadémia
41
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
A Cro-Magnon-i ember mintegy 30 ezer évvel ezelőtt élt.
Kupola alakú agykoponyája és széles homloka volt. 1600
köbcentiméter körüli agytérfogata a mai átlag felett van.
Ugyanolyan vastag kiálló szemöldökcsontja volt, mint a
Neander-völgyi embernek, vagy a Homo erectus-nak.
Bár a Cor-Magnon-i embert európai rasszként tartják
nyilván, agykoponyájának mérete és alakja nagyon
hasonlít a ma Afrikában és a trópusokon élő egyes
rasszokéhoz. Egyes paleo-antropológiai kutatások a
Neander-vögyi és Cro-Magnon-i keveredéséből
származtatják a mai emberfajt. Sőt, napjainkban
elfogadott tény, hogy a Cro-Magnoni-i rassz képviselői
még ma is élnek Afrika és Franciaország egyes részein.
Szent Pál Akadémia
42
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
A besorolási rendszer csődje: fajok, amelyek egy
időben éltek őseikkel
Az eddigiekből látható, hogy az emberi evolúció
forgatókönyve teljes egészében a képzelet szülötte. Ha
létezne ilyen családfa, fokozatos evolúciónak kellett
volna végbemennie az ember és a majom között és
találnunk kellett volna ezt igazoló régészeti leleteket.
Azonban az ember és a majom között hatalmas szakadék
tátong. A csontvázszerkezet, az agytérfogat, a két lábon
járás és más feltételek alapvetően elkülönítik az
embereket a majmoktól. 1994-ben a belső fül
egyensúlyozó szerveivel kapcsolatos kutatások
egyértelműen azt mutatták, hogy az Australopithecus és
a Homo habilis majom, a Homo erectus pedig ember.
Szent Pál Akadémia
43
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
A másik fontos felfedés, ami miatt nem
lehet családfát felállítani ezek között a
fajok között az, hogy az egymás őseiként
bemutatott fajok egyidőben éltek. Ha az
evolucionisták által feltételezett átalakulás
lenne az igazság, akkor fennállna az
Australopithecus  Homo habilis  Homo
erectus  Homo sapiens sorrend. Ilyen
időbeli sorrend azonban nem létezik.
Szent Pál Akadémia
44
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Az evolucionisták szerint az Australopithecus
fajok 4 millió évvel ezelőttől 1 millió évvel
ezelőttig éltek. A Homo habilis viszont 1.7-1.9
millió évvel ezelőtt élt. A Homo rudolfensis,
amely állítólag fejlettebb, mint a Homo habilis,
mintegy 2.8 millió éves, vagyis a Homo
rudolfensis csaknem 1 millió évvel öregebb, mint
állítólagos őse. Másrészt viszont a Homo erectus
maradványai 1.6-1.8 millió évesek, vagyis a
Homo erectus példányai ugyanakkor jelentek
meg a Földön, mint ún. ősei, a Homo habilis.
Szent Pál Akadémia
45
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Louis Leakey szinte egymás mellett találta meg
az Australopithecus, Homo habilis és Homo
erectus maradmányait Olduvai Gorge
térségében. Természetesen az elképzelt családfa
egyáltalán nem létezik. A Harvard Egyetem
paleontológusa, Stephen Jay és Gould, annak
ellenére, hogy maga is evolucionista, rávilágít az
evolúciós elmélet csődjére. „Mi lett a
családfánkkal, ha van három egyidőben létező
emberszabású faj, amelyek egyike sem
származott a másiktól? Ráadásul a három közül
egyik sem mutatott semmiféle evolúciós
jellemzőt azalatt, hogy a Földön léteztek.”
Szent Pál Akadémia
46
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Két lábon járás - az evolúció csődje
Az eddig említett régészeti leletektől eltekintve az ember
és a majom között áthidalhatatlan anatómiai szakadékok
is tátonganak. Az egyik ilyen döntő különbség a járás
módja. Az emberi lények felegyenesedve, két lábon
járnak. Ez olyan különleges mozgásforma, amelyet
egyetlen más élőlénynél sem figyelhetünk meg. Egyes
állatoknak van bizonyos korlátozott képességük arra,
hogy ideiglenesen két lábon járjanak (pl. medvék,
majmok). Normális esetben azonban csontszerkezetük
előrehajló és mind a négy lábukon járnak.
Vajon a két lábon járás a négy lábon járásból alakult ki
majomszerű elődeink evolúciójával?
Szent Pál Akadémia
47
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
A válasz: természetesen nem. A kutatások megmutatták,
hogy a két lábon járás evolúciója sohasem történhetett
meg. Ugyanis a két lábon járás evolúciós szempontból
nem számít előnynek. A majmok mozgása sokkal
könnyebb, gyorsabb és hatékonyabb, mint az emberé.
Az ember nem képes a föld érintése nélkül fáról-fára
ugrálni, vagy 100 km fölötti sebességgel száguldani,
mint a gepárd. Ellenkezőleg, mivel az ember két lábon
jár, mozgása sokkal lassúbb. Ugyanezért mozgását és
védekezését tekintve az élővilág egyik legvédtelenebb
lénye. Az evolúció logikája szerint a majomszerű ősnek
nem lett volna szabad két lábra emelkednie. Az
evolucionista állítás másik hibája, hogy a két lábon járás
nem követi a darwinizmus szokásos „fokozatos fejlődés”
modelljét.
Szent Pál Akadémia
48
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Az angol paleo-antropológus, Robin Crompton
kimutatta számítógépes szimulációval, hogy
ilyen átmeneti mozgásforma nem lehetséges.
Crompton következtetése: egy élőlény vagy
felegyenesedve mozog, vagy négykézláb. A
kettő közötti mozgásforma nem valósulhat meg,
mert rengeteg energiát emésztene fel. Ezért
nem létezik átmeneti két lábon járás. Az ember
és majom közötti áthidalhatatlan szakadék sok
más kérdése is megmagyarázatlan: pl. az
agytérfogat nagysága és a beszéd képessége.
Szent Pál Akadémia
49
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Elaine Morgan, evolucionista paleo-antropológus
véleményét érdemes idézni: szerinte a négy
legnagyobb rejtély az emberi fajjal kapcsolatban
a következő: (1) Miért jár két lábon? (2) Miért
tűnt el testéről a szőr? (3) Miért van ilyen nagy
agya? (4) Miért tanult meg beszélni? A
hagyományos válasz ezekre a kérdésekre
egyaránt: még nem tudjuk. E kérdések körét
jelentősen lehetne még növelni anélkül, hogy a
válaszok egyhangúsága megtörjön.
Szent Pál Akadémia
50
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a leletek mostanáig
csak erősítették a kreacionista álláspontot. Érthető tehát,
hogy evolucionista könyvek már nem állítják sorba a
fossziliákat. Hiába keresünk olyan időtáblázatot, amely a
teljes leletanyagot ábrázolja az egyes fossziliák
morfológiai leírása szerint. A szerszámkészítést illetően
rá kell mutatni, hogy az egyszerűbb, primitívebb
eszközök készítői nem feltétlenül voltak/vannak az
emberré válás, vagy legalább a kulturális evolúció
alacsonyabb fokán. Nem csupán az emberek képességei,
hanem a környezet is meghatározó ebből a szempontból.
Ma is vannak olyan törzsek, amelyek gyűjtögető-vadászó
életmódot folytatnak, de nem feltétlenül egy letűnt
kőkorszak túlélői, hanem valószínűleg magasabb szintű
kultúrájuk pusztulása után tértek át erre.
Szent Pál Akadémia
51
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Mi a helyzet az időadatokkal?
A bibliai időszámítás szerint mintegy 6 ezer év telt el az
ember megteremtése óta. Miért beszélnek akkor sokkal
hosszabb időtartamokról az emberi maradványok
feltárásakor.
Mielőtt tévesnek minősítenénk a bibliai időadatokat,
érdemes utalni a radioaktív kormeghatározási
módszereket élesen bíráló tudósok véleményére. Több
tudományos folyóirat olyan tanulmányokról tudósít,
amelyek rámutatnak arra, hogy a radioaktív
kormeghatározások között jelentős eltérések lehetnek –
nemcsak néhány év, hanem nagyságrendbeli eltérések.
Az egyik folyóirat ezt írja: „Lehet, hogy az ember nem
3.6 millió éve, hanem csupán néhány ezer éve él a
Földön.”
Szent Pál Akadémia
52
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Példaként utalhatunk a radioaktív szén alapján végzett
kormeghatározási módszerre (C-14). A módszert W. F.
Libby Nobel-díjas atomfizikus vezetésével dolgozták ki és
több évtizedes tesztelés után széles körben elismerték,
mint az emberiség korai történelméből származó tárgyak
kormeghatározásának pontos eszközét. A tapasztalatok
kicserélése céljából a svédországi Uppsalában
megrendezett világkonferencián radiokémikus, archeológus
és geológus szakértők találkoztak. A konferencián feltárták,
hogy a mérések alapját képező lényegi feltételezések
kisebb-nagyobb mértékben megbízhatatlanok. Például úgy
találták, hogy az atmoszféra radioaktív széntartalma a
múltban nem volt állandó, és a módszer az időszámítás
előtt 2000 körüli vagy azt megelőző időszakra már nem
megbízható adatokat.
Szent Pál Akadémia
53
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Mindehhez hozzá kell tenni azt a tényt,
hogy a fosszilis emlékek a Homo sapiens
hírtelen felbukkanásáról tanúskodnak,
valamint, hogy a megbízható történelmi
feljegyzések csupán az elmúlt 5000 év óta
állnak rendelkezésünkre, összhangban az
emberiség korára vonatkozó bibliai
időadatokkal.
Szent Pál Akadémia
54
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Figyelemre méltó Libby-nek a Science c. folyóiratban
írt idevágó véleménye: „A kormeghatározó eljárás
fejlesztése terén a kutatás két szakaszból állt:
először megvizsgáltuk a történelmi korokból
származó leleteket, azután a történelem előtti
korokból való minták korát… Akkor éltük át az első
nagy meglepetésünket, amikor megállapítottuk,
hogy a történelem csak 5000 évig nyúlik vissza. Az
ember sokszor olvashatta, hogy ez vagy az a kultúra
vagy régészeti lelőhely 20000 éves. Meglehetősen
váratlanul megtanultuk, hogy ezeket a számokat és
ezeket a korokat nem ismerik pontosan.
Szent Pál Akadémia
55
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Evolúció és rasszizmus
Lubenow, Darwin fő művének teljes címét elemezve
megállapítja, hogy a species és a races Darwinnál
szinonimák. Az eredeti cím a következő:
The Origin of Species by Means of Natural Selection or The
Preservation of Favoured Races in the Struggle for Life
(A fajok eredete természetes kiválasztódás útján, vagy
A létért való küzdelemben előnyhöz jutott fajták
fennmaradása.)
Lubenow nem fogalmaz elég pontosan, ugyanis a fajok
(species) és a fajták (races) egymással hierarchikus
viszonyban vannak. Nevezetesen, a fajták egy adott fajon
belüli variációként értelmezhetők. Ma azt mondjuk, hogy az
emberi faj egységes és egyedüli, ezen belül találhatók az
emberfajták, vagyis a rasszok.
Szent Pál Akadémia
56
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
A rasszizmusnak három fő eleme van. Az első az, hogy
csoportokra vonatkozik – etnikai, törzsi, kulturális és
vallási csoportokra, nem pedig egyének közötti
különbségekre. A második a vele járó (inherent)
felsőbbrendűségi érzés. Az evolúció nemcsak oka ennek,
hanem működéséhez hozzá tartozik a felsőbbrendűségi
érzés megőrzése. A harmadik pedig az elutasítás, amely
lehet aktív, passzív, nyílt, vagy rejtett. Szentpétery
rámutat, hogy „… a szeretet, elfogadás, tisztelet mindig
egyesít, míg a rasszizmus előítéleteivel, gyűlöletével,
elutasításával együtt szétválaszt. A szerető rasszista –
önellentmondás.”
Szent Pál Akadémia
57
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Amikor Darwin 1875-ben az emberre is nyíltan
kiterjesztette az evolúciót, a rasszizmus normálisnak
tűnt. Senki sem vonta kétségbe, hogy az európaiak
sokkal inkább helytállnak a létért való küzdelemben, mint
a „vadak”. Az utóbbiak a gyarmati összetűzések után
mindig veszítettek. Nem volt kétséges „a
legalkalmasabbak túlélése.” A rasszizmus különféle
formákban és indokokkal végig kíséri az emberiség
történetét, de eddigi legborzasztóbb kiteljesedését a
nácizmus korszakában érte el. Lubenow megállapítja,
hogy az evolúció nem oka a rasszizmusnak, viszont az
evolúció bűne (a szó eredeti értelmében), hogy az
embereknek tudományos igazolást adott hozzá.
Szent Pál Akadémia
58
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Az evolucionisták között a tudatos elhatárolódás a
rasszizmustól C. S. Coon harvardi antropológussal
kezdődött a hatvanas években. Ő azt a nézetet képviselte,
hogy a Homo sapiens a különböző területeken külön-külön
alakult ki a Homo erectus-ból. Az aurópaiak a swancombi,
steinheini és heidelbergi emberből, amelyek 250-500 ezer
évesek. A mongoloidok a jávai és pekingi emberből,
amelyek 400-500 ezer évesek, a kongoidok (pigmeusok és
feketék) a saldanhai (Dél-Afrika) és a rodéziai emberből,
amelyek 40 ezer évesek. Csak három lehetőség volt
tűzoltásra a rasszista következtetések miatt. Az első, hogy
Coon-t hiteltelenítették. A második, hogy a rodéziai és a
dél-afrikai embert „öregítették”. A harmadik:
újraosztályozták (felfelé) az utóbbiakat. Ez jogos volt,
hiszen a maradványok alapján teljesen emberiek.
Szent Pál Akadémia
59
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Nyilvánvaló, hogy ha az afrikaiak csak 40 ezer éve
kezdtek el sapiens-szé fejlődni, az európaiak és ázsiaiak
a maguk 4-500 ezer évével sokkal előrébb tartanak.
Coon esete azt mutatta, hogy a rasszizmus
lehetőségének elkerülésére olyan modellt kell kidolgozni,
amely szerint: (1) minden ma élő ember ugyan arról az
emberi „tőről” származik; (2) mindannyian ugyanabban
az időben evolválódtak; (3) a különbségeknek (1) és (2)
miatt igen felszínes történetük van. Az Afrikából való
származás modellje (Out of Africa) ezt javasolja.
Lubenow szerint nem kétséges, hogy ez a modell, amely
az „Afrikai Évával” kapcsolatosan vált ismertté, nem
annyira tudományos adatokra, mint inkább a politikai
korrektségre épül.
Szent Pál Akadémia
60
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Lubenow azzal kapcsolatban, hogy az evolúció
lényegében rasszista, a neves evolucionistára, Stephen
Jay Gould-ra hivatkozik. Gould 1987-ben tartott egy
előadást, amely azonban csak 2002-ben jelent meg
videón. „Az emberi egyenlőség a történelem véletlen
ténye. Vagyis az emberi evolúció kibontakozhatott, vagy
történhetett volna ezer más módon, ami tökéletesen
érzékelhető lenne és mindegyik más mód egy csomó
embercsoporttal hagyott volna hátra bennünket,
amelyek mélységesen egyenlőtlenek, tekintettel szellemi
képességeikre és morális teljesítményeikre. De éppen
nem úgy történt.”
Szent Pál Akadémia
61
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Jogos Lubenow megjegyzése: „Az emberi egyenlőség az
evolúciós szinten kockajáték. Természet Anya dobta a
kockát. Egy az ezerhez az esélyünk, hogy emberként
biológiailag egyenlőek legyünk, de valahogy hihetetlenül
szerencsések voltunk.” Gould ezt az előadást 7 hónappal
a Nature cikkének megjelenése után tartotta, amely arról
szól, hogy mindnyájan egy Afrikai Éva leszármazottai
vagyunk, aki mintegy 200 ezer évvel ezelőtt élt
(„mitokondriális Éva”). Megjegyzi, hogy az idő
bevallottan homályos, de ha igaz, amit a cikk állít, akkor
az a megdöbbentő következtetés adódik, hogy az
emberek biológiailag egyenlők. Lubenow kérdése: miért
vártak 15 évig a közzététellel? Úgy gondolja, hogy az
adatok bizonytalansága, ill. az eredmény miatt, amely az
adatbevitel sorrendjétől függ.
Szent Pál Akadémia
62
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Lubenow fontosnak tartja megjegyezni azt is,
hogy az általa ismert neves evolucionisták
egyike sem rasszista. A szakirodalom sem ilyen a
20. század közepétől. Idézzük: „Az emberi
evolúcióval foglalkozva az evolucionisták
feláldozták elméletüket a politikai tisztesség
oltárán. Vagy tagadják, vagy szándékosan
figyelmen kívül hagyják elméletük alapvető
következményeit. Akármi is az oka, nagyon
hálás vagyok azért, hogy az evolucionisták
elméletük következményeit nem gyakorolják.”
Szent Pál Akadémia
63
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Végül egy kifejezetten tudományos probléma is felvetődik
a „mitokondriális Évával” kapcsolatban. A mitokondriumok
a sejtmaggal rendelkező sejtek (eukarióta sejtek) szervei,
amelyek a sejt működéséhez szükséges energiát termelik.
Ezeknek saját DNS-ük van, 37 génnel és egy vezérlő
szakasza 610 bázispárral. Mivel a korábbi feltételezések
szerint a mitokondriális DNS csak az anyától öröklődik, a
mutációk (véletlen változások a DNS egy bázispárjában)
alapján, ha ismerjük ezek átlagos sebességét,
kiszámítható, hogy az emberiség különböző csoportjai
mikor váltak el egymástól. Az 1987-es Nature cikk szerint
145 terhes nő méhlepényét vizsgálták meg (20 afrikai, 34
ázsiai, 46 kaukázusi, 21 ausztráliai és 26 uj-guineai őslakó)
és úgy találták, hogy a mitokondriális DNS különbségei
régiók szerint csoportosíthatók.
Szent Pál Akadémia
64
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
7 afrikai külön ágat alkotott a törzs alacsonyabb
részén, mert a különbségek közöttük sokkal
nagyobbak voltak, mint más egyének és csoportok
között. A nagyobb különbségek több mutációt
jelentenek, azaz több időt a felhalmozódáshoz. Így az
afrikaiak vonalának régebbinek kell lennie. A másik
nagyobb csoport a nem-afrikaiak, de közöttük volt a
többi 13 afrikai. Ez a kutatók szerint arra utalt, hogy
közös ősük van a többivel, akinek afrikainak kellett
lennie. Most már csak a közös ős („Éva”) korának
meghatározása volt a kérdés – a csimpánzhoz
viszonyított 2-4 % feltételezett eltérés millió évenként
200 ezer évet adott.
Szent Pál Akadémia
65
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
A mitokondriális Éva létrejötte ugyanúgy, mint a
molekuláris genetika más területei, a DNS
nukleotidjaiban történő mutációkon alapul. De honnan
tudható, hogy melyek a mutációk és melyek maradtak
változatlanok? Ehhez a csimpánz DNS-ét használják.
Vagyis annak bizonyságául, hogy közös ősből származik
az ember és a csimpánz, eleve feltételezik, hogy a másik
ág közel van eredetihez. Vincent Sarich, a Berkeley
Egyetem biokémikusa, a „molekuláris óra” egyik úttörője
olyan fossziliákkal kalibrálta az órát, amelyek szétválása
megbízhatóan datálható. A mitokondriális DNS
eltérésének arányát az emberek között
összehasonlították az emberek és csimpánzok közötti
aránnyal. Ennek eredményeként jött ki az Afrikai Éva
200 ezer éve.
Szent Pál Akadémia
66
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Kiderült azonban, hogy a két alapfeltevés egyike sem
megbízható. Egyrészt a mitokondriális DNS nem csupán az
anyától, hanem kisebb-nagyobb részben az apától is
öröklődhet. Másrészt a mutációk sokkal (18-szor) gyakoribbak
a korábban feltételezettnél. Így számítva Éva csak mintegy
6000 évvel ezelőtt élt volna. Vagyis a csimpánz mitokondriális
DNS-e és a fossziliák alapján való kalibrálás helytelen volt,
független attól, hogy igaz-e az utóbbi adat. A csimpánz DNSének felhasználása módszertanilag is helytelen, mert körkörös
érveléshez jutunk. A fossziliák evolucionista értelmezése az
alap, a feltételezett közös őssel. Egy feltevést nem lehet egy
másik feltevéssel bizonyítani. Még akkor sem, ha mindkettő
„egyirányba mutat”. Ráadásul mára már igen neves
evolucionista tudósok is elvetik a mitokondriális DNS órát a
segítségével feltételezett Évával együtt.
Szent Pál Akadémia
67
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Ezek után már csak az a kérdés marad, hogy
befejeződött-e az emberi evolúció. Lubenow ezzel
kapcsolatban Ian Tattersall (American Museum)
„merész és abszurd” véleményét ismerteti. Tattersall
szerint az evolúció, legalábbis az ember szempontjából
megállt. Arról nem beszél, hogy ki akarja kapcsolni a
rasszizmus a politikai korrektség jegyében. Több mint 6
milliárd emberrel, a mai mobilitás mellett, vegyes
házasságokkal, az etnikai határok elmosódásával úgy
gondolja, hogy megszűnt a jelentős evolúciós változás
jelentősége, hiszen ehhez kis populáció lenne szükséges.
Nem beszélhet olyan „új fajról”, amely genetikailag
alacsonyabb rendű a mainál. Olyanról sem, amely
egyenrangú, hiszen nem ez az evolúció jellemzője.
Szent Pál Akadémia
68
Az ember evolúciójának elképzelt
forgatókönyve
Csak genetikailag felsőbbrendű fajról beszélhetne a jövőre
vonatkozóan, ami viszont nyilvánvaló rasszizmus. A
rasszizmussal kapcsolatban pedig mára több mint elegendő
tapasztalatot halmoztunk fel.
Végül ide kívánkozik egy aktuális megjegyzés: ma a világ
legfontosabb személye, az EU-nál is nagyobb gazdasági
potenciállal rendelkező USA teljhatalmú elnöke egy olyan afroamerikai férfi, akinek afrikai nagyszülei a korábbi Egyesült
Államok számos közintézményében lenézett, nem kívánatos
személyeknek számítottak volna. E szubjektív, a zsigerekben
örökölt rasszizmus mindennapi kifejeződését mutató
megkülönböztetés mára az USÁ-ban szinte teljesen megszűnt.
Hozzá kell tenni, hogy Barack Obama személyes adottságai,
kiváló tehetsége és szónoki képessége, empátiája kellett
ahhoz, hogy a világ legerősebb nemzete rádöbbenjen: a
tehetség és tisztesség nem a bőr színétől függ.
Szent Pál Akadémia
69