Transcript 4. A pártállami rendszer. A kommunista alkotmányok, párt

4. A pártállami rendszer.
A kommunista alkotmányok,
párt- és állami berendezkedés
A kelet-közép-európai kommunista
rendszerek összehasonlító politikatörténete
Szovjet alkotmány, 1936
• Fő újítása a társadalmi rendre vonatkozó fejezet
– a munkások és parasztok szoc. állama, társadalmi tulajdonra alapuló gazdaság
• Rögzíti a kommunista párt vezető szerepét
• Egy alkotmányt értelmező könyv szerint ez azt is jelenti, hogy
– „irányítja a szovjet államapparátus személyzetének kiválasztását…”
– „a szovjet állam szervei egyetlen fontos döntést sem hozhatnak a párt előzetes
utasításai és tanácsai nélkül…”
• A szovjet jog az államhatalom egységének elvére épül
– Tagadja a hatalmi ágak elválasztásának elvét, az ellensúlyok szerepét
– Formálisan a törvényhozás (Legfelsőbb Szovjet, LSz) teljhatalmú
• Szövetségi államszerkezet, s emiatt
– kétkamarás parlament; a látszatválasztások miatt a képviseleti funkciója gyenge,
túl nagy létszáma miatt ritkán ülésezik, a valódi tv.hozás a LSz elnöksége
(prezídium) kezében van a tvr.-ek (= törvényerejű rendeletek) révén.
– szövetségi + tagállami minisztériumok / Min.Tanács (elvileg az államhatalom
legfőbb végrehajtó és adminisztratív szerve; de facto: pártdöntések végrehajtása)
– tagállami alkotmányok, elvileg széles jogkörrel (saját hadsereg, külpol., kilépés)
– tagköztársaságokban szövetségi és helyi jog alkalmazása egyaránt
(ülnökbíráskodás, a bírák csak elvileg függetlenek)
– szigorúan hierarchizált ügyészség (közvádló + a „szoc. törvényesség” őre)
A népi demokráciák első alkotmányai
• Pre-népi dem. alkotmányok: Mo. 1945/46, Lengyelország 1947
– polgári dem. elemek túlsúlya: többpártrsz., közt. elnök; nem szól a társ-i rendről
– néhány népi dem. vonás (pl. prezídium léte, ellenzék hiánya, Lo.-ban tvr. is)
• A többi alk. keletkezési ideje összefügg a szovjetizálás ütemével
– Ju., Alb. 1946; Bg. 1947; Ro. és Cs. 1948, Mo. és NDK 1949.
– a túl korai alkotmányt átfogóan módosítja: Alb. 1950, Ro., Lo. 1952, Ju. 1953.
• A hatalom egységének elve és a hatalommegosztás elvetése
– minden hatalom a [dolgozó] népé, amely azt a „népképviseleti” parlamenten át
gyakorolja) [a parlamenti szupremácia elve]
– az elvileg teljhatalmú parlamentek ritkán (évente 2×) üléseznek
– helyettük a prezídiumok hoznak tvr.-eket, bár valós hatalmuk ezeknek sincs;
szovjet mintára azonban alkotmányvédő jogkörrel is rendelkeztek
– a valódi döntések a komm. párt kezében, alk.-os felhatalmazással vagy anélkül!
• A korai (= balkáni) alkotmányok sajátosságai: népköztársaságok
– a szovjet mintát utánozták, de még fejletlen módon (nem tartalmazza a párt
szerepét, a szocializmus felépítésének célját)
– a „népi demokrácia” sajátos átmenet: a kapitalizmusnál fejlettebb, de a szoc.
szintjét még nem éri el
– kizsákmányolás megszűnése, tervgazdálkodás, a „köztulajdon” prioritása,
szövetkezetek
– létrehozza az államfői prezídiumokat, tvr. kiadási jogával
Az alkotmányozás újabb hulláma
• Vegyes-átmeneti (polgári dem. elemeket is tartalmazó) alkotmányok
– Cs. és az NDK átmentett néhány saját hagyományt: egyik sem népköztársaság,
fennmaradt a közt.-i elnöki poszt, a többpártrendszer; nem utal a párt szerepére
– van prezídium, de nem államfői jellegű, tvr.-t kiadhat, de ez nem jellemző
• Fejlett népi demokratikus alkotmányok (1949–1952)
– a szovjet modell legszolgaibb utánzása, de ezek is népköztársaságok
– hálásan utal a Szovjetuniónak az új rendszer kiépülésében játszott szerepére
– deklarálja az állam népi dem. jellegét, már szól a szocializmus felépítésének
céljáról is (ezek szerepeltek az 1948-as cs. szövegben is!)
– Lo.-ban is megszűnik a közt. elnöki poszt, az Államtanács államfői jellegű és
ettől kezdve ez adja ki a tvr.-eket is (1947–52 közt ez a kormány joga volt)
• Az ötvenes évek későbbi időszaka
– technikai jellegű módosítások sora, pl. a minisztériumok felsorolása
– ezen országok alkotmányjogilag mind „átaludták” a desztálinizálást
– kivétel: Jugoszlávia a különút miatt eltávolodik a sztálinizmustól, 1950-től a
munkás-önigazgatás törvénybe foglalása, 1953-tól alkotmányban is szerepel.
Közt. elnöki poszt létrehozása
• Csak Jugoszlávia föderatív, ott (és NDK-ban) kétkamarás parlament
– Csehszl.-ban félföderáció, Szlovákiában saját tv.hozás is (Sz. Nemzeti Tanács)
– NDK: a tartományok (1952) és parlamenti felsőház felszámolása (1958)
– tartományi választásokat már korábban sem tartottak
Alkotmány, állam- és jogrendszer
• Minisztertanács (Kormány) a végrehajtó hatalom élén
– tagjait elvileg a parlament választja és annak felelős (valóságban a párt)
– élén elnök és helyettesek, tagok közt tervhivatali elnökök, más hivatalvezetők is
• Elvileg független bíróságok
– ua. mindig az uralkodó osztály (a párt) érdekeit kell védenie, népi ülnöki
rendszerben működik, ezeket és a hivatásos bírákat is a párt nevezte ki
– sehol nincs alkotmánybíróság (a parlamenti szupremácia elve miatt)
• Ügyészség – a legfőbb jogvédelmi szerv
– nyíltan védi a a társadalmi rendet, a proletárdiktatúrát. A legfőbb ügyészek
politikai függetlensége szintén csak elvi (vagy még az sem)
• Alapvető jogok (szintén szovjet minták alapján)
–
–
–
–
programszerű, a későbbi jövőre vonatkozó, de széles körű szociális jogok
politikai jogok csak a társadalmi rendnek megfelelő módon gyakorolhatók
jogok biztosításának nincsenek garanciái
a SzU-val együtt NEM írták alá az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatk.-t (1948)
• De egyik országban sincs még formális alkotmányosság sem
– a hatalom egysége, szabadságjogok érvényesülésnek hiánya
– gumiparagrafusok, széles körű értelmezési lehetőségekkel („a szoc. érdekében”)
– a tényleges hatalmat nem az alkotmányban felsorolt szervek gyakorolták
A pártállam fogalma
• alapintézménye a párt
– működésének alapelve a demokratikus centralizmus
– fentről lefelé épül ki, erősen bürokratikus, vezetői nagy hatalommal bírnak
– területi–munkahelyi szervezés; kongresszus, KB, PB, Titkárság
• állam: felépítése formálisan hasonlít a Nyugatéhoz, de:
–
–
–
–
az alkotmány rögzíti a párt vezető erejét (előbb vagy utóbb)
párt és állam összefonódik, s e kapcsolatban a párt szerepe a döntő
a párton belül létrejön az állami szervek mása, tükörképe
a párt megfelelő szerve irányítja az állami szervet
• tömegszervezetek (szakszervezet, nő- vagy ifjúsági stb.)
– monopolszerepűek, azaz hatósági jogkörük van
– jogilag autonóm, de a párt szava döntő itt is: „transzmissziós szíjak”
• az elnyomás a rendszer egyik fő összetartó ereje
• totális rendszer:
– az élet minden területére (magánéletre is) kiterjed a párt befolyása
– minden(ki)t megfigyelnek, a párt hatalma minden(ki)re kiterjed
– az apparátus nincs alávetve semmilyen szilárd jogrendnek (de hozhat önigazoló
törvényeket is)
Az állami szervek megkettőződése
Hatalmi ág
Párt
Állam
(Választás)
Kongresszus (3–5 évente)
parlamenti „választás”
Törvényhozás
Központi Bizottság (80-150 fő,
évi 3–6 ülés)
parlament (helyileg eltérő néven;
többszáz fő, évi 2-3 ülés)
Valódi tv.hozás
Politikai Bizottság (Elnökség,
Politbüro) (1-2 hetente)
(10–15 fő a KB-ből)
prezídium (Államtanács, Elnöki
Tanács, Nemzetgyűlés Elnöksége,
stb. (a parlament tagjaiból)
Végrehajtás Titkárság (8–10 fő, napi
Minisztertanács (kormány)
ügyek intézése)
élén a kormányfő (miniszterelnök,
felügyeleti területek: „tárcák” Min.Tanács elnöke)
Főhatalom
főtitkár, első titkár (vezeti a
KB, PB és a Titkárság üléseit,
szervezetét is!
sokszor személyi átfedés az
államfővel vagy kormányfővel
államfő (ritkán köztársasági elnök,
általában az Államtanács / Elnöki
Tanács stb. elnöke)
A főhatalom és a végrehajtás
államfői testület neve (ha volt)
kormányfő hivatalos elnevezése
NDK
1960–90 Államtanács
1949–90 Minisztertanács elnöke
Lengyelország
1952–89 Államtanács
végig miniszterelnök
Csehszlovákia
nem volt ilyen
végig miniszterelnök
Magyarország
1949–89 Elnöki Tanács
1949–56, 1972–90 Min.tan. elnöke
1956–72 Magyar Forradalmi
Munkás–Paraszt Kormány elnöke
Jugoszlávia
1945–53 Nemzetgy. Elnöksége
1980–91 Elnökség
1953–91 Szövetségi Végrehajtó
Tanács elnöke
Románia
1948–61 Nagy Nemzetgyűlés
Elnöksége
Államtanács 1961–74(–89)
1948–89 Minisztertanács elnöke
Bulgária
1947–71 Nemzetgyűlés Elnöks. 1946–90 Minisztertanács elnöke
1971–90 Államtanács
Albánia
1944–91 Népi Gyűlés Elnöks.
1946–91 Minisztertanács elnöke
Szovjetunió
1938–89/90 Legfelsőbb Tanács
<Elnöksége>
1917–46 Népbiztosok Tanácsa eln.
1946–91 Minisztertanács eln.
Személyi összefonódás
NDK
Lengyelország
Csehszlovákia
Magyarország
Jugoszlávia
Románia
Bulgária
Albánia
Szovjetunió
a párt vezetője államfő is
a párt vezetője kormányfő is
Wilhelm Pieck* 1949–50
Walter Ulbricht 1960–71
Erich Honecker 1976–89
Boleslaw Bierut 1948–52
Wojciech Jaruzelski 1985–89
Klement Gottwald 1948–53
Antonín Novotný 1957–68
Gustav Husák 1975–87
nem volt ilyen
Otto Grotewohl* 1949–50
Joszip Broz Tito 1953–80
Gheorghe Gheorghiu-Dej 1961–65
Nicolae Ceauşescu 1967–89
Todor Zsivkov 1971–89
Ramiz Alia 1985–91
Leonyid Brezsnyev 1977–82
Jurij Andropov 1983–84
Konszt. Csernyenko 1984–85
Mihail Gorbacsov 1988–1991
Boleslaw Bierut 1952–54
Wojciech Jaruzelski 1981–85
Klement Gottwald 1946–48
Rákosi Mátyás 1952–53
Kádár János 1956–58, 1961–65
Grósz Károly 1988
Joszip Broz Tito 1945–63
Gheorghe Gheorghiu-Dej 1952–54
Georgi Dimitrov 1946–49
Vulko Cservenkov 1950–54
Todor Zsivkov 1962–71
Enver Hodzsa 1946–54
Joszif Sztálin 1941–53
Nyikita Hruscsov 1958–64
A pártállami bürokrácia
• A pártállam személyi állománya: apparátus (=bürokrácia)
–
–
–
–
–
a párt-, állami- és tömegszervezeti hivatalnokok („funkcionáriusok”, „káderek”)
legfelsőbb szinten személyi átfedés a párt- és az állam vezetői közt
országos gazd., kult. stb. szervek élén a „nómenklatúra” révén ellenőriz a párt
megyei vezetés: „prefektus”-szerű nyomásgyakorlás
alsó szinten: munkahelyi pártszervezetek révén nómenklatúra: fontos állami
posztok, ill. az azokat betöltő
• A bürokrácia összetartó erői:
személyek nevének listája; e
– a pártállami ideológia; meggyőződés, hit
posztok betöltése csak a párt
– a hatalom megtartásának szándéka
valamely szervének
– presztízs és privilégiumok
engedélyével lehetséges
– pártfegyelem, ill. szükség esetén: kényszer
• A bürokrácia belső konfliktusai (csak liberalizálás idején tör fel):
– pártfrakciók kialakulása (a párt alapszabálya tiltja! ritkán fordul elő)
– ellentét a párt-, állami- és tömegszerv.-i réteg közt (ez ellen: rotációs rendszer)
• A bürokrácia valójában bürokratikus és forradalmi szerv is
– állami szervként bürokrácia, ami végrehajtja a jogszabályokat
– a párt ellenőrzése mellett azonban magasabb okokból gyakran megszegi a tételes
jogszabályokat. (Pl. a kulákká minősítés esetei)
A sztálini rendszer koherenciája
•
A párt osztatlan hatalma egy olyan „genetikai kód”, ami az eltérő
kiinduló helyzetű társadalmakat is szinte teljesen uniformizálja
–
vagyis: nem az alap hozza létre saját felépítményét, hanem a felépítmény
formálja át saját képére az eredetileg eltérő gazdasági alapot is
esetleges, hogy épp Oro.-ban alakult ki a rendszer; a kód ettől függetlenül
működik (de csak elmaradott országok voltak fogékonyak e kódra…)
–
•
A „kauzális lánc”
1.
2.
3.
4.
5.
•
pártállam marxista–leninista ideológiával –»
állami (és kvázi állami, pl. szövetkezeti) tulajdon túlsúlya –»
bürokratikus szabályozás (piac és verseny kiiktatása, centralizált gazdaság) –»
a rendszer szereplőinek érdekei, motivációja, köztük levő viszonyok (pl. a
tervalku, mennyiségi szemlélet, paternalizmus stb.) –»
tartós gazdasági következmények: erőltetett növekedés, krónikus áruhiány,
egyszerre létező munkaerőhiány és kapun belüli munkanélküliség
Az ok-okozati folyamatok iránya szigorúan a fenti sorrendben halad
–
–
–
–
kisebb jelentőségű visszacsatolások vannak fordított irányban is
fokozatosan egyre jobban kifejlődik az 5 blokk szerves egysége
csak a kóddal összeegyeztethető intézmények, szabályok maradnak fenn
az 1. blokk megváltoztatása nélkül a többit nem lehet tartósan megreformálni!
Vezérkultusz, személyi kultusz
• Vezérkultusz
– a karizmatikus személy/vezető tisztelete lehet spontán; vezérkultuszról csak a
média és a propaganda által kreált tisztelet (és diktatórikus rendszerek
kényszere) esetén beszélünk; kvázi vallásos jellege is van (isteni vonások)
• Sztálin mintájára, az ő támogatásával vezetik be („Sztálin legjobb … tanítványa”);
ua. Sztálin a legtöbb országban talonban tartott egy riválist is
• Mussolini, Hitler stb. körül is ilyen vezérkultusz alakult ki
–
–
–
–
–
Sztálin és a helyi vezető kiválasztottságának propagandisztikus magasztalása
egyik csúcspontja Sztálin 70. születésnapja (1949. dec. 21.)
éljenzés, taps, képek, szobrok, a vezérről elnevezett intézmények, városok
termelési felajánlások, munkaverseny, kiállítások, antológiák stb.
nem alakult ki mindenhol valódi kultusz, nem lett minden helyi vezető valódi
népvezér; ezt kellett túlzott prop.-val ellensúlyozni (pl. Mo.-on)
– máshol a kultusz a „kis Sztálin” halála után erősödik (Gottwald, Csehszlovákia)
• Személyi kultusz
–
–
–
–
1948-tól használt fogalom, de Hruscsov 1956-os beszéde tette ismertté
ennek is van leleplező, deheroizáló eleme
perszonalizáló, bűnbakkereső funkciójú, a rendszer bűneit egy emberre hárítja
egyúttal a komm. terroruralom szalonképesebb, eufemizált fedőneve is, amivel
lehet szakítani és egy korrigált, „más” komm. modellt megvalósítani
– ez tehát politikatört.-i fogalom, nem mentalitástört.-i vagy „hagiográfiai”