Transcript Közösségi munka (Peták Péter, Molnár Aranka)

II./2. Közösségi munka
Kunbábony, Civil Kollégium Képzési Központ
2012. április 18-19-20.
május 16-17-18.
A közösség funkciói
Roland L. Warren (1957,1963) szerint ha a közösség valóban létezik,
akkor annak az azonos földrajzi elhelyezkedésben, amely a fizikai
és lelki biztonságot otthonként nyújtja, az alábbi öt funkciónak
kell megfelelnie:

szocializáció

gazdasági boldogulás

társadalmi részvétel

társadalmi kontroll

kölcsönös támogatás
A közösség funkciói
A szocializáció, melyen keresztül a közösség bizonyos értékek olt tagjaiba,
olyanokat, amelyek a leginkább az adott kultúrában érvényesek.
A gazdasági boldogulás: a közösség biztosítja tagjainak a megélhetést.
A társadalmi részvétel. A közösségben biztosítja tagjai számára a társasági,
társadalmi élet lehetőségét, a jogok és kötelességek gyakorlását.
A társadalmi kontroll is a közösség funkciója. A kontroll alapját a közösség
értékei és normái jelentik, valamint a köz ügyei iránti elkötelezettség és
felelősség.
A kölcsönös támogatás, s az ahhoz vezető együttműködés, mely folyamat
segítségével a közösség tagjai megvalósítják azokat a feladatokat, amelyek túl
nagyok, vagy túl sürgősek ahhoz, hogy egy egyedülálló személy kezelni tudja.
A közösség funkciói
„Bár mindegyikük fontos a lokalitás szempontjából, ezek nem
feltétlenül olyan funkciók, amelyek felett a közösség kizárólagos
felelősséggel vagy hatalommal bír. Épp ellenkezőleg: ahhoz, hogy
a közösség e funkciókat közösségi szinten ellássa, a társadalmi
szerveződésben szoros kötéseknek kell jelen lenniük a helyi
alapú egységek, pl. vállalkozások, iskolai vezető testületek,
önkéntes szervezetek és szociális rendszerek között, amelyek
jócskán túlmutatnak az adott közösség határain… Azt sem
mondjuk …, hogy ezeket a funkciókat nem láthatják el másfajta
társadalmi rendszerek, pl. informális csoportok, formális
szervezetek, vagy egész társadalmak. A közösségnek azonban
az egyik fő jellemzője éppen az, hogy e funkciókat a
lokalitás szintjén szervezi meg.”
(Warren, 1963)
A közösségfejlesztési folyamat

új mozgások létrehozása

a helyzet feltárása


a közösség véleményének, késztetéseinek és cselekvési
potenciáljának feltárása és a problémák mellérendelése
a feladatok közös rangsorolása, a problémamegoldó folyamatok
tervezése, a cselekvési terv és az önsegítő projektek készítése

intézményépítés

partnerek

koordinálás
A közösségfejlesztési folyamat
Varga szerint a fejlődés tulajdonképpen egy mozgásokkal teli
közegben valósul meg.
A fejlesztői munka első fázisában tehát először is új mozgásokat kell
létrehoznunk. Ez elsősorban a lakosság és szervezeteinek
bevonását jelenti: az érintett körzet megszervezését, a
kapcsolatfelvételt , majd a kommunikáció kereteinek kialakítását.
A folyamatot kezdeményező közösségfejlesztő(k) főbb szerepei:
kezdeményező, bátorító, ösztönző, interjú készítő, nyilvános
beszélgetéseket facilitáló, a folyamat kibontakozását
módszertanilag segítő szakember. (Baldock 1974, Biddle 1957)
A közösségfejlesztési folyamat
A második fázis (ez persze történhet egyidejűleg is az első fázissal)
az adott terület mintegy lefényképezése, a helyzet feltárása. Ezt a
fázist hívjuk társadalmi-gazdasági diagnózisnak, de olyannak,
amelynek felállításában a közösség nem-szakember tagjai is aktív
szerepet vállalnak, hiszen e tudást elsősorban nekik kell birtokba
venniük. A legfontosabb a közösség önmagáról való tudásának
feltárása és a problémák azonosítása, de fontosak a helytörténeti,
településszociológiai, statisztika, valamint a szakterületi és
fejlesztési anyagok feltárása, s e tudás közösségi használatba
vétele is.
Szerepek: katalizáló, koordináló, támogató, megerősítő, szakértő.
A közösségfejlesztési folyamat
A harmadik fázis a közösség véleményének, késztetéseinek és
cselekvési potenciáljának feltárása és a problémák mellé
rendelése. Itt az a lényeg, hogy ezt a folyamatot nem a fejlesztő,
hanem – szükség esetén, az ő segítségével - a közösség maga
végzi.
Szerepek: módszertani szakértő, szervező.
A közösségfejlesztési folyamat
A negyedik fázis a feltáruló feladatok közös rangsorolása, a
problémamegoldó folyamatok tervezése, a cselekvési terv és az
önsegítő projektek készítése.
Fejlesztői szerepek ebben a fázisban: elemző, tervező, fejlesztő.
A közösségfejlesztési folyamat
Ötödik fázis: Intézményépítés, új szervezetek életre segítése a helyi
közösségben, új közösségi szervezetek megalakulása, képzések, a
cselekvéshez szükséges attitűd kialakítása és a technikák
elsajátítása, különböző helyi tevékenységek (projektek)
beindulása, információs rendszer kialakítása, a nyilvánosság
fórumainak létrehozása. A nyilvánosság érdeklődésének
felkeltése, PR tevékenység. Az önszervező folyamatok életben
tartása, segítése.
Szerepek: tanácsadó, módszertani szakember, képző, szakértő.
A közösségfejlesztési folyamat
A hatodik fázis a belső és külső partnerek megkeresése és
aktivizálása: kapcsolatszervezés, hálózatépítés a helyi, országos
és nemzetközi szervezetek között, konfliktuskezelés,
érdekérvényesítés.
Szerepek: kapcsolatszervező, hálózatépítő, konfliktuskezelő,
tárgyaló, agitátor, „ügynök”, „ügyvéd”, megbízásos tárgyalófél
(„követ”), stb.
A közösségfejlesztési folyamat
A hetedik fázis a szerteágazóvá vált munka koordinálása, az esetleg
elakadó megvalósítások továbblendítése, a megvalósult
folyamatok értékelésének és a továbblépés tervezésének segítése,
szakmai segítségnyújtás a lokális társadalomfejlesztés szellemi
infrastruktúrájának megteremtésében, a döntéshozók és a
jogalkotás befolyásolása.
Szerepek: koordináló, facilitáló, lobbizó, érdekképviselő, tanácsadó,
stb.
Interjú közösségfejlesztésben
Aktivizáló interjú funkciói: kapcsolatfelvétel, bizalomépítés,
részvételre mozgósítás, közösségi hálózatépítés
A helyi közérzetre kérdez rá a helyi véleményformálók körében.
- Mit jelent az Ön számára itt élni? (Mi a jó az itteni életben? Mi a
rossz?)
- Min kellene változtatni és hogyan?
- Ön mivel járulna hozzá a változásokhoz?
Az első kérdés a helyi identitás tartalmára kérdez, a második a
fejlesztési elképzeléseket veszi számba, a harmadik pedig a
cselekvési kapacitást.
A közösségi munka indikátorai
(Hallgató és Vercseg)
Az elért eredmény
megfelel-e a közösségi munka alapelveinek (közösség és részvétel),
erősítette-e a folyamat a közjót, a közösségiséget, a civil
társadalmat?
Ha igen, mennyiben járult hozzá a következőkhöz?
- csoportok és hálózatok fejlődése
- egyének fejlődése
- önkormányzás
- foglakoztatás fejlődése
- környezeti fejlődés
- a közösség egészségének fejlődése
- a szociális helyzet és a szolgáltatások fejlődése.
Esetkezelés és közösségi munka
Az egyéni esetmunka és a települési szintű közösségfejlesztés között egy
egységes ív húzható, amelynek Peter Baldock szerint öt fázisa van:
1. minden szociális esetkezelő azonnal bekapcsolódik a közösségi
munkába, amint a tisztán tanácsadói szerep helyett másokat is
megpróbál bevonni a kliensének való segítségnyújtásba
2. további embercsoportok bevonása a gondozói tevékenységbe
önkéntes csoportok, vagy olyan struktúrák létrehozásával,
amelyeknek célja az intézmények közötti további kapcsolatok
kialakítása
3. olyan csoportvállalkozások beindítása, amelyekben a klienseknek
lehetőségük van egymás segítésére
4. olyan csoporttevékenység útján tud segítséget nyújtani, amelyben a
kliensek némelyike is részt vesz más olyan emberekkel együtt, akik
nem kliensek, de akikkel azonos problémáik és lehetőségeik vannak
5. „tiszta” közösségi munka, vagyis amikor az, hogy közös tevékenység
révén segítséget nyújtunk a kontakt populációnak, nem feltétlenül
függ össze az esetkezelő szolgálat működésével
Szakmaköziség
1. Ahol a problémák állandóan ugyanazok.
2. Ahol a problémák általában bonyolultak, összetettek.
3.
Ahol a problémák megoldására
bevonására van szükség.
több,
pótlólagos
erőforrás
4. Ahol olyan a probléma, hogy valószínűleg egyetlen szakma sem
tudna magában megoldást nyújtani rá.
5.
Ahol a probléma természete azt sugallja, hogy
interprofesszionális hozzáállás hatékonyabb lehet, mint
egyetlen szakma által nyújtott megoldás.
az
az
6. Ahol már van létező példa arra, hogy interprofesszionálisan
dolgoztak együtt korábban.
A képessé tétel folyamata
- Kifejezni (kifejteni) a „saját” nézőpontunkat (individuális szint);
- Megformálni a „mi” igazságunkat (a csoport szintje);
- Tárgyalni/megegyezni „másokkal” (a közösségi megmozdulás
szintje).
enablement / empowerment
A képessé tétel folyamata
Hatások a következő területeken:
- Pszichológiai (pl. növekvő bizalom/önbizalom, jártaságok és tudás
szerzése);
- Társadalmi (pl. egy sokszínűbb és toleránsabb kultúra ösztönzése,
amely szembehelyezkedik az előítéletekkel és a
diszkriminációval);
- Gazdasági (pl. az erőforrások újraelosztása, vagy a munka, a pénz
megvonása; bérlők, vagy munkások sztrájkjai);
- Politikai (pl. az irányelvek megváltozása, fokozott képviselet vagy
konzultáció, a döntéshozáshoz és információkhoz való
hozzáférés).
Ezek alapján látható, hogy a képessé tétel nem értelmezhető
gazdasági és politikai sík nélkül, és nem teljes akkor, ha megáll
egy bizonyos szinten, akár az egyén, akár a csoport szintjén, vagy
ha nem indukál változásokat a fent említett területek
mindegyikén.” (Lakatos 2009)
Önbemutatás és közösségi identitás
Minden fejlesztés fontos előfeltétele a saját helyzet megértése,
meghatározása – kik vagyunk, hogyan kerültünk ilyen helyzetbe,
mások is vannak-e ilyen helyzetben, ki(k), mi a felelős ezért és
hogy lehet ebből kikerülni? Mit tudunk mi magunk is megtenni
azért, hogy a helyzetünk, a gyerekeink helyzete megváltozzon?
Kirekesztettek közössége
A kirekesztéssel sújtott közösségek jellemzői (Paul Henderson)
- elnyomottság érzése
- szegénység és munkanélküliség
- a konfliktusok magas szintje
- az elszigeteltség érzése
- a létbizonytalanság, a kiterjedt bűnözés és a bűnözéstől való
félelem
- szegényes lehetőségek
- alulfinanszírozott és megbízhatatlan közösségi szolgáltatások
Ugyanakkor
- találékonyság
- informális hálózatok és társadalmi kötődések
- kölcsönös segítségnyújtás
- sokszínűség
Kirekesztettek közössége
Sok hátrányos közösségre jellemző az elnyomottság érzése. Ez kétségkívül
igaz az olyan etnikai kisebbségekre, mint pl. a romák, akik gyakran
szembesülnek kirekesztő gyakorlattal. Olyan vidéki közösségekre is áll
azonban e tétel, amelyeket az állami intézmények évek óta hanyagolnak, s
amelyek vagy földrajzi értelemben elszigeteltek, vagy még mindig az ipari
hanyatlással együtt járó szegénységgel és zavarodottsággal küzdenek – pl.
Nagy-Britanniában, Belgiumban, Franciaországban vagy Magyarországon.
Kirekesztettek közössége
Szegénység és munkanélküliség. Ez két olyan kérdés, amely sokakat érint
a hátrányos helyzetű közösségekben. A különböző országok között
meglehetősen nagy eltérések tapasztalhatóak ezen a téren. A szegénységi
ráta például Csehországban 8%, míg Észtországban 18%. Mindazonáltal
leginkább a szegénység és a munkanélküliség magas koncentrációja az,
ami igazán fontos a közösségfejlesztés és társadalmi kirekesztés
megértése szempontjából. Az elhanyagolt önkormányzati lakótelepek,
belvárosi területek és elszigetelt vidéki közösségek tapasztalják meg
leginkább ezeket a problémákat.
Kirekesztettek közössége
A konfliktusok magas szintje. Ez különösen a sűrűn lakott területeken és
azokban a közösségekben nyilvánvaló, amelyekben minimális a kapcsolat
és a megértés a különböző kultúrák, vallások és etnikai csoportok között. A
lepusztult környezet csak súlyosbítja a konfliktusokat: rosszul karbantartott
lakótömbök, a közbiztonság hiánya, nyílt drogterjesztés, vandalizmus és
graffiti. Ám a konfliktus burkoltabb formái más közösségekben is jelen
lehetnek, például olyan vidéki közösségekben, ahol a meglehetősen jól
eleresztett újonnan érkezettek nem integrálódnak kellőképpen a régebben
ott élők társadalmába.
Kirekesztettek közössége
A közösségfejlesztés által megcélzott közösségek közül sokakat érint az
elszigeteltség érzése. Mindez gyakran az állami intézmények
gondatlanságára vezethető vissza, ami azt az érzést keltheti a helyi
lakosokban, hogy az állami intézmények úgysem tartják be az ígéreteiket –
tehát semmi sem működik.
Kirekesztettek közössége
A leginkább kirekesztett közösségekre jellemző a létbizonytalanság, a
kiterjedt bűnözés és a bűnözéstől való félelem. Ez inkább a belvárosi
szomszédságokról és lakótelepekről mondható el, a vidéki közösségekről
ritkábban.
Kirekesztettek közössége
Szegényes lehetőségek – pl. a jó minőségű játszóterek és közösségi
létesítmények hiánya.
Alulfinanszírozott és megbízhatatlan közösségi szolgáltatások – pl. túl kevés
szociális munkás, ifjúsági munkás vagy egészségügyi alkalmazott.
Kirekesztettek közössége
Találékonyság: képesség az önsegítés egyéni és kollektív módon való
megvalósítására, pl. vállalkozások kialakítása esetén.
Informális hálózatok és társadalmi kötődések, amelyek lehetővé teszik az
emberek számára, hogy eredményesen lépjenek fel a közösségi
küzdőtereken. Ebből a szempontból különösen fontos a nők szerepe.
Kölcsönös segítségnyújtás – az emberek a közösségben való együttélés
természetes részeként segítik egymást. Ez különösen bizonyos vidéki
közösségekben szembetűnő.
Sokszínűség – a sokszínű, multikulturális közösségek pozitív aspektusai, és
az ebből fakadó gazdagság. Ezzel szemben találjuk a „jól eleresztettek”
közösségeit, amelyek nehezen lépnek kapcsolatba a tőlük különböző
emberek közösségeivel.