Transcript Polinom1
Gyűrűk Kommutatív gyűrűk Integritási tartományok Egységelemes integritási tartományok Gauss-gyűrűk (UFD) Főideál gyűrűk Euklidészi gyűrűk Testek 1 Polinomok f an x n an 1x n 1 an 2 x n 2 a1x a0 Például f 5 x3 2 x 3 g 2 x 4 x 2 e h 3.2ix 6 i k 5 x3 2 x 3 1 0.2 2 0 0.19 22 11 x x l 0 3 7 77 123 2 Definíció. Legyen R egységelemes integritási tartomány. R-beli együtthatós, vagy R feletti egy határozatlanú polinomoknak nevezzük az (a0, a1, …, an, …) végtelen sorozatokat, amelyekben aiR (i=0, 1, …), és csak véges sok ai különbözik 0-tól. Az ai elemek a polinom együtthatói. 3 Legyenek f=(a0, a1, …, an, …) és g=(b0, b1, …, bn, …) R feletti polinomok. f=g i : ai = bi . Műveletek: 1. u = f+g = (c0, …, cn, …), ci = ai+bi (iN0). 2. v = fg = (d0, …, dn, …), ahol n d n ai bn i a0 bn a1 bn 1 an b0 . i 0 3. aR esetén af = (aa0, …, aan). 4 Belátható Az R feletti polinomok az 1., 2. műveletekkel kommutatív egységelemes gyűrűt alkotnak. Egységelem az (e, 0, …, 0, …) polinom, ahol e az R gyűrű egységeleme. Az a fa = (a, 0, …, 0, …) megfeleltetés injektív és művelettartó. Ekkor f R feletti polinomra af = faf . R elemei is R feletti polinomoknak tekinthetők (konstans polinomok). 5 Legyen x = (0, e, 0, …, 0, …) xn = (0, …, e, 0, …), nN. n+1 –edik pozíció Legyen x0 =( e, 0, …, 0, …). f = (a0, a1, …, an, …) = = (a0, 0, …, 0, …) + ... + (0, 0, …, an, …) = = a0 + a1x +…+ anxn +… , ahol az ai R az = (ai, 0, …, 0, …) polinomnak felel meg. 6 Jelölés. az R feletti polinomgyűrűt x = (0, e, 0, …, 0, …) figyelembevételével R[x]-szel jelöljük. Definíció. Legyen f = a0 + a1x +…+ anxn R[x], ekkor ai az i-edfokú tag együtthatója. A 0-adfokú tag együtthatója a polinom konstanstagja. Ha an0, akkor an a polinom főegyütthatója, és n a polinom foka. deg f Ha a polinomnak nincs 0-tól különböző együtthatója, akkor a polinom fokát nem definiáljuk. 7 R[x] nulleleme: az a polinom, amelyiknek minden együtthatója nulla (nullpolinom), egységeleme az f(x)=e polinom. A nullpolinom kivételével minden polinomnak van foka. Időnként a nullpolinom fokát –-ként definiálják. f konstans polinom: f(x)=a0, ahol a00, deg(f)=0. f elsőfokú vagy lineáris polinom: deg(f)=1 8 f x a0 a1x an x n g x b0 b1x bk x k Tétel. R[x] nullosztómentes. Bizonyítás. fg polinom főegyütthatója főegyütthatójának szorzata : f és g anbk 0 mert R nullosztómentes. f(x)g(x) sem lehet a nullpolinom. 9 Egységelemes integritási tartomány feletti polinomgyűrű egységelemes integritási tartományt alkot. Ha f, gR[x]* és f + g0, akkor deg(f +g) max(deg(f ), deg (g)), deg(fg) = deg( f ) + deg( g) max(deg( f ), deg( g)). 10 Polinomfüggvény : f : R R, f(c) = a0 + a1c +…+ ancn R, c R. Két polinomfüggvény (f és g) egyenlő, ha f(c) = g(c) minden cR esetén teljesül. Polinom és polinomfüggvény nem feltétlenül esnek egybe. Végtelen integritási tartományban a polinomok és polinomfüggvények között bijekció létesíthető, és a polinomok, illetve a polinomfüggvények egyenlősége ugyanazt jelenti, véges esetben azonban ez nincs így. 11 Példa. Két különböző polinom polinomfüggvénye megegyezhet. Legyen például R = Z3 4 f x x2 g x3 x 2 2 f( 0 ) 2 g( 0 ) , f( 1 ) 4 1 g( 1 ) f( 2 ) 20 2 g( 2 ) A két polinomfüggvény megegyezik, a két polinom különböző. 12 Tétel (polinomok maradékos osztása) Legyen R egységelemes integritási tartomány, f, g R[x] és g főegyütthatója, bk legyen R-ben egység. Ekkor egyértelműen léteznek olyan q, r R[x] polinomok, melyekkel f (x) = g(x)q(x) + r(x), ahol r(x)0, r ( x ) / 0 vagy és deg(r) < deg(g). Bizonyítás. A. Létezés I. Ha f = 0, vagy n < k q(x) 0, r(x) = f(x) . 13 f (x) = g(x)q(x) + r(x) II. Legyen n k. n szerinti teljes indukció: 1. Ha n = k = 0 akkor legyen r 0, q an bk1 , bk egység R-ben, így létezik inverze 2. Legyen n > 0 és tfh az n-nél kisebb fokszámok esetén igaz az állítás. f1(x) = f(x) – g(x)anbk-1xn–k. (*) f és a belőle levonásra kerülő polinom főegyütthatója megegyezik, f1=0, vagy deg f1<deg f. Ha f1 = 0 q(x) = anbk-1·xn–k, r(x) = 0. 14 f (x) = g(x)q(x) + r(x) f1(x) = f(x) – g(x)anbk-1xn–k. Ha deg ( f1) < deg ( f ), ind. feltétel q1(x), r1(x) R[x] : f1(x) = g(x)q1(x) + r1(x), ahol r1(x)0 vagy deg( r1)<deg( g). (*) f(x) = g(x)an bk-1· xn–k + g(x)q1(x) + r1(x), f(x) = g(x)(an bk-1· xn–k + q1(x)) + r1(x) . q(x) r(x) 15 2. Egyértelműség Tfh f = gq1 + r1 = gq2 + r2 g(q1– q2) = r2 – r1. Tegyük fel indirekte, hogy q1– q2 0 deg(r2 – r1) = deg( g(q1– q2) ) deg( g ) . q1– q2 = 0 r2 – r1 = 0. f és g fenti két előállítása megegyezik egyértelmű az előállítás. 16 Következmény: Tétel (test feletti polinomgyűrű) Legyen R test, és fR[x]* esetén : R[x]* N0, (f) = deg( f). Ekkor R[x] -vel euklidészi gyűrűt alkot. Bizonyítás. Előző tétel ha g főegyütthatója egység, akkor elvégezhető g-vel a maradékos osztás. Test esetén minden nem nulla elem egység, Az előző tétel a következőképpen módosul: R test, f, gR[x], g0 esetén egyértelműen léteznek olyan q, rR[x] polinomok, melyekkel f(x)= g(x)q(x)+r(x), ahol a. r(x)0, vagy b. deg r<deg g. 17 ha f, gR[x]*, akkor (fg)=deg(fg)=deg f + deg g max(deg f, deg g)=max (( f ), (g)) az euklidészi gyűrűk második tulajdonsága is teljesül. 18 R Gyűrű Kommutatív gyűrű R[x] is az! Egységelemes integritási tartomány Gauss-gyűrű (UFD) Euklidészi gyűrű Test R[x] csak UFD R[x] csak Eukl. 19gy.