A szobeli es irasbeli kommunikacio B 389KB Oct 16 2010 09:43
Download
Report
Transcript A szobeli es irasbeli kommunikacio B 389KB Oct 16 2010 09:43
A SZÓBELI ÉS ÍRÁSBELI
KOMMUNIKÁCIÓ
A KOMMUNIKÁCIÓ ELMÉLETE ÉS
GYAKORLATA
Rendészeti képzés
2010-2011
1.-3. előadás
1. A KOMMUNIKÁCIÓ ALAPJAI
21. század :
A kommunikáció technikai eszközeinek
robbanásszerű fejlődése.
A kommunikációs tér bővülése.
Az információáramlás felgyorsulása.
Az információ hozzáférhetőségének kitágulása.
Az információ mennyiségének megnövekedése.
A kommunikációs tudás felerősödése.
Ennek következménye:
Egy tudásalapú, széleskörű információ
áramláson alapuló világtársadalom
építésének elkezdése.
A kommunikáció és az információ
felértékelődése.
Az információnak mint társadalom
fenntartó és fejlesztő erőnek
elsődlegessé válása.
A jelen állapot létrejöttének voltak előzményei:
A földi élet kommunikáció nélkül nem működne.
Minden élőlény kommunikál.
A kommunikáció látható és láthatatlan folyamata
vesz minket körül.
Az emberi kommunikáció csak egy kis része a
működő kommunikációnak (biológiai, állati, gépi)
A kommunikáció csak bizonyos feltételek
megléte mellett működik.
Az érzékszervek kialakulása szolgált arra, hogy a
körülöttünk és bennünk lévő világ jeleit felfogjuk,
és ezáltal képesek legyünk ezen területekkel
való kommunikálásra.
1.1. A KOMMUNIKÁCIÓRÓL ÁLTALÁBAN
Kommunikál = communicare (latin ige)
Jelentése > megoszt, közöl, közzétesz,közössé
tesz
Mára nemzetközi kifejezéssé vált, sokfajta, de
rokon értelmezéssel > összeköttetés,
érintkezés, tájékoztatás, hírközlés,
ismeret/információ átadás és csere.
A kommunikáció annak a két alapvető
folyamatnak az egyike, amely minden élő
rendszerre jellemző:
A táplálék átalakítása energiává
A valóságról szerzett adatok információk
feldolgozásának egyik folyamata.
A két folyamat létfontosságú minden élő
szervezet számára.
A kommunikáció felértékelődésének okai korunk társadalmi
változásiban keresendőek:
1. A termelés folyamatában az erőátvitelt mind gyakrabban
helyettesíti az információátvitel.
2. A társadalmi termelés egyre szélesebb körben
kapcsolódik az információk gyűjtéséhez, tárolásához,
átadásához, feldolgozásához,a tervezéshez, vagyis a
jövőre vonatkozó információk kidolgozásához.
3. A termelőfolyamatban létrehozott új használati értékek
mond nagyobb hányada kapcsolódik az kommunikációs
folyamatokkal.
4. Az információelmélet, kibernetika és általános
rendszerelmélet minden tudományágban megjelent.
5. A tudományok gyors differenciálódása megnövelte és
felgyorsította a tudományágak közötti információcserét
6. Növekszik a szabadidő, egyre nagyobb hányadát teszi ki
életünknek a tömegkommunikáció. /Szecskő/
1.2. A KOMMUNIKÁCIÓ MEGHATÁROZÁSA
Az emberi élet elképzelhetetlen kölcsönös
érintkezés nélkül.
Szükség van érintkezésre a társadalmi
együttműködéshez és a munkamegosztáshoz,
de a legelemibb együttéléshez is.
Kommunikáció nélkül nem volna lehetséges
emberi együttélés, emberi közösség.
A kommunikáció fogalma eredetileg kifejezetten
emberi közlésekre, az érintkezésekre
vonatkozott, de ez mára – a tudományok
fejlődésével - jelentősen kibővült.
A kommunikáció sokrétűségét az előzőek
bizonyították
Ezek után nem meglepő, hogy nincs egy
alapvetően elfogadott tudományos
meghatározás.
Vizsgáljunk meg néhányat közülük:
Kommunikáció minden olyan tevékenység,
melyben információ továbbítása történik.
(alap meghatározás)
A kommunikációkutatás számos területe közül néhány a
fontosabbak közül:
Általános információelméleti (kibernetikai) kommunikáció >
a kommunikáció általános szabályszerűségeit vizsgálja
Technikai, vagy gépi kommunikáció > a technikai eszközök
segítségével történő kommunikáció lehetőségeit vizsgálja
Biológiai kommunikáció > élő szervezetekben és azok
között lezajló kommunikáció (saját testünk, növények stb.)
Állati kommunikáció > az állatvilágban létrejövő
kapcsolatokat vizsgálja
Emberi, vagy humán kommunikáció (társadalmi) > emberi
kódrendszerek és viszonyok, kapcsolatok
Tömegkommunikáció > a társadalmi kommunikáció sajátos
formája a médiumok hatásának vizsgálatával
A kommunikáció segítségével, megfelelő
szimbólumok, szimbólum rendszerek
használata mellett az emberek információk,
érzések, gondolatok közös értelmezésére
törekszenek.
A kommunikáció üzenetek segítségével történő
interakció.
A kommunikáció olyan folyamat, amelyben az
egyén ingereket továbbít abból a célból, hogy
más egyének viselkedését befolyásolja,
módosítsa.
Tehát végül is a kommunikáció valaminek a közlése,
közzététele; az egyik legalapvetőbb emberi
tevékenység, amelyet mindannyian, születésünktől
kezdve, egészen halálunkig folyamatosan
gyakorlunk, tanulunk és fejlesztünk.
A kommunikáció szűkebb eredeti fogalmához
visszatérve két elhatárolást kell tennünk:
Az információátadás és a kommunikáció
elkülönítése (információátadás mindenhol és
minden esetben zajlik, kommunikáció csak
fejlettebb élőlények közötti információcsere során
jön létre)
El kell választanunk az emberi és állati
kommunikációt (bár mindkét esetben a társas lét
velejárója, mégis jelentős különbségek vannak
közötte)
1.3. A KOMMUNIKÁCIÓ TERÜLETEI
Kommunikáció információelméleti (kibernetikai)
értelemben
Információelmélet, kibernetika, rendszerelmélet
területe
A legáltalánosabb szint
Azt mutatja, hogy a visszacsatolás hogyan teszi
lehetővé az adatfeldolgozást a fejünkben és a
számítógépen (Norbert Wiener)
Lényege, hogy az információt vizsgálja általános
elméleti vonatkozásban.
Keresi minden kommunikációs forma közös vonásait.
Vizsgálja a kommunikációnak mint tudománynak
kapcsolatát más tudományokkal.
1.
Kommunikáció technikai értelemben
Vizsgálja a az információátadás sajátosságait
gépi rendszerekben.
Vizsgálja a technikai eszközök lehetőségeit a
kommunikáció működtetésében.
Szabályozott információ továbbítási rendszer
valósul meg, ami:
Technikai kérdés
Szemantikai / jelentéstani/ kérdés
Hatékonysági kérdés
2.
-
3. Biológiai kommunikáció
A molekuláris biológia, sejtbiológia, genetika,
biokémia mint interdiszciplináris területek.
Az élő rendszer különféle területein zajló
információátadás (nukleinsavak, enzimek,
sejtek).
Az információ kémiai folyamatok csatornáin,
kémiai kódban terjed.
Sejtek közötti jelző és átviteli mechanizmus
(öröklődés, egyedfejlődés).
Növények kommunikációja.
Emberi szervezet belső kommunikációja
(szervek működése, belső jelzőrendszer).
4. Állati kommunikáció
A következőkben lesz szó róla
5. Emberi kommunikáció
A következőkben lesz szó róla
6. Tömegkommunikáció
A modern társadalom egyik alapkérdése lett.
A médiumok társadalomformáló szerepének
vizsgálata.
A nyilvános kommunikáció felerősödése.
Az egységesülő világ jövőbeni alapvető
kommunikációs formája.
AZ ÁLLATI KOMMUNIKÁCIÓRÓL RÖVIDEN
Az állatok esetében is a társas (nem
együttes) lét velejárója a kommunikáció.
Abban tér el az emberitől, hogy
- Genetikailag kódolt
- Zárt, azaz korlátozott, jelkészlete kisszámú
változatot mutat
- Több csatorna egyidejű használata a
jellemző
- Jellege pedig jelzésre és nem gondolatok
megosztására szolgál.
Nem egy esetben fejlettebb a rendszer
működése mint az embernél (szagok, színek,
mozgás stb.) de ritka a tudatos gondolatcsere
> a macskák nem a macskatársadalom
kérdéseiről „beszélgetnek”.
Ugyanakkor nem tanult jelzésekkel továbbítják
az információt.
A kód biológiailag meghatározott reflexes
mozgásformákat vált ki.
AZ EMBERI KOMMUNIKÁCIÓRÓL RÖVIDEN
Az emberi érintkezés első és legkézenfekvőbb
funkciója a közlés, az információk átadása
Másik feladata az expresszív szerep, vagyis az énkifejezése (szerepjáték)
Harmadik feladata a direktív szerep, amikor a
kommunikációt mások alakítására,
befolyásolására használjuk fel (sakkjátszma)
Negyedik a performatív szerep amikor a közlés
maga közvetlenül cselekvést valósít meg > az
házassági „igen”, vagy „megígérem” stb.
Az emberek közti érintkezés egyben meg is
határozza a közlés minőségét
Testi érintkezés (társas viselkedés).
Szociális kontaktus (csoportviselkedés).
Szimbolikus kapcsolat (jelek, szimbólumok
alkalmazása).
Mindegyik esetben igaz, hogy a közlések soha
nem állnak önmagukban, hanem valamit
kifejeznek, mégpedig a közlésre szánt
gondolati tartalmat.
-
1.4. A KOMMUNIKÁCIÓ FOLYAMATA
A kommunikáció szükségszerű és többszintű.
Az ember képtelen nem kommunikálni.
A kommunikációs folyamatban az emberi
érzékszervek közösen vesznek részt, de
legfőképpen a hallás és a látás.
Minden kommunikáció társadalmi közegben
zajlik.
Minden kommunikáció történelmileg
meghatározott.
A KOMMUNIKÁCIÓ FELTÉTELRENDSZERE
A közös valóság > társadalom-, csoporthelyzet
A közös nyelvűség > közös jelrendszer használata
Közös előismeretek > műveltség, általános ismeretek
azonossága
Közös helyzet, vagy közös előzmények > megkönnyíti a
közös élmény közös helyzet a kommunikációt
Beszédhelyzet > intertextus
Szöveg, közlemény > kontextus
Beszélő, hallgató csatorna
Beszédhelyzetben egy kimondott, vagy leírt tartalom
helyzetenként más és más jelentőséggel bír.
A kommunikációnak jó néhány célja lehet,
függetlenül az adott helyzettől:
Tájékoztató szerep > tényközlés
Kifejező szerep > érzelmek
Felhívó szerep > utasítások, figyelem felkeltés
Kapcsolatépítés > partner figyelmének felkeltése
a kapcsolat létesítésére
Esztétikai szerep > vers, festmény
Kapcsolat fenntartás > kommunikációs helyzet
fenntartása
Értelmező szerep > amit kimondunk az mit jelent
Metakommunikáció > a nyelv értelmezése a
nyelvvel, jelek értelmező szerepe
A kommunikációban a nyelvi és metanyelvi
elemek egyszerre vannak jelen és együttesen
hatnak.
Szerepük elsődlegessége az adott szituációtól
függ.
A KOMMUNIKÁCIÓ ALAPFOGALMAI
Információ
Jel
Kommunikáló személyek
Üzenet
Kódolás, dekódolás
Átviteli csatorna
Hatás
Visszajelzés
Kontextus
Zaj
Kommunikációs tér
A kommunikáció időbelisége
Az információ
Felvilágosítás, tájékoztatás, értesülés, hír, amely a
kommunikáló felek bizonytalanságát csökkenti
új ismeret, illetve működést integráló
folyamatként.
Nem anyagi természetű.
Függ az információ kibocsátójától.
Időben és térben meghatározott.
Mennyiségi változása minőségi változással
járhat.
Az információs rendszer terméke és tárgya.
Értéke van.
A jel
A kommunikáció jelek cseréje, tranzakciója –
pontosabban jelentéseké, hiszen a funkciója
az, hogy jelentést hordozzon.
A jelentés hordozása az ami megkülönbözteti a
jelet az ábrától, a jelentést az ábrázolástól (a
rajz ábrázol, a jel jelöl)
Az ábra és a jel egyaránt a valóságra utal, az
első ábrázolja, a második jelöli azt
A jelentés nem a valóságban, hanem a
nyelvben képződik.
A nyelvi jelek belső kapcsolatai:
Szinonímák (hajnal, pirkadat, napkelte stb.)
Antinómák (kicsi –nagy, fekete fehér stb.)
Szimptómák (tűz-füst, félelem – remegés, hó
–tél stb.)
Szimbólumok (vörös csillag, horogkereszt,
lilom stb.)
Minthogy a jel maga is egy dolog, vagy jelenség, és
bármely dolog jelenség szolgálhat jelként, tudni kell
hogy amit érzékelünk:
1. Az egy jel.
Azt kell tudnunk felismerni, hogy az adott dolog/jelenség
abban a szituációban nem önmagában áll, hanem
éppen jelként funkcionál (letört gally, füst, virág stb.)
2. Melyik jel az
El kell határolni más jelektől.
Bármely jel lehet egyedi és eseti is (sztárok öltözködése)
Általában meghatározott, véges számú jelelem van
(kódkészlet)
Egymástól jól megkülönböztethetőek és azonosíthatóak
legyenek (zászló, katonai uniformisok a régebbi
hadseregekben)
3. Melyik jelrendszerhez tartozik
Számtalan jelrendszer létezik (az írásjel és
díszítés „ember” magyarul ember és angolul
zsarátnok, kopogás, vagy morzejel)
4. Az adott rendszerben elfoglalt helye
A rendszeren belül, hogyan tölti be funkcióját az
az ott elfogadott helyétől függ, és attól, hogy
milyen módon vesz részt a gondolati tartalom
kifejezésében
A jelek tehát a jelentésüket nem önmagukban
hordozzák, hanem azt a jelrendszeren belül
veszik fel ( az O.K. jele, vagy a kézfogás,
böfögés, szürcsölés, csók stb.)
A kommunikáló személyek
A személyek akik között a kommunikáció zajlik, a
legalapvetőbb tényezői a folyamatnak.
Aki az üzenetet küldi, azt feladónak (küldőnek, adónak),
aki pedig kapja, veszi azt címzettnek (befogadónak,
vevőnek) nevezzük.
Általában a vétel utáni reakció a válasz, amikor a
szerepek felcserélődnek.
A személyek közötti kommunikációhoz legalább két
személyre van szükség (de van intraperszonális
kommunikáció is)
A kommunikáció sikerességét nagy mértékben
befolyásolja a részt vevő felek ismerete, személyisége,
tudása, előítéletei stb.
Fontos a kommunikáló felek kultúrájának ismerete is.
Az üzenet
A kommunikációban, a résztvevő személyek
számától függetlenül a felek folyamatosan küldenek
egymás felé különféle üzeneteket.
Ezek zöme előre tervezett, céllal rendelkező
szándékos üzenetek, de számos kommunikációs
forma rejt nem tudatos, tervezett üzenetet.
Ezt közölhetjük nyelvi és nem nyelvi jellel is.
Az üzeneteket még megkülönböztethetjük annak
alapján, hogy kinek és milyen céllal fogalmazódnak
meg. (magánjellegű, vagy nyilvános).
Bármilyen jel, amelyet az adó vagy a vevő tesz
/mond, üzenet lehet, amennyiben van valaki, aki ezt
üzenetként fogja fel.
A kódolás
Az üzenetet kifejező jeleket kódnak nevezzük.
A kommunikációban nyelvi (verbális) és nem
nyelvi (nem verbális) kódokat használunk.
A nyelvi kódok a hagyományos írott/beszélt
formában fordulnak elő, de az utóbbi
évtizedekben egyre nagyobb szerepet kapnak a
nem nyelvi kódok is (pl. számítógép programjai,
nemzetközi jelrendszerekben azonosuló kódok
stb.
A feladó által használt kódolás csak akkor ér
valamit a kommunikációban, ha a címzett képes
a dekódolásra, vagyis a jelrendszer
értelmezhető vételére és visszaküldésére.
Az átviteli csatorna
A megfogalmazott üzenet az átviteli csatornán
jut a feladódótól a címzettig.
A csatorna lehet:
Hallható
Látható
Érezhető
És ezek kombinációja
A kommunikáció általában többféle csatornán
történik.
A csatornának mindenképpen alkalmasnak kell
lenni a kódolt információ továbbítására
(sötétben nem adhatunk vizuális kódokat)
A hatás
A kommunikáció bármilyen jellegű, valamilyen
módon az interakció befolyásolja a résztvevőket,
hatással van rájuk.
A kommunikációt tekinthetjük úgy is, mint
kölcsönös hatások cseréjét (játszmák,
küzdelem)
Ez a hatás lehet fizikai, vagy kognitív
(megismerő) is. (egy rossz hír kiválthat testi
reakciót, és szomorúságot is)
Ezek a hatások gyakran együttesen is fellépnek.
A visszajelzés
A közvetlen kommunikáció adóval szembeni
oldalán van a vevő, aki folyamatosan visszajelez.
Ez többféle lehet (jöhet külső forrásból, lehet
verbális és nem verbális)
Fontos szerepe van a kommunikáció további
folytatásában (pozitív visszajelzés).
Van belső visszajelzés is (saját magunk
értékelése a kommunikációs viselkedésben).
Mindkét fajta minősítésre szükségünk van
ahhoz, hogy a kommunikációnk sikeres legyen.
Akik nem figyelnek a visszajelzésekre, könnyen
kerülnek kommunikációs zavarba.
A kontextus
Minden kommunikáció csak kommunikációs
helyzetben működhet
Ez a beszédben meghatározza a
viselkedésünket, befolyásolja az üzenetek
megfogalmazását, befogadását és
értelmezését.
Értelmezhetjük tágabban és szűkebben is.
Szűkebb (nyelvi tényezők, ahogy a szöveget
értjük)
Tágabb (szituáció, beszédhelyzet, a kijelentést
kísérő nem nyelvi jeleket)
Egy üzenet hatását erősen befolyásolja a kor, a
társadalom melyben elhangzik (ma nincs hatás,
régen párbajoztak érte)
A zaj
Kommunikációs szempontból zajnak
tekintünk mindent, ami gátolja, vagy nehezíti,
torzítja az átviteli csatornán haladó
kommunikációs kódokat.
Nem csak fizikai jelenségeket értünk ez alatt,
hanem pszichikai, intellektuális, nyelvi
tényezőket is (éttermi zene, vagy előítélet).
A kommunikáció folyamán igyekszünk a
csatornazaj kiküszöbölésére, csökkentésére.
A kommunikációs tér
Sokáig nem fordítottak figyelmet erre a fontos
kísérő jelenségre.
Napjainkban a távközlés, űrkutatás, vagy a
mikrobiológia ráirányítja a figyelmet a
kommunikációs térre, arra a térre amiben a
kommunikáció zajlik.
A kommunikációs tér jelentősen befolyásolja a
kommunikáció minőségét, hatásosságát, a
válaszadás lehetőségét. (mobiltelefonok
térereje, űrből érkező üzenetek stb.)
A kommunikáció időbelisége
A kommunikáció lehet egyidejű és eltérő idejű.
A kommunikáció eszköztára lehetővé teszi, hogy
kommunikálni tudjunk régebbi, nem a valós
időben élő személyekkel (regények, lemezjátszó
stb.)
Tudunk kommunikálni azokkal akik a jövőben
kapják majd meg az üzenetünket
(alapkőletételnél fémhenger elhelyezése)
Vannak természetes időbeli eltérések, és
vannak mesterségesek (számítógép, set top
boksz stb., hanglassítás - gyorsítás)
A KOMMUNIKÁCIÓS FOLYAMAT JELLEMZŐI
Általános jellemzők
Nem lehet nem kommunikálni
A kommunikáció többcsatornás és többszintű
(verbális és nem verbális, metakommunikatív
kapcsolódás )
A kommunikáció a részt vevő felek között
cirkulárisan zajlik (adó- vevő szerepének cseréje).
A kommunikáció digitális (nyelvi jelek) és analóg
kódokból (gesztus, mimika) áll.
A kommunikáció mint folyamat kéttípusú
(egyenrangú és alárendelt).
Társadalmi jellemzők
Az emberi kommunikáció minden esetben
társadalmi szituációban zajlik, mert csak így
van értelme.
Ez a kollektív tudatban minősítési lehetőséget
képez.
Mindig társadalmilag adott viszonylatban
történik (státusz, társadalom helyzete).
Társadalmi meghatározottság (lehet tartós
vagy ideiglenes).
Mindig normatív térben zajlik.
Kapcsolati háttere van.
A kommunikáció kontextusának jellemzői
A kommunikációs szituációt a társadalmi
meghatározottságon túl a kommunikáló
felek is alakítják.
Jellemző a kommunikáció helye és
környezete.
Jellemző a kommunikáció intimitása, vagy
nyilvánossága.
A KOMMUNIKÁCIÓS FOLYAMATOK
OSZTÁLYOZÁSA
Sokfajta osztályozási rendszer létezik.
Ezek közül a legfontosabbak:
A kommunikációban részt vevő személyek száma szerint:
Intraperszonális
Interperszonális
Csoportkommunikáció
Tömegkommunikáció
A felek közti kapcsolat jellege és szervezettsége szerint:
Személyes vagy tömegkommunikáció
Intézményes, vagy nem intézményes
Ebből lesz:
Személyes intézményes
Személyes nem intézményes
tömegkommunikáció
Az alkalmazott jelrendszer függvényében:
Verbális
Nem verbális
A közlő szándéka szerint:
Szándékos
Nem szándékos
A közölt információ természetét és a befogadóra tett
hatását illetően:
Kognitív
Affektív-perszonális
Vagy:
Praktikus
Irányító
Szórakoztató
Irányultság szerint:
Egyirányú
Kétirányú
Térben és időben való elhelyezkedés szerint:
Egyidejű – egyterű (közvetlen)
Egyidejű – eltérő terekben (közvetett)
Többidejű – egyterű (közvetett)
Többidejű – eltérő terekben (közvetett)
Ezeket legtöbbször összekapcsoljuk az irányultság
szerinti felosztással (pl. egyidejű – egyirányú)
A személyközi kommunikáció hat funkciója:
Referenciális > a kapcsolatra irányul, a kontextusra
Emotív, vagy expresszív > a feladó magatartására,
illetve az üzenet tárgyára irányul, mit mond és
hogyan mondja
Konatív > címzettre irányul, felszólítást, parancsot
hordoz
Fatikus > a kontaktusra irányul, célja kommunikáció
létrehozása, működtetése
Metanyelvi, magyarázó > feladata a kód ellenőrzése,
hogy a felek értik-e egymást
Poétikai > magára a közleményre irányul, annak
kifejezésére
2. AZ EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ
Az emberi kommunikáció kialakulása és fejlődése:
1. A beszélt nyelv előtti időszak (50 ezer év előtt)
2. A beszélt nyelv kezdete (30-50 ezer éve)
3. Az írás megjelenése (5-6 ezer éve)
4. A nyomtatás megjelenése (1450-től)
5. Az elektronikus kommunikáció megjelenése (a
19.század vége)
6. Az elektronikus kommunikáció második
forradalma (1970-től)
2.1. A KÖZVETLEN EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ
KIALAKULÁSA
„Minden élőlény közül legértelmesebb az ember,
minthogy keze van.” /Anaxagorasz/
Ebből is látszik, hogy már az emberi kultúra
bölcsőjében az ókori görögök is belátták azt,
hogy az ember munkavégző képessége, volt az
ami kiemelte az állati lét sorából.
Ahhoz azonban mindez létrejöhessen egyrészt
biológiai, másrészt társadalmi feltételei voltak.
Biológiai feltételek:
Felegyenesedett járás > kéz használata >
hangképző szervek megléte > ezen szervek
helyzetének megváltozása a
felegyenesedéssel > hangképző szervek
alkalmassá válása az artikulált beszédre.
Társadalmi feltételek:
Differenciáltabbá váló létfenntartási
tevékenységek > munkamegosztás > ősi
horda, törzs, majd őstársadalom létrejötte.
A kommunikáció tehát az emberi lét velejárója
Hosszú történelmi folyamat eredménye
Az emberi beszéd hasonló a kisgyerek
beszédének kialakulásához > a tagolatlan
hangok (jelek) > egyszótagú beszéd >
többszótagos, tevékenység segítő szavak >
egyszerű mondatok > összetett mondatok >
fogalmi gondolkodás.
A tudomány mai állása szerint nem tudunk
biztosat az emberi nyelv kialakulásáról.
Nem tudjuk pontosan rekonstruálni a
természetes emberi kezdetét.
Egy biztos, hogy a cro-magnoni ősember már
rendelkezhetett bizonyos alapvető
beszédtechnikával, de a homo sapiens
megjelenésekor már bizonyosan létezett fogalmi
gondolkodás.
A fogalmi gondolkodás pedig lehetővé tette az
emberi társadalom működését és az egyre
bonyolultabb munkamegosztás erősödését.
A nyelvkialakulás és ősnyelv kutatása két
irányban halad:
1. Az egyik irány a monogenezis > mely szerint
minden emberi nyelv egyetlen ősi nyelvből ered.
2. A másik a poligenezis > egyszerre több
párhuzamosan fejlődő nyelv létezett, melyek
alapját képezték a jelenlegi nyelvcsaládoknak.
A verbális kommunikáció mellett természetesen a
non verbális kommunikáció is jelentős szerepet
töltött be az emberiség fejlődésében (tánc, rajz,
mimika, gesztus, testtartás stb.)
Az emberi kommunikáció további fejlődése
A természetes emberi nyelv kialakulása az első
és legfontosabb lépés volt az emberi
kommunikáció fejlődésében.
Ezzel nemzedékeken belül > megoldódott az
információ átadásának problémája.
Nemzedékek között > megoldódott az
információ átszármaztatás problémája.
De nem oldódott még meg az információ
rögzítésének és tárolásának problémája.
Ezért szükség volt több kommunikációs
forradalomra, amelyek hatására a mai
kommunikáció betöltheti azt a szerepet ami
egy információs , tudásalapú társadalomban
megilleti.
Az emberi kommunikáció forradalmai:
Az írásbeliség
A nyomtatás
A tömegkommunikáció és elektromos
hírközlés
Az információ forradalma
AZ ÍRÁS FORRADALMA
Kialakulásának szükségessége összefügg az
információ szükségességének rögzítésével.
Az írás a jelek jelének megalkotása.
A beszédbennhasznált jeleket újabb jelekkel
rögzíti. Különböző emberi kultúrák különböző
írástípusokat hozott létre (függetlenek, vagy
egymásból kialakulók).
Fontossá vált, hogy az információk állandósuló
megőrizhetők és felidézhetők legyenek.
A társadalmi változások közül a
magántulajdon és az osztálytársadalom
létrejötte tette szükségessé, majd az
államnak mint erőszakszervezetnek volt rá
szüksége.
Először csak gazdasági adatok rögzítésére
szolgált, majd a törvények rögzítésére, végül
az emlékezeti információk állandósuló
megőrzésére vált alkalmassá.
Az írásnak mint kommunikációs formának a
jellegzetességei:
Hosszú folyamat eredménye volt
Egyedi és átvett, átalakított írásmódok egyaránt
helyet kaptak benne (kipu, rováspálca)
Előzményei a tárgyírás és a barlangrajzok,
piktográfia (sematikus rajzok és a piktográfia az
indiánoknál)
További fejlődési út a fogalomírás (kínai írás)
Ezután kifejlődött a szó- és a szótagírás (egyiptomi
hieroglif írás)
Végül megjelenik a hangjelölő írásmód (ehhez
szükséges volt az ember elvonatkoztató
képességének kifejlődése)
Az írásbeliség eredménye:
Forradalmi változás az emberi
kommunikációban.
Időben és térben kitágította az emberi
kommunikáció határát.
Sokáig az írásbeliség a társadalom kis
rétegének privilégiuma volt.
Ennek a társadalmi jelenségnek a felszámolási
igénye hozta létre a könyvnyomtatást.
A KÖNYVNYOMTATÁS FORRADALMA
Az írás meghosszabbította az emberiség
emlékezetét, de kevesen voltak az írástudók.
Ez az ókorban és középkorban elégnek bizonyult
mind az állam, mind a társadalom
irányításához, mind pedig a tudományos
eredmények rögzítéséhez és az irodalmi művek
létrehozásához.
A polgárság megjelenése azonban mindezen
környezeteket megváltoztatta.
Az új környezet újfajta tudást képviselt.
Megnőtt az információ utáni igény, kiterjedt a
kereskedelem és jelentősen fejlődött a
gazdaság.
A vallásban is módosultak az eddigi hitélet
dogmái. Megjelent a reformáció, mint a polgári
kereszténység új hitfelfogása.
A reformáció tanainak befogadásához szükséges
lett a tömegek széles körű írástudása és a Biblia
olcsó és nagytömegű előállítása.
Ez megteremtette:
A nyomtatást, mint sokszorosítási eljárást (
Kínában már ismerték 400 éve)
A mozgatható betűk öntésének szedésének
folyamatát.
Elsődlegessé tette a papírt, mint elsődleges, és
tömegesen előállítható információhordozót.
Feltalálója Guttenberg ( Magyarországon Hess
András 1473)
Rövid idő alatt elterjedt Európában (1480-ban 40
városban van nyomda)
A nyomtatás megjelenésének eredménye a
kommunikációban:
Fellendül a könyvkereskedelem
Tömeges méretűvé válik a kultúra
Könyvtárak jönnek létre (Zrínyi Miklós)
Széles rétegek válnak írástudóvá
Szinrelép a sajtó ami elvezet a
tömegkommunikáció forradalmához.
A TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓ FORRADALMA
A polgárság megerősödése, gazdasági ereje új
társadalmi formációt hozott létre a kapitalizmust.
A kapitalizmus működése új igényeket és egyben
új lehetőségeket teremtett az információ
rögzítése és tárolása valamint továbbítása
területén.
Fontossá vált az információ mint hatalom (tőkés
társadalmi verseny – információk birtoklása)
Fontossá vált egyre szélesebb társadalmi rétegek
írás- és olvasótudóvá tétele (ipari fejlődés
szükségszerűsége)
A társadalom információs szükséglete mellett a
differenciálódó és rohamléptekben fejlődő
tudományok is elősegítik a kommunikáció
forradalom újabb lépését.
A tömegkommunikáció jellemzői:
Az információ rögzítésének és tárolásának új
módjai jönnek létre (írógép, gépi nyomtatás,
hanglemez, magnetofon Tesla stb.)
Az információ gyors továbbítási problémáinak
megoldása (távíró Morse 1838)
A sajtó információs hatalommá válása (Reuter
1851)
A kommunikációs távolságok áthidalásának
megoldása (telefon Bell 1876)
A rádió megjelenésével más dimenzióba helyeződött
az információtovábbítás lehetősége (Popov q1894,
Marconi)
Megoldódott az álló-, majd mozgóképek rögzítése is
(fotográfia és a mozgókép Lumiere fivérek)
Az utolsó lépések egyike a hang és képrögzítés
egyesítése (videomagnetofon, Dd, DVD)
Beköszönt az elektronikus tömegkommunikáció, a
közlések mint a tömegbefolyásolás eszközrendszere
(média és elektronikus média).
A propaganda világuralma kiköveteli az új
kommunikációs forradalmat az információ
forradalmát.
AZ INFORMÁCIÓ FORRADALMA
Napjainkban is zajló folyamat.
Az információ forradalma a számítógép
forradalma (ENIAC, Neumann J.)
A számítógépet eredetileg információhordozó
eszközként tervezték, de hamarosan
kapcsolatteremtő eszközzé vált.
A kiterjedés lehetősége ( elektroncső >
tranzisztor > integrált áramkör >
mikroprocesszor = A PC létrehozása)
A számítógép lehetőségei a kommunikációban:
Program alapján az információkat képes állandóan
kontrollálni és szabályozni a működésüket.
Rövid idő alatt képes a mechanikus számítási
feladatok elvégzésére.
Adatbázisok, adatbankok létrehozásával szinte
korlátlan adattárolást és hozzáférést tesz lehetővé.
Az információkat nem csak tárolja, hanem kezelirendezi azokat
Kommunikálásra alkalmassá teszi az információkat
és lebonyolítja a kommunikációt
Alkalmas más hasonló számítógépekkel és
eszközökkel eszközrendszerekként működni
(hálózatok)
2.2. AZ EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ ALAPTÍPUSAI
A kommunikáció csatornái, azaz az információ
adás-vételének útjai sokfélék lehetnek,
aszerint, hogy nyelvi kódokkal továbbítjuk-e az
üzeneteket, vagy más módon.
Az emberi kommunikáció rendelkezik egy sor
jellemzővel, amely jellemző minden zajló
humánkommunikációs formára.
Az emberi kommunikáció jellemzői:
Kényszerűségből zajlik
Többcsatornás
Többszintű
Körkörösen zajló
Digitális és analóg jelekből áll (elemekre
bontható, vagy csak egy oszthatatlan jel)
Folyamat jellegű (szimmetrikus, vagy
aszimmetrikus)
Ezen jellemzők és alapfeladatok alapján az
emberi kommunikáció lehet:
Verbális (szóbeli, szavakban megnyilvánuló,
nyelvi kódokat alkalmazó)
Nem verbális (nem alkalmaz nyelvi kódokat)
A nyelvi eszközökkel történő közlés elsősorban
az információ átszármaztatására (20-40%)
A non verbális eszközrendszer igénybevétele az
érzelmek, indulatok kifejezésére szolgál (6080%)
A kommunikációban a nyelvi és metanyelvi
elemek egyszerre vannak jelen és együttesen
hatnak.
Szerepük és elsődlegességük a kommunikációs
helyzettől függően változik.
2.3. KOMMUNIKÁCIÓS MODELLEK
A kommunikációs tényezők felhasználásával
többfajta kommunikációs modellt készítettek az
idők folyamán.
Arisztoteleszi modell: beszélő, a beszéd tárgya,
akihez beszélnek, és a beszéd célja a hallgatóra
irányulás, az arra való ráhatás.
Shannon - Weaver modell: a kommunikáció
általános modellje: információs forrás > adó > jel>
csatorna> vett jel > vevő> üzenet> címzett és a
csatornára ható zajforrás, valamint a redundancia.
Jacobson nyelvi modellje: feladó > címzett >
üzenet > kód > kontextus > kontaktus (csak
közös valóság esetén működőképes, melyet
mindkét fél ismer.
G. R. Miller modellje: a hangsúlyt a
kommunikációban résztvevő személyeket ért
hatásra helyezi > a küldő valamiféle kényszer
hatására fogalmaz meg egy üzentet, melyet a
befogadónak továbbít.
Ehhez szükséges kommunikációs készség,
beállítódás, tapasztalatok.
Az átvitelhez kell verbális hatás, fizikai hatás és
hanghatás.
A befogadónál szükséges kommunikációs
készség, beállítódás, tapasztalatok.
Gamble&Gamble modellje: a hangsúlyt a
résztvevő felek összevonására helyezik,
vagyis a kommunikáció folyamatában …/adó
>üzenet/zaj > vevő/adó >üzenet/zaj >
vevő/.. körforgás zajlik
Frank Dance modellje: A kommunikáció
folyamata két egymásba kapcsolódó spirál,
amely minél jobban fedi egymást annál
sikeresebb a kommunikáció
A kommunikáció sokféle modelljét három
leegyszerűsített modellben szokták
összefoglalni:
A kommunikáció mint hatás (A > B)
A kommunikáció mint kölcsönhatás (A > < B )
A kommunikáció mint ügylet, tranzakció, ahol
a kommunikáció menetét a felek együttesen
alakítják, folyamatos szerepcserével (A < > B)
2.4. A NYELVI ÉS NEM NYELVI KOMMUNIKÁCIÓ
ÖSSZEHASONLÍTÁSA
Az ember „nyelvi” teremtmény.
Szinte folyamatosan beszélünk, írunk, olvasunk.
Beszédre van szükségünk minden cselekedetünk
megvalósításához, és a kapcsolta
létesítéséhez.
A kommunikációs eszközeink is a beszédre
alapulnak.
Ezek a tények könnyen háttérbe szoríthatják azt a
tényt, hogy a kommunikációnk legnagyobb
része nem a beszédre, és a nyelvre épül.
A kommunikáció folyamatában:
Nyelvi összetevők 30-35%
Nem nyelvi összetevők 65 – 70%
(Birdwhistell 1963)
---------------------------------------------------------------------------Nyelvi összetevők 7%
Vokális jelek 38%
Egyéb nem verbális jelek 55%
(Mehrablan 1968)
---------------------------------------------------------Ezeket az adatokat azóta többször vizsgálták, de
jelentős eltérést nem tudtak kimutatni.
Okok:
A nem verbális kommunikációban analógiás kódot
használunk:
Az analóg kód általában nem önkényes jel, hanem
közvetlen kapcsolatban áll az ábrázolt dologgal (kinyújtott
mutatóujj > irányjelzés)
Az ilyen egyszerűsített üzenetek is közvetlenül fejezik ki a
jelentést
A verbális kommunikáció kódja digitális, jelentései
önkényesek (anya, maty, mother, mamma, mutter)
Ha önkényesen kijelölünk egy hangzást pl. huzula és erre
azt mondjuk, hogy mától az anyát jelenti, akkor ez lesz az
anya.
Vagyis a digitális kód megegyezés kérdése
Az analógiás kód jellemzője hogy megvalósulásuk
különböző intenzitású (mosolytól a vigyorig)
A nem verbális kommunikáció nem nyelvi
természetű
A verbális kód milyenségét mindig az adott nyelv
határozza meg.
A nyelvi jelek mindig szabályszerűségek alapján
jönnek létre
A nyelvi jelek fizikai megjelenésükben hangok
sorozatából állnak, vagy írásjel sorozatok
összekapcsolásából.
A nem verbális jelek sokkal egységesebbek és
tartalmuk szélesebb tömegek között ismert
(felemelt ököl, vagy a sikoly)
A nem verbális kommunikáció a jobb
agyfélteke működéséhez kapcsolódik.
A verbális kommunikáció pedig a balhoz
A két félteke egészséges ember esetében
nem elszigetelten működik, hanem a
jelentéseket együttesen dolgozzák fel.
Ugyanakkor az is bizonyítást nyert, hogy a bal
agyfélteke a digitális (szimbolikus, és
racionális) míg a jobb az analóg (vizuális,
érzelemi) tartalmak kódolását és
dekódolását végzi
2.4. NYELVHASZNÁLAT
A nyelv a gondolatok kifejezésének és a társadalmi
érintkezésnek az eszköze.
A nyelv:
Felhalmozott tudás.
Az emberek közötti kommunikáció közege.
Fontos szerepet játszik az egyén társadalomba
történő beilleszkedésében.
Kialakulása, működése és fejlődése szorosan
összefügg az emberi elme kialakulásával,
működésével és tevékenységével.
A nyelv meghatározása
Nyelvtudományi értelemben: olyan elvont rendszer,
amely a nyelvi szerkezetek felépítésének és
kapcsolódásainak szabályait tartalmazza.
Konkrét megvalósulása a beszéd, amely a nyelvi
megnyilvánulások összessége (szóbeli és írásbeli
egyaránt)
Általános értelemben: minden jeleket felhasználó
kommunikációs rendszer, függetlenül a jelek
természetétől és használati szabályaitól. Ez az
értelmezés a jeltudomány (szemiotika)
szempontjából közelít meg egy-egy jelenséget
( pl. állati nyelvek, számítógépes program)
A világon kb. 6000 nyelvet tartanak nyilván.
A nagy szám oka, hogy a nyelvek és nyelvjárások,
vagy rokon nyelvek között nem minden esetben
lehet objektív szempontok alapján határt húzni
(pl. sziciliai olasz, nápolyi olasz, és etruriai olasz)
Egy bizonyos nyelv beszélőinek számát nem lehet
pontosan megmondani.
Függ a népesség számától, a társadalmi és politikai
berendezkedéstől, attól, hogy anyanyelvi vagy
„gyarmati” nyelvként beszélik-e ?
Nincs civilizált és civilizálatlan nyelv!!
Anyanyelvi
beszélők
(millió fő)
Hivatalos nyelvként (millió fő)
beszélők
kínai
1000
angol
1400
angol
350
kínai
1000
spanyol
250
hindi
800
arab
150
spanyol
280
bengáli
150
francia
220
orosz
150
arab
200
portugál
135
portugál
160
japán
120
bengáli
150
német
100
orosz
150
A magyar nyelvet beszélők adatai.
Anyanyelvként: 10135000 fő
Második nyelvként: 239000 fő
Környező országokban:
Románia 2000000 fő
Szlovákia 750000 fő
Szerbia 400000 fő
Ukrajna 220000 fő
Ausztria 70000 fő
Szlovénia 15000 fő
Horvátország 10000 fő
Távolabbi országokban: kb. 2300000 fő
A magyar nyelv a világ nyelvei között a 30.-35.
legbeszéltebb nyelv, és a nyelvekből 0,3% -l
részesedik
A nyelv eredetére sokféle magyarázat született,
melyek közül a két alapvető álláspontot a
monogenezist (egy ősi nyelv) és a poligenezist
(több egyidejű nyelvkifejlődés) már említettük.
Van egy harmadik álláspont amely a két
álláspontot egyesíti, amely szerint a ma élő
nyelvek egy közös ősi nyelvből származnak
ugyan, de ez az ősnyelv csak egyike a korábban
egymástól függetlenül kialakult ősnyelveknek
(több elő- és ősemberfajta volt)
Jelenleg 17 főbb nyelvcsaládot különböztetünk
meg. (urali, altaji, indoeurópai stb.)
3. A KOMMUNIKÁCIÓ KUTATÁSA
Az emberi kommunikáció gazdag jelenségeivel sokféle
tudomány foglalkozik
A következőkben csak arra van lehetőségünk, hogy a
kommunikációval, annak jelenségeit legbehatóbban
elemző tudományok legfontosabbjait, és a
kommunikációval összefüggő tartalmukat röviden
felvázoljuk. A
Az említett tudományok:
Filozófia
Pszichológia és szociálpszichológia
Információelmélet
Szemiotika
Lingvisztika
Szociolingvisztika
3.1. FILOZÓFIA
A filozófia a természeti és társadalmi lét minden
szféráját vizsgálja, köztük a gondolatok
megfogalmazását, közlését és megértését
kísérő jelenségeket is.
A preszokratikusok a természetre, a létezőkre
fordították a figyelmüket, s eredményeik az
aritmetikában, a geometriában, a harmóniában
és a deduktív érvelés területén mutatkoztak
meg.
A szofisták vándortanítóként keresték a
kenyerüket, tanításuk középpontjában azok a
dolgok álltak, amit az ember alkotott, s amit az
ember a céljaihoz fel tud használni.
Emberközpontú érveléseiket jól mutatja
Protagórasz híressé vált mondása: „Minden
dolgok mértéke az ember.”, vagy a delphoi
jósda felirata: „Ismerd meg önmagadat!”
Ajánlatuk tehát használható, hasznos ismeretek,
mesterségek (tekhnai) megtanítására
vonatkozott.
Szokratesz még ennél is tovább lépett.
Ő is az emberi világot vizsgálta, de nem piaci
áruként bocsátotta tudását közre, hanem
az igazság, tudás, és az erény lehetőségeit
kutatta.
Azt állította, hogy az igazság örök, de az
erényt és a tudást meg kell teremtenünk,
és ebben a filozófus olyan mint a
bábaasszony, neki kell ezeket a világra
segíteni.
Az igazi gondolatok megszületésének akadálya,
és egyben az emberek közötti zavarok és
félreértések, a helytelen és erkölcstelen
viselkedés oka a fogalmak és nyelvi kifejezések
pontatlansága, elnagyoltsága és tévessége.
A filozófia feladata ennek elhárítása.
A cél elérésének módja a dialógus (a
beszélgetés), melybe beleértette az
önmagunkkal folytatott belső beszédet és a
gondolkodást is.
A modern nyelvfilozófia szerint a nyelv arra való,
hogy leképezze a világot és közvetítse mások
számára ezt a képet.
Ha boldogulni akarunk, akkor ennek a képnek
minél pontosabbnak kell lennie.
Az, hogy nem igazodunk el valamiben, annak egyik
oka lehet nyelvünk tökéletlensége.
A köznapi nyelv pontatlan, fogyatékos, félrevezető.
A filozófia feladata hogy ezt javítsa, vagy váltsa fel
a köznapi nyelvet egy ideális nyelvre.
Fregel szerint a nyelv kizárólagos funkciója:
A valóság feltérképezése és ténybeli
információk átadása
A nyelv elemeit pedig (szavak, mondatok)
olyan dologként kezelni, hogy azok a
beszélők szándékától és cselekedeteitől
függetlenül reprezentálják a valóságot igaz,
vagy hamis módon.
Wittgenstein működése nyelvfilozófiai
fordulatot hozott, hisz ő a természetes
nyelvhasználatot vizsgálta és nem a nyelvi
elemek és a valóság elemei közötti
összefüggést.
Azt mondta:
A jelentés nem a nyelv elmei közötti elvont
viszony, hanem az amit mi rendelünk a
szavakhoz a használatunk során.
A tények közlése csupán egy a nyelv számos
használati módja közül.
A nyelv használathoz kötése azzal a
következménnyel jár, hogy a nyelv a
tevékenység részeként érthető és tanulható
meg (életformába ágyazódik)
Aki egy nyelvet meg akar érteni, annak az adott
életformát is meg kell értenie. (amazonasi
indián törzs nyelve és az európai felfedező).
Rossz felfogás az, ha elvonatkoztatunk a
konkrét beszédhelyzettől, mert így nem egy
közlés eszköze, hanem az elemzés tárgya
lesz.
Austin folytatta ezt a megkezdett elméletet, és legismertebb
tevékenysége a beszédaktus elméletének kimunkálása
volt:
Alaptétele (Wittgenstein alapján), hogy a nyelvnek nem
kizárólagos funkciója a valóságról tett kijelentések
közvetítése. Ennek megfelelően nem csak olyan közlésre
alkalmas és használatos amelyek igazként, vagy
hamisként minősíthetők.
Vagyis egyes esetekben nem tényt közöl,
hanem ígéretet tesz, (ígérem, hogy.., )
megtilt (megtiltom azt )…
vagyis cselekszik.
Ezért vannak:
Közlést tartalmazó performatívok
És ténymegállapító konstatívok.
A nyelv azon használati módját, amely egyben valamely
cselekvés megvalósítását jelenti beszédaktusnak
nevezzük.
Elméletének alapja az a tétel, hogy a szavak jelentése
nem egydimenziós, vagy egyfunkciós
Ezért a közlések:
Lokuciósak (tényközlők) > egyenértékű a jelentés
hagyományos értelmezésével, vagyis értelemmel és
jelölettel mondjuk ki. (ott megy valaki)
Illokuciósak > amikor tájékoztatunk, utasítunk és
figyelmeztetünk, vagyis a megnyilatkozásoknak van
bizonyos ereje (bárcsak haza menne már)
Perlokúciósak > amikor valaminek a mondása révén
valósítunk meg, vagy érünk el valamit /meggyőzünk.
Elrettentünk, meglepünk, visszatartunk stb/ (tűnj el,
elegem van belőled! )
Végső soron a beszéd megnyilvánulása során
mindhárom elem egyaránt jelen van >
jelentés hordozása, erő rendelése a
közléshez és a kívánt hatás elérése.
A nyelv szabályai lokuciós aktusok, míg annak
társadalmi viszonylatban történő
megjelenései illokuciós aktusok.
3.2. PSZICHOLÓGIA ÉS SZOCIÁLPSZICHOLÓGIA
A pszichológián belül a kommunikációkutatás négy klasszikus
kutatási területe alakított ki
1. A nyelv és beszéd lélektanát > amely a nyelvekben
kifejeződő lélektani sajátosságokat, és a nyelvhasználók
beszédbeli megnyilvánulásaiban kifejeződő
személyiségvonások közötti összefüggéseket vizsgálja.
2. A jel- és gesztusbeszéd > a „nyelv fölötti” egyezményes
jelek, gesztusok leírása és kutatása.
3. Az emocionális expresszió > a mozdulatok, mimika és a
karakterek kapcsolatát vizsgálja (Lombroso és a bűnöző
karakter).
4. Pszichoanalízis > kimunkált kommunikációs viszony a
páciens és a terapeuta között.
A 20. század kommunikációja ezt a négy
klasszikus változatot kibővítette a
telekommunikáció és a tömegkommunikáció
vizsgálatával.
Jelentősen fejlődött az állati kommunikáció
vizsgálata, a kibernetika és a mesterséges
intelligencia, valamint a nyelvtudomány
területe is.
A pszichológia határterületén létrejövő
szociálpszichológia a kommunikációs
relációban azt vizsgálta, hogy az ember mint
társas lény milyen személyközi kapcsolatokat,
milyen kölcsönhatásokat hoz létre, ebben
mennyi a tanult, a hozott magatartásminta.
A szerepelméletben, hogyan tudja valaki
„lekommunikálni” a szerepét.
Milyen szerepek vannak (pervazív, családi,
szervezeti, szituációs és privát) és ezeket milyen
kommunikációs tartalommal töltjük meg.
Mennyire vagyunk képesek a szerepben „nem
tetszésünk” szerint viselkedni és kommunikálni.
3.3. INFORMÁCIÓELMÉLET
Az információelmélet alapja, hogy a világban háromféle
dolog létezik (anyag, energia, információ)
Egy üzenet információtartalmának kiszámítása ennek a
tudományágnak a feladata (pl. a „Mindjárt esni fog” és „
holnap délután kettőkor esni fog.” különbsége)
A valószínűség kétszintűsége ( én nem születtem meg 0
valószínűség, a feldobott pénz vagy írás, vagy fej lesz ½
valószínűség, meg fogunk halni 1 valószínűség, egy
bábú a sakktábla egy helyén 1/64 valószínűség)
Az információelmélet minden információt bináris
egységekben (2-es számrendszer 0 és 1) fejez ki /bit/.
Az információelmélet alapjait Wiener és
Shannon kibernetikai tanulmányai alapozták
meg
Ebben a felfogásban az információ a
rendezettség kifejezője, megteremtője. A
rendezettség mutatója a valószínűtlenség ( a
„papagá” kifejezéshez, jelhez egyetlen betű
hozzáadásával tudunk értelme eredményt
csinálni és ez a jel a „j”, míg más esetekben
több lehetséges, de véges számú változat is
van pl. „kere” > „t”, „k”, „s”
Shannon Weavwerrel együtt dolgozta ki az
információ általános modelljét, amely egy
ideig általánosan elfogadott volt, de ma már
hiányolhatunk belőle bizonyos elemeket pl. a
visszacsatolást (feed back)
A modell elemeit már említettük, a modell képe:
redundancia
zaj
Forrás> kód > adó> jel > csatorna > jel > vevő >
kód > címzett
3.4. SZEMIOTIKA
Ma a legáltalánosabban vett értelemben a
jelentésképzés alapvető emberi
tevékenységének tudománya.
Szemiotiké > jeleket megfigyelő
A szemiotika kutatásának központjában a
korábbiakban körülírt jel áll. A jelrendszerek és
jelölési folyamatok vizsgálatával foglalkozik.
Alapproblémái:
1. Hogyan alakul át a környező világ emberi
környezetté azáltal, hogy jeleken keresztül
érzékeljük és fogalmazzuk meg a magunk
számára.
2. Hogyan kódoljuk és dekódoljuk a környező
világot, s alakítjuk ezáltal sajátos kulturális
tárggyá.
3. Hogyan kommunikálunk és cselekszünk a jelek
segítségével, úgy, hogy ezt a kulturális tárgyat
közössé változtassuk.
A szemiotika három fő ága:
1. A szintaxis: a jelek egymáshoz való viszonyának
vizsgálata. (elvonatkoztat a szavak jelentésétől,
vagyis bármilyen jelentés nélküli szó, amely
alakilag megfelel, ragozható)
2. A szemantika: a jel és jelentésének,
használatának problémái. ( a nyelv struktúrája
végtelen számú helyes mondat előállítást teszi
lehetővé, de véges a valós tartalmú mondat)
3. A pragmatika: a jelek tényeleges és célzatos
használata során milyen az egymással érintkezők
közti viszony. (a szabály és használat közötti
viszonyt vizsgálja)
1.
2.
3.
4.
5.
Ezért a szemiotika alapfogalmai mindegyik
irányzatában azonosak:
A kód: a jelek kiválasztásának és
kombinálásának szabályai.
A struktúra: az egymással kölcsönhatásban álló
elemek zárt rendszere.
A jel: bármely dolog, amely egy másik dolog
helyett áll.
A diskurzus: mint a jelentésképzés és közlés
kerete és feltétele.
A szöveg: a jelek materiális megnyilvánulása,
ahogy a diskurzusban egységbe fejlődik.
3.4. LINGVISZTIKA
A nyelvi jelekkel foglalkozik, tehát a szemiotika
részének tekinthető.
Egy nyelv elemeinek és szabályinak leírása.
Történeti és összehasonlító módszereket
tartalmaz.
A nyelvtudomány a nyelvi rendszerként felfogott
nyelvre, a nyelvi elemek egymáshoz való
viszonyára és a rendszer felépítésére,
szerkezetére irányul.
A rendszer elemeit a jelek, vagy szavak
képezik, amelyek egymáshoz való viszonya
statikus elemek szinkronikus
kölcsönkapcsolataira korlátozódik (ez a
nyelvi szerkezet)
Ennek elemei:
1. A nyelvezet > beszéd megnyilvánulása, mint
pszichofizikai folyamat
2. A beszéd > a nyelvhasználat, mint beszélt
nyelv
3. A nyelv > mint rendszert
Előfeltevések:
1. A nyelv alkalmas arra, hogy empirikus tudomány
tárgya legyen.
2. A nyelvtudományon belül meg kell különböztetni a
nyelvi rendszer adott állapotának tanulmányozását
és a változások vizsgálatának bevonását.
3. A nyelvi rendszereken belül nincsenek abszolút
értékeke, csupán jelek kölcsönös függésének
viszonyai.
4. A jeleket zárt rendszerként kell felfogni és elemezni.
5. A jel fentieknek megfelelő fogalma nem felel meg
annak a felfogásnak, hogy a jel dolog helyett áll.
A generativ grammatika, mint ennek a
tudománynak egyik ága abból a
tapasztalatból indul ki, hogy a gyermek
nyelvtanulása nem egyszerű utánzás, hanem
vannak velünk született képességek is (pl. a
gyerek olyan nyelvi kifejezéseket is használ,
olyan szerkezeteket használ amelyet soha
nem mondtunk el neki.
Vizsgálja azt a kérdést, hogy mit tudunk akkor
amikor egy idegen nyelvet tudunk beszélni
(mitől tanul könnyebben egy kétnyelvű család
gyermeke, mint aki egynyelvűbe születik)
3.5. SZOCIOLINGVISZTIKA
A szociológia és nyelvészet határterületén
önállósodott tudomány.
Problémái, hogy különböző beszédközösségeket
vizsgálva bár, de mindegyikük ugyanazt a
jelenséget vizsgálja: a társadalmi tagozódás és
a nyelvhasználat összefüggését.
A nyelv horizontális (nyelvjárások) és vertikális
(társadalmi hierarchia) tagozódást is mutat.
1.
2.
3.
4.
5.
Kérdések:
A nyelvnek mekkora szerepe van a társadalmi
egyenlőtlenségek kifejezésében és
újratermelésében?
Mennyire összetartó dimenzió a saját
nyelvhasználat?
Mekkora lehet a nyelvi távolság egy adott nyelven
belül csoportok között (tájszólás)?
Mennyire befolyásolja a nyelvhasználat szintjét és
struktúráját a vagyon és műveltség?
A nyelvhasználat (stílus, beszédmód) mennyire
jelenik meg és befolyásol egy-egy társadalmi
csoporton belül és a csoportok között (csendőrpertu,
póri beszéd)
Bernstein: a társadalom kétfajta kóddal rendelkezik:
A kidolgozott kóddal, melynek birtokában képesek
vagyunk a tapasztalatok bonyolult fogalmi
elrendezésére (pl. többszörösen összetett
mondatok).
Valamint a korlátozott kóddal, amely kis szókészlettel,
szaggatott beszédmóddal egyszerű közlések
továbbítására alkalmas. (Ugye? Hát nem igaz?)
Korlátozott kóddal valamennyien rendelkezünk és
élünk is vele. A személyes szférában ez a kód sok
esetben teljesen elegendő (félszavakból is megértjük
egymást) > családi nevelés
Ez a mi helyezet!
Az én helyzetben rá vagyunk kényszerítve önmagunk
kifejezésére a kidolgozott kód használatára. >
iskolai képzés.
4. SZÓBELI ÉS ÍRÁSBELI KOMMUNKÁCIÓ
4.1.Szóbeli kommunikáció
A verbális kommunikáció nyelvi eszközökkel
történő közlés formája, amely történhet
természetes, vagy mesterséges nyelven.
A társas élet természetes szükséglete, hogy
legyünk képesek kommunikálni, ne csak
beszélni, hanem úgy beszélni, hogy ezzel
sikerüljön átadni gondolatainkat,
érzéseinket és céljainkat.
A beszéd természetesen nem csak közlésre,
de a világ uralására és alakítására is szolgál
(a szó fegyver).
A beszéd építőkövei a beszédhangok.
Ezek lehetnek magasak, vagy mélyek.
Ehhez járul a hangszín és a hangfekvés és a
hangerő (mindkettő egyedi, emberenként
változó).
A beszédhiba a rendelkezésre álló hangképző
szervek (tüdő, légcső, garat, hangszálak,
orr és szájüreg stb.) rossz alkalmazása
(pöszeség, selypítés, dadogás stb.)
A beszédtechnika tudatos fejlesztésével
jelentősen lehet az adottságokat
változtatni, a hibákat kijavítani (pl.
beszédlégzés gyakorlása,
beszédgyorsaság kordában tartása stb.)
A verbális kommunikáció elemi kérdése a
tagolt beszéd elsajátítása (ez segít a
különböző hangok elkülönítésében, és a
betűkből álló szavak pontos
megértésében)
A nyelv alapja a fonéma, vagyis az elgondolt, vagy
megértett kifejezések alapeleme.
A fonema (hang), és írásba való átültetés esetén pedig a
graféma (betű) a verbális kommunikáció.
A fonémákból áll össze a morféma (szó). Egy-egy
fonéma megváltoztatása teljesen eltérő morféma
tartalmakat eredményez. (lép,kép,tép, nép, szép stb.)
Ehhez tartozik, és nagy fontosságú a hangtani
megkülönböztető jegyek alkalmazása (zöngés,
zöngétlen, nazális stb. hangok)
A megkülönböztető jegyek állandóak, és egy nyelv
építkezésének alapköveit alkotják (ami magyarban
fontos pl. „r” hang, az más nyelvben szinte elveszik pl.
a francia nyelvben)
Egy nyelv természetesen szabályok által
vezérelt rendszert alkot, melyek a nyelv
építkezésében segítenek. Ezek az előre
látható elemeket magyarázzák, de az
anyanyelvben mindig vannak kivételek. (a
„házban” szó nem lehet „házben”, de a
„kéz” esetében a „kézt” lenne szabályos,
mégis a „kezet” használjuk.
Az élő nyelvek hangrendszere a magánhangzók és
mássalhangzók két nagy csoportjára oszlik
A magánhangzók csoportosíthatók:
A hangadó szervek helyzete alapján (nyelvállás,ajak
kerekítés, hangok nyíltsága, hang hosszúsága)
Hangrend
Illeszkedés alapján
A mássalhangzók csoportosíthatók:
A képzés módja (zörej, zengő)
A képzés helye (ajak,torok, fog)
És a hangszalagok működése szerint (zöngés,
zöngétlen)
A hangok (fonémák) szótagokká állnak össze,
melyben megkülönböztetünk:
Szótagmagot (magánhangzót)
Szótagkezdő és lezáró elemet (mássalhangzót)
A szótagok a szótagfűzés esetén a legtöbbször a
szótagok szavakká állnak össze.
Vannak önálló hangok, értelmes szóként
funkcionálva (a, e), vannak csak
magánhangzót, vagy szótagkezdő - lezáró
mássalhangzó nélküli szótagok (ki – a – la - kit,
át – lát )
A szótagok fölött kezdődnek a szavak, a nyelv
jelentést hordozó szintjeként.
Ezek nem puszta hangsorok, hanem
beszédhangok fölötti jegyeket is hordoznak.
Ezek a vokális jegyek, vagy beszédjegyek:
Hangsúly
Hanglejtés (hangmenet –dallamvezetés)
A szóbeli közlés nem ér véget a hangok,
szótagok, mondatok megformálásával, hanem
egy átfogó közlés (szöveg, történet)
elmondásának eredményességét,
megértésének sikerét szolgálja.
Ez kiterjed:
A történetre
A társalgásra (diskurzus)
A beszéd fontos eleme a szünet (légzési,
gondolkodási, ritmikai)
Valamint a hallgatás is hallgatás is (aktív,
passzív)
4.2. AZ ÍRÁSBELI KOMMUNIKÁCIÓ
Mai nyelvfelfogásunk alapját az „írás
fonetizációjában” azaz a fonetikus írás (ábécé)
megjelenésében látjuk.
A hangoknak megfeleltetett betűk elmélete (a jel
jele) ma már továbbfejlődött, és azt valljuk, hogy
az írás a beszéd „könyve”, és mint ilyen képes a
valóság helyére lépni (a virtuális világ).
Írásról akkor beszélhetünk, ha egy jelsorozatról
bebizonyosodik, hogy az közlési szándékkal
született, s hogy a közlést jelek közvetítik.
Az általunk használt lineáris írás fokozatosan
alakult ki, melynek folyamatában a
hieroglafikus írás volt az első lépés (ma ezt
példázzák a számjegyek pl. „3”, de tri, three,
drei, tre stb.)
A második lépésben a képszerű jelek vonalakká
egyszerűsödtek. (ideogrammok > kínai nyelv
50000)
A harmadik lépés ezeknek a jeleknek az
összeállása szótagokká. (japán „kana” írás
48+2)
Majd végül megjelent a betűírás (magyarban a
teljes ábécé 40, angol nyelv 26)
Az írás kialakulásától kezdve kétfajta betüjel csoport különült el, a kőbevésésre szánt
kapitális, és a puhább anyagokra írható
unciális betűtípus.
Ezek nyomán különült el a nyomtatott betűk
és az írott betűk (folyóírás) csoportja,
Illetve a nagy és kisbetűk csoportja („A” és
„a”)
Az íráskép az egyediséget prezentálja.
Mindenkire jellemző az, hogy a betűket,
szavakat, írásrendszerét hogyan használja
(grafológia)
A kézírás egyedisége mellett a történelmi
korok is kialakítottak jellegzetes írásmódokat
(pl. római írás, kódex írás, gótbetűs írás stb.)
A nyomtatás során megjelennek különböző
betűtípusok (ariel, new roman, antiqa stb.)
A szóbeli kommunikációhoz hasonlóan az
írásbeli kommunikáció sikeréhez is két fél
szükséges, a közlő és a befogadó.
Az írásbeli közlés minősége két komponensű :
tartalom és forma (a kettőt meg kell feleltetni
egymásnak) > mit és hogyan közöljünk.
A funkcionális analfabetizmus > akik ismerik
ugyan a betűket, képesek a szavakat
kiolvasni (formailag értik az írást), azonban
nem tudják a teljes szöveget megérteni
(tartalmat nem tudják értelmezni).
5. A NEM VERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
Mint tudjuk a közvetlen személyközi
kommunikációnak csak egy kisebb része megy
végbe verbális kommunikáció útján (írás, beszéd).
Mellette a testünk és annak környezete számos
egyéb jelet továbbít, melyek kiegészíthetik a
verbális kommunikációt, vagy önálló jelentéssel
rendelkeznek.
Tény az hogy a nem verbális jeleket hajlamosabbak
vagyunk elfogadni,ha az együtt zajlik a verbálissal,
mint a verbális üzeneteket.
A nem verbális kommunikációban elsősorban az
érzelmi és viszonyulási tartalmak jelennek meg.
A nem verbális kommunikáció fontos funkciókat
tölt be:
Kezeli a társas helyzetet (kapcsolat létesítés és
fenntartás)
Énbemutató funkciót képvisel
Érzelmeket fejez ki
Beállítódásokat közvetít
Csatornavezérlési funkciókat lát el (szabályozza
a kommunikáció menetét)
MIMIKA
A kommunikációban szavaink mellett elsősorban az
arcunk vesz részt.
Az érzelmek jelentős részét arcunk fejezi ki (öröm,
meglepetés, félelem, szomorúság, harag, undor,
érdeklődés)
A mimikában nem az egész arc vesz részt, hanem csak
néhány mimikai kóddal élünk (szem pontja,szemöldök,
száj körüli izmok és a száj állása.
Ez a kifejezési mód univerzális, de a kulturális kódok az az
ingerküszöböt,erősséget, a szabályozottságot, a
kommunikatív hatást jelentősen befolyásolhatja.
Felnőttként felelősek vagyunk az arcunkért.
TEKINTET
A szemünk az arcunk része, és részt vesz a mimika
működésében, de emellett önálló funkciókkal is
rendelkezik.
A pillantás ereje az evolucióban gyökerezik, a látótér,
és a szemkontaktus sokkal fontosabb az
állatoknál, mint az embernél.
A tekintetben két tényező működik: a szem, és a
nézés.
Szemformánk biológiai adottság, de centrális
szerepe miatt jelentést tulajdonítunk neki, a
személyiség kifejeződéseként értékeljük.
A tekintetből is üzenetet olvasunk ki.
A szem mozgása (pupilla tágulása, szűkülése) nem
befolyásolható, ezért az érzelmek egyes formáit
tévedhetetlenül jelzi (érdeklődés, félelem stb.)
Közelséget, távolságot, rokonszenvet, vagy éppen
ellenszenvet fejez ki beszélgetés közben
(hivatalos-, társaság-, bizalmi nézés)
A nézés időtartama, iránya is jelentős
kommunikációs segítséget útbaigazítást ad.
(fixálás, elkapja róla a tekintetét, lesüti a szemét).
HANG
A verbális kommunikációt a nem verbális
kommunikáció egészíti ki, melyben a vokális
(paralingvisztikai > nyelven túli) kommunikáció is
jelentéstartalommal bír.
Hogyan formálom a szavakat
Milyen a hangsúlyom
Milyen a beszédem dallama
Hol, mikor tartok szünetet.
Kultúránként jelentős eltérések lehetnek, valamint egy
társadalmon belül a társadalmi rétegekben elfoglalt
hely is alakíthatja a hanghordozásunkat (alázatos,
parancsoló stb.)
Végül a hangban jól nyomon követhető a személyiség
kifejeződése és a kommunikáló érzelmi állapota.
GESZTUS
A nagymozgásos kifejezési eszközök egyik csportja
Mozgásos csatorna az amelyben a kommunikációs jelet az
izmok által történő mozgásokkal fejezzük ki, amely
jelként funkcionál.
A gesztusrendszerünk messziről látható és szembeötlő.
Mint sok más nem verbális kommunikáció, ez is kultúra és
társadalmi csoport függő.
A gesztusok egy része a kommunikáció szabályozását, a
felek viszonyának kijelölését szolgálja (kar összefonása,
elfordulás, bólintás stb.)
Más esetben zavarjelként működik.
TESTTARTÁS
Poszturális kommunikáció kommunikáció
csatornájaként az egész test helyzetével,
mozgásával,állapotával vesz részt a
kommunikációban. (földig hajol, karót nyelt,
magába roskad)
Alapvetően a tartás felvétele is tudattalan, de ennek
befolyásolását lehet szabályozni, megtanulni.
A testbeszéd különösen fontos a nemek közötti
kapcsolatban.
TÉRKÖZ
A testtartáshoz közel áll, a kommunikáló felek térbeni
elrendezésével folytat kommunikációt (távolságtartó
beszélgetés, közeli kapcsolat)
A térköz (proxémia) felosztása többféle lehet, mely közül
az egyik:
Nagyon közeli (suttogás is hallható)
Közeli (50 centin belüli) még hallható a suttogás
Viszonylag közeli (1m >) bizalmi beszélgetés
Közeli semleges (1-1,5 m) még lehet bizalmi
beszélgetést folytatni
Távoli semleges (1,5-2 m) normál
Nyilvános (2-3 méter) hangos beszéd
Termen át 3- 10,20 méter)(hallgatóság érti a teremben
A távolság nyújtása (elmenet, erősödő hang)
Az ismertebb:
Intim (0,75 m – ig)
Bizalmas (1-2 méterig)
Személyes (3-4 méterig)
Társasági (5-6 méterig)
Nyilvános (6 méter felett)
A térköz biztosítja a territorialitást (a terület
védelmét, a nem kívánt érintések kizárását)
SZIGNÁLOK
Van még egy kommunikációs eszközünk, ami a
testünkkel van kapcsolatban, ez pedig a
testrészek díszítése.
Ez a rendszer egyén-, kor- és társadalomfüggő, a
díszítések szimbólumként működnek (hajzat,
tetoválás, ruházat, jelvények )
A szignálok statikus jelzések (egy adott
kommunikációs helyzetben csak egyféle
jelentéssel bírnak)
Kifejezhetik a beszélők egymás közti viszonyát, vagy
kiindulópontot szolgáltatnak hozzá.
EMPÁTIA
A verbális üzenetek befogadásához elsősorban
intellektuális készségekre van szükség, a nem
verbálisakéhoz empátiára (beleélő képesség, átélő
képesség).
Sok esetben a nem verbális kommunikációban
nemcsak egyszerűen tudjuk az üzenet tartalmát,
hanem érezzük is.
Ebből eredően nem egyforma képességgel
rendelkezünk ezen kommunikációs formák
irányában, de fejleszthető, alakítható.
Állapotunk, helyzetünk befolyásolja.
6. A KOMMUNIKÁCIÓ PSZICHOLÓGIAI
HÁTTERE
6.1. Az emberi viselkedés pszichológiai
alapjai
AZ EMBERI MEGISMERÉS ALAPJELENSÉGEI
A megismerési funkciók az ember alkalmazkodását
szolgálják és magyarázzák.
A lelki jelenségek életjelenségek, és ezek irányítják a
cselekvést és a valóság megismerését.
Ennek a folyamatnak része:
Érzékelés
Észlelés
Figyelem
Emlékezés
Képzelet
Gondolkodás
Érzékelés, észlelés:
Lényege, hogy külső ingereket, információkat
szerzünk a világról, és felfogjuk az ingerek
összességét.
Az érzékelés az egyes érzéki tulajdonságok
visszatükröződése.
Az észlelésben számos jelenség kódolt (velünk
született képesség, és tapasztalatok alapján)
elvárások, beállítódottságok szerepelnek az
észlelet tárgyakkal szemben.
Az észlelésben vannak fizikai és szociális
észlelések.
Az észlelés helyének, elkülönítésének is nagy
szerepe van > ezt segíti a szociális tanulás.
A szociális tanulásban a velünk született
lehetőségeket (látás, hallás, tapintás, ízlelés)
lehet fejleszteni, alakítani.
A látás:
Szerve a szem, amely a fényt átalakítja idegi
impulzussá.
A látás nem csak a tárgyak körvonalait, a
színeknek megfelelő hullámhosszakat, hanem
az észlelési távolságot is közli.
Bár mindegyik szemünk két dimenzióban képes
kép közvetítésére, az agyban ez három
dimenziós képpé alakul át.
Ugyancsak a szem fordított képet közöl, amely a
tudatunk fordul vissza a helyes állásba.
A látás (és a szem) a kommunikáció folyamatában
az egyik alapvető felfogó és közvetítő rendszer
(írás, rajz, mozgás stb.)
A hallás:
Érzékszerve a fül, amely a levegő, vagy más
közvetítőközeg hullámszerű összenyomódását
felfogva azt egy hangszórószerű
eszközrendszerrel a belső füllel közvetíti az
agyba.
20 és 2000 db. Közötti hangokat vagyunk
képesek érzékelni.
A hallás szintén alapvető fontosságú a
kommunikációs rendszer fenntartásában
(beszéd, hangképzés, zene)
Az ízlelés:
Szerve a nyelv, amely ízlelőbimbóival négy alapízt
(keserű, savanyú, édes, sós) képes érezni, és
tudatosítani az agyban.
Nyelvhegy édes, oldalak sós, felül savanyú, hátul
keserű.
A nyál, mint közvetítőközeg működik ennek a
kommunikációnak a lebonyolításában.
Szoros kapcsolata van a szaglással.
Nem elsődleges szerepű a kommunikációban, de
fontos jelzéseket továbbít.
A szaglás:
Szerve az orr, mely a legegyszerűbb érzékelő
rendszerünk, a levegőben oldott kémiai
anyagokat fogja fel és közvetíti az agynak.
Kiegészítő információkat továbbít, és talán a
legkevésbé fontos szervünk a
kommunikációt tekintve.
Tapintás:
Szervei a bőrérzékelő idegek.
Hideg, meleg, nyomás, fájdalom
közvetítésére alkalmasak.
Elsősorban a közvetlen kommunikációban
van jelentősége, vagyis az adónak
közvetlen kell érintkeznie a vevővel ahhoz,
hogy a bőr részt tudjon venni a
kommunikációban.
A belső kommunikációt erősíti (libabőr,
bőrfájdalom)
A FIGYELEM
Olyan pszichikus folyamat, amely során
információ felvételére és feldolgozására kerül
sor (külső és belső ingerhatások) a személy
beállítódottságának függvényében.
Fajtái: szándékos, önkéntelen, koncentrált,
megosztott.
Jelentősége a külvilág ingereinek,
kommunikációs elemeinek elfogadásában,
vagy elutasításának mikéntjében rejlik.
AZ EMLÉKEZÉS
Olyan pszichológiai folyamat, amely során
információk tárolására és ezek szükség szerinti
visszatükrözésére van lehetőség.
Szakaszai: kódolás, tárolás, előhívás.
A kódolás az információ megértésének alapja.
Lehet rövid, vagy hosszutávú tárolású (bevésés,
megőrzés, felidézés, felismerés)
Lehetőség a múltbéli tapasztalatok, élmények
feldolgozására.
Segít az alkalmazkodás szintjének kialakításában
Segít az új ismeretek, tapasztalatok
hasznosításában.
A KÉPZELET
A régi emlékképek nyomán új képek
összeállítása.
Valós képek időleges kapcsolata, melynek
alakítói a vágyak és az érzelmek.
A munka és tanulás szempontjából fontosak
(alkotó, végrehajtó képzelet)
A képzelet nem reális képrendszerben való
megjelenése az álmodozás.
A GONDOLKODÁS
A legmagasabb szintű megismerési folyamat, melynek
során a valóság visszatükröződése megy végbe.
Feltárja a valóság összefüggéseit, és lényeges
kapcsolatait.
Típusai: propozicionális (javasló, előterjesztő), képzeleti,
motoros.
Új eredményeket hoz létre, melyhez az egyénnek
rendelkeznie kell elvonatkoztató képességgel,
rugalmassággal, következtető képességgel,
motivációval, érzelmi stabilitással, fegyelmezettséggel,
kitartással.
Megoldási formái a konvergens (már begyakorolt utat
választ) és a divergens (ötletek és irányváltások alapján)
gondolkodás.
A SZEMÉLYISÉG ÖSZTÖNZŐ RENDSZERE
Az ember tevékenységének forrásait,
mozgatóerőit jelenti.
Az ember és környezet kölcsönhatása a
tevékenységben realizálódik, és ebben a
viszonyban fejlődünk, alakulunk.
A szükségletek olyan hiányállapotok, amely a
tevékenység ösztönző rendszerének alapjai.
Sajátosságai: ereje, tartóssága, dinamikája,
feszültsége.
A szükségletek kialakítása új szükségletek
létrejöttéhez vezet (homeosztázis felbomlása).
A Maslow féle piramis öt - hét (egymást feltételező,
egymásra épülő) szükségleti csoportot különböztet
meg:
Fiziológiai természeti (alap) szükségletét
A védelem,biztonság szükségeltét
Az valakihez tartozás (szeretet) szükségletét
Az elismerés (társadalmi megbecsülés) szükségletét
Kognitív szükségleteket ( tudás,megértés)
Esztétikai szükségleteket (rend, szimmetria)
Az önmegvalósítás szükségletét
Az érdeklődés mindig szükséglethez
kapcsolódik, és a személyiség általános
irányultságát fejezi ki.
Az attitűd (beállítódás) a környezet, az emberi
szükségletek által befolyásolt irányulás.
Az akarat a legmagasabb szintű irányulás
(drive) egy cél érdekében összpontosítva.
A természet az igény kielégítést akadályozza
(frusztráció), melynek legyőzése teszi
cselekvővé az embert.
AZ EMBERI MAGATARTÁS MEGHATÁROZÓI
Szociális meghatározók:
Környezet > élő, élettelen
Kultúra > nyelv, életmód, értékek
Szocializáció > család, társadalmi csoportok
A tanulás.
Születésünktől halálunkig tanulunk. A tanulás egy
ismeretanyag elsajátítására vonatkozik. Gyakorlás
eredményeképpen létrejövő viselkedésváltozás.
Habituális > figyelmen kívül hagyjuk az ismerős, vagy
következmény nélküli ingereket (napsütés)
Klasszikus > megtanuljuk, hogy bizonyos ingert
bizonyos eredmény követ ( a jó út végén étel vár)
Operáns kondicionálás > megtanuljuk, hogy a válasz
következményekkel járhat (büntetés és dicséret)
Komplex tanulás > asszociációk kialakítását vagy
mentális térkép készítését jelenti.
A legtöbb viselkedés utánzó jellegű. A gyermek
utánozza a szüleit, testvéreit, később a
felnőttek nagyobb csoportját (tanítók,
eszményképek stb.)
Az utánzás a tanulás egyik különleges
formája, melyben a megerősítés (dicséret,
büntetés) rendkívül fontos szerepet játszik.
AZ ÉRZELMEK
Az emoció (érzelem) és a motiváció közös tőből
származik, mindkettő valamilyen irányban kimozdít
minket eddigi állapotunkból.
Az érzelmek komplexivitása, differenciáltsága teszi
lehetővé, hogy magasabb rendű, tanult érzelmeket
is tudjunk produkálni (esztétikai, erkölcsi)
Legalapvetőbb érzelemfajták a testi öröm és
fájdalom (primer érzelmek)
Magasabbrendű a tanult érzelmek csoportja >
félelem, szorongás, harag, agresszió.
6.2. A SZEMÉLYISÉG
A személyiség a gondolkodás, az érzelmek, a
viselkedés különböző jellemzőit jelenti, amelyek
meghatározzák az egyén személyes stílusát és
befolyásolják a környezettel való kapcsolatát.
Az egyén:
Rendelkezik azokkal a jellemzőkkel ami minden
emberre jellemzők.
Tartalmazza azokat az egyéni jellemvonásokat,
melyek mindenki mástól megkülönböztetik.
A jellemvonások viszonylag tartósak.
ID (Ösztön én)
EGO (Én)
SZUPEREGO (Felettes én)
Ezek öt fejlődési szakaszban érvényesülnek:
Orális (születés utáni)
Anális
Fallikus
Látens (kisikoláskor)
Genitális (serdülőkor)
A SZEMÉLYISÉG DINAMIKÁJA ÉS EGYENSÚLYA
A dinamikában elsősorban a szervezet egyensúlyi
állapotának visszaállítására való törekvés
intenzitását értjük.
Ha felborul az egyensúly élet be lép a drive
(hajtóerő, késztetés) amely egy aktivizációs
állapot a helyreállítás érdekében.
Ehhez a drive-hoz mindenkor meghatározott
érzelmi tónus kapcsolódik (megfosztottság,
kielégültség, érzékenység) az ingerek irányába.
Drive típusok:
Fiziológiai : éhség, pihenés, tevékenység
Pszichológiai: élményszerzés, tapasztalatszerzés
Biztonság és szeretet: a környezet gondoskodásának
megnyilvánulása felém
Kíváncsiság és felfedezés: megismerés, megértés
Esztétikai és szenzoros: kellemes élmény, érzelmi
kielégülés.
Vészhelyzetben fellépő: menekülés, félelem, harag,
agresszió, pánik
A drive - k közötti kapcsolatok egységes viselkedés
alakító rendszert képeznek. Ezek kielégítésére
megjelenő drive-k egyénileg változóak, a
személyiségnek megfelelő
Az én védő mechanizmusok:
Az ember környezethez való alkalmazkodása
mellett fontos a saját személyiségének
integritását, egyensúlyát, egészségét is meg
kell óvnia.
Ezeket a mechanizmusokat az én védő
mechanizmusoknak nevezzük:
Racionalizáció > amikor igyekszünk
megmagyarázni, miért cselekszünk az
aktuális énünket megvédése során, úgy, hogy
az ideális énünkkel szembekerülünk
Kompenzáció > egy elfogadhatatlan cselekvés
helyett egy az eredetivel rokon területen
megvalósítható cselekedetet hajtunk végre
Elfojtás > egy megvalósíthatatlannak tűnő
cselekvés esetében ideiglenesen, vagy végleg
lemondunk annak végrehajtásáról (nem tűnik
el a vágy)
Áthelyezés > a cselekvés célbavett tárgya
helyett valami könnyebb ellenállást tanúsító
tárgyat veszünk célba, vagy a minket ért
támadást másokon vezetjük le
Kivetítés > Amikor valaki saját hibáját el nem
ismerve másokat kritizál, vagy hibáztat.
(önkritika – kritika)
Regresszió > törekvéseink kudarca gyakran
olyan eredménnyel jár, hogy visszatérünk
valamilyen korábbi én – képünkhöz (sírás,
dühkitörés, ujjszopás, körömrágás,
hajcsavargatás stb.)
4.2. EMBERI KAPCSOLATOK
Az ember társa lény, ezért igénye van társas
kapcsolatok kialakítására és fenntartására.
A kapcsolat két, vagy több személy között
létrejövő viszony, ismeretség, vagy
összeköttetés
Általában nem véletlenszerűek, hanem
valamilyen céllal köttetnek, általában általunk
irányítottak.
Az emberi kapcsolatrendszerek formái:
Interakció
Kommunikáció
Vonzalom
Hasonlóság
Függőség
A kapcsolat alakulásának lépései :
személyészlelés > interakció > benyomás >
vonzalom > választás
A kapcsolat alakításában jelentős szerepe
van:
A kommunikáció verbális és nem verbális
rendszerének (a nem verbális erősebb)
A kapcsolat létesítés terének
A bizalomnak
A helyzetnek
A befolyásolásnak (meggyőzés útján érhető
el)
Az engedelmességnek
Az emberi psziché megismerése, és az emberi
kapcsolatok számbavétele minden
vonatkozásában alátámasztja a
KOMMUNIKÁCIÓ
fontosságát és az emberi léttel történő szoros
kapcsolatát.
Köszönöm a figyelmet:
Vége