Transcript Tárló

5. Tárló
Időszak: 1849. április 1. – 1849. június 30.
1849. április 26-ig, a Komáromi vár felmentéséig fontos szerepe volt a vár védelmében a gyalogsági
csapatoknak, a fő szerep azonban a tüzérségé volt. Illik hát róluk is megemlékeznünk.
Veszprémi tüzérkatonák: Tóth Adolf százados (1. számú lovas üteg parancsnoka, majd a
komáromi vártüzérség üteg parancsnoka), Nesnera Béla hadnagy (az V. hatfontos gyalogüteg
helyettes parancsnoka). A Veszprémi 1906-os vásárbazár 48-as honvédek sátoránál készült
képen 13-as számmal szerepel Kováts Imre tűzmester, (őrmester) lövegparancsnok,
(Veszprém későbbi polgármestere).
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
Honvédélményeim Major István Negyvennyolcas Tüzérhadnagy Emlékezései
(Major István örököse, Nagy Anna magánkiadása, 1973).
Angyal Béla: Gúta és Környéke 1848-49-ben (Dunaszerdahely, 1997).
1753 mintájú 6 fontos bronz ágyú
Az 1848-49-iki Magyar Szabadságharcz Története I-V. írta: Gracza György.
A
szabadságharc „Bibliája” (Mega PRESS 2000 Kft.)
A komáromi vár hősies helytállását számtalan regény is feldolgozza, ilyen Takács Tibor:
Klapka Katonái című történelmi regénye
(Móra Ferenc Kiadó Budapest, 1972)
Vörös nadrágos Komáromi gránátos.
Csikány Tamás: Honvédtüzérség az 1848-49-es szabadságharcban
(Tinta Könyvkiadó, 2000)
Barcy Zoltán Somogyi Győző: A Szabadságharc Hadserege
(Corvina
Kiadó, 1986)
Hadtörténelmi Közlemények 2010. decemberi szám. Hermann Róbert: A Magyar Hadsereg Az
1849. április 26-i Komáromi csatában.
Veszprémi vásárbazár 1906.
(A fénykép eredeti példánya a Laczkó Dezső Múzeum tulajdona)
1.
Honvédélményeim Major István Negyvennyolcas Tüzérhadnagy
Emlékezései
(Major István örököse, Nagy Anna magánkiadása 1973)
E kis könyvecske értékét az adja, hogy páratlan
dokumentum a szabadságharcról. Ez az állítás
nem túlzás: szakavatott történészek véleménye.
Major István egyike ugyan azoknak, akik
"kisemberként" vettek részt a harcokban, s
később megírták emlékeiket, de kiemelkedik
közülük meghökkentő tárgyilagosságával, ami
olykor a szabadságküzdelem és forradalom
nemesi vezetésének bölcs ítéletű, ma is helytálló
bírálatába csap át. Pedig nem a "nagy dolgokról"
elmélkedő alkat ő, ellenkezőleg: csak azt írja le,
amit személyesen átélt, megtapasztalt.
Nemzetőrként, majd honvédként, később tisztként
a háború "fő vonalában" harcolt. Pákozd,
Schwechat, Komárom, Buda, Temesvár – e
nevezetes helyek jelzik e könyv hősének a "nagy
történelem" lapjain föl nem jegyzett tettei
színhelyeit; e tettek és események leírása
azonban most méltán válik a történelem iránt
érdeklődő olvasók közkincsévé.
(részlet a könyv ismertetőjéből)
2. Angyal Béla: Gúta és Környéke 1848-49-ben
(Dunaszerdahely, 1997).
A könyv címlapján1849. június 20-i csata látható.
Érdekes helytörténeti kiadvány, mely a Csallóközi
harcokat írja le, felhasználva például Szinyei
József visszaemlékezéseit, részletesen tárgyalva
a Gúta környéki harcokat. Megemlékezik arról a
komáromi kitörésről, mely 1849. január 12-én
kezdődött Querlonde Ferdinánd alezredes
vezetésével, 3 zászlóalj, gyalogság, 1 század
Hunyadi huszár, és 2 üteg részvételével. Az akció
magyar győzelmet hozott, az ellenség fejvesztve
menekült. Az összecsapás során elesett az
ellenség vezérlő parancsnoka, Geramb őrnagy is.
A magyar oldalról az akcióban résztvevő egyik
alakulat a későbbi 70. zászlóalj.
3. 1753 mintájú 6 fontos bronz ágyú,
(az ágyú gyalog üteghez tartozik).
Az ágyú méretét az általa kilőhető legnagyobb vasgolyó súlyában adták meg, a tarackét a
kilőhető legnagyobb kőgolyó méretével határozták meg.
6 fontos üteg: ez volt a honvédsereg standard üteg típusa. Az üteghez 8 löveg tartozott, 6 db
1753-as mintájú 6 fontos bronz ágyú (síkágyú) és 2 db 1811-es mintájú 7 fontos bronz rövid
tarack (vetágyú). Az osztrák ütegek 6 lövegből álltak, 4 ágyú és 2 tarack. A honvédtüzérség
eredményessége miatt az osztrák tüzérséget 1851-ben a honvédségi minta alapján
átszervezték.
Egy löveg kezelőszemélyzetét a szabályzat 9 főben határozta meg, de szükség esetén még
3 fővel is kiszolgálható volt.
Kilőhető legnagyobb lövedék tömege 2.75-kg, (6 font).
A lövegcső tömege: 414-kg. A tábori lövegek csöve bronzból készült, a réz önmagában
alkalmatlan a lövegcső készítésére.
A löveg teljes súlya lafettával (lövegtalppal): 650-kg. (Ilyen nehéz volt a dalban említett
„rézágyú”.)
Fogatoláshoz lóigény (db): gyalogüteg: 4-,
lovas üteg: 6-.
Lőtávolság (méterben): golyó: 1100-1300-,
kartács: 380-400-.
4. Az 1848-49-iki Magyar Szabadságharcz Története I-V. Írta: Gracza György.
(Mega PRESS 2000 Kft.).
A szabadságharc „Bibliája”
A "történet a népek" oktatója, — úgy
mondják. Legyen szabad remélnem,
hogy igénytelen művem ez irányban is
teszen valamicske szolgálatot. Talán
erősíteni fogja a nagy idők nagy alakjai
iránti kegyeletet, talán hozzájárul a
szabadságszeretet és a nemzeti
öntudat emeléséhez. Vajha úgy lenne'
Isten áldása legyen a hazán.
Budapest. 1894 deczember 1, Gracza
György.
(Részlet a könyv ajánlójából)
Minden hibája ellenére egy olyan könyv,
amit, ha szabadságharcot ismerni
akarjuk, el kell olvasnunk.
5. Takács Tibor: Klapka Katonái
(Móra Ferenc Kiadó, Budapest, 1972).
Takács Tibor: Klapka Katonái című
történelmi regénye egyike azon, a
szórakoztató irodalomhoz tartozó
műveknek, melyek a kitalált történet
mellett a történelmi valóságot is
felhasználva ismerteti meg velünk
az ostromlott Komárom napjait. A
történet a szabadságharc utolsó
heteit mutatja be az olvasónak,
amikor már csak az utolsó
honvédsereg áll hadban, a
Komáromi őrsereg (II., VIII.
hadtestek). A katonák már tudják, mi
történt Világosnál és tudják azt is,
egyedül vannak. Klapkát, akinek egy
nehéz döntést kell meghozni, kémek
és bérgyilkosok kerülgetik. Katonái
eleven pajzsként védik
parancsnokukat és közben
mérlegelik, mit hoz majd a jövő.
6. Vörös nadrágos Komáromi gránátos.
A gránátos alakulatok a kor elit egységei. A
legerősebb, legjobb fizikumú katonák közül
válogatták őket. A meghatározott minimum
testmagasság 5 láb 2 hüvelyk volt, ez 163,2
cm-nek felel meg. Klapka amikor átvette a
Komáromi vár parancsnokságát, elhatározta
egy 2 századból álló gránátos-osztály
felállítását. Ruházatának 2 érdekessége van.
Ez volt az egyetlen gyalogsági alakulat, mely
vörös nadrágot hordott. A fejfedőként használt
medvebőr kucsmát úgy volt lehetséges
előteremteni, hogy azt a Dipold dandár
zászlóaljai 1849. április 26-án a Komáromi
ostromzár feltörésekor ejtették zsákmányul egy
ellenséges gránátos alakulat elfogásával.
7. Csikány Tamás: Honvédtüzérség az 1848-49-es szabadságharcban
(Tinta Könyvkiadó, 2000)
Az 1848-49-es magyar honvédseregnek meglepően sikeres fegyverneme volt a
tüzérség. Óriási eredményként könyvelhető el már az is, hogy egyáltalán sor kerülhetett
felállítására. A szinte előzmények nélküli, megfelelő feltételek híján elvégzett hatalmas
szervezőmunka eredményességét jól bizonyítja az a sok elismerő szó, melyet a
fegyvernem részben saját elöljáróitól, részben az ellenségtől kapott. E dicséretek
sorában mindenképpen a legértékesebbnek számít, hogy mind az osztrákok, mind az
oroszok között elterjedt az a hír, hogy a magyar seregben francia tüzérek szolgálnak.
Ezt azért gondolták, mert a magyar tüzérek olyan gyorsan és jól lőttek, ahogyan
akkoriban csak a legjobbnak tartott franciák tudtak.
(részlet a könyv ajánlójából)
A röppentyű:
A rakéta fegyvernem előde, nem volt még a szabadságharc időpontjára kiforrott fegyver.
A gömb alakú robbanófejet három, hat és tizenkét fontos robbanótöltettel szerelték. A
mögötte elhelyezkedő fémcső tartalmazza a tolótöltetett, ez volt a fegyver Achillessarka. A belőle kiáramló forró gázok még a levegőben is tovább hajtották a lövedéket.
Sokáig nem sikerült azonban a tolótöltet egyenletes töltésének módját meglelni. Sok
tüzér az ezzel való kísérletezéskor sebesült meg. Így járt többek közt a legendás Bem
apó is. A cső mögötti hosszú farúd csak a lövedék stabilizálására szolgált.
8. Barcy Zoltán - Somogyi Győző: A Szabadságharc Hadserege
(Corvina Kiadó, 1986)
„Ebből a könyvből, jellegénél fogva, nem azt tanulhatja meg az olvasó, melyek
voltak a szabadságharc legfontosabb politikai és katonai fordulópontjai, nem rajzolhatja
meg belőle a függetlenségi háború eseménytörténetét, nem eszmélhet rá a nemzetközi
diplomácia működésének rejtett rugóira és összefüggéseire. Képeket lát, egy
festőművész képzeletének és tehetségének bizonyítékait – de nem üres
fantáziatermékeket. Somogyi Győző éveket áldozott arra, hogy a szabadságharc
katonáiról festett sorozata hiteles legyen, Barcy Zoltán pedig éppenséggel évtizedek óta
gyűjti és egyezteti a legapróbb adatokat is a kor egyenruháiról. Munkájukat
megnehezítette, hogy ezúttal is, mint mindig, a győztesek voltak kedvezőbb helyzetben.
Mind az osztrák, mind az orosz haderő egyenruháit művelődéstörténetileg is rendkívül
érdekes szabályzatok határozták meg, írták le és ábrázolták a legapróbb részletekig, a
közgyűjtemények pedig megőrizték a levetett uniformisokat. A rögtönözve felállított
honvédség egyenruházati és felszerelési darabjait a szabadságharc minden más
emlékével együtt igyekeztek megsemmisíteni a győztesek. Azok, akik utóbb megírták
visszaemlékezéseiket honvédéletükről, legtöbbször természetesnek tartották, hogy
mindenki tudja, látta, tapintotta, milyen is volt az az egyenruha, tehát legfeljebb egy-egy
odavetett félmondatban árulnak el róla valamit. Valóságos nyomozó munka hozta létre
tehát ennek a kiadványnak szöveg- és képanyagát.”
(részlet a könyv ajánlójából)
9. Hadtörténelmi Közlemények 2010. decemberi szám.
Hermann Róbert: A Magyar Hadsereg az 1849. április 26-i Komáromi csatában.
A Magyar Hadsereg az 1849. április 26-i
Komáromi csatában.
Ekkor történik meg a szabadságharcban
először, hogy a csatatér két szélén egy-egy
„Veszprémi” zászlóalj küzd. A Görgey által
személyesen vezényelt jobb szárnyon a VIII.
Honvéd hadtest Janik hadosztályhoz
beosztott 70. „Veszprémi” zászlóalj, míg a
Klapka vezényelte balszárnyon a Dipold
dandárba besorolt 6. „Veszprémi” zászlóalj
harcol.