Transcript 06SzlavKult11

A szláv kulturológia
kialakulása
A szláv kulturológia
előfutárai
Jan Amos Komenský (Johannes Amos Comenius / Comenius Ámos
János, 1592-1670) – cseh pedagógus és író, „a nemzetek tanítója”
Jan Amos Komenský
Didactica magna (1632 cs., 1638 lat.)
De cultura ingeniorum oratio (1650)
Rembrandt, Comenius (1661,
“The Portrait of an Old Man”)
A kultúra = 1) az emberben élő vágy állandó tökéletesedésre;
2) a „humanitas” és a kultúra összekapcsolása;
3) Cultura universalis fogalma: az emberiség kultúrája, amely
mind az egyes ember nemessé formálódásának a folyamatát,
mind a szociális lét általános harmóniáját jelöli.
4) a kultúra – eszköz az egyedi meghaladására az univerzális és
az egységes emberiség felé.
Juraj Križanić
Juraj Križanić (1618–1683) – horvát teológus, nyelvész, filozófus, a
szláv összehasonlító nyelvészet „atya”, a pánszláv eszme előfutára.
Gramatično iskazanje (1666),
[Beszélgetések az uralkodásról, avagy Politika (1663)]
A szláv egység: állami, vallási és kulturális területen, amelyet a nyelvi
egység kiegészít.
Közös vonások: Habsburg-birodalmi területről;
vallási indíttatású eszmeiség;
univerzális célok 
Különbségek: Comenius
„Ember centrikus”
Pedagógia
≠
≠
Križanić
„Etnikum-centrikus”
Nyelv, politika
A szláv újjászületés (1820 -1840)
1.
A 19. századi szláv újjászületés okai:
– A többnemzetiségű birodalmi forma válsága.
– A szláv népek ellenállása az Osztrák és az Oszmán
birodalmak hittérítési és nemzeti asszimilációs
törekvésekkel szemben.
– Egy szláv nagyhatalmi állam (Oroszország) létezése.
2. A szláv kulturális öntudatra ébredés formai
– A nemzeti nyelvek tanulmányozása és nyelvőrzés.
– A szláv történelmi múlt feltárása és felélesztése.
– Etnográfiai kutatás.
– A pánszláv eszme születése.
– A szlavisztika mint tudományág születése (1835.-től).
A szláv „ébresztők”
A cseh szlavisztika kezdetei
és az „ébresztők“ első nemzedéke
(1. generace národních buditelů):
Josef Dobrovský (1735–1829): Az ószláv nyelv alapjai (Základy
jazyka staroslověnského, 1822),
František Palacký (1798–1876): A cseh nép története Cseh- és
Morvaországban (Dějiny národa českého v Čechách i v Moravě),
Matice česká megalapítása (1831),
Pavel Josef Šafařík (1795–1861):
Minden szláv nyelvjárásbeli nyelv és irodalomtörténete
(Geschichte der slawische Sprache und Literatur nach
allen Mundarten / Dějiny slovanské řeči a literatury
podle všech nářečí, 1826),
Szláv régiségek (Slovanské starožitnosti, 1836),
Szláv néprajz (Slovanský národopis, 1842).
A szlovák szlavisztika kezdetei:
Ján Kolár (v. Jan Kollár, 1793–1852):
A szláv népek és nyelvek közötti irodalmi kölcsönösségről
(O literárnej vzájemnosti mezi kmeny a nářečími slávskými, 1836),
Szlava lánya (Slávy dcera, 1824) c. epikus költemény,
A magyarországi szlovákok népdalai, avagy világi dalok
(Národnié zpěvanky čili písně světské Slováků v Uhrách, 1834–35).
Ľudovít Štúr (v. Ludevít Velislav Štúr, 1815–1856):
– a szlovák nyelv normatív rendszere:
Úprava stránky Nárečia Slovenskou
alebo potreba písaňja v tomto nárečí
(1844) és Náuka reči Slovenskej (1846).
– A szláv törzsek népdalairól és
elbeszéléseiről (O národných písních
a pověstech plemeň slovanských, 1853).
Martin Benka: Ľudovít Štúr ako vodca
povstalcov r. 1848
– A szlávság és a jövő világa (Slovanstvo
a svet budúcnosti / Das Slawenthum und die Welt der Zukunft, 1852)
— a pánszláv eszme megfogalmazása.
A horvát szlavisztika kezdetei:
Josip Juraj Strossmayer (1815–1905);
matica hrvatska; a délszláv (jugoszláv)
federáció gondolata; a tudomány
akadémiai és egyetemi műhelyeinek
szervezése.
A szerb szlavisztika kezdetei:
Vuk Stefanović Karadžić
(v. Вук Стефановић Караџић,
1787–1864):
– a szerb nyelv normatív rendszere:
a szerb írás reformja és a szerb nyelv
első nyelvtana és szótára
(Pismenica serbska, 1814
és Српски рјечник, 1818),
– délszláv folklórgyűjtés.
A lengyel szlavisztika és kulturológia kezdetei:
A kultúra / civilizáció problematikája a lengyel Felvilágosodás
gondolkodóinál:
ALEGORIA HISTORII POLSKI
Stanisław Staszic (1755–1826)
«Az emberi nem» (Ród Ludzki,
1819–1820) c. didaktikus költeménye.
A lengyel romantika kultúrafilozófiája és
a három bárd ( trzej wieszcze):
Adam Mickiewicz (1798–1855),
Juliusz Słowacki (1809–1849),
Zygmund Krasiński (1812–1859)
A pozitivista kulturológia
Erazm Majewski (1858–1922):
Teoria człowieka i cywilizacji (1910 )
Nauka o cywilizacji-kapitał (t. 1–4, 1908–1923 )
A spekulatív kultúrfilozófia:
Feliks Karol Konieczny (1862–1949): A civilizációk
sokaságáról (O wielości cywilizacji, 1935).
Az orosz szlavisztika kezdetei:
1. A tudományos ág
A. Vosztokov (А. X. Востоков, 1781–1864): Gondolatok a szláv
nyelvről (Рассуждение о славянском языке, 1820)
Ju. Venelin (Ю. И. Венелин, 1802–1839):
A régi és a mai bolgárok politikai, etnográfiai, történelmi és
vallási szempontból az oroszokhoz viszonyítva
(Древние и нынешние болгары в политическом, народописном,
историческом и религиозном их отношении к россиянам, 1829),
A régi és a mai szlávok politikai, etnográfiai, történelmi és
vallási szempontból az oroszokhoz viszonyítva
(Древние и нынешние болгары в политическом, народописном,
историческом и религиозном их отношении к россиянам, 1841),
A dunántúli szlávok népdalainak sajátosságáról
(О характере народных песен у славян задунайских, 1835).
I. Szreznevszkij (И. И. Срезневский, 1812–1880):
a szlavisztika tanulmányozása az orosz egyetemeken (1835-től).
2. Az ideológiai ág
Az „orosz eszme” keletkezése (1830-1840-es évek):
• szlavofilek és nyugatosak vitája,
• Oroszország sajátosságai – „az egyetemes és összemberi
megtestesítője” (F. Dosztojevszkij: „talaj-elmélet”)
Nyikolaj Danyilevszkij (Н. Данилевский, 1822–1885):
•
•
•
•
Oroszország és Európa (Россия и Европа, 1869, 1870)
a történelmi egyvonalú evolúció eszméjének tagadása,
az emberiség fejlődése lokális és autochton „kulturális-történelmi
típusok” egyedi életciklusainak formájában,
a „kulturális-történelmi típusok” az etnikai-nyelvi rokonságon és a
politikai / állami függetlenségen alapulnak,
az európai, illetve a szláv kultúrkör viszonyában – antagonizmus és
konfrontáció: a román-germán civilizáció hanyatló fázisába ért, a
szláv kulturális-történelmi típus azonban fiatal.
A pánszláv eszme a szláv Kongresszusokon:
1848 . – Prágában
1867. – Szt.-Pétervár – Moszkva
3. Az újkori orosz kulturológia egyes jelenségei
Az „eurázsiaiasság” (jevrazijsztvo – евразийство)
az „Eurázsia” eszméje
– konzervatív utópia.
Lev Gumiljov
(Л. Гумилев, 1912–1992)
• „etnogenezis”
• „passzionaritás”
Ju. Lotman
(Ю. Лотман, 1922–1993)
szemiotikai kulturológia
Képek és háttér forrásai
Rembrandt Harmenszoon van Rijn, 1661. körül
(“The Portrait of an Old Man”)
Jan Amos Komensky (Comenius) portréja
http://www.booksplendour.com.au/gallery/classics/rembrandt/rembrandt_Portrait%20of%20an%20Old%20Man-Comenius.jpeg
http://ceska-konference.cz/obecna-porada/img/jan-amos-komensky.jpg
http://www.bilu.org.ua/img.php?k=ilust&r=1&addr=il04.jpg
Európa 18. sz. vége – 19. sz. eleje
http://www.diphis.ru/maps/poland1795.gif
Lengyelország felosztásai (1772, 1793)
http://www.diphis.ru/maps/europe1805.gif
Európa 1805
http://cs.wikipedia.org/wiki/Pavel_Josef_%C5%A0afa%C5%99%C3%ADk
Pavel Josef Šafařík (1795–1861)
http://www.stur.sk/
Ludevít Velislav Štúr (1815–1856)
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/4/41/VukKaradzic.jpg
Vuk Stefanović Karadžić (1787–1864)
http://univ.gda.pl/~literat/zygmunt/polska.jpg
Lengyelország történelmének allegóriája
http://gumilevica.kulichki.net/maps/r2r01.gif
Passzionaritás (eredeti orosz nyelvű séma)
Background:
http://www.grsites.com/