Transcript A fenntartható társadalom új paradigmái

A FENNTARTHATÓ
TÁRSADALOM
Varga Csaba
szociológus, c. egyetemi docens
Stratégiakutató Intézet elnöke
Az új jövő






A jövő egyszerre lokális, nemzeti, európai és
univerzális glokális tér, vagy helyesebben téridő
A jövő (részleges vagy teljes) autonóm szereplője
egyrészt az emberiség, másrészt saját bolygónk,
harmadrészt az emberiség kollektív tudata is
A jelen kényszerpályái hatnak rá, de többé nem
tartják fogságban; a jövő most szabadabb lett a
körülményektől és a korszellemtől
A 21. század egyik fejleménye: a jövő nagyobb
arányban függ saját jövőképünket,
jövőkoncepciónktól, jövőakaratunktól, mint a
múlttól vagy a jelentől
Evvel párhuzamosan az euroatlanti kultúrában
soha nem látott jövőhiány és/vagy
jövőreménytelenség van
A tervezett változtatások és a spontán változások
hálózatot alkotnak, ezeket új paradigmákra építő
tervezési folyamatba integráljuk
21. század előzetes képe






Bármilyen felfoghatatlan, de a 19-20 század most
már véget ér – talán nem pusztító robajjal
Legkésőbb a 21. század második harmadában
felfoghatatlan változások mennek végbe – talán
nem pusztító robajjal
A változásokhoz szükséges tudások jórészt
készen állnak – a társadalmak számára ezek
valószínűleg felfoghatatlanok
Az ehhez szükséges új technológiák jórészt
szintén készen állnak – ezek még a gazdaság
számára is felfoghatatlanok
A múlt és a jövő tehát szemlélhető, értelmezhető
– az igazi veszélyforrás ismét az átmenet és
egyben a jelen lehetetlensége
Magyarország ma még csak a fenntarthatatlanság
finom drámáit érzékeli?
Új fenntarthatóság?







Eltérő a fenntartható fejlődés közpolitikai és
tudományos fogalma
A fenntartható fejlődés kategóriája az ipari kor
egyik utolsó fogalma, amely az ipari-posztipari kor
korrekcióját célozza
Holott az ipari kor fejlődés és/vagy növekedés
felfogása is értelmét veszti
A funkcionális és szubsztanciális globalizáció
keretei között új fogalmat kellene keresnünk
A természeti-környezeti fenntarthatóság a
funkcionális globalizációban megoldhatatlannak
tűnik
Átmeneti fogalmak és törekvések: a fenntartható
információs társadalom, a fenntartható posztpiaci
társadalom, stb.
A tudás- és tudatfejlesztő kor a szubsztanciális
fenntarthatóságot követeli
Globlokál fenntarthatóság






A 21. század elején észrevehető: csak globlokál
típusú és csak felemás fenntarthatóság remélhető
A fenntarthatatlanság mindaddig általános marad,
amíg az ökológiai kríziseket csak ökológiai
krízisekként értelmezzük
Szintén észrevehető, hogy létrejött a harmadik
valóság, a globlokál virtuális valóság, amely
értelmezhetetlen a hagyományos fenntarthatósággal
A mai térelmélet jórészt másolja, vagy alig gondolja
tovább a 20. század térgondolkodását, ami szintén
fenntarthatatlan
A fenntarthatatlanság ma lényegében a globális
tudat funkcionális tudatszintjeinek a kivetülése
Korunk a láthatatlan és rövidesen a látható
paradigma-váltások folyamata lehet – lassan egyedül
csak ez fenntartható
Civilizációs-kulturális környezeti tér
A globalizáció új téridő, legalább ötdimenziós transznacionális hipertér, amelyben a környezeti tér
szerkezete kibővült:
Az univerzális természeti téridő, avagy az öt természeti
alrendszer (atmoszféra, hidroszféra, litoszféra, bioszféra
és a föld belsejét jelentő geoszféra) változatlan;
A globális második természeti tér a nooszféra, technoszféra;
A virtuális poszt-természeti (vagy harmadik természetikörnyezeti) tér, például az infoszféra, a cyberszféra;
Az előbbi három szerkezeti elem együttese, az integrált
természeti-környezeti tér, avagy az ökológiai téregyüttes;
A természeti-környezeti terek egyúttal többszintes (globális,
kontinentális, nemzeti és lokális) társadalmi terek.
Mindegyik társadalmi tér egyben a kollektív társadalmi
tudati terek megnyilvánulásai.
Ezért joggal mondhatjuk, hogy a fenntartható fejlődés
elmélete nem más, mint az összetett ökológiai tér
változásának, változásfolyamatának elmélete.
Önszabályzó szuprarendszer




A tudományos szakirodalomban az egyik új elmélet, a
kockázati világtársadalom elmélete váltotta ki talán a
legnagyobb visszhangot
Az elmélet (Ulrich Beck, 1997) szerint az ökológiai
globalizáció három veszélyforrást erősít fel: 1. a
gazdasággal összefüggő ökológiai pusztítások és iparitechnológiai veszélyeket; 2. a szegénységből fakadó
ökológiai pusztítás és ipari-technológiai veszélyeket; 3. a
tömegpusztító fegyverek bevetésének veszélyeit. Mindez
avval való szembesülést jelent, hogy ezek a veszélyek
civilizációs önpusztítást jelenthetnek és a közös végzet
tapasztalatát kelthetik
Beck felfogása kiegészíthető: a (4) politikával, (5) a
globális tudással, (6) az emberiség tudatállapotával (7)
stb. összefüggő ökológiai veszélyekkel;
Az új felfogás szerint (James Lovelock, 1990, 1991) a
teljes földi bioszféra több mint alkotóelemeinek
együttese, sőt olyan szuprarendszer, amely valamilyen
önszabályozó kibernetikus öntudattal rendelkezik
Új paradigma hipotézisek 1.





Az egyre inkább fenntarthatatlan természet és társadalom új
gondolkodást követel, ezért néhány témánkat érintő új
(zömében univerzális rendszerváltó) paradigma-hipotézis:
1. Az embert nem kell okvetlenül közvetlenül és személyesen
fizikai vagy lelki létében tönkre tenni. Az ember ezen a
bolygón akkor is elpusztul, ha benne és körülötte a
társadalom nem létezik, felborul, szétzúzzák, vagy
széthullik. A szuverén személy léte éppen úgy hozzá kötött a
társadalomhoz, mint a szintén szuverén természethez.
2. A társadalom többek között nem csak a) épített, második
környezet, b) közösségi szövet, szerkezet és hálózat, c)
intézményes állam, s önkormányzat, hanem elsősorban a
társadalom kollektív tudata.
3. A társadalom nem csak az emberen kívül van, hanem belül
is. A társadalom és kollektív tudata beépült az emberi testbe,
az idegrendszerbe, az elmébe és az egyén tudatába is. Az
emberben is a természet, társadalom és tudat: egy.
4. Az ember és a társadalom egyaránt nem csak fizikai,
hanem végtelenül összetett poszt-fizikai (szellemi,
kulturális, tudati vagy például transzcendens) valóság is. Az
előbbi paradigmákból következik, hogy minden valóságréteg
(tehát természet, ember, társadalom, szellem, stb.)
sokrétegű anyagi/tudati valóságvektor.
Új paradigma hipotézisek 2.





5. A társadalmat ugyanúgy, mint a természetet még mindig nem
értettük meg, s azt hisszük, hogy a természet csak anyagi-fizikai
valóság. Azaz halott, érzéketlen valóság, s ezért azt gondolhatjuk,
hogy a halott valósággal bármit tehetünk büntetlenül.
6. Ma már megkockáztathatjuk azt a hipotézist, hogy a természet,
a társadalom ugyanúgy vagy hasonlóan él, mint az ember. Ha a
természet és a társadalom szervezett és bonyolult élet, akkor
feltehetően oka, célja és következménye van létének.
7. Ma az egyik legnagyobb titok, hogy az élő szervezetek,
dimenziók, struktúrák hogyan kapcsolódnak egymáshoz, egyúttal
miképpen feltételezik egymást, s a kölcsönös egymásra utaltságot
miért és mikor bontják fel.
8. Az ember a természetnek és a környezetnek az élő társadalmon
keresztül, a társadalom büntetlen kihasználásával árt, vagy
használ. Ez fordítva is igaz, ha a természet-környezet pusztít,
akkor elsősorban az élő társadalmat teszi tönkre és így nem csak
közvetlenül, hanem közvetve is megszüntetheti az embert.
9. Még változatlanul azt is hisszük, hogy a társadalom szintén
hideg-rideg, tárgyi-intézményi valóság, amely nagyon is hasonlít a
csak naturálisnak hitt valóságra, s ezért a társadalmat is
büntetlenül, erőszakosan alakítani lehet. A természet és a
társadalom azonos érzéketlen, gyakran durva kezelése
természetesen nem más, mint az anti-kultúra, vagy a valódi
kultúra hiánya, a kultúra helyére tolakodó alacsony kulturáltságú,
önpusztításra is alkalmas civilizáció.
Új paradigma hipotézisek 3.




10. Ma már egyaránt lehetőséggé vált, hogy az ember, a
természet, a civilizáció, a társadalom (a gazdaság is, mint a
társadalom alrendszere), vagy a kultúra fenntarthatatlan
legyen. Ezek mindegyike külön-külön is veszély, de több
fenntarthatatlanság összekapcsolása végveszély.
11. Az együttes fenntarthatatlanság tudatosulása és az evvel
járó új globális magasabb tudatállapot viszont az emberiség
nagy esélye s lehetősége, függetlenül attól, hogy a
klímaválság már kezelhetetlen-e, a társadalmi valóság
részben kezelhető-e.
12. Nagyon valószínű, hogy az emberiség már többször
(majdnem teljesen) elpusztult, de nagyon kevés tudásunk
van arról, hogy végül is mi – vagy hány és milyen tényező mentette meg. A természet (egy bárka és a víz, amin a bárka
nem süllyedt el), egy család és gyors cselekvése (egy
működő mikro-társadalom), a csoporttudat (a
megmenekülünk-tudat és bizonyossága), vagy a teremtő erő
(Isten)?
13. Az ezredforduló utáni új valóság és új tudat legfontosabb
üzenete, hogy semmi (sem a természet, sem a társadalom,
sőt az emberiség többsége) nem menthető meg az eddigi
személyes vagy kollektív „mentési gondolatokkal és
szerszámokkal”
Új fenntarthatóság 1.


Az új valóság tehát összetett és sokdimenziós
valóság: első és második természet, személyes és
kollektív tudat, szellemi valóság, transzcendens
valóság, virtuális valóság. A valóság térben
(téridőben) megjelenő sokszintes valóság így
vertikális, horizontális és ugyanakkor térfeletti
valóság. Az élő, ön”változtató”, „tudatos”
természet nem azonos a halott és/vagy létező,
anyagként-tárgyként kezelt természettel.
Az új fenntarthatóság – több változatban - tehát
ebben az új világkép rendszerben fogalmazható
meg érvényesen. Ezt a kisebbségben lévő új
gondolkodás-modell hálózatot, a jelen és a jövő
fenntarthatóságának új fogalmi készletét azért
nehéz csoportosítani, mert a modellek még nem
teljesen kristályosodtak ki, s az indikátorok
többségét még nem tisztázták.
Új fenntarthatóság 2.




1. Humán ökológia (alternatív értelmezések: ember és
környezete ökológia, jó élet ökológia, autonóm
természeti ökológia, tranzakciós ökológia, humán
környezeti ökológia, stb.) Élő-önszervező, sokrétű
természeti-társadalmi-kulturális központú
fenntarthatóság modellek.
2. Társadalmi-közösségi ökológia (alternatív
kategóriák: kollektív felelősség alapú ökológia,
települési ökológia, közösségi ökológia, stb.). Élő
társadalom központú fenntarthatóság modellek.
3. Transzcendens ökológia (alternatív nevek:
spirituális ökológia, ökoteológia, szakrális ökológia,
remény teológia, stb.). Ökoteológiai fenntarthatóság
modellek: például keresztény és más vallásból
kiinduló, kozmikus intelligencia vagy gnózis alapú
felfogások.
4. Tudat ökológia (alternatív fogalmak: kollektív
intelligencia alapú ökológia, poszt-ökológia, létökológia, új tudatosság ökológia, etikai ökológia, stb.).
Kollektív tudat központú fenntarthatóság modellek.
Új társadalmi szakadékok
a 21. század elején:
1. Közösség-gazdagok – közösségszegények
2. Információ-szegények - információgazdagok
3. Technológia-szegények - technológiagazdagok
4. Tudás-szegények - tudás-gazdagok
(vagy: kultúra szegények - kultúra
gazdagok)
5. Tudat-szegények - tudat-gazdagok
6. Istenélmény-szegények - Istenélménygazdagok
A kettős védtelenség elve


Az önszerveződő, vagy a társadalom által kontrollálhatatlan
természet, vagy a éppen a társadalom által megzavart vagy
tönkre tett természet tulajdonképpen bármikor, alig
kiszámítható módon elpusztíthat társadalmi csoportokat. A
társadalom tehát védtelen. Az ember személyesen, egyedül,
társak nélkül – bármilyen egyéni természetpusztító cél is
vezérelje – az univerzális természetet nem képes
elpusztítani, vagy főként csak egyes lokális természeti
közegnek okozhat károsodást. A sokaság, a társadalom, s
különösen a globális társadalom viszont nem csak önmagát,
hanem magát a természetet (sőt a bolygót) is képes tönkre
tenni vagy elpusztítani. A természet tehát védtelen, ha
természetesen eltekintünk a poszt-természeti (például
metafizikai) védelemtől.
Ez a kettős védtelenség elve. Ám a természet súlyosabban
kiszolgáltatott, mint az ember vagy a társadalom. Az új
ökológiai gondolkodás azonban azt is feltételezi, hogy az
emberi társadalom az egyetlen olyan kockázati tényező,
amely képes a természet totális pusztítására. A tétel
ellentéte is igaz: az emberi társadalom az egyetlen olyan
tényező, amely képes a természet-környezet megóvására,
helyreállítására. Ezért bármikor, bármilyen ökológiai krízisről
beszélünk, legyen világos, hogy végső soron csak a
társadalom segíthet.
Negatív paradigmák


Ezért aktuális (vagy első) paradigmaként létkérdés, hogy a
különböző társadalmak ma ugyanúgy fenntarthatatlanok
lehetnek, mint az ipari-posztipari civilizáció, amelynek egyik új
paradigmája, hogy a gazdaság nem tudja eltartani a
társadalmat, ráadásul a gazdaságnak alávetett társadalmak – a
sokféle közvetett erőszak hatására – láthatóan hozzáidomultak a
fenntarthatatlan gazdasághoz. A második új (rész)paradigma
ezért az, hogy a társadalom nem tud mit kezdeni a
fenntarthatatlan gazdasággal; a kölcsönös fogság állapotában a
gazdaságok és a társadalmak egymást húzzák lefelé, miközben a
gazdaságok és társadalmak együttműködését szervező és az
állami intézményeket működtető hatalmi elitek képtelenek
megoldani a válságokat.
A harmadik paradigma-elem, hogy a természet figyelembe
vétele nélkül sem a gazdaság, sőt sem a társadalom nem tudja
eltartani, mi több jólétbe emelni az embert. Eljutottunk a
végpontig, vagy annak közelébe: nemcsak a gazdaság nem tudja
eltartani a társadalmat, hanem a társadalom sem az embert, az
emberi életet, mert a közösség és a kultúra kártyavárként omlik
össze a fenntartható társadalom nélkül. A kiterjedt ökológiai és
gazdasági válság felszínre hozott két alaptörvényt: a természet
fenntarthatatlansága egyre inkább együtt jár a társadalmi
fenntarthatatlanságával, az utóbbi pedig elvileg-logikailag akár
az utolsó földi ember és tudat kipusztulását is jelentheti, ami
egyébként nem biztos, hogy az ember – mint biológiaitársadalmi reprodukció - kihalását hozza magával.
Új társadalomkép




A társadalom ugyanakkor nem, vagy nemcsak pusztán fizikai
létforma, vagy nemcsak második természeti környezetként
megtestesülő naturális valóság. Avagy a társadalom –
jelképesen – nem csak sok egyes ember gazdag együttélési
rendszerei, s nem csak családi kapcsolatokban, emberek
házaiban, vagy közintézményekben és épületeikben
fejeződnek ki.
A társadalom szellemi valóság (is), mert minden egysége,
eleme, „mozdulata” szellemi komponens. Így a társadalom
lelki, vagy spirituális valóság (is), még akkor is, ha ennek
sem a társadalom sok tagja, sem az egyes ember nincs
tudatában, pedig minden egyes darabja, viszonya, emléke és
jövőálma metafizikai természetű.
És a társadalom lényegileg mindig virtuális valóság (is), mert
a társadalmat senki nem tudja megfogni, mint egy tárgyat,
vagy a társadalomba nem lehet úgy beleülni, mint egy
autóba.
A társadalmat az emberek szinte kivétel nélkül labirintus
rendszerként élik meg, amelynek nem találják a kijáratát,
holott a társadalom eredetileg azért jött létre, hogy járható
utat kínáljon a vacsorához, a fűtött barlanghoz és az
Istenhez.
A társadalom titkai





A társadalom projektum most azonban egyszerre több titok
dimenzióba ütközik. 1. A magasabb tudatállapotban lévő egyén
képes-e személyesen befolyásolni a kollektív tudatot, amely a
befolyásolás után megváltozva számos-számtalan emberre hat
befolyásoló erőként?
2. Ha egyszerre több magas tudatállapotban lévő egyén (mintegy
tudatközösségként) képes-e csoportosan befolyásolni a kollektív
tudatot, amely az intenzív befolyásolás után számos-számtalan
emberre hat új módón erős befolyásoló erőként?
3. Az ember egyénileg vagy csoportban kollektíven hat az
emberiség tudatmezőjére, akkor ez a tudatmező képes-e
befolyásolni a természetet és a természeti-környezeti
viselkedést? 4. Ha a társadalmi tudatot nem alulról, vagy nem az
ember felől nézzük, akkor ez a mindenkori, egyszerre változatlan
és folyton változó emberiség-tudat milyen „öntudattal”, milyen
„önprogrammal” rendelkezik?
5. A kollektív tudatra felülről (vagy bármilyen irányból, vagy
dimenzióból) és nem az ember (sőt nem az egyéni isteni Én)
irányából milyen transzcendens hatások érik?
Vagy hagyjuk el a spirituális tér- és időfeletti mezőket (vagy akár
feltételezzük azt, hogy nem is léteznek), kérdezzük meg, hogy a
kollektív társadalmi tudatnak milyen a viszonya, interakciója a
kollektív tudással (az univerzális társadalmi vagy/és kozmikus
intelligenciával)? És teljesen mindegy, hogy milyen és hány
további kérdést teszünk fel, azt
A fenntartható társadalom



Donella és Dennis Meadows a kilencvenes évek elején
publikált egy fontos tanulmányt a fenntartható társadalom
értelmezéséről és programjáról.
Tanulmányuk második felében először összefoglalják, hogy
mik jellemezhetik a fenntartható társadalmat: 1. a
visszajelzés tökéletesítése, azaz például jobban meg kell
ismerni az emberi populáció jólétét, valamint a lokális és
globális erőforrásokat és szemétlerakókat; 2. A reakcióidők
felgyorsítása, avagy aktívan keresni kell azokat a
szignálokat, amelyek jelzik, ha a környezet károsodik; 3. A
nem megújuló erőforrások felhasználásának minimalizálása;
4. A megújuló erőforrások eróziójának megelőzése; 5.
Minden erőforrás maximális hatékonyságú használata; 6. A
népesség és a fizikai tőke exponális növekedésének
lelassítása és végül megállítása.
Szerintük „…az utolsó tételnek nagy a jelentősége.
Intézményi és filozófiai változásra, valamint társadalmi
innovációra van szükség. Megköveteli a kívánatos és
fenntartható népesség- és termelési szint meghatározását.
Inkább a fejlesztés, mint a növekedés eszméjéhez
kapcsolódó célok megfogalmazását kívánja meg.
Egyszerűen, de lényegre törően egy olyan emberi létezés
célképzeteit igényli, amelynek nincs szüksége állandó fizikai
expanzióra.”
Az új vízió 1.
A fenntartható társadalom vízióját gyökeresen kiegészítjük egy
továbbgondolt, valóban új és fenntartható jövőt ígérő világképpel:

1. pont: Az új, fenntartható, globális-lokális világrend. A jelenlegi
gazdasági világrendet nem elég – ugyanebben a logikában – javított
világrendre váltani. Az új és más típusú világrend-modellek
kitalálása most folyik.

2. pont: A poszt-piaci (poszt-tőke alapú) gazdaság, avagy a posztkapitalizmus utáni új gazdaság. A gazdaság nem átmeneti, hanem
általános krízisben van, amelyet ma még makacsul védenek a
piacpárti dogmatikus ideológusok. A szemléleti vagy stratégiai
alternatíva hiányzik. Mindegy, hogy a következő félszázad milyen új
gazdaság-modelleket dolgoz ki, ám ezek mindegyike valamilyen
mértékben poszt-piaci, vagy/és már nem a mostani tőke-központú
gazdaság lesz. A gazdaság koordinálását se a láthatatlan kéz, se a
látható kéz nem tudja ellátni: jön a tudásbeli, a társadalmi, az
erkölcsi, vagy a spirituális posztpiaci szabályozás.

3. pont: Részvételi állam, részvételi (és elektronikus) demokrácia.
Az elmúlt századok állam-modellje, vagy tágabban politika-,
hatalom-, kormányzás típusa egyaránt működésképtelenségét,
reformképtelenségét, kríziskezelési képtelenségét mutatja. Az új
modellt egyaránt jellemzi majd, hogy egyrészt az állam- (vagy
közösség-) polgárt nemcsak bevonja, hanem annak részvételére
épít, másrészt a mai képviseleti (kvázi) demokráciát felváltó
részvétel központú demokrácia jön létre, harmadrészt a
társadalomnak alárendelt, a társadalmat aktivizáló politikai
rendszer visszanyeri reform- és cselekvőképességét, legitimitását és
kohézióteremtő lehetőségét.
Az új vízió 2.


4. pont: Az intelligens, hálózati, civil társadalom, lokalitás
reneszánsz. A mediatizált hatalmi érdekeknek (és játékszabályoknak) alávetett, ezért magas fokon manipulált és
kiszolgáltatott, szétesett és izolált, információ- és tudás hiányos,
önszervezésben alulteljesítő, dialógusra és kooperációra alig
alkalmas társadalmak helyett magas szinten képzett, gazdag
identitás készletre építő, kreatív, önszabályzó, önszervező,
intelligens és – vertikálisan és horizontálisan – együttműködő,
sőt fenntartható civil társadalmak alakul(hat)nak ki. Ezek a
politikai-hatalmi struktúrákat és intézményeket ellenőrzik, s a
globális, nemzeti és lokális szinten egyaránt folyamatos
önépítkezéseket folytatnak. A hálózati társadalmakban a lokális
szinteken új minőségek – új önkormányzati, önellátási,
önszervezési elvek és formák - jönnek létre.
5. pont: Állam- és hatalomközpontú nemzet helyett, erkölcs,
tudat és tudat-központú nemzetek együttműködése. Az elmúlt
századokban a külső és belső veszélyeztetettségek miatt a
nemzetek (kivéve az uralmi központokat megtestesítő nagy
államokat, nagy nemzeteket) alapvetően védekezésre
kényszerültek és létmódjuknak elsősorban az erősnek akart
nemzetállamokat tartották. A kifelé támadó, a befelé szintén
gyakran támadó nemzeteket – az új típusú világrendben,
értékrendben, kooperációs rendben – felválthatja a tudás, az
érték, az erkölcs, a magasabb kollektív tudatállapot központú
nemzet-modell.
Az új vízió 3.


6. pont: Új tudás, poszt-normál (és/vagy poszt) tudomány. A
közelmúlt, a jelen és a közeljövő egyaránt tudáshiányos
világát (gazdaságát, társadalmát, államát, stb.) nem lehet
fenntartani, ráadásul az elmúlt évtizedekben szinte minden
kontinensen, vagy országban folyamatosan születik a
paradigmaváltó új tudás, új (már nemcsak poszt-normál
jellegű) tudomány, új metafizika vagy új teológia számos
iránya, gondolkodási modellje. A tudás-alapú gazdaság és
társadalom nem illúzió, nem maszlag, csak nem a régi
tudásokat kell a régi – avagy fenntarthatatlan módon –
alkalmazni. Ezért a tudásteremtés és tudásközvetítés új
programja, új intézményrendszere alakul ki.
7. pont: Az ember újjászületése, előtérben a tudat- és az
elme, fókuszban a lelki-szellemi szükségletek. Ez a második
ezredforduló szembesült a legélesebben avval, hogy az
ember egészéről elképesztően keveset tud, hiába
megszámlálhatatlan tudományos kutatás és eredmény,
miközben egyre nyilvánvalóbb, hogy az ember lényege nem
a test és agy (ám mindegyik generálisan fontos), hanem
mindenekelőtt az elme, a lélek, és főként a titokzatos és
egyelőre látszólag megfejthetetlen tudat. Ha hiányzik
valami, méghozzá mindenhez, világrendhez, társadalomhoz,
jövőhöz, akkor ez nem más, mint a magas rendű ember és
annak magas rendű (tudat)minősége.
Az új vízió 4.


8. pont. Személyes és kollektív tudat emelése. Ha a 21.
század fő (vagy egyik fő) kérdése a tudat, akkor az
szükségképpen nem más, mint egyszerre a személyes és
kollektív tudat, sőt a személyes és kollektív tudat minden
szintje, a tudattalantól a transzcendens tudatokig. A
tudattípusok, a tudatformák, a tudatminőségek, a
tudatállapotok, a tudatváltások megértése és tudatos
alkalmazása feltétele minden külső (gazdasági, társadalmi,
ökológiai, stb.) tényleges és valódi eredményt hozó
változásnak is.
9. pont: Erkölcs-központú világ, poszt-szekuláris világrend,
új spiritualizmus, szakrális demokrácia. Ez a század avval a
paradigmaugrást hozó változással is jár, ha az emberek és
ideológusok többsége ezt még elképzelhetetlennek is tartja,
hogy egyrészt véget ér a vita az Istenről, hitről, vallásról, a
transzcendencia létezéséről, mert ezek a dimenziók,
valóságok, minőségek vitathatatlanná válnak. Másrészt
véget ér a vita erkölcsről, etikai normákról, az erkölcsi
szabályok feltétlen szerepéről, mert szintén vitathatatlanná
válik, hogy bolygónk, civilizációnk, kultúránk
fenntarthatatlan az erkölcsi rend nélkül. És akkor még az is
megtörténhet, hogy a hitek, a vallások, az etikák nem
egymásban, nem egymás között keresik az ellenséget.
Az új vízió 5.



10. pont: Fenntarthatóság helyett újragondolás-újraalkotás.
Vagy durvábban mondva, a kapitalista, poszt-kapitalista – a
kapitalista világrend lassú, alig hatékony, globális
konfliktusokba sodró – kvázi-fenntarthatósága helyett
nemcsak a mai egyre kevésbé fenntartható világrendben,
hanem elsősorban az új világrend-alternatívák valamilyen
kombinációjában új természeti-környezeti koncepcióra és
magatartásra lesz szükség. Ezt a jelenlegi fenntarthatóság
fogalom helyett újragondolásnak-újraalkotásnak nevezném,
mert alapja a természet, az élet és az ember új felfogása
lesz.
Íme, tíz pontban a kardinális kis káté. Ez így együtt nem
más, mint az új program. Az új módon fenntartható
világrend, s fenntartható világtársadalom víziója. Ehhez sem
kell azonban több évszázad és nincs esély a világváltás
kitolására, távoli időbe való exportálására.
Az új pontok egyúttal azt is jelzik, hogy nem csak a
fenntarthatóságot, hanem a társadalmat magát is újra kell
gondolni. Minden eddigi közvélekedéssel és tudományos
állásponttal szemben a társadalom nem elsősorban „objektív
valóság”, hanem többféle csoportos tudatállapot és
tudatminőség.
Új paradigmák kora (előtt)




A régi paradigmák „uralma” ellenére tehát már
potenciálisan az új paradigmák korát éljük, a közeljövő –
bármikor is lesz az - az új paradigmák elterjedése és
érvényesülése lesz. Az új paradigma új gondolkodás –
túllépés a naturális, anyagelvű valóságon, a testen és a
fogyasztáson, avagy visszatérés az igazi „valóságokhoz”
(tudathoz, téridőhöz, kultúrához), mert a funkcionális
építkezés önmagában korlátozottan eredményes.
A világszemlélet-váltást így is jellemezhetjük: anyagtól a
tudatközpontú anyaghoz, sőt a tudatig, a világegyetemtől
az univerzális tudatmezőkig, s a párhuzamos
világegyetemekig, társadalomtól a társadalmi tudatig és
tudatalattiig.
Új világteremtés folyik: bent az egyénben - és kint is a
társadalmi téridőkben. A fejlesztések így nem
irányulhatnak elsődlegesen, vagy kizárólag a tárgyianyagi következményekre (az „objektív” valóságokra),
még akkor sem, ha a következmények visszahatnak (a
tudatokra).
A következő időszakban gyors váltás indul el: a naturális
történelemtől eljutunk a poszttörténelemig. Változatlanul
ideák cselekednek velünk.
A jövő-forgatókönyvek jellemzői


A 21. század első felének várható forgatókönyvei a világszerkezet különböző szintjein
így nézhetnek ki:
• univerzális (civilizációs) forgatókönyvek
• globális (és kontinentális) forgatókönyvek
• Magyarország lehetséges öt alternatívája
• magyar régiók lokális szcenáriói
• települések és kistérségek jövőútjai
Itt is igaz a leegyszerűsíthetetlen
összetettség törvénye: minimum ennyi
szinten és ennyi változatban vázolni kell
a forgatókönyveket
Univerzális forgatókönyvek




A belső pusztulás, önpusztítás forgató-könyvei:
a földi civilizáció belső válsága (népesedés,
eltartó képesség, globális gazdaság, katonai
konfliktusok, stb.)
A külső pusztítás, pusztulás szcenáriói: a
világegyetem, a Tejút galaxis, a Naprendszer és
a Föld csillagászati veszélyeztetettségének
bekövetkezése
A külső támogatottság vagy támogatás
forgatókönyvei: spirituális mentőöv a földnek,
más civilizációk segítése, külső tudások
befogadása, stb.
A belső megmentés, megoldás szcenáriói: a
külső és belső pusztulások, pusztítások
kivédése, univerzális pozitív megoldások
végigvitele, stb.
Globális forgatókönyvek 1.
A pénzközpontú újkapitalizmus és alternatívái
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
A globális monopolgazdaság, s a transznacionális
vállalatok további térfoglalása
A tartósan szabályozatlan, jelenlegi monetarizmus
folytatódása
A piacilag és/vagy államilag szabályozott (és
részben önszabályozásra képes) monetarizmus
kialakulása
A szimbolikus monetarizmus erősödése
Az információs pénzgazdaság és a repülő pénzpiac
fennmaradása, vagy bukása
A világgazdaság átalakítása (részleges
felügyelete) új politikai-gazdasági irányítási
rendszerrel
A kockázattársadalom alternatívája: a jelenlegi
világgazdaság és társadalom - részleges vagy
teljes – összeomlása
stb.
Globális forgatókönyvek 2.
A posztkapitalizmus és alternatívái
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
A sikeres technológia forradalmak folytatásai, az
új technológiák generális hatásai
Visszatérés a természetes gazdasági rendhez
Az ökológiai válságok globális gazdaságitársadalmi világválságokat okoznak
Új típusú fenntartható fejlődés, környezetbarát
világ fokozatos létrejötte
Újgazdaság, információs gazdaság térnyerése
Lokális, fenntartható szigetek kialakulása
Társadalmi tőke központú, erkölcs-érzékeny
gazdasági-társadalmi világmodell születése
A spirituális gazdasági-társadalmi kísérletek
forgatókönyve
A globális jogállam megerősödése, tényleges
kiépülése
stb.
Globális forgatókönyvek 3.
A információs kor alternatívája
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
Klasszikus informatikai (technológiai) fejlődés
uralma
Új információs és kommunikációs világrend
megszületése
Oktatásközpontú társadalom alternatíva előtérbe
kerülése
Közvetlen elektronikus demokrácia avagy
kvalitatív demokrácia elterjedése
Hagyomány- és ökológiaközpontú információs és
vagy tudás-társadalom kialakulása
Mediatizált kommunikációs társadalom virtuális
fölénye
Hálózati polgár, digitális polgár és az intelligens
civil társadalom megerősödése
stb.
Globális forgatókönyvek 4.
A tudáskor alternatívái
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
Az új tudás átalakítja a világot, lehetséges válik a
tudás személyes tőkévé válása
A tudás mindenki által elérhető – vagy sokak által
továbbra is elérhetetlen
A mesterséges intelligencia elterjedésének
szcenáriója
A biológia, genetika és a biotechnológia új
perspektívái és új veszélyei
Az emberiség a földi civilizációból kilépve a
világegyetembe integrálódik
A tudástársadalom alternatívája mind új létmód
globálisan elterjed
Új típusú transzcendencia, a vallások újjászületése,
új szakrális alternatívák
A tudattársadalom előkészítése, a kollektív tudat
szabályozásának megtanulása
stb.
Nemzeti forgatókönyvek
Általános jellemvonások
a) A népességfogyás és öregedés miatt
fokozatosan minél több magyar
áttelepítése a mai országhatáron belülre
b)
A népességfogyás és öregedés miatt
több millió nem magyar állampolgár
meghívása Magyarországra
c)
A gazdasági nemzet újrateremtése,
elsősorban az információs kor eszközeivel
d)
Államközpontú nemzet helyett végleg a
nyelvi-kulturális avagy a tudásnemzet
létrehozása
e)
A Trianon előtti nemzetállam földrajzi
szétszakadása után a nemzet lelki-szellemi
közösségként is végleg szétszakad
Nemzeti forgatókönyvek 2.
Általános jellemvonások
f)
g)
h)
i)
j)
k)
l)
A nemzeti kohézió és identitás fokozatos és
véglegesnek látszó megszűnése – vagy intenzív
újjászületése
Az Európai Unióban Magyarország megőrzi
autonómiáját és kultúráját, sőt a globális világban
széles körben ismertté válik
Vagy az új globális és lokális viszonyok közepette
ötven-száz év alatt elveszti nemzeti-kulturális
arculatát
Vagy az Európai Unió keretei között lejátszódik a
békés, kvázi nemzetegyesítés, ám ebből hosszútávon
is kimaradnak fontos nemzetrészek
Egy erős európai egyesült államokban a magyar
nemzetállam helyett „regionális állam” alakul ki.
A spirituális-szakrális nemzet újra létrejön, az
univerzális magyar hagyományok modernizálódva
visszaépülnek
stb.
Nemzeti forgatókönyvek 3.
Lehetséges típusok 2050-ig
1.
2.
3.
4.
5.
fekete (világvége) forgatókönyv
sötétszürke (csendes alámerülés)
forgatókönyv
világos szürke (libikóka)
forgatókönyv
kék (információs és/vagy
tudástársadalom) forgatókönyv
fehér (egységteremtő, új kollektív
tudat teremtő nemzet)
forgatókönyv
Nemzeti forgatókönyvek 1.
A fekete forgatókönyv: világvége
a) Az újkapitalizmus részlegesen vagy egészében
csődbe jut
b) Magyarország belesodródik a soha nem látott
méretű pénzügyi világválságba
c) A globális és/vagy regionális ökológiai
katasztrófák érnek el minket
d) Az Európai Unió részben vagy teljes egészében
szétesik, Európában elszaporodnak a regionális
háborúk és terrortámadások
e) Magyarország nem vonhatja ki magát az
információs puha világdiktatúra hatásai alól
f) Magyarországon folytatódik, sőt felgyorsul a
radikális népességfogyás és öregedés
g) stb.
Nemzeti forgatókönyvek 2.
A sötétszürke forgatókönyv:
csendes alámerülés
a) A pénzközpontú kapitalizmus válságai nehezen
kezelhetők
b) A posztkapitalista reformok a fejlett világban is
elmaradnak
c) A nemzeti jövedelemtermelés nem haladja meg a két
százalékot és Magyarország tartósan
versenyképtelenné válik
d) Nem integrálódunk a globális információs korba,
legfeljebb lépést tartunk az infokommunikációs
technológiák elterjesztésében
e) Részleges visszatérés a klasszikus
nemzetgazdasághoz vagy a szocialista államosított
gazdasághoz
f) A magyar gazdaság és társadalom felmondja a
meglévő íratlan egyezségeket
g) stb.
Nemzeti forgatókönyvek 3.
A világos szürke forgatókönyv: libikóka
a) Magyarország folyamatosan bukdácsol a
világgazdaság örvényei között
b) Az újkapitalizmus, a posztkapitalizmus, az
információs kor egyaránt nem teremt tartós
fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődést
c) Az összetett magyar szerkezetben még jelentős
funkciókat betöltő posztfeudális, posztszocialista
és klasszikus kapitalista magyar gazdaságot
ismétlődő válságok sújtják
d) Az európai információs társadalomba felemásan és
korlátozottan integrálódunk és az európai
információs társadalom fejlődése is akadozik, vagy
félbemarad
e) A tudás- és bizalomközpontú társadalomszervezés
elmarad, vagy csak töredékesen megy végbe
Nemzeti forgatókönyvek 3.
A világos szürke forgatókönyv: libikóka/2
e) A politikai, a gazdasági és a kommunikációs vezető
erőcsoportok sem külön-külön, sem együttesen
nem képesek Magyarországot modernizálni
f) A magyar tudomány (és közgondolkodás) a
normál-tudomány rabjaként nem lehet húzóerő
g) Az egyéni és csoportos innovációkat és
kreativitásokat a fennálló hatalmi és kulturális
rendszer elfolytja vagy kiszorítja
h) A külső erőtér tanácstalansága, s a belső
jövőhiány miatt tartós tehetetlenség
i) Európában és Magyarországon folytatódik a
politika dekonstrukciója, az elit
döntésképtelensége
j) stb.
Nemzeti forgatókönyvek 4.
A kék forgatókönyv:
információs és/vagy tudástársadalom
a) A tízes évek közepére létrejön az európai
tudástársadalom és az Európai Unió részlegesen
behozza hátrányát a kontinensek közötti
világversenyben
b) Egy ilyen európai erőtérben Magyarország az
európai tudástársadalom egyik kreatív nemzetévé
és államává fejlődik és belép a fejlett
tudásközpontú országok csoportjába.
c) Ha az Európai Unióban késik vagy alacsony szinten
sikerül a tudástársadalom kiépítése, Magyarország
akkor is dinamikusan felzárkózhat, vagy még
inkább lemaradhat az európai államok között is
d) A magyar tudásalapú (innovációs, kutatásfejlesztés orientált) gazdaság és társadalom a tízes
évek közepéig nagyrészt sikeresen létrejön.
Nemzeti forgatókönyvek 4.
A kék forgatókönyv:
információs és/vagy tudástársadalom 2.
e) A globális és az európai tudáspiacon a magyar
tudásipar növeli is jelenlegi pozícióit és a fejlett
világ egyik nemzeti tudásközpontja lesz
f) Az európai trendeket megvalósítva, vagy akár
túlhaladva is intenzíven végrehajtja az ekormányzás és – a közigazgatás minden szintjén
– az e-közigazgatás programját, beleértve a
regionális közigazgatás és digitális közigazgatás
létrehozását (államreform, demokráciareform)
g) A tudástársadalom alternatíva részleges
megvalósításával a magyar társadalomban
csökkennek a társadalmi, a szellemi és a tudati
esélykülönbségek
h) stb.
Nemzeti forgatókönyvek 5.
A fehér forgatókönyv:
egységteremtő nemzet
a) A következő harminc évben az információs és
tudástársadalom egyszerre globális és regionális
konfliktusai magas szinten kezelhetők maradnak
b) A földi, és különösen az európai civilizáció
legalább részben vagy esetleg egészen többékevésbé megoldja az alapvető ökológiai,
energiaügyi, népesedési, pénzügyi (stb.)
problémáit
c) Ha ezeket a felsorolt konfliktusokat és
világproblémákat nem tudja kellően kezelni,
akkor ez az univerzális működési krízis
kikényszeríti minden eddigi korszakot is
jelentősen meghaladó új világrendet, amelyet
előzetesen egységteremtő korszaknak hívhatunk
Nemzeti forgatókönyvek 5.
A fehér forgatókönyv:
egységteremtő nemzet 2.
d) Ennek azonban kiemelt feltétele, hogy az
emberiség többsége eljusson a tudásközpontú
életvitelhez, és az emberiség régi-új tudását
alkalmazni tudja a személyes életében és a
kollektív problémakezelésben
e) Az egységtársadalom szellemi feltétele, hogy a
század közepéig létrejön és elterjed az egyesített
természettársadalom és valláselméletek avagy az
új gondolkodás, az új paradigmák, az új filozófiák
korszaka (metaelmélet)
f) A civilizáció megerősödve a jelen és a közeljövő
világválságaiban, folytatja a tudás vezérelte és
tudatközpontú világmodell kiépítését, ami
elvezethet a huszonegyedik század második
felében az egységteremtő korhoz.
g) stb.
Lokális szcenáriók
Általános jellemzők




A természeti, tárgyi és gazdasági társadalmi
hagyományok alapján véglegesen kialakulnak a
magyar regionális egységek
Ideális esetben a kialakult társadalmi és kulturális
egységek alapján hosszútávra megszületik a
maximum hét (vagy kevesebb) önkormányzati régió
Minden régióban felgyorsul az intelligens civil
társadalom megerősödése és széles körű
intézményesítése
Az intelligens civil társadalom hathatós
részvételével és kontrolljával stabilizálódik a lokális
tudásalapú gazdaság és fokozatosan, az eddiginél
nagyobb mértékben integrálódik az európai és a
globális gazdaságba
Lokális szcenáriók
Általános jellemzők 2.




A központi-állami támogatás és a regionális
társadalom együttműködésének eredményeképpen a
lokális kultúrák (mint a nemzeti kultúra
alapegységei) nem csak megtartják, hanem erősítik
saját arcukat és identitásukat
A regionális szinteken belül, avagy a lokalitás alsóbb
szintjein hasonló tartalmú fejlődés megy végbe, ami
azt jeleni, hogy a hangsúly most már nem a megyére,
hanem a kistérségre és a nagyobb településekre
kerül, ugyanakkor a legkisebb település sem kerül
megoldhatatlan, vert helyzetbe
A térségi fejlesztésben egyre inkább támogatási
prioritásokhoz jutnak – a gazdasági vagy
közigazgatási fejlesztések mellett – az életformaéletminőség fejlesztések
stb.
A magyar lokális térségek
jellemző szcenáriói 2020-ig



Elszenvedés szcenárió: A hol dinamikus, hol már
agresszív univerzális-globális forgatókönyvek
kivédhetetlenek és a lokális térségek csak
elszenvedik a mindent átható változásokat
Csatlakozás az éllovasokhoz forgatókönyv: Az
európai és az állami támogatások jó hasznosításával
a magyar lokális térségek mindegyike vagy többsége
a legjobb európai lokalitások közé kerülnek
Lokális központú új tipusú nemzet szcenárió: A
Kárpát-medencében országhatárokon átnyúlva a
magyar lokális térségek és települések összefognak
a tudástársadalom (vagy más hasonló) modell
létrehozása érdekében
A magyar lokális térségek
jellemző szcenáriói 2020-ig 2.




Belső szétszakadás forgatókönyv: A hazai
lokalitások (régiók között és régiókon belül) a
jelenleginél is nagyobb mértékben térségi és
társadalmi különbségek és ellenérdekeltségek
szilárdulnak meg
Közép-Európa a jövő szigete szcenárió: Attól
függetlenül, hogy az Európai Unió válságban van, vagy
intenzíven fejlődik, Közép-Európa és ezen belül
Magyarország mintegy a jövő szigetcsoportjaként
innovatív, tudásalapú, fenntartható fejlődés
nagyrégiójává szerveződik.
Váratlan forgatókönyv alternatíva: A magyar
lokális szinten, egymástól is eltérő új törekvések (új
önkormányzás, részvételi demokrácia, kollektív tudat
fejlesztés, etikai gazdaság, intézményesült civil
társadalom, stb.) jelenik meg
stb.
A forgatókönyvek megvalósítási
esélyei Magyarországon
Kedvezőtlen globális folyamatok esetén
Magyarország tehetetlenül csúszik visszafelé a globális
fejlettségi lejtőkön
Magyarország a nem kedvező esélyeket felnagyítja, eltúlozza,
félelem által vezérelt lesz és ebben az esetben a bukás
esélye többszörössé válik
Magyarország az európai államokkal közösen megpróbál
védekezni a válságok elhárítása érdekében, de ez az
együttes védekezés hatástalan
Az Európai Unió és Magyarország egyrészt jól és hatásosan
védekezik a világválságok elhárításában, másrészt ebben a
sikeres konfliktuskezelésben Magyarország komolyan
kiveszi részét
Magyarország önmagában vagy cselekvőképes partnereivel
(nem az unió minden államával) összefog és kisebbnagyobb mértékig élen jár a kedvezőtlen jelenségek és
következményeik elhárításában
Magyarország elutasítja a kedvező, vagy félig-meddig kedvező
esélyeket
A forgatókönyvek megvalósítási
esélyei Magyarországon 2.
Kedvező globális folyamatok esetén
Magyarország hangadó uralkodó csoportjai nem, vagy
csak alig értik meg, és ezért nem követik a külső
erőtérben kínálkozó mozgáspályákat
Magyarország alkalmazkodik a domináns
nagyhatalmakhoz, így az a veszély fenyegeti, hogy
elveszik az üres, formális alkalmazkodásban
A szokásos belső széthúzások miatt a magyar politika, a
gazdaság és a társadalom csak az esélyek alacsony
szintű kihasználására képes
Magyarország az Európai Unióban és a globális világban
mintegy jó tanulóként folyamatosan jól felel és ezzel
a magatartással a külső erőtér kedvező lehetőségeit
ügyesen és sikeresen kihasználja
Magyarország és ezen belül az összes régió a kedvező
esélyekkel szuverén módon él, sőt jól eligazodik a
konkrét lehetőségek között is, s így akár az
esélyeken túlhaladó teljesítést ér el
A forgatókönyvek megvalósítási
esélyei Magyarországon
A magyarság szándékai szempontjából
A magyar társadalomban egységes akarat nem
várható, ezért még nehezen képzelhető el,
hogy az ország egyhangúlag fellép egy számára
elfogadható jövőkép-csoport mellett
A megosztottságok miatt csak egy kisebbség
egységes és egyidejű akarata az elérhető, ám
már ebben az esetben is remény van arra, hogy
a magyarság kisebbsége tudatosan akarja
például a tudástársadalmi jövőt
Nem kizárt, hogy a többség akarata ellenére a
kisebbség programkifejezése és érvényesítése
jórészt reménytelen, ezért csak az új jövőkép
részleges valóra váltása lehet a közvetlen cél
A forgatókönyvek megvalósítási
esélyei Magyarországon
A magyarság szándékai szempontjából
A nemzeti civil társadalom hiánya miatt a magyarságot
kifelé és befelé egyaránt képviselő politikai,
társadalmi és gazdasági elit van kulcsszerepben. Ám
egyelőre még nem tapasztalhatunk olyan átfogó,
nem pártelvű politikai akaratot, ami egyenlő lenne
az új jövő mellé állással
Ha a század közepéig vezető új alternatívákat a
hagyományos politika nem vagy nem eléggé
képviseli, akkor a politikától részben független
társadalmi, szellemi és spirituális akaratkifejeződés
megszervezése válik fő feladattá
Ha már a magyarság kisebbsége részben tudatosan
akarja az új világot, mert megértette és támogatja
az új alternatívát és ezzel párhuzamosan a többségi
érdek és érték-csoportok nem állítanak
átléphetetlen akadályokat, és továbbá a kisebbség
szándékát és programját az univerzális és
kontinentális jövőalternatíva erősíti, akkor…
Új dilemmák 1.




Nincs meg az az integrált tudás, amellyel
értelmezhető a valóság mind két „oldala”: a
racionális és racionálison túli (lásd például:
személyes és kollektív tudat) világ
A posztmodern gondolkodás megkérdőjelezte a
nagy világmagyarázatokat, de az új tudomány
megint eljutott az átfogó elméletek
szükségességéig (az új filozófia igénye)
Magyarország tudáspiaci vezető a
metaelmélet-metafilozófia kutatásban, de a
befejezéshez még évtizedek kellenek
A természet, az anyag, a fenntarthatóság új
elméletének kidolgozása napirenden van
Új dilemmák 2.





Nem világos, hogy az univerzális-globális minőségi
fenntarthatóságot hogyan elérni, vagy javítani
Az egyik új módszer a kollektív tudatállapot
tudatos korrigálása, rendezettebbé tétele
A nyolcvanas évek óta például nagy sikert ért el az
un. Maharisi-hátás alkalmazása, ami a szupravezetés kvantumfizikáján (a Meissner-hatáson)
alapszik.
A tudományos kutatások kimutatták, hogy
világszerte azokban a városokban és
településeken, ahol csupán a lakosság egy
százaléka gyakorolja a meditációs technikákát, a
negatív társadalmi trendek megfordultak, jelezvén
a rendezettség és a harmónia növekedését
A kísérleti időszak alatt jelentősen csökkent a
következő jellemzőket tömörítő index értéke:
bűnözés, közlekedési balesetek, halálozás,
alkoholos italok és cigaretta fogyasztása,
munkanélküliség és környezetszennyezés
Konklúziók







A föld bolygó és emberi civilizációja új módon talán még
fenntartható, de a fenntarthatóságot súlyos veszélyek
terhelik
A jelen nem tudja megmenteni a jövőt – egyszerre több
hamis világkép foglyai vagyunk
A funkcionális fenntarthatóság programja csak részlegeskorlátozott eszközöket kínál a veszélyek elhárítására
A vertikális és horizontális jövő-forgatókönyvek és ezek
alapján a többszintű stratégiák és eljárásmódok
megtervezhetők
Ettől azonban egyelőre csak minimális változások
várhatóak – és akkor?
A szubsztanciális gondolkodás és módszertan sikeresebb
lehet, ám erre az emberiség (különösen ÉszakAmerikában és főként Európában) teljesen felkészületlen
Az új változás szele: Európában a lakosság mintegy
harminc százaléka már elutasítja a fennálló világrendet
KÖSZÖNÖM FIGYELMÜKET!
Varga Csaba
www.vargacsaba.hu
www.metaelmélet.hu
www.stratégiakutato.hu
www.arcafolyoirat.hu
www.inco.hu
[email protected]